Versek

Sziasztok!

hosszú hallgatás után(még elég rekedt vagyok...)

Emulgeátorok ab ovo

Három tojást ettem a minap és kikelt mind odabent
kígyók másztak elő a vörösből és marni kezdtek
mélyen belül tépték a húst és életre hívták
a mellkasom, ahogy tekergőztek a bordáim között
A sárgából hangyák törtek tüdőmbe ezernyi csáp
ezernyi láb taposta-zúzta hörgőcskéim hálózatát
S mikor saját véremben fuldokolva vágytam-kívántam
a megváltó halált, akkor, nem előbb, felrepedt a harmadik
Belőle előléptem én
csupasz karddal kezemben kvarckristállyal szívemben
s egy csapással ötszáz kígyót egy lépéssel ezer hangyát
öltem vágtam irtottam ahol értem az élősdi csőcseléket
Pusztító ütközet elemi rombolás mihelyt véget ért
mászni kezdtem felfelé, fel a légcsövemen
mindent kimentettem ami kifért a torkomon és
győzelmi tort ültem saját romjaim fölött.
Most a hulladékból csövezem és megfogadtam
hogy többé nem eszem tojást.

Nimashilin írta: Igenigenigen!
Ha van rá lehetőség, minden topicos jöjjön, sőt az is, aki már nincs, de valaha volt. / Elanor pl... meg a többiek / Legyen össznépi nagyölelés! :clown: Ezzel a talival lezárunk egy gyönyörű évet. Istenem, mennyi mindent köszönhetek nektek! Imádlak titeket! Vigyünk pezsgőt meg miruvort és ünnepeljünk!
Na jó, leállítom magam. A megköszönős részt viszont igenis vegyétek komolyan.

Izé egyetértek! Hüpp egy picit elérzékenyültem, pedig már kicsit kiestem a topicból! MINDENKI JÖJJÖN!!!

Augusztus 29

A szél süvített azon a reggelen, s a fiatal levelek, koravénen hullottak alá
az óriási elterülő síkság mellett, mely hullámok nélküli tengerként terült el
tegnap tanyát vert a félelem, egy turulmadár körözött a szürke égben
Könnyeivel esőt szórván e magtalan élettelen földre
Sír a haza! Sír a nemzet! Sír Napanyám! Sír Földanyám! Sír lett a hazám?
Sem erdő, sem cserjék, sem víz,! Sem élet, sem halál!
Sem Ima! Sem kereszt! Mert elárultál engemet! Álmodtam Jó Atyám!
Álmodtam egy új hazát,.
De nincs vissza út! A keresztet magunkra vettük.
S görnyedten hajol meg a nép az Úr akarata előtt

Hömpölyög ma a sártól a fekete mocsaras víz, sűrűn benőve sással,
Mely tegnap még éke volt e tájnak, de másnapra szemfedele lett a hazánknak
A szembe lévő elnyúló domb színfalként őrködött, melyet az évezredek építettek
de mögötte nem színészek játszottak, hanem a halálhozók sorakoztak
A Reggeli szürkület, harcot vívott a nappal, és nem engedte be az áldást hozó sugarait
25 ezer virágszál hajol ma meg Isten akarata előtt,
25 ezer vitéz vére áztatja majd ezt a kopár sík mezőt.
Morajlik a Csele patak, királyi szív nyugszik benne ma meg mindörökre
Ha tudna medréből kitérne, s felkiáltana segítségér az égbe,
Alászállt a dicső sereg is! S most itt sorakoznak mind.
Dobpergés, énekét viszi a szél az ismeretlen utakon
S szárnyai alá kapván a turulmadarat, s egyre messzebb sodorja
De Ő csak sír! Siratja e hazát! S nem érti az Úr akaratát.

Másfél óra! Ennyi volt! Huszonötezer piciny szív örökre elhallgatott
Szivárvány havasában, liliomok sírnak!
Mit sem cselekednék Uram, mert gyökerestől törted szét hitem
Anyák! Hiába keresitek, keserves sírással kit elvesztettek! Ők már többet nem térnek haza!
Áldott legyen mindenki ki vérét adta a e hazáért!
Mert olyan kincset adott e földnek melyet csak egyszer adhat oda.
Mohács mezején ma néma csönd honol, keserűn őrizvén a múltat,
Fájdalmasan örökre ölébe temetvén azt a dicső kort.
És néha-néha feltűnik a dombok tetején egy síró kismadár!!

