Gondolatok

Míriel!

Szerintem az emberiség igenis képes a természetben való túlélésre. Ezt bizonyítja az a tény, hogy még nem halt ki, és hogy vannak népek, akik még mindig a természetben élnek. Igenis jól tudtunk vadászni is. Lehet, hogy egy elpuhult nyugati ember nem nagyon tudna mit kezdeni egy lakatlan szigeten, de - láttad pl. a Számkivetett c. filmet? Na, abban Tom Hanks egy mintaszerűen elpuhult embert játszik, aki egy sivár helyen tölt el kb. 5 évet, ahol még állat sincs, amire vadászhatna. Halak meg rákok vannak, és meg tud tanulni halászni. És életben marad...persze ez csak egy film. Lehet, hogy ha valaki ténylegesen odavetődne, meghalna. De ez a nyugati civilizáció "áldása". Maga az ember, mint faj, egyáltalán nem törékeny. Fizikailag szánalmasak vagyunk. Se egy éles agyar, se egy félelmetes karom. Méregmirigyünk sincs, se egyéb védekező vagy támadó eszközünk. Még szőrünk vagy tollunk sincs...de számunkra a kiemelkedően magas intelligencia jelenti azt, ami az oroszlánnak a körme és a foga, a kaméleonnak a rejtőszíne, vagy a nyúl gyors mozgása. Az élőlények mind túlélési technikákat alkalmaznak. És az emberé olyan, hogy alkalmassá tette őt arra, hogy ne kelljen feltétlenül a természet közvetlen közelében élnie. De attól még ugyanolyan túlélési technika.

Mit szeretnék használni? a tüzet. mert szeretem. Mi az, amirQl azt gondolom, a legjobban lehet használni? a Földet. Mi lehet nagyobb hatalom, mint "Hegyeket megmozgatni"? Nagyon sok mindenre jó az. földrengések, hegyek emelése és szakadékok létrehozása, és valamilyen szinten a növényekkel is tudsz buherálni.

Százezer üdvözlet!

Köszönöm a visszajelzéseiteket, igencsak elgondolkodtattatok. És íme, kiötöltem egy újabb nézőpontot: vizsgáljuk meg, hogy az ember hogy boldogulna egyedül a természetben. A lakatlansziget-effektus, tudjátok. Gyakorlatilag sehogy, hacsaknem az Édenbe csöppen, kókuszpálmák és korallzátonyok közé.
Ha egyedül vagy, mindenféle segédeszköz nélkül, még tüzet se tudsz gyújtani. Mire elkészítesz egy többé-kevésbé jó eszközt a vadászatra v. halászatra, már rég éhenhaltál. Most feledkezzünk meg a kószáinkról, pl Telcontar és Peredhil. Semmit sem tudnánk kezdeni magunkkal...
Az ember nagyon törékeny lény, ezért használ "csúcstechnikát". Hogy túléljen, hogy kibonthassa a műanyag csomagból a műanyagételt.
Doddiee: az a kis kukázó nyest majd kölyköket nevel, míg az újgazdagék nem vállalnak majd gyereket, vagy nem vigyáznak rá kellőképpen - erre bizonyíték a megszaporodó gyermekbalesetek száma - felelőtlenek a szülők. De a nyest szoptatja, óvja, védi a kis nyesteket. Hogy őszinték legyünk, kenterbe vernek minket a nyestek. És minden más is Az emberiség szánalmas, nem megijedni kell tőle, hanem megmenteni. Tudom, nő a lakosságszám a Földön össznépileg, de csak idő kérdése, mikor öregszik majd. Gondoljatok a fejlett országokra: mi is kihalunk? Ugyan! Csak erősebbek jönnek helyettünk, bevándorlók, vagy életképesebbek.
Hű, most messzire szaladtam! Mindenesetre én nem sírnék az emberiségért, de még a Természetért sem. Mindig voltak ostoba emberek, de voltak okosak is, akik együttéltek a Természettel. A Műanyagvilág kora leáldozóban van, ahogy Telcontar is írta.
Vígasztaló gondolat a Természetért szurkolóknak: gondoljátok, hogy néhány földrengés, vulkánkitörés, cunami, vagy özönvíz ne tudna elpusztítani minket? Gyermekek vagyunk mi még a Természethez képest... Az Ő gyermekei.

