Gondolatok

Léli írta:

Nodlee írta: Drowse, én ugyanígy vagyok, csak én nem írok, mint Ti, hanem festek, rajzolok Nagymamám festőművész, és egyfolytában összehasonlítom a képeimet az övéivel... és el vagyok keseredve, hogy milyen tehetségtelen vagyok.

Szerintem ezt nem kéne. Mármint sem elkeseredned, sem pedig összehasonlítgatni. Mert mindenki másként alkot, és minden alkotás más miatt jó. Mert mindben ott van egy/két/sok dolog, ami jóvá, valaki számára értékessé, ami különlegessé, egyedivé teszi. Lehet ez egy apró ábra-részlet, ami minden festményen ottvan, csak mindig másnak a részeként, lehet egy szókapcsolat, mely minden írásban megjelenik, vagy egy eszme, amely a novállakból mindig átérződik. Bármi lehet. És pontosan emiatt nem lehet összehasonlítani a műveket. Mert mind másmiatt olyan, amilyen

Egyetértek. Ráadásul egészen tipikus példa, hogy amit te magad a legrosszabbnak tartasz, azt istenítik másik -- az értelmezés szabadsága.

Sose hasonlítgasd magad másokhoz (hülye egy kérés, de ez van). A saját mércéd szerint legyél jó, ne másoké szerint. Az életben sem elsősorban másokkal küzdesz, hanem a saját korlátaiddal.

Nodlee írta: És Nálad végülis ez így van, hiszen Lam művésznek tart.

Ebben nem vagyok biztos Ilyet, vagy bármi hasonlót soha nem mondott. Csak azt mondta biz. írásaimra, hogy tetszenek neki, meg hogy szerinte jók. [size=9:1o3xdgmb]De csak a te kedvedért majd megkérdezem tőle, hogy írónak tart-e [/size]

Nodlee írta: Drowse, én ugyanígy vagyok, csak én nem írok, mint Ti, hanem festek, rajzolok Nagymamám festőművész, és egyfolytában összehasonlítom a képeimet az övéivel... és el vagyok keseredve, hogy milyen tehetségtelen vagyok.

Szerintem ezt nem kéne. Mármint sem elkeseredned, sem pedig összehasonlítgatni. Mert mindenki másként alkot, és minden alkotás más miatt jó. Mert mindben ott van egy/két/sok dolog, ami jóvá, valaki számára értékessé, ami különlegessé, egyedivé teszi. Lehet ez egy apró ábra-részlet, ami minden festményen ottvan, csak mindig másnak a részeként, lehet egy szókapcsolat, mely minden írásban megjelenik, vagy egy eszme, amely a novállakból mindig átérződik. Bármi lehet. És pontosan emiatt nem lehet összehasonlítani a műveket. Mert mind másmiatt olyan, amilyen

Hát, Léli, nem értek egyet veled ebben a "Mitől művész a művész?" kérdésben, de végülis nem is kell egyetérteni mindenben, nemigaz? Milyen unalmas lenne a világ, ha mindenki egyetértene mindenkivel Szerintem az is kell, hogy magadat művésznek tartsd, és az is kell, hogy mások is annak tartsanak. És Nálad végülis ez így van, hiszen Lam művésznek tart. Én mégse fogom talán sose aztmondani ennyire konkrétan magamra, hogy én egy művész (festő, író, akármi) vagyok. Egyszerűen nem én lennék, ha ilyet mondanék.

Drowse, én ugyanígy vagyok, csak én nem írok, mint Ti, hanem festek, rajzolok Nagymamám festőművész, és egyfolytában összehasonlítom a képeimet az övéivel... és el vagyok keseredve, hogy milyen tehetségtelen vagyok. De reménykedem, hogy egyszer majd olyan tehetséges leszek, mint Ő, ezért is járok el rajzolni tanulni. Hajrá Nektek is, aztán majd küldjetek autógrammot pár év múlva

Meg nekem van egy olyan nagy hibám is, hogy amit írok, azt lépten-nyomon összehasonlítom mindenféle könyvekkel, és azt mondom magamnak, hogy hogy képzeltem, hogy írni merészelek, mikor xy ilyen jól ír. De azért folytatni szoktam az írást. A nővérem azt mondta erre, hogy nem hasonlítom össze pl Tolkient Terry Pratchettel, akkor meg mit verem magam?

Drowse írta: A sztársághoz én a vesztesek nyugalmával állok hozzá, és ha mégsem sikerül írónak lennem, há ez van. Sajnos sok mindenhez állok hozzá ilyen negatívan, de inkább ez, mint a csalódások.

Ezt nem kéne. Mármint szerintem nem szabad valamit elkerülni azért, mert csalódhatsz. Persze, bagoly mondja verébnek, ugyanis én pont ugyan ilyen vagyok, mert én is ha csalódom, az nagyon mélyen érint, vagy legalábbis gondolom. Illetve annyira mégsem, mert eddig olyan csalódás, amire emlékszem is, kettő ért, gyakorlatilag egyszerre, két halál, és azok együtt iszonyatosan mély sebet hagytak bennem. De hiszem, illetve hinni akarom, hogy nem szabad az ilyen pofonok miatt megállni/elzárkózni/félni attól, ami felpofozhat, hanem barátokat kell találni, és bátran belemenni az ilyen helyzetekbe, mert a barátok segíthetnek, mert a barátok tényleg csodákra képesek. Néha pont azok, akikről nem is képzelnéd. (ilyen is volt már velem )

Nodlee írta: Amúgy Léli, szerintem nem attól lesz valaki író, művész, festő, stb, hogy annak nevezi magát, hanem attól, hogy mások annak nevezik. Persze neked is annak kell magad érezni, ez tény, de szerintem akkor igazi művész valaki, ha mások is annak tartják.

