Gondolatok

Szóval a helyzet odáig fajult ebben a kérdéskörben, hogy most már divat lett teázókba menni, és filozofálgatni. Komolyan! Teljesen meglepődtem, amikor egyik haverom (aki haver és ennyi) azt mondta üljünk be egy teázóba. Mondom rendben. Végső soron nem is tudott mit mondani. Csak a berendezést dícsérte, meg a pultoscsajt stírölte.
Aztán egy hét múlva megkérdezte: Nem megyünk teázni? Olyan jót beszélgettünk múltkor is...
Erre nem nagyon tudtam mit mondani. Beszélgetés? Hát végülis ráfoghatjuk, hogy valami ahhoz közelit műveltünk. Csak épp az épülés hiányzott belőle. Semmi újat nem tudtam meg. Mert ha adott esetben kifejti a véleményét a nőkről, akkor azt mondom, megismerhettem egy más álláspontot. De még azt se tette meg. Inkább a pultoscsaj seggére tett célzásokat.

Összegezve: Ha egy picit is több leszek egy beszélgetés után, azt mondom jó volt. Kicsit több lettem. Nem értékelem túl az igazán ütős tényleg találó mondatokat, és nem becsülöm le az apró információkat. Bármelyik elég ahhoz, hogy használjam az életemben, vagy csak tudomásul vegyem.

Tisztelet? hmmm... ammegmi? SZóval... Aeglos példájánálmaradva az öreg nén ia BKV-n... én spec képes vagyok egy megaállót fentmaradni, haúgyítélem a helyzetet hogy most akkor át kéne törexenem... hálisten ez még ne mfordult elő mert az isteni gondviselés, szerényszemélyemet ha más nem ilyen szempontból szereti... viszont ez a tisztelet az öreg nénivel kapcs. is függ jóár dologtól...mondok igaz példát: Én minden nap volánbuszozok... és 10-ből 9 öreg nénit az utolsó percbenmielött beáll a busz... látom megérkezni... de nem mögöttemjönnek, hanem a szemben lévő épületből és láss csodát elöttem állnak meg... pedig én már 3/4 órája ottállok... és felengedtem volna a néniket... de ezekután hajlamos vagyok ezt megjegyezni... én megadtama lehetőséget... Ő nem élt vele...
További saját példák: Fertelmes egy szókincsem tud lenni napközben... szvsz K-line-t kapnék a cseten is itt... de ez sem csak az énkortársaim sajátja... pont ugyanúgy megvanminden generációban... Lehet hogy le mocsok bunkózom a tanárt vagy urambocsá' még rosszabbat... De a mostani tanárokon látszik, hogy PONTOSAN UGYANEZT gondolják rólam...
Mondjuk bevallom...könyebb színészkedni iskolában is... cska hagyjanak békén a gondoaltaimmal...semmibe nemkerül számomra lemondanai csúnya beszédről... de ezzel nagyon egyedülvagyok :ártatlan: :ego:

Lelki épülés: igazad van Aral ÉN azt értem alatta, hogy az ember egy barátjával leül teázni és végigfilozofálják a délutánt... Magától veszi kézbe azt a csúnyán kinéző, fegyverként alkalmazható tárgyat,amit úgy hívnak könyv és ilyen rémesdolgok vannakráírva, mint egy regénycím,amit nem említett egyetlen sznob se az embernek és egyetlen divavos női magazin se. EZo mániások FÚJ! RÉmesen kikészít a napilapok és a hetilapok előrejelzései, az ugyeösszeillünkacsillagokáltalsmstárskereső (ez direkt volt egybe ) és stb. És gonosz leszek de TEssék elfelejteni az egész Édesvíz kiadót kiv. a SZepes Mária könyveket ( ezért a véeményért csakis én vagyok felelősmielött még vk ibesértődik ) és a könyvek 85%át amit meg lehet venni a sarki könyvesboltban... stb... MInden könyvtárban leehet találni egy elátkozott és félt helyet amit úgy hívnak, hogy pszichológia,okkultizmus, vallás részleg.. tessékodamenni és találomra levenni vmit.. ( May theforce be with U ) ha vki nagyon gondolja tudok pár címet ajánlani az FSZEKből az ezo részlegről...
Még egydolog: Nem baj ha valaki "önképez" csak ésszel vágjon neki. AZ, hogy van egy könyv ami ránézésre tetszik neki szépen átnézve gondolja át, hogy magáért ak önyv tartalmáért lett e kiadva, stb.
És igen útálom a trénign szót erre.... az, hogy esténként elvégzel egy tisztító "szertartást" viszont igenis jó "gyakorlás"... szvsz a kulcs a tudatosság és az ösztön megfelelő elegye...
Blessed Be!