Az elemválasztás: hát, engem mindig izgattak azok a patakok, vagy folyók, amik a Föld gyomrából fakadnak - vagyis mindegyik Nekem a kettejük kapcsolata, a Víz születése a Földből - ha lehet ilyet választani.

Én is a tüzet választanám,talán azért,mert imádom látni a lángokat,szerintem gyönyörű látvány(és megszállottja vagyok a gyertyáknak..)

Üdvözletem Aral barátom!

Én személy szerint a tüzet választanám.
Hogy miért?

Abban születtem. (úgy értem abban az elemben)
Pirómán vagyok.
És egész jól bánok a tűzzel.

Másodikként a szelet választanám, de azt már nem mondom el mert csak egyet kell elmondani.

De maradjunk annyiban; a tűz, mivel abban születtem, és ha akarnék se tudnék már más elemet választani.

Most hogy így nyáron csökkennek a hozzászólások, egy lassú szervezett vitára hívlak titeket:

Mit tudnál jobban HASZNÁLNI?
-vizet
-tüzet
-földet
-levegőt

MEG KELL INDOKOLNI, HOGY MIÉRT!!! FIGYELEM! HASZNÁLNI KELLENE ŐKET!!!

Nagyon örülnék, ha benne lennétek ebben a kis játékban.
(Egy moderátor álma ...)

A betör a Természet a városokba gondolatot máshonnan közelíteném. Az emberek betörtek a Természetbe, felelőtlenül. Nem pótolták, amit elvettek, s gyorsabban vették el, mint ahogy termelődött. (És ez nem az ősember, meg az indiánok, hanem az 1700-as évek embere) Valóban csodálatos, ahogyan alkalmazkodtak egyes fajok a városi élethez. Floridában a kerti jacuzziban ejtőznek az aligátorok, Új-Delhiben majomhordák élnek a tetőkön, Európában galambrajok lepik el a tereket. olykor egy-egy sólymot vagy vércsét is odacsábítva, Kanadában medvék ürítik a szeméttartályokat. Az idős néni eteti a galambokat, a fiatal gyerekek légpuskával lövik őket, a kismamák fertőzőnek, van, aki gusztustalannak, más csak idegesítőnek tartja őket. Csakhogy benn a városban szétszedik a szemetet, szórják a tollukat, sokasodnak, s hiába alaklmazkodtak sikeresen, az aszfaltban élő baktériumok még nem bontják le a galambszart.
És nekünk áll följebb, mikor a Természet betör a városba... Vagy örülünk neki, mint Míriel, szó se legyen róla, én is örülök a szajkónak meg a szarvasbogárnak a kertben. És tudom, nem fognak megölni, nem lepik el az ablakokat, nem szállják meg a házunkat és nem rombolják le, s azt is tudom, hogy mikor apukám 30 évvel ezelőtt itt focizott előttünk az úton, akkor ötször ennyi élt itt belőlük.