Ez az első lépés. Ha valaki elfogadja, hogy tud írni/rajolni/egyéb, elfogadja, hogy van hozzá érzéke, akkor utána már megteremtheti azokat a feltételeket, hogy mások is annak tartsák. Engem pl. soha nem fognak költőnek tartani, annak ellenére, hogy írok verseket is, mert én mindig határozottan kijelentem, hogy nem vagyok költő, és nem is akarok az lenni. És innentől fogva bárki mondhat bármit, ha én magam nem ismerem el magam, onnantól fogva nem is leszek az, aminek mások mondanak.
Egyébként én régebben (kb. 3 éve) még azt mondtam, hogy majd csak akkor tudom magamra azt mondani, hogy író vagyok, ha meglesz hozzá a tudásom (pl. Bölcsész szakot végzek). Ennek ellenére mégsem ez volt a forduló pont, hanem Lam egyik kritikája, amit az egyik novellámhoz írt. Ugyanis azzal elismerte, hogy van érzékem az íráshoz Na, attól a naptól tartom magam írónak (a sors fintora, hogy ez pont Lam születésnapjával esik egybe )

Léli: igazad van. Én is gyakran járok úgy, hogy pl egy szereplőm hirtelen fontosabbá válik, mint terveztem, vagy valaki egész mást csinál, mint ahogy elsőre gondoltam.
A sztársághoz én a vesztesek nyugalmával állok hozzá, és ha mégsem sikerül írónak lennem, há ez van. Sajnos sok mindenhez állok hozzá ilyen negatívan, de inkább ez, mint a csalódások. Ennek hála egy percig nem izgultam pl érettségi előtt. Jó, azért tanultam rá, de nem sok hasznát vettem, mert sok mindenből így is lehúzták a jegyem. Nálunk nagyon arcra ment az osztályzás, még érettségin is.

Léli írta: én azt vallom, hogy egy könyvnek önmagát kell írnia. Nem döntheti el az író, hogy "ezt leírom így, és akkor ezt lesz belőle", nem, eltervezheti, hogy azt akarja leírni, de ha a könyv másfelé viszi magát? A benne szereplő karakterek másként döntenek, mint azt ő szeretné?

Én nem vagyok író, nem is áll szándékomban azzá lenni, viszont rajzolni nagyon imádok, és ez azzal is így van.

Amúgy Léli, szerintem nem attól lesz valaki író, művész, festő, stb, hogy annak nevezi magát, hanem attól, hogy mások annak nevezik. Persze neked is annak kell magad érezni, ez tény, de szerintem akkor igazi művész valaki, ha mások is annak tartják.

Drowse írta: A legtöbben szvsz nem azért írnak, hogy híresek legyenek, vagy meggazdagodjanak az írásukból, hanem hogy kifejezzék a gondolataikat, testet adjanak az álmaiknak. A könyv az ember része, az egész ő maga. Egy könyvben az ember élet és halál ura, az ő személye alakítja a világot, amit létrehoz. És ha valami problémája van, beleírhatja, "kiírhatja" magából.

Én ezt nem hiszem. Ha egy író azért írna, hogy kifejezze önmagát, akkor a könyvei nagyon gyorsan unalmassá válnak. Persze, arról a legkönnyebb írni, ami benned van, amit ismersz, és már átéltél, de én azt vallom, hogy egy könyvnek önmagát kell írnia. Nem döntheti el az író, hogy "ezt leírom így, és akkor ezt lesz belőle", nem, eltervezheti, hogy azt akarja leírni, de ha a könyv másfelé viszi magát? A benne szereplő karakterek másként döntenek, mint azt ő szeretné? Én általában hagyom a történeteimnek, hogy azt írjanak, amit akarnak, én csak egy eszköz vagyok, amin keresztül valósággá válnak. Eddig kétszer nem tartottam ezt be (onnantól számolva, amióta ki merem magamról mondani, hogy író vagyok), és ez mindkétszer feltűnt azoknak, akik elolvasták az írásaimat. Mert az egyszerűen nem illett bele.

Dínchamion írta: Visszatérve egy kicsit a sztárságra: komolyan érdekes, amit írtok. Úgy tűnik, én vagyok az egyetlen hülyére vadított exhibicionista, de sebaj.

Ez nem igaz Én is komolyan gondolom, hogy híres író leszek. Világhírű író leszek, és a nagy nyugati országokban csodálkozni fognak, hogy nini, egy piciny országból jött nő milyen jókat tud írni

Dínchamion írta: Csak nekm néh a úgy tűnik, hogy túlságosan nincs önbizalmatok. Jó, nem mintha nekem lenne, de ettől még ki kell állni, és megmutatni magad. Ahogy az Ég velünkben mondta Ban Stiller: "Vállald fel, ogy ótvar vagy!" Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy ótvarok vagytok, hanem azt, hogy minden mebr hibázik, de pont a hibák teszik emberivé. És ugye mi embereket akarunk látni...

