Gondolatok

Gandalf írta: Mekkora baromság már az, hogy az egész kultúránkat kiirtották! Ez nem igaz! Mau, komolyan gondolod, hogy a magyarság hanyattlása 1000 évvel ezelőtt, Szent István alatt indult meg? 8O

Látod-e, mire gondoltam? Eredeti kultúránkat igenis kiirtották, ez nem tagadható. Mármint, ami a kerszténység előtt volt. És szerintem nem kellett volna. Mert igaz ugyan, száz-kétszáz éven belül pótolni tudták egy európai, keresztény értékrenddel, így nem következett be a válság. Ám mintegy ötven éve ismét kísérlet történt (sajnos azt kell, mondjam, igen hatékonyan) a régi értékrend kitörlésére a nép öntudatából, anélkül hogy használható és helyes újjra csdeélték volna fel. És következett a légüres tér, melyre aztán még rájátszott a ellenreakció: nyugatimádat, mint arra előző levelemben utaltam.

-- Mau

A legkedvesebb barátom nagymamája halt meg Jehovának köszönhetően, mivel nem fogadta el más ember vérét.

Egyébként semmi bajom az egésszel De azt állítani, hogy aki nem velünk, az elbukik, csöppet egoista szemléletmód, és az egoizmus nem a fényes bölcsesség erénye.

Képzeljétek, megyek (pontosabban sántikálok) a Váci úton és két idős, de nagyon elegánsan felöltözött bácsi megállít, hogy szerintem jobb vagy rosszabb lesz-e világ. Mondom: jobb. Megkérdezték, miből gondolom. Na ebből kibontakozott egy utcai Gondolatok-topik. Kiderült, hogy a két bácsi Jehovai tanúi. A hittérítéstől irtózom akárcsak a prédikálástól, de őket kivételesen végighallgattam. Édesek voltak. Végül mindhárman jó érzésekkel búcsúztunk el egymástól.

Azt mondták, a Bibliában is mondja Isten, hogy "Tanulj meg (meg)hallgatni!", és úgy látták, nekem ez nagyon megy (no, nem pont így mondták azért...). "A pszichológiában is fontos tantétel ez." - válaszoltam.

Érdekes eset volt.

Egyetértek Cicával. Hogyha esetleg a jövőben elkerülnék a hazámból, és külföldre mennék, teljes mértékben megőrizném lelkemben a magyarság érzését, és büszkén mondanám el mindenkinek.
Az viszont igaz, h. egyre kevesebben gondolják így, és törődnek a magyar hagyományokkal, vagy mert elfelejtkeznek róluk, vagy mert sajnos nem akarnak emlékezni rá.

Kriszana írta:" fontos emlékezni és ünnepelni!"
-igen, teljesen egyetértek. És köszi az érdekességet, most is tanultam valamit.


Iru.

Gandalf írta: Miért azonosítjátok a magyar kultúrát az ősi vallással? A kettő nem fedi le egymást, a vallás a kultúra része, de a kultúrához sok más is tartozik! Ráadásul a pogány valás nem irtódott ki, még évszázadokig fennállt, s ráadásul beolvadt a keresztyén hagyományokba: a Boldogasszony-kultusz ennek ékes bizonyítéka!

Gandalf ne bomolj! Állj le. Ne kiabálj. Nem azonosítjuk a kettőt. Ez két külön Tma volt. Én vetettem föl, és mellesleg beszéltünk róla...

Személy szerint én, Aralataionnal értek egyet...egyéni "szerencse", hogy földrajzilag ideszülettünk. Bár ez sokban függ a neveltetéstol...nem mondom, hogy a mi családunkban nincs jelentoségge annak, hogy magyarok vagyunk, de egyáltalán nem meghatározó. Így - szégyen vagy sem - nekem nem vált véremmé... Természetesen büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok - és mindig az is leszek!!! De ezt a magyarságomat nem akarom földrajzi korlátok közé szorítani. Volt ember, akinek feltettem már ezt a kérdést... : mért ne lehetnénk, maradhatnánk magyarok a világon bárhol? Mért kell ehhez feltétlenül Magyarországon élnem? Szerintem nem kell. A nemzeti identitásom nem veszik el attól, hogy a Föld egy másik pontján élem az életemet. S nem hiszem, hogy rosszabb ember lennék én ettol. Oszintén szólva, én sokkal nagyobb elismerésnek érzem, ha egy külföldi elismeréssel beszél Magyarországról és a magyar emberekrol - mintha itthon csak magunkat fényezgetnénk...
Egy, ami tény és soha nem fog változni, hogy egész életemre meghatározó lesz számomra e piciny ország, mindig Haza fogok ide jönni...