Én a tisztelet eltűnését abban is látom, hogy a "mai világ" sokkal alkalmasabb arra, hogy akárkivel kötetlen beszélgetést folytathass, és közelebb kerülhess bárkihez.
Már nagyon elenyészőfélben vannak azok a bizonyos kasztok is, amit a vagyon szabott meg, meg a pozíció. Ma már tegezi egymást a főnök és a titkárnő, a vízvezetékszerelő "lecsáózza" a megrendelő kislányát. A tanárok és a diákok között nincs magázódás, vagy alig, és haverkodnak egymással. A kötetlenségből adódik, hogy mindenki haver, és ugye a haverrel szemben nem kell megválogatni a szavakat, sem a modorra nem kell figyelni.
A másik ok, az erkölcsök eltűnése. Manapság már szinte minden ember "carpe diem" életfilozófiával él, hamár egyáltalán gondolkodik, és az a fontos neki, hogy jólérezze magát. A mindennemű önmegtartóztatás ma már a humorizálás központja. Igyál még egy pohárral és fogd rá a nyuszira, és ez még egy enyhe péda...
Ezeknek van jó, és rossz oldala is. Pont ott kezdődik a rossz fele a dolognak, hogy a saját szabadságod kitelejesítésében, már mások szabadságát korlátozod. Vegyük pédául azt, hogy a BKV-n is mindenki tolakszik, ha sietsz, lekergeted a busz lépcsőjén botorkáló öreg nénit, fő hogy neked legyen jó...

Ja igen ezt kihagytam.. Tisztelet.. NA az télleg hiányzik.. de lassan nem csak a fiatalokból.. mindenkiböl.. Az alattunk járó évfolyam..(söt az enyém is) olyan szinten lekezel mindenkit, hogy az fáj. És ez az idösebbek közt is így van. Képesek valakit lenézni azért mert fiatal.. És az mondani, "nem kisfiam te ezt nem tudhatod, naiv vagy nem éltél még eleget". Na ettöl mászom a falra.. És a gyerekek islenézik ilyen modon a felnöttet, hogymit beszél ez, hiszen már járni se tud.. Komolyan én azt látom, hogy a genereciáok egymás sem becsülik, és a saját generáciojukat sem. És itt is baj van.. Hogy senki se tisztel senkit..

Én inkább azt látom, hogy rosszul értelmezve "törödik" mindenki a lelkével. Mást se látni az ilyen magazinokban, mint, hogy "hogyan legyél igazán boldog" és közben nem veszed észre ha már az vagy, ha sínen van az életed mert a "teszt" nem ezt hozta.. A tesztek szerint akkor lesz neked jó ha sok a pénzed. sok ilyet töltöttem már ki: ( én csak unalombol más pedig komolyan veszi. És hajszolja magát.. És elsüllyed....

Elbizonytalanodás.
Ez a szó illik rá legjobban erre a korra, amit hasonlóképp élünk meg mindannyian. Vagyis nagyjából ugyanez a 'elbizonytalanít'-kismanó beszélget hozzánk. A fura az, hogy ez a felnőtté válással, el kellene, hogy tűnjön, hiszen tanult, munkaképes emberkék leszünk. Viszont pont az ellentétét láthatjuk szüleink szemében, ahogy azt Rabyn olyan találóan leírta.
Namármostha egy gyerek ebben a bizonytalanságban nő fel, akkor benneragad... Persze, hogy egyből a rosszat keresi. Fél elhinni a jót.


Phelan írta, hogy:
"Túl sokat figyelnek a tudományra, keveset a lelki épülésre... "

Van egy olyan érzésem, hogy épp mostanság (5-8éve) fordult át a dolog. Minden második sarkon Bio-Öko-Ezotérikus-teaházÉSkönyvesbolt nyílt. A képesújságok horoszkópja, tesztje, a miszticizmus kutatása, és olykor bio-öko-hisztérikus hangon hirdetik nekem, hogy bele fogok dögleni ha nem ionizált vizet iszom. Fontos a lelkem, az aurám, az energiám, és ezzel mind foglalkoznom kéne.
Valójában a tudománnyal mennyit foglalkozom. Semmit. Használom a technikát. Ennyi. Egészségtelenül sokat foglalkoznak az emberek a lelki épüléssel. Márpedig azért egészségtelenül sokat, mert vezető vagy útmutatás nélkül belevágnak, és lehet, hogy pont rossz irányba.
Képzelem, ahogy egy saolin szerzetestanonc a Kozmopolitánból kiolvassa, hogyan kell szétütni egy betontömböt, és megpróbálja....