Ezzel tökéletesen egyetértek. Itt a többségnek nincs (elég) önbizalma. Pedig ha nem állsz ki, hogy megmutatsd magad, akkor 'csak úgy' nem valószínű, hogy felfedeznek. Meg kell tenni az első lépést, aztán mégegyszer, és mégegyszer... és mindezt addig, amíg van rá erőd, amíg hiszel mindabban, amit csinálsz. És jó, ha van 1-2 igazbarátod, akik, mielőtt feladnák, ismét lelket öntenek beléd

A többit meg majd talán később [size=9:2c956qyd](azt azért elmondanám, hogy alapjaiban véve Dínnel értek egyet a legtöbb kérdésben)[/size]

Azt, hogy minek kell szerepelnie a tananyagban, valóban hagyjuk azokra, akiknek ez a feladata. Csupán a nézeteim osztottam meg veletek. A konkrét művek helyett maradjunk meg inkább az oktatás kérdéseinél.

Dodiee: éppen ez az. Ha valaki csak olvassa a betűket oldalakon át, és nem tudja elképzelni, az azért is lehet, mert nem igazán fogja fel, amit olvas. Ez pedig annak is lehet a következménye, hogy nem érti, és lehet hogy van elég fantáziája, csak az olvasással vannak gondjai. A történelnet sem lehet megtanulni anélkül, hogy értenéd. Az összefüggése meglátása nélkül csak magolni lehet, ami a történelemnél egész jól működhet, az évszámok miatt.
Az olvasásnál is fontos a megértés. Ennek az első lépése - természetesen - a betűk felismerése. Azután kell jönnie a betűk sorrendiségének érzékelése. Utána következhet a megértés, a szó, vagy kifejezés szótári jelentésének felfogása. Majd csak ha ezek stimmelnek következik a lényeg, a szöveg értelmezése. A gyerekek nagy részének nehézséget okoz, hogy az elbeszélő szövegekben csak sugallt dolgokat megértsék, és az is, hogy az egyes információk közötti összefüggéseket megtalálják.

Dín: a szövegben igenis van más is, mint a betűk. Szerintem neked azért nem tűnik fel, mert nincsenek vele gondjaid. Te nyílván meglátod a rejtett összefüggéseket, és azt is felfogod, ami nincs konkrétan leírva, csak utalnak rá.
Az iskola nem kívánságműsor, a gyerekeknek igenis olyasmit is kell tanulniuk, amit rájuk erőltetnek. Szvsz az irodalomtanítással az (az egyik) baj, hogy megpróbálják/megpróbálták az évszámokat beleverni a tanulók fejébe. Jómagam is jártam úgy, mikor dolgozatot kellett írni, hogy 3-ast kaptam, mert nem tudtam olyanokat, hogy Ady mikortól meddig tartózkodott Párizsban. Nagyon elaprózzák. Ezért előre is elnézést amit most fogok írni, de jó hogy azt meg nem kérdezik, hányszor volt WC-n útközben. Ezeknek az évszámoknak a tanítása a szövegek elemzésének a rovására mennek.
A funkcionális analfabétizmus azt jelenti, hogy az illető egyén írási-olvasási képessége nem teszi lehetővé, hogy az újabb feladatokhoz szükséges tudást el tudja sajátítani. A képességeik ugyanis nem ütik meg azt a szintet, hogy fejlődjenek, hogy lépést tudjanak tartani azokkal, akiknek nincsenek ilyen jellegű problémái. Képtelenek megvalósítani azokat a célokat, amelyekhez pedig velük született adottságaik vannak, mert ezeket nem képesek mozgósítani, fejleszteni.
Az adat pontos származási helyét nem tudnám megmondani, de ha fellapozol egy PISA, vagy egy OKÉV felmérést, biztosan találsz benne ilyesmit.
(És végezetül: paródiát lehet úgy is írni, hogy ne legyen sértő.)
Kisregény lett.

Najó én is
Elég sokmindenről volt itt szó, kezdjük a tanárokkal.
Természetesen sokminden múlik rajtuk...legjobb talán ,ha egy példát hozok fel. Kisöcsém nem túl jó matekból (annyira kedvesen nem mondom mennyire ), és anyámék úgy döntöttek, hogy korepre kell járnia. Természetesen ki volt akadva, merhogy hol lesz így szabadideje (de talán azt is megértette, hogy ezt magának köszönheti). Sokszor volt olyan, hogy itthon még tudta az anyagot, azt mégis rossz jegyet kapott, de elég nehezen tanulja is...naszal azt hittük majd jön haza a korepről, hogy nah, ő odasemegy többet...(képes rá )...erre jön, és azt mondja, hogy ilyen jól még sosem érezte magát matekon, és egyből meg is értette, és úgy tűnik, hogy szívesen jár majd a tanárnőhöz...hát ennyit számít...
Ugyanakkor azt is meg kell érteni, hogy nem csak azt kell megtanulni, ami érdekel minket, és aminek gyakorlati haszna vagyon...Legalábbis annak, aki valamennyire igényes.
A magolásról annyit, hogy vannak dolgok, amiket cxsak úgy lehet elsajátítani...persze, ha túlzásba viszik, akkor nem feltétlenül jó...
Gimiben két magyar tanárom volt...az egyiknél tudni kellett azt, ami a könyvben van, és amit elmondott...a másik arra volt kíváncsi, hogy én mit gondolok a dologról...persze nála is kellett tudni azért dolgokat, de nem akarta, hogy úgy elemezzek egy Ady verset, hogy csak azt mondom el, ami a könyvben van...hiszen egy Ady vers az mindenkinek mond valami mást is...
Rabyn...én elhiszem, hogy nem érdekel, amit feladtak...azt is, hogy gyak. senkit nem érdekel az osztályból...vagy, hogy nehéz...de ő a tanár, ugye. Egyetemen sem mondhatom, hogy ezt nem tanulom meg, mert sztem nem ezt kéne oktatni a tárgyből...megtanulom/elolvasom/megpróbálom érteni, mert ez a feladat...ha dolgozom sem mondhatom, hogy dehát ezt nem nekem kell csinálni, ha a főnök monnya, hogy ez a feladat...mert keresnek mást, aki megcsinálja...
Azt sem hiszem, hogy magyarból csak olyan dolgot kér számon, amit senki nem ért, és ami senkit nem érdekel...Nekem is van a legtöbb tantárgyból olyan rész, ami nem érdekel...nade az egész ?
Tyű mennem kell...minnyá próba...maj' folytatom még...

