Gondolatok

Ha mondhatom magamra, hogy művész vagyok, esetleg költő, vagy valami hasonló, akkor művészként az a véleményem, hogy már nem nagyon éri meg kiadatni a dolgaimat, pedig amikor elkezdtem írogatni, lelkesen azonnal kötetet akartam volna (más kérdés, hogy vsz egyébként sem lenne hajlandó senki kiadni), mert úgysem jutna felszínre a sok formavirtuóz költőcske/írócska között, akik ma uralják a porondot (tisztelet a kivételeknek, mert igazi művészek mindig vannak - vsz sokukról én sem tudok, a fentebb említett okok miatt).

Sőt, nem ismerem el a mai felfogást, hogy az "eredeti", amit még senki sem talált ki előtted. Ennek az elfajzása, amit ma láthatunk, ezért van annyi mutasdmegmagad-"művész". Sztem legjobb példa erre a Terézanyu, meg az a sok szánalmas utánzat, ami utána özönlött, "az év könyvszenzációja" címen beharangozva.

Úgy döntöttem, inkább szép csendben írogatok, esetleg olyan dolgokat, amik nem keltik fel azonnal a figyelmet, bizonyos értelemben véve semmi "átütően eredeti" nincs bennük - annál sokkal mélyebbről jönnek. És esetleg felteszem a Versek topicba, nektek (remélem, nem teszem rosszul ).

Én is beszállok melléd Darkman, jó?

Én gazdag művész szeretnék lenni, különben hogy telepítek erdőt?

És mi van ha nem szereted amit csinálsz, és nincs is pénzed?

Aralation: tudom ez saját *** de én személy szerint inkább leszek egy csóri művész de az életemet nem adom el a pénznek.

Tudom,hogy nem témához kapcsolódik,de tele van a hócipőm ezzel a téllel.Itt a tél nem három hónap,hanem hat.
Ez a magyar időjárás egyre szélsőségesebb.Nyáron elviselhetetlenül meleg van,télen meg az ellentéte.Köztes időszakban meg esik az eső...

Namarie írta: Viszont nem igazán értem azt, aki pl. a prostituáltat elítéli.

Általában azok ítélik el a leghangosabban, akik a leggyakrabban veszik igénybe a szolgáltatásaikat! Saját maguknak nem tudják megbocsátani, amit tesznek, és ettől a bűntudattól akarnak szabadulni azzal, hogy kivetítik. Lám, mennyi kárt okoz az önvád! Ezt nem lehet tartósan elviselni, előbb-utóbb kitör. Ebból származnak a legszörnyűbb dolgok...

Oisin

Nem Estel, nem vagy gyenge, sem megalkuvó. Fáradt vagy, mert ember vagy. De melléd fog állni a szerencse, hidd el, amikor már nem is várnád.

Más: annyira szörnyű, hogy az emberek olyan könnyen ítélnek a másik fölött.

Mindig kell nézni, miért tette a másik azt, amit tett, volt-e rá szüksége, ismer-e más utat, stb. szélsőséges bűntetteknél nem mindig a halál a legnagyobb büntetés. Vannak esetek, ahol én magam is a legsúlyosabb büntetést szabnám ki- örökre elzárni, egy szót se hallhasson, semmit ne láthasson, maradjon egyedül bezárva önmagával és a gondolataival. Ebbe biztos belepusztul az ember.

Viszont nem igazán értem azt, aki pl. a prostituáltat elítéli. /Annál is inkább, mert nálunk százszor bölcsebbek se tették ezt./

Bűn és bűnhődés: mostanában azon gondolkoztam, hogy Raszkolnyikovnak, aki azt hitte, hogy a cél érdekében neki még ezt is szabad, mikor szólalt meg először a lelkiismerete?
Amikor Szonyetka ráébresztette, hogy bűnt követett el, vagy szibériában, amikor be is látta ezt, és azt is megértette, miért bűn, amit tesz?

Szerintem a gettóból szabadult gyereknek sem elég azt mondani, hogy rossz, amit tesz, azt is meg kell mondani, miért az.És talán a legegyszerűbb, ha megfordítjuk a szituációt- mi lenne, ha veled tennék?
tudom, sokan ezt elképzelhetetlennek tartják, de ha egyszer is bebizonyosodik, hogy ők sem mindenütt erősek, akkor talán másképp fogják látni a dolgot.