És ami az egészben a legszomorúbb, hogy én pontosan tudom, hogy nem ilyen lelki épülést képzeltél el Phelan, vajon mások nem ezt értik alatta? Nem lett divat az önismereti TRÉNING? Már a szó is borzalmas. TRÉNING... Mégis rengetegen csinálják, mély megnyugvással, hogy építik magukat, a szellemüket, a lelküket.

Ringbearer írta: "A gondolkodás helybenjárás." De azt is, hogy "Aki tud, az még nem tud mindent, de aki gondolkodik az mindenre rájöhet ha ehhez eleget tud."

A másodiknak sztm se füle se farka, de lehet, h nincs igazam... az elsövel nem értek egyet. Nem lehet helybenjárás, különben sehol nem tartana az emberiség, bár ha bizonyos szempontokat nézünk az emberiség visszafejlődik! ... [size=9:383e7kj6](megcáfolom magam... fasza)[/size]

Amikor először (tisztán emlékszem rá!), hallottam azt, hogy milyden szörnyű az élet (lehettem vagy 8 éves), tényleg csodálkoztam, hogy hogyan gondolhatja ezt valaki??
Máig is így tartom. és nem értem ezeket az embereket.

A fiatalokban én a felelősségtudatot látom kikopni...pedig szvsz az ami felnőtté tesz, és nem az, hogy ki hogyan keni ki magát.

Aki gondolkodik, és nem a külsőségekkel van elfoglalva, az túl sokat teszi.
Túl sokat vizsgálgatjuk az álarcainkat...néha túlságosan is belebonyolódunk, pedig csak élni kéne. Egyszer azt mondták nekem, hogy "A gondolkodás helybenjárás." De azt is, hogy "Aki tud, az még nem tud mindent, de aki gondolkodik az mindenre rájöhet ha ehhez eleget tud." Nem tudom melyik lehet az igaz. Talán mindkettő..

Üdv!
Nos /me véleménye: Én meg ezt nem szeretem...semmivel se roszabb a világ mint 100éve volt... asszem Dodie írta vhova hogya mi kis Földünk elég valsz hogy túlél minket.. szal őt annyira nem féltem... magunkat inkább... :/ Életkor? ugyanmár... én nem csaka mostani tizenéveseknél látom ezt az erkölcsi "elkorcsosulást" könnyen észrevehető ez mindegyik generáció képviselőiben... Mindegyik generáció megemlíti az erkölcsi züllést... mert ez nagyjából mindig előfordul... persze ez csak az elöző gen.hez képest züllés... szóval: Kéretiknem úgy gondolni hogy azelöző feltétlen jobb volt... senkinem tudhatja, hogy ezek a változások milyenegyéb változásokat idéznek elő, nem, senki nem jósolhatja meg, hogy mi lesz a vége... ÉN sem szeretem a mostani "értékeket" túlságosan is romantikus lelkületű vagyok hozá, világéletemben úgy gondoltam, hogy az emberek túl sokat adnak a látszatra, az álarcaik vizsgálatára meg túl keveset... Túl sokat figyelnek a tudományra, keveset a lelki épülésre... de biztos vagyok benne, hogy vhol meg van, meg lesz az egyensúly... De persze, úgy, hogy az a világ is szélsőséges lesz... az ember már csak ilyen..
Boldogság: Néha repülni tudna az ember... de ez nem fennterthetó állapot... apozitív fájdalom ( erkölcsi épülés, katarzis élmény, stb. )szerintem a járható út... természetesen az egyéb hangulatok fűszeezésével... mindennek megvana maga ideje... a búnak és az örömnek is... lényeg, hogy ne vidd túlzásba, mert csak önbecsapás lesz...