Drowse, a Döggel kapcsolatban: a "kölköknek" meg kell tanulniuk, hogy az irodalom (mint az élet) nem csak a finomkodásról és a szépségről szól. Mellesleg József Attila Ódájában hasonlóan naturalisztikus képek vannak. Akkor azt is kihagynád az irodalomkönyvekből?
A kisfiúk és a kisleányok valójában nem rózsasziromból meg hasonlókból vannak, ahogy azt kiskorunkban Lúdanyótól hallhattuk.

Na jó, ON

Egen.. a magolás.. A tanárok nem értik, hogy annak akinek van agya az miért nem tanul? Mert akinek van agya az nem tud magolni. az tanulni szokott. És tanulni csak azt lehet amit az ember ért (szerintem legalábbis) Bár lehet, hogy nincen igazam, de pl amig nem láttam értelmét az egstannak addig nem is tudtam megtanulni. Most, hogy van értelme (gyakorlati órák vannak és tudom, hogy hasznát vehetem még) most érdekes modon van négyesem van ötösöm is.

Drowse írta: A témához kapcsolódóan az jutott még eszembe, hogy talán azért nem szeretnek olvasni a fiatalok, mert nem is igazán tudnak. Nem tanítják meg őket rendesen sem az olvasásra, se a szövegértésre. Középiskolában szvsz elég késő ezzel próbálkozni. Ha az alapok hiányoznak, ott már nem sokat tehet egy középiskolai tanár.

Sztem pedig ha valaki nem szeret olvasni, az azért van, mert talán túl kevés a fantáziája ahhoz, hogy elképzelje azt, amit leírva olvas. Hiszen ha csak olvasom a betűket, szavakat, sorokat, oldalakon át, de nem tudom elképzelni, akkor hogyan élvezhetném?? Ez ugyanolyan, mint amikor nem tudsz valamit megtanulni egy tankönyvből, mert nem is érted.. én legalábbis nem tudok, nem vagyok képes bemagolni, mert nekem ahhoz érteni is kéne, hogy most miről is van szó. és ez kb így van egy regénynél is. Ha nem tudod elképzelni, hogy is néz ki egy mező, telis tele kék alapon piros pöttyös virágokkal, ahol háromszarvú macskalábú állatkák ugrándoznak, akkor nem is élvezed az olvasást, mert az egészből az marad meg, hogy ez egy baromság, ennek semmi értelme.

Erda niire (Area) írta: Az irodalomhoz szerintem ha jól akarjuk megtanulni, kell egy kis felfogóképesség, mert azért meg kell érteni, hogy Ady miért újította meg a verseket, és hogy hogyan...persze ezt is be lehet magolni, de szerintem nagyon nehéz.

Megmondom őszintén, nem nagyon látom, hogy miért _kell_ udnunk az értelmezéshez, hogy Ady miért újított verseket... Nyilván jó, ha tudjuk, nem feltétlenül kötelező.

Szerintem az 'Így írtok ti' egy jópofa paródia (bár mondjuk pár dolgot nem értek benne), és néha nagyon jól tud jönni egy száraz fizika óra után, hogy elolvassuk a 'Szegény kis szimbolista klapec nyöszörgéseit'
Az irodalomhoz szerintem ha jól akarjuk megtanulni, kell egy kis felfogóképesség, mert azért meg kell érteni, hogy Ady miért újította meg a verseket, és hogy hogyan...persze ezt is be lehet magolni, de szerintem nagyon nehéz.
Arról meg, hogy mi legyen a tananyag és mi nem, szerintem valaki hozzáértőt kéne megkérdezni. Én hiába olvastam el háromszor a GyU-át, ha a volt pedagógus mamám nem bírja elolvasni, valószínű a gyerekek sem. Ez nagyon sok könyvel így van. Persze mondjuk a HP-t sem adnám ki kötelezően, mert hiába letehetetlen, ha egyszer nincs is sok mondanivalója. (Figyelem! Nem azt mondtam, hogy NINCS, csak azt, hogy NEM SOK! Én is már elolvastam nem is egyszer, de azért mert jó a története, és jól meg van írva, nem pedig mert valami fantasztikus misztikuma/mondanivalója van. Na mind1, ebbe most ne gabalyodjunk bele. [size=9:34in2tjx]Elég hogy én belegabalyodtam. [/size] )

Drowse írta: Én nem akarok semmit misztifikálni. De az tény, hogy az irodalomhoz nem elég ösmerni a bötűket, osz jóvan (már elnézést).