Itten cúnya negatív szöveg volt, amit gyorsan kitörlök, mert rájöttem, h mégsem szeretem festegetni azt a bizonyos Sátánpajtást a falra. De a lényeg marad:
Köszönöm, hogy vagytok.

Csele: Ugye nem valós élmény? Rettenetes.
HV: Nincs vmi jó hangulatom, főleg Csele verse után. /sajnos lehet, h aktuális lesz/

Sajnos valós élmény. Anyukám két éve rákos beteg volt, de szerencsére meggyógyult! Arról /is/ szól ez a versike, hogy hogyan kovácsolt össze bennünket a betegsége.
(ha nálatok is beteg vki, nagyon sajnálom, de azt ajánlom, ne keseredj el végleg, Anya majdnem reménytelen volt eleinte, s ma makk egészéges pedig 4 csomót vettek ki belőle)

Suhi: És most tényleg: Nagyöleléééééés!

- izé -

Igenigenigen!
Ha van rá lehetőség, minden topicos jöjjön, sőt az is, aki már nincs, de valaha volt. / Elanor pl... meg a többiek / Legyen össznépi nagyölelés! :clown: Ezzel a talival lezárunk egy gyönyörű évet. Istenem, mennyi mindent köszönhetek nektek! Imádlak titeket! Vigyünk pezsgőt meg miruvort és ünnepeljünk!
Na jó, leállítom magam. A megköszönős részt viszont igenis vegyétek komolyan.

Július elsején évfordulós verses tali! Margitsziget du. 3:00 a buszmegállóban.

Csele: Ugye nem valós élmény? Rettenetes.
HV: Nincs vmi jó hangulatom, főleg Csele verse után. /sajnos lehet, h aktuális lesz/ De ez nagyon kedves lett, már csak azért is, mert látom a lábujjhegyen settenkedő orkokat. Papasajt malma pedig nemtom, h kerül oda, de olllyan mellbevágó, megdöbbentő, fergetegesen megindítóan szürreális kép!

Pár hetes. Perpill szvsz csak a cím nem igaz.

Az elhagyott

Nem drága és nem édes egy szavam sem.
Engedjetek, menni vágyom.
Nincs érték nekem, s nem hiszek semmiben.
Ne szólj! Most így látom.

Megokosodtam ennyi idő alatt.
Hívhatjuk póznak.
Azt akarod, legyek üres; de néhány vágyam velem maradt.
Nem mondják, de magányosak.

Nincs megnyugvás, csak végtelen tagadás.
Női szív, látod, törékeny.
Madár-erős, de enyhíthet a sírás.
Ne csitítsd, vérezzen.

Könnyebb, ha engedem fájni.
Értsétek meg.
Hagyom, szenvedjek, ha nem tudom elnyomni.
Nem szeretnek.

a rohani ent


a rohani ent
egy hanton ül odalent
benőtt ott a fű mindent, ki se látszik szegény ent (jó magas fű)

ezért hát felkelend
és elindult a rohani ent
nappal éjjel mindig csak ment.

nem volt semmi célja
diónak a héja
kaparta a hátát
kapott szénanáthát

ez volt a rohani ent
hol dombon ült
hol csak ment
de bölcs volt mindenekfelett
és okos az öreg rohani ent

szertenézett bámészkodott
hol fű nőtt és gomba honolt
és orkok jöttek csendesen
zajoktól mentesen

haragos az öreg ent
nem nézte mi van, csak ment
és csapkodott szüntelen
övé volt a győzelem

az orkok megdobálták
lándzsáikkal telehányták
bőre vastag, keze hosszú
de már készen állt a bosszú

az orkok körbeálltak
egybehortak sok sok ágat
meggyújtották a mágját
fagallyakkal dobálták

az ent érezte jön a vég
csapkodott hát szerteszét
repült az ork mint a szalma
Papsajt mester kicsiny malma

de trollok jöttek hirtelen
ugráltak a szirteken
körbenéz de nincs segítség
ez lenne hát a vég

tüzet fogott kérge
e vers az emlékére szól
mert hol már egy éorl se lovagol
szegény ent ott ég vadul...