Mindez szigorúan SZVSZ!
Blessed Be!
(ui.: van oylan akinek véeltlenül az az aláírása ami? Nekem se véletlenül az... az egyik legkedvesebb dalszövegem.. és igen rohadtul jó pozőrségre De azért valódi gondolata az mindenképpen pont, erről a pozitív fájdalomról szól... És nefeledjétek... Vannak olyan dolgok, amikbeszinte beleszakad az ember szíve mikor elveszíti... de örülj neki, hogy átéhettél ilyenfontos ésszép dolgot )
ui2: bocsa hibákért, notebook... grrr...

Én kimondottam szeretem az őszi esőket.
Lehet én vagyok rosszul összerakva, de szerintem akkoris van bennük valami...fennségesen nyugalmas.
Akár kint vagyok és ázok, akár bent vagyok és egy pihepuha takaróba takarózva nézem is (pl most) akkoris megnyugtat, lemossa a gondokat, Tisztaságot hoz... Segít elfogadni azt, amit el kell. Mert a belenyugvás is a természet rendjéhez tartozik. Én egy időben csak akkor tudtam igazán jókat aludni, ha halottam, hogy zuhog vagy csak éppen csepereg. Hihetetlenül meg tudok tőle nyugodni. (Ezzel csak én vagyok így?)
Mindenesetre én csak becsülni tudom az Esőt...

Többen panaszkodtak, hogy rossz az idő, fúj a szél, zuhog az eső. S ilyenkor semmi szép sincs az életben...
Dehogynem! Mégpedig az, hogy ezt egy fűtött lakásból nézheted, s nem kint fagyoskodsz, ráadásul még internet csatlakozásod is van !

Inczy írta: És ha ennyire rossz, akkor meg mire vár mindenki? Tegyen azért hogy jobb legyen. Minden csak rajtunk múlik, s olykor meg tudok rémülni mekkora erő birtokában vagyunk.
Ne TE idomulj a többiek depressziójához, hanem ŐK vegyék át a te jókedvedet.

Próbálkozni lehet, de soxor semmi értelme... mindenki elkezd tenni vmit a világért, hogy jobb legyen... ez eddig szép és jó, de mindenki másképp gondolja, hogy hogyan lenne jobb... és tessék midnenki 1edül marad az elképzeléseivel + még összetűzésbe is kerülhet vkivel (sarkított példa: vki asszongya jobb lenne a világ ha legálisak lennének a könnyű drogok, vki meg be akarná tiltani még a cigit is... ...).
Az utcsó mondttal teljesen egyet értek!

Hogy mi a jó az életben?
Például tavasszal a langyos széllel szembe menni. Mikor érzed, hogy minden elkezd élni és benned is egyre erősebbé válik a tettvágy. Vagy őszönte mikor este hazafele mentem, utamba esett egy fa ami a lámpák fényében épp olyan volt mint egy lórieni fa. Imádtam arra járni, Pesten még nem találtam olyat. Vagy látni egy szentjánosbogarat nyáron, esetleg többet. Az egy kicsiny csoda. Vagy a csillagos eget fürkészni, hullócsillagokat látni. Vagy belesétálni egy hűs vizű tóba, folyóba és hagyni hogy öleljen a selymes víz, hagyni, hogy a hátára vegyen. Vagy kutyámmal hatalmas sétára indulni, tudva, hogy nem köt az idő, akár napokra is elmehetek. Vagy átölelni egy embert, akit szeretek és aki szintén szeret. Vagy jáőtszani önfeledten, mint egy gyerek.
Úristen annyi van, hogy sohasem érnék a végére. De ezt tudjátok mindannyian, hiszen ez az oka annak, hogy bármennyi rosszat is írtok a világról, még a tagjai vagytok.

Hogy mi a jó a világban? Végül is van egy csomo jó benne... A szerelmek, a barátok, a nevetés, a mosolyok, a napfény, a holdsugár, csupa megfoghatatlan dolog.

Csodás, azt már kitárgyaltuk, h miért is olyan rééémes ez a világ... Most akkor azt nézzük, h miért JÓ! Nem hiszem el, h ne tudnátok ugyanennyi jót is felsorolni.
És ha ennyire rossz, akkor meg mire vár mindenki? Tegyen azért hogy jobb legyen. Minden csak rajtunk múlik, s olykor meg tudok rémülni mekkora erő birtokában vagyunk.
Ne TE idomulj a többiek depressziójához, hanem ŐK vegyék át a te jókedvedet.

S nekem se véletlenül az az aláírásom ami...

