Gondolatok

Ringbearer írta: Tegnap eszembe jutott valami:
nagyon rossz, hogy alapító ülés óta ismerlek titeket, de még abszolút nem találom a helyem köztetek..és már belefáradtam abba, hogy keressem a helyem.
azthiszem teljesen másnak ismertetek meg, mint amilyen vagyok, ez persze az én hibám, csak a baj az, hogy fogghalmamsincs miért viselkedek másként.

Nem is ismersz mindenkit az alapító ülés óta , dejazé' értem mire gondolsz. Néha én is így érzek, ámbár én még csak most kerültem közétek, úgyhogy nálam ez még elmegy...gondolom . Ne a helyed keresd sztem, ha nem próbálj meg önmagad lenni, ha ez sikerül, akkor az előbbi jobb esetben jön magától...persze előbb még rá kell jönnöd, hogy köztünk miért vagy más...

Ringbearer írta: Area: mindenki pipa lenne a helyedben, dehát, lehet hogy ennyi idős korodban te is így vívtál!

Tegnap eszembe jutott valami:
nagyon rossz, hogy alapító ülés óta ismerlek titeket, de még abszolút nem találom a helyem köztetek..és már belefáradtam abba, hogy keressem a helyem.
azthiszem teljesen másnak ismertetek meg, mint amilyen vagyok, ez persze az én hibám, csak a baj az, hogy fogghalmamsincs miért viselkedek másként.

Talán,mert jobbnak szeretnél látszani magadnál vagy egyszerűen a többiek ezt hozzák ki belőled...talán...

Area: ismerős szitu! Hagyd magad egy kicsit gonosznak lenni! Én mindenben a lehető legbénább vagyok, futni is csak azért tudok, mert nem kell hozzá semmi extra ügyesség. Úszóverseny: halál, ollyan tehetségtelen vagyok, h az fáj... Tájfutás: öhhh inkább hagyjuk (pl amikor elhagytam a rajtszámomat és egy fél órán át kerestem )
Viszont hidd el, hogy lesz valami mindig, legalább évente , pl én tavaly nyertem 2000m-en atlétikán. És ne utáld magad!

Area: mindenki pipa lenne a helyedben, dehát, lehet hogy ennyi idős korodban te is így vívtál!

Tegnap eszembe jutott valami:
nagyon rossz, hogy alapító ülés óta ismerlek titeket, de még abszolút nem találom a helyem köztetek..és már belefáradtam abba, hogy keressem a helyem.
azthiszem teljesen másnak ismertetek meg, mint amilyen vagyok, ez persze az én hibám, csak a baj az, hogy fogghalmamsincs miért viselkedek másként.

Üdv!
Lehet, hogy félbeszakítok egy témát, de akkor ne is foglalkozzatok velem! Veletek volt már olyan, hogy tudtátok, hogy most örülnötök kéne, de nem tudtatok, hanem mély letargiába estetek?
Velem ez tegnap megesett. Vívóversenyen voltam még pár gyerekkel, akik a fiatalabb korcsoportban voltak. Először ők kezdtek, és az egyikük majdnem megnyerte a versenyt. 1 tuson (ponton) múlott neki, de így is második lett. Én a 12. lettem, ami hogy úgy mondjam nem az elvárt teljesítmény..... Én egyedül voltam, ezért nem indultam csapatban, de a többiek igen, és meg is nyerték. Fiatalabbak voltak mint én, rosszabbul is vívtak meg minden, ezért én tartottam bennük a lelket, és adtam nekik a tanácsokat. Az eredménye meg is lett, és ők a Mennyekben voltak, de én valamiért nem tudtam örülni velük. Edzéseken én vért izzadok, ők meg jóformán csak mutatóban vannak ott, mégis ők aratják le a babérokat, engem meg folyton leszúrnak az edzőim. Csak olyan versenyeket tudok érmet szerezni (bent lenni az első nyolcban), ahol alig indulnak. Lassan kezd elmenni tőle teljesen a kedvem, egyszer már abba is akartam hagyni, de a szüleim, meg az edzőm erősködött, hogy vívnom kell. Már nem értem az egészet, és már nem is akarom! Mi a fenének vagyok én ott, hogyha a picik simán leköröznek, én meg minden verseny elején kiesek? Ráadásul most is annyira irigy és szemét vagyok, hogy őket hibáztatom azért mert jobb eredményt értek el nálam... Lassan magamat is utálni kezdem, amiért másokkal szemben ilyen igazságtalan vagyok.... Bocsi, hogy ilyen sokat téptem a számat, ha nem érdekel titeket, ne válaszoljatok, és ugorjatok át, de ezt valakinek el kellett mondanom, mert úgy éreztem felrobbanok.... Köszi, hogy végighallgattatok!