Nemrég követtem el ezt!
Verset úgyan nem tudok írni, de ez valami olyasmi lehet (bár a kategória határait erősen feszegeti):

Anya

Egyszer régen
Ködös őszi esten
Fájdalomból születtem
De Számodra új remény lettem.

Egyszer régen,
Téged megkínzott az élet
Választásod sokszor rossz lett
Elvesztettél annyi gyermeket.

Egyszer régen
Reményként Hozzád megérkeztem
De Benned sok volt a félelem
Számomra nem létezett kegyelem.

Egyszer régen
Emlékszem Rád néztem
Magas voltál, elérhetetlen
Kővet hordtál a szívedben.

Egyszer régen
Nagyon megbetegedtél
Apró, aszott lettél
S én féltem rád nézni
Benned halálod meglelni.
Téged nem sajnáltalak
A halált Te hívtad.
De magamat féltettem
Milyen lesz így az életem?

Egyszer régen
Bementem Hozzád, Te ott feküdtél
S kínodban fetrengtél
Rád nézni is féltem
Mégis Hozzád léptem.
Emlékszem, átöleltelek
Szívem együtt dobbant Veled.
Ott azt hiszem, megértettelek
S végre megszerettelek
De sajnos azon az éjjelen, azt hiszem
Anya, én végleg felnőttem!
Szívemben nagy kő született
S gyermekként már soha nem csodálom az Életet.

Üdv!

Eönwë: szerintem tökéletesen leírtad a zenét. Minden benne van, ami kell.
Dameron: tök jól leírtad az arcokat, csak lestem...
Dingir: Nagyon szép érzés még szebben leírva. Én csak ennyit tudok monddani, ja és a nagy bölcsesség: "A semmiből jöttem, a semmibe térek, de
a pillanat velem marad. "

Mecsi: :iszonyatosandurvánkáromkodóemotikon:
Ez vmi überklasszis!
A reggeli dér megvárta az ebédet, és ő is ideült mellénk az asztalhoz. mi ez??? Csodálatos! Köszönöm ezt a hangulatot. Jól jött. Sikerült megint ráébreszteni, h az én "problémám" csak múló dolog. És véget is tudok neki vetni. Engem nem hagyott el a lótuszlábú Isten. Nem hátrált meg, mindig is mögötte voltam. Csak hallgat.
Artemisz: Édes! Nagyon tetszik ez az optimizmus az utolsó sorban! Követni való példa. Csak nehéz.

Sötét Úr: Köszi a kritikát, valóban az utolsó versszakon törtem a legtovább a fejem. Többször átírtam, de aztán már nagyon be akartam fejezni és végül így sikerült. Majd gondolkodok még, hogyan lehetne rajta változtatni.
A versedet meg, ha megtalálod, nyugodtan tedd be, ezen nincs mit rágódni. Ha csak egy valaki elolvassa, már elérte a célját. (Még ha nem is reagál rá.)

Artemisz (Celebthil) írta: József Attilának:

Magad gyűlölted, vagy a világot?
Akartál-e szólni baráttal?
Vagy saját levedben rohadtra főni
dühödt, erőszakos magányoddal?

Más is árva, mégis tud nevetni!
Mért, hogy Neked jobban fájt a kín?
Mért hozod el nekünk nyomorúságod?
Mért hiszem el neked: nincs már remény?!

Te utolsó; gyalázatos! Te Költő!
Te magad se tudod, mi kell! Beteg!
Te, ki összetörsz engem, Igazság..
Bár fenntarthatnám szenvedésedet!

Erre gondoltál ugye

ÁÁááááhhhhhhhh Finwe ez nem ér, épp most akartam ezt én is elkövetni, de megelőztél...

Sötét Úr ha megtalálod és berakod igérem megpróbálom véleményezni, és szerintem azért mások is meg fogják ezt tenni...

csiga nézd csak az aláírásomat! Ugye nem bánod?

