Gondolatok

Wow, köszönöm! tényleg holnap lesz, el is feledtem

Nem is tudod mennyire örülök ennek a Táltos dolognak - leírnád a könyv címét, amiben olvastad?
Spiritualizmus alatt pontosan azt értettem, amit a táltosok és más sámánok: hogy minden, ami létezik, élettel van átitatva. Az anyag önmagában nem fedi a teljes valóságot. Olyan, mint egy maszk a színész arcán, hogy jobban elő tudja adni a szerepét. Mert lényegében minden energia. A kvantumfizikában ( segíts Esteeeel! ) sem igen találsz egy ponton nyugvó, szilárd fizikai részecskét. Azok is mozognak, röpködnek, rezegnek...csak ha messziről nézed, akkor tényleg szilárdnak tűnik. De csak tűnik...valójában nem az.
Huh, most sietnem kell el, majd folytatom még.

Üdvi

Az az igazság, hogy ez ügyben konzultálnom kellett valakivel… Ismét a kérdéssel voltak problémáim.
Khm-khm…

Darkman írta: „Az anyagot felváltja a spirit, az energie…” (Meg a miss sixty, és a killah babe? =DD)
=) Csak nem Kigyelmed is olvasta azt a Koontz könyvet, amit az előbb ajánlottam? Ha nem: Tehát… ezek az új emberek… =) Valaki visszafejlődik, mint mondottam volt, regresszívvé válik, viszont valaki –kedvenc szavammal élve:- upgrade-eli magát egy magasabb szintre. Ezeknek is két csoportja van. A 99%-uk nyúlványokat növeszt, és rákapcsolódik egy-egy számítógépre, eggyé válik a hús és a gép, a huzalok és az inak. (Valahogy mindig ide lyukadunk ki, hogy egyszer még a gépek pusztítják el az emberiséget, hogy felülkerekednek rajtunk…) De! Van három regresszív, akik elhagyják a testüket, és egybeolvadnak. Csupán plazma, vagy nem is tudom mi lesz belőlük, egy abszolút felsőbbrendű lény. (Na, itt azt gondoltam: oké, ennyi. Ezt nem lehet elpusztítani. Egy ilyen lebegő gyomor, ami minden élőlényt bezabál… Hát, ennyi. Kedves főszereplőim, akik túl akarják élni ezt a rémálmot… nekik befellegzett! Aztán mégiscsak hepi lesz az az end! =)
Szóval úgy gondolod, hogy talán mi is túllépünk a testünkön, és… Amikor majd kihasználjuk az agyunk 100%-át? Gondolatsíkon való közlekedés. Ennél akadtam el. A megkérdezett alany azt mondta, ő sem igazán érti, mire gondolsz, de valószínűleg olyasmi, hogy most ő akkor arra gondol, hogy Szicíliában van. Visszakérdeztem: És ott is teremsz? Úgy értem, érzed, hogy ott vagy? Érzed a bőrödön a napsütést, érzed a tenger sós illatát? Tényleg hiszed, hogy ott vagy, csak ez egy álom, viszont valószerűbb, élethűbb???
