Versek

Sziasztok népek!
Most nincs időm olvasni, csak azt kérem, h mivel késni fogok csütörtökön kb. 1,5 órát, ne menjetek messze a bmegállótól! Mondjuk gondolom, a "szokásos" hely lesz a fa alatt, a játszótér mögött. Ha mégsem, légyszi hagyjatok egy helyes kis EMTÉTÉ feliratú cetlit vmelyik buszmegállóban, jó?
Köszi!!!

csak egy kis szösszenet, és ízelítő abban, hogy érzem magam

felhők az égen, kések a szívben, nánáná
madárka repül, a test szétterül, nánáná
árad a szép zene, véred a földre, nánáná
kinyíltak az egek, hányadék terjed, nánáná
lám, kisütött a nap, tetemedet eszik a varjak.

Maha-Tattva

Ó Déva Shanti, virággal adózhatnék tested előtt, de nem teszem
Visszaadlak a folyónak! Léted utolsó múló pillanata ez,
Melyben megnyilvánult a megnyilvánulatlan valóság csöndes szele.
Lassan a hullámok megmossák piciny arcod, s megtisztulsz mindörökre.
A morajló Gangesz magával hív, és csönd uralkodik a tigrisek földjén.

Déva Shanti! Feleségem! Ma érted szól a mridanga hangja,
Messzi távolban is hallani e törvények szavát.
Jajt kiált, ki nem ismeri Igazad, s befedett szemmel próbál látni.
Ma érted mormolnak imát, vezeklő szanyászik.
Ó Gangesz! Egy megtévedt Dzsíva tisztelettel adózik Neked
Mert befogadtad Őt, kit a legjobban szerettem.

Síva! Te ott fent, a dombtetőn! Engem nézel? Csak járd a táncod tovább
Ütemesen lassan szól most a dob. A nap vörösen izzik a domb mögött
S a lángok lassan felemésztik, ölelésed, csókod, mely új világba költözött
Kagylókürtök zengnek, s kíváncsi kismajmok jönnek le, nem e nekik szólnak
Déva Shanti! Távozz békével, utad ismeretlen, de mégis ismerős.
Síva! Te itt lent mellettem, Te csak járd a táncot tovább.

Tudom, h már unjátok, de én még nem:
Július elsején évfordulós verses tali a Margitszigeten! Tali du 3:15 perckor a buszmegállónál.
Ha jössz, írj privit nekem.

dió...
dejó...
vöcsök....
köcsög........
hörcsög...........
szörcsög.................

Erda niire (Area) írta: HV: nagyon jóóóóóó! Az erő a hörcsöggel van!

igen....
a sötét oldal hatalmas...

Üdv Álomhozók!

Wana, a Felnőttemben ott van a tapasztalat, de még ott van a pajkos játékvágy is. Timona szokott hasonló kedves verseket írni. Hát igen, felnőnek a gyerekek... Hej, leánykák, ha még egyszer oly fiatal lehetnék... Bár... lélekben most is fiatal vagyok és ez látszik is rajtam.
Az újra élekben pedig van egy igen lényeges sor: "Végre felfogtam: a szeretet a vértem" És ez fegyver is lehet. Lefegyverző fegyver! Erősítsd meg vérted, leány, de hagyj rajta egy kis rést, hogy aki szeretne, az megtaláljon benne Téged!
Erda, ez az angyal-gyermek valami szuper lett. Először ki akartam emelni az 2. vsz-ot, majd az 5.vsz-ot, aztán a következőt, aztán rájöttem, a mű teljes egészében kellemes. Le is mentettem. Szomorúan szép a vége, de reménnyel teli. Igen! A végén, te is angyal leszel... Szép! Az elmúlás után felkarolnak mosolyogva... Nagyon szép!
Dameron, látom megihletett a múltkori repülés! Nagyon szép képeket használsz, és igen érzelemgazdagon idézed a múltat. Köréd hullok, mint a por, csak így lehetek veled... Egy gyönyörű! Tényleg! Észrevétlen, de mégis ott vagy Vele... Asszem ez a seb olyan mályen van benned, amit már nem lehet kiégetni, ki kell vágni, különben elsorvaszt... Hol a lézerszikém? Ha tudnék, segítenék, barátom...
Nahryien, a prológusod szép lett, főleg az utolsó sora! Vajon te mit őrzöl magadban mélyen, ott hol csak te férsz hozzá? Mi vonz annyira befelé, hogy nem nyitsz tőle kifelé?
HV, neked pedig (engedelmeddel) itt a Szörcsögő Hörcsög's Tale, part one! A Trollos verzión úgy vigyorogtam, majd kettéharaptam a fejem! Mééég Hörcsög hősi éneket! Méég! Hadd legyen jókedvünk! Egyébként nem akarok idegen tollakkal ékeskedni, hisz a Hörcsi eredetileg a HVG!