Nyühühüssz!

Sehol se találom azt a régi versemet, amit József Attilához írtam, talán a Költészet Napja alkalmából? :hein:

Nem segítene vki megtalálni?

Már alig emléxem, mert gépnél költöttem.

Akárcsak ezt is, tegnap este.
Pár futó gondolat.. (vajh ki másról, mint Éomerről )

Rémes, tudom, de beteszem!


Álmodozás: (2004.06.10.)

A hajad aranyló, akár a napsugár -
s ha rá gondolok, megelevenedik a végestelen pusztaság

A szemed fényes, villog, mint a kard -
s ha rá gondolok, látom a csatába indulók elszánt, komor hadát

A hangod, akár a vihar muzsikája -
s ha elképzelem, fülembe dübörög az éjszakai patadobogás

Erős vagy, mint senki ezen az elgyávult e-földi világon -
És én szeretlek, még ha senki más nem szeret is...

Legalább megmaradsz nekem.

Eönwë:én nem vettem észre, hogy nem vers szvsz a rövidségéből még jobbal lüktet a zene és annak szeretete :itscool:
Dameron:az utolsó versszak, nagyon hűűűű, de jó lett, nekem nagyon tecc, csak úgy süt belőle az elegem van feeling.
Dingir:tegnap láttam a vihart túlélt pipacsmezőt és olyan melegség öntötte el a lelkemet, mint amit kb a versed olvastán éreztem
meztelencsiga: "Úgy halottam Gaya elköltözött, és egy jobb földre vigyáz holnaptól." ezt a sort nagyon jól eltaláltnak érzem, amúgy meg olyan képeket használsz, hogy csak na 8O

Kicsit megfáradva a vizsgaidőszak súlyától most csak egy újabb Foszlány darabra tellett tőlem:

5.
Dermedt az ölelés, síri a csend.
Félszeg az ébredés, távolba zeng.
Dübörgő érvelés, felhős faszent.
Irom a kétkedést, hív odafent.

A vadas-parkban nem nő a fű!!!


Süvít a tető alatt a szél, s az orgonabokor mellett is van mimóza,
Piros volt a lámpa mikor láttalak, -szegény Tóni-bácsi is megfázott
A reggeli dér megvárta az ebédet, és ő is ideült mellénk az asztalhoz.
De mi mégis láncot hordunk, arra a hegyre senki nem ment fel,

Vakok vagytok kígyó odújában, meleg olajjal loccsantott hamutálürülékek
Orrotok előtt a honban, még a banán is megterem az asztalos Janika háza mellett.
Nem kell Jani bácsi! Nem kell Tóni Bácsi! Nem kell Vileda! Nem kell borotva!
A Pluszban romlott termékek sorakoznak! Jelezvén ezt az országot is eladták!
Le borúluk tehát ismét irgalmas Atyám lótuszvirág lábai mögött,
Mert meghátrált a világ! Mert meghátrált az Idő fátylas Istene,
S a hófödte csúcsok mellett ott Észak Keletre sorban zengnek vad méhek,
S az oltár mellett már nem pap ál, Istent kiált még a szél is!
Elvéreztél óh hazám,! -melletted térdepelek s havaiddal szórom a földet.
Úgy halottam Gaya elköltözött, és egy jobb földre vigyáz holnaptól.
A letaposott virágokat a temetőkertben nincs ki életre fakasztja.
A kutak üresek, de a hulladéktárolók metropoliszokat alkotnak.
Farkasok közt övült most a négy ősvezér! Hamarosan hazatérek száműzetésemből.!
Ébresztő testvérem! Nemsoká mennem kell innen!

Gratulálok, Angyalbandi. Szép érzés, szerencsés vagy.

Egy kis depresszió-űző... Őszintén kívánok mindenkinek hasonló érzéseket!!!

Május 22

Ma reggelre kinyíltak a pipacsok a vonatsínek mellett

Gyászából éledve pirosba öltözteti a tájat,
tündökölve őrzi halottait.

Csodálatos reménységvirág, a pusztuláson diadalmaskodó élet.
Szembesítesz önnön valómmal:

Boldog vagyok. Testem, lelkem, szellemem minden egyes
megkínzott részecskéje boldog. Egészen.

