Versek

Sötét Úr írta:

Ery írta: ...
A Verses Topik nagyrabecsült alkotógárdáját ezennel felkérjük, Beren s Luthien történetéből, Luthien varázsdalának megalkotására.
...
Formai megkötés:
1. A vers ne legyen túl hosszú.
2. A verset énekelni fogják...

Trallala,
trallala,
prity-praty-prutty

(Elnézést... a formai követelmények ezt hozták ki belőlem.)

Annyi "engedmény" van benne, hogy a "ne legyen túl hosszú" elég szubjektív fogalom.. (az ékelésből nem tudunk engedni...)

HV: összevontam két egymás fölött levő hozzászólásodat, mer' ne húzzuk már szét a topicot, meg ne chateljünk már, ha nem feltétlen muszáj
kimoderálni meg nem fogunk, mert ha jól emlékszem, nem szokás cenzúrázni minőség alapján, ami egyébként is teljesen szubjektív megítélés kérdése.
Galadh: szvsz megpróbálkozhatnál némileg építőbb kritikával is... ez már majdhogynem flame

nah, további jó verselést

nem volt a közelben hozzáértő ember....
moderáljátok ki

HV: ajánlom, hogy mielőtt beteszel akármit is, olvastasd el két emberrel, remélhetőleg hozzáértőkkel, és ha ők azt mondják, hogy szerintük beteheted, csak akkor tedd be.

a dúnadán a lépcsőfokon ül....
cipőt köt, és hegedül...

zongorán kíséri magát
ki látott még ilyen dúnadánt

jön ki a nép tolongva
a kedélyük mogorva

mert halott királyuk ég
felette, sötét az ég

a füsttől...

HV(azaz jómagam): építő kritikát akartam, de nem megy mert a vers pocsék

Estel Adániel írta:

Sötét Úr írta: UI. Így utólag elolvasva, ezt kellett volna kockába írni...

Pár apró változtatással miért ne? [code][4:28 Aki a virágot szereti]
Mit várjak attól, ki örömmel
fogadja L ajándékul az L-őre
+

Lam, ez qrva jó tényleg nagyon tetszik!!!

AkárHon..

"Nincs más dolgod, mint elfogadni önmagadat, szembenézni félelmeiddel, s meglátod Ki vagy..
Ellenségeid tartják a legigazabb Tükröt eléd, hát nézz szembe vele, és köszönd meg, mert ez is Te vagy.."


Prológus

Csend-illatában ázva felfoghatatlanul,
mélyen őrzött Remény-gombolyagok
szálainak cafatain az Idő volt az Úr -
Szikrát kapott Erőm - Égj! gyarló ok!

Fényt kap a Seb - s benn, hangtalanul,
kikél Éjéből abandon 'vagyok',
s elfeledett Magjainak Kora alkonyul -
A Magány zokogása elaltatott..

Epilógus

Éj-Rózsa ÉbenFekete megfáradt szárnyait,
szárnyaiban hozott AkárHon gyötört tájait -
A Kár-Hon-vágya kopogtat Lelkének-ajtain..

Kryptan-kaer - Nosce -
i]LétPor-Takaró alatt nyugszik Ében..[/i

Sötét Úr írta: UI. Így utólag elolvasva, ezt kellett volna kockába írni...

Pár apró változtatással miért ne? [code][4:28 Aki a virágot szereti]
Mit várjak attól, ki örömmel
fogadja L ajándékul az L-őre
+

Area: köszönöm. erre csak ezt tudom mondani... meg hogy Nincs Isten. Megöltem.
Lamorak: szintén köszönöm, tökjót hoztál ki ebből a szimplakert-hangulatból. tudod mi jutott eszembe a szövegéről? a régi blablás időkből a régi beszélj szebben szövege. imádom ezt a verset, meg tégedis, báty.

Lamorak: hát ez nagyon szép, erre nem is tudok mást mondani :itscool:
Erda:azt hiszem már tudom melyik lesz az egyik vers amit magammal fogok vinni a talira, ez most nagyon jól sikerült :up: Gratu!

Galadhnak, és Jacoponak sok szeretettel...

