Vallás

Adangeleb: az az egy közös ős valószínűleg egy egysejtű, de ebbe ne menjünk bele

Továbbra sem értem, hogyha Ádám és Éva történetét csak jelképesnek fogjuk fel (és igenis fogjuk csak fel jelképesnek!), akkor hol van a bűnbeesés? És egyáltalán hol van az azt megelőző paradicsomi állapot?

veramacska írta: Én azt nem értem a teremtéstörténetben (és még egyéb történetekben) hogy ugyan miért kellett a nőket ilyen rossz színben feltűntetni? A nő szakít először a fáról, ő veszi rá Ádámot, Ádámot teremtik először a nőt csak az ő kérésére, a férfi sokkal közelebb áll Istenhez... És akkor még csodálkozunk hogy kialakultak a nőket lenéző kultúrák. De miért? Nem értem miért volt erre szükség.

Én megvizsgálnám azért kissé tüzetesebben is a nő szerepét a Szentírásban. Először is az a kultúra, amiben a Szentírás voltmértékadó az egy patriarchális kultúra volt, mely ezt az atríbutumát nem feltétlenül a Szentírásból merítette, de ha megnézzük a világ társadalmait, akkor olyan társadalmakban, amelyekben a keresztyénségnek, vagy a Bibliának semmilyen nyoma mégis kialakul sok esetben igen kemény férfi dominancia. De most beszéljünk a Szentírásról. A Bibliában Isten nem tesz különbséget férfi és ember között, az első ember valóban Ádám volt a férfi, de Isten ebből az emberből teremtette a nőt Évát, vagyis csupán időbeli egymásutániságról van szó, nem pedig minőségbeli. Ez olyannyire így van, hogy Ádám ezt mondja miután megpillantotta Évát: "Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett. " és itt az eredeti héber szöveg az ís szót használja, ami az embert, a férfit jelenti, valamint az ísá(h)-t ami az embert és nőt jelenti (az ís nőnemű alakja). Mindennek más jelentősége van és nem a férfi és a nő közti különbségtétel (főleg nem a nő hátrányára való tekintettel) miatt van így. Ádám és Éva az első közösség és egyben a legszorosabb emberi köteléket jelképezi, a családot, a kedvest, hitves társat, mert azt mondja az ige Isten látta hogy az ember magányos és ezt mondta: "nem jó az embernek egyedül", majd miután megteremtette Évát Isten ezt a megjegyzést hozza az írás: "ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté."
De van egy másik fontos aspektusa ennek a kérdésnek, mégpedig a nő szerepe az üdvtörténetben. Mert az asszony szakított a fáról és így bűnbe vitte az ember(isége)t, de fontos látnunk, hogy a megváltás is egy asszony által jött a világba. Jézus Krisztus Isten Fia Mária méhében fogant, mindenféle férfiúi mesterkedés nélkül, vagyis szüzen és született erre a világra. Én azt mondom tehát, hogy a hölgyek effelett ne is gondolkodjanak, mert a két legfontosabb dolog, ami velünk emberekkel történt az nőkön keresztül történt, tehát összegzésként mindkét nemnek fontos szerepet szán az Írás.

Cerebrum írta: Nem olvastad/láttad a Da Vinci-kódot? Mert ott pontosan ez áll a történet hátterében...

Gondoltam, hogy erre is kijukadunk, de én azt mondanám, hogy inkább ne, mert itt a szerző akora bődületes hülyeséget állít, amit szerintem maga sem hisz el.

veramacska írta: Én azt nem értem a teremtéstörténetben (és még egyéb történetekben) hogy ugyan miért kellett a nőket ilyen rossz színben feltűntetni? A nő szakít először a fáról, ő veszi rá Ádámot, Ádámot teremtik először a nőt csak az ő kérésére, a férfi sokkal közelebb áll Istenhez... És akkor még csodálkozunk hogy kialakultak a nőket lenéző kultúrák. De miért? Nem értem miért volt erre szükség.

Nem olvastad/láttad a Da Vinci-kódot? Mert ott pontosan ez áll a történet hátterében...

Én azt nem értem a teremtéstörténetben (és még egyéb történetekben) hogy ugyan miért kellett a nőket ilyen rossz színben feltűntetni? A nő szakít először a fáról, ő veszi rá Ádámot, Ádámot teremtik először a nőt csak az ő kérésére, a férfi sokkal közelebb áll Istenhez... És akkor még csodálkozunk hogy kialakultak a nőket lenéző kultúrák. De miért? Nem értem miért volt erre szükség.

