Gondolatok

Az ellenségedet nem fogadod el, azért az ellenséged
Amúgy pontosan egyezik a véleményünk

Felagund írta:

Dae/siss írta: [size=9:1ml224zb]mindenesetre nem értek egyet[/size]

[size=9:1ml224zb]Miért nem?[/size]

Mert szvsz nem létezik olyan emberi viszonylatokban, hogy tökéletes és tökéletlen. Tökéletes embert nem lehet találni, ez a definíció viszont kicsit olyan, mintha "leereszkednél" a "tökéletlenekhez" - vagyis bármelyik emberhez, akit szeretsz, akit utálsz, aki rálép a lábadra a villamoson, vagy átmegy előtted az úton. Azt szereti az ember, akivel érez némi lelki közösséget, és ez megnyilvánulhat hasonló tulajdonságokban, gondolkodásban, estébé. A "tökéletlenségek" (vagyis az emberi hibák) mindig létezni fognak, és annyira az ember részei, hogy nem lehet tőle elkülöníteni. Az ember hibáit, akit szeretünk, elfogadjuk, ez tény. Viszont az ellenségét is elfogadjuk - és épp ezért mászunk tőle falra A szeretet, mint olyan, alázattal van tele, és ehhez nem nagyon fér oda ez a definíció. Legalábbis én nem látom a kapcsolatot.

Dae/siss írta: [size=9:c5s0pxm7]mindenesetre nem értek egyet[/size]

[size=9:c5s0pxm7]Miért nem?[/size]

amberblood írta: szvsz a szeretet nem definiálható...

Szvsz az, csak rettentően relatív a megítélése...

A lélek-probléma jobban tetszik. Hogyan is nyilvánul meg a lélek a testben? Már ha egyáltalán a testben van-e. Alapvetően két irányzat létezik, amely ezzel foglalkozik: a dualizmus, ami azt vallja, hogy test és lélek külön dimenzió, és a materialisták, akik azt állítják, hogy nem létezik lélek, csak agy és agyi funkciók. (Ennek a két elméletnek az összemosása a már lentebb említett lélek=biológiai funkció.) A materialista nézetet én elvetem. Szerintem a középső felvetésben van a legtöbb igazság. Az emberi érzelmek, megnyilvánulások, egyebek, biológiailag megjósolhatók és kikövetkeztethetők. Az egyetlen érv, amivel ebbe bele tudnék kötni, az a túlvilági élet, vagy legalábbis, az ember egy részének továbbélése (most csak relatív, hogy léleknek nevezzük-e). Persze, senki sem tudja, mi van a halál után. Lehet, hogy az egész dolgot mi találtuk ki, mert nem merünk szembenézni azzal a ténynel, hogy semmi - hogy az ember egyszer csak nincs tovább. Én ennek ellenére a dualizmusban hiszek. Érvem is volna rá, de az már nem ez a téma.

Felagund: jóvanna. Ég a pofám [size=9:2vr0vqtk]mindenesetre nem értek egyet[/size]

Dae/siss írta:
Az Állatbarátok topikban említetted, hogy neked volna egy definíció-féleséged. Halljuk, hátha akkor a többiek is könnyebben le tudják írni

Azt ott le is írtam

"Szeretet annyi, mint tudatosan elfogadni a tökéletlent"

Van ugyan egy kis szerelem felhangja, de összességében úgy vélem, hogy nagyon mély, és igaz!

szvsz a szeretet nem definiálható...

Szerintem az nem is baj, hogy nem tudjuk mert mindenkinek mást jelent... (meg annyira sok féle van, hogy hüha)
ööö azt már nemtudom, de tudom, hogy valahogy idevágott:) Asszem ugy hogy a gyerekek feltétel nélkül szeretnek vagy nem szeretnek, de sosem rejtik el amit éreznek, csak ha ezt beléjük neveleik... Sajnos belénk már belénk nevetlték, hogy nem lehetsz igazán öszinte mert akkor megsérted a másikat. Nem mutathatod ki az érzéseidet mert akkor gyenge vagy, és sebezhetö...

Felagund írta:

Rabyn írta: Ugyanis a kisgyerek a legöszíntébb. Ha nem szeret valakit akkor azt ki is mutatja!

És ez hogy kapcsolódik ide?

De asszem a probléma megint ott van, hogy nem tudjuk definiálni a szeretetet, mint foglamat...

Akkor nosza hát

Az Állatbarátok topikban említetted, hogy neked volna egy definíció-féleséged. Halljuk, hátha akkor a többiek is könnyebben le tudják írni

Egyébként, nincs ellentmondás azon állítások között, hogy a szeretet tudatos, a szerelem pedig (többé-kevésbé) nem? Elvégre a szerelem (a nemi vonzalmon túl) is szereteten alapuló érzelem...

Rabyn írta: Ugyanis a kisgyerek a legöszíntébb. Ha nem szeret valakit akkor azt ki is mutatja!