Azt hiszem mégsem kellett volna hozzászólnom ehhez a témához.Igazatok van,amiről nem tudok semmit,ne nyílvánítsak véleményt.Nagyon sajnálom,ha valakit megsértettem.

Kincső, sztem abban nincs igazad, hogy az ilyen bulikról ki lennének szorítva a komolyabb magánbeszélgetések. Ezt nem is lehetne megtenni. Mert teszem azt A ember elindul B emberrel egy csendesebb zugba beszélgetni, nem fognak eléjük ugrani, hogy hé, ez nem az a buli, itt aztán nem lehet komolyan beszélgetni!! Az, hogy esetleg azzal, akivel komolyan akartál teszem azt Várgesztesen beszélgetni, azzal nem tudtál, ez nem a buli hibája. és nem azért, mert az egy olyan buli, aminél a hangsúly nem a beszélgetésen van. beszélgetni mindig lehet, ha az illető ember, akivel szeretnél, erre hajlandó. Ha nem az(vagy te úgy érzed, hogy az alkohol miatt nem képes P), ezt sem lehet a buli rovására írni. Akkor és ott annak az embernek nem az volt a fontos.

öö, hát én még nem nagyon szóltam ehhez a témához...
engem igenis meglepett ami Várgesztesen ment. És eléggé aggódtam
hogy itt most nagy piázás lesz, nem voltam még IHB-s bulin,de az én
határomat nem léptétek át. bár azért pár emberkét fel kellett húzni a hegyre... nekem pedig meg kell értenem hogy 15 vagyok, és hogy ebbe
bizonyos mértékig semmi rosz nincs.
szerintem nincs túlspilázva a dolog, ezt igenis meg kellett beszélnünk.

ajajjjj na megszolalok én is
Nem kivánok idézgetni , mert többen leirták most is meg régebben is , hogy ez a forum már rég tulmutatt egy forumos társaságon.
Itt igen sok élő kapcsolat alakult ki , és az élő kapcsolatoknak ugy gondolom alapfeltétele hogy összejönnek akik egymást ismerik , jol érzik magukat.Azonban ez már NEM MTT rendezvény !
Ez már inkább abba a kategoriában van , hogy vannak barátok akik itt ismerkedtek meg , szeretnek egymással lenni , találkoznak és jol érzik magukat.
Sonica irta aszem , hogy el lehet dönteni itallal vagy ital nélkül.
És ha netán elöfordulna az az enyhén vagy nem enyhén alkoholos állapot egy MTT rendezvényen , akkor lehetnek akik szóvátehetik , és esetleg rá
pár napra egy kis félrevonult , normális elbeszélgetés keretében megmondják neki , hogy azért ezt máskor mégsem kéne.
De a legfontosabb talán még az lenne , hogy két tábor van mindig.
Az alkoholosok és a nem alkoholosok.MIndkettönek figyelembe kell vennie a másikat is , és elkerülni az olyat mint amit KIncső irt: kezembenyomta valaki a borospoharat.
Mint ahogy a másik tábornak is el kell kerülni hogy itt most nagybeszédet tartson az alkohol káros hatásairol.
Mindenki eldöntheti maga , hogy iszik vagy nem , ha igen ako mennyit.
Eddig is figyeltek az itteniek egymásra , de akkor ismerve pár ember gondjait ezután figyeljünk akkor még jobban egymásra, mert nem hiszem hogy jot tesz ennek a társaságnak az , ha itt a két tábor egymás fejéhez vág dolgokat.