Természetesen az első, ami beugrik erről a gondolatról, az a Mátrix. De ahhoz is szükség van egy központi agyra, ami egy gép… nem? Én ezt máshogy nem tudom elképzelni, mármint hogy gép nélkül működne ez a dolog, csupán emberi agyhullámokkal, amik az akaratunkra összekapcsolódnak… Szóval ha erre gondoltál… Ez remek dolog volna. Még erről konkrétan sosem gondolkoztam. De Te említetted a spiritualizmust, ezért végképp nem vágom, mert bevallom, nem vagyok jártas benne, sem az ezoterikában… Nem ismerek minden csakrát… Nem voltam még aura-röntgenen (vagy hogy a manóba nevezik?!)… Én nem merek ilyesmikbe túlságosan belemélyedni, és félnék, hogy hamar megunnám… Ahogy a svéd tanulást, a quenya tanulást, a grafológia tanulást, a rajzolást, a dobolást, az asztrológiával való foglalkozást. Persze engem is vonz a tibeti béke, de a buddhizmus nem… Sajnos nagyon vallásellenes vagyok. De ez is egy tök jó dolog, hogy azt mondom: sajnos. Tisztában vagyok vele, hogy mennyire sokat számít, ha az ember képes elfogadni azt, ha egy ismerőse hisz valamiben. Hú… Valamelyikőtök… úgy három oldallal ezelőtt említette, hogy a nővére vallásos, de ő nem jöhet neki az evolúcióval! De miért nem? Érdekes és érdemes lenne leülni, és megbeszélni a véleményüket, nem? Azt utálom, hogy ezeket az alátámasztott tényeket, ha az ember a fejükhöz vágja, nem reagálnak rá. Elengedik a fülük mellett. És itt emberi hangvételű vitára gondolok, nem szitkozódásra.
Az HBO-n volt egy film… A TEST (?), ahol megtalálták Krisztus testét… Tehát megdőlni látszott az egész egyház. Erre mi történik? Mindenki meg akarja semmisíteni, és a végén persze meg is semmisül egy robbanásban. Annyira feldühített. De tényleg! Rettentően dühített az emberi hülyeség, hogy el akarták pusztítani. Ez a begyöpösödött gondolkodás. Mindennel kapcsolatban utálom azokat, akik nem képesek elfogadni egy más véleményt, más életfelfogást, más testi (, lelki) adottságot, szóval a másságot. (Minden ember más és más.
Nem ezt tartja a mondás?) A melegekkel kapcsolatban úgy fel tudott húzni egy idióta barom a chat-en, a meleg felvonuláskor, hogy kis híján szétrobbantam mérgemben! Az a csökevényes agyú hulladék azt írta: „Nem fogadom el a másságot, nem akarok beteg országot!” Erre muszáj volt válaszolnom: „Akkor tessék egy golyó a fejedbe, te barom!”
Egyszerűen szétvet a méreg, ha találkozom ilyes valakivel, akivel ennyire más véleményen vagyunk. Az elején megkérem, hogy felejtsük el ezt a témát, és igyekszem soha többé nem szóba hozni bármit, ami a homoszexualitással kapcsolatos. Persze, azért ezek a férfiak, akik leginkább támadják a melegeket, a leszbikusokat éltetik, istenítik az ilyen nőket, és minden nedves álmukban ’hárman párban’-ról fantáziálnak. Álszentek. (Én meg két férfi láttán gyengülök el… Vajon ez természetes? =)

