Gondolatok

Még a fiú-lány barátsághoz.
Szerintem van ilyen: sok fiú barátom van, mert régen nem voltam egy "lányos" típus: verekedtem, csúnyán beszéltem...hál' Istennk már abbahagytam. Szóval akkor csak ők voltak nekem mindenki más úgy nézett rám..., de mind1. Végül is megmaradtak. És ez tök jó. Van a suliban egy kis baráti kör és ott fiúk lányok együtt vannak és semmit nem számít hogy milyen nemű az illető. Sőt, nekem kifejezetten rosszul esik, ha ezek közül a fiuk közül vki úgy néz rám mint egy lányra... mármint hülye ez a megfogalmazás, de biztos értitek...

Natalee: nekem is voltak ilyen téves barátságok és alig lehet kibújni belőlük: volt egy aki éjjel nappal a SULIban a pasiját nyalja-falja amit nekem nincs kedvem nézni, főleg ha vmi fontosat akarok mondani neki. Ezt nem azért írtam neked mert feltételezem hogy te ilyen vagy hanem azért hogy lásd, vkinek pont az ellenkezőjével van a baja... És szerintem inkább örülj, hogy van neked Moi. Mert tudod: Inkább egy igaz, mint sok hamis

Sziasztok!
Énmost nem gondolkodom túl nagy dolgokon,csak nem értem,hogy az ember miért nem tudja az érzéseit befolyásolni!Nem tudom miért nem lehet azt érezni szívből amit tudom,hogy kellene,és az eszemmel akarom!!!!
Most számomra a világ olyan mint egy sötét alagút,csak épp ennek még fénypont sincs a végén!!!!!!!

Natalee, hogyhogy nem mesélted nekem még ezt a történetet?

Natalee: ez most kissé ledöbbentett. 8O 8O Már csak amiatt, hogy nekem alsóban volt egy időszakom, amikor senki nem akart szóba állni velem, csak amiatt, hogy szerettem olvasni... Nem voltam stréber(!!!!!!!!) Akkor rámakaszkodott egy kis .. hát igen. Kullancs. Egy ideig eltartott, míg szépen tapintatosan elhidegültem tőle, és azóta egy másik lánnyal nagyon jóban vagyok. Utálom azt a szót, hogy barátnő. :crazy: Vele hét év alatt egyszer sem voltak komoly konfliktusaim. A többi hat lány, akivel lazán, de jóban vagyok nagyon, szintén ilyen eset. Szóval igazi baráttal én még életemben nem veszekedtem. De hát, ahogy Aeglos meg én is írtam a barátság fogalma sokszor különböző lehet. Szerintem figyeld meg szépen, halkan, aztán ha úgy látod, hogy elég, akko észrevétlenül párologj el mellőle. Úgy nem marad utána akkora törés...
Bocs mindenkinek az untatásért.