Telcontar, Nálad a lényeg. Az egyensúly, ez minden dinamikus rendszer feltétele. Így reagálni tud a külső hatásokra, a lehető legjobban semlegesíti őket. Minél bonyolultabb, annál több lehetősége van a visszaállásra. Lássuk csak. A Földünk a mérleg, és mindkét serpenyőben mindenből találunk, ami csak itt előfordul. Mi, emberek, új összetevőket vittünk be a rendszerbe, de csak az egyik oldalra pakolunk. És, ahogy telik az idő, időegység alatt egyre többet. A Föld nem tud utolérni minket, mert nincs az új dolgoknak megfelelő súlykészlete. Többféle szettből kell használnia, s már majdnem rendbehozná az egyensúlyt, mikor feltalálunk egy másik készletet, és azt is elkezdjük a serpenyőbe rakni.
Le kellene lassulnunk, időt adni a Földnek. De nem, a fejlődés a lényeg, a minél gyorsabb, de legalább a fenntartható fejlődés. Ez a varázsszó. Mindenki most akar elérni mindent, rohanunk hétköznap, hétvégén, ünnepeken, a munkánkban, az életünkön át. Meg sem állunk körülnézni és levegőt venni. Szerintem ezért beszélgetünk itt problémákról.
Míriel: Az ózonpajzs pusztulását 20%-ban vulkanikus gázok okozzák, írod.
És mi az a maradék 80%? Amúgy meg a nagy lyuk a Déli-sark felett van, tudom, nem túl nagy a népsűrűség, de a térképre ránézve nem a vulkánok miatt. A légmozgások hajtják a káros gázokat dél felé. Az ózont azok bontják, amelyeket a hűtéstechnikában használunk 60-70 éve. 10 évvel ezelőt jópár ország megegyezett és felhagyott használatukkal, de ez nem 200 államot jelent, és azért az ellenőrző rendszer, öhm... hiányzik. Freonoknak hívják a felelős gázokat, s mind halogénezett szénhidrogének, amelyek más formáit altatásra, vegyipari oldószereknek, és a konyhában is használjuk(ez mondjuk szilárd, a teflon). Ha azonban beleássuk magunkat a témába, kiderül, hogy nagyon keveset tudunk arról, hogy melyik anyag hogy hat az ózonra, de akár a vizekre, vagy a tüdőnkre. Nincs rá idő, hogy várjunk a 10-20 évvel később jelentkező hatásokra, mert különben a versenytárs fogja eladni a terméket, és hoppon maradunk. Vagy pedig olyan hatékony, hogy teljesen lenyűgöz minket. Ez történt a DDT nevű rovarirtó szerrel, amely a táplálékláncban szépen felhalmozódva jutott hozzánk, csúnyábbnál csúnyább kórokat okozva. Persze amint kiderült, rögtön betiltották, 30 év után.
Nem tudjuk, hogy hogyan működik a Föld, mit szól majd a leigázási kísérletünkre, de már tanulmányozni sem lehet hatékonyan, hiszen rég nincs olyan állapotban, melyben kiválóan tette feladatait, s megérthettük volna. Félre ne értsetek, nincs veszve minden, csak nehezebb a dolgunk, sok munka lesz megoldást találni a hulladék tonnáinak eltüntetésére, az esőerdők újratelepítésére, az éhező milliók jóllakatására, vagy az ivóvizek fertőtlenítésére.

Miriel: Sajnos azért még mindig nem tud eléggé "védekezni" a Természet. Őszintén szólva én nem nagyon hiszek már ebben, hgy "betör" a városokba. Igen, bizonyos szinten, de inkább mi törünk be hozzá. Persze, vannak olyan emberek, akiknek sikerül jóban lenni vele vagy szeretni. De az ilyen egyre kevesebb. Irigylem őket, mert nekem pl. egyáltalán nincs elég időm, de azért amikor tudok, akkor próbálok kirándulni, vagy sétálni. Annyira szeretem a tavakat vagy az erdőket, de hát mikor menjek kirándulni suliidőben? Lehet, hogy főleg akarat kérdése, nem tudom, lehet, h. én vagyok lusta. :

Gandalf írta: Amúgy meg nem hinném, hogy az indoeurópaiakra kéne rákenni mindent, ez egy kicsit... hm... fajelmélet-szagú... vagy én értem félre...

Mindig az teszi az világméretű emberiségellenes dolgokat, akinek megvan hozzá a hatalma. Az indoerurópaiaknak megvolt a Római Birodalom alatt, az indiánok kiirtásakor, megvolt a néger rabszolgák Amerikába hurcolásakor és megvan ma is. Ha a mongolidok jutnak hatalomhoz, ők sem cselekszenek másként (lásd Japán és Kína konfliktusát). Nem az indoeurópai fajta, hanem az emberi faj tulajdonsága a sok "szemét", és ahogy az őslakos amerikaiak között is volt harcias és békés, akárcsak a germán törzsek között, ma is minden embertípuson belül vannak tisztességre és békére áhítozó csoportok és vannak, akik igyekeznek hatalomhoz jutni és azt önérdekből felhasználni. Ezért nem (sem) szerencsés az általánosítás, hiába lehet statisztikailag kimutatni különbségeket.