"Felvállalod saját magad, megkockáztatva, hogy a társadalom nem értékeli a tehetségedet, a munkádat és csóró művész leszel de jól érzed magad lelkileg. "

Az ember folyamatosan visszajelzéseket kap a környezetétől, vágyik rá, szüksége van rá. Másként nem is tud működni. Ha folyton azt kapod, hogy amit csinálsz az nem jó, nincs rá szükség, az könnyen megöli a lelkesedést és a kitartást. Én pont egy ilyen helyzetben vagyok. Imádok rajzolni (na azt ne gondoljátok, hogy tudok is), rajzfilmkészítésben dolgozok, három évet és nagyon sok könnyet áldoztam rá. De a folytonos anyagi gondok lassan felőrlik a kitartásom. Pár éve még azt mondtam, hogy velem ez nem történhet meg, én kitartok, nem állok be a sorba, most elkeseredett vagyok. Gyenge vagyok? Megalkuvó?

birefi írta:

Peredhil írta:

Darkman írta: Én elhiszem hogy a bűnözőket aztán lehet szídni és utálni, főként ha velünk esne meg az, ami a kislánnyal megesett...de mindezek ellenére mondanék valamit.
Ha egy gyereket 10 éves koráig egy sötét szobában nevelsz fel, és azt mondod neki hogy ez a természetes, akkor 10 év után amint kilép nappal az utcára, nem fogja érteni hogy mi történik, és hülyének nézi az egész világot...
Tedd át ezt a hasonlatot a józsefvárosi roma gettó egyik családjának 13. fiúgyermekének az életére. Nyilván nem önszántából kezd el lopni és csalni és verekedni. Ezt LÁTJA! Ebben ÉL! Számára nem a jóságos anyuka és jóságos emberek az élet! Számára csupa harc és küzdelem és igazságtalanság! Tehát ne meséljenek itten nekem IGAZSÁGszolgáltatásról

Az igazság elég megfoghatatlan dolog. És én is nagyon sajnálom őt, de ettől még jogos a büntetése.
Ha pl. egy ilyen kölyök tőlem lopna, és észrevenném. Először eltörném a kezét, és utána nagyon sajnálnám.
Tudod az, hogy vkinek oka volt rossznak lenni, az nem mentség. Ugyanis van aki ugyanilyen helyzetben a nehezebb utat választja és nem lop!!!

Az emberek joga és igazsága addig terjed ahol a másiké kezdődik.
És tudod mit szerintem te is elfeledkeznél erről a szenteskedő dologról, ha három ilyen "hátrányos helyzetű" épp a beleid taposná ki.

Bocs ha durva voltam, de utálom mikor egyesek azt hiszik, ha vkinek nehéz a sorsa az feljogosítja bármire őket.
Különbség egy tett magyarázata, még nem ok a rossz tett felmentésére.

Ha a szemem láttára ölnék meg a kislányomat vagy a fiamat, valószínűleg párszor én is megforgatnám a konyhakést a gyilkos szivében ( éljen a naturalizmzus ÉS nem éreznék utána lelkiismeretfurdalást. Vészhelyzetben az ember mindig jól cselekszik, mert olyankor a szív veszi át az irányítást.
Nem kéne odáig fajulni, hogy bűnözővé váljanak az emberek. Hiszen ők is ugyanarra vágynak, amire mindenki más: hogy elfogadják őket és hogy meghallgassák őket. Manapság ennek az esélye csekély

Peredhil írta:

Darkman írta: Én elhiszem hogy a bűnözőket aztán lehet szídni és utálni, főként ha velünk esne meg az, ami a kislánnyal megesett...de mindezek ellenére mondanék valamit.
Ha egy gyereket 10 éves koráig egy sötét szobában nevelsz fel, és azt mondod neki hogy ez a természetes, akkor 10 év után amint kilép nappal az utcára, nem fogja érteni hogy mi történik, és hülyének nézi az egész világot...
Tedd át ezt a hasonlatot a józsefvárosi roma gettó egyik családjának 13. fiúgyermekének az életére. Nyilván nem önszántából kezd el lopni és csalni és verekedni. Ezt LÁTJA! Ebben ÉL! Számára nem a jóságos anyuka és jóságos emberek az élet! Számára csupa harc és küzdelem és igazságtalanság! Tehát ne meséljenek itten nekem IGAZSÁGszolgáltatásról

Az igazság elég megfoghatatlan dolog. És én is nagyon sajnálom őt, de ettől még jogos a büntetése.
Ha pl. egy ilyen kölyök tőlem lopna, és észrevenném. Először eltörném a kezét, és utána nagyon sajnálnám.
Tudod az, hogy vkinek oka volt rossznak lenni, az nem mentség. Ugyanis van aki ugyanilyen helyzetben a nehezebb utat választja és nem lop!!!