Vércsecsőr csattan csikorogva
szablyám pattan nyikorogva
így álmodtam e harcot kiskoromba'
ettől lettem mostanra ily goromba
ha vércsét látok, nem csak állok
bátran futok fel a fára
így ugrok rá vércsehátra
kacagok bele a szélbe
elrepülök messzeségbe
aztán majd leesek valahol
s a kishörcsög csak gyalogol
erdőn mezőn bandukol
ha vércsét lát eliszkol
vagy fakardjával támad s véd
vércsetojást rak elé
azzal váltja ki magát
majd hazamegy szörcsögni egy jót
elropogtat pár diót és mogyorót.

ADIM a Des

Az alkotó élet titka az, hogy felnőttkorban is megőrizzük a gyermekkor szellemét.

Sötét Úr írta: Amúgy "szerzői szándék"-ról önámítás volna beszélnem, több évbe került, mire megfejtettem, hogy mit is akartam mondani vele )

Ahogy Szofival beszéltük múlt csütörtökön, aki még hinne a szerzői szándékban, annak van egy nagyon jó gyakorlat: csinálj egy értelmezést bármely élő és elérhető szerző egy szövegéből, utána mondd el a szerzőnek. soha többet nem fogsz hinni benne, h a szöveg azt jelenti, amit a szerző akar.

Verzum..

''Lelkem hanyatlik..."

Prológus

Ébenszín Könny-áradat égető zuhatagában,
Letűnt, korhadt Álmok foszlányait fújja idebenn a Szél.
Elnémuló sajgó Én-kiálltások Homályában,
Tovatúnt Jelen-lé[p]tek lábnyomait rejti el az Éj..

Epilógus

A Magány fekete bársony leplébe burkolózva..



I.

Idő - Mondd, mit érzel..?
Lélek - Téged..

[...]

Idő - Barázdáidból hegyek.. Lelked Tükrének csak szilánkai.. Fakó Fényed sincs már.. El-elcsukló hangod is néma Zár..
Lélek - ...


II.

Csend - Hallgatag vagy..
Lélek - Akárcsak, Te..

[...]

Csend - Hallgatagabb nálam..


III.

Éj - Ébenszín-Érzelem s Ezüst-Csermely arcodon..
Lélek - Mulandóság..
Éj - MÉJebb annál..


IV.

Lelkiismeret - Voltam.. Vagyok.. Leszek..
Tested megtarthatatlan.. Lelked oda..
S a Búcsú oly közel..
Lélek - Világok közt hányódva..

[...]

Lelkiismeret - Veled együtt, én is... Alaktalan Én-Tövisei a Mélynek..


V.

Éter - Távolodsz, Átutazó-Alkotott.. Súlyod elvész..
Lélek - Lép helyébe más..
Éter - A Négyek, köztük Szomorszín s agg Fáid hiányodba roskad..
Fel-felizzó Fényeim idefenn.. s Tied, elveszti Értelmét s kigyúl.. miként, Te is..
Lélek - Jő utánam Jobb.. [- s lészen érdemesb, nemesb..]
Éter - ...


VI.