Brisa írta:

kriszana írta: Mire utal a Gyümölcsoltó Boldogasszony elnevezés? Kapcsolatban van a Karácsonnyal, annyit elárulok.

Krisztus fogantatásának ünnepe... hm... ez érdekes. És hogyan szokták ezt megünnepelni?

Igen, Krisztus fogantatásának az Ünnepe. Nem akkora ünnep, mint a Karácsony, vagy a húsvét, ezért nem is kerítenek nagy feneket a dolognak.
Ez csak egy érdekesség Aralataion. Nem gondolom, hogy ennek tudásával több, vagy ennek nem tudásával kevesebb az ember.
Nem hiszem, hogy túlértékeljük a magyar kultúrát pusztán azért, mert a "miénk". De igenis fontos megőrizni a hagyományainkat. Fontos emlékezni, és ünnepelni. Bár tény, hogy március 15-e nekünk már nem bír oly jelentőséggel, mint a 100 évvel ezelőtt itt élt emberek számára.
Nem azért kell visszanyúlni a gyökereinkhez, mert Magyarországra születtünk. Természetes, hogy a magyarság múltja fontosabb egy magyar embernek, mint egy franciának. Kinek legyen fontos, ha nem nekünk?

Attól jobb ember vagyok, hogy tudom milyen ősi hagyományhoz kapcsolódik ez az ünnep? Szerintem csak egy plusz információ. Pont annyira fontos mint az iszlám szent napjait ismerni...
A történelemmel érdemes foglalkozni mert borzasztó érdekes.Nyelvünkből és otthonunkból adódóan leginkább a magyarsággal. Azonban van akit a kelta kultúra fog meg és annak pont annyira fontos az mintha ott nőtt volna fel.
Teljesen véletlen, hogy pont Magyarországra születtem és nem érzem, hogy CSAK emiatt "vissza kéna nyúlnom a gyökereimhez". Lehet, hogy bennem egy azték szellem-mentalitás lakik és közöm nincs a magyarsághoz.
Ezektől függetlenül engem lenyűgöz a magyar kultúra de nem fogom túlértékelni csak azért mert ezen a nyelven komunikálok és gondolkodom.
Egy hetet eltöltöttem német ismerősökkel és a harmadik napon már németül gondolkoztam.( persze nem ilyen témákról mint itt!!!)

kriszana írta: Hmm...burárum...valami tényleg hibádzik itten. Nem árulom el, gondolkodjatok kicsit. Mire utal a Gyümölcsoltó Boldogasszony elnevezés? Kapcsolatban van a Karácsonnyal, annyit elárulok. Számoljatok, és használjátok a fejeteket. (Ne gondoljátok,hogy én olyan okos vagyok. Én is csak véletlenül tanultam meg ezt az Ünenepet)
Merthogy Darky Ünnepet írtam, keresztény ünnepet, s nem keresztény hagyományt...

Krisztus fogantatásának ünnepe... hm... ez érdekes. És hogyan szokták ezt megünnepelni?

Ja, és mégcsak annyit, hogy a szépet, a jót nemcsak meglátni kell tudni, hanem teremteni is. És persze élvezni. Olyan egyszerű dolgokra gondolok itt mint pl. szép rend a szobámba lehet, hogy ez murisan hangik, de tudom, hogy mennyire jobban érezném magam akkor, ha minden a helyén lenne. Lehet azt mondani Szméagol, hogy ez felszínes dolog, de csak azért, mert te csak a felszínt nézed. Ugyanis ha én jobban érzem magam, jobb a környezetemben élőknek is (pl. nem vagyok türelmetlen és ingerült, hanem vidám). Haladnék végre a szakdolgozatommal, és lelkesebben tanulnám az angolt. Stb. Szóval több jót teremtenék. Az, ami felszínes számodra, nem biztos, hogy másnak is az. Sőt!

Darkman írta: Nos NagyBoldogassony ünnepe tutira nem keresztény hagyomány, Gyümölcsoltó Boldogasszonyról pedig még nem hallottam

Valami hibádzik itten...