Kincső: emlékeim szerint hasonló dologgal kellett szembesülniük, akik velem beszélgettek, és ez nekem elég.

De ettől függetlenül részben igazat adok neked: jó, hogy felmerült ez a téma, mert mindenki át tudja értékelni magában a meddiget.

De ez mindenkinek legyen a saját becsületére bízva. Szvsz nincs értelme mindenféle fogadkozásokat tenni: a téma elhangzott, aki erre reagál, reagál, aki nem, azt a közösség úgyis ki fogja dobni magából, ha nem változtat. Mert a közösségek már csak ilyenek.

Én a részemről tanultam az esetből.

Kincső írta: [size=9:2hnrkb1z]A Farsangon volt, ami MTT-s rendezvény, sajnos hajnali 1-2 körül már volt olyan (nem ez volt a jellemző, ne értsétek félre!, de előfordult, és direkt nem nevesítek), akinek zavaros volt a tekintete, akadozott a beszéde, alkoholszag áradt belőle, ugyanazt ismételgette, és nem tűnt fel neki. [/size]

Kincső, ez nem az alkohol hibája -- hanem a fáradtságé elsősorban. (Mondom ezt úgy, hogy magamra vélek ismerni. Ez van.) Hidd el nekem, hogy attól az alkoholmennyiségtől, amit elfogyasztottunk, senkinek nem fog keresztbeállni a szeme (ha igen, az ne igyon ), de a fáradtsággal, az élményekkel és az izgatottsággal párosítva eléggé le tud ülni az ember.

Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne igazad bizonyos pontokon. Az MTT-s rendezvényeken igenis oda kell, és oda is fogunk figyelni (a Farsang már csak ezérti is jó tapasztalat volt), főleg arra, hogy hullafáradtan ne igyunk.

Brisa lehet egy kérésem? Megpboálod megfogalamzni, hogy szerinted én mire gondoltam?

Ja és Gal: az alhocolt is a dogokhoz sorolják mivel elég erős függőséget tud okozni.. (bocs előtőrt belőlem az egstan óra anyaga...) De én itt nem beszéltem függőségről mielőtt nekemtámadtok!!

Alcar, kérlek vedd figyelembe, hogy nem mindenki úgy éli meg a dolgokat, ahogy te!
És szerintem mások érzelmeinek, véleményének elbagatellizálását is be kéne fejezni...

Telcontar írta: Amire mint MTT-s fórumozók figyelhetünk, és emiatt igazán fontos volt mind a témafelvetés, mind a vélemények megismerése, hogy a bulik tömege közben ne veszítsük el azokat, akik nem a bulizás klasszikus formáját részesítik előnyben, hanem a szolídabb emberi kapcsolatokat. A sok "új hagyomány" közepette ne feledkezzünk meg a teaházi beszélgetésekről, a Kószák Könyvének írásához hasonló találkozókról (a verses talik nem ugyanazok!).

Az én érzéseim szerint, Rabynnak nem ez a problémája, viszont nekem igen! Én nagyon nem szeretem a hagyományos értelembe vett bulikat, ezért nem is járok csak nagy ritkán ilyenekre. Viszont szívesen beszélgetnék nagyon-nagyon sok emberrel nyugis, "szolíd" körülmények között.

Dínchamion írta: Nézzük a tényeket: egyre több találkozó van, egyre kevesebb MTT-s rendezvény. Ez számomra azt jelenti, hogy igazság szerint semmi kötöttség nincs azzal kapcsolatban, hogy legyen-e alkohol vagy ne.

Dínnél a PONT!
Ezek a találkozók privát összejövetelek, hiába üvölti akárki a villamoson, hogy ez KÚLTÚRÁLIS EGYESÜLET...
(Bár, ha ezt üvölti, ugye már rég rossz...)