Szél - Látlak-e majdan roskadozó Fa-Pásztoraid körében..
Hallom-e majd' Észak Mélyeinek viszhangjaitól Vethien-chansonod.. - mely voltod Sírjára Szakítottat helyez..?
Érzem-e majd' Kopott-Ruhád Emlékét.. - ha elűzve valómtól nem lelem helyem..?
Szólasz-e majdan, ha Egymagam-Terhe fed el engedetlen..?
Lélek - Emlékem enyhít majd.. [ha, nem taszít..]


VII.

Lélek - Tükör-kép..
Lélek - Az..
Lélek - Érdemtelen a szóra..
Lélek - ...


VIII.

Fa - Utolsóként..?
Lélek - ...

[...]

Fa - Szólanék, de..
Lélek - ...

[,,,]

Lélek - Köszönöm..

[...]

Fa - ....


IX.

Én - Szelleme, a Testbe Zárt Rabnak.. szállj...
Lélek - Így, Mindezek nélkül..
Én - ...


X.


Atyám - Oly sok minden dúl bennem..
Lélek - Kiben, nem..?

[...]

Atyám - Lehettem volna..
Lélek - Félelmed tartott el..
Atyán - S, ha most....
Lélek - Már akkor elkéstél..
Atyám - ...

[...]

Lélek - Várok..

Repülés

Messze lent alattam
Felhőként kavarog a múltam
Elsuhannak csendesen az álmaim
Páraként tűnnek el a vágyaim
Lebegek és zuhanok
Majd köréd hullok, mint a por
Csak így lehetek veled
Ha el szeretnéd mesélni
Elárulom neked
Látni véltem szemedben
Mindent amit kerestem
De messze jársz rég
Csillagom elárvult fénye
Csak kerget
Csak szédít
Az emléked zenéje
A lelkemre ejtetted
De végleg
A pusztuló világot
A bánatom a bánatod
És éget
Egy reám rajzolt kéznyomod
Te voltál a mindenem
Nem angyal csak bűntelen
Árnyéka a fénynek
Záloga a létnek
Te voltál a kedvesem
Keress újra kérlek

Wana: csak azt tudnám ismételni amit az előttem szólók, a lényeg viszont, hogy nagyon szépen van felépitve mind a két versed
meztelencsiga: ezt az mai világban jelenlévő éles ellentét nagyon jól érezhetővé tetted: a szegény a kevésnek is örül a gazdag meg a sok jó között elveszti a boldogságot. :agree:
(i) ramba elenion: ez a két sor nekem különösen tecc
"S mikor meglátod magad körül a valóságot,
összeroppan nehezen felépített porcelán világod."
Erda: erről a versedről nekem most a kedvenc mesém jutott az eszembe, méghozzá Andersen- A kis gyufaáruslány c szomorú története, nagyon rég nem gondoltam rá és most köszönöm, hogy felidézted bennem

Angyal-gyremek

Olyanok vagyunk, mint az angyalok,
akik a földön járnak.
Olyanok vagyunk, mint a gyerekek,
kiket még csodás álmok várnak.

Mind egy álomból jöttünk,
de felébredtünk már,
s siratjuk a tovatűnt képet,
véget ért a nyár....

Én olyan vagyok mint egy angyal,
kinek még szárnya még próbál verni,
s próbálok elszakadni a földtől,
el akarok a valóságból menni.

Kék szemeimmel az eget pásztázom,
egy bárányfelhőn téged kereslek,
mert tudom, hogy te fentről figyelsz,
s nélküled én elveszek.

Olyan vagy, mint egy gyermek,
ki megálmodja a valót,
s nevet rajta, tiszta szívből,
ő még lát benne nevetnivalót.

Olyan vagy, mint egy angyal,
mert az is vagy.
Egy bárányfelhőn hasalsz,
és nevetsz rajtam, aki vak.

Könnyek gyűlnek a szememben,
s ágaskodva érted nyúlok,
te kinevetsz, elsuhansz,
én megöregszek, s elmúlok.