Veramacskának ott van igaza, hogy ez egy jelképes történet.
Mit jelképez? Azt hogy az embert Isten teremtette, héberül ÁDÁM azt jelenti ember, DÁM azt jelenti vörös > vér, vagyis a vér szóból képzi az ÁDÁM-ot. Nos batár dolog olyan dolgokat firtatni, hogy Ádámnak és Évának hogyan lettek gyerekei, nem ez számít (habár én nem vagyok tudós, de tv-ben láttam, hogy a mai genetikai vizsgálatok egyre inkább egy közös ősre mutatnak vissza - de mindegy ez tényleg lényegtelen - mert nem érdemes újra keresztezni a teológiaát a tudománnyal), hanem a történet mögött meghúzódó mondanivaló a lényeg, hogy Isten embert teremtett (annak tulajdonságival együtt és amiről már beszéltünk), az ember elbukott (erről is beszéltünk) ez a bűneset, na most már ezért Isten meg akarja menteni az ő teremtményét. Próbáljuk csak meg megkeresni a történet mondanivalójának központi üzenetét: "
Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt, a te utódod és az ő utódja közt: ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod. " (1Móz 3,15), vagyis az asszony az elkövető, a bűn szerzője, a férjével Ádámmal együtt ugyebár, mert Ádám is "evett" a "fa gyümölcséből", a kígyó a bűn, aki az embert a rosszra vitte, az "asszony utóda" az Krisztus, aki a "kígyó fejére tapos", vagyis győzedelmeskedik felette és a "kígyó annak sarkát mardossa", de kérdem én vett-e a kígyó hatalmat? Nem mert a Jelenések könyvében ezt olvassuk: "És a sárkány odaállt a szülni készülő asszony elé, hogy amikor szül, felfalja a gyermekét. Az asszony fiúgyermeket szült, aki vasvesszővel legeltet minden népet. A gyermek elragadtatott az Istenhez, az ő trónusához, az asszony pedig elmenekült a pusztába, ahol Istentől előkészített helye volt." (Jel 12 4b-6a) és Isten győzedelmeskedett, mi ez ha nem a megváltás mára már beteljesült igérete, ami rögtön a kezdetek kezdetén az ember megteremtsénél és elbukásánál elhangzott.

Na ja, de akkor hogy van az, hogy származtatunk belőle egy megváltástörténetet, meg áteredő bűnt, miegymást, ha egyszer a dolog (márminthogy az egész emberiség két embertől származik) tudományosan bizonyíthatóan nem igaz (mert gondoljunk csak arra, hogy akkor Ádám és Éva gyermekei kivel házasodtak. És ha mégis maguk között, akkor mekkora batár nagy beltenyésztési koefficienst termeltek ki magukban degenerált utódok sokasága...)

Felagund írta: Már elnézést, de milyen alapon vesszük komolyan Ádám és Éva történetét?

Ugyanolyan alapon mint az egész Bilblát... A hívők mert Isten mondta a nem hivők pedig lényegileg sehogy. Amugy a teremtéstörténet (mielőtt a hívők zúgolódnának) a Biblia egyik jelképes történetéhez tartozik ha jól tudom.

Már elnézést, de milyen alapon vesszük komolyan Ádám és Éva történetét?

ehhez nem kell különálló teremtménynek vagy létformának lenni. pl ha egy tanár megbüntet egy diákot mert nem csinált meg valamit az a diáknak rossz, és igazságtalan döntésnek érzi. viszont a tanár tudja hogy hosszútávon a diáknak is jobb így. Isten és miközöttünk is hasonló lehet a helyzet. egyébként pedig ne higyjük hogy attól még hogy kiváltságosak vagyunk, bármennyire is közel állnánk Isten személyéhez. mi nála sokkal sokkal korlátoltabbak vagyunk..

Cerebrum írta: Oké, értem. Viszont ugye onnan indultunk ki, hogy miért van gonoszság az emberek között, illetve hogy Isten miért hagyja ezt, mert látszólag (szabad akarat és isteni szeretet ide vagy oda) hagyja, tehát e tekintetben Isten játékszerei kell, hogy legyünk. A megváltás azonban (ha jól értem) csupán arra utal, hogy Isten hogyan áll hozzá az ember bűneihez, vagyis hogy ő személy szerint hogyan látja a gonoszságot és a bűnt. Azonban ez a mi szemszögünkből nézve egészen más. Mert az ember számára teljesen mindegy, hogy Jézus megváltotta-e az ő bűneit vagy sem, ha egyszer szenved mások gonoszságától. Ezt miért hagyja Isten? Mert ha valaki teszem azt lemészárolná az egész családomat, akkor engem valahogy nem vígasztalna az a tény, hogy Isten már 2000 évvel ezelőtt (vagy akár az ember megteremtése előtt - akkor pláne) a fiára ruházta át az emberiség összes bűnét...

Nos azért külön kell beszélnünk bűnről és vétekről. A bűn olyan természetű dolog, amit öröklünk az első embertől Ádámtól és Évától (lásd bűneset) ez minden egyéb véteknek az eredete. A bűn az emberi természetre vonatkozik és a vétek, vagy ha úgy vesszük a bűnből elkövetett bűn (eredendő bűnből, újabb bűnök származnak, mivel eredendően a bűnös csakis gonosz cselekedetekkel bírhat) az emberi cselekedetre nézve. Az eredeti görög szöveg ezt nagyon szépen meg is különbözteti egymástól a bűn a hamartia ami nélkülöz mindenféle igazságtartalmat és jogosságot ezért is fosztóképzővel ellátott szó, a vétek pedig a paraptoma, és az ofeiléma. A paraptoma az egyértelmüen a vétekre vonatkozik,amikor valaki ellen elkövetünk valamilyen sérelmet szándékosan (kisebb vétkeket is ezze la névvel illet az Írás). Az hofeiléma pedig az emberi mluasztás vétke, amikor az ember egyszerüen nem veszi ember számba a felebarátját és az ellen gonoszságot követ el, mert nem érdekli az, hogy milyen következményei vannak az elkövetett tettnek a másikra nézve (hofélia - kötelesség szóból). Jézus is a Miatyánkban azt mondja "kai afesz hémin ta hofeilémata hémón" vagyis "bocsásd meg a mi vétkeinket".