Szét kellene választani az MTT mint társaság, és a fórumosok, mint baráti csoportok tömege találkozóit. Ugye az utóbbiból sokkal-sokkal-sokkal több van. Ott akkor ne az MTT-t vagy Tolkient hirdessük, hanem azt, hogy én jólérzem magam x-szel, z-vel és y-nal, és talizunk, aki akar, csatlakozzon, alkohollal vagy anélkül, ahogy neki tetszik...

Az alkohollal kapcsolatban: kéne 1 olyan topic a fórumba, amiben nem indult el ez a téma. szvsz is a téma ördöge túl sok helyre beszabadult, így számomra legalábbis kezd unalmassá válni...
mellesleg egyetértek Telcontarral...

No.

Nem leszek ezzel népszerű, de meg kell modnjam: én is unom már ezt a témát. Leginkább azért, mert szvsz túl van reagálva.

Nézzük a tényeket: egyre több találkozó van, egyre kevesebb MTT-s rendezvény. Ez számomra azt jelenti, hogy igazság szerint semmi kötöttség nincs azzal kapcsolatban, hogy legyen-e alkohol vagy ne.

Ha egy bulit/találkozót/akármit úgy hirdetünk meg, hogy csak teázás, meg lécci ne legyen alkohol, akkor pont. Nem lesz, mert egyrészt nem vagyunk elvadult alkoholisták, és nem ez alapján fogunk elmenni egy-egy találkozóra.

Az MTT-rendezvényeken még egyszerűbb a helyzet: eddig sem volt vele probléma, és ezután sem lesz. Mert aki eddig sörözött/akármi egy MTT-rendezvényen, az nem a totális lerészegedés céljával tette ezt, és felhívnám a figyelmet arra, hogy eddig is kulturáltan tettük ezt.

Majd ha probléma lesz belőle, IHB bulik (szó szerint) válnak a rendezvényekből, akkor lehet erről beszélni. Ez amúgy sem egyik pillanatról a másikra fog bekövetkezni, thát odafigyelni nem árt, de ennyire túllihegni túlzás. :nono:

Részemről eddig sem berúgni mentem sehová, ezután sem ezért fogok. (Ha mégis, akkor feltehetően nem az erre érzékeny emberekkel fogom ezt nyélbeütni, és egyáltalán.)

Elefántot csináltok a bolhából, na.



(Lamorakhoz csatlakozva: személyes véleményem, nem akartam megbántani senkit, stb stb.)

Ranamarth írta: Telcontar:én ugyan nem voltam még egy találkozón sem ,de mehértem,hogy miről írtál!És szerintem ezt a "bulizás"-t nem kéne hagynotok,míg el fajul.Véleményem szerint is az lenne a legjobb megoldás,ha ritkábban lenne a találkozó;de azt hiszem,a legjobb megoldás az lenne,ha megszabnátok egy határt,hogy ki,miképpen mehet be.Tudom,hogy ez így durva,de ha másképpen nem tudnátok kezelni a dolgot,sokkal rosszabbra is fordulhat a dolog!

nos... meglehetősen érdekes felvetés egy olyan embertől, aki saját bevallása szerint még egyetlen találkozón sem volt... azaz nem látta, nem élte át, nem tud róla semmit sem gyakorlatilag. Mégis, hogy képzeled ezt a "beengedősdit?" Ha olyanok jönnek össze, akik nem isznak soha alkoholt, azok nem engedik be azokat, akik megisznak esetleg egy-két sört? Netán fordítva? Gyerekek, a mai találkozón, vagy baráti összejövetelen lesz pár üveg sör, tehát a teát kedvelők kizárva? Na és ki dönti el? S ki határozza meg, hogy milyen gyakran legyen találkozó? Netán én szeretnék találkozni pár emberrel, meghirdetem, s azzal majd valaki leállít, hogy na neeeem, szép öcsém... nemrég volt??? S netán ki lesz az illető? Légyszíves nézz utána kicsit jobban, hogy mit írtak az emberek az élménybeszámolókba...
Speciel nagyon elegem van abból, hogy kimondva-kimondatlanul sok emberben megvan ez a "jajrettengjünkazoktólakikszeretikasörtmertmégelfajulhatadolog".
Be kéne fejezni ezt a vészmadárkodást már.