Kitárod hófehér szárnyaid,
leszállsz, s karodba veszel,
felviszel egy felhőre, s rám mosolyogsz:
"Látod előbb-utóbb te is angyal leszel."

[size=9:2t7x9z8j]2004.06.28. Erda niire (Area)[/size]

Drowse: ahoz képest, hogy első, nagyon jó! Végre egy nem depis vers...
HV: nagyon jóóóóóó! Az erő a hörcsöggel van!
Ery: nagyon nagy igazság van a versben, és én ezt mindig is utáltam. Egy pezsgő mellett eldöntik, hogy melyik ország ne legyen holnaptól....
Nima: immádom ezt a versed! Annyira szép képek törtek fel az agyambat tőle, hogy belefájdult a szívem. Csodaszép!
Wana: engem az Újra élek c. versed fogott meg a legjobban. Ami nagyon szíven ütött: a szeretet a vértem. --> 8O :itscool:

Sziasztok!
Nagyon régen írtam be versemetr de most megint elkezdem...
remélem egy-két embernek okoznak jó pillanatokat!

/Hideg vér.../

Életemet megtagadva
könnyeimet elfojtva
várok a megnyugtató halálra.
A hideg sötétséget várva
az égető napfénytől írtózva,
megtagadom az életet
mit eddig éltem.
Bár a halált át kell élnem
s utánna kihül a vérem
nem látok más kiutat!
Az éjszakában is pislákol néhány fénypont
s ettől mintha reménnyel telne meg az égbolt.
Mely csak pillanatnyi remény
s ha meglátsz a homályból előtűnni
fekete köpenyembe burkolózva lebegni,
reményed azonnal szertefoszlik,
mint ahogy a halott virág szirma hullik
s a halálszagú széllel a végtelenbe veszik.
Ahogy a sötétség sűrűsödik,
a vakító nap örökre eltűnik,
elvakított szemed végre megnyugszik!
S mikor meglátod magad körül a valóságot,
összeroppan nehezen felépített porcelán világod.
S ahogy felnézel az égre,
a csillagokra reménykedve
szíved jéggéfagy a felismeréstől,
csak hideg kéklő pontok merednek rád a sötétből
melyek kiszívják életed testedből.
Lassan elhalványulva s megtörve
sáppadt ujjakkal kapaszkodva a reménybe,
beleveszel a halálszagú sötétbe!!!

Ezt a verset a szülinapon írtam szegeden,bár nem voltam rossz kedvű mégis néha elkapott valami fura sötét érzés...

Üdv, drágáim!

Azért még itt gunnyadok a háttérben és figyelek és szorgalmasan mentegetek [size=9:3338uqcm](Amikor beesek a gépterembe 2 vizsga között v könyvtárból jövet.)[/size]
Először is -idősorrendben és a feldolgozottság (f)okán- szeretném megköszönni Lamoraknak a Szimpla szonettet-amiből kis módosítással az aláírásom is származik-; és Sötét Úrnak a Szerelmesverset. Utóbbi igen kellemes, rejtvényfejtéshez hasonlítható, szellemi izgalommal igencsak telített perceket szerzett nekem. [size=9:3338uqcm]Az elemzést begépelni jelenleg nincs érkezésem, de szívesen csevegnék róla a szerzővel élőben- már csak azért is, h kiderüljön, a szerzői szándékkal mennyire ellentétes dolgokat látok/magyarázok bele. [/size]

És íme legújabb szörmedvénmyem:


Mákonyok

Képzetkapcsolásos árúkapcsolás,
programozott nyáréj banalizmusa;
szétkülönböződő társ- és sorstalanság:
apokalipszisváró, dekadens cool-túra.

Sebhelyes álarc odaát a kancsó mellett

Wilike, álmodott az este sok szépet, a nyári palotában
Hidegben fázó gyerekek addig csak sírtak, az almafa alatt
Idegen szemek nézték azt a kis maradékot a kutya táljában
Te anya! Ma nem eszünk? A szomszéd fiú kapott ma biciklit
Esztike, van még gyertya, mert olvasnék valamit?