Hmm...burárum...valami tényleg hibádzik itten. Nem árulom el, gondolkodjatok kicsit. Mire utal a Gyümölcsoltó Boldogasszony elnevezés? Kapcsolatban van a Karácsonnyal, annyit elárulok. Számoljatok, és használjátok a fejeteket. (Ne gondoljátok,hogy én olyan okos vagyok. Én is csak véletlenül tanultam meg ezt az Ünenepet)
Merthogy Darky Ünnepet írtam, keresztény ünnepet, s nem keresztény hagyományt...

Namarie írta: Ha nem hinnénk abban, hogy lehet jobb, és van, létező valami a jó, és el is érhető, akkor élni sem tudnánk.

Tudnánk élni Namarië, és élnek is így, sokan. Csak nem érdemes.

A kettő, a szép és a rút valóban nincs egymás nélkül, de van olyabn szépség, és jóság, ami önmagáértvalóan az.

"Amikor a legnagyobb a sötétség, akkor születik meg a fény". A fény van.A jó úgyszintén. Egymás kontrasztjai, de van, hogy nem egymásból születnek. Gandalf pl. nem a rosszból született, hanem a fényből, a végleges sötétség ellen.

Ha nem hinnénk abban, hogy lehet jobb, és van, létező valami a jó, és el is érhető, akkor élni sem tudnánk.

Szméagol írta: Sziasztok!
Igazad van, minidig meg kell próbálnunk meglátni a szépet. De ez ma már olyan nehéz. Sokat kell rajta gondolkodni, meg kell miatta állni. Ezt az emberek többsége nem teszi meg, mert ugye sietnek. És nem látnak mást csak a felszínt, ami ez esetben rossz. (De, ha megállunk egy picit és elgondolkozunk rajta megláthatjuk a szép dolgokat is mindenben, ami rossz.)
Ezzel csak az a baj, hogy ha az emberek megpillantják valamiben a "jót", azon szintén nem gondolkoznak el, pedig az ilyen dolgok többségének felszíne alatt a "rossz" rejtőzik.

Gondolj a Helm szurdokban vívott csatára. Amikor a legnagyobb a sötétség, akkor a legdicsőségesebb a fehérség. HA nincs annyi ork katona, Gandal fehér ruhája mit sem jelentett volna.

Nehéz, nehéz, persze. De megéri. Ahogy Samu is mondta: a szépért és a jóért

ÜDvi

Mau írta: Megint Darky: Akkortól kezdődött a hanyatlás, ezer éve, hogy felvettük a kereszténységet és egész kultúránkat kiirtották, légüres teret hagyva maga után, amelyet az alsóbb néprétegek körében általában meg sem próbáltak kitölteni. Azután jött a németesítés és az idegenek beözönlése; majd a kommunizmus "kis nép"-ideológiája, amelyet most tovább mélyít a nyugatmánia. És ha nem sikerül megállítanunk, szerintem kétszáz év múlva a magyar mint nép és ország már csak a történelemkönyvek lapjain fog létezni.
-- Mau

Sajnos Gandalf Maunak igaza van. A magyarok ősei már jóval Árpád vezérünk honfoglalása előtt itt voltak a Kárpát-medencében ( sőt egész Európa területén ), és ők maguk, valamint Árpád népe is egy nagyon különleges és ősi vallás hitvallói voltak ( ahol például a pap szerepét a Táltosok töltötték be ). Nem akarok hülyeséget állítani, de emlékeim szerint az egyistenhitet valották, nemcsak Férfi Istenük volt, hanem Anya Isten is, maga NagyBoldogasszony. A tolerancia és más vallások iránti elfogadás jellemezte ezt az ősi hitet. Természetközpontúság, valamint talán egy kicsike buddhizmus is, hiszen ősi leszármazottaink az indiaiak is ( De talán ebbe ne menjünk bele, mert ehhez külön topic kellene ). A lényeg az, hogy Árpád vezér honfoglalása a második volt, erről szól a Kettős Honfoglalás ténye is.
Aztán jött a kereszténység. Úgy ahogy Mau mondja, számtalan bizonyíték van rá, még az írmagját is el akarták, és részint el is törölték a ősi kultúránknak. Például nekünk az Isten egyben volt anya is és férfi is. A kereszténységnek hála csak apa maradt. Azonkívül bejöttek a latin írásjelek, aminek köszönhetően eltűnt az a 3000 éves ősi magyar rovásírás, amiről én fél hónappal ezelőtt halottam valahol, mintegy mellékesen megjegyezve, hogy igen, a magyaroknak régebbi az írásuk, mint mondjuk a rómaiaknak....hoppá, gondoltam, hogy hogy ezt nem tanították nekem az iskolában?

