Gondolatok

Phelan: Én ugyanígy vagyok a flame topikkal... nem örülök h megint felvetetted, mert EZ a téma(kell e flame topik avagy sem) igenis indított már csúnya vszekedést, ami jószándékkal sem nevezhető vitának.

Sztem tök természetes, hogy az emberek többsége nem tud magától elvonatkoztatva írni a dolgokról. urambocsá, nem vagyunk filozófusok. csak emberek. Hogy többségben vannak manapság a személyes problémákat taglaló hozzászólások? Nekem meg a régi topicban nem tetszett néha, hogy csak és kizárólag elvont, sok esetben személytelen fejtegetések folytak, amihez többségében nem tudtunk hozzászólni. Nem a régi hangulatot kéne keresni hanem az arany középutat. Persze nagy a szám, én sem tudok megoldást perpill. Nincsenek világmegváltó, globálisan népszerű témáim, mert nem vagyok sem világmegváltó, sem pedig bölcs;)

Flame... :rmad2: :rmad2: :nono: Kéne egy flame topic ( vitatopic... oylan igazzy) csak nagyon enyhe moderátori felügyelettel.
Öszintén emberkék... ha most nyitunk egy lelkisegély topicot azzal jobb lesz vmi? nem... a világfájdalmas emberkék biztos felkeresik és kisiránozzák magukat meg stb. De szerintetek ha valakinek vmi igazán fáj... és már az csoda hogy valahova leírja.. az szerintetek még megkeres egy külön topicot ahová bőghet? Nem valószínű. Ellenben telelennénk kamaszos világfájdalommal, hiányoztokkal me gstb. :/ Milyen volt ez a fórum? Nem tudom. De azt se, hogy miért kéne újra oylan legyen. Mellesleg ahogy Drizzt írta, akinek nem tetszik tegyen ellene.

Ui: Ha tényleg nyittok egy lelkisegélyszolgálat topicot, /me komolyan átgondolja hoyg tényleg idevalónak érzi e magát ( oks nem sok embert hat meg ez igazán de attól még így lesz). Nagyon mélyen csalódnék itt az emberekben.

Ana és mindenki más:

Ti pedig azt értsétek meg, hogy az utobbi hónapokban rettentően átalakult a forum aktív társasága, nem tudom ti ezt látáttok-e de ma már a cseten is annyi az ismeretlen név, az ismeretlen ember, és persze csend van. Nagy nagy csend. És abban igaza Drizztnek, hogy itt csak siránkoztok, hogy jaaaj de kár, hogy már nem a régi beszélgetések mennek itt, de semmit se tesztek érte, hogy ne így legyen! Nem hoztok témákat, nem próbálkoztok, arrafelé terelni a beszélgetés fonalát. Igen mostanában megszaporodtak a lelkiproblémás beírások, de ennek is megvan az oka, ha senki se hoz olyan témát amiről úgy lehetne beszélni, akkor ne csodálkozzatok rajta, hogy elkezdünk lelkizni. Egyébként az utobbi fél évben ha olyan téma merült fel amin vitázni lehet akkor nagyrészt az lett a vége, hogy egymás nyakának ugrottunk. Ha azt szeretnétek, hogy hasonlítson a topic a régihez akkor ti is segítsetek!

Drizzt írta: Tünc...
Már több hasonló hozzászólást olvastam, mint a tiéd. Más témában is...és soha nem értettem valamit. Ha elégedetlenek vagytok valamivel miért csak azt írjátok be, hogy ez így nem jó, meg hogy ahh, régen milyen jó volt... Mutassátok meg, hogy milyen volt! Mutassátok meg hogy képzelitek! Amúgy, ha annyira zavar benneteket, hogy egymás bajairól beszélgetünk (és ilyenkor igenis próbálnak tanácsot adni annak, aki írt róla), akkor csináljatok külön Dr. Cserfa topicot vagy nemtom...sztem ezek a témák nem lógnak ki a gondolatokból, a baj az, hogy van olyan időszak, amikor csak ebből áll a topic. Vessetek fel olyan témákat, amik szerintetek ide tartoznak, és vagyunk olyan intelligensek (najó a többiek azok ), hogy szinvonalas társalgás alakuljon ki...mostanában mindig csak fanyalgós hozzászólásokat olvasok tőletek itt...ez is fárasztó valamilyen szinten...és nyugodtan kövezzetek meg. Amikor Peti és Cica leírta a baját, az nem ugyanaz a kategória, mint amiről beszéltek?
Sztem nem beszélünk el egymás mellett...najó néha
Rabyn sztem később vesd fel újra ezt a mese témát, amikor már nem erről folyik a diskurzus...