Mert? Mi kell még hozzá?

Drowse írta: A lényeg az, hogy értse az a kölök, amit elolvas.

A kölök meg fogja érteni, mi az, amit elolvas, és nem kéne, hogy bárki ráerőltessen vmi olyasmit, amit esetleg tényleg nem ért meg. Értelmezze ő maga. Tanácsokat/módszaereket persze leeht adni, de nem úgy, hogy megmondod valakinek, mi van a szövegben. Mert a szövegben sosincs semmi, a betűket leszámítva.

Drowse írta: A diploma előtt álló egyetemisták 15%-a funkcionális analfabéta. Ami azért elég érdekes.

Egyrészt nem értem, mit akarsz ezzel bizonyítani, másrészt érdekelne, honnan az adat.

Drowse írta: Józan, és látó gondolkodás alatt olyasmit értek, hogy fogalma legyen a világról. Ha hall egy hírt a tévében, vagy olvas valamit az újságban, tudja, hogy az mit jelent. Ha elmegy szavazni, ne azért szavazzon x-re, vagy y-ra, mert milyen szép szál legény. És még sorolhatnám.

Aha. Értem már. Csak sajnos szvsz rossz helyen keresgélsz: senki nem mondhatja meg senkinek, hogy mit gondoljon. Sem az irodalomban, sem a politikában, sehol.

Drowse írta: Az Így írtok ti-vel nem az a problémám, hogy parodizál, hanem hogy ócsárolja a magyar költőket és írókat. Most konkrétan nem tudnék írni belőle példát, elég késő van hozzá, és nem fog jól az agyam. (Alyr paródiáin vajon miért nem kapom fel a vizet?)

Ezt nem értem én se. Az "Így írtok ti" egy paródia. Ugyanolyan paródia, mint Alyré. So fucking what? Poén.

Drowse írta: Az olvasástól igenis többek leszünk, mert bővül a szókincsünk, és ki tudjuk fejezni magunkat. Az olvasással nem feltétlenül magunkat akarjuk megérteni, hanem a világunkat.

Mi magunk vagyunk a világ szvsz. Mert a világot sem látjuk, hanem csupán értelmezzük. Ki-ki hogyan.

És továbbra sem tetszik, hogy attól lesz több valaki, mert olvas. Nem több lesz, legfeljebb más.

Drowse írta: "Én pl. a fizikusokat nem értem pl., mégsem fikázom őket úton-útfélen"
Ezt a mondatodat nem igazán értem.

Arra próbáltam utalni, hogy ha láthatóan nem értek valamihez, akkor nem próbálom meg bebizonyítani, hogy az rossz avagy olyasmit látok bele, amihez köze nincs.

Drowse írta: Azt meg, hogy csak az kritizáljon, aki tud olyat írni, mint a másik csak azért írtam, mert haragszom Karinthy-ra.

Miért? Nem kell oltárra emelni Petőfit, meg Madáchot meg tudoménkit. Élvezd, ha tetszik, de lásd be, hogy nem csak ők vannak. Karinthy hihetetlenül állat jó, mind technikailag, mind tartalmilag.

Drowse írta: Ezek nekem olyanok, mint mikor valaki a hangomat utánozva gúnyolódik, hogy éreztesse a lenézését, megvetését. Talán túldramatizálom. De ez nekem valahogy nem jön be. Lehet, hogy egyedül vagyok az egész Földön ezzel, de vállalom.

Erről szól a paródia. Görbe tükröt tart az alanya elé. Ezek szerint a paródiát utálod, de ezt éppen feljebb cáfoltad meg. Akkor most mi legyen?

Ui.: Továbbra is szeretném, ha nem értene félre senki: csupán a véleményemet írtam le.

Akartam írni valamit, de úgy ahogy volt, elfelejtettem. Pedig elég értelmesnke tűnt. Már fáradt vagyok. :crap: Majd még megbeszéljük. És eszem ágában sincs senkibe belegázolni. (Mondjuk azt senki nem mondta, csak elkezdtem aggódni kicsit, hátha mégis.) Csak egy vélemény.

Én nem akarok semmit misztifikálni. De az tény, hogy az irodalomhoz nem elég ösmerni a bötűket, osz jóvan (már elnézést). A lényeg az, hogy értse az a kölök, amit elolvas. A diploma előtt álló egyetemisták 15%-a funkcionális analfabéta. Ami azért elég érdekes.
Józan, és látó gondolkodás alatt olyasmit értek, hogy fogalma legyen a világról. Ha hall egy hírt a tévében, vagy olvas valamit az újságban, tudja, hogy az mit jelent. Ha elmegy szavazni, ne azért szavazzon x-re, vagy y-ra, mert milyen szép szál legény. És még sorolhatnám.
Az Így írtok ti-vel nem az a problémám, hogy parodizál, hanem hogy ócsárolja a magyar költőket és írókat. Most konkrétan nem tudnék írni belőle példát, elég késő van hozzá, és nem fog jól az agyam. (Alyr paródiáin vajon miért nem kapom fel a vizet?)
Az olvasástól igenis többek leszünk, mert bővül a szókincsünk, és ki tudjuk fejezni magunkat. Az olvasással nem feltétlenül magunkat akarjuk megérteni, hanem a világunkat.