Míriel:Én még régebben egy nyestet vagy valami hasonlót láttam elsuhanni a sarki közért előtt. Jó, hogy a Rózsadombon lakom, közel az erdő, de akkor is. Viszont engem valahogy nem örömmel töltött ez el. Még egy bogár az hagyján, ővé a világ, de szomorú, hogy az a nyest bejön kukázni a városba, mert a sok újgazdag letarolta a fél erdőt hogy új háromemeletes, kétmedencés-jacuzzis palotát építsen magának..

Gandalf: bocs a "fajelméletért", távol álljon tőlem!

Miriel írta: A mai szép gondolatom (kizárólag optimista, de realista szemléletűeknek): ahogy reggel fölébredtem, és kászálódtam ki az ágyamból, észrevettem, hogy egy kis fekete bogár mászik a párnámon. Biztos Ti is láttatok már hasonlót: olyan kedvesen gömbölyű, fekete, kemény, fényes kitinpáncéllal, és hat apró lábbal. És ahogy ott mászott a párnámon, arra gondoltam, mekkora tévedés azt állítani, hogy a Természetért el kell mennünk vidékre. Hiszen beköltözik hozzánk! Ellepi a mai városainkat, ahogy ellepte Tenochtitlant is... Az Élet, a Természet utat tör, elfed, elborít minket... És ez így tökéletes.

Azert en remelem, hogy peldaul szarvasok nem fognak a parnamon maszkalni... Azert ennyire ne torjon be a termeszet!

Egyebkent epp errol van szo, a termeszet utat tor maganak, hat persze ez igy van. De a lenyeg inkabb az, hogy mi utat tudunk e torni a termeszethez.
Mert ez a fontos. Visszatalalunk e, mert velemenyem szerint egyre jobban eltavolodunk tole. Egyre inkabb mesterseges formakkal vesszuk korul magunkat, es mar a termeszetrol is egy mimelt kepet alkotunk. A ma embere altalaban veve esztetikailag kozelit a termeszethez, nem pedig etikailag. Ha megnezzuk ezeket a termeszeti Tv-adokat (ahol a kornyezetunkrol egy mar eleve ertelmezett kepet kapunk, nem a termeszet beszel, hanem a narrator kozvetit kesz gondolatokat, igy sajat kerdesek sem merulnek fel a befogadoban )akkor lathatjuk, hogy valojaban csupa "showmusorral" van tele. A mai kor gladiator kuzdelmei nem csak a foci arenakban folynak, hanem itt is. Hasznalati cikk lett a termeszet, ahogy Miriel is mondta: ha akarom bejon hozzam a termeszet, ki se kell mozdulnom, nem is kell tennem semmit. Pedig a termeszettel valo egyutteles valodi felelosseget jelent es ez ott kezdodik, hogy az egyebkent sulyos problemakra koncentralunk es azokrol beszelunk. Ez pedig nem pesszimizmus, epp ellenkezoleg.

Ami a jovonket illeti pedig azt gondolom, hogy most az elidegenedes es az elfojtasok korszaka kovetkezik, folytatodik. Visszaszorul a muveszet, es ez egyertelmu jelzes arra nezve, hogy a tarsadalom egyre kevesbe kepes kifejezni magat egyedei altal, egyre kevesbe leszunk kepesek onmagunkat megvaltani.

Mindenesetre mindkettő a régi renddel szemben alakult ki.