Megint máshol járok. De ez hülyeség, mert ugyanazt a gondolatot vittem tovább, csak sok érdekes témát átölelve… =)
Ezoterikáról nem is nyilatkoznék, mert igazából fogalmam sincs róla. Jó, meghívott egyszer egy fiatalember a Vörös Oroszlánba teázni, (aztán mikor a fizetésre került a sor, felszólított, hogy a felét nekem kell kifizetnem! ) és egy -a szívemnek nagyon- kedves barátném kedveli az ilyesmit. Annyiban van kedvemre a dolog, hogy a teát, a füstölőket, a szélcsengőket, álomcsapdákat szeretem, de a lényegét… pontosan ezt a spirituális mivoltát nem értem, mert nem vagyok vele tisztában. Nem hiszek a kártyajóslásban, márpedig ott rengeteg ilyesmit láttam. Ezer és ezer féle pakli kártya, ráadásul jó drága. Azt hiszem, Darkman uram, Te pont az ilyesmire vagy specializálódva. Úgy sejtem, Neked ez mindennél többet jelent. (Nem a jóslásra céloztam, hanem… remélem értesz.) Te egy gondolkodó ember vagy. (És ez jó!) Én, amennyire ismerem magam, nem merek gondolkodni. Megtudtam, mennyi az IQ-m, és lesújtott a felismerés, hihetetlenül buta vagyok. Annyi mindent kellene még tanulni, annyit kéne még tapasztalni… És nem. Valahogy sosem voltak körülöttem olyan barátok, akik arra ösztökéltek volna, hogy: Domi! Gyerünk el az Állatkertbe! Vagy: Domi! Gyere, menjünk már el egyet libegőzni!
Soha nem ültem még a libegőn, a fogaskerekűn. Utoljára talán első osztályban voltunk állatkertben. Szóval ilyen alapvető hiányosságaim vannak, amitől tökre kisebbségi érzésem van. (Ezt tegnap mondtam is anyunak, mert mindig azzal baxogat, hogy legyek már önállóbb, ismerjem már meg a várost, ahol húsz éve élek… És tegnap beismerte, ők a hibásak, mert ő házmester volt, folyton otthon kellett lennie, apám meg magasról xart ránk már akkor is. (Mára már azt sem tudja, hány éves vagyok, anyu februárban felhívta telefonon, hogy: „Gyuri! A lányod holnap lesz húsz éves… Igazán…”) Hmm. Hát ez szomorú. Tényleg. Én az a fajta gyerek voltam, akit sosem vittek el sehova a szülei. Az volt az életem, hogy iskolába járjak. Ennyi. Rettentő unalmas. Voltak barátaim, legfőképp fiúk, de annyira önállótlan voltam, kb. tavalyig, hogy a boltba nem mertem egyedül menni. Ó, mekkora király vagyok! Hát rájöttem végre!!! Minden problémám a gyerekkoromból ered.
Ez a Visegrád egy csuda! Ti ezt mind tudtátok? Ez nem ér. Én mindenből kimaradok. Nem tudtam, hogy létezik ilyesmi, ilyen fantasztikus dolog, mint ez a Várjáték… Vagy Palotajáték, mindegy. Remek volt!!! Csak tátottam a szám, mert nem tudtam, hogy beöltöznek az emberek ilyen ruhákba, és ott sétálnak közöttünk a királyok… És, a felvonulás… De ami a legnagyobb flash volt számomra: A VIKINGEK!!! =D Az egyik kövér viking (hárman voltak!=) úgy nézett ki, mint a notredámi toronyőr azzal a vállára terített prémmel, és ráadásul sántított is! =DDD Nagyon sokat nevettünk Éowynnal… Tessék. Éowyn egy abszolút pozitív dolog az életemben. El fogunk menni csomó várjátékra, meg lovas íjászversenyre, és megkeressük a sólymászt (azt beszélik, a Moszkva téren koldul a madarával!).
Mára befejezem. Negyed nyolc van. 10 órája vagyok benn a munkahelyen. Nem is olyan vészes, ha az ember ilyen értelmes (?) dolgokról ír, értelmes embereknek. =)
Nem célom magam felülmúlni, de kíváncsian várom, hogy ez a hozzászólásom vajon hosszabbra sikerül-e, mint az előző. =D Pá-pá!