Köszi a tanácsokat, most éppen a távolságtartásal próbálkozom. Moiraine arról van szó akire/amire gondolsz. Egyébként ez a barátság is súrolta az egyoldalúság határát, nagyon sokszor. Asszem Én gondoltam úgy,h. nagyon jó barátnők vagyunk. Csak az a bajom, h. életemben már másodszor történik ilyen, csak ez kevésbé durvább. Általánosban volt két barátnőm és nagyon jóban voltunk így hárman is ( legalább is azt hittem) és nem vettem v. nem akrtam észrevenni,h. ők ketten csak púpnak tekintenek. De úgy amúgy elég jól elvoltunk. Aztán negyedik félév tájt valami nagyon durva dolog történt. Az egyok csaj, egyik du. a suliban fogta magát és ellopta a lakáskulcsom. Én nem vettem észre, egy irányba mentünk haza, akartam vele menni, ő sietett(nem értettem mért) Aztán kiderült.: utol akarta érni a másik barátnőnket,h. neki odaadja akulcsom, és le akart rázni. Csak engem nem olyan könnyxű lerázni. De mégis sikerült neki, mert útközben elő akartam venni a kulcsomat, keresni kezdtem és rájöttem, h. nincs meg.(gondoljatok bele:nincs 10 éves csajszi, aki elvesztett a kulcsát...) iszonyúan megijedtem.Visszamentem a suliba kersetem, de nem volt, kerestem az utcán, mindenütt, szerencsére volt telefonkártyám és fölhívtam anyumat. Ő is bevetette magát, végül bement a sulimba ahol a másik barátnőmnek táncórája volt, megkérdezte tőle nem látta-e a kulcsom és a lány elővette a kabátzsebéből.Aztán elmondta anyumnak a történetet. Azt mondta vissza akarták adni, gondolták jó vicc lesz. Anyum fölhívta a szüleit, akikkel nagyon jóban volt, megbeszélték a lány leszidták, de ,más nem történt, mai napig jó barátok vagyunk, bár ritkán talizunk. Hanem az első csaj: aznap különtanárhoz mentem(felvételi meg ilyenek-ugyanahhoz, és ugyanaznap jártunk, mindketten). Anyukám is jött velem, aztán hazakísérte a lányt(a és elmondta az édesanyjának az esetet. a kedves anyuka pedig nem hitte el, azt mondta az ő lánya sosem tenne ilyet. Mi a lánnyal végül jóban maradtunk, persze távolságtartással. A szüleink nem békültek ki. Akkor halottam először azt a mondást, h. "Ne fuss, olyan szekér után, ami nem vesz föl".
Múlt héten viszont megkellett hallgatnom másodszor is , többet nem szeretném. (asszem a mostani esetnél tényleg bíztam benne, h. lehet nekem is egy "legjobb barátnőm"- megint csalódtam , pedig annyi mindent átvészelt ez a barátságom is,gondoltam na ez már valami. hát semmi.) Úgyh. maradnak számomra legjobb barátként a fiúk, mindig is ők voltak. + az olyan lányok, mint Te, Moi.

hát, legalábbis az 1oldalúak nem valami hosszúéletűek, mert annak nincs értelme..

Haebrethilien írta: hát ezt úgy értettem, h teljesen megváltozott a viselkedése, és tök hülye lett, és utáltam a közelében lenni, ami azért is volt gázos, mert szinte minden órán mellette ültem. szóval elegem lett belőle, és a viselkedése, jelleme számomra visszataszítóvá vált.
és azért tettem csomó idézőjelbe azt, h "barátnőm", mert ahogyan kezelt, az nem volt olyan igazából, amire én azt mondom, h baráti. úgymond "hivatalosan" barátnők vtunk, de sztem már semmi köze nem volt a barátsághoz. legalábbis ahhoza barátsághoz, amit én annak tartok.
remélem ez most nagyjából érthető volt...

Óó, milyen ismerős... És próbáltad már vele megbeszélni? az nagyon fontos. Ha a megbeszélés közben/után sem érti meg, h neked ez így nem jó, akkor ott kell hagyni a fenébe. Hisz egy barátság két emberből áll.

Haebrethilien írta: remélem ez most nagyjából érthető volt...

Számomra teljesen érthető volt, és sajnálom..

hát ezt úgy értettem, h teljesen megváltozott a viselkedése, és tök hülye lett, és utáltam a közelében lenni, ami azért is volt gázos, mert szinte minden órán mellette ültem. szóval elegem lett belőle, és a viselkedése, jelleme számomra visszataszítóvá vált.
és azért tettem csomó idézőjelbe azt, h "barátnőm", mert ahogyan kezelt, az nem volt olyan igazából, amire én azt mondom, h baráti. úgymond "hivatalosan" barátnők vtunk, de sztem már semmi köze nem volt a barátsághoz. legalábbis ahhoza barátsághoz, amit én annak tartok.
remélem ez most nagyjából érthető volt...

Haebrethilien írta: hát az ilyen az nehéz eset, nekem is volt ilyen, és én a "kilépést" választottam, mert igazából már undorodtam attól a """""barátnőmtől"""""

Ezt pontosan hogy érted?

Zarándok írta: Az én legmélyebb kapcsolatom is egy fiúval volt (barátság), mert ... egyszerűen jobban szeretem a viselkedésüket. Egy lányról sok esetben nem lehet tudni, h mit mond rólad a háta mögött. Egy fiú egyszerűbb eset, és mélyebb is. Szvsz...

