Versek

Suhikám, cicukám, a kritikát az aláírásomban olvashatod!

SZENZÁCIÓÓÓS!!! :up:


Komolyan mondom, megfogadtam, hogy nem lesz több vimpárgyermekem, de ha így folytatod, lehet, hogy kivételt teszek!

Éjjeli ihlet rúlz!! Jéééé, fél egy van!

---

Bál

Mikor lehull a sötét lepel,
s a farkasnak ember-szó felel,
mikor ezüst a Hold,
és mélyül a folt:
a Sötétség a szivükben;
akkor perdül ezüst ruhában,
a sok halott az éji bálban
táncra, hol maguk vannak,
s két véglet között maradnak,
hol nincs Pokol és nincs Mennyország,
csak unott, örök, szürke formák,
hol azt hitték, hogy van még élet,
s ha maradnak szívük feléled.
De nincs már remény,
ha megtagadták
a Mennyt, s a Poklot nem akarták;
csak élni vágytak örök-létig,
s most összegyűlnek éjtől éjig.

Ooops Cueddo, most, hogy mondod ez nekem eszembe se jutott, [size=9:l34yyu4v]pedig egyik kedvenc Kis Herceg idézetem [/size] , no igen ez a megvilágitás tökéletesen illik Sötét Úr vereséhez!

óó, micsoda alkalom! épp idézni akartam a kishercegből, pont ezt a részt, csak úgy, erre itt van: "szelídíts meg" > SÚ: félelmetesen jó... leszedtem, és betettem a 'versek topic gyöngyszemei' című cuccba, amit viszek talira, ha el nem felejtem

- (...) Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.
- Jó