És ez hogy kapcsolódik ide?

De asszem a probléma megint ott van, hogy nem tudjuk definiálni a szeretetet, mint foglamat...

Fela: most ne az egészen piciket vedd figyelembe (a csecsemöket) hanem anagyobbacskákat, olyan 2-3-4 stb éveseket. AKiknek ugyan már van ÉN tudatuk, de nem tudnak tudatosan szeretni! Ugyanis a kisgyerek a legöszíntébb. Ha nem szeret valakit akkor azt ki is mutatja!

amberblood írta:

Felagund írta:
Függ attól, akitől ennivalót és védelmet kap, és ezért megpróbál barátságosnak mutatkozni

Szvsz ez tudatos cselekvés lenne...

Ez egy önfenntartási reflex, ami ha nem lenne, a csecsemő meghalna éhen


Elmoth: irányítható szvsz =/= tudatos

Hogy lenne tudatos? Én EGYÁLTALÁN nem tudom irányítani az érzelmeimet, legfeljebb eltitkolni.

Felagund írta:
Függ attól, akitől ennivalót és védelmet kap, és ezért megpróbál barátságosnak mutatkozni

Szvsz ez tudatos cselekvés lenne...

Szerintem a gyerekek nem tudnak szeretetet színleni, míg a felnöttek igen.. Mutathatom azt, hogy hüde szeretek valakit, de akkor már be is csaptam ami szerintem baromi szemét dolog. Söt szerintem igazán öszintén csak a gyerekek képeseket szeretni. Mert az feltétel nélküli, hiszen egy gyerek nem csak a szüleit szereti.

amberblood írta:

Felagund írta:

Rabyn írta: Nem! a szeretet nemtudatos. Persze lehet valakit tudatosan szeretni, de az igazi szeretet nemmi választjuk. Mint ahogy azt sem, hogy ki lesz a párunk, a barátunk. Szerintem a gyülölet sem tudatos. szándékosan nem tudok valakit utálni vagy szeretni. Egyszer megprobáltam valakit tudatosan megszeretni. De nem tudtam! Egyszerüen nem ment.

Szerintem nem ártana különbséget tenni szeretet, és szerelem között

A szerelem szerintem sem (teljesen) tudatos.

Ellenben a szeretet szerintem nagyon is!

Akkor mondjuk egy kisgyerek addig nem tud szeretni, amig nem válik tudatossá?
:hein:

Szerintem nem nagyon...

Függ attól, akitől ennivalót és védelmet kap, és ezért megpróbál barátságosnak mutatkozni, hogy ez az ábra megmaradjon, de ezt én nem tartom szeretetnek...
Sorry, hogy ilyen vérdawkinsi elveket hangoztatok, de gondolatébresztőnek szánom

Különbség van a kettö között.. De egyiket sem tudod teljesen tudatosan müvelni. Legalábbis én nem tudom. Nem tudok valakit dirrektbe szerettni, és nem tudok valakiben dirrekt szerelmes lenni..

Felagund írta:

Rabyn írta: Nem! a szeretet nemtudatos. Persze lehet valakit tudatosan szeretni, de az igazi szeretet nemmi választjuk. Mint ahogy azt sem, hogy ki lesz a párunk, a barátunk. Szerintem a gyülölet sem tudatos. szándékosan nem tudok valakit utálni vagy szeretni. Egyszer megprobáltam valakit tudatosan megszeretni. De nem tudtam! Egyszerüen nem ment.

Szerintem nem ártana különbséget tenni szeretet, és szerelem között

A szerelem szerintem sem (teljesen) tudatos.

Ellenben a szeretet szerintem nagyon is!

Akkor mondjuk egy kisgyerek addig nem tud szeretni, amig nem válik tudatossá?
:hein:

Felagund írta:

Phaedra/Namarie írta: Az egyik lehetséges válasz: a lelkiismeret által.

A különböző érzelmeket szokták biológiailag magyarázni, de az agapét, a felebaráti szeretet, és a filiát, a baráti szeretetet meg lehet-e vajon így magyarázni?

A lelkiismeret relatív dolog, és nagyon függ a neveltetéstől/kultúrától...

Filia: talán altruizmus...
Agapé: létezik ilyen? Most komolyan...

kellene, hogy létezzen... vagyis: hogy megnyilvánuljon

Rabyn írta: Nem! a szeretet nemtudatos. Persze lehet valakit tudatosan szeretni, de az igazi szeretet nemmi választjuk. Mint ahogy azt sem, hogy ki lesz a párunk, a barátunk. Szerintem a gyülölet sem tudatos. szándékosan nem tudok valakit utálni vagy szeretni. Egyszer megprobáltam valakit tudatosan megszeretni. De nem tudtam! Egyszerüen nem ment.

Szerintem nem ártana különbséget tenni szeretet, és szerelem között

A szerelem szerintem sem (teljesen) tudatos.