Szerintem ez nem off, egyszer már beszélgettünk erröl itt a topocban ha jól emlékszem. Hogy tulajdonképpen tényleg mért nem vagyunk boldogok? Mért is? az, hogy én mért nem vagyok boldog az más lapra tartozik. De a válasz azt hiszem egyszerü, mert a világ kilátástalan, mert már a 12-13 évesek is létbizonytalanságban élnek. Semmi se biztos körülöttünk, lehet, hogy azt az iskolát ahova ma járnak holnap már bezárják/ összevonják, kirugják a kedvenc tanárt, lehet, hogy apának/anyának holnap már nemlesz állása, és akkor nemlesz mit enni. Szerintem valahol itt kezdödik a boldgotalanság. Hogy nincsen biztos háttér, nincsen hova "hazamenni" sokszor, hogy az aminek az otthonnak kéne lennie nem az, hanem csaták színtere. Persze lehet, hogy nem ez az alapvetö ok. Ha belegondolsz, mi még mindig keressünk önmgaunkat, söt az ember egész életén át keresi önmagát. És van aki megtalálja, van aki nem. A többég nem. A többség keres élete végéig. Keresi a párját, keresi önmagát. Én is dolgoztam államisok között bár azok egészen kicsik voltak. Tudom milyen az ö világuk, láttam. Ismertem egy testvérpárt akik már nagyobbacsakák voltak, és már ök is kilátástalannak érezték a helyzetüket, pedig még a 9-11.ik életévüket töltötték be. Tegnap a deákon megállított egy hapsi aki ételosztásra gyüjtött, nem volt nálam pénz, de mosolyogtam, jókdvem volt, és képzeljétek megköszönte a mosolyt! Nem tudtam pénzt adni de a mosolyt azt megköszönte! Talán ez is baj, hogy az emberek elfelejtettek mosolygni, hogy már nem tudják, hogy mi az a szívböl jövö mosoly, csak a gúnyorosat ismerik. Persze ez általánosítás, de sajnos így van. A saját osztályomban látom, hogy nem tudnak már nevetni, csak kinevetni. Hogy nincsen öröm az életükben, mert mindig csak a jobbra vágynak, a holnapnak élnek, és a mát elfelejtik. Persze én is gondokodom elöre, sok évvel elöre, de a máért élek. Azért, hogy MA jókedvem legyen, hogy MA boldogabb legyek egy kicsit, hogy mások má-ja is boldog lehessen, és megprobálok nem arra gondolni, hogy holnap rossz lesz. (ehm ezért is az az aláírásom mostanában ami) Persze tervezek elöre, de megprobálok pozitivan elöre gondolni, van akiknek ez már nem megy, vagy nemment sohasem. Akik csak a rosszat látják, vagy nagyobb mértékben a rosszat.. Ezért boldogtalan a fiatalság, és az a legrosszabb,. hogy nem hallgatnak a nagyobbakra, hiába mutatnánk nekik utat, nem vevök rá. Nem fontos nekik az ami nekünk, már a 2 évvel kisebbeknek is olyan rémes az értékrendszere, hogy azt rossz nézni. Nem az a fontos nekik ami belül haenem ami kivül van. És ezen MI nem hiszem, hogy tudnánk változtatni, mert el lett rontva az egész rendszer... Csak akkor tudnánk rajta segíteni ha mindenki segíteni akarna.. Legalábbis én így gondolom.