Az emberek joga és igazsága addig terjed ahol a másiké kezdődik.
És tudod mit szerintem te is elfeledkeznél erről a szenteskedő dologról, ha három ilyen "hátrányos helyzetű" épp a beleid taposná ki.

Bocs ha durva voltam, de utálom mikor egyesek azt hiszik, ha vkinek nehéz a sorsa az feljogosítja bármire őket.
Különbség egy tett magyarázata, még nem ok a rossz tett felmentésére.

Aralataion írta: Akkor felteszek egy egy egyszerű kérdést. Melyik a jobb?
Felvállalod saját magad, megkockáztatva, hogy a társadalom nem értékeli a tehetségedet, a munkádat és csóró művész leszel de jól érzed magad lelkileg. Vagy beállsz a sorba, végzed a kötelező dolgaidat, tanulsz, munkábaállsz, nem lesz időd semmire és rengeteg pénzt keresel. Ebből a szempontból messze jobbak nálunk, hiszen elfogadják a kijelölt utat és értékelik a társadalom nyújtotta lehetőségeket.
Néha már-már ott tartok, hogy inkább lennék értelmi fogyatékos, mint az aki most vagyok. Mert ugyebár boldogok a lelki szegények..

Ez így nagyon szélsőséges. Nem kell divatmajomnak lenni. attól még mert megakarsz maradni nem kell csórónak lenni. Sok ember él a kettő között.
Persze manapság nehéz középréteghez tartozni. Mert,
1. Az sose könnyű, hisz könnyebb menni a csordával.
2. A hatalom szereti megszüntetni, ugyanis nem kontrollálható.
A szegény tömegek és a gazdag elit jól irányítható, de akik közte vannak...

Kérsz példát? Gyere el egy Ghymes koncertre. Vagy nézz körbe itt.

Az ember eldöntheti mi az amit még megtesz a kényelmesebb életért.
De sokan későn veszik észre, hogy valójában nem is éltek.

Na azt meg ne mondjuk már, hogy a csorda viszi előre ezt a világot. Persze az igát húzva talán tényleg picit előrébb jut a dolog. DE az igazi újítások, ötletek, fejlődés mozgatói sosem ők.

Ne válasszuk a nyugalmat jó magyar Pató Pál módra. Siránkozva, hogy kis pontok vagyunk.
A nagy dolgok is kis tettekből indulnak.
És nem tudom ki hogy van vele, de én utálnék bunkó gazdag lenni, de boldogsággal tölt el, ha egy nénit felsegítek (akit mondjuk egy ilyen lökött félre) és rám mosolyog. És igen szerintem itt kezdődnek a dolgok.
Illetve egy baráti körben a Fehér ökörben...
Ahogy a nóta mondja.

Darkman írta: Én elhiszem hogy a bűnözőket aztán lehet szídni és utálni, főként ha velünk esne meg az, ami a kislánnyal megesett...de mindezek ellenére mondanék valamit.
Ha egy gyereket 10 éves koráig egy sötét szobában nevelsz fel, és azt mondod neki hogy ez a természetes, akkor 10 év után amint kilép nappal az utcára, nem fogja érteni hogy mi történik, és hülyének nézi az egész világot...
Tedd át ezt a hasonlatot a józsefvárosi roma gettó egyik családjának 13. fiúgyermekének az életére. Nyilván nem önszántából kezd el lopni és csalni és verekedni. Ezt LÁTJA! Ebben ÉL! Számára nem a jóságos anyuka és jóságos emberek az élet! Számára csupa harc és küzdelem és igazságtalanság! Tehát ne meséljenek itten nekem IGAZSÁGszolgáltatásról

Sajnos igazad van!

Aralataion írta: Néha már-már ott tartok, hogy inkább lennék értelmi fogyatékos, mint az aki most vagyok. Mert ugyebár boldogok a lelki szegények..

Mélységesen egyetértek Aralataionnal.
Egyik sem jobb, csak más. Miért kell feltétlenül sorrendet felállítani?
Néha tényleg jobb lenne nem gondolkodó emberré válni, elfogadni azt, amit a társadalom nyújt a megfelelő korlátok között, felvenni az igát.
De azt gondolom, hogy vannak emberek, akik ezt soha nem tudják megtenni.
Így jó. Bár nehéz, mert meg kell küzdeni a járatlan ösvényen minden egyes ággal, méghozzá úgy, hogy ne tedd tönkre a környezeted.
Én nem mondom azt, hogy - azok akik a járatlan utat választják a járt helyett - különlegesek. Egyszerűen csak mások, és - feltehetően azért élnek így, mert jó így nekik.
Mindenkinek van lehetősége választani. Leagább egyszer, másik jövőt...