Ezt akartam csak kihangsúlyozni.
Én azért nem hiszem, hogy pl. a sumerek ilyen élősködő-civilizációt hoztak volna létre, mivel mindenük megvolt, ami hasznos és jó, mármint tudományos szinten, akármilyen hihetetlenül is hangzik - vegyük pl. a csillagászatot és a gyógyítást. A nomádok/őslakosok is vígan eléldegéltek volna nomádként (ahogy teszik még ma is itt-ott), ha nem abajgatják őket a kedves gyarmatosítók... [size=9:1fu3muut](megint csak azok a fránya intoleráns indoeurópaiak, akárhogy is nézzük...)[/size]
(A vallás és a kereszténység témájába pedig most már szándékosan nem megyek bele itt a Gondolatokban, mert aztán megint két hétbe telik, mire Brisa lecsillapít minket )

Az ókorban nem érvényesült a közérdek... A spiritualitás sem nagyon jellemezte az embereket, az istenekhez fűződő viszonyuk amolyan adok-kapok szerződés volt.

Gandalf, köszönöm ezt a mondatot, magamtól nem jutott volna eszembe, hogy ezt is be lehet hozni a vitába Nos, én pontosan ezt tanultam most, elsőéves történészhallgatóként, és ha nem lett volna már előtte egy képem az archaikus (szándékosan nem mondok "ókori"-t) mentalitásról, akkor valószínűleg kitűnően be tudtak volna palizni azok a történészek, akik így tanítják a történelmet, mint háborúk, mészárlások sorozatát, osztályharcot, stb. De én nem hiszem el, hogy ennyi lenne az egész. Azok az emberek igenis tudtak valamit, amit mi nem - mondjuk úgy, hogy nem gyökereztek bele úgy a földbe, mint mi, és nem fojtogatták még ezekkel a birtokolni vágyó indákkal ezt a gyönyörű Földet.

A másik kérdés: a spiritualitás hiánya és az "adok-kapok szerződés"-viszony MINDENEKELŐTT a római szemléletre volt jellemző, és ez egy sajátosan indoeurópai-("árja") felfogás, amire még jellemző az intolerancia, az agresszió és a veszett materializmus is. És - ami a legszomorúbb - ez a római mentalitás az évszázadok során, történelmi örökösei által átörökítődött ránk is, és már észre sem vesszük, hogy ebben a [size=9:3lt9vlha](itt inkább kihagyok egy jelzőt...)[/size] gondolkodásmódban formáljuk meg minden megnyilvánulásunkat. Szerintem itt van a kutya elásva, és nagyon örülök, hogy erre rájöhettem: nem szabad úgy éreznünk, hogy senkiházi barbárok vagyunk, és alacsonyabbrendűek az akármilyen "civilizációval" szemben. Mert az igazi magasabbrendűség elsősorban mindig az ember/nép lelkiségében van, ezzel pedig szvsz igen nagy gondok vannak odaát, nyugaton.

Még annyit, hogy ez a "római" típusú nemzetfelfogás újult meg a felvilágosodás idején is, és később a 19. sz. eleji nemzetállam-kialakulásoknál. És az a legnagyobb probléma, hogy már a nacionalizmust sem egészségesen értelmezzük, hanem ennek a felvilágosult szemléletnek az alapjain, ami már eleve hiba! (Szvsz ez volt pl. a dualizmusnak és a Horthy-rendszernek az egyik legnagyobb hibája, és talán nem túlzás azt mondani, hogy a liberalizmus és a nacionalizmus - még mai értelmükben is!, mivel egy tőről is fakadnak, egykutya, és mindkettő egyaránt a politikai baloldalra tartozik. [size=9:3lt9vlha]Mivel politikába tilos belemenni, itt le is zárom.[/size])

[size=9:3lt9vlha](Nagyon sok mindent kihagytam, amiről még lehetne tovább gondolkozni, de most inkább befejezem - bocsánat, ha esetleg OFF volt, de ha érdekel vkit, folytathatom.)[/size]

Oisin írta: Hajnal, a te tapasztalataid hajszálpontosan egybevágnak az enyémekkel, csak annyit tennék még hozzá: nem biztos hogy csak egyetlen igazi van. Sőt, elég valószínűtlen.

Üdv, Oisin

Ezzel en is egyetertek, hogy nem csak egy lehet. Olyan sokan vagyunk........... bar megis nehez megtalalni

Hajnal: nem biztos, hogy van igazi... Mindig az az igazi, aki éppen van, és az alábbi, egyébként felettébb szépen leírt érzéseket váltja ki belőlünk. Kivéve persze, ha az ember tudja, hogy

"...it will not be a long love
till our wedding day."