"Én pl. a fizikusokat nem értem pl., mégsem fikázom őket úton-útfélen"
Ezt a mondatodat nem igazán értem.

Azt meg, hogy csak az kritizáljon, aki tud olyat írni, mint a másik csak azért írtam, mert haragszom Karinthy-ra.
Jó, Petőfivel kapcsolatban nem jut eszembe semmi, de találtam mást, amit szintén nem találtam túl viccesnek. Az Ember tragédiájához:
Második szín:
"Luci Ferkó rossz kölök,
Éppen arra lődörög,
Juszt is, mondta: egyetek,
Tömjétek meg begyetek.

No most tele van a bendő,
Itt a bűn, az eredendő.
Mars ki innen, istenvertek!
Bezárjuk az Édenkertet."

És aztán (Az egyiptomi színhez):
"Ha kilóg a nyelvecskéd,
Megverünk, mint kis kecskét,
Csihi-puhi, mertek-gyertek,
És egy szolgát agyonvertek."

Ezek nekem olyanok, mint mikor valaki a hangomat utánozva gúnyolódik, hogy éreztesse a lenézését, megvetését. Talán túldramatizálom. De ez nekem valahogy nem jön be. Lehet, hogy egyedül vagyok az egész Földön ezzel, de vállalom.

Drowse írta: A témához kapcsolódóan az jutott még eszembe, hogy talán azért nem szeretnek olvasni a fiatalok, mert nem is igazán tudnak. Nem tanítják meg őket rendesen sem az olvasásra, se a szövegértésre. Középiskolában szvsz elég késő ezzel próbálkozni. Ha az alapok hiányoznak, ott már nem sokat tehet egy középiskolai tanár.

Miért, mi kell az olvasáshoz? Ismerni kell a betűket, meg úgy nagyjából a szavakat. Oszt' ennyi.

Drowse írta: Az alapokat ugyan olyan nehéz elsajátítani, mert másféle gondolkodást igényelnek, mint a többi tárgy.

Milyen gondolkodást igényelnek? Egyáltalán: minek kell ezt az egészet misztifikálni?

Drowse írta: Szvsz elég sok olyasmi van benne, aminek nincs helye. Én pl a Dög című verset Nem tenném bele egy tankönyvbe, és nem tennék bele sok hozzá hasonlót sem, mert nem tartom értékesnek.

Ez nyilván értelmezés kérdése, de valaki tényleg árulja már el nekem, mitől lesz valamelyik szöveg értékesebb, mint a másik...

Drowse írta: Viszont beleraknám (ha már Tolkien nem fér bele) a Fahrenheit 451-et, mert segíti a világ megértését, és egy józan, "látó" gondolkodás kialakulását.

Amennyiben? Mit tartasz "józan" meg "látó" gondolkodásnak? Már megint túlmisztifikálsz egyes dolgokat, és lealacsonyítasz más dolgokat. :nono:

Drowse írta: És sok olyasmi van, ami inkább szolgálna a fiatalok okulására. Mert az iskola feladata nem csak az oktatás, hanem a nevelés is, és a tananyagnak is olyannak kellene lennie, ami szolgálja a nevelést.

:sohaj: Mi szolgálja a nevelést? Az irodalomnak - szvsz - az egyik "feladata" az, hogy olyan gondolatokat állítson középpontba, és olyan témákkal kapcsolatban tegyen fel kérdéseket, amelyek a mindennapi életünk részei: a szerelem, a barátság, halál, árulás, mittomén. A másik feladata egyértelműen a szórakoztatás, az örömkeltés, hogy kicsit átmerészkedjünk az esztétika ingoványos talajára. Ennek pl. az "Így írtok ti" tökéletesen eleget tesz. Nem kell minden hol mélyfilozófiát keresni, a Rém rendes családot meg a Jóbarátokat sem a descartes-i gondolatvilág megismerése végett nézzük, hanem hogy röhögjünk egy jót.

Drowse írta: Jaj, és nem raknám bele az "Így írtok ti" című szörnyűséget sem. Nekem Petőfit senki ne bántsa, aki nem ír legalább egy olyan verset, mint pl A XIX. századi költő.

Hm. Én a magam részéről Petőfit igencsak nem komálom, szerintem elég bugyuták a versei (nem mind, de elég sok), ha már arrafelé tapogatózunk, akkor javasolnám tán Arany Jánost. Az "Így írtok ti" pedig zseniális, de ha megmutatod nekem, miért szörnyűség, akkor oké. Addig ez nekem szimpla unszimpátiának tűnik, ezzel nem lehet érvelni. Ha meg a praódiát veszed bántásnak, akkor szerintem gondold át még egyszer, miről is szól a paródia...