Jézus megváltása tehát itt mire hat? Olyan bűnt töröl el, amit az ember egyszerüen embervoltánál fogva hordoz magán, de ennek az ertölöltetésnek következményei is vannak, mégpedig oly módon, hogy ha már elfogadom azt, hogy Krisztus engem megváltott és megtapasztalom azt, akkor többé már nem a bűn, a hamartia fényében cselekszem már csak egyszerüen azért sem, mert az ilyen ember előtt ott ragyog Krisztus példája, ami helyes utat mutat, másrészt (ami bizonyára számodra misztikum) Isten Krisztus megválátsával elvégzi az emberi életben szükséges "változásoka" ahhoz, hogy többé ne a bűn szerint cselekedjünk, hanem a Krisztus szerint.
De hogy feloldjam a súlyos megállapítást, amit a legutóbbi zárójelben tettem, hadd világítsak rá arra, hogy miképpen lehet ez valóság egy-egy emberi életben. Azt mondtam ugyebár, hogy az ember Krisztus váltsága előtt bűn szerint cselekszik, de Krisztus megváltása után másképp. Ez semmiképpen nem működhet automatikusan. Isten csakis azokra terjeszti a Krisztusban számunkra tulajdonított váltágot, akik ezt elfogadják. Erre való pedig a hit, ami által elfogadjuk Isten kegyelmét és a hit által ismerheti meg az ember Krisztust - ez pedig mindenki számára felkinált lehetőség.
Kérdezhetjük hát hogy mi volt Krisztus előtt? (mármint a megváltás előtt) Egyrészt Isten az ember életét törvények által szabályozta (lásd judaizmus és a Tóra - zsidók) ha ezt valaki betrtotta, akkor megtartóztathatta magát a bűntől. Másrészt Isten azoknak, akik a Törvényt nem ismerték (a pogányoknak), mintegy a lekiismertetükre bízta a jó és a rossz eldöntését a "szívbe írt törvény által" (egyszerüen mondva: valamilyen titokzatos módon minden emberben lakozik némi jóérzés). De itt két tökéletlen helyzettel állhatunk szembe, mert mind a Törvény, mind pedig a lelkiismeret tökéletlen útmutató lehet. Az egyikből igen könnyű kicsúszni, a másikban pedig igen messze el lehet kalalndozni a szubjektivitás mezején. Ezért Krisztus váltsága minket felment a Törvény megkötései alól, és mintegy megóv a lelkiismeret sokszor rossz útmutatóitól, így az emberi lélek Krisztus váltságában válhat igazán szabaddá, mert megismerve és meglátva Isten tökéletes akaratát a jóra nézve cselekedheti azt hit által. Természetesen bennünket földi embereket körülvesz a bűn világa ezért nem biztos, hogy a hitünk megismerése által követendő isteni példát minden esetben helyesen tudjuk alkalmazni.
A kérdésedre a válasz tehát, hogy mi lenne ha valaki lemészárolná...: bizonyára nem vigasztalna az a tény, hogy Krisztus megváltott, illetve bizonyos mértékben abban az esetben igen, ha a családod tagjai hittel elfogadták Krisztust és váltságát, illetve te is, mert akkor semmi kétséged nem lenne az ő üdvösségük felől, és nem az evilági élet korlátaira szorítkoznál, hanem az Istentől nyert reméynségre és vigasztalásra. Másrészről ettől fügetlenül Krisztus váltsága nem szabadít fel minket mindenféle szörnyüséges tett elkövetésére olyan gondolatok kíséretében, hogy Isten mindent ugyis elintézett (ez elég vad fatalizmus lenne), mert, amint írtam, hit által ismered meg Krisztust és az Atyát, így hit által megismered az ő akaratát is, ami nem a gyilkolászás és egyébb efféle borzalmak köré sorakozik fel (hogy mi köré arról talán már beszéltünk is). Olyan ember tehát, aki ilyen dolgot követ el az bűnös, arra Krisztus váltsága semmi esetre sem vonatkozhat, mert élete hite által nem ezt tükrözi. Itt azonban akkor egy teljesen más isteni "eljárás" lép érvénybe, mégpedig az "isteni igazságszolgáltatás"(és érdekes módon ez az isteni igazság ez esetben a te igazságérzetednek is megfelel), ami nem tudhatja be az ilyen egyénnek a krisztusi vátság érvényességét, így egyedül önmagának kell megállnia Isten ítélőszéke előtt, ami már akkor is súlyos probléma lenne, ha nem követett volna el semmit, mert Isten igazságának, mint bűnös ember, már természeténél fogva sem felehetne meg, hát hogyan menekülne meg akkor, ha íly nagy Isten és ember elleni vétket is elkövetett.