Az van, hogy mostanában már egyáltalán, vagy alig-alig írok ide. Pedig ez tényleg a legjobb topik volt a fórumon még egy évvel ezelőtt is.
Drizzt - bocsáss meg - de szerintem nincs igazad, mikor azt írod, hogy mutassuk meg. Hisz itt van minden, kicsit visszalapozol oldalakon, megnézed a dátumot, végigolvasod, és elkapod a hangulatát a dolgoknak. Nem lehet megmutatni, és nem lehet visszahozni, ami elmúlt. Hogy vannak/vagyunk néhányan, akik hiányoljuk, visszasírjuk? Ilyen is van. De ez nem a világ, el fog múlni. Mert midnen elmúlik.

Ugyanakkor alaptalan a vád Petit és Cicát illetően. Megmondom miért: mert ők nem a saját egyéni problémáikkal jöttek elő, hanem egy olyan dologgal, ami a Társaságot érinti, és elsősorban azt. Ezen át 2 mondatban levetítették azt is, hogy ebből mi okoz nekik személy szerint problémát. De amiről írtak, az valós, jogos és teljesen világos jelenség itt hónapok óta. Tényleg lelkizés megy, az otthoni bajok kitárgyalása.

Azt értsétek meg, hogy mindnyájan azért vagyunk itt, hogy épüljünk, tanuljunk, mert még nem vagyunk kész emberek. Türelemmel kell lennünk a másik iránt, de nem a végtelenségig. Ha valakiről beszélünk, a többiek könnyen érezhetik úgy: "és rám mikor kerül sor?". Ez tényleg nem pszichoterápia...és nem kell, hogy az legyen.

A gondolatok régen a vallásokról való eszmecserét, a szerelemről való szó-szövés, a világmegváltó gondoltatokat jelentette, nem az egyén problémáit. Ja, hogy ezekben akarva-akaratlanul fölmerülnek az egyéni gondok is? Hát persze! Ez valahol természetes. De ne süllyedjünk odáig, hogy a GONDOLATOK topikot, azt a fórumot, amit felemelő volt olvasni, és akkor is úgy érezted, hogy tanultál valamit, ha hónapokon keresztül csak olvastad, ezt a topikot agyonnyomjuk a hétköznapi családi problémákkal. Ilyenek mindenkinek vannak. És hogy valaki nem olvassa el mindenki hozzászólását, ezért nem megsértődni kell. Egyszerűen fizikai korlátja van annak, hogy mindenkit meghallgassunk, mindenkit megismerjünk...
Lehet, hogy valóban javasolni kéne a moderátoroknak a Dr. Cserfa topik létrehozását. Brisa, hallod? írok a moderátoroknak.

Érdekes, én nem látom a vitában a problematikát. Itt régen sem voltak akkora nagy veszekedések, amihez annyiranagyon "fokozott moderátori felügyelet kellett".

Alyr Arkhon írta: . Ehhez persze az kell, hogy elolvassuk a másik hozzászólását figyelmesen. (amihez meg az kell hogy érdemes legyen elolvasni)

Alyr, ez egy 22es csapdája... és megint mindenki csak a másikra mutogat...

Ranamarth írta: Én nem vagyok régóta fórumos,de úgy éreztem,hogy ez a topic inkább az érzelmekre támaszkodik,mint a gondolatokba,habár ez a kettő fogalom sokszor nem áll távol egymástól.

Igen, néha úgy érzem, hogy nem ártana külön egy lelkisegély topic is, mert itt teret kaphatnának szárnyalóbb beszélgetések is.