Akkor felteszek egy egy egyszerű kérdést. Melyik a jobb?
Felvállalod saját magad, megkockáztatva, hogy a társadalom nem értékeli a tehetségedet, a munkádat és csóró művész leszel de jól érzed magad lelkileg. Vagy beállsz a sorba, végzed a kötelező dolgaidat, tanulsz, munkábaállsz, nem lesz időd semmire és rengeteg pénzt keresel. Ezzel a pénzzel kellemes környezetet építesz magad köré és jó lesz neked lelkileg, hogy biztonságban érzed magad, lehetőségeid lesznek...
Szerintem mindkét út pont ugyan annyira járható és a végeredménye ugyanaz. Egyik se jobb. Vagy Ti másképp látjátok?
Ezért nem ítélhetjük el azokat a divatembereket akik hordják az egyencuccokat. Ők valszínüleg tökéletesen elégedettek az életükkel, és feleannyi problémájuk van mint amit mi generálunk az állandó útkeresésünkkel. Ebből a szempontból messze jobbak nálunk, hiszen elfogadják a kijelölt utat és értékelik a társadalom nyújtotta lehetőségeket.
Néha már-már ott tartok, hogy inkább lennék értelmi fogyatékos, mint az aki most vagyok. Mert ugyebár boldogok a lelki szegények..

Én azt gondolom, hogy a jó az tényleg nem ugyan azt jelenti, és ha pl. valakinek mást jelent a jó, mint nekünk, akkor azt el kell fogadni. De nagyon fontos az a dolog is, hogy ha valaki mmond nekünk valamit, hogy az szerinte helyes, és ezt kéne tennünk, meg kell fontolni!
Mert én már sokszor jártam úgy, hogy ami elsőre nem tetszett, kiderült hogy mégis jó, és amit először gondoltam rossz volt.
És minden ember meg akarja változtatni a másikat, sőt meg is változtatja, és mire valók a barátok, hogy ha nem arra, hogy megmondjá, hogy benned mi a rossz, és megváltoztassák.
De az hogy valakit alaojaiban változtassunk meg , egyszerűen lehetetlen, mert ő szándékosan ilyen, és mindenki látja magán, hogy mi rossz rajta, csak egyszerűen nem érdekli.
Ja és még valami: ahhoz, hogy a dolgokat JÓNAK lássuk, akkor úgy kell néznunk! Úgyhogy aki el van keseredve, csak nézzen jól a dolgok mélyére, és megtalálja azt a dolgot, ami reményt ad neki.

Tudjátok az is egy probléma forrás, hogy manapság manipulálhatóaK vagyunk. Ottvan például a Divat. Nincs bajom vele, mert mindenki abba jár amibe akar, a baj csak az, hogy nagyon sok az olyan ember aki nem meri vállalni saját magát mert valamikor kiskorában elnyomták az egyéniségét ezért másokat követ. Ezek az emberek lesznek azok akiket csakúgy "nép" ként emlegetnek és akik arra mennek amerről jobban befolyásolva vannak. Ezért van az, hogy általában egy csoport, közösség, ország igazából csak egy két ember véleményét veszi számba, mert a többinek"olyan mindegy". Az a lényeg, hogy soha semmi nem lesz tökéletes, de a feladat az, hogy minnél tökéletes közelibb állapotba juttassuk világunkat./Olvassátok el a Mennyei prófécia című könyvet./

Ez a szo hogy "jo" mindenkienk mást takar ....
errol orákon át lehetne vitakozni mi a jo és mi nem .
Mert pl ami szerintem nem jo az másnak jo , és épp ezért nem kell elitélni dolgokat.
DE vannak dolgok amik akárhogy is nézzük NEM JO !
most lehetne sorolni a drogtol kezdve a mértéktelen alkoholfogysztáson át .....
ezt a nem jo dolgot nem uyg értem hoyg nem lesz pillanatnyilag jo , de ha hosszabb távon nézzük akkor nem jo .
Szoval néha ki kell lépni a jelenbol , és azt kell megvizsgálni vajon a jövöre valo hatása számunkra és más számára jo lesz vagy nem ?
Igaz tudom ez a "számomra" nagyon magamnak valonak hangzott .

Aralataion: Ez az, hogy el kell döntened. Számodra ha egy ember mond valamit az egy vélemlény amit magadban felülbírálsz, vagy úgy gondolod, hogy amit az illető mond, az tény!