U.I. gondolom, hogy innentől egy halom kapu nyílik meg az embei gondolkodás számára, hogy mi hova vezet, ezért ezknek részleteit csakis speciális kérdéskörök fonalán tárgyalhatjuk, amire most nem térnék ki, mert bizonyára igen hosszúra nyúlna a hozzászóllás.

Holtak vezére írta: ha viszont nem gonosz, és nem direkt teremtett szenvedést, akkor ebből az következik hogy a jó és a rossz az ő szemében máshogy jelenik meg: jó az ami közelebb viszi a céljaihoz, rossz az ami nem. a mi szemünkben lehet szenvedés vagy akár a Gonosz is ami neki a jót jelenti.

Ezt jól át gondoltad? Mert ha minden Isten által teremtetett, akkor az ember is, ha pedig az ember Isten teremtménye, mégpedig kiváltságos teremténye, mert Lelke által lehel lelket az emberbe és az Írás szerint a maga hasonlatosságára teremetett, akkor miképpen állhat oly távol az ember Istentől, hogy az, ami az embernek rossz, az az Istennek jó? Ez szerintem csakis két különböző természet esetében lehet valóságos, mégpedig egymással ellentétes természet esetében. De az ember, mint Isteni teremtmény inkább Isten lényegéhez tartozó, mint attól különálló.

ystray írta:

Cerebrum írta: Oké, értem. Viszont ugye onnan indultunk ki, hogy miért van gonoszság az emberek között, illetve hogy Isten miért hagyja ezt, mert látszólag (szabad akarat és isteni szeretet ide vagy oda) hagyja, tehát e tekintetben Isten játékszerei kell, hogy legyünk.

Isten teremtette a világot és benne mindent. Ő teremtette a jót és a rosszat is. A régi kultúrákban a jót és a rosszat külön istenek testesítették meg. A keresztény világban csak egy (?) isten van, ezért az Istenben jelenik meg egyszerre a jó és a rossz is. Azért hagyja, mert így teremtette a világot.

ha viszont nem gonosz, és nem direkt teremtett szenvedést, akkor ebből az következik hogy a jó és a rossz az ő szemében máshogy jelenik meg: jó az ami közelebb viszi a céljaihoz, rossz az ami nem. a mi szemünkben lehet szenvedés vagy akár a Gonosz is ami neki a jót jelenti.

ystray írta:

Cerebrum írta: Oké, értem. Viszont ugye onnan indultunk ki, hogy miért van gonoszság az emberek között, illetve hogy Isten miért hagyja ezt, mert látszólag (szabad akarat és isteni szeretet ide vagy oda) hagyja, tehát e tekintetben Isten játékszerei kell, hogy legyünk.

Isten teremtette a világot és benne mindent. Ő teremtette a jót és a rosszat is. A régi kultúrákban a jót és a rosszat külön istenek testesítették meg. A keresztény világban csak egy (?) isten van, ezért az Istenben jelenik meg egyszerre a jó és a rossz is. Azért hagyja, mert így teremtette a világot.

Akkor viszont miért várja el tőlem Isten, hogy szeressem? Isten, az ő végtelen nagy irgalmával és könyörületességével... Mert hiába a megváltás, ha közben Isten teremtményei szenvednek. Ezt pedig Isten, ha mindentudó, előre kellett hogy lássa a teremtés előtt, ebből pedig az következik, hogy... nem írom le huszadjára, ha érdekel olvass vissza.

Cerebrum írta: Oké, értem. Viszont ugye onnan indultunk ki, hogy miért van gonoszság az emberek között, illetve hogy Isten miért hagyja ezt, mert látszólag (szabad akarat és isteni szeretet ide vagy oda) hagyja, tehát e tekintetben Isten játékszerei kell, hogy legyünk.

Isten teremtette a világot és benne mindent. Ő teremtette a jót és a rosszat is. A régi kultúrákban a jót és a rosszat külön istenek testesítették meg. A keresztény világban csak egy (?) isten van, ezért az Istenben jelenik meg egyszerre a jó és a rossz is. Azért hagyja, mert így teremtette a világot.

Közbevetés: a feltámadás, és a túlvilági örök élet némileg helyrebillenthet pár dolgot..

adangeleb írta:

Cerebrum írta: adangeleb: Ezt a megváltás dolgot magyarázd el létszi (hogy pontosan mit kell ezalatt érteni, és hogy hogy jön ez a gonoszsághoz), mert addig nem tudom értelmezni az utolsó két hozzászólásodat.

Mi a megváltás? egy nagyon egyszerű tény. Jézus Krisztus halála, aki meghalt a kereszten az emberk bűneiért azok helyett és feltámadt a halálból az emberek üdvösségére. János evangéliuma ezt mondja a megváltásról: "úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött fiát adta, hogy ha valaki hiszen őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen". a megváltásról (melynek valós hathatósága a feltámadás).

