Versek

[size=9:3m7aytdq](((((akárhogy számolom, nekem az első sor 6 szótagra jön ki )))))[/size]
De csak halkan merem mondani.Meg nem is fontos, csak jártatom a számat.Ha valami apróság nem stimmel, már rögtön böki a csőrömet.

Ardenis: köszi . Úgy vagyok vele, hogy amikor jön a múzsa, nem számít, milyen idő van... harminc fokos hőségben is írnék az Északi sarkról.
Sötét Úr: köszönöm a véleményt, kritikát, segítséget, bár - pofátlan módon - ezúttal nem mindenben értek egyet veled. Minden esetre csiszolgatok a versen!

Szméagol:Szerintem is nagyon aranyos:)
Csak nem értem, hogy hogy jut eszedbe ilyen tavasz-szagú költeményt írni, mikor az embernek a füle is lefagy, ha kinéz az ablakon...

De nagyon kedves kis vers,és mintha már egy kicsit melegebb is lenne odakint, most,hogy elolvastam

Köszönöm mindkettőtöknek! De boldog vagyok! :dance:

Naggggyon jó! Congratulation!

Szerintem aranyos.

Mező, tölgy, bükk és makk,
Kis gidácska, merre vagy?
Keress tovább, elfutok!
Patak, cserje, harmatok.

Mókus, rigó, vadmalac,
Kis gidácska, hol szaladsz?
Hiába, már messze járok!
Völgy, medence, szirt és árok.

Árvácska, pitypang, lóhere,
Kis gidácska, ide gyere!
Nem jövök én, elfutok!
Földikutya, vakondokok.

Erdőn bagoly, mezőn tehén,
Kis gidácskát nem lelem én!
Itt lapultam, hisz itt vagyok!
Méhecske, méz, virágporok.

Hello! Nemrég írtam ezt a versikét... remélem, tetszeni fog, de a kritikákat is örömmel várom!

bocsi az ignoranciáért kedves mindenki. ujjgyakorlatok kedvenc szavaimra sorozatunk következő epizódját tekinthetitek meg.

az ajtóból míg félve int sziát
sajnálja hogy túl messze már szerencs
elátkozná e perzisztenciát
s kívánja bárcsak lenne transzparens

code a rat the monster on doom in it

Ó, már csak ezért sem foglak
köszönöm!

És ennek a versnek mennyi köze van ahoz a vershez, ami az Elveszett mesék könyve 1ben van? Mert abban is benne vannak azok, hogy belesik a tengerbe, kihalásszák, meg a minaret, amit un, de amúgy teljesen máshogy van. Az egy régebbi változata?

Nem tudom, mennyire tartozik ide, de mégiscsak verssel kapcsolatos, szóval nem tudja valaki, hol találom meg a prof. Ember a holdbéli senki se vendégli c. versét angolul?

(z: az európai keresztény himnusz, ha jól tudom, amúgy nagyrészt a keletiek fordításából kapott indító lökést, szóval az erős túlzás, hogy nincsen kapcsolat.)

teljesen amatőrként, versszeretőként csak annyit szeretnék mondani, hogy nagyok vagytok
annyira dalol SÚ verse, hogy jókedvem lett tőle és Alcaréiba meg már rég beleszerettem (kielemezni nem tudom, csak érzem mi az ami nagyon tetszik )
gratula

SU, még régebben mondtad,hogy van Weöres Sándornak egy verse,amit prózaként van tördelve.A Robogó szekerekre gondoltál?
(Mennek a fuvarosok,a fekete dobosok a kerekeken éjszaka-...)
((oda vagyok ezért a versért))(:

sú: jó koncepció, de ha valami ennyire ritmus-centrikus, akkor nagyon ordítanak benne a bicsaklások. pl nem konzekvens a második sorfél ritmusa (csak annyi jön le h jobban daktilikus, mint amennyire nem..)és ez pl a 3-4 sor egymársahatását baromi disszonánssá teszi. szóval szerintem csiszold még, mert neked van ehhez füled. ez csak akkor lesz igazán jó -de akkor tényleg -ha ékszert csinálsz belőle