Lamoraknak igaza van abban, hogy ez azért van így, mert a fiúk inkább cselekedni szeretnek lelkizés helyett, de ez nem szabad hogy azt jelentse, hogy nincsenek mély gondolatai. A fiú-lány barátságnak egyik nagy akadálya az, hogy a fiúk később érnek, mint a lányok, és mondjuk egy 13 éves lány egy ugyanennyi idős fiúval édeskeveset tud kezdeni egy mély barátság terén, de később ez a különbség (20 fölött) kiegyenlítődik.
Szvsz egy különneműek közti szoros kapcsolatnak akkor van értelme, ha az gyerek-szülő, férj-feleség viszony, felnőttkori barátság, (vagy ezek további lehetőségei: tanár-diák, nagyszülő-unoka, kedvesek kapcsolata stb...)

Zarándok írta: Eleve ilyenkor tisztázni kell, hogy kinek mi a barát: nekem most igazi barátom (ami nálam a legmagasabb mérce) egy van. De a haverjaim közül egy csomóra mondaná másik ember, ha az én helyenben lenne, hogy barátság. Szal nem mindenkinél ugyanaz

Ez a másik dolog, amit manapság könyedén vesznek.
Összeismerkedni vlkivel, esetenként nevetni vele egy jót, vagy elmenni együtt kirándulni, és máris barát.
Nem.
Ez szerintem nem barát, legfejebb "haver" (de utálom ezt a szót), "kedves ismerős" stb...
Ahoz, h rá lehessen mondani vlkire: barát, évek kellenek
Ennyi idő biztos, hogy kell ahoz, hogy kiderüljön: az illető valóban barát, vagy csak szerettük volna, ha az lesz.

Natalee írta: És kicsit ehhez kapcsolódva: hogy lépj ki egy olyan barátságból,amiben nagyon ragaszkodtál a barátnődhöz, de többször csúnyán átvágott, uakkor meg, mikor olyan a hangulata(kedve, érdeke, stb...) annyira jól érzed magad vele?!

hát az ilyen az nehéz eset, nekem is volt ilyen, és én a "kilépést" választottam, mert igazából már undorodtam attól a """""barátnőmtől""""".
ez nem volt nehéz, mert 8ban távolodtunk el egymástól, és új suli, szal eccerűen nem tartjuk a kapcsolatot. egyikünk se vetette fel, h kéne. én nem bántam meg, mégis azt tanácsolom, h nagyonnagyon gondold meg a dolgot. a "kilépés" a könnyebbik út, de ez nem biztos, h az egyben a jobb is. ha ez a valaki többször is átvágott, akkor sztem nem biztos, h az lenne a legjobb módszer, ha meg próbálnád vele beszélni a dolgot, mert igazából nem gondolom, h komolyan venné, és próbálna változtatni (a változtatáshoz mindkét félre szükség van!!!!
az a legjobb ötlet sztem, amit pennagaladiel mondott: "Szerintem az a megoldás, ha kicsit távolságtartóbb vagy ezzel a lánnyal, és nem engeded be az életed azon területeire, ahol megbántott."

Egyetértek - maradjon havernak, cimbinek vagy egyszerűen csak egy olyan ismerősnek, akivel jókat lehet röhögni. Nekem is sokszor volt már ilyen - néha egyetlen emberrel is rengetegszer átértékelem a kapcsolatomat.
Fiú-lány barátság létezik. Én tudom. A legjobb barátaim fiúk, persze vannak lányok is, de mindig is jól kijöttem a srácokkal. A haverjaim nagy többsége is fiú, de velük vigyázni kell, nehogy komolyan vegyük a hülyeségeiket.

Natalee írta: És kicsit ehhez kapcsolódva: hogy lépj ki egy olyan barátságból,amiben nagyon ragaszkodtál a barátnődhöz, de többször csúnyán átvágott, uakkor meg, mikor olyan a hangulata(kedve, érdeke, stb...) annyira jól érzed magad vele?!

Nem kilépni kell a kapcsolatból, hanem megváltoztatni. A barátság bizalomra épül, és ha a bizalommal valamelyik fél visszaélt, akkor az már sérült... Van egy réges-régi versike, de nagyon találó:

"A barátság aranyfonál, mely ha egyszer elszakad,
Össze lehet kötni ugyan, de a csomó megmarad."

Szerintem az a megoldás, ha kicsit távolságtartóbb vagy ezzel a lánnyal, és nem engeded be az életed azon területeire, ahol megbántott.