Mit tartalmaz a megváltás? a bűnök Isten előtti eltörlését, mivel pedig a bűn az Isten szerinti rossznak a megitélése, ezért a bűnöket csakis Isten bocsáthatja meg. A megváltás tehát Isten szernti megbocsátás, melyet az Ő Fiában Krisztusban vitt véghez, úgy hogy az ő megváltás-aktusát nekünk tulajdonította. Ezt nevezi a teológia iustitia aliena-nak, vagyis nem mi magunk kell a mi saját bűnünkért elszenvednünk Isten büntetését, hanem azt helyettünk Isten Krisztusra ruházta át, aki önként vállalta a szenvedést, azért hogy az embernek üdvössége lehessen.

Oké, értem. Viszont ugye onnan indultunk ki, hogy miért van gonoszság az emberek között, illetve hogy Isten miért hagyja ezt, mert látszólag (szabad akarat és isteni szeretet ide vagy oda) hagyja, tehát e tekintetben Isten játékszerei kell, hogy legyünk. A megváltás azonban (ha jól értem) csupán arra utal, hogy Isten hogyan áll hozzá az ember bűneihez, vagyis hogy ő személy szerint hogyan látja a gonoszságot és a bűnt. Azonban ez a mi szemszögünkből nézve egészen más. Mert az ember számára teljesen mindegy, hogy Jézus megváltotta-e az ő bűneit vagy sem, ha egyszer szenved mások gonoszságától. Ezt miért hagyja Isten? Mert ha valaki teszem azt lemészárolná az egész családomat, akkor engem valahogy nem vígasztalna az a tény, hogy Isten már 2000 évvel ezelőtt (vagy akár az ember megteremtése előtt - akkor pláne) a fiára ruházta át az emberiség összes bűnét...

Cerebrum írta: adangeleb: Ezt a megváltás dolgot magyarázd el létszi (hogy pontosan mit kell ezalatt érteni, és hogy hogy jön ez a gonoszsághoz), mert addig nem tudom értelmezni az utolsó két hozzászólásodat.

Nos valahol én itt hagytam abba, azóta eltel, vagy három oldal.

Mi a megváltás? egy nagyon egyszerű tény. Jézus Krisztus halála, aki meghalt a kereszten az emberk bűneiért azok helyett és feltámadt a halálból az emberek üdvösségére. János evangéliuma ezt mondja a megváltásról: "úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött fiát adta, hogy ha valaki hiszen őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen". a megváltásról (melynek valós hathatósága a feltámadás).

Mit tartalmaz a megváltás? a bűnök Isten előtti eltörlését, mivel pedig a bűn az Isten szerinti rossznak a megitélése, ezért a bűnöket csakis Isten bocsáthatja meg. A megváltás tehát Isten szernti megbocsátás, melyet az Ő Fiában Krisztusban vitt véghez, úgy hogy az ő megváltás-aktusát nekünk tulajdonította. Ezt nevezi a teológia iustitia aliena-nak, vagyis nem mi magunk kell a mi saját bűnünkért elszenvednünk Isten büntetését, hanem azt helyettünk Isten Krisztusra ruházta át, aki önként vállalta a szenvedést, azért hogy az embernek üdvössége lehessen.

tündekata írta:
Ennyire különböznek? Nincs valahogy szabályba irva hogy ennek hogy kell zajlania?

Nem hinném hogy konkrét szabályok lennének.Az alapja nyilván ugyan az(Bibliai ismeretek, ezentúl úrvacsorázhatsz stb.stb.)de még felekezeten belül is változik.Lekonfirmáltam, elmentünk megnézni unokatestvéremét is, és gyakorlatilag csak a kérdések voltak ugyanazok.(Meg az emléklap. )
Pedig a két templom közt 10-12km van

veramacska írta:

Raia Aiwart írta:

veramacska írta:
Kérdésedre a válasz: nem ismerem hű de jól de azért ismerem. A komfirmációs előkészítésen 83 Kt kértést kellett megtanulnom valamelyik könnyebbb KT leírásból. A Bibliát úgymond átolvastam, (ez a felületes elolvasását jelenti) de egyeltalán nem vallási elhivatottságból. Én a Bibliát az alap műveltség részének, a vallásokat pedig a pchihológia egy fontos tényezőjének tekintem. A komfirmálás részemről mertőben egy formai gesztus, amiből még anyagilag is újat húzok (családom tagjai igen "örültek" a komfirmálásomnak, de ne tudd meg mi lett volna ha nem komfirmálok). Az IFI gyülekezetbe pedig az a bizonyos lelkiismeret visz...

Off:Nem akarlak így utólag ingerelni, vagyis inkább ne irigykedj:Nekem a konfirmációmkor (szerintem n-nel kell írni) kiadtak 2 kérdést (fejenként persze)azt elmondtam+ugye a közös kérdések(3db).Ennyi.
Egyébként szerintem semmivel sincs több értelme, mint a bérmálkozásnak(katolikusoknál) vagy a bemerítésnek(baptistáknál).Ugyanolyan formaság az egész.Szokás.