A dolgok csak úgy elvesznek.
És hopp, már nincs is itt senki.
És te se, és ők se, és mi se, csak én,
Csak én maradok, mint a Nagy-Magyarország szobor
Lent azon a téren, és azt hiszem más vagyok,
Pedig ugyan az vagyok, ugyan úgy, és te is.
Pedig te már nem vagy itt, de itt kéne lenned,
És átkarolnod, és szeretned,
De te ellentmondasz az összes törvénynek.
Nincs is gravitáció…. Elszállsz egy szappanbuborékban,
Minek hártyája gúnyosan rám villantja szivárványszínét.
Tudod mit? Nem is kellesz, elvagyok én itt magam,
Mint régen, amikor még azt hittem, hogy vannak csillagok.
Pedig senki se mondta, hogy vannak,
És én jövőt vártam tőlük, meg szerelmet, meg utat,
De rájöttem, hogy nincsenek.
És már azt is tudom, hogy Isten sincs.
És ti sem hisztek, hiába van öt nyomorult
Temploma ennek a kisvárosnak,
És magamban én is megkérdezem,
Ha hisztek Istenben, miért van mindegyik teteén villámhárító?
Tudom, ezek lopott szavak, de minden szó lopott,
És minden tett és minden mozdulat,
Téged is loptalak valakitől, és most
Valaki más lopott el tőlem,
És én maradok, és nem teszek feljelentést.
Néha elsétálok az elveszett tárgyak osztálya előtt,
És rád gondolok, de már nem érdekel,
Hiszen már mindegy…
Te éltél értem,
Én érted meghaltam.

Lam: egyre ütősebb versek jönnek... vajon lehet még fokozni? csodálatosan benne van minden, inkább nem is próbálom szavakkal körülírni

Pályázati Felhívás!

A Verses Topik nagyrabecsült alkotógárdáját ezennel felkérjük, Beren s Luthien történetéből, Luthien varázsdalának megalkotására.
(Ezt a dalt énekli Luthien, mikor Beren Finrod Felagund királyt siratja Szauron börtönében)
A győztes pályamunkája belekerül a színdarabba, amely előadásra kerül.
Formai megkötés!
1. A vers ne legyen túl hosszú.
2. A verset énekelni fogják.

Határidő: 2004. július 4.

A pályázatokat az: ery@tolkien.hu címre kérjük elküldeni.

Július elsején évfordulós versestali a Margitszigeten ! Tali a buszmegállóban du. 3:15-kor!
Aki gondolja hozza el kb 3 legütősebb versét, és kedvenc költőinek versesit kb hármat. Aki jön írjon privit, hogy tudjuk ki jön, ki nem, illetve
kire várjunk, ha esetleg ( ESETLEG!!) késik.
Kicsit le vagyok maradva a topiccal, úgyhogy kritikát most nem írok.

Nos, Fa Szimplakertje után elkezdtem gondolkozni a témán, és ennyi ideig tartott, míg valahová eljutottam--szokás szerint egy szonetthez. Most már inkább hagyom, nem gonolkozom rajta tovább, és beteszem, a legkedvesebb Fahugocskámnak ajánlva.

Szimpla szonett

El kéne tűnni a mosolygó tömegben,
Mindig valahol máshol kéne lenni,
Poros polcra néha félretenni
A magányt, és lassan elmerülni ebben
A zajban és fényben; és számtalan arcot
Számon tartani, várva, nem remélve,
Míg az az egy jön, kibírod-e élve,
Vagy mosolygó hulla-egyedül maradsz ott.
És sosem lehet tudni, mi tartja a lelket
Benned és bennük, mily erő emelget
Kezet és poharat a hajnal peremén;
És zajban és füstben hiába nézed,
Egy arc se figyel, senki sem néz téged,
Mintha nem látna senki, csak én.

AkárHon..

"Nincs más dolgod, mint elfogadni önmagadat, szembenézni félelmeiddel, s meglátod Ki vagy..
Ellenségeid tartják a legigazabb Tükröt eléd, hát nézz szembe vele, és köszönd meg, mert ez is Te vagy.."


Prológus

Csend-illatban ázva felfoghatatlanul,
mélyen őrzött Remény-gombolyagok
szálainak cafatain az Idő volt az Úr -
Szikrát kapott Erőm - Égj! gyarló ok!

Fényt kap a Seb - s benn, hangtalanul,
kikél Éjéből abandon 'vagyok',
s elfeledett Magjainak Kora alkonyul -
A Magány zokogása elaltatott..