Boldog vagyok. A semmiből jöttem, a semmibe térek, de
a pillanat velem marad.

Boldog vagyok. Ez a legkevesebb és a legtöbb, amit mondhatok.
A legkevesebb és a legtöbb, amit mondhatok:

Ma reggelre kinyíltak a pipacsok a vonatsínek mellett.

Álarc

Egy-egy röpke időre
Zorronak, vagy Pókembernek
Mindig el kell tűnnie
Ha észrevétlen az álarcát
Újra fel kell vennie
De nekem csak döntenem kell
Egy apró rezzenéssel
Hogy éppen melyiket húzzam fel

Ha magamban az utcát járom
Csak a faarcot választom
Mely a járdán rohanva
Tervszerűen egyforma
Terepmogorva katonaruha
És nem áll jól senkinek
Olyan, mint a felhős ég
Vajon megfelel ez még?

Vagy vegyem azt a vidámat
A teli szájjal vigyorgót
A nem éppen rám valót
Fáj a szorítása, ha túl széles a szája
Vagy jó lesz-e a céltudatos
Az igyekvő, pontos-fontos
Á, ehhez meg öltözék kell
Dallamcsengős kijelzővel

Esetleg legyek ma ráérő
A hozzáértő nézelődő
Aki látta, s épp mindig ott volt
Amiről a híradó szólt
Vagy vágjak buta bambaarcot?
Ki megélt már pár kudarcot
Azt hiszem ez nem jön rosszul
Ha az óra lassan fordul

Talán legyen az arcom mérges?
Fejem kopasz, csizmám fényes?
Hogy féljen mindenki Pesten
Mert ivarérett már a testem
És lehetnék még átszellemült
Mint egy felvonulási kürt
Rikoltozva, integetve
Fognék mindent a „keletre”

Vagy a jópofát vegyem elő?
Aki bólogató, helyeselő
Ha fárasztó olykor a szó
Így lehetek megalkuvó
És néha arcom szenvedélyes
Szerelmes és csókra éhes
Ilyenkor rólad álmodom
Hogy a tested mohón szorítom

Ám végül van egy arcom
Amely nem ál, bizton tudom
Ha magam vagyok és nem lát senki
Akkor szoktam ezt viselni
Fáradt és nehéz ez az arc
Mély ráncokat vés rá a harc
De elmondom nektek, nem titkolom
Hogy csak ezen látható minden bánatom

Ring: MacabRe. Amúgy: Juhééé, szalagavatótáncunk címe! :hello:
Amúgy2: Bammeg! Nagyon fáj! Nem tudom, milyen filmet néztél, de nekem is látnom kell. A fás rész tiszta Forrest Gump.
Nem tudom mi tartja össze a csillagokat.
Talán ugyanaz az erő, mint az embereket.
Téli esték nyugodtsága, nyári éjszakák derűs melege. ez meg... Zseniális.
Haebrethilien: Ügyes vagy! Gratu! [size=9:audgytln]Nyugodt város-hatás? [/size]
Adim: Cegény halackalány!
Ha már a lapoknál, híreknél tartunk: Dingir hallotta egyik reggel a rádióban. /tudom, h a te poénod, de kihagyhatatlan, bocsi Lelkem. / Szóval: A győri állatkertből elszökött egy lajhár. Három napig üldözték. Szinte látom...
Jaco: efcáhbk? Nos igen, idióta.
Rabyn: Az ismeretlenes nagyon kedves. Neked írom a dalt...
Dodiee: Ugye? Hát még amikor a jövőt írod le... Az aztán a bumm!
Mecsi: Édes cím ehhez a témához...

Most dalszövegrészletet /de hosszú szó, pedig nem is német! / hoztam, Kispál megy egy ideje gépecskén. Szvsz gyönyörűszép ez a rész.