hm. szerintem - vagy legalábbis nekem - egyértelműen a harmadik a legjobb.
az elsőnek a megközelítésével az a probléma, hogy bár igyekszik fenntartani a szöveghűséget és a puritán-rituális nyelvezetet, itt-ott mintha meg akarná erőszakolni a szöveget egy idegen logika rendszerével. ez főleg az ok-okozat jelzésénél és a kötőszavak elhelyezésénél érhető tetten, meg ott, hogy koherens mondatokat igyekszik formálni, a pauza-pontok pedig így részben funkciójukat vesztik, csak tájékozódási pontokká redukálódnak. ebből szerintem nyilvánvalóan látszik, hogy nem 'belülről' fordította a szöveget.
a második az abszolút vesztes nálam, mégpedig azért, mert megpróbálja átültetni ezt a nekünk teljesen ismeretlen világot valami ismert rendszerbe. ettől formailag, nyelvezetileg azt látszik sugallni, hogy van kapcsolata a mi saját párhuzamos hagyományainkkal. pedig nincs. a fordítás alapvetően fikció, ezért szerintem nagyon helytelen egy párhuzamos helyet keresni a saját kultúránkban és ezáltal próbálni érthetővé tenni a dolgot. ez hamis asszociációkhoz és illúziókhoz vezet, egészen egyszerűen azért, mert igenis ezek különböző kultúrák és máshogy beszélnek. attól, hogy az is himnusz meg a mieink is, csak a kommunikációs helyzet lesz hasonló, a mondanivaló és a rituális nyelvezet nem.
a harmadik tetszik legjobban. azért, mert egyszerre hagyja a szöveget és nem próbálja a magyar grammatikai konvenciókba tuszkolni, hanem meghagyja az érzeteket, a több módon értelmezhetőséget stb. és tartja meg a szöveg ritmusát. nem szótagszám és társai jellegű iskolai módon, hanem összességében.

maga fordítás úgy általában... ha afordítás olyasmi, mint egy ablak, amin át más kultúrákat lehet látni, akkor azoknak szól, akik nem fogják megtanulni az eredeti nyelveiket. nem filológusok, hanem olvasók, akik befogadni akarnak. és ami a legfontosabb, soha nem áll majd módjukban ellenőrizni a hitelességet. ezért aztán iszonyítosan nagy felelősség a fordítás. mert közvetve meghatározza a koncepcióinkat olyan dolgokról, amiket nem ismerünk. ez az első szempont a fordításban, minden egyéb csak ezután jön. amiatt aztán szerintem csak annak volna szabad fordítania, aki nem csak profin beszéli a nyelvet, hanem a nyelv egész története, stilisztikája, hagyományi stb. a fejében vannak, részben mint 'második anyanyelvinek', részben pedig mint kívülállónak. mert ahhoz kell kívülállás, hogy meglásd a kulcspontokat, és meg tudd keresni asaját nyelveden a megfelelőit. összességében véve az kell, hogy találjon a fordító azonossági pontokat a két kultúrában, amikre építheti a fordítást. azonos szófunkciókat stb. ebből kiindulva már nem kell a többi érzetet is lefordítani, mert ha idegen is, valami 'hazaiból' asszociálható. ez az azonosság lehet a forma is, mint pl szerintem a himnuszoknál a gondolatritmusos prózavers-hatás az. és itt jönnek az apró, de legnehezebben megoldható részletek: forma, szóhossz, szóhangulat (hangrend, msh-hatások), rím stb.

a végeredmény így egyrészt érzetközvetítés, másrészt jelentésközvetítés, harmadrészt távolságtartás, azaz nem-globalizálás. ez nem lesz az eredeti vers, az lesz, ami innen, egy adott kultúrából nézhető belőle. és ha ez a fordítás célja, akkor van tökéletes fordítás.

bocs, befogtam, többet ki se nyitom, mert mindenkinek kifolyik a szeme
D

és a fordítások:

1.

Anyád miként

az eredeti:

XI ("nativitate" ciklus)
Szent Efrém

l’emmākh māran

a fordításról csak annyit, hogy vsz van jó, csak ahhoz, hogy egy fordítás jó legyen, a fordítónak kétszer olyan jó költőnek kell lenni, mint egy mezei költőnek ahhoz, hogy a verse jó legyen:) meg még nem árt, ha a nyelvet is ismeri az ember (bár nyersfordításból is lehet csinálni jót – na persze mi a jó...).