Ezzel senkit nem akartam megbántani, nyilván mindkét topikra szükség volna, és ezt az egyet meg arra használjuk ami éppen aktuálisabb, és ez nem jó...

Dodiee: Igenis válogassa meg mindenki, hogy mit ír be, függetlenül attól, hogy miről szólt az előző 120 hozzászólás. Itt is van egy csomó olyan stílustörés, mint amikor az Középfölde topikokban lelkesednek, hogy Liv milyen szép. Jó, szép, de nemigazán vág oda...

gillz írta: persze, az a jó, akinek szurkolunk, aki a főhős, aki önmagunknak a sikeresebb része... de nem feltétlenül "jó" a szó erkölcsi értelmében. Amikor becsap mindenkit, meg összevissza hazudozik?

Mostanában meg főleg nem azt jelenti egy történetben a "jó" szereplőt, aki télleg szívvel lélekkel jó, tiszta lelkű és nemes.. talán az igények változtak meg, már nem elégszünk meg a "szőkekirályfifehérlovon" vagy a "szépkirálylányszerelmesmegteszmindentaszerelméért" karakterekkel, kell h legyen benneük valami hiba.. mert az emberek eredendően nem tökéletesek. Nekem például az egyik nagy kedvencem a Dragonlance sorozatban Raistlin, aki sokszor gonosz, kegyetlen, szarkasztikus, és mégis elbűvölő a maga nemében. a történet is ilyen, és igazából ezeket szeretem, hogy vannak benne rossz dolgok is, és sokszor a jók igenis NEm nyerik el méltó jutalmukat, a szép lány nem lesz a kedves főhősé, a jók is meghalnak a háborúban. tehát: életszerűek. És ha jó az író, és jó a történet, akkor ezzel nem veszik el a meseszerűsége...Nekem nem attól mese egy mese, hogy nincs benne semmi valósághű, vagy semmi realitás...

A Gondolatok változása: Ugyan gyerekek, nem kereshetjük mindig azt, hogy milyen volt a topic.. Nem kergethetjük mindig csak azt ami elmúlt, úgy nem lehet élni. azért más, mert a fórum is más, sőt, mi is megváltoztunk. és a kettő összefügg. mert mi alakítjuk a fórumot, olyan amilyenek mi vagyunk. És hiába mondogatjuk, hogy héé, nem kéne ezt csinálni, mert ha az emberek elkezdik kiválogatni, hogy mit írhatnak be a topicba, és mit nem... akkor meghal az egész. "vajon beírhatom ezt? vag előbb reagáljak az előttem írt 120 hozzászólásra?" egy idő után senki nem írna semmit.. tudom, sokan bánkódnak amiatt, hogy nincsenek olyan "régi komoly témák", de ez is csak rajtunk múlik!!! ha nem írunk, nem lesz...

Én nem vagyok régóta fórumos,de úgy éreztem,hogy ez a topic inkább az érzelmekre támaszkodik,mint a gondolatokba,habár ez a kettő fogalom sokszor nem áll távol egymástól.

Hm-hm.
nosztalgiáztam egy sort.
öhm..nagyon meglepődtem.
mennyire más voltam.
mennyire más vagyok.
mennyi mindent nem értettem akkor.
most pedig mennyi mindent.
és nagyon sokszor kihúztatok a bajból.
most is. csak sajnos nem vagyok annyira...nyílt talán.
szal annyit szeretnék mondani, hogy szvsz Rabyn nem vetette
fel rosszkor a témát. ja, vagy várjuk meg, amíg mindenki végig
sajnálja, hogy régen jobb volt? akkor vitázzunk.

ja, egy hülye dolog jutott az eszembe az imént.
Eruntaléval cseteltem. nem tudom ismeritek e.
Megkérdeztem, hogy mit gondol rólam.
azt mondta, hogy "Csillagszívű" vagyok.
Pedig Eruntaléra ez annyira igaz! ő annyira...tiszta.
és megírtam neki.
"szerintem ezért találtunk egymásra."
aztán továbbgondoltam.
de tényleg Nima is ilyen, meg ő...ja, persze ő totál, és ő, ő is...etc.etc.
míg nem felsoroltam az egész bagázst.
Szal...
Köszönöm, hogy vagytok.