Ma másnap délután van, és most olvastam egy érdekességet a táltosokkal kapcsolatban, úgyhogy leírom:
„A sámánizmus az emberiség talán legrégibb világszemléleti és gyakorlati rendszere. Egységes rendszernek nem is nevezhető, hiszen a világ minden földrészén valamikor élő hagyományként létezett, így számottevő különbségek voltak a különböző népek tradíciói között. A sámánizmus sok helyütt ma is él s alapjai, lényegi elemei megegyeznek.
Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy mindent élőnek tekint. Nincs élő és élettelen. A létezés maga az élet. Mint élő lénynek, mindennek, mindenkinek lelke van. Az embereknek, állatoknak, növényeknek, köveknek, vizeknek, szélnek, csillagoknak, Napnak, Holdnak, felhőknek, de még a helyeknek is. Ezt a lelket energiának, erőnek is felfoghatjuk. A sámánok, illetve a magyar hagyományban Táltosok (régebbi szóhasználattal Tátosok) képesek voltak ezeket az energiákat érzékelni, velük kapcsolatba lépni. Mint maga a tátos szó is mutatja, lelküket, érzékelésüket, tudatukat kitárták, kitátották, kinyitották e világ előtt, mely hétköznapi tudatállapotban nem érzékelhető.
Az úgynevezett lélekutazás (ősibb szóval: révülés, rév = átkelő) során a valós világ e szélesebb területén tett céltudatos utazás segítségével hoztak válaszokat kérdésekre, gyógyírt betegségekre, láthattak múltbéli és jövőbéli eseményeket.
Mindezt az a felismerés tette lehetővé, mely szerint lelkünk alapvetően két részből áll. Egy úgynevezett KÖTÖTT LÉLEKBŐL, mely testünket nem hagyhatja el: ezt őrzi lélekzet szavunk. (Morwen: Itt közbeszólnék, hogy a szó, a lélegzet, csak az évszázadok, évezred során megváltozott?) A másik rész azonban, melyet SZABAD LÉLEKnek nevezünk, elhagyhatja a testünket, hogy oda később visszatérjen. Ekkor valaki ’magához tér’. Ezt a részt hívták íZnek a régiek nyelvén. A szabad lélek álmaink során is vándorol, de akkor nem tudjuk irányítani.
Noha úgy érezhetjük, a táltosok, sámánok világa letűnt korok homályába veszett, ez nincs így. Éppen, mert ember-, és világszemlélete mély bölcsességről, hatalmas tapasztalatról tanúskodik, elméleti és gyakorlati tanításait mai, felgyorsult, elmagányosodott, betegségekkel és széttöredező emberi kapcsolatokkal terhelt életünkben is alkalmazhatjuk. Sőt, ma legalább akkora szükségünk van rá, mint egykoron.
Emberi lényként mindannyiunkban megvan a képesség – ha különböző mértékben is-, hogy életünket a tátos szemlélet segítségével értsük meg és tegyük egésszé, egészségesebbé, teljesebbé.
A tanítás alapvető célja a lélekutazás biztonságos megtanulása. Utazás egy, a hétköznapi tudatunkkal alig érzékelhető világba, mélyebb önmagunk, és a szellemek világába, a belső tudás és erő növelése érdekében. A résztvevők az éneklés, csörgőzés, dobolás, tánc ősi módjait használják, hogy megtanulják a megváltozott tudatállapot elérését, találkozzanak szellemi vezetőikkel, s elsajátítsák a különböző gyógyító módszerek alapjait
Csodálatos, megható élmények, szellemi és lelki felfedező utak során megtanulják az ősi technikák alapjait és erkölcsös, biztonságos használatát a mai életben, hogy önmaguk és mások kérdéseire, égető gondjaira magyarázatot és megoldást találjanak.”
Ha valaki érdeklődik ez iránt, az a www.saman.hu weboldalon mindent megtalál.
Szóval, ez is egyfajta utazás… A sámánizmus is, mint az ősmagyarság foglalkoztat, bár nem hiszek a természetgyógyászatban… az ilyen kézrátételes gyógyításban… De még az ilyen módosult tudatállapotot sem tartom nagyra. (Igen… Iszonyatosan drogellenes is vagyok.) Az rendben van, hogy dobolni, táncolni, ezt csináltuk Visegrádon, és tény, hogy az ütemes dobtól az ember már-már révületbe esik… =) (Módosult tudatállapot? Ehhez túl földhöz ragadt vagyok.)