Mau, én hiszek magamban. És mindazokban, akik kőhordozóknak hiszik magukat. Csupán egy fontos dolgot kell mindig észben tartani: a mi utunk nem jobb, csupán más. Aki akar csatlakozik, aki nem az nem.

ÜDvi

kriszana írta:
Ez most úgyis időszerű, és aktuális.
Március 25-én Gyümölcsoltó Boldogasszony Napját Ünneplik a keresztények. Ki tudja, minek az ünnepe e jeles nap?

Darkman: az értékek elvesztése nem mai probléma. Több száz éve elkezdődött már. S mi egy oly nemzedéknek vagyunk sarjai, kik csak hallomásból ismerik a hagyományokat.
S bár van egy picinyke falu, amley őrzi még a régmúlt idők emlékét, snem véletlenül a világörökség része Hollókő - de sajnos, mikor legutóbb ott jártam azt láttam, hogy ott is már csak a turisták kedvéért öltik magukra a lányok a magyar viseletet. Egy fénykép erejéig.

Nos NagyBoldogassony ünnepe tutira nem keresztény hagyomány, Gyümölcsoltó Boldogasszonyról pedig még nem hallottam

Igen, ez a szomorú. A hagyományok teljesen kihaltak, helyette teret vágott maga elé az egyéniség mint egyediség korlátlan és szabad önkifejezése, ami egyfelől nem baj, másfelől viszont igen. Amikor mindenki mást leszarva akar az ember önállóan érvényesülni és fittyet hány az olyanokra mint tolerancia és együttérzés, akkor nem a pozitív oldalairól beszélek. Manapság minden ország kultúrája a túrista útvonalak ajánlatairól és az ország legjellegzetesebb piackeltő termékeiről ismerszik meg ( úgymint Bier, Wurst, paprika, kakukkos óra és hasonlók ). Szégyen, hogy a mai magyar gyerekek cikinek tartják Petőfi verseit megtanulni

Valami hibádzik itten...

Köszönöm, Mau, Darky! Végre valaki bedobta ezt a témát! Mindenkivel mélyen egyetértek (nem akartam átemelni az egész hozzászólásaitokat ide )
Én is vissza szeretnék találni a gyökereimhez - általánosan, emberként és külön, magyarként, és gyakran megdöbbenek rajta, mennyire keveset tudok.
Darky, pár hónapja épp olyan élményben volt részem, mint neked - megláttam, hogy a magyar hagyományokban megtalálhatnánk magunknak azt a különös szépséget, amire annyira vágyakozunk: amit Középföldén és a mitológiákban keresünk - és szerintem Európának ezen a tájékán jó sokan vonzónak találják az északi-nyugati kultúrákat. Úgy érzem, a miénkben egyszerre van meg az északi és a déli, a keleti és a nyugati jelleg, és valami különös napfény, ami csak ránk jellemző. De ha megkérdeznénk egy átlagembert (vagy akár ha magamat kérdezném), szerinte mi a "magyar kultúra"? A túlnyomó többségnek vsz a paprika és a bajuszát pödrő juhász ugrana be

úrja fel kell nevelni a társadalmat a régi hagyományok és gondolkodás tisztaságáig.

Ez lenne a legfőbb cél, amit el kellene érni a magyar kultúrában - öntudatra ébreszteni az embereket; és onnantól már menne minden magától. És meglepő (hogy végre valami úgy történik, ahogy kell), hogy egyre többen kívánják ezt az ébredést.

Azt hiszem, most ennyi - remélem, folytatódik az eszmecsere, mert nagyon belejöttem

Sziasztok!

Darkman írta: Mindenki azt hajtogatja, mennyire értékvesztett ez a világ. Mennyire száraz és közhely.

Igazad van, minidig meg kell próbálnunk meglátni a szépet. De ez ma már olyan nehéz. Sokat kell rajta gondolkodni, meg kell miatta állni. Ezt az emberek többsége nem teszi meg, mert ugye sietnek. És nem látnak mást csak a felszínt, ami ez esetben rossz. (De, ha megállunk egy picit és elgondolkozunk rajta megláthatjuk a szép dolgokat is mindenben, ami rossz.)
Ezzel csak az a baj, hogy ha az emberek megpillantják valamiben a "jót", azon szintén nem gondolkoznak el, pedig az ilyen dolgok többségének felszíne alatt a "rossz" rejtőzik.

