A Megye követei - Beszélgetések

Ez a helyes beszéd, Ratz Mármint, h. legközelebb jössz. (Remélem, jól sikerült a vizsgád!)

Nólit meg sajnáljuk, de miért nem jött ő, gondolom ha az éjszaka közepén beállítunk, azt nem értékelte volna annyira, délelőtt meg olyan kevés idő volt

Sziasztok drága hobbitkák!

Nagyon örültem Nektek, már nagyon hiányzott egy hasonló bandázás az életemből! (Bár arra rájöttem, h. angolul még mindig sokkal rosszabbul értek, mint szeretnék[size=9:gpbb3lkq] (ha legalább angol felirat lett volna, már az is sokat segített volna...)[/size], főleg este 11 után. Deee a zene meg a látvány határozottan élvezhető volt. )
Az ötóra alvás kicsit kevés volt, főleg h. a hétvége további részében sem sikerült sok ilyesmire sort kerítenem És mea maxima culpa a reggeli telefoncsörgésért! (De legalább fölkeltünk...)
Köszönet a kókuszgolyóban segédkezőknek, és h. ízlett akkor is ha krumpliból volt és nem azt szoktátok meg
Hmmm... nem lehet összefoglalni ezt a hangulatot, mert tulképp semmi extra, megfogalmazható. De én azt mondom, hogy fel sem tudjuk becsülni, milyen jó nekünk, hogy vagyunk egymásnak! [size=9:gpbb3lkq](jó ez most nem csak a hobbitokra, hanem a bármilyen spontán összegyűlő, mindenféléről beszélgető és egymással magát jólérző emtétés gyülevészhadra vonatkozik )[/size] Az viszont nagyon jó, hogy 5 hónappal a tábor után is ilyen sokan gyűltünk össze a csapatból (és ha nem vizsgaidőszak, akkor mégtöbben lettünk volna...), és remélem, ez a tendencia megmarad!
A teljes elfogadás, nyíltság és összetartás a nagyon nagy élmény (az emtété alapélménye ) még mindig. Hogy csak azért, mert a táborban egy csapatban voltunk, így közel kerültünk egymáshoz. Nekem még mindig és újra meg újra hihetetlen élmény, hogy van egy társaság, ahol olyanok is, akiket kevésbé ismerek és a barátság szűkebb definíciója szerint nem barátomnak mondok, elfogadással, nyíltsággal, szeretettel fogadnak, és nem kell arra ügyelni, hogy mit teszek vagy mondok, mert az mások rosszallását válthatja ki... Annyira hiányzik ez általáben a világból. És azért nagyon jók a tábori csapatok, mert a teljes emtétében (néha) már túl nagy tömegben vagyunk ennek átéléséhez, de remek kapcsolódási pontok a csapattársak, vagy a kisebb talik, amik emberibbek. És ezekből alakulhatnak ki az új barátságok.

Nemtom miért írtam ezt a sok rizsát, csak jólesett Szeretlek Titeket, na. És még ilye(smi)t, azokkal együtt, akik most nem voltak.