SÚ: Na bumm. Igen, valaki írni is tud. Elemezni nem szeretném. Még tegnap olvastam, akkor csomó dolog eszembe jutott, amiket azóta elfelejtettem. Legyen hát elég egy főhajtás.
én nem is vagyok ha nem leszel
és nem csinálok ha nem teszel
és nem léphetek ha nem jössz el
és nem nyúlhatok ha nem érlek el igen...
Suhi: Hídavatás! :agree:
Drowse: Nem vmi vidám, de van ilyen.
Nincs maradandó álomkép
Nincs boldog büszke embernép good!
Mil: Ne csiszold tovább. Nagyon szép. Igazi első-nagy-szerelem-ittas, álomvilágos, valószerűtlen, csodaszép érzés.

Milendoria: nagyon szivet melengető.... lágy békesség zsibbasztja az egész testem... még szerencse, hogy gépelni tudok...

Kissé még csiszolatlan és nyers, de most sajnos fáradt vagyok az alakítgatásokhoz.

---

Ez vagy Te nekem

Csöndes árnyak halk susogása
lágy szellő hűs borzolása
sejtelmes fény fakó világossága
tündéri tánc rejtelmes kopogása
szerelmes lélek reménykedő suttogása
alvó álomvilág lüktető igazsága

Üdv!

Köszönöm a kritikát!
Timona: a valaki/valamiben nagyon jó a ritmus, és a visszatérő sor. Mindig valahogy mást jelent...
Angwen: Túrin a kedvencem! Szuperül visszaadtad az érzéseket, és jók a rímek.
HV: szívesen!
SÚ: én is elolvastam, nem csak egyszer, de nekem nem sokat mondott. Ez persze nem a te hibád..... Az eleét értem, de a közmondásmixbe már belegabalyodtam....
Suhi: ez hátborzongató! Elképzeltem a dolgot és huhhhh....
Drowse: ebből az adagból, most te voltál a legjobb. Ez av res komolyan szíevn érintett.... Gyönyörűek a képek, és a felszólítások tömény érzelmeket sugároznak. Ami nagyon megfogott, hogy a felszólításhalamzokban mindig van egy-egy, amik ellentmondanak egymásnak. Profi vers! :agree:

Üdv Álomhozók!

Sajnos kissé eltünedeztem mostanában, de a fórumot azért igyekeztem követni!
Rövid leszek, mert el vagyok havazva ebben a döglesztő melegben is.
Angwen, az Átkozott panasza tök jó lett, mind ritmikailag, mind rím tekintetében, mind tartalmilag. Magával ragad a szomorú végzet... Mondják: a Pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve...
Van, hogy a legártatlanabb dolog is rosszul sül el...
SU, az annyira kezdetű műved ütősre sikeredett, sok jó szókapcsolat van benne, mint a "serpenyőn sercenő", "gyáva kiabálásom" és szép szóláncolat, mint a "magányba palástolt a drágaköves a vak hiúságom". Tartozni valahová, bárhová, csak szeressenek... emellett benne van a fiatalság lázadása is... Érdekes darab...
Timona, Ébredésedből leginkább a "mozaikba burkolt alkony" jött be, és inkább a Valaki-re teszem voksom, ami viszont ügyesen megalkotott vers lett, melyben ott van a tapasztalat keserűsége.
Erda, előző versednek már a nyitása is ellentét
"Mélán meredek magamban.
Hurrikán honor hajamban," aztán pedig a "szél szeli szőkeségét szabadon" sor lágyít rajta és kellemes fuvallatként görgeti tovább a lassan elnehezedő sorokat. Az "éjfeketén égeti értéktelen éveit" elég depisnek tűnik, pedig mindenből tanulunk, azért éljük át az eseményeket. Vagyis az elmúlt évek nem értéktelenek, legfeljebb nem érezzük át jelentőségüket... A vége pedig olyan, mintha miután feladtad az életed, a szél kitépte volna a lelked és azzal suhant volna tova...
Az Utolsó percekben szintén ott a feladás, melyben a vélhetően szebb dolgokért, az álmokért menekülsz ebből a világból. Hejj, gyermekeim, ha ilyen fiatalon ennyire menekültök, mi lesz majd, ha az élet komolyabb terheket is rak vállatokra?
Drowse ezek után ismét kitett magáért kegyetlen-kemény versével, mely szintén nem az üdébbek közül való! Fájdalmas, vad, ellök és magához ránt, rád kiált és messze űz kiátkozva! Hirtelen ezek jutnak róla eszembe. Szinte szétmorzsolódik az olvasó a vers szavai alatt...