Az. Amugy a templomban mi is csak 4 kérdést kaptunk+3 közös. De előtte hogy lekomfirmálhassak el kellett járni és bizony meg kellett tanulni naggyából... Meg hogy melyiket kapom azt előtte egy-két nappal tudtam meg. A bérmálkozóknak nálunk rosszabb volt, nekik vizsgázniuk kellettt belőle, és ha nem tom mennyit nem tudtak... Amugy megnéztem tényleg n-nel irják

Ennyire különböznek? Nincs valahogy szabályba irva hogy ennek hogy kell zajlania?

Raia Aiwart írta:

veramacska írta:
Kérdésedre a válasz: nem ismerem hű de jól de azért ismerem. A komfirmációs előkészítésen 83 Kt kértést kellett megtanulnom valamelyik könnyebbb KT leírásból. A Bibliát úgymond átolvastam, (ez a felületes elolvasását jelenti) de egyeltalán nem vallási elhivatottságból. Én a Bibliát az alap műveltség részének, a vallásokat pedig a pchihológia egy fontos tényezőjének tekintem. A komfirmálás részemről mertőben egy formai gesztus, amiből még anyagilag is újat húzok (családom tagjai igen "örültek" a komfirmálásomnak, de ne tudd meg mi lett volna ha nem komfirmálok). Az IFI gyülekezetbe pedig az a bizonyos lelkiismeret visz...

Off:Nem akarlak így utólag ingerelni, vagyis inkább ne irigykedj:Nekem a konfirmációmkor (szerintem n-nel kell írni) kiadtak 2 kérdést (fejenként persze)azt elmondtam+ugye a közös kérdések(3db).Ennyi.
Egyébként szerintem semmivel sincs több értelme, mint a bérmálkozásnak(katolikusoknál) vagy a bemerítésnek(baptistáknál).Ugyanolyan formaság az egész.Szokás.

Az. Amugy a templomban mi is csak 4 kérdést kaptunk+3 közös. De előtte hogy lekomfirmálhassak el kellett járni és bizony meg kellett tanulni naggyából... Meg hogy melyiket kapom azt előtte egy-két nappal tudtam meg. A bérmálkozóknak nálunk rosszabb volt, nekik vizsgázniuk kellettt belőle, és ha nem tom mennyit nem tudtak... Amugy megnéztem tényleg n-nel irják

veramacska írta:
Kérdésedre a válasz: nem ismerem hű de jól de azért ismerem. A komfirmációs előkészítésen 83 Kt kértést kellett megtanulnom valamelyik könnyebbb KT leírásból. A Bibliát úgymond átolvastam, (ez a felületes elolvasását jelenti) de egyeltalán nem vallási elhivatottságból. Én a Bibliát az alap műveltség részének, a vallásokat pedig a pchihológia egy fontos tényezőjének tekintem. A komfirmálás részemről mertőben egy formai gesztus, amiből még anyagilag is újat húzok (családom tagjai igen "örültek" a komfirmálásomnak, de ne tudd meg mi lett volna ha nem komfirmálok). Az IFI gyülekezetbe pedig az a bizonyos lelkiismeret visz...

Off:Nem akarlak így utólag ingerelni, vagyis inkább ne irigykedj:Nekem a konfirmációmkor (szerintem n-nel kell írni) kiadtak 2 kérdést (fejenként persze)azt elmondtam+ugye a közös kérdések(3db).Ennyi.
Egyébként szerintem semmivel sincs több értelme, mint a bérmálkozásnak(katolikusoknál) vagy a bemerítésnek(baptistáknál).Ugyanolyan formaság az egész.Szokás.

adangeleb írta:

veramacska írta: Ki nem találnátok mi csináltam ma délelőtt... Komfirmáltam. És tagja lettem az ifjusági gyülekezetnek- ujra... Na majd meglátjuk hogy mi lessz most...

gondolom, akkor református gyülekezetben konfirmáltál. akkor az lenne a kérdésem, mennyire ismerted meg a református hitet, a hitvallásokat, a hitvallások vonatkozásait a Szentírásra és mindenek előtt Istent, vagy az egész csupán egy formális gesztus, mert addig nincs mit vitatkozni, amíg nem ismered annak a hitformának az alapjait, amelyet mintegy igazoltál (con-firmare) másokkal szemben. ez szerintem nem egy megfelelő módja a polémiának. máskülönben én üdvözlöm a döntésedet és kívánom, hogy hasznodra váljon, mintsem hátrányodra, de ez rajtad is áll, és ha nem is vagy róla meggyőződve én hiszem, hogy az ilyen alkalmak, akár szülői kényszerítés, vagy bármilyen más eseményrészlet ellenére is Istentől kapott ajándékok az életben, és mások akármilyen meghökkentőnek is tartják nem biztos, hogy az ő megítélésük a helyes - ezt egyedül te tudod (még az én kukacoskodásom sem biztos, hogy helyes magatartás), ilyenkor az ember ne figyeljen emberkre, hanem arra, amit elkezdett és arra belső hangra, amit jobb szó híján lelkiismeretnek neveznek. Nikodémus is, aki a főpapok között volt éjjszaka ment el felkeresni Jézust és bezsélgetni vele, akkor, mikor egyedül voltak, csak ők ketten. Simeon a templomba egy emberöltőt várt minden emberi zajongás közepette, hogy megláthassa az üdvösséget és végül lekének legnagyobb nyugalmában mondhatta: "most bocsátod el szolgádat békességben beszédet szerint Uram, mert meglátták szemeim a te szabadításodat." (Lk 2,29-30).