OFF
Üdv minedenki!
Ez egy nagyon őszinte hozzászólás lesz, és előre is bocsánat, ha valaki találva érzi magát.
Szóval:
Fiatalok vagyunk, ugye? Mi vagyunk az a lüktetés, a világnak az a vérere, ami csak előre megy, előre visz, előre néz, stb...
Akkor mi baja van minden fiatalnak?
Boldogok vagytok? Igen? Nem? Ez úton kérek mindenkit, aki ezt a topikot rendszeresen látogatja, hogy írja be, miért boldog, illetve miért nem boldog... (ha nem is írja be, GONDOLKODJON rajta)
Egy életünk van. Vannak itt vallásosak, gondolom, (illetve TUDOM, hogy ők nem csak a földi életben gondolkodnak) ők talán nem ilyen földhöz ragadtak, mint én, és ellátnak a túlvilágig is. /me nem
Mit is csinálunk itt a gondolatok topikban, egy bárban egy sör mellett a haverokkal, a suliban, bárhol, ahol beszélgetni lehet?
Sajnálgatjuk magunkat, hogy a világ milyen kegyetlen, mennyire elítélik az egyéniséget, mennyire bántó az emberek viselkedése, mennyire szégyenteljes ha valaki művelt és értelmes.
Nekünk nem ezen kell gondolkodni
Hahó! Huszonévesek és tizenénévesek! Emlékeztek, nekünk milyen rossz volt/rossz most? Sehol egy megértő ember, sehol egy IGAZ EMBER, sehol egy elme, egy egyéniség, stb. Tudjátok, akik utánunk jönnek, és lassan kamaszodnak, azoknak sokkal, de sokkal rosszabb lesz, és ez így fog menni generációkon át...
TI VAGYTOK AZ ÁLTALATOK ISMERT UNIVERZUM KÖZÉPPONTJA!!! Mikor, mégis mikor akartok boldogok lenni? Majd egyszer? Majd talán? Ha elmúlik minden problémátok? Mi a problémátok?
Az ember egy csodálatos lény. Ennek megfelelően TI is azok vagytok (illetve MI ) Hozzád fogható egy sincs. Találd meg, ki vagy, és találd meg, hol a helyed, mit szeretsz, és boldog leszel. Találd meg, KIT szeretsz (illetve: kiket)
Azért nehéz ügy, mert sokan úgy nőttünk fel, hogy a szüleink már beleestek ugyanabba a hibába, mint mi most: Ó, ÉN!!! És úgy nem lehet gyereket nevelni. Nem lehet jól, szeretettel gyereket nevelni.
Az igazság az, XXI. század ifjúsága, hogy magunkra és egymásra vagyunk utalva. De főleg: magunkra. Mi értelme keresni az élet értelmét, mikor a te életed értelme: te magad vagy?
Miért nem az a cél, hogy a mögöttünk jövőknek egy emberibb utat mutassunk, mint ami nekünk adatott (és amit apáink és anyáink a Beat-korszak óta adtak nekünk - Féreértés ne essék: nagyon tisztelem és szeretem az előttünk járó generációt, és nekik még jobb volt egy picit)? A régi világban még volt egy értékrend, volt egy VALÓSÁG, és nem csak az, hogy XY-nak milyen jó sminkje/ruhája/alakja van adott tévéreklámban
Tessék gondolkodni, tessék élni, tessék ÖNMAGAD lenni, és nem deppelni, és nem csüggedni, igenis minden ember egyedi, megismételhetetlen, és csodálatos..(még Büdös Sanyi Bácsi is a buszon 8O )
A mi, mai fiatalság célja egy ideális világban az lenne, hogy az utánunk jövőknek megmutassuk a HELYES utat...
Bár nagyon jól tudom, hogy ez csupán egy ábránd, és soha nem válik valóra, de én mindent megteszek a cél érdekében....
Azért született ez a hozzászólás, mert egy gyermekotthonban vagyok (mint segítő), és elkeserítő az ottani kamaszok hozzáállása az élethez... Természetesen máshol is nagyon rossz a fiatalok életfelfogása, nem csak abban a gyermekotthonban - akár it, a Tolkien.hu-n, vagy a csoporttársaim közt (Bár náluk az "Ó, Csak Nekem legyen jó" fedezhető fel...segítő szakmában ez direkt erény... )Tényleg rosszabbul fogják fel az életet, mint mi, pedig csak 6 év a difi, és mégis...
ON És mégegyszer bocsi....
DE EZ A VÉLEMYÉNEM, SEGÍTSÉG!!!!!
Nem tudom, mi a baj a világal, de kezd már nem is érdekelni; inkább az foglalkoztat, hogy 22 leszek lassan, és sok kortársam van, akik segítségével, ha nem is az egész világon, de egy szeletén tudunk változtatni... (Nekem személy szerint az is elég lenne, ha EGYETLEN ember változna...az már jó!!)
U.i.: Még egyszer bocsi az offért, de azért kérek véleményeket!!!
ON

A drogosokról, és egyéb kétes egzisztenciákról akkor lehetne szó, ha így szólna az idézet: Amilyen nem vagy, az szemedben mind erény.
Az első részt szerintem is Aral módján kell érteni. A "szemedben az az erény" rész érdekesebb. De még jobb, ha úgy mondjuk: Ami vagy, az szemedben nem erény. Önmagunk alulértékelése, ill. nem-értékelése. Az a kicsit irigységgel kevert csodálat(vagy kis csodálattal töltött irigység; kinek hogy) , amit az iránt érzünk, aki valamiben jobb nálunk. És ilyenkor hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy mi mit is ötvözünk saját énünkben, miben vagyunk egyediek. Esetleg -ne adja az Isten- utáljuk magunkat valamilyen tulajdonságunkért, vagy vezekeljünk érte -de ez már más tészta.