Hogy milyen volt régen ez a topik? Olyan dolgokról beszélgettünk, mint a vallás, az álmok, a Semmi és a Valami ( ), életünk legjobb élményei, a harmónia stb.

Szerintem "stílusilag" az is pont olyan volt, amit lefestett az imént Nólindir: mindenki elmondta a saját véleményét, gondolatait és kész. (Na jó, időnként rácsodálkoztunk, hogy "Jé, te is/neked is?" ) Ha meg egymásra reagáltunk, akkor igen gyakran vita robbant ki. Méghozzá olyan, amik mellé fokozott moderátori felügyelet kellett, mivel legtöbbször érzékeny témákat feszegettünk. De jók voltak ezek.

Rabyn írta: Julcs: valóban igazad van, de nem tudom, hogy hogyan reagálhatnánk egymásra úgy, hogy ne legyen belőle veszekedés.

Ez az én problémám is. Bár a családos témát én vetettem fel, mégsem merek rájuk reagálni, mert érzem, hogy abból veszekedés lenne. És örülök, hogy Alcarral sikerült tisztázni a dolgokat, de több ilyenre nem vágyom.

Pedig tényleg annyira jó lenne beszélgetni, sőt vitázni is! De úgy vettem észre, nagyon sokan összekeverik a vitát és a veszekedést (a vita logikai /ész/érvek sorozata, míg a veszekedés érzelmi síkon zajló megnyilvánulások, igen gyakran "vádaskodások" egymásutánja).

Tudom, hogy a vitával együttjáró feszültséget olykor nehéz elviselni, de ha tartjuk magunkat ahhoz az elvhez, hogy csak a vélemények, és nem az emberek csapnak össze, akkor egy nagyon élvezetes és tanulságos eszmecserét kaphatunk.


Amúgy szerintem nincs szükség arra, hogy lelkisegélytopikot nyissunk. Ez a hely pont megfelel, hogy a filozófiai kérdések mellett pszichológiai témákról is lehessen beszélgetni. Az egyensúly eltolódása nem véletlen. Jobban ismerjük már egymást, több a felmerülő probléma és egyre bátrabban merünk erről beszélgetni. Szerintem ez jó. A problémák csak így oldhatók meg. De még ki kell alakítanunk ennek a kereteit és a menetét. Talán azzal, hogy jobban odafigyelünk egymásra, ahogy Nólindir is mondta. Talán azzal, hogy teret engedünk annak, hogy mindenki elmondhassa/felvethesse azt, ami benne van/ami neki fáj, anélkül, hogy ezt bárki negatív jelzővel illetné ("csak felfújod a dolgot", "ez hülyeség", "errő ne beszéljünk" stb). És talán azzal is, hogy megpróbálunk odafigyelmi a fogalmazásunkra, a stílusra, a hangnemre stb. [size=9:ycjamx2s](Az utóbbi időben, mintha etéren kijöttem volna a formámból...)[/size]


[size=9:ycjamx2s]Rabyn, szerintem is várnod kellene az új témával, amíg lecseng a régi.[/size]

Nah hát nekem az a bajom, hogy mivel nem vagyok még olyannagyonrégen fórumozó, fogalmam sincs, hogy milyen volt régen ez a topic... így nehéz is. Azt én is érzem, hogy néha átmegy a dolog pszichoanalizálgatásba. Nincs is ezzel semmi baj, ha megfelelő mennyiségben történik. Mindenkinek vannak problémái és itt időnként segítséget lehet kapni másoktól. OK. De tényleg nem pszichosegély-topic a neve, hanem Gondolatok.. Szóval vagy tényleg kéne nyitni egy külön topicot a lelkisegélynyújtásra, vagy figyelni arra, hogy ne legyen a "lelkizés" túlsúlyban. Maradjon meg, ha egyszer sokan szükségét érzik, csak legyen mellette tényleg a mostaninál több olyan téma, amiért eredetileg ez a topic létrejött.

Drizzt írta: Mutassátok meg, hogy milyen volt! Mutassátok meg hogy képzelitek!