Egyébként pedig megmondom őszintén, hogy ez nekem kicsit illogikus, hogy "csak az kritizáljon, aki ír egy ilyen meg ilyen verset". Ez vicc. A kritikusnak/értelmezőnek/véleményezőnek nem az a feladata, hogy írjon egy ugyanolyat (minek? Írjon mást. Azt úgyis egyénileg dönti el mindenki, hogy jobb-e vagy sem, ezt nem lehet "mérni" -- vö. Holt Költők Társasága és Mr. J. Evans Prichard professzor tanulmánya), hanem az, hogy értelmezzen. Még egyszer mondom: Petőfi az egyik leggyengébb költő, akit valaha olvastam, és ezalatt nem csak azt értem, hogy nekem nem tetszett, de művészi eszközök és változatosság tekintetében szerintem Arannyal pölö egy napon sem lehet említeni.


Általánosságban: szép meg jó, amit írsz, de meg kell mondjam, hogy elég... hm... furcsa elképzelésed van az irodalomról, mint fogalomról is és mint tantárgyról is. Alapvetően nekem is bajom van az irodalomoktatással, csak nekem pont az, hogy ott van az a rengeteg zseniális mű a tananyagban (including az "Így írtok ti" és a többiek), és egyszerűen nem hagynak teret az értelmezésnek. Én világéletemben utáltam a mohácsykárolyos elemzéseket, talán ha egy vagy két kisebb mű esetében egyezett a véleményünk -- azt vegyük már észre könyörgöm, hogy az olvasástól nem leszünk se jobbak, se többek (és emiatt azt sem értem, ha valaki lenézi a másikat, mert az nem szeret olvasni) -- legfeljebb van vmi, amit szeretünk csinálni, mert úgy gondoljuk, hogy hozzásegít minket ahhoz, hogy megértsük magunkat. Én pl. a fizikusokat nem értem pl., mégsem fikázom őket úton-útfélen.

Tehát jó lenne leszállni erről a misztifikációról, mert sehova nem vezet.



Ui.: Nem akartam senkit megbántani, semmi ilyesmi. Csak próbálok rámutatni arra, hogy hol hibázik (néhol igencsak nagyokat) a gondolatmenet. Tiszteletben tartom mindenki véleményét, csak furának találom, hogy olyan dolgokat vártok el mindentől (akár embertől, akár múalkotástól, akár művészeti ágtól), amit az nem tud adni. Hogy a klasszikus példával éljek: olvashatod az átszállójegyet irodalomként, nem fog működni, mert nem működik, mint irodalom. Ahogy Örkény sem működik átszállójegyként. Tanuljunk már meg különbséget tenni a kontextusok között, és ne keverjük össze a szezont a fazonnal.

Én is gondolkodtam már, miért kér mindenki bocsánatot a hosszabb hozzászólások végén. Persze én is csinálom, de végülis itt aztán lehet sokat írni.
A témához kapcsolódóan az jutott még eszembe, hogy talán azért nem szeretnek olvasni a fiatalok, mert nem is igazán tudnak. Nem tanítják meg őket rendesen sem az olvasásra, se a szövegértésre. Középiskolában szvsz elég késő ezzel próbálkozni. Ha az alapok hiányoznak, ott már nem sokat tehet egy középiskolai tanár. Mint a mateknál, csak kicsit más a megítélése. Az alapokat ugyan olyan nehéz elsajátítani, mert másféle gondolkodást igényelnek, mint a többi tárgy. Nem csak megtanulni kell, mint pl a biológiát, vagy a földrajzot.
Hogy mi kerül bele a tananyagba? Szvsz elég sok olyasmi van benne, aminek nincs helye. Én pl a Dög című verset Nem tenném bele egy tankönyvbe, és nem tennék bele sok hozzá hasonlót sem, mert nem tartom értékesnek. Viszont beleraknám (ha már Tolkien nem fér bele) a Fahrenheit 451-et, mert segíti a világ megértését, és egy józan, "látó" gondolkodás kialakulását. És sok olyasmi van, ami inkább szolgálna a fiatalok okulására. Mert az iskola feladata nem csak az oktatás, hanem a nevelés is, és a tananyagnak is olyannak kellene lennie, ami szolgálja a nevelést.
Jaj, és nem raknám bele az "Így írtok ti" című szörnyűséget sem. Nekem Petőfit senki ne bántsa, aki nem ír legalább egy olyan verset, mint pl A XIX. századi költő.

Én az írói tehetségem honoráriumaképp megelégszem a barátaim elismerésével

Artemisz, én is épp így gondolom. nekem sokkal többet jelent, ha öt-tíz ember azt mondja itt az mtt-ben, hogy "hú, de jó ez a vers", mintha akár ezer példányban eladnák a (nem létező ) kötetemet ismeretleneknek.
a színdarabokkal is így vagyok, azért csinálom, hogy közös munkával, elsősorban a magunk örömére vmi nagyszerűt és színvonalasat hozzunk össze. és ha ezt megmutatjuk a külvilágnak, és sikert aratunk, az sztem megfelelő visszaigazolás

Miért írja oda mindenki, hogy bocs a hosszu írásért?? Ezt nem tudom megérteni..