Mau: Egyetértek.

Darky: Viszont nem elég megtalálni régi önmagunkat és megcsodálni, fellélegezvén, hogy egykor igazán nagyok voltunk, hanem újra a magyar köztudat és gondolkodás részévé kellene tenni. És ez alatt nemazt értem, hogy le kell degradálni a mai materialista, pénzcentrikus cilág szintjére, hanem úrja fel kell nevelni a társadalmat a régi hagyományok és gondolkodás tisztaságáig. Ezért nagyon becsülöm például Böszörményi Gyula mesekönyvét, mert annyira mai és mégis annyira pozitív és MAGYAR.

De azt nem mondanám, hogy Középfölde nem valódi. Az lehet, hogy ebben a formájában sohasem létezett, ám annyira át van szőve a régi germán, északi mondakincs elemeivel és témáival; épp úgy, ahogyan a keresztény kultúra eszméivel is [én ezt nagyon becsülöm Tolkienben hogy képes volt egyesíteni két olyannyira különböző hitvilág képzeteit]; hogy bizonyos tekintetben akár egy rekonstruált északi mitológiának is felfogható.

Cueddo: Teljes mértékben egyetértek veled, de mégis KÜZDJ érte, hogy kiadják műveid, ha valóban úgy érzed, érdemesek rá. Mert ha a tehetség elriad a nyilvánosságtól, ha aki tehetne, nem cselekszik, ki fog? Nem olvastad a tegnapi versemet? Beírom ide is, hadd olvassák e topik lakói is, mert azt hiszem, ideillik.

Hogyha a ritmus, a szó a tiéd, hát
Mondd ki, mi bánt, igazad ha megérzed
Szép szavak ám ha a nyelvedet mindíg
Elkerülik, ne tagadd, s az ügyedben
Bízd te is másra az ékesen szólást.

Szóval nem hagyhatjuk, hogy a szemét elborítson bennünknek, és igazán befejeződjön az évtizedek, (századok?) óta tartó kíméletlen butítás.

Megint Darky: Akkortól kezdődött a hanyatlás, ezer éve, hogy felvettük a kereszténységet és egész kultúránkat kiirtották, légüres teret hagyva maga után, amelyet az alsóbb néprétegek körében általában meg sem próbáltak kitölteni. Azután jött a németesítés és az idegenek beözönlése; majd a kommunizmus "kis nép"-ideológiája, amelyet most tovább mélyít a nyugatmánia. És ha nem sikerül megállítanunk, szerintem kétszáz év múlva a magyar mint nép és ország már csak a történelemkönyvek lapjain fog létezni.

-- Mau

Darkman írta: Boldogasszony mint Isten Anya, Istenatya, Tündér Szép Ilonka mint az istenek leánya, a Nap mint az Istenatya szimbóluma és még sorolhatnám, a székely rovásírásról nem is beszélve, ami közel 3000 éves.[/b]

Ez most úgyis időszerű, és aktuális.
Március 25-én Gyümölcsoltó Boldogasszony Napját Ünneplik a keresztények. Ki tudja, minek az ünnepe e jeles nap?

Darkman: az értékek elvesztése nem mai probléma. Több száz éve elkezdődött már. S mi egy oly nemzedéknek vagyunk sarjai, kik csak hallomásból ismerik a hagyományokat.
S bár van egy picinyke falu, amley őrzi még a régmúlt idők emlékét, snem véletlenül a világörökség része Hollókő - de sajnos, mikor legutóbb ott jártam azt láttam, hogy ott is már csak a turisták kedvéért öltik magukra a lányok a magyar viseletet. Egy fénykép erejéig.

Eme idézet hallatán párhuzamot vontam az ősi magyar szimbólumok és Középfölde szimbólumai között. Nagyon nagy a hasonlóság! Mármint abban az értelemben, hogy mennyire nem vesszük figyelembe a hagyományainkat.

Középfölde világában mindenki azt csodálja, mennyire összetett, mennyire misztikus, mennyire lenyűgöző, mitológikus. Az ívek, az építészet, a szimbólumok, a kézművesség, a hímzés, a fegyverkészítés, a történelem, az írás, a nyelv, a beszéd...stb. mennyire értéktelített. A szék nem csupán egy ülőalkalmatosság, hanem A szék! Egy ruha nem csak egy egyszerű ruha, hanem A ruha! S így tovább.