Ez nagyon jó 5let! Tényleg meg kéne mutatni.

uff népek!

Pszichoterápia topic: tényleg lehetne Cserfa topic, ez tetszik. egy kicsit egyszerűbb lenne az élet gondolatok témakörben ezzel szvsz. engem annyira nem zavarnak a beszámolós leírások, max nem olvasom el őket, ha nincs türelmem, bár az igaz, h nehéz kiválogatni néha, mit akarok meg mit nem. ebből a szempontból hasznos a topiconként kategorizálás

mesék: hm. az életem. egy éve kb. több nagyon jó könyvet is olvastam mindenféle meseelemzésekkel, az nagyon jót tett. Ezek alapján egyetértek a szerzőkkel abban, h a mesék az álmokhoz hasonlóan halászgatások a tudatalattiban vagy ki hogy nevezi, s mivel társadalmi, kollektív szülemények, ezért általános érvényűek. Nem minden mesének jó a vége, amúgy. Van, ahol pókká változik egy hiba folytán a főszereplő, meg ilyenek. A jó-gonosz behatárolhatóság? Sztem annyira nem egyértelmű... persze, az a jó, akinek szurkolunk, aki a főhős, aki önmagunknak a sikeresebb része... de nem feltétlenül "jó" a szó erkölcsi értelmében. Amikor becsap mindenkit, meg összevissza hazudozik?

további jónapot
gillz

Tünc...
Már több hasonló hozzászólást olvastam, mint a tiéd. Más témában is...és soha nem értettem valamit. Ha elégedetlenek vagytok valamivel miért csak azt írjátok be, hogy ez így nem jó, meg hogy ahh, régen milyen jó volt... Mutassátok meg, hogy milyen volt! Mutassátok meg hogy képzelitek! Amúgy, ha annyira zavar benneteket, hogy egymás bajairól beszélgetünk (és ilyenkor igenis próbálnak tanácsot adni annak, aki írt róla), akkor csináljatok külön Dr. Cserfa topicot vagy nemtom...sztem ezek a témák nem lógnak ki a gondolatokból, a baj az, hogy van olyan időszak, amikor csak ebből áll a topic. Vessetek fel olyan témákat, amik szerintetek ide tartoznak, és vagyunk olyan intelligensek (najó a többiek azok ), hogy szinvonalas társalgás alakuljon ki...mostanában mindig csak fanyalgós hozzászólásokat olvasok tőletek itt...ez is fárasztó valamilyen szinten...és nyugodtan kövezzetek meg. Amikor Peti és Cica leírta a baját, az nem ugyanaz a kategória, mint amiről beszéltek?
Sztem nem beszélünk el egymás mellett...najó néha
Rabyn sztem később vesd fel újra ezt a mese témát, amikor már nem erről folyik a diskurzus...

A topic működéséhez, meg a hozzászólások átugrálásához csak annyit fűznék hozzá, hogy visszacsap az amit írtok: Nem olvassátok el néhány ember hozzászólását mert nem ismeritek, de ha nem olvassátok el, akkor aztán tényleg soha nem is fogjátok megismerni az illetőt. A fórum a neten működik, barátságok, vagy inkább kellemes ismeretségek itt is köttethetnek de ahhoz persze olvasnunk kell egymás gondolatait. Két napja a cseten megjegyezték nekem hogy két év alatt a 118 hozzászólásommal bizony nem tartozom az aktív fórumozók közé. Pedig nem telik el hét hogy nem lennék két három alkalommal fennt, és ne olvasgassak el mindent azokban a topicokban, amit mindig látogatok. Szóval sok ember munkáját követem itt, anélkül, hogy tudná, vagy hogy bármi érzést kiváltana belőle a nevem. Mindezzel csak annyit akartam mondani, hogy a gondolkodásmódot, és a hozzálást kéne megváltoztatni, mert amíg ezek ilyenek maradnak, addig ne is várjunk semmi javulást.