Vagyishogy az illető szerelem eleve halálra van ítélve (a helyzet vagy a szereplők miatt).

-- Mau Rauser

Hajnal, a te tapasztalataid hajszálpontosan egybevágnak az enyémekkel, csak annyit tennék még hozzá: nem biztos hogy csak egyetlen igazi van. Sőt, elég valószínűtlen.

Üdv, Oisin

Hajnal!

Ezt nagyon szépen megfogalmaztad.

En most mereszelnek valami egeszen masrol irni, csak nehany ropke gondolat, kusza elmemben:

Most szeretnék egy kicsit a szerelemrol irni. Elore is elnezest kerek az ekezetek miatt, mivel nem itthonrol irok.
A szerelem az egy furcsa dolog. Tudjatok milyen erzes ratalalni az igazira? Csodalatos. Az is csodalatos, ha ugy eled az eleted, hogy ambar meg nem ismered az igazit, tudod, hogy o is itt van a vilagon, valahol, ambar meg nem ismered, de tudod, hogy o is teged keres. Valahol…… ezen a vilagon.
Aztan amikor megtalalod, lehet, hogy hosszu utat kell bejardnod, es lehet, hogy elbuksz. Aztan ra kell jonnod, arra a tenyre, hogy az igazi nem mindig ugy jon el, mint a mesekben, hogy orokre egymasra talalnak az emberek. Sokszor ra kell jonnod, hogy az elet nem enged egymashoz kozel, vagy elszakit, vagy mas utat szan nektek.

Pedig tudod, hogy o az. Egymasra neztek, es azt erzed, mintha ezer eve ismernetek egymast, es van valami a levegoben. Ugy erzed, hogy nem vagy egyedul, es ratalaltal valami olyan kincsre, amit olyan regota kerestel. Sokat sirsz, szenvedsz, orulsz, boldog vagy.
Aztan az idovel is bolcsebb leszel. Rajossz, hogy nem mindig ugy jon el az igazi. Ra kell jonnod, hogy a szerelem lenyege a valtozas. Hogy mar nem az leszel, aki voltal, es mar mas vagy. Es ugyanakkor valahogy igy vagy jobban onmagad.

Aztan le kell mondanod. Az onzetlen szeretet maga szent dolog. De a lemondas sem egy a lemondassal. A szived mar mase is, mashoz akarsz hozzamenni, megis o neki orok helye van a szivedben. Es ha talalkoztok, orulsz, ha hallod a hangjat. Csak veszely, hogy mikortol lesz megint csak o a kozeppontban. Mulik az ido, es meg mindig tudod: o az.

Az ember tudni fogja, ha talalkozik az igazival. Erzi. Az igazi teli van veszelyekkel. Kuzdened kell, harcolnod, sokszor magad ellen. Masok ellen is. A vilag ellen.
Az igazi szerelem ad, elfogad, szeret. Az embert megvaltoztatja.

Engem nemesebbe tett. Rajottem sok mindenre. Tanultam. Megismertem magamat, bar meg mindig nem vagyok az, akinek lennem kell, es szerintem az ember holtaig valtozni fog. Ha most nem, akkor kesobb. Egyet megtanultam. Mindig mindig el kell fogandi, mert minden ugy tortenik, ahogy tortennie kell.

Míriel: a szkeptikus csapdájába akarsz belerángatni? Nem fog menni. A "nincs örökérvényű igazság" nem egy örökérvényű igazság, hanem az igazsághoz való viszony egy bizonyos módjának a kifejezése, nevezetesen az igazságok valóságra nyitott állandó újraértékeléséé, beleértve az ebben a viszonyban magában megnyilvánuló igazságot is. Vagyis egy önértékeléssel egybekötött folyamatos értékelésről van szó.

Telco: igazad van, én is csak akkor használom a kocsit, amikor indokolt. Velem esetében szvsz indokolt, és minél többen ülünk benne, annál jobb, gazdaságossági és környezetvédelmi szempontból egyaránt. Éljen a telekocsi mozgalom!