Kisebb koromban sokszor álmodoztam hihetlennek tűnő szakmákról. szerettem volna ruhatervező, bábszínhéázas, űrhajós, színész, énekesnő, óvónéni, ellnőr (főleg akokr aikor megbünettek) tanárnő, főállású anyuka, régész, építész, kertész, bölcsinéni és még sok minden lenni.Végül leradatam ugye a színészetnél (kb 2 éves korom óta ez a visszatérő tétel)

Dínchamion írta: Visszatérve egy kicsit a sztárságra: komolyan érdekes, amit írtok. Úgy tűnik, én vagyok az egyetlen hülyére vadított exhibicionista, de sebaj. Csak nekm néh a úgy tűnik, hogy túlságosan nincs önbizalmatok. Jó, nem mintha nekem lenne, de ettől még ki kell állni, és megmutatni magad. Ahogy az Ég velünkben mondta Ban Stiller: "Vállald fel, ogy ótvar vagy!" Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy ótvarok vagytok, hanem azt, hogy minden mebr hibázik, de pont a hibák teszik emberivé. És ugye mi embereket akarunk látni...

Mán kezdtem megijedni, hogy ótvar vagyok 8O
Na, de komolyra forditva a szót mondasz vmit, legalábbis ha magamból indulok ki, mert önbizalmam ált a béka s***e alatt van, de az se segit rajtam, hogy amikor szavaló versenyen voltam még ált suliban szinte mindig belesültem tehát talán ezért nem teng bennem túl a szereplési vágy. Más területeken azért fejlődőképes vagyok legalábbis amióta fősulra járok sok minden megváltozott körülöttem és sokszor kell egy kis határozottság és jó fellépés ahhoz, hogy el tudjon érni vmit az ember.

A gimis magyar tanárom egy nagyon édi "néni" volt, osztályfőnökünknél ezerszer jobban figyelt ránk és sokszor végigbeszélgettük az órákat a nagy betűs élet gondjairól és bajairól, na és persze arról hogyan maradhatsz ember a talpadon. Nekem nagyon sokat segitett abban, hogy fel tudjam mérni mi az ami fontos és mi az ami kevésbe fontos az életben.
Persze kötelező olvasmányokkal mi is el voltunk látva rendesen, nem is szerettem olvasni egészen az érettségi utánig, ugye onnantól már nincs az, hogy ezt meg azt kell elolvasni. Tehát azt olvasok ami nekem tetszik és ez tök jó!!! Csak ezek után jöttem rá, hogy én inkább humán beállitottságu vagyok mostmár mint reál, pedig 4 évig matekos osztályba jártam, de mostmár ezen nem tudok változtatni...

Egy tanár pedig szerintem akkor csinálja jól a tanitás mesterségét, ha
1. szereti a gyerekekte és jól kit tud jönni velük
2. szereti a tanitás mesterségét
3. nem unja azt, hogy 1 héten 4*- 5* elő kell adni ugyanazt az anyagot
4. rendesen leadja a tananyagot (érthetően, követhetően)
5. normális formában kérdezi vissza azt amit leadott
6. nem arcra osztályoz!
Ha jól belegondolok nekem ezen kritériumoknak összesen 3 tanárom felelt meg az eddig 3 különböző oktatási intézményekben eltöltött 14 év alatt Elég rossz arány!!! Szerintem Drowsnak teljesen igaza van, mert sokan tényleg azért mennek tanár szakra, mert máshogy nem tudna annak a szakterületnek a közelébe kerülni. Egy konkrét példa erre a barátnőm, aki biosz- kémia szakra felvételizett az Eltén, de csak a tanárira vették fel, most azt csinálja, de saját bevallása szerint és szerintem se lenne jó tanár- ezzel nem bántani akarom, de mindenkinek ismernie kell a saját korlátait.

[size=9:2ojmjgr4]A kisregényért bocsika.[/size]

Szerintem nem mindig a tanár hibája, ha a diákok nem szeretnek irodalmat tanulni. ha valaki nem szeret olvasni, és nem humán beállítottságú, annak kínszenvedés leülni a kötelező olvasmányokkal. Irodalomtörténet, első kötelező: Odüsszeia. Nálunk jó, ha 5 ember olvasta el 27-ből.
A magyartanárunk iszonyúan szerette a tantárgyat, amit tanított, és mindig elkeserítette, ha az osztály "nem vette a lapot". Fakultációs órákon sokszor beszélgetett velünk; kíváncsi volt, mit gondolunk a tantervről,stb. Egyszer össze kellett állítanunk egy listát, milyen olvasmányokat ajánlanánk ötödikes gyerekeknek, hogy megszeressék a könyveket.

Az én irodalomtanárom nagyon jófej, és rohadt jól tanít! Tudja a dolgokat, és meg is tudja tanítani. Előtte két évig egy másik tanárom volt, aki szerintem akár egyetemen is taníthatna, és egy csomóan 3-asok és 4-esek voltak nála. Amióta ez az új tanárom tanít minket, sokkal jobb az átlag.

Dín: nem igazán értetél meg az odáig ok hogy Shakespeare mekkora géniusz volt, és a zsenialitását nem is vonja kétségbe senki, és egy-egy szonettje után valszeg mindenki erre gondol, de szvsz a művei halhatatlanok, nem az ember. Ami meg a tanítást illeti úgysem olvas el senki mindent amit kötelezőnek adnak, mert az fizikai képtelenség, szelektálni kell, és szvsz e közben alakul ki az irodalmi ízlés. És tartom az állításomat, hogy az a lényeg, hogy a diákokban felkeltsék az olvasás szeretetét, nem pedig a lexikális tudás (persze az is jól jön), de a gondolkodást csak az olvasás tanítja meg, csak ott tanulhatjuk meg átlátni a helyzeteket, és szvsz az nagyvetűs életben ez az ami igazán fontos.

üdv: Csavargó