Mindenki azt hajtogatja, mennyire értékvesztett ez a világ. Mennyire száraz és közhely. Íme, egy csodálatos példa arra, hogyan lehet feltámasztani az ősi világot, az ősi elveket, azt a nagyon mélyen gyökerező ősi életérzést.

Eleink tudtak valamit, amit mi nem. Elég csupán végiglapozni a magyarság szimbolúmszótárát. Boldogasszony mint Isten Anya, Istenatya, Tündér Szép Ilonka mint az istenek leánya, a Nap mint az Istenatya szimbóluma és még sorolhatnám, a székely rovásírásról nem is beszélve, ami közel 3000 éves.

Középfölde szép világ, de sajnos nem valódi. Viszont mérföldkőnek számít az ember azon törekvésében, hogy valahol meglelje végre a gyökereit. Mert ami a mostani helyezetet illeti, a gyökereinket jócskán a hátunk mögött hagytuk.

Volenti non fit injuria - Hát elvész, aki veszni akar

Idézet Huszka József 1920-ban elkészült " A Magyar Turáni Ornamentika Története " című művéből, Dr. Klebelsberg Kuno Gróf oktatási miniszter úr megbízásából:

" A mai magyarság bálványimádó módjára teljesen behódolt a nyugati civilizációnak, kivált az iskolázottakból, a tanultakból álló része és nem becsüli a sajátját, sőt lenézi és parasztosnak tartja azt az ornamentikát, amit most bemutatni akarok. Önmagának ez a megtagadása már a középkorban kezdődik s az idegen uralkodó családok alatt mind erősebb lett, tápláltatván a beözönlő idegenek által úgy, hogy ma már a nép is elhagyja festői ősi viseletét az értéktelen, szegényes, nyugati divatért, amibe igaz, hogy az elszegényedés is belejátszik.
Ez elé a fajmegtagadó, nemzeti önérzetet tipró és megsemmisítő áradat elé akartam egy követ dobni munkám anyagának összegyűjtésével és ismertetésével, gondolván, hogy majd csak akad több kőhordó is. "

Cueddo írta:

Cueddo Barátom! Az Élet olyan, mint egy nagy Sámli! Ha nem állsz fel rá, akkor alul maradsz. Ha igen, akkor a világot is magasabbról tudod szemlélni.
Törekedj csak a verseid és egyéb írásaid kiadására és széleskörű ismertetésére! Ennél sose add alább ! ! !

Darky: köszönöm a biztatást - majd igyekszem megfogadni a tanácsod

Mikor lesz legközelebb Gondolatok-tali? A múltkoriról sajnos lemaradtam... egyébként milyen volt?

Közben tovább gondolkodtam a "művészi hitvallásomról":

Megfordult a fejemben: milyen kevés a művészet értése és öröme a hit öröméhez képest, és lehet, hogy a hit sem egésze az Igazság ismeretének.
De mégsem mondhatjuk, hogy a művészet alacsonyabbrendű, mint a hit - és egyik sem helyettesíthető be a másik által; mindkettő az Igazsághoz vezető más-más út.
De ezt csak ma látjuk így, miután a "felvilágosodás" szétrobbantotta az ősi gyökereket, és csak csökevények maradtak belőle (a színpad "mágikus köre", talán a meghajlás is a darab végén, a színész megszabadulása a szereptől, ld. A vihar legvégén Prospero szövegét).

Régen a kettő - hit (Isten dicsérete) és művészet - egy és ugyanaz volt, nem mentek szembe egymással (a modern világban még ez a végletes kifordulás is megjelenik). László András gondolatát idekötve: az artifex = pontifex, a művész pap is egyben, híd a szellemi és az anyagi világ között.
Mostanra eltűnt a színház, a zene, a költészet szó szoros értelmében vett szentsége. És az ezekben való részvétel által az ember nem a saját "egyéniségét" hangoztatta, hanem újraélte, személyesen megtapasztalta a szellemi világot.
Ebből az alapgondolatból kiindulva "művészként" azt szeretném, hogy újraegyesüljön a hit és a művészet, de legalább közeledjen, és amennyire lehet, vissza szeretném hozni a színház "szentségét".