És kicsit ehhez kapcsolódva: hogy lépj ki egy olyan barátságból,amiben nagyon ragaszkodtál a barátnődhöz, de többször csúnyán átvágott, uakkor meg, mikor olyan a hangulata(kedve, érdeke, stb...) annyira jól érzed magad vele?!

Szvsz nem kell feltétlenül megszakítani--csak valahogy átértékelni a dolgot. Én nem tudom, mennyire súlyosan vágott át téged a másik, de szvsz ha ezután úgy próbálsz viszonyulni hozzá, mint haverhoz, akivel nagyon jókat lehet hülyülni, meg minden, csak éppen nem bízol rá olyan dolgokat, amiket egy igazán jó barátra, az megoldás lehet. De szvsz előtte mindenféleképpen beszélni kéne vele, miért tette amit tett. Ezután eldöntheted: bízol-e majd benne a továbbiakban.

Natalee írta: És kicsit ehhez kapcsolódva: hogy lépj ki egy olyan barátságból,amiben nagyon ragaszkodtál a barátnődhöz, de többször csúnyán átvágott, uakkor meg, mikor olyan a hangulata(kedve, érdeke, stb...) annyira jól érzed magad vele?!

Miért van olyan érzésem hogy tudom, hogy ezt most kire érted Natalee?

Natalee
Nehéz kérdés! És egy kicsit ismerős is! Szerintem akkor érdemes csak megszakítani az ilyen kapcsolatot, ha olyan dolog történt ami tényleg súlyos, v. megbocsáthatatlan (az azért csak nem!). Ha jól érzed magad vele nyílván még nem történt ilyen. Én special a további barátságot választottam, mert az hogy jól érzem magam vele fontosabb a többinél. Ha meg nem az, akkor úgy sem bírnál mellette maradni!
Én estem már olyan hibába is, hogy mikor valamiért megharagudtam a barátnőmre és egy másik barátnőnk is megharagudott rá ugyanazért, nekiálltunk "kibeszélni". Vhogy elkerülhetetlen volt, de pocsék, az utána való állandó lelkiismeret furdalás miatt. Tehát nem is haragudtam rá annyira! És persze kibékültünk!

Szóval ezt jól gondold meg! Mert ha nehéz tőle "elválni" akkor talán mégsem az a jó megoldás...

Sziasztok!

Olosta írta:

Natalee írta: És kicsit ehhez kapcsolódva: hogy lépj ki egy olyan barátságból,amiben nagyon ragaszkodtál a barátnődhöz, de többször csúnyán átvágott, uakkor meg, mikor olyan a hangulata(kedve, érdeke, stb...) annyira jól érzed magad vele?!

Ebben az esetben nem feltétlenül a "kilépés" a helyes megoldás.
Én azt tartom, hogy az egyenes út a legrövidebb. Tehát őszintén meg kell beszélni a dolgokat, hogy ki mikor mivel miért kit bántott meg. Esetleg mondd el neki, hogy mit tett veled. Az is lehet, hogy saját tudtán kívül cselekedett rosszat ellened.

Bizony, hogy nem kell kilépni! Mert amíg egy pici jó is van egy barátságban (nem haverságban), addig nem szabad feladni. Nekem is van egy ilyen barátnőm, akivel már harmadik éve próbáljuk tisztázni magunkat ezekkel az őszinte beszédekkel, de hiába. Valamin mindig összekapunk. Látszólag apró dolgokon (legtöbb esetben). És mégis, még mindig együtt vagyunk, mert valami vonz egymáshoz, de azt hiszem ez különleges eset.
Egyszóval az őszinteség a legtisztább út, de mindig vezet egyből megoldásra, int látjátok. Mert a mi esetünkben csak még többet veszekedünk.

Natalee írta: És kicsit ehhez kapcsolódva: hogy lépj ki egy olyan barátságból,amiben nagyon ragaszkodtál a barátnődhöz, de többször csúnyán átvágott, uakkor meg, mikor olyan a hangulata(kedve, érdeke, stb...) annyira jól érzed magad vele?!

Ebben az esetben nem feltétlenül a "kilépés" a helyes megoldás.
Én azt tartom, hogy az egyenes út a legrövidebb. Tehát őszintén meg kell beszélni a dolgokat, hogy ki mikor mivel miért kit bántott meg. Esetleg mondd el neki, hogy mit tett veled. Az is lehet, hogy saját tudtán kívül cselekedett rosszat ellened.
Bár a másik oldala a dolognak, hogy ha átvág egy "barátod", akkor az lehet, hogy nem is igazán barátod. Vagy csak te érzed annak őt, ő viszont nem.
Ez egy nehéz ügy.