Kérdésedre a válasz: nem ismerem hű de jól de azért ismerem. A komfirmációs előkészítésen 83 Kt kértést kellett megtanulnom valamelyik könnyebbb KT leírásból. A Bibliát úgymond átolvastam, (ez a felületes elolvasását jelenti) de egyeltalán nem vallási elhivatottságból. Én a Bibliát az alap műveltség részének, a vallásokat pedig a pchihológia egy fontos tényezőjének tekintem. A komfirmálás részemről mertőben egy formai gesztus, amiből még anyagilag is újat húzok (családom tagjai igen "örültek" a komfirmálásomnak, de ne tudd meg mi lett volna ha nem komfirmálok). Az IFI gyülekezetbe pedig az a bizonyos lelkiismeret visz...

Ha valaki komfirmál, de közben nincsen hite az igazából számít??? Mert kégülis a komfirmálás pont a hit megerpősítése... De ha nincs? Számít egy ilyen komfirmálás egyeltalán?

Én is komfirmáltam...pár éve. Akkor párszor eljártam még templomba is. De egy ideje nem járok, megvagyok magamnak. És a legjobb az egészben, hogy a papommal és feleségével, aki papnő, teljesen normális baráti kapcsolatot tartunk fel.

veramacska írta:

Alyr Arkhon írta:

veramacska írta:

Cerebrum írta:

veramacska írta: Ki nem találnátok mi csináltam ma délelőtt... Komfirmáltam. És tagja lettem az ifjusági gyülekezetnek- ujra... Na majd meglátjuk hogy mi lessz most...

Áruló...

ne nevezz igy légyszives... A lelekembe döftél. A világnézetem nem változott meg, csupán eljárok olyan emberek közé akik szeretnek... Igy legalább több kérdésemet tudom megvitatni a barátaimmal... ők tudják hogy nem vagyok túl vallásos, mégis visszahivtak, komfirmálnom meg a családom miatt is kellett...Aztén még az is lehet hogy páros lábal fognak kirugni... Mert immár nem fogom kicsit sem befogni a szám. Meg a vallásososoknak is jóttesz ha felvet nekik a hitetlen egypár kérdést nem? akkor legalább meggyőzhetik saját magukat is...

Ugyan már, nem láttad az emotikont a szöveg mögött?
Nehogy komolyan vedd...

láttam, és értelmeztem is... de attól függetlenül kimondta amire első pillanatban gondoltam, mikor eldöntöttem hogy mergprobálom, és az fáj... Mert nem biztos hogy ha viccen kivül mondaná nem lenne igaza

Jaj Te, hát persze, hogy csak viccnek szántam. Bár tény, hogy sokszor beletrafálok abba, amit mások éreznek vagy gondolnak, pedig nem is tanultam okklumenciát...

veramacska írta: Ki nem találnátok mi csináltam ma délelőtt... Komfirmáltam. És tagja lettem az ifjusági gyülekezetnek- ujra... Na majd meglátjuk hogy mi lessz most...

gondolom, akkor református gyülekezetben konfirmáltál. akkor az lenne a kérdésem, mennyire ismerted meg a református hitet, a hitvallásokat, a hitvallások vonatkozásait a Szentírásra és mindenek előtt Istent, vagy az egész csupán egy formális gesztus, mert addig nincs mit vitatkozni, amíg nem ismered annak a hitformának az alapjait, amelyet mintegy igazoltál (con-firmare) másokkal szemben. ez szerintem nem egy megfelelő módja a polémiának. máskülönben én üdvözlöm a döntésedet és kívánom, hogy hasznodra váljon, mintsem hátrányodra, de ez rajtad is áll, és ha nem is vagy róla meggyőződve én hiszem, hogy az ilyen alkalmak, akár szülői kényszerítés, vagy bármilyen más eseményrészlet ellenére is Istentől kapott ajándékok az életben, és mások akármilyen meghökkentőnek is tartják nem biztos, hogy az ő megítélésük a helyes - ezt egyedül te tudod (még az én kukacoskodásom sem biztos, hogy helyes magatartás), ilyenkor az ember ne figyeljen emberkre, hanem arra, amit elkezdett és arra belső hangra, amit jobb szó híján lelkiismeretnek neveznek. Nikodémus is, aki a főpapok között volt éjjszaka ment el felkeresni Jézust és bezsélgetni vele, akkor, mikor egyedül voltak, csak ők ketten. Simeon a templomba egy emberöltőt várt minden emberi zajongás közepette, hogy megláthassa az üdvösséget és végül lekének legnagyobb nyugalmában mondhatta: "most bocsátod el szolgádat békességben beszédet szerint Uram, mert meglátták szemeim a te szabadításodat." (Lk 2,29-30).

veramacska írta:

Alyr Arkhon írta:

veramacska írta:

Cerebrum írta:

veramacska írta: Ki nem találnátok mi csináltam ma délelőtt... Komfirmáltam. És tagja lettem az ifjusági gyülekezetnek- ujra... Na majd meglátjuk hogy mi lessz most...