És ebben az első próbálkozásom a Túrin-darab.

(Nagyon kíváncsian várom a véleményeiteket.)

Ebben kívánok Neked sok sikert és amit írsz szentigaz. Én is erre törekszem az építészetemben: a Természet, a Hit és a Művészet szentháromságát egyesíteni az építészeti alkotásokban.

Üdvi

D.

Egy kicsitrégebbi témára visszatérve:
Én úgy gondolom, hogy az a legfontosabb, h. amit csinálsz, azt szeressed (és sose kelljen azon gondolkodnod, vajon megérte-e), függetlenül az anyagi javaktól, vagy attól, h. vajon elismernek-e mások. Ha kiállsz amellett, amit szeretsz, előbb-utóbb megjön az elismerés is, és még gazdag is lehetsz. Próbálni kell bízni ebben és önmagadban.


Iru.

Kedves Szméagol!

Ez határozottan jó,hogy van egy célod,amit el akarsz érni.Igazából a célok adnak értelmet az életnek.
A matekod meg ne is említsd.A fősulin éppen deriválunk...

Aztán meg az életről való filozofálgatást én igyekszem azzal ellensúlyozni,hogy elfoglalom magam.Mert akárhányszor filozofálgatok,mindig az a vége,hogy szegény én,meg,hogy miért nem jobb...stb...
Tehát elfoglalom magam,hogy ne legyen időm egy perc se gondolkodni.
Különben már az otthoni környezettől megőrülnék.Tudom,ez egyfajta menekülés,dehát tudjátok,hogy van ez:szégyen a futás,de hasznos.

Cueddo Barátom! Az Élet olyan, mint egy nagy Sámli! Ha nem állsz fel rá, akkor alul maradsz. Ha igen, akkor a világot is magasabbról tudod szemlélni.
Törekedj csak a verseid és egyéb írásaid kiadására és széleskörű ismertetésére! Ennél sose add alább ! ! !

Darky: köszönöm a biztatást - majd igyekszem megfogadni a tanácsod

Mikor lesz legközelebb Gondolatok-tali? A múltkoriról sajnos lemaradtam... egyébként milyen volt?

Közben tovább gondolkodtam a "művészi hitvallásomról":

Megfordult a fejemben: milyen kevés a művészet értése és öröme a hit öröméhez képest, és lehet, hogy a hit sem egésze az Igazság ismeretének.
De mégsem mondhatjuk, hogy a művészet alacsonyabbrendű, mint a hit - és egyik sem helyettesíthető be a másik által; mindkettő az Igazsághoz vezető más-más út.
De ezt csak ma látjuk így, miután a "felvilágosodás" szétrobbantotta az ősi gyökereket, és csak csökevények maradtak belőle (a színpad "mágikus köre", talán a meghajlás is a darab végén, a színész megszabadulása a szereptől, ld. A vihar legvégén Prospero szövegét).

Régen a kettő - hit (Isten dicsérete) és művészet - egy és ugyanaz volt, nem mentek szembe egymással (a modern világban még ez a végletes kifordulás is megjelenik). László András gondolatát idekötve: az artifex = pontifex, a művész pap is egyben, híd a szellemi és az anyagi világ között.
Mostanra eltűnt a színház, a zene, a költészet szó szoros értelmében vett szentsége. És az ezekben való részvétel által az ember nem a saját "egyéniségét" hangoztatta, hanem újraélte, személyesen megtapasztalta a szellemi világot.
Ebből az alapgondolatból kiindulva "művészként" azt szeretném, hogy újraegyesüljön a hit és a művészet, de legalább közeledjen, és amennyire lehet, vissza szeretném hozni a színház "szentségét".

És ebben az első próbálkozásom a Túrin-darab.

(Nagyon kíváncsian várom a véleményeiteket.)

Sziasztok!

Hát, igen sosem szabad föladni.
Én mindenképpen "kiállnék a sorból". (Bár nem tudom, hogy ezt az én lázadó szellemem mondotta, vagy józanul gondolkodok-e. ) Pénzért semmiképpen nem adnám el a vágyaimat, álmaimat.
De azok, akik egy dohos hivatalban üldögélnek egész nap, nem biztos, hogy nem szeretik a munkájukat. Bármilyen furcsa is (számomra), de vannak, akiket elvarázsol a számok világa és az akták tologatása (ez esetben).
Nem tudom jó-e, de én sajátmagammal szálltam szembe, mikor az állat orvosi pályát választottam 9 éves koromban. Ugyanis én teljesen humán beállítottságú vagyok és, be kell vallanom, gőzöm sincs a matekhoz, ami az Egyetemig sűrűn kísérteni fog. És lám mit tesz a kitűzött cél és az akarat: értem a matekot, ha nem is vagyok egy zseni. Nem adom fel, ha nem értek valamit addig nyúzom, amíg meg nem értem.