Velem is történt már hasonló. Valóban a legjobb barátnők voltunk, aztán megromlott a kapcsolatunk kisebb és nagyobb félreértések miatt. Eleinte nagyon fájt, de én nem mentem oda bocsánatot kérni, mert úgy éreztem, hogy nem én hibáztam. Viszont ő sem jött oda hozzám. Aztán ahogy telt-múlt az idő egyre kevesebbet találkoztunk. Amikor meg összefutottunk egy esküvőn, úgy beszélt hozzám és viselkedett velem, mintha a legjobb barátnők lennénk. Ekkor én is viszonoztam ezt a "barátságot", mert azt hittem, hogy megjött az esze. De be kellett látnom, hogy tévedtem...
Ma már túl vagyok rajta, és nem is hiányzik. Vannak olyan barátaim, akikre tudom, hogy bármikor bármiben számíthatok.

Natalee írta: És kicsit ehhez kapcsolódva: hogy lépj ki egy olyan barátságból,amiben nagyon ragaszkodtál a barátnődhöz, de többször csúnyán átvágott, uakkor meg, mikor olyan a hangulata(kedve, érdeke, stb...) annyira jól érzed magad vele?!

Na, ez jó kérdés.. sajna nekem szinte csak ilyen barátaim vannak/voltak. Általában nem én szoktam megszakítani a barátságot, hanem a másik fél, de még így is sokáig tart, amíg kiheverem a dolgot...

Fiú-Lány barátság? Szerintem abszolút létezik, bár nehéz elhinni. Nekem két olyan hímnemű barátom van akikben tuti megbízok, akik nem vernek át úgy, mint a múlt héten az állítólagos legjobb barátnőm.Igaz, h. az egyikkel csak ritkán talizok, de a másikkal mindennap és nagyon jóban vagyunk. Imádom őket, de nem úgy, mint ahogy az ember a párját imádja, vhogy. máshogy! Az egyik nem annyira lelkizős típus, de a másik igen (ja, és marhára utálom, amikor olyan dolgok miatt valakit lebuziznak, mert lány barátai vannak és "lelkizős típus"- egy fiúnak tilos mély dologkról beszélgetnie?) És jó, h. úgy is beszélgethetek egy sráccal, h. nem kell izgatnom magam amiatt, h. hogy nézek ki, meg hogy mit baromkodok össze-vissza. Mert ő arra figyel,h. mit mondok és nem arra, h. mennyire kivágott blúz van rajtam.

És kicsit ehhez kapcsolódva: hogy lépj ki egy olyan barátságból,amiben nagyon ragaszkodtál a barátnődhöz, de többször csúnyán átvágott, uakkor meg, mikor olyan a hangulata(kedve, érdeke, stb...) annyira jól érzed magad vele?!

Lamorak írta:

Minerva írta: Nem azért van ez, mert a lányok (állítólag) közvetlenebbek és sokkal többet beszélgetnek, míg a fiúk inkább "cselekedni" szeretnek, és nem lelkizni? (Kivételek mindig vannak )

Nem hiszem, Min, szerintem ez egy sztereotipia, ami mint ilyen nem mindig áll. Vannak nagyon praktikus, aktív-cselekvő lányok, és nagyon befelé forduló, gondolkodó fiúk. Szerintem nem ezért van.

Épp ezért írtam oda azt a zárójeles megjegyzést Amúgy nekem főleg lelkizős lányokhoz és nem lelkizős fiúkhoz volt szerencsém... De lehet, hogy csak rossz helyen kereskedtem.

Az én legmélyebb kapcsolatom is egy fiúval volt (barátság), mert ... egyszerűen jobban szeretem a viselkedésüket. Egy lányról sok esetben nem lehet tudni, h mit mond rólad a háta mögött. Egy fiú egyszerűbb eset, és mélyebb is. Szvsz...
Eleve ilyenkor tisztázni kell, hogy kinek mi a barát: nekem most igazi barátom (ami nálam a legmagasabb mérce) eyg van. De a haverjaim közül egy csomóra mondaná másik ember, ha az én helyenben lenne, hogy barátság. Szal nem mindenkinél ugyanaz

Sziasztok!