Búcsúidézet:
„A fák mind azt suttogják, A hegyek mind azt suttogják,
A füvek mind azt suttogják, A kövek mind azt suttogják,
Csak az emberek nem hallják, Csak az emberek nem hallják,
Pedig valaha hallották… Pedig valaha hallották…

Hogy a kőtemplom nem az ő háza, Vissza a folyót a régi medrébe,
Hogy az új oltár nem az ő oltára, Kutatom az öreg forrás kútfejét.
Hogy a sok prédikátor nem az ő szája, Pogány mítosz, olvass benne!
Hogy a könyv nem az ő sugallata. Pogány mítosz, olvass benne!
Hogy hol is lakozik az atya.

Lerombolták az ő házát, és most is rombolják,
Hamis isten szolgái téves utat járnak.” –Hetumoger: Lappangó (a kedvenc számom a Hét Avar Alatt albumról)

Mondjátok meg, zavar az titeket, hogy rengeteget írok?

Boldog névnapot, Szabiiiiiiiii!!!!!!!! Cuuuuuppppp!

Nehéz olyasmiről véleményt nyilvánítani, amit magunk nem gyakoroltunk. De én azt vettem észre a körülöttem található türhetően funkcionáló tartós kapcsolatokat belengi a gyöngéd elnézés és az irónikus humor valamiféle keveréke.

Brisa írta:
"Porból vagyunk és porrá leszünk." A testünk lebomlik, és a molekulái része lesznek egy fának, egy állatnak, egy másik embernek, egy hegynek, egy pataknak.

Tehát inkább azt mondanám, hogy a molekuláim egy-két része még biztosan fog találkozni fagyival és pihe-puha ágyikóval.
De az már nem én leszek.

Ahá, értem Tehát a Nagy Körforgás tulajdonképpen az anyag alakváltása. Hmm, biztos lehetne valahol egy kis lyukat fúrni a a véleményeden, ami csak egy kis bogarat ültet a füledbe, de jelenleg nem tudok ilyet. Azért ne reménykedj, egyszer megtalálom

Én úgy gondolom, ennél sokkal több kell. De ezt majd később. Kiváncsi vagyok, mások hogy gondolják.

Brisa írta: Darky, te nem hiszel abban, hogy két ember leélheti az életét egymással... boldogan? Még ha nem is nagybetűs Szerelmesen?

Én nagyon szeretnék hinni ebben.

De igen

A szerelem csak ajándék; a szeretet ajándéka. Szeretni kell tudni. Az viszont roppant nehéz. Mindkét félnek legfőbb erénye a türelem kell legyen, mert csak a türelem mutatja ki tiszteletünket a másik iránt: hogy bízunk benne. Bizalom, türelem...tulajdonképpen ugyanazt jelentik. Mindenesetre az egy életre való kapcsolatnak alap kell, ami kőből van. S amíg a sárból kő lesz - ugye nem két hét.

Valahogy úgy érzem, amíg az ember nem tudja csodálni és tisztelni a kedvesét, addig reménytelen ilyesmikbe belekezdeni.

Darkman írta: Aha Mit jelent Neked a Nagy Körforgás?

[size=9:vi2kccyo]Ott vannak fagyikelyhek és pihe-puha ágyikók? [/size]

"Porból vagyunk és porrá leszünk." A testünk lebomlik, és a molekulái része lesznek egy fának, egy állatnak, egy másik embernek, egy hegynek, egy pataknak.

Tehát inkább azt mondanám, hogy a molekuláim egy-két része még biztosan fog találkozni fagyival és pihe-puha ágyikóval.
De az már nem én leszek.

Darky, te nem hiszel abban, hogy két ember leélheti az életét egymással... boldogan? Még ha nem is nagybetűs Szerelmesen?

Én nagyon szeretnék hinni ebben.

Brisa írta: De válaszolok a kérdéseidre. Én úgy hiszem - és erre is vágyom -, hogy nincs élet a halál után. Legalábbis a "lelkünk", a tudatunk számára. Az a halál pillanatában megszűnik létezni. A test pedig visszakerül a Nagy Körforgásba. (Magyarázat: én úgy hiszem, a "lelkünk" /inkább tudatunk/ az agyunk. Ha az elpusztul, akkor a tudat is elpusztul. Ennyi.)

Aha Mit jelent Neked a Nagy Körforgás?

[size=9:3js6swze]Ott vannak fagyikelyhek és pihe-puha ágyikók? [/size]

Brisa írta: Hm... akkor fűzzük tovább a gondolatmenetet. 1 hétig kitomboltad magad, illetve Rogue (és én) szerint 7 napig izgatottan rágtad a körmödet számolva perceket... szóval ez elmúlt. A mennykű beütött. Szerelemes vagy, méghozzá nagyon. Aztán szállnak a napok, a hetek, a hónapok, sőt már az évek is. A szerelem már nem lángol annyira, sőt már egészen kihülőben van... Szerintetek hogyan lehet boldog két ember egymással (nagyon) hosszú távon?