Ez elgondolkodtató! De talán akkor már biztosak lehetünk benne, ha többen is igent mondanak az elképzeléseinkre, de itt meg bejön az a téma, hogy kit érdekel mások véleménye...? (régebbi hozzászólásokból, leegyszerűsítve) Szóval ez elég nehéz. Többször előfordult már, hogy akit egyszer a nép piedesztára emelt, azt később maga a nép buktatta meg és fújjolta le. Mindenkinek van vmi elképzeléáse a jóról, de tényleg nem biztos, hogy egyezik... Bízni kell a jóban, talán bekövetkezik...

Iru.

A pénteki gondolatok találkozón Ancalimon sok olyat mondott ami rávilágít, hogy nem is olyan egyértelműen feketék-fehérek a dolgok!
Tényleg nem biztos, hogy amit mi "jónak" tartunk, az tényleg az is. Attól, hogy "én" hogyan látom a dolgokat még csak annyit értem el, hogy önző módon magamnak akarom jobbá teremteni a Világot.
A tolvaj, a részeg a drogos nem ugyanezt teszi?
Erre persze azt lehet mondani, hogy a többség érdekét képviseljük szárnyaló gondolatainkkal, de ebben biztosak lehetünk? Nem!

A feltétel nélküli szeretet a legfontosabb.Úgy elfogadni a másikat,amilyen,
és nem a saját képünkre formálni.
Igazából ez a két érzés létezik: a szeretet, és ennek az ellentéte a félelem.
Minden más érzés ezekből fakad.Meg kell tanulnunk szeretni és a félelmet kizárni az életünkből...

Kedves Hobbit:végre egy kis optimizmus.Ezt má' szeressük...

Szméagol : tökéletese igazad van !
Lehet mindenen vátoztatni és ez cak akarat kérdése , mint ahogy sok minden más is csak akarat kérdése.
Én ennek a "megváltoztatom a másikat" dolognak nem nagyon vagyok a hive ....
ennek több oka is van
pl: lehet többet ártasz vele mint amit használna.
- el kell fogadni hog nem minden ember ugyanolyan , és ami szerinted rossz az lehet másnak jo
- de a netán mégis rossz amin változtatni szeretnél, soha ne felejsd:mindenki a saját kárán tanul

Sziasztok!

Mindenen és mindig lehet változtatni, csak akarni kell. Aki nem tud változtatni, az nem feltétlenül gyenge, lehet, hogy nem is akarja igazán. Ez fordítva is igaz.
A probléma akkor van mikor azt akarJÁK, hogy változtass, pedig jó neked úgy ahogy vagy. De sajnos ezt a legtöbb ember nem képes észrevenni (ha értitek ugyan mire gondolok/célzok... )

Azt hiszem meg kéne már maradnom Tacitus elve mellett.

"Minden perc egy újabb alkalom arra, hogy megváltoztass mindent."

Ez tényleg elgondolkodtató. És a legnagyobb baj, hogyha nem is akarunk rajta változtatni. Mert meglehetne., ha nem is magunknak de az utánunk jövőknek elkezdhetnénk. Egy aprócska tettnek is iszonyatosan nagy kihatása van a jövőre. Képzeljük el,hogy az ominózus iszákos egyszercsak megunja és a földhöz vágja az üveget. Lehet, hogy utána is inni fog, de ha már tett csak egyetlen lépést akkor nem elképzelhetetlen, hogy még egyet nem fog tenni. Egy valamit most kezdtem megtanúlni. Sosem késő. Igen barominagy közhely de van benne igazság. Az utolsó három hónapomban állandóan keseregtem kezdtem mizantróppá vállni, akik segíteni akartak azokat elküldtem a francba, mert úgy gondoltam, hogy nekem már késő. És találkoztam valakivel aki rá világított a tényekre:Nem az.Tudom könnyű itt írogatni a jobbnál jobb életbölcsességeket amásik, hogy piszok kevés arra az esély, hogy megvalósítható de ti itt mind ismeritek a Gyűrűk urát...
Ring Bearar:Látod avilágon egyre többen tüntetnek. Csak lesz valami hatása..

A baj nem a nemzetiségekkel van,hanem talán az emberekkel.Ez egy ördögi kör.Nincs pénze,ezért lop...Lop,mert nincs pénze....

A kishercegből illene ide talán,az a rész,amikor az iszákoshoz látogat el,
és azt kérdi tőle: -miért iszol?
-mert szégyenlem magam.
-miért szégyenled magad?
-mert iszom...

Gondolkozzatok el rajta...

Kedves Telcontar!

A gond gyökere az,hogy Pécsi vagyok...
Amúgy nem lenne utolsó dolog talizni...