Telcontar: Az elcsépelt "maximálisan egyetértek veled" című kifejezést tudnám csak idebiggyeszteni. Gratula!

Ami engem szomorúvá tett az az, hogy többen csak azt látták, hogy egy talin volt sör... semmi mást (s jó páran olyanok, akik nem voltak ott). Nem tudom... fene tudja, nekem valahogy nem az jut az eszembe ezekről a találkozókról. Hanem az, hogy milyen jó volt veletek. Milyen jó volt beszélgetni, látni benneteket, meghallgatni másokat, örülni és megköszönni, hogy engem is meghallgattak. A vidámság, nevetés, a komoly beszélgetések. Nekem ez a találkozó.
Meglehetősen keserű szájízzel írom ezt most...

Alcar

Ranamarth:az, hogy ritkulnak a találkozók, semmire sem megoldás, maximum arra, hogy azok, akik nem bírják ki egymás nélkül, elkezdenek külön találkozni(ez mondjuk most is így van, de azthiszem ez még sűrűsödne ezesetben), és elég durva klikkesedés lenne a vége. márpedig az ugye nem valami jó dolog. mert ha 3-4 ember rászokik arra, hogy csak így, kis csapatban találkozik, előbb utóbb kialakulnak fix időpontok, amikor összejön egy ilyen "banda", és ha arra az időre neadjisten egy nagyobb tallkozó esne, lehet h nem azt választják. eltávolodnak, eltűnnek. Gyere el egy találkozóra, és emgérted, miért nem akarom én ezt... összefacsarodik a szívem a találkozók megritkulásának gondolatára... Mihez kezdenék üres napjaimon nélkületek?? Régen még tudtam volna mit, a régi sulimban, ahol voltak oylanok, akiket anyira szerettem, mint titeket. de új suliba járok, nem annyira szimpik az osztálytársak, a régiekkel alig találkozom, így a fő programom a veletek való találkozás marad. Ha ez is ritkul, vagy megszűnik, akkor ülhetek itthon csendes magányomban, és erre nem túlzottan vágyom. sztem a többség se.

Ranamarth írta: Telcontar:én ugyan nem voltam még egy találkozón sem ,de mehértem,hogy miről írtál!És szerintem ezt a "bulizás"-t nem kéne hagynotok,míg el fajul.Véleményem szerint is az lenne a legjobb megoldás,ha ritkábban lenne a találkozó;de azt hiszem,a legjobb megoldás az lenne,ha megszabnátok egy határt,hogy ki,miképpen mehet be.Tudom,hogy ez így durva,de ha másképpen nem tudnátok kezelni a dolgot,sokkal rosszabbra is fordulhat a dolog!

Ranamarth, ezek a találkozók már rég túlléptek azon a szinten, amit egy "csak" fórumos társaság produkál. A találkozókkal senki nem akar, és senki nem fog felhagyni, mert szeretjük egymást, és elvonási tüneteink lennének:) Nem tudom, mért van mindenki így kiakadva, sztem eddig semmi gáz dolog nem történt, és nem valószínű, hogy a társaság hibájából történne. Nem tudom, hogy manapság mért kezelik úgy az alkoholt, mint a drogot. Az ilyen találkozók nem azért vannak, hogy berúgjunk, ezt mindenki tudja, de attól, hogy valaki alkoholt iszik, még semmi baj nem lesz. Ez kb olyan, mintha vkit azért ijesztenénk el, mert csokit eszünk, és ő nem szereti... Sztem eddig semmilyen kritikus határt nem léptünk át, és amíg így van, nem értem, hol a probléma.

Telcontar:én ugyan nem voltam még egy találkozón sem ,de mehértem,hogy miről írtál!És szerintem ezt a "bulizás"-t nem kéne hagynotok,míg el fajul.Véleményem szerint is az lenne a legjobb megoldás,ha ritkábban lenne a találkozó;de azt hiszem,a legjobb megoldás az lenne,ha megszabnátok egy határt,hogy ki,miképpen mehet be.Tudom,hogy ez így durva,de ha másképpen nem tudnátok kezelni a dolgot,sokkal rosszabbra is fordulhat a dolog!