Hirtelenjében most csak ennyit kaptam ki a sok közül, de Mecsi is jól összehozza a dolgokat és Suhi is jól suhogtat a farkincájával...
Jómagam pedig egy Holtak Vezérétől olvasott szó, az Ezüsthajó ihlette versen dolgozom. Remélem, hamarosan be tudom fejezni...

ADIM a Des

Az emberek azért magányosak, mert falakat építenek hidak helyett.

Sötét Úr: azt az eget... nem mindennapi szójátszókadvről tesz tanúságot ez a stíluskavalkád-yalullo. (yalullo = mélyvers, szubjektív színezetű, elismerő kifejezés longwerben) A kisherceg-utalás nekem különösen imponál, és rengeteg újabb értelmezéssíkot nyit.

:itscool:

Üdv:
-- Mau

Ha már én nem kapok véleményt akkor én véleményezek...

Erda: az alliterációs versedben az volt talán a legszebb, hogy csak 2.szori olvasatra tűnt fel nekem, hogy soronként alliterál Az utolsó percekben a nyugadt képekbe zárt fájdalom fogott meg igazán!
Angwen:Nagyo szépen versbe szedted a fekete kard sorsát. Az utolsó 4 sor pedig egyszerűen frenetikus!
Rohin:mindenképp vers Annál tömörebb, minél rövidebb. Egyre jobban előkerülnek a Tolkien ihlette versek és ez tök jó!
Suhi:azta ez valami k***a jó lett, GRATU :up: Nagyon tecc!
Drowse: megint hoztad az enyhén depis formádat. Az utolsó versszak meg egyszerűen kiábránditó! Jó kis vers :itscool:
meztelencsiga:te mindig meg tudsz lepni. Ez a versed se egy egszerű, az tuti! Még most is a hatása alatt vagyok, hű.
A horogkeresztem a falon, visszamászott a Buddha szoborra, Ez a sor meg hatalmasat üt 8O !

White Power

Tegnap találkoztam egy szerzetessel
Azt monda minden ember egyelő
Nem akartam elhinni amit mond, én nekem
S órákig sírtam, ez nem lehet igaz!
Otthon a falon a Klán tagjai mosolyognak rám
S a Fürrer néz szép kék szemeivel
Ó mit tegyek kincseimmel! Már nem kellenek
Hiszen már tegnap beláttam, hogy bűnös vagyok
Elvisznek ha leveszem! Engem ne! Én árja vagyok !
De nem lehetek az ! Mert csak ember van.
Kukába dobom előítéleteimet most, és talán mindörökké
A poros képek mögött mintha frissen festett volna a fal.
Az égő kereszt már többé nem ég,
A horogkeresztem a falon, visszamászott a Buddha szoborra,
És szvasztikaként tündököl tovább.
Most már egy jobb célért.
Megint megtelt egy fiók!
Meddig még!

Újabb frenetikusan vidám vers...


Nincs szív, mi dobogna
Nincs arc, mi visszamosolyogna

Őrülj meg! Álmodj! Ébredj fel!
Táncolj!

Nincs szó, mi ne fagyna torkomon
Nincs szellem ős-büszke romokon

Reszkess! Kapaszkodj! Menekülj!
Égj meg!

Nincs maradandó álomkép
Nincs boldog büszke embernép

Gyűlölj! Gilkolj! Hazudj!
Pusztulj el!

Nincs elégedett arcú holt
Nincs Nap-fényt tükröző Ezüst-Hold

Zokogj! Kiálts! Haragudj!
Emlékezz!

Nincs már veszedelmes ősellen - Halott
Nincs perzselő gyilkos Nap - befagyott

Rohanj! Térj meg! Lángolj!
Szüless meg!

Nincs kiút e forgatagból
Nincs menekvés - az ember újra tombol

Rettegj! Remélj! Álmodj!
Add fel!