Az idő kopogtat, s az ajándékba kapott időszeletet, melyet szerelemnek neveznek, visszakéri. Kegyetlenül. A végtelenség ára a végesség.
Ha kihül a szerelem, jön a magány...hónapokig, de inkább évekig. Jobb nem látni a valaha volt kedvesünket - csak az időt húzzuk vele: nem a végtelenség, hanem a magány idejét.
Aztán ki tudja...ha az elválás pillanataiban ott leledzik az egymás iránt fűződő szeretet magja, a jövőben az kihajthat megint. Vagy nem. Minden csak tőletek függ.

Nagy nagy pussz Neked!

Darkman írta:

Brisa írta: De szomorú ez a téma. Darky drága, nincs valami kevésbé könnyfakasztóbb kérdésed?

De

Vigyük tovább a halál gondolatát. Mit szeretnél, mire vágysz? Mit szeretnél látni odaát? Mi szeretnél érezni? Mit szeretnél tudni? Milyen pihe puha helyet képzelsz el ott, ahová ma még nincs teljes betekintésünk?

Ez már valóban vidámabb téma. :evil3:

Ugye nem haragszol, amiért én inkább az ÉLET-ről faggatom a többieket?

De válaszolok a kérdéseidre. Én úgy hiszem - és erre is vágyom -, hogy nincs élet a halál után. Legalábbis a "lelkünk", a tudatunk számára. Az a halál pillanatában megszűnik létezni. A test pedig visszakerül a Nagy Körforgásba. (Magyarázat: én úgy hiszem, a "lelkünk" /inkább tudatunk/ az agyunk. Ha az elpusztul, akkor a tudat is elpusztul. Ennyi.)

Orome/Peredhil írta: Vajon ha ötleteket veszek, mások írásaiból, novelláiból, más legendákból, azért hogy megírjam az én saját világomat, az nem vehető ötlet lopásnak? Vagy igen?

Ha így vesszük, minden nap lopsz, minden nap rabolsz, és ezt nem tudod megállítani a világ befolyásol, és te nem tudsz nemet mondani, mert csodás képeket tár eléd. A legcsodálatosabb képek sokáig visszhangoznak a szemedben; a legcsodálatosabb szavak sokáig visszhangoznak a füledben. Ismétled őket a pillantásoddal, a nyelveddel. Mindez arra öszönözöt, hogy alkoss te is. Hatalmas erő lakozik benned hirtelen, hogy megtedd. De nem tudod, mert a csoda még a hatalmában tart. Így aztán úgy érzed, lopsz.
Várj egy kicsit. Lecseng a csoda. Akkor megtalálod megint a saját hangodat. Akkor nem fogod lopásnak érezni

Üdvi

Hm... akkor fűzzük tovább a gondolatmenetet. 1 hétig kitomboltad magad, illetve Rogue (és én) szerint 7 napig izgatottan rágtad a körmödet számolva perceket... szóval ez elmúlt. A mennykű beütött. Szerelemes vagy, méghozzá nagyon. Aztán szállnak a napok, a hetek, a hónapok, sőt már az évek is. A szerelem már nem lángol annyira, sőt már egészen kihülőben van... Szerintetek hogyan lehet boldog két ember egymással (nagyon) hosszú távon?

Brisa írta: Én félnék, méghozzá nagyon. Közben persze a családomban, a barátaimban és egyéb szeretteimben tartanám a lelket. Valószínűleg az egész hetem arra menne rá, hogy elviselhetőbbé tenném számukra a halálomat. Aztán ha közöttük lenne egy, aki nekem segítene az elviselében... szóval az jó lenne...

Ha a születés és a halál ugyanazon kapu a mi világunk és egy másik világ között, s ha a születés annyira boldog és örömteli érzés - nem lehet, hogy a halál is könnyeket ébreszt, mert a kapun átlépve a mennyei anyaméhbe jutunk? Addig persze még van egy hét, én mindenesetre rettentően sírnék, hogy itt kell hagynom ezt a világot - paradox módon éppen azt a világot, amely sokszor eltaszít és eldob magától...
Mindenesetre aranyos és rettentően téged jellemez, hogy előszőr a saját segítségnyújtásodról beszéltél, s csak aztán jelentetted ki az igényedet egy kis baráti szeretetre

Brisa írta: De szomorú ez a téma. Darky drága, nincs valami kevésbé könnyfakasztóbb kérdésed?