A Beszélgetős topikban bő lére eresztett témát hozom ide, mert olyan síkra terelődött a kérdés, amely már maximálisan elvi (és talán pszichológiai). Igyekszem tömören fogalmazni.

A bulijainkon egyre gyakrabban fordul elő a kulturált alkoholfogyasztás. Maga a tény nem zavar senkit, mert látja, hogy komoly önkontroll, egymásra figyelés és tolerancia jár vele. Inkább az a tény zavaró, hogy az ilyen bulik száma szaporodik. Ennek okait másutt kiveséztük, inkább arra a kérdésre keresem a választ, miért zavar ez egyeseket.

A nem hivatalos összejövetelek egészének jellege változik. Már nem a teaházi és margitszigeti, könyvekről vagy filmekről szóló beszélgetések dominálnak, hanem a kötetlen emberi kapcsolatok, tisztán az együttlét kedvéért, azaz a bulik. A bulik velejárója (nem szükségszerűen, de elfogadottan) az alkoholtartalmú ital, a cigaretta, a sütemények, chips, gitározás és éneklés. Mindegyiknek megvan a maga helye és ideje, operaelőadás közben a chipsfogyasztás sem kulturált magatartás és ezt mindenki tudja.

De egyértelmű: a társaság összképe megváltozott. Vannak új emberek, akik saját stílusukkal színesítik a bandát. Ők nem érzik a régi hangulatot, mert nem ismerték meg. A folyamat "eszkalálódik". És akiket a jelenség zavar, konkrétan ez zavarja. A változás, amely nem szükségszerűen rossz, hiszen nem vesz el semmit jelen esetben, csak hozzáad, mennyiségénél fogva átcsap minőségbe. Akik egy-két éve itt vannak, érzik, hogy nem olyan hangulatúak a talik, mint rég és ezt levetítik a Tolkien Társaság fejlődésének jövőképére. És ez okoz szomorúságot, bánatot: úgy érezhetik, hogy volt egy kincsük, amit elveszíthetnek.

Pedig nem ért véget semmi. Akik idáig elhozták az MTT-t, azok tovább is viszik, ugyanabba az irányba. Ami megfigyelhető, a "holdudvar" változása. Ebbe viszont bele kell törődnünk, a konzervativizmus ezen a szinten is csak feszültséget, majd törést okozhat. Persze egyszer majd szükségszerűen lesz egy észrevétlen elválás (nem duzzadhat a végtelenségig a társaság és előbb utóbb kihalunk, száz év múlva nem ugyanazok viszik az MTT-t), de nem kell hogy ez társaságszakadással járjon: vannak és lesznek, akik egyre kevesebbet jönnek, de külön-külön megmaradnak a barátságok.

Amire mint MTT-s fórumozók figyelhetünk, és emiatt igazán fontos volt mind a témafelvetés, mind a vélemények megismerése, hogy a bulik tömege közben ne veszítsük el azokat, akik nem a bulizás klasszikus formáját részesítik előnyben, hanem a szolídabb emberi kapcsolatokat. A sok "új hagyomány" közepette ne feledkezzünk meg a teaházi beszélgetésekről, a Kószák Könyvének írásához hasonló találkozókról (a verses talik nem ugyanazok!).

És lehet, hogy némi moderálás nem lenne haszontalan a témában: lassan olyan sok a nyílt program, hogy tényleg választani kell és ugyanúgy nem tudnak összejönni az emberek - én veled találkozom most de ővele nem. Ha minden héten van buli, előbb-utóbb csökkenni fog ezek "élvezeti faktora" (gondoljatok Gossenre!).
Furán hangzik, de ezt szerintem érdemes átgondolni. De úgy, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon és ne az legyen, hogy "már megint a hónap harmadik keddje van? Akkor ma sörözés a Szlovákban!"