Ellenben a szeretet szerintem nagyon is!

Nem! a szeretet nemtudatos. Persze lehet valakit tudatosan szeretni, de az igazi szeretet nemmi választjuk. Mint ahogy azt sem, hogy ki lesz a párunk, a barátunk. Szerintem a gyülölet sem tudatos. szándékosan nem tudok valakit utálni vagy szeretni. Egyszer megprobáltam valakit tudatosan megszeretni. De nem tudtam! Egyszerüen nem ment.

Szerintem az ilyesmiknek a biológiai magyarázata a közösséghez való kapcsolódásban rejlik (ember --> közösség = fajfenntartó fontosságú).

off (bocs!)

az állatbarátok topicban felmerült kérdés:
"tudatos dolog e a szeretet?"


szvsz nem!

on

Phaedra/Namarie írta: Az egyik lehetséges válasz: a lelkiismeret által.

A különböző érzelmeket szokták biológiailag magyarázni, de az agapét, a felebaráti szeretet, és a filiát, a baráti szeretetet meg lehet-e vajon így magyarázni?

A lelkiismeret relatív dolog, és nagyon függ a neveltetéstől/kultúrától...

Filia: talán altruizmus...
Agapé: létezik ilyen? Most komolyan...

Az egyik lehetséges válasz: a lelkiismeret által.

A különböző érzelmeket szokták biológiailag magyarázni, de az agapét, a felebaráti szeretet, és a filiát, a baráti szeretetet meg lehet-e vajon így magyarázni?

Phaedra/Namarie írta:

Felagund írta:

Phaedra/Namarie írta:

Rabyn írta: De a pszihopatáknak beteg az agyuk (vagy mijük)

Az agy és a lélek betegsége két teljesen különböző dolog!!

Ami azt illeti a pszichopatákbnál igen gyakran agyi elváltozások is vannak

Na igen.. és egyből felvetődik a kérdés: a lélek hat a testre vagy a test a lélekre?
Szerintem az lélek és a test mellett létezik még a szellem/elme is.

Igen, ezt szokás elkülöníteni.
De volna egy kérdésem: hogyan nyilvánul meg a lélek az emberben???

Szerintem kölcsönösen hatnak egymásra. Ha a lelkem beteg akkor egy idö után a testem is beteg lesz. Ha a testem lesz beteg akkor a lelkem követi. (nem hiába vagyunk levertek amikor betege vagyunk, és nemhiába leszünk betegek amikor a lelkünknek segítség kell)
Erre nagyon jó példa pl, hogyha valaki fél egy dolgozattol akkor képes lázas lenni! (én dogától még nem féltem.. még is képes vagyok akármikor beteg lenni.. mint most is.. Bár a betegség fogalma is relatív..de erre ha akarjátok kitérek késöbb)

Felagund írta:

Phaedra/Namarie írta:

Rabyn írta: De a pszihopatáknak beteg az agyuk (vagy mijük)

Az agy és a lélek betegsége két teljesen különböző dolog!!

Ami azt illeti a pszichopatákbnál igen gyakran agyi elváltozások is vannak

Na igen.. és egyből felvetődik a kérdés: a lélek hat a testre vagy a test a lélekre?
Szerintem az lélek és a test mellett létezik még a szellem/elme is.

Phaedra/Namarie írta:

Rabyn írta: De a pszihopatáknak beteg az agyuk (vagy mijük)

Az agy és a lélek betegsége két teljesen különböző dolog!!

Már ha a lélek különálló egység. Egy Searle nevű amerikai filozófus szerint az agyban létező biológiai funkció. Ez az őrületet és a pszichopatizmust alá is támasztja, ha mást nem is...

FIzikai képtelenség, hogy valaki 1 pólust mint abszolútum képviseljen... legalábbis embernél... Még a pszichopatánál is igenis vanesély( ha elhanyagolható is), hogy szépszóval meg tudják fékezni, vagy, hogy önmagában felmerül vmi gondolat, ami miatt abbahagyja pl. az öldöklést ( pl. egy gyerekkori emlék felvetődése egy beteg agyban, a legvérgőzösebben tomboló embert is képes hirtelen gondoskodóvá, "jóvá" tenni az adott személy iránt aki ezt előidézte)
Meg azon isalapból bukik, hogy mi a gonoszság... mert honnantól kezdve az? Ha vmire ugyanannyi joga van másnak is, mégis a miénk az már gonoszság tőlünk? Stb.
Incáj hasonlata az Ördögggel és az angyallal jó, csak az is az tfeltételezi, mintha lennetökéletesen gonosz létező ill. tökéletesen Jó létező.

Phaedra/Namarie írta:

Rabyn írta: De a pszihopatáknak beteg az agyuk (vagy mijük)

Az agy és a lélek betegsége két teljesen különböző dolog!!

Ami azt illeti a pszichopatákbnál igen gyakran agyi elváltozások is vannak