Van, Igazi fiú-lány barátság, amilyenről Cicafül is beszélt és nekem részem is volt benne. És szerencsésnek mondhatom magam, mert valóban egészen más, mint a lány-lány és azt hiszem azóta is azt keresem. (Mert sajnos megszakadt, ami, nem túlzok, életem nagy szakadása volt.)
Olyan jól összefoglaltátok...

Nekem szerencsére nem fulladt még szerelembe egy ilyen fiú-lány barátságom sem. Most lesz már 9 éve, h az egyik legjobb barátom egy srác, akivel a világon bármit meg tudok beszélni. És ő is így van. Ha a barátnőjéről van szó, akkor is nekem mesél, kér tanácsot, és ez fordítva is így van. Meg ha elmegyünk egyszer moziba, mégha kettesben is, az nem jelent semmi mást, csak, h megakarunk nézni egy jó filmet, és baromkodni egyet. Eszméletlen milyen lököttek vaunk akkor...Szal jóban rosszban kitartunk egymás mellett, úgy, h ennyi idő alatt meg sem fordult egyikünk eszében sem a szerelem szó. Nekem egyre több ilyen barátságom van, és sztem ezek aranyat érnek, meg kell becsülni naon szvsz.

Szerintem van fiú-lány barátság, és nem biztos, hogy ez a végén szerelembe fullad. Ismerek egy párost, akik nagyon jól megértik egymást, elég bizalmas barátok, de szó sem lehet köztük szerelemről, mert a kötődésük már testvéri szeretet határait súrolja. Jóban, rosszban együtt vannak, és még a barátaikkal/barátnőikkel kapcs. is egymástól kérnek tanácsot. Nekem ez egy tökéletes példa erre, de persze sajna sokkal több olyan barátságot tudok, ami végül megszakadt, mert "az egyik többet akart, mint a másik..."

Igazigazigaz.. Egy lány egy fiúval (arról hogy mi van a fiúk a lányokkal esetben nem tudok szólni ) nagyon sok esetben tud más dolgokról beszélni mint lány a lánnyal.. Nagyon sokszor volt olyan, hogy egy hímnemű barátomtól kértem segítséget ha bajom volt, és úgy gondoltam, hogy segíthet.. És segített is.. Persze előtte próbálkoztam a lányokkal is beszélni a dologról, de nem volt akkora hatása mint amikor egy fiúval beszéltem.. Amúgy az imént jutott eszembe pár példa, amikor még kialakulhat fiú-lány barátság.. Ha például van két lány, és mind a kettőnek van barátja.. Sztem, ha a két pár igazán szerelmes, akkor az egyik lány a másik lány pasijába nem igazán lesz szerelmes, és ha úgy alakul, nagyon jó barátok lehetnek a későbbiekben.. de ez csak szvsz

Fiú-lány barátság?
(most úgy írok, hogy direkt nem olvastam el, az ezzel kapcsolatos hozzászólásokat...)

Létezik. De csak egy "bizonyos pont" után, és ha mindkét fél nyitott és őszinte.
Hogy mi ez a bizonyos pont? Valami, ami már több, mint a barátság (direkt nem írtam szerelmet, mert nem arra gondolok) - akár mindkét fél részéről, akár csak az egyik. És ha ezen túljutnak, ami általában nem zökkenőmentes, utána alakul ki egy olyan mély kötődés és barátság, ami szétválaszthatatlan. Ha ez nincs meg, akkor ellaposodik és a havrok, ismerősök kategóriájába süllyed. Egy ilyen barátság sokkal mélyebb tud lenni, mint lány-lány között.
Ám, amit én nagyon irigylek, az Igazi fiú-fiú barátság. Bár sajnos ugyanazok a buktatói, mint a lány-lánynak, csak a fiúknál ez másképp zajlik le, másképp reagálják le a helyzeteket, másképp kezelik a konfliktusokat.
Ezért tartom a legértékesebbnek a fiú-lány barátságokat. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a legjobb barátom fiú, és ezenkívül van még két olyan hímnemű egyed, aki nagyon közel áll a szívemhez. Rájuk mindig, minden helyzetben számíthatok...