Egész tömör lett a gondolataim mennyiségéhez képest!

A magam részéről a fejlődés tölt el elégedettséggel és boldogsággal... ami azonnal megtorpan, amint hátradőlök... vagy akár lazítok...

Engem is

Telcontar írta:

Orsie írta: Ha elégedett vagy, akkor elvileg nincs, ami motiváljon további tettekre, merthogy úgyis elégedett vagy, minden jó úgy, ahogy van... mindig kellenek kihívások, és emellett legyen az ember boldog a jelenében. Én legalábbis így látom.

A magam részéről a fejlődés tölt el elégedettséggel és boldogsággal... ami azonnal megtorpan, amint hátradőlök... vagy akár lazítok...
Az egyenletesség természetesen nem feltétel, van, amikor nagyon beindul valami, van, hogy épp csak eldöcög. Az viszont épp elég motiváció, hogy a fejlődést fenntartsam - legyen szó akár vállalkozásról, akár az FTC dolgairól, vagy egyszerűen saját tudásomról.

Mélységesen egyetértek.
Csak az tölt el örömmel, ha folyamatos a fejlődés. És ez harmóniát jelent önmagammal - és nem feltétlenül másokkal.
Hisz:
"Ha túl nagy az összhang, nincs kreativitás."

Orsie írta: Ha elégedett vagy, akkor elvileg nincs, ami motiváljon további tettekre, merthogy úgyis elégedett vagy, minden jó úgy, ahogy van... mindig kellenek kihívások, és emellett legyen az ember boldog a jelenében. Én legalábbis így látom.

A magam részéről a fejlődés tölt el elégedettséggel és boldogsággal... ami azonnal megtorpan, amint hátradőlök... vagy akár lazítok...
Az egyenletesség természetesen nem feltétel, van, amikor nagyon beindul valami, van, hogy épp csak eldöcög. Az viszont épp elég motiváció, hogy a fejlődést fenntartsam - legyen szó akár vállalkozásról, akár az MTT dolgairól, vagy egyszerűen saját tudásomról.

Finwe írta: Az embernek úgy kell élnie, hogy a folytonos elégedettsége révén ne legyen kedve, ideje, energiája azon dondolkodni mit érhetett volna el még !

Bocsi, de ezzel vitatkoznom kell, bár a szmájli miatt nem tudom, mennyire komoly a kijelentésed...
Ha elégedett vagy, akkor elvileg nincs, ami motiváljon további tettekre, merthogy úgyis elégedett vagy, minden jó úgy, ahogy van... mindig kellenek kihívások, és emellett legyen az ember boldog a jelenében. Én legalábbis így látom. De bocs, ha félreértettem!

Finwe írta: Én pl sokat utaztam egész életemben és szépen lassan rájöttem, hogy ezek is elsősorban menekülések voltak. Egy nagy filmrendező szavaival élve: egyetlen egy utazás sem ér semmit, csak ami önmagunkba vezet. Erre jöttem rá, és most már azt se bánom ha sehova sem mozdulok ki és itthon jól érzem magam. Nem arról mondtam hát le, hogy majd utazzam, hanem egy illúzióról!

Miért érzed úgy, hogy menekültél? Megismertél idegen kultúrákat, láttál sok mindent és ezáltal magadból is megismerhettél sokmindent! Szerintem az utazásaid igenis vezettek magadba is! Én is sokat utaztam, de ha rajtam múlik, még fogok is. Persze van olyan, hogy felsóhajtok, hogy most úgy elhúznék valahova a problémáim elől, de általában nem ezért utazom. Remélem nem gondolod komolyan a menekülést, mert az utazás fantasztikus dolog, az ember gazdagszik általa, ismeretekben magáról és a világról egyaránt!

Néha pedig kellenek apró illúziók az életben. Ezek kis kapaszkodók, és ha nem vesszük túl komolyan őket, még jól is jöhetnek

Ringbearer írta:

Laurelen írta: ha megvalósul, akkor már nem lesz többé álom...

és keresünk egy másik álmot...