Nyelv: azért ajánlottam Coelho művét, mert az író a Világ Egyetemes Nyelvének kérdését boncolgatja benne. Nagyon megdöbbentő mű. Szvsz a nyelvet tudatosanb kell művelni és tisztán tartani. Nekem oriási élményem ezzel kapcsolatban Erdélyben volt. Az emberek gyönyörű tájszólással és kifejezésekkel beszéltek, a nyelvnek hirtelen illata és ízte lett, s ez nagyon jól esett. Jó tudni, hogy van még ilyen. Másrészt a szavaknak súlyuk van, és ezt jól kell tudni használni. a magyar nyelv pedig nagyon árnyalt, csak ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni, és nem használni.

Mesék: furcsa kérdés. persze szeretem őket, de pont ez a jó- gonosz pontos behatárolhatósága miatt, csak szórakozás számomra. Még a legmélyenszántóbb mese sem tud megfogni. Én mindig is ez embert szerettem a legjobban, s nagyon örülök neki, hogy mindenkiben lakozik jóság és gyarlóság egyszerre. A happy endek meg általában nekem felemásak, s én más véget szánnék a történeteknek.

Üdv: Csavargó

Cica: detto. csak az a baj, hogy rengeteg témát vitáztunk át, éss azok
már kifáradtak. szvsz. de az tényleg nagyon jó volt. nagyon kevésszer szóltam hozzá, mert féltem, hogy a nagyok hülyének néznek majd.
dee most nem kell akkor hogy- de hát úgyse lesz olyan, mint régen- dobjatok fel, egy olyan témát, amin egy jóót lehetne vitázni!

éss kérünk mindenkit, hogy ez egy beszélgető sarok legyen, ne egy
már Nólindír által említett pszichoterápia, ahol mindenki körben ül,
elmondja a fájdalmait, aztán ha a következő jön, akkor meg hirtelen mindenkinek sürgős lesz az élete, és csak azt nézi, hogy Őrá reagáltak é.

Eneira: hát egen. a mesékben mindig megvan az, hogy "Ő jó. Ő meg gonosz." Az emberek azért nem szeretik a meséket, mert ez a nagyon egyszerű elhatárolás, irracionálissá teszi az egészet.
meg szvsz az ember nem lesz jobb, ha meséket olvas, néz..stb.

Timona írta: Nólindir ez egy valós helyzetkép, de talán túlzottan felfújtad, már bocsika .

Hú JulcsC, köszi, hogy - ismét - felhoztad. Azért mondom, hogy ismét, mert én a múltkor próbáltam pedzegetni a dolgot, de nem igazán fogták az emberek az adást.
Szerintem egyáltalán nincs felfújva ez a dolog - vagy ha igen, akkor már ketten fújjuk...
Most nem azzal akarok kérkedni, hogy mióta vagyok ebben a társaságban, hisz ez egy állapot, egyéni szerencse, stb. De volt szerencsém a Gondolatok topic megnyitásának előidézésében - mivel előtte a Középfölde/Szilmarilok topicban mentek hasonló beszélgetések. Illetve, nem olyan hasonlók, mint a mostaniak. Senki meg ne haragudjon, de ez a topic halál jó volt! Volt. Nézzetek vissza! És érdekes módon nem pszichoterápia volt, hanem gondolatok, eszmefuttatások, esetleg viták - de ahogy Finwe írta; érdemben kommunikáltunk.
Ez engem már régóta dühített. Néhány talin ennek hangot is adtam, de szerintem senkit nem érdekelt. Bár szvsz ezek után sem fog változni a helyzet, és ugyanúgy visszasüllyedünk a személyes problémák szintjére.
Rabyn, ez a mese dolog felvetés nem rossz, csak rosszkorra lett időzítve - meg kellett volna várni, amíg lecseng ez a dolog - szvsz. Mindegy.

nyau!

Nólindír írta: Szóval nézzetek csak körül: az egymáshoz való viszonyainkról, kapcsolatainkról beszélgetünk, "gondolkodunk" itt. Mindig vannak konkrét témák, felvetések, amikre az egyes emberek reagálnak külön-külön. Igen, ez itt a baj: külön-külön. Ölelés, család... Olvasom a hozzászólásokat oldalakon keresztül, és azt látom, hogy igen, X leírta, hogy ő hogy van ezzel, Y is leírta, aztán Z is és szép sorjában a többiek is. És tulajdonképpen a hozzászólások között finoman fogalmazva is igen kevés a kapcsolat.