Palotámba vennék egy Picassót, édesem! De jól állna a nappaliban?
O Kedvesem neked minden jól áll, kopasz fejecskéd is lenyűgöz
Wilike apukája ma szabadult a börtönből. Volt ma melegétel is.
Ettek, s mulattak úgy két órát, de aztán menni kellett lopni
Riadót fúj a fekete sas, egy egérke mászik lent a vakondtúrásban

Karácsonykor, beszakadt a körmöm, nem sírtam ma sem
Kimentem levegőzni, a szeméttelepre, s kerestem száraz kenyeret
Késő volt de oly nyugodt volt minden itt kint. Nyár van!

Újra élek

Szeretem a napot, ahogy perzseli víg ajkamat,
Imádom a szellőt, mely csiklandozza nyakamat,
Köszönöm Istenem, hogy ezt mind nekem adtad,
S tőlem viselkedésemre vissza nem ragadtad.

Boldog vagyok, mikor rigó füttyent értem,
Végre felfogtam: a szeretet a vértem.
Erősít a hév, s hogy része vagyok a szépnek,
Lelkem nem keserű, bennem lelkes lángok égnek.

Felnőttem

Zsenge fürtjeim lobogtak,
Futkostam ősz tölgy alatt,
Rózsát téptem tövéről,
Bőröm tövistől felszakadt.

Kis seb, nem emlékszem rá,
Begyógyult ifjúi örömben,
S én csak szaladtam tovább,
Mint mindenki gyermeki körömben.

Kapkodtam a szél után,
"Megfogtam! Enyém!
Nem engedem!", s erős
Birtokvágy hasított belém.

Akkor nőttem föl,
Éreztem minden kell,
Magamon kívül engem,
Fel senki nem emel.

Esztelen erővel elestem,
Bolond akarás keltett fel,
"Tanulj, s tudásvágyad
Örökké, holtodig nevel!"

Timona, köszi, hogy szóltál a helyesírás miatt, depis hangulatban nem igazán figyelek az ilyenekre.

SÚ:hűűű azannnyya ez nem semmi, most nem akarok okoskodni csak tudatni szeretném, hogy ez a vers a földhözvágott 8O , az enter a végén meg adott egy hatalmas nagy pofont, [size=9:2fc59ald]a modern technika antihimnusza alcím se állna neki rosszul [/size]:up:
Erda: nem rossz, bár egy kicsit még finomithatsz rajta. Én egy picit változtatnék a 2. vsz végén erre:
Csendben álltam, és lement a nap,
szemembe csak egy könnycsepp maradt. Persze ez csak az én véleményem...
Az utolsó versszakáról meg egy idézet jutott az eszembe:
"Ha az ember minden napsugarat eltávolítana is,
ott van még a Hold és a csinos csillagok
és a lámpa a téli estéken.
Olyan sok szép fény van a világon!" Wilhelm Raabe
[size=9:2fc59ald]Ja és légyszi olvasd át a verset mégegyszer, mert van benne pár elgépelés és helyesirási hiba, ami picit megneheziti az olvasást, értelmezést... Remélem nem haragszol, hogy szóltam [/size]

Béna lett, de ez telik tőlem:

Naplementébe fordult a nappal,
s a nap befestette az éget arannyal.
Ősz volt, s a fények vígan játszottak,
a fák lombjuk siratva suhogtak.
Csend volt, csak én álltam ott a fűben,
s néztem a napot merően.

A szél játszott a hajszálaimmal,
én csak álltam ott bánatommal.
A nap még megcsillant
a dombok fölött,
s egy fénysugár könnyes
szemembe költözött.
Hagytam, hogy vándorútra
induljon arcomon,
hagytam, hogy a szívem.
túlcsorduljon.
Csendben álltam, és lement a nap,
szemembe még több könnyet csalt.