Kispál és a borz - Csillag vagy fecske
/részlet/

Nem kezdtünk nagyon bele
Semmibe jössz úgyis te
És minek is bármit is
E kis időre

És aztán nem jötté’
Átgyúrtuk életté
Idő komámmal
Ez üldögélést

Végül is mindegy is
Tudtam ,hogy nem is jössz
Este csillag voltál
Nappal meg fecske

Minden föld bevetve
Minden nő rendbe
Na ezt hagyom itt neked
Te csillag vagy fecske

No, én verset írni nem tok, bár szoktam, a következő mindazonáltal szvsz nem az. Az élménybeszámolók topicban említett Anathema-koncert utáni napon, egy rémuncsi (hál' Istennek uccsó) fizikaórán próbáltam a szavakba önthetetlent csupán pár szóval kifejezni. Mondom, nem versnek szántam...

Lélekmélyből feltörő
Érzelmeket bömbölő
Elementáris erő:
a zene.
Embereket megváltoztató
A lelkemet égbe röpítő
Csodálatos zene.
Köszönöm Nektek.

[size=9:166hfzkc]Élmény.
Emlék.
Szeretet.
Barátság.
Összetartás.
Zene.[/size]

hahó emberek
plíz ne cseteljétek szét a topikot... köszi

Nimashilin írta: Adim, HV: ÁLLATOK!!! :clown:
Rabyn: ugye, h milyen jó ez az írás-terápia? Leírod, végigolvasod és te magad is meglepődsz rajta, h hogy lehetett ilyen negatív hangulatod...
Nefi: A Fekete Angyal tényleg szép. Ahogy elképzelem, ahogy ott térdel feketén, véresen, szomorúan... Lesúlytó és monumentális.
Elodyke: Hahh, milyen érzelmes valaki! Kedves, szép.
Area: nagyon szép. Örülhet, akinek ilyen barátja van. Büszke lehetsz magadra.
[size=9:ipu4aqdz]Ugye a kapuk nem zárva vannak, hanem tárva?[/size]
Artemisz: nagyon szívesen.
Sil: Látod, ez a szép a szerelemben! Ők ketten egy személy!

mi állatok?
áááááááááááááá...., nem , nem nagyon

ADIM: tetszik, aranyos.
Rabyn: az, amit édesanyádnak írtál nagyon szép lett! *szipp*
Haebrethilien: GRATULÁLOK!

Jacó: tök rúlz. nekem is valami ilyesmi feelingem van.
Rabyn: ha én az anyukád lennék, akkor nagyon örülnék ennek a versnek!!
Haebrethilien: grat, egyébként rohadt jó a vers!!
Adim: aranyos.

Dans macable
Egy kicsit megfáradtunk, azthiszem.
De itt a vége, s bár százszor mondtuk, de jó lesz, most mégis…
Egy kicsit rosszul esik, hogy ilyen nyugodt vagy.
Nem szeretem a Csendet. Ki kell töltenem valahogy a légüres teret.
Hályogos szemem, mint akit árammal ütnek, felpattan.
A kamera a szemre közelít, be a pupilla mögé, a fekete térbe.

Fény.
Furcsa, hogy itt ülsz. Azthittem meghaltál.
Melléd telepszem. Sok gyerek játszik a téren.
Dejó, mint régen! És felmáztunk a mi fánkra.
Ahol azt terveztük, hogy sohasem válunk el.
Bár a felnőttek sosem hisznek nekünk.
Soha. de Soha. megígértük. Becsszóra.
Aztán észre se vettem. De nem láttalak.
Valami nagy sötétség körbevett. És én csak sírtam utánad.

Egy picit egyedül vagyok, és összehúzom magam.
Mint amikor beteg voltam, mindig odabújtam hozzád.
És hatalmas kezeddel átkaroltál, „nem lesz semmi baj, hidd el nekem.”
Mégis egyre hidegebb lett.
Bejött pár ember, aztán ki is ment. Én mondtam nekik, hogy maradjanak, de hát
meglátták ezt a nagy kupit, apa százszor megmondta, hogy rakjak már rendet.

Nem tudom mi tartja össze a csillagokat.
Talán ugyanaz az erő, mint az embereket.
Téli esték nyugodtsága, nyári éjszakák derűs melege.

The End felirat kúszik be a vásznon.
Megmarkolom a szék karfáját, görcsösen.
Nem így. Nem ezt akartam.
Árammal ütnek.