Ezzel egyetértek teljesen, ezt szvsz nem túloztad el kicsit sem.

Hú, de csúf kis szöveg lett ez. Na, csak annyit akartam igaziból beírni, hogy tán kicsit több odafigyelést másokra, más hozzászólásokra. Aztán kituggya, lehet, hogy csak hisztis vagyok és nyavajgok olyanon, ami máskor fel se vennék...

Nem lenne jó ötlet szerintem egy ilyen jogos, őszinte igényt a hisztizésre fogni

Julcs: valóban igazad van, de nem tudom, hogy hogyan reagálhatnánk egymásra úgy, hogy ne legyen belőle veszekedés. Énse olvasom el mindig mindnki irományát, és tudom az enyémet se olvassa el mindenki. Nagy ritkán azért kialakul itt egy beszélgetősféleség. De nemtudom mit kéne tenni. talán túlságosan fáradt vagyok, hogy rendesen összeszedjem a gondolataimat. Nemistudomminekírtameztbe.

Ezt nem értem, miért lenne minden ilyen esetből veszekedés? Abból, hogy érdemben kommunikálunk???

Mesék: Én sajna manapság nem nagyon hiszek bennük. "Tolkien meséi" voltak az utolsó, és egyértelműen a legszebbek számomra. De ma már ezekben sem hiszek igazán, valahogy elvesztették a varázsukat, talán kicsit túlracionalizáltam őket.
Egyébként kiskoromban nekem nem jelentettek olyan sokat a mesék, mint sokaknak, inkább koboróltam, csibészkedtem, lepkéket kergettem a haverokkal és álmodoztam. Inkább később volt 1-2 könyvnek meghatározóbb jelentősége számomra, a gimitől kedzve.

A mesékről? Csak visszakanyarodok néhány lappal ezelőtti felvetésemhez: az emberek miért ilyen rosszak? Vagyis elfuseráltak? Mert a meséknek mindig jó a vége (ritkán nem, bár /me egyetlen példát sem tud nagy hirtelenjében, ami ne lenne jó végű ), és a szereplők is olyan kristálytiszták(leszámítva a Boromirokat), és győz a jó és mindenki hepi. És mindenki ezt várja el. Tehát, gondolom, nem véletlenül születtek meg a tündék meg a tündérek, a törpök meg a törpék, meg a sárkányok, meg még egy csomó lény, akik érdekesek, aranyosak. Mert az emberek VÁGYNAK a szépre, jóra. CSak úgy tűnik, nem mindenki Pedig ha mindenki szeretné a meséket, több jó ember lenne, sokkkkkkal több.
És nem akarok arról írni, hogy valahol, egy bizonyos kor után esetleg menekülés egy mesét (sok mesét)olvasni....Mert én egy csomót olvasok. Meg írok. De ez magánügy, úgyse érdekel senkit, tehát ezt hagyjuk.
Amúgy szerintem nemcsak példákkal próbálunk segíteni, azzal, hogy "énisénis", hanem tanáccsal, vagy ami jön, akár egy gondolattal.

Julcs: valóban igazad van, de nem tudom, hogy hogyan reagálhatnánk egymásra úgy, hogy ne legyen belőle veszekedés. Énse olvasom el mindig mindnki irományát, és tudom az enyémet se olvassa el mindenki. Nagy ritkán azért kialakul itt egy beszélgetősféleség. De nemtudom mit kéne tenni. talán túlságosan fáradt vagyok, hogy rendesen összeszedjem a gondolataimat. Nemistudomminekírtameztbe.

Ja és egy témafelvetés ami akár beszélgetést is kezdeményezhet.