Namarie írta: Más: annyira szörnyű, hogy az emberek olyan könnyen ítélnek a másik fölött

És még szörnyűbb, mikor ezt kimondják holott maguk gyakorta megteszik. Találkoztam már olyannal, aki ezt mondta és mégis az előítéletei vezérlik...

És mi van ha nem szereted amit csinálsz, és nincs is pénzed?

Akkor valami nagyon nem jött össze ebben az életben.
Darkman: Ez egy kiváló ötlet. Az erdő telepítés tényleg ráférne már erre a peches bolygóra[/quote]

Estel írta: "Felvállalod saját magad, megkockáztatva, hogy a társadalom nem értékeli a tehetségedet, a munkádat és csóró művész leszel de jól érzed magad lelkileg. "

Az ember folyamatosan visszajelzéseket kap a környezetétől, vágyik rá, szüksége van rá. Másként nem is tud működni. Ha folyton azt kapod, hogy amit csinálsz az nem jó, nincs rá szükség, az könnyen megöli a lelkesedést és a kitartást. Én pont egy ilyen helyzetben vagyok. Imádok rajzolni (na azt ne gondoljátok, hogy tudok is), rajzfilmkészítésben dolgozok, három évet és nagyon sok könnyet áldoztam rá. De a folytonos anyagi gondok lassan felőrlik a kitartásom. Pár éve még azt mondtam, hogy velem ez nem történhet meg, én kitartok, nem állok be a sorba, most elkeseredett vagyok. Gyenge vagyok? Megalkuvó?

Nem kell elkeseredni, és ha rajzolsz csak azt rajzold, amit te látsz, ha becsukod a szemed, és soha ne félj, mert a már teljesen szabadon tudsz rajzolni, akkor lesz a rajznak igazi lelke, amit mások is meg fognak látni.
ezt tapasztalatból mondom, a rossz meg majd elmúlik, csak tudni kell nevetni a saját szerencsétlenségeden is. Én is meg tudtam tettem, amikor már nem látszott semmi kiút, és most itt vagyok, és jól vagyok, és az elveimet sem kellet feladnom fel a fejjel

Cueddo írta:
Ha mondhatom magamra, hogy művész vagyok, esetleg költő, vagy valami hasonló, akkor művészként az a véleményem, hogy már nem nagyon éri meg kiadatni a dolgaimat, pedig amikor elkezdtem írogatni, lelkesen azonnal kötetet akartam volna (más kérdés, hogy vsz egyébként sem lenne hajlandó senki kiadni), mert úgysem jutna felszínre a sok formavirtuóz költőcske/írócska között, akik ma uralják a porondot (tisztelet a kivételeknek, mert igazi művészek mindig vannak - vsz sokukról én sem tudok, a fentebb említett okok miatt).

Sőt, nem ismerem el a mai felfogást, hogy az "eredeti", amit még senki sem talált ki előtted. Ennek az elfajzása, amit ma láthatunk, ezért van annyi mutasdmegmagad-"művész". Sztem legjobb példa erre a Terézanyu, meg az a sok szánalmas utánzat, ami utána özönlött, "az év könyvszenzációja" címen beharangozva.

Úgy döntöttem, inkább szép csendben írogatok, esetleg olyan dolgokat, amik nem keltik fel azonnal a figyelmet, bizonyos értelemben véve semmi "átütően eredeti" nincs bennük - annál sokkal mélyebbről jönnek. És esetleg felteszem a Versek topicba, nektek (remélem, nem teszem rosszul ).

Cueddo Barátom! Az Élet olyan, mint egy nagy Sámli! Ha nem állsz fel rá, akkor alul maradsz. Ha igen, akkor a világot is magasabbról tudod szemlélni.
Törekedj csak a verseid és egyéb írásaid kiadására és széleskörű ismertetésére! Ennél sose add alább ! ! !

Ennél sose add alább ! ! !

Baráti őszínteséggel: Szabolcs