De

Vigyük tovább a halál gondolatát. Mit szeretnél, mire vágysz? Mit szeretnél látni odaát? Mi szeretnél érezni? Mit szeretnél tudni? Milyen pihe puha helyet képzelsz el ott, ahová ma még nincs teljes betekintésünk?

Brisa írta: Pl. Mit tennél, ha tudnád, 1 hét múlva beüt a mennykű és szerelmes leszel? Méghozzá annyira, hogy onnantól kezdve Vele "kell" leélned az életedet. Ja és tudjuk azt, hogy a nagybetűs 'Szerelem' másfél-két évig tart... Hm?

Az idő nem érdekel.

" Szerelem…ó az a drága szerelem. Csakis általa lehetünk istenek itt a Földön, mert csak a szerelmeseknek adatik meg a végtelenség és állandóság illúziója…de mit nekem illúzió? Még ha tudom is, hogy az érzés véges, akkor és ott nem látom. Nem hallom, így nem is mondom. Hiszem, hogy örökké tart. S amíg az emberben nem hal meg a remény, a hitével azt kezd, amit akar. Különben is…a szerelem legalább megéri. Az idő urát kicselezni csak általa tudjuk, amiképp ellopunk tőle egy szeletnyit, s benne időzünk,tudattalan évekig... "

És mit tennék? Tetteim mind abból az érzésből táplálkoznának, amit egy méhecske érezhet anyakirálynője iránt, amikor munka közben megpillantja az eső utáni tarka virágtengert, mely egykor még nem különbözött a sivatag többi homokos rétjeitől....úszkálnék az arany nektárban

Brisa írta: Pl. Mit tennél, ha tudnád, 1 hét múlva beüt a mennykű és szerelmes leszel? Méghozzá annyira, hogy onnantól kezdve Vele "kell" leélned az életedet. Ja és tudjuk azt, hogy a nagybetűs 'Szerelem' másfél-két évig tart... Hm?

Egész jól érezném magam ebben a szerencsés felállásban. Elvégre megtörténik az is, hogy beüt a menykő, annyira szerelmes leszel, hogy Vele kéne leélni az életedet, de nemhogy másfél évet, hanem egy hetet se kapsz. -Veled? - néz rád elborzadva.. Aztán morzsolhatod életed végéig a magányos emlékeket.

Brisa írta: Pl. Mit tennél, ha tudnád, 1 hét múlva beüt a mennykű és szerelmes leszel? Méghozzá annyira, hogy onnantól kezdve Vele "kell" leélned az életedet. Ja és tudjuk azt, hogy a nagybetűs 'Szerelem' másfél-két évig tart... Hm?

Még "utoljára" kirúgnék a hámból, és egy hétig csak partikra meg csajbulira járnék. Persze csak mértékkel. JA, és rongyosra ölelném a plüssegeremet, és 7 napig úgy bámulnék minden keanus posztert, mintha nem láthatnám többé a csodapasit. Rémes, nem? :clown:

Ami pedig a halált illeti, így most azt hiszem, hogy megpróbálnám jól érezni magam és úgy meghalni, hogy azok vesznek körül, akiket szeretek. De persze ha ilyesmire kerül a sor, szerintem egyikünk sem úgy reagál, ahogy így elképzeli.

-- Mau

Peredhil: Vsz ez attól függ, hogy mennyit veszel át és mennyire formálod a magad fantáziája szerint. Pl. Tolkien is rengeteget merített a régi kelta és germán hagyományból, mégsem vádolhatja senki az eredetiség hiányával. De mondjuk ha egy az egyben átveszed az ő koncepcióit és ezt nem Középfölde keretein belül használod egyszerre, akkor ez már igenis lopásnak minősül. (ha mondjuk jogilag nem is, de mindenképpen észrevehető lesz a "koppintás") Persze ez nem csak T-re áll, hanem mindenkire és minden ötletre, inspriációra. És az ilyen sohasem lesz a tied igazán.

-- Mau

Vajon ha ötleteket veszek, mások írásaiból, novelláiból, más legendákból, azért hogy megírjam az én saját világomat, az nem vehető ötlet lopásnak? Vagy igen?