Hát persze, hiszen "a cél - halál
az élet küzdelem
s az ember célja e küzdés maga!"
Hát nem érzitek, hogy nem a megvalósulás a lényeg?

Nagyon rég nem jártam erre, és sokáig nem is olvastam ezt a topikot. Néhány napja tértem vissza csak - épp mikor nyakig ülök a szakdolgozat írásban - és olvastam.
S most úgy éreztem, feltétlenül meg kell szólaljak.
Mert azon keseregni, hogy az álmok, álmok maradnak csupán, sztem fölösleges, és hiábavaló energia.
Az ember elérheti a célját - bármit, amit csak akar, ha van benne bátorság, remény és szeretni erő.
MINDEN CSAK RAJTUNK MÚLIK!
És itt persze lehet jönni szülőkkel, hogy tőlük függtük, anyagilag is, meg minden... De ennek semmi értelme. Ha elég kitartó vagy, bármit, BÁRMIT megszerezhetsz magadnak. Meglehet, hogy sok lemondással jár, sok áldozatot kell hoznod érte. S ennek fényében már nem is olyan vonzó számodta az áhított cél.
Csak akkor fogod elérni, ha az ÉRTÉKE nagyobb számodra az ÁRÁNÁL, amit fizetni kell érte.
A lényeg a küzdésen van, nem pedig a megszerzett javak élvezetén.
Mert figyeld meg, ha már megvan - legyen szó bármiről, tárgyról, vagy emberről akár - nagyon rövid idő után oly természetessé válik számodra a léte/jelenléte, hogy észre sem veszed. Persze, ha emberről van szó, akkor kissé nehézkes a dolog, mert ugye ott nem csak a "megszerzésén" van a hangsúly, hanem a megtartásán is.
Ezért jelentenek óriási kihívást az emberi kapcsolatok, mert ott azért is küzdeni kell, hogy megmaradjon. Nem csak azért, hogy kialakuljon.

És még valami, higgyétek el: sokszor óriási szerencse, ha egy álom nem valósul meg.
Ha csak a bálványokra/példaképekre/sztárokra/istenekre (nevezzük őket akárhogyan) gondolunk - jobb, ha nem nyúlunk hozzájuk, mert kezünkön marad az aranyozás...
Nem biztos, hogy mindenkit meg kell ismerni nagyon közelről (nem is lehet!). Könnyen elképzelhető, hogy amit látnál/tapasztalnál, az egyáltalán nem tetszene, és homlok egyenest ellentmondana azzal, amit elképzeltél.
Veszélyes dolog az álmodozás. Vigyázz, nehogy minden álmod valóra váljon, mert a végén teljesen elveszted Önmagad. Hozzád hasonló senki sem lehet. Te sem vagy egészen az...

Kedves Laurelen!

Éljenek a manók! :up:

Telcontar:
Miért ne mennél el mondjuk negyven évesen akár a világ háta mögé tanítani, amikor már van egy biztos anyagi háttered és ráadásul élettapasztalatod. Szvsz tán idősebb korban jobb tanár is lesz az ember.

A másik dolog pedig, hogy ha sok álma van az embernek nem biztos hogy le kell mondania mindről, talán érdemesebb végiggondolni, hogy valóban akarom e ezt és ezt. Én szerintem jobb ha az ember megérti azt, hogy miért ís vágy annyi mindenre, és éppen arra. Így sok esetben rádöbbenünk, hogy nem is akarjuk azt a dolgot, csak álmodoztunk vakon
Az embernek úgy kell élnie, hogy a folytonos elégedettsége révén ne legyen kedve, ideje, energiája azon dondolkodni mit érhetett volna el még

Én pl sokat utaztam egész életemben és szépen lassan rájöttem, hogy ezek is elsősorban menekülések voltak. Egy nagy filmrendező szavaival élve: egyetlen egy utazás sem ér semmit, csak ami önmagunkba vezet. Erre jöttem rá, és most már azt se bánom ha sehova sem mozdulok ki és itthon jól érzem magam. Nem arról mondtam hát le, hogy majd utazzam, hanem egy illúzióról!