Ti mit gondoltok a mesékről? (ésmost ne azt írjátok, hogy én szeretem a meséket, mert gondolom azt mindenki szereti)

Nólindir ez egy valós helyzetkép, de talán túlzottan felfújtad, már bocsika .
Velem is előfordul, hogy kihagyok egy- egy hozzászólást, akár pár oldalt, mert sok, nincs rá időm, erőm... , de máskor szorgalmasan végigolvasgatom mások problémáit, sokszor hasonlóval küzdök én is, és már legalább a tudat, hogy nem csak nekem vannak ilyen kinjaim, az is tud segitáni, ha épp nem kaptam épkézláb jótanácsot akkor is, de azért az is előfordul...

Julcsi: igazad van.. magamon is sokszor észreveszem ezt, hogy vannak hozzászólások, amiket azért ugrok át, mert nem ismerem az illetőt, vagy nem érdekel amit ír.. ez kegyetlenül hangzik, de így van..persze ha minden hozzászólást elolvasnék, egész nap a gép előtt ülnék...

Banyek, nem is tudom, ezt hogy írjam le.

Szóval nézzetek csak körül: az egymáshoz való viszonyainkról, kapcsolatainkról beszélgetünk, "gondolkodunk" itt. Mindig vannak konkrét témák, felvetések, amikre az egyes emberek reagálnak külön-külön. Igen, ez itt a baj: külön-külön. Ölelés, család... Olvasom a hozzászólásokat oldalakon keresztül, és azt látom, hogy igen, X leírta, hogy ő hogy van ezzel, Y is leírta, aztán Z is és szép sorjában a többiek is. És tulajdonképpen a hozzászólások között finoman fogalmazva is igen kevés a kapcsolat. Na, most lehet, hogy meg fogtok kövezni, de olyan ez, mint valami pszicho-kör. Mindenki elmondja a maga hozzáállását, problémáját stb., és mi ahelyett, hogy erre érdemben reagálnánk valamit, előbb-utóbb elkezdünk hasonló témájú dolgokat boncolgatni - a saját életünkből...

Igen, s ebbe mostmár kezdek belefáradni. Eleinte igazán végigolvastam az összes hozzászólást, de mostanság már egyre inkább kihagyok. Ha épp nem ismerem X-et vagy Y-t, akkor (Urambocsá!) nem igazán érdekelnek a viszonylag magánjellegű problémái. Azaz érdekelnének, ha lennének rá válaszok is, vagy ilyesmi, mert az úgy egy érdekes ügy, gondolatkör. De nem, a gondolatkörökből mostmár csak az egyes emberek maradtak, az egyes bajaikkal...

Persze, írjátok majd, hogy a gondolatok, problémák középpontja mindig maga az ember, de könyörgöm, itt már csak az ember maradt!! Szóval na, legyek már konkrét: ha én most szépen elkezdeném beírni, hogy igen, szeretem az ölelgetést, meg a rokonokat, meg mittomén - ki a csodát érdekelne azon a pár valakin kívül, aki már úgyis ismer annyira, hogy tudja, mit szeretek és mit nem. Hiszen én is ezt csinálom: átugrom azokat, akiket nem ismerek, nem érdekelnek. OK, lehet, hogy én nem vagyok túl nyitott, de szerintem a hozzászólók többsége ilyen.

Hú, de csúf kis szöveg lett ez. Na, csak annyit akartam igaziból beírni, hogy tán kicsit több odafigyelést másokra, más hozzászólásokra. Aztán kituggya, lehet, hogy csak hisztis vagyok és nyavajgok olyanon, ami máskor fel se vennék...

Sorry

Kincső írta:

Ahol a beszéd a tagadást, az elkülönülést, az elidegenedést szolgálja - előbb vagy utóbb maga is elhal, elnémul, s ha tovább él is, az élet aligha lesz több rákos burjánzásnál.
A szeretet elhalása minden nyelvromlás igazi gyökere

B*zmeg, rohadtul igy van ß)

Csavargó írta: Pilinszky témához ajánlom Coelho Alkímista című könyvét.

Üdv: Csavargó

+ Richard Bachtól az alábbiakat:
Sirály
Illúziók
Híd az örökkévalóságon át
Minden és mindenki egy
Búcsú a biztonságtól
Semmi sem véletlen

Pilinszky témához ajánlom Coelho Alkímista című könyvét.

Üdv: Csavargó