Jajjjj
Hát...ha hozzászólhatok...Ha olyan az az ember, akkor én örülnék

Természetesen a kérdés mindenkinek szól.

Tényleg? És hogyan használnád ki? :evil3:

Brisa,

Ugyan nem nekem szólt a kérdés, de ha előre tudnám, én tuti igyekeznék maximálisan kihasználni azt az egy hetet ...

Oisin

Én félnék, méghozzá nagyon. Közben persze a családomban, a barátaimban és egyéb szeretteimben tartanám a lelket. Valószínűleg az egész hetem arra menne rá, hogy elviselhetőbbé tenném számukra a halálomat. Aztán ha közöttük lenne egy, aki nekem segítene az elviselében... szóval az jó lenne...

[size=9:1t43o8fe]Meg persze forrón remélném, hogy nincs mennyország, mert akkor pokol sincsen. :evil3: [/size]

De szomorú ez a téma. Darky drága, nincs valami kevésbé könnyfakasztóbb kérdésed?

Pl. Mit tennél, ha tudnád, 1 hét múlva beüt a mennykű és szerelmes leszel? Méghozzá annyira, hogy onnantól kezdve Vele "kell" leélned az életedet. Ja és tudjuk azt, hogy a nagybetűs 'Szerelem' másfél-két évig tart... Hm?

Fimbrethil írta: valoszinübb verzio:elgondolkodnék, miért van ez igy, mit tettem aminek ez a következménye és mit lehet még tennem a maradék idöben hogy legaláb a tulvilágon jo sorom legyen, és egyáltalán mire számithatok ott...persze ezeken a kérdéseken néha igy is eltöprengek, de teljesen más megvilágitást adna a kérdésnek a beláthato közelség

Vajon kell-e tenni azért, hogy a túlvilágban jó sorunk legyen? Ha pedig így van, akkor vajon számít-e a maradék időben megtett " vezeklés ". Nem tűnik inkább afféle félelem-keltette nyájaskodásnak?

Üdv

Darkman írta: Peti engedelmeddel feltennék én is egy kérdést:

Mit tennél akkor, ha tudnád, hogy már csak egy heted van hátra az életből, és ezen még a Jóisten se tud változtatni!?

Nno?

Nehéz kérdés, szerintem csak az tud rá igarán válaszolni, aki ien helyzetbe kerül(remélem minél kevesebben), a többiek csak gondolatokat irhatnak le
nekem 2 gondolatom támadt
kihasználnám az idöt és csapnék egy csomo(konkrétan 7) hatalmas bulit, hogy jol érezzem megem mikor jön a vég
valoszinübb verzio:elgondolkodnék, miért van ez igy, mit tettem aminek ez a következménye és mit lehet még tennem a maradék idöben hogy legaláb a tulvilágon jo sorom legyen, és egyáltalán mire számithatok ott...persze ezeken a kérdéseken néha igy is eltöprengek, de teljesen más megvilágitást adna a kérdésnek a beláthato közelség

+az is lehet hogy az elöbbi 2 variáciot kombinálnám
vagy valami teljesen mást csinálnék

Üdv
Fim

De azt meg kell jegyeznem, hogy a teleportáció is nagyon kedves téma nálam... Micsodás jó volna. Nem kellenének járművek?!
Na, mentem.

Darkmanke... Puszillak!

Szia drága!
Várj egy picit. Úgy érzem, meg kell emésztenem a kérdést... A választ...
De a főbb mérvadó az, hogy ritkán jutok netközelbe. Az ilyen alkalom, mint a tegnapi és a mai, ünnepnap. Alaposan átrágom a dolgot, és válaszolok!
Csók!

(Hol a manóba kódorog ez az Aralataion? )

Hella Morwen

Mit gondolsz arról a jövőképről, ahol nem a gépek és nem a robotok, tehát nem az anyag a mérvadó, hanem a spiritualizmus. Gondolok itt például a nagy és nehéz gépek helyett a gondolatsíkon való közlekedésre Vagyis az anyagot felváltja a spirit, az energie

Üdvi

Darkman... Jó téma!