Aral: megerősítettél abban a meggyőződésemben hogy teljesen pontosan értettelek. A kritikám pontosan arra vonatkozik, amit - amint most írtad - gondolsz. A jó és rossz egy skála két végpontja, amin elhelyezzük a dolgokat. Egy dolgot elhelyezni egy skálán (azaz értékelni) lehet objektív vagy szubjektív módon (elvileg), de olyan nincs, hogy a skála egyik végén való elhelyezés objektív, a másikon való elhelyezés meg szubjektív. Vagy az egész értékelés objektív, vagy az egész szubjektív, az hogy az objektivitás mértéke az eredménytül függ, ahogy te írod, az nonsense.

Üdv, Oisin

Oisin!
Köszönöm a reagálásodat. Gyors volt és pontos. Igen felemelő érzés, hogy valaki ennyire figyel az elentmondásokra.
Szomorú csak azért vagyok, mert össze-vissza mondataimból nem tudtad kiszűrni valódi véleményemet. Megértem, hogy számodra nehezebben követhető, mint a valós/vélt ellentmondások felfedezése.

Írtam:
Mindent csak saját szemszögünkből tudunk megítélni, így sosem mondhatjuk, hogy EZÉRT JÓ AZ EMBERI LÉT!
Gondoltam:
A jót nem tudjuk megítélni...

Írtam:
Azt viszont, pontosan ,meg tudjuk határozni, hogy mi az ami nem jó, mi az amit tönkretettünk. Az egyértelmű.
Gondoltam:
a romboló dolgok egyértelműek. Azt nem kell magunkból meghatároznunk, az adott...

Jó-rossz. A kés jó vagy rossz? Jó, ha kenyeret vágok vele. Rossz, ha embert ölök. És ha azért teszem, hogy megvédjek egy gyereket? Akkor jó a kés vagy rossz?
A jó és rossz a legszubjektívebb fogalom, ami létezik. Kizárólag adott pillanatban, adott körülmények közt adott ember szempontjából igaz. Mint egy sokismeretlenes egyenlet, amelynek összes, egyébként folyamatosan változó tagját meg kell határoznunk, hogy tudjuk a végeredmény nulla, annál több vagy kevesebb. Vagy nincs is megoldás...
Az egyensúlyra törekvés a cél. De ez dinamikus egyensúly kell, hogy legyen; nem valami statikus merev pont, hanem folyamatos ide-oda billenés. Mert a változás az Élet, az állandóság a Semmi. (A Halál az Élet része.) A Természet egyensúlya is dinamikus: hol egy jégkorszak, hol egy szárazság, nem mindig nyolc óra napsütés és két óra langyos eső.
Ugyanez az ózonpajzsra: természetes folyamat a kialakulása, természetes folyamat a pusztulása. Hol megvastagszik, hol elvékonyul.
Viszont az Ember erősen rálépett a mérlegre és felborult az egyensúly. Most rá kell lépni a másik felére is. Ebben magunk is segédkezhetünk: pl. nem ülünk autóba, ha nem muszáj. (És vonattal megyünk Velembe, ugye?)
A magam részéről: kilenc éve van jogsim és egyszer sem használtam, pedig lenne mit...