amúgy mostanában volt egy érdekes élményem ezzel kapcsolatban, amit meg is akartam osztani veletek, és most éppen itt van az alkalom: szírül tanulok, ami a keleti kereszténység egyik litugikus nyelve. van egy szír himnusz, amelyről valahogy megtudtuk, hogy az egyik tanárunk (aki amúgy vallástörténettel, azon belül is keresztény liturgiával foglalkozik) csinált belőle egy műfordítást, ami egy egyházzenei folyóiratban volt elérhető. mivel alapvetően kedveltük ő, de sokat mulattunk a néha előbukkanó sértődékenységén és önteltségén, az egyik lelkes filológusszívű csoporttársammal elhatároztuk, hogy borsot törünk az orra alá, és csinálunk közösen egy jobbat, mint az övé, és elvisszük a verselemző-szemináriumára, amire járunk. el is olvastuk, megrágtuk, megemésztettük, szírtanárunk-bácsival közösen kielemeztük minden jelentésárnyalatát, aztán elkezdtük fordítani, hogy majd a jó megoldásokból felépítjük a végső verziót. aztán ahogyan haladtunk a szöveggel meg egyeztetgettünk meg vitatkoztunk, hogy milyen megoldásokat használjunk, úgy kiderült, hogy gyakorlatilag homlokegyenest ellenkező dolgot akarunk kihozni az egészből. úgyhogy végül mindketten megcsináltuk a magunk fordítását, bár a két szövegen látszik, hogy van közük egymáshoz.

szeretnék egy kicsit játszani veletek. a következő néhány hozzászólásban öt verziót fogok posztolni, az első az eredeti szír verzió (csak a hangulat kedvéért), a második egy nyerfordítás, a többi pedig a három műfordítás.
két kérdésem van: az egyik az, hogy melyik fordítás kié [némi indoklást is kérek]. a választ privátban van mailben küldjétek, ne ide a topikba.
a három versenyző: a tanár, én meg a csoporttársam. szerintem nem lesz nehéz az azonosítás. a helyes megfejtő (ha igényt tart rá) kap ajándékba egy szépírott verziót az eredeti szövegből meg hozzá abból a fordításból amelyik neki tetszik.
(ha valaki gondolja, megírhatja, hogy miért hiányzik az egyik fordítás utolsó három versszaka;))

a másik kérdésem csak annyi, hogy szerintetek kinek/melyiknek mi volt a koncepciója a szöveggel, és hogyan törekszik annak megvalósítására [eszközrendszer, nyelviség, kulturális kapcsolódások, mittudomén]. erre tényleg kíváncsi vagyok, mert elég sokat rágtam a szöveget, és érdekel, hogy másnak mit jelenthet még.

(kar'sa: a versforma-költeményneknek nem azért van odaillő ritmusa, mert darálni kell -- darálni a balf*** iskolai szavalóversenyek jótanulói meg a rossz magyartanárok (bocs, szofi:P) szokták – hanem azért, mert mindenfajta nemmodern költészet alapvetően szóbeli műfaj, és a ritmika – ami nem jelent egyet a folyamatos pampapam-pampapam-monotonitással, hanem a vers hangulatához és tartalmához illően ép, törött vagy rontott vagy bármi – nagyjából a költő-nyújtotta segédkéz az előadó, és másodsorban az olvasó számára. ezt csak mostanában szokás elfelejteni, és vsz azért írnak ritmikailag-retorikailag olyan csapnivalóan némely kór-társak. mert eszükbe sem jut felolvasni maguknak, amit írnak. meg aztán több évszázadnyi "klasszikus magyar" költészet tudott nem-ragrímekben verselni, úgyhogy most már a ragrímet a kicsit is ilyeneken felnőtt ember rossznak fogja érezni, ha nincsenek kifejezett koncepcióval belerakva a versbe. szóval lehet, hogy téged nem zavar, de mindenki más bele fog kötni, ha akárcsak minimális közönségnek is írsz:)
és akkor már: jó fordítás vsz az, amely az adott verset (lehetőleg a legtöbb eredeti árnyalatot és hangulatelemet visszaadva [ezért jobb mondjuk a magyar Odüsszeia az európai prózafordításoknál], ésvagy saját invencióval dúsítva [Romhányi tényleg jó példa – Amerikában az eredeti szöveggel ha jól tudom nem is volt különösebben sikeres, míg itt több generációnyi közöstudat-élmény]) integrálni tudja a célközösség irodalmi tudatába. mert mindig ez az integráció kell hogy legyen az elsődleges cél, a kínos szöveghűség legfeljebb a tudósokat fogja felizgatni.)

SÚ: a Kóbor csillag nagyon jó! ugyanazokat tudnám ismételni vele kapcsolatban, mint Alcar, bővebben én se tudok nyilatkozni, summa summárum: szép, megérintett.
a következő Lassiban a helye! :itscool:

SÚ: a Kóbor csillagod... fantasztikusan szép lett (szerintem). Gyönyörű a ritmusa (hangosan olvastam), a rímek nagyon bejönnek, s ami különösen tetszett, azok a remek "játékok" a sok "e" betűs szavakkal - s sehol sem érezni erőltetettnek. S szemre is tetszetős!
Ennyit a formáról (ezt nálam jobban értők vesézzék ki mélyebben).
Nem formai dolgok? Érzelmileg megérintett.
Szóval: nagyon tetszett SÚ, mindenféle hajbókolás, mittudoménmi nélkül mondom ezt.
Kalapom lengetem.