Leszállt az éj, a dombokon innen,
hogy az égre csillagport hintsen,
minden fény kihunyt, kivéve a csillagok,
s az égen hunyorogtak a lámpások.
Minden ezüstös békében honolt,
a fény emléke csak egy könnycseppben volt.

Sziasztok emberek, felhívásom lenne a számotokra.

Lehetőséget kaptunk, hogy a kapolcsi fesztiválon előadjunk egy színdarabot, ehhez keresek statisztákat, akik kedvet éreznek rövid harcos jelenetben való részvételre. Egy kikötés van, csak olyan ember jelentkezzen kérlek titeket, aki a táborba is megy, ugyanis ott lenne a dolog főpróbája.
Jelentkezni Telcontarnál lehet priviben, vagy telefonon nálam a 06/30-5973213- as számon. az első próba most szombaton délelőtt lenne, úgyhogy kérlek sürgősen jelentkezzen aki szeretne szerepelni.
Különösen számítunk azokra akik egyébként is mennek kapolcsar (pl.. humoros darab szereplői). Előre is köszi mindenkinek

Optimizmus, optimizmus, erő, erő, erő.... találjunk már valahol végre, a fenébe is!!!

Hallottam, elmész oda, hol gyermekkoromban sokat voltam.
Hát vidd el üzeneteimet, kérlek.

Üzenem az ottani szélnek, hogy még emlékszem dalaira.
Ma is felfigyelek a lágymély dallamokra.
Üzenem a gyermekarcú cseresznyéknek,
_Kiket te nem láttál,
S így kérlek, ne is próbálj rájuk emlékezni-
Hogy még élek, látok, figyelek.
Üzenem a napraforgóknak, hogy tanultam tőlük.
Azóta is keresem a Napot, bár elfogytam mellőlük.
Üzenem a madaraknak, hogy hasznos volt a tolluk.
Repülni nem tudok; de érzem szabadságuk.
Üzenem a pornak a földön, felhőnek az égen:
Ember nem változtat meg. Az vagyok, mint régen.
Üzenem a dombnak a tölgyes út legvégén:
Egyszer majd megmászom és szétnézek tetején.
Küzdeni, látni, érezni tanított minden egyes percem.
Áldást kaptam tőlük, élet-tehetségem.

Ha odaérsz, ne szólj semmit.
Állj meg a perceim közt és nézz az én szememmel.

Évfordulós verses tali a Margitszigeten július elsején! Tali a buszmegállóban 3:15-kor.
És amit mindig írok: Ha jössz írj egy privit nekem.
Ezenkívül, ha van kedved hozd el kb. három
legütősebb versedet, és kb három olyat, amit szeretesz, de nem te írtad.
/Lehet több is, lehet fórumos is/

van hogy a kardot tartó kéz nehéz
és ha nyakakat átvágni félsz
könnyen tenmagadra zúdítod a vészt

de ha a harcos merész
többé nem jő a vész
és ellened fejével kezedben hazamész

Béketárgyalás (A hatalom egy arca)

Halk zene szól, a társaság vidám,
folyik a pezsgő, vidám a bál.
Két valcer között komoly férfiak,
sorsokról döntenek: Kinek mi marad?
Országot kreálnak vagy ép eltörölnek,
halk szóval, mintha a szeretett hölgynek
súgnának szerelmes titkokat.

De itt térképek felett folyik a tanács,
hol húzódjon vajon ez a határ?
Nem számít az ember, s a hazugság kegyes.
Nem számít a család, ez a táj kellemes!
Adjuk hát nekik, megérdemlik nagyon!
A csatában százezer ellent lövettek agyon,
vagy csak tízezret? Kit érdekel!

A győztesek beszedik mindennek az árát.
A vesztesek fizetik meg mindenki kárát.
Nem is vesztes. Bűnös! Szenvedések oka!
Büntessük meg. Háborút ne is kezdjen soha!
Fojtsuk meg! Gyalázzuk! Alázzuk meg porig!
Így teremtünk békét időtlen ideig!
S erről ők mit hisznek? nem érdekes!