Általános nézet (és nem is alaptalan), hogy a környezeti károk egyik legfőbb okozója az ipari környezetszennyezés.
De a természetes folyamatok itt is megindultak, hogy ezt ellensúlyozzák. Íme:
1) A politikus hatalmat akar, ezért azt teszi, ami szerinte a választóknak tetszik. Környezetvédelmi intézkedéseket hoz. (Most ne beszéljünk a haverja cégéről, aki kv. berendezéseket forgalmaz kizárólagosan).
2) A cég igyekszik elkerülni/kihasználni az állami büntetéseket/támogatásokat a környezetvédelmi technológiák használata kapcsán. Ezért nagy összegeket költ fejlesztésre.
3) A cég növekvő bevételeket akar, ehhez a goodwillje erősítésére van szükség. Ennek érdekében környezetbarát technológiát használ és ezt hirdeti is.
4) A politikus megmutatja, hogy a rendeleteinek köszönhetően mennyivel csökkent a szennyező anyag kibocsátás.
Összefoglalva: Demokratikus jellegű országokban a társadalmi élet természetes folyamatai visszaszorítják a környezetszennyezés mértékét. A nukleáris temetők meg titokban maradnak.
Manapság egyre erősebb a "felelős vállalat" koncepció, azaz a cégeknek fontossá válik a környezetük, annak gondozása és védelme (nem csak a természet, hanem a városi környezet, az alkalmazottak egészsége stb.)
Tehát nincs minden veszve. A jelenleg megalapozott jövőkép olyan társadalmat mutat, ahol minden természetesnek tűnik és a technológia csak a "felszín alatt" dolgozik. Az erre való igényt mutatja pl. a cukros szénsavas lötyik csökkenő eladása és az ásványvíz/gyümölcslé jelentős térnyerése. Az lesz az igazi, ha már ezek sem mesterséges előállításúak lesznek. Mindenesetre szemben a '60-as évekkel, ahol a műanyag kultusza zajlott, ma már a "természetes" általánosan elfogadott értéknövelő tényező. És ezt jónak tartom.
A változásokról pedig: voltak is, lesznek is. Régen nem voltak, ma vannak, egyszer megint nem lesznek. Nem hozhatjuk vissza a múltat, nem konzerválhatjuk a jelent, és nem is lenne jó. Persze nem kell törekednünk önmagunk kiirtására.

Százezer üdvözlet!

Hát, szerintem a jó és a rossz emberi viszonyfogalom. De nagyon-nagyon fontos! És igaz, az Egyensúlyt fönn kell tartani: ahhoz kell állni, ahol éppen nagyobb szükség van Rád...
Mivel most buktam meg az UV-mon, íme egy örökérvényű igazság: a tudományos alázatot el ne hagyd soha! Mindig lesz, aki többet tud nálad.
De azért boldog vagyok! Nyaralok! Úgyhogy egy jódarabig nem élvezhetitek realista optimizmusomat, és neofeminizmusomat...
Jó nyarat Nektek is!

Míriel: Örökérvényű igazság: Jó-Rossz
Na és melyik oldalon kell állni? szerintem ez is az

Százezer üdvözlet!

Sajnos úgy vágott le a szerver, hogy nyekkentem, és így az előbbi hozzászólásomat elvesztettem. Úgyhogy rövid, tömör és velős leszek.
Leguánember: látom, Te nálamnál sokkal jártasabb vagy ezekben a dolgokban. Így bizonyára azt is tudod, hogy az ózonpajzs pusztulásáért 20%-ban a vulkáni gázok a felelősek. Nem az embert akarom menteni, csak rávilágítok arra, hogy esetleg az ózonpajzs pusztulása természetes folyamat.
Oisin: önmagadat tagadod Nem tudok nem emberi léptékkel mérni, hiszen ember vagyok. Etnocentrikus a vendégbarátság? Hát, én még nem hallottam olyan társadalomról, ahol a vendég megölése, bántása megtűrt vagy ajánlott szokás...
Örökérvényű igazság: a változás állandó és örök. Ha tudsz cáfolatot...
A mai szép gondolatom (kizárólag optimista, de realista szemléletűeknek): ahogy reggel fölébredtem, és kászálódtam ki az ágyamból, észrevettem, hogy egy kis fekete bogár mászik a párnámon. Biztos Ti is láttatok már hasonlót: olyan kedvesen gömbölyű, fekete, kemény, fényes kitinpáncéllal, és hat apró lábbal. És ahogy ott mászott a párnámon, arra gondoltam, mekkora tévedés azt állítani, hogy a Természetért el kell mennünk vidékre. Hiszen beköltözik hozzánk! Ellepi a mai városainkat, ahogy ellepte Tenochtitlant is... Az Élet, a Természet utat tör, elfed, elborít minket... És ez így tökéletes.