Fordítás: igen, Romhányi egy félelmetes zseni volt, az biztos, ezt a sztorit ismerem:)
Sok jó fordítás van. És persze megy az örök vita, hogy milyen a jó műfordítás? Aki ragaszkodik a - majdnem - szó szerinti fordításhoz (ez pl. a képek miatt lehet fontos), vagy aki a tartalomra koncentrál, vagy a formát megtartja... vagy minden együtt? Jó kérdés.
Itt van pl. Villon... Nekem spec Szabó Lőrinc (asszem ő volt) fordításai jobban tetszenek, mint Faludyé, habár azt hallottam, hogy utóbbi fordításai szöveghűbbek (azaz Villon tényleg ölég "szókimondó" volt, )
De ez meg az ízlések és pofonok kategória már.

Na. Kar'sa: még egyszer elnézésedet kérem, amiért félreértettelek; remélem tisztáztuk MI a dolgunkat. A fordítás átírására sajna most se időm, se energiám nincs, de lesz:)

Ami általában a fordításokat illeti, van abban valami, hogy tökéletes fordítás nincsen. Ha az OW szonettre gondolunk (a tördelése nem szonett), akkor ez látható: az angolban jóval több a rövid szótagú szó, mint a magyarban, ráadásul a mienk nagyon "ragozós" nyelv, így az angol persze hogy jóval több információt ki tud fejezni 10 szótagban, mint a magyar. Hadd térjek erre ki:
Gaunt cypress-trees stand round the sun-bleached stone;
ezt én így fordítottam, hogy:
úgy állnak itt körben a ciprusok;
holott hajszálpontosan: sötét ciprusfák állják körbe a napszítta (sír)követ.
De - ha a formát is meg akarjuk tartani, ami kell a műfordításhoz - akkor rákényszerülünk ilyen megoldásokra.

Ami azt illeti, néha a fordítás azért jobb - ha ritkán is - mint az eredeti, momentán egy prózai példát tudok említeni. Gondolom ismeritek Karl May könyveit... Nos May páratlan fantáziájú író volt, viszont a lektorok, fordítók szerint siralmasan gyenge... meghúzták, átírták, és alig hiszem, hogy sok embernek lenne problémája mondjuk az "Ezüst Tó kincse" c. regényének stilisztikájával. jobb lett, mint az eredeti (bár én nem tudok németül, itt több ember egybehangzó véleményére támaszkodom).

Szóval necces dolog ez... de jó

S egy kicsit más.
Talán páran emlékeznek az ősrégi színszonettjeimre. Nekiálltam átírni őket, amikor épp nincs jobb dolgom, hát, mi tagadás, volt rajtuk mit csiszolni... rímek, forma, megfogalmazás, ehh, azóta csak fejlődtem valamit... szóval, ha nem gáz, felteszem őket, aki akarja, összehasonlíthatja a régiekkel. Persze lehet, hogy ezeket is átfirkálom pár év múlva, ki tudja...
tehát, RETRO indul:)

I. Kék

Nézd, hogy lesz a zöldből kék az óceán,
szelíd sekélyből haragos mélysötét,
ma indigó égből csattan a villám,
holnap meg kis felhők szántják fel tükrét.
Ugye látod, hogy húz betűt a tinta,
- hófehér papíron türkiz varázslat, -
ám megáll egy percre, mikor egy tiszta
ultramarin szempár fordul utánad.
Magukhoz hívnak a távoli hegyek,
s mintha csak könnyű ködből lennék én is,
úgy úszom a széllel, hozzátok megyek,
olyan közel vagytok, de messze mégis!
Jövőre is kihajt a búzavirág,
s talán felenged a jégkorszak világ.

2007-12-03 (2005-07-16)

Arlith írta: Egyébként meg tényleg annyira moderálom magam, hogy magamban tartom azt a sok csúnyát, amit az alábbiakat olvasva nagyon szívesen kipottyantottam volna a számon. Csak annyit írok, hogy itt valaki javíthatatlanul hisztériás. Ezt már számosszor bebizonyította. Éljen a paranoia és az ego!

Fejem meghajtva, (s rá hamut szórva) köszönöm szépen Arlith cseppet sem becsületsértő és minden ízében igaz orvosi látleletét; azt hiszem, most elmegyek térdelni a sarokba egy kis kukoricára:)

Voltam szíves, válasz ment.

Arlith.
Privit írtam. Légy szíves elolvasni, várom a válaszod.