Estel Adániel írta: Egyáltalán, mi számít annak, "aki vagy"?

Naigen. Én néha nem tom kihámozni magam a sok álarcból.

Egyáltalán, mi számít annak, "aki vagy"?

Egyáltalán mi számít erénynek?

Sziasztok!

Ringbearer írta: szerintetek ez igaz?:
"Ami nem vagy, szemedben az az erény."
(egy újságban láttam nem tudom kinek a tollából származik.)

Szvsz ha elfogadod magadat olyannak, amilyen nem nagyon van értelme ennek az idézetnek.

"Ami nem vagy, szemedben az az erény"
Nekem azt mondja ez a mondat, hogy
Ami nem vagy = ami szeretnél lenni
szemedben az az erény = Sose leszel olyan, ha csak álmodozol róla, és nem teszel érte.

SZVSZ így van értelme ennek az idézetnek.

"Ami nem vagy, szemedben az az erény"

Szerintem ez nézőpont kérdése még akkor is, ha magamra korlátozom a kijelentés vizsgálatát:

1, Én nem vagyok gyilkos, és ezt soha nem tekinteném erénynek [size=9:1q3al9tq](még hadiállapotban, haza védelme felkiáltás mellett sem)[/size]...
2, Viszont tutkóra nem vok exhibicionista, amit vhol sajnálok és egy pozitiv tulajdonságnak tartom, ami sokszor erény lehet...

Kicsit... nagyon más kategóriából vettem a példákat, de talán ettől még érthető amit mondani akartam...

"Ami nem vagy, szemedben az az erény"

Háááát... sztm félig igaz... ez talán arra vonatkoztatható vissza, hogy mindenki szeretne valamilyen lenni, van valamilyen ideálja (valós, vagy elméleti). De hogy az lenne az erény, ami nem vagyok... nem hinném. Az erény mást jelent!

"Ami nem vagy, szemedben az az erény"

Cicafülnyi véleményem szerint nem igaz. Nagyon jól hangzik ez a mondat - olyan, mintha nagy okosság lenne benne, pedig szerintem semmi. Amit én erénynek tartok azt gyakorlom. Ami nem vagyok, az azért van, mert szerintem nem feltétlen az a helyes út - vagy hogy másképp fogalmazzak, én mást követek (mert nem biztos, hogy az jobb/rosszabb).
Például nagyon tisztelem azokat, akik nagyon hívők és bensőséges kapcsolatuk van Istennel. De számomra ez nem erény*.

[*erény jelen esetbe: általam követendő eszme, tulajdonság - átfogóan, de kicsit pontatlanul, általánosan fogalmazva: erkölcsi norma]

Alyr: mit értesz pozitív fájdalom alatt? Azt amit jó, ha érez az ember, mert jelez valamit, vagy a pozitív érzelmeket?

A villámoktól való félelem például reális dolog egy magashegyi gerinctúrán. Viharos idöben le kell jönni a gerincröl, vagy megállni és elrejtözni. A szüleim ifjú korukban láttak egy ilyen villámcsapás általi halált a hegyekben.
Nem irigylem a kemény drogosoktól az illúzióikat. Miközben valamifajta felszabadulást és boldogságot élnek meg, meg azt érzik, hogy valakik, akik kiteljesednek és elérnek valamit, aközben a valóságban leépülnek, minden képességük hanyatlik, kiszolgáltatottá válnak, és egyre inkább senkik. És lassan belepusztulnak ebbe az ellentmondásba. Csak a szorongás oldó enyhe drogokkal szinpatizálok, mint például a mértékkel fogyasztott kevés de jó bor. A pusztítóan hazug illúziókról inkább lemondok.
Érdekes kérdés, hogy mi lenne, ha valóban léteznének olyan anyagok, amik felszabadultá, boldogságra képesebbé, jobb szellemi és lelki teljesítményüvé tennének minket a valóságban is, objektiven.