Áruló...

ne nevezz igy légyszives... A lelekembe döftél. A világnézetem nem változott meg, csupán eljárok olyan emberek közé akik szeretnek... Igy legalább több kérdésemet tudom megvitatni a barátaimmal... ők tudják hogy nem vagyok túl vallásos, mégis visszahivtak, komfirmálnom meg a családom miatt is kellett...Aztén még az is lehet hogy páros lábal fognak kirugni... Mert immár nem fogom kicsit sem befogni a szám. Meg a vallásososoknak is jóttesz ha felvet nekik a hitetlen egypár kérdést nem? akkor legalább meggyőzhetik saját magukat is...

Ugyan már, nem láttad az emotikont a szöveg mögött?
Nehogy komolyan vedd...

láttam, és értelmeztem is... de attól függetlenül kimondta amire első pillanatban gondoltam, mikor eldöntöttem hogy mergprobálom, és az fáj... Mert nem biztos hogy ha viccen kivül mondaná nem lenne igaza

Lelked rajta. Ha erre csak a családod és a barátaid nyomása vitt rá, és meggyőződés nincs benned (márpedig a korábbi hozzászólásaidból erre következtetek), akkor valószínűleg nem cselekedtél helyesen. Ugyanakkor tudom, milyen nehéz (szinte lehetetlen) az ilyen nyomásnak ellenállni, úgyhogy megértem. Amit nem értek, hogy miért használja fel valaki a szülői, családi, baráti, stb. kötődést arra, hogy a másikat meggyőződése ellenére bármilyen hitbe (pontosabban annak a látszatába) belekényszerítsen... Ez szerintem etikátlan, és az érzelmi zsarolás egy formája, bár egy fokkal azért még mindig jobb, mint az inkvizíció. Ráadásul nincs is sok értelme szerintem, mert hosszabb távon az embereket nemigen lehet a kialakult meggyőződésüktől ilyen módon eltántorítani, viszont az emberi kapcsolatokat megrendítheti.

Üdv, Oisin

Alyr Arkhon írta:

veramacska írta:

Cerebrum írta:

veramacska írta: Ki nem találnátok mi csináltam ma délelőtt... Komfirmáltam. És tagja lettem az ifjusági gyülekezetnek- ujra... Na majd meglátjuk hogy mi lessz most...

Áruló...

ne nevezz igy légyszives... A lelekembe döftél. A világnézetem nem változott meg, csupán eljárok olyan emberek közé akik szeretnek... Igy legalább több kérdésemet tudom megvitatni a barátaimmal... ők tudják hogy nem vagyok túl vallásos, mégis visszahivtak, komfirmálnom meg a családom miatt is kellett...Aztén még az is lehet hogy páros lábal fognak kirugni... Mert immár nem fogom kicsit sem befogni a szám. Meg a vallásososoknak is jóttesz ha felvet nekik a hitetlen egypár kérdést nem? akkor legalább meggyőzhetik saját magukat is...

Ugyan már, nem láttad az emotikont a szöveg mögött?
Nehogy komolyan vedd...

láttam, és értelmeztem is... de attól függetlenül kimondta amire első pillanatban gondoltam, mikor eldöntöttem hogy mergprobálom, és az fáj... Mert nem biztos hogy ha viccen kivül mondaná nem lenne igaza

Cerebrum írta:

veramacska írta: Ki nem találnátok mi csináltam ma délelőtt... Komfirmáltam. És tagja lettem az ifjusági gyülekezetnek- ujra... Na majd meglátjuk hogy mi lessz most...

Áruló...

ne nevezz igy légyszives... A lelekembe döftél. A világnézetem nem változott meg, csupán eljárok olyan emberek közé akik szeretnek... Igy legalább több kérdésemet tudom megvitatni a barátaimmal... ők tudják hogy nem vagyok túl vallásos, mégis visszahivtak, komfirmálnom meg a családom miatt is kellett...Aztén még az is lehet hogy páros lábal fognak kirugni... Mert immár nem fogom kicsit sem befogni a szám. Meg a vallásososoknak is jóttesz ha felvet nekik a hitetlen egypár kérdést nem? akkor legalább meggyőzhetik saját magukat is...

veramacska írta: Ki nem találnátok mi csináltam ma délelőtt... Komfirmáltam. És tagja lettem az ifjusági gyülekezetnek- ujra... Na majd meglátjuk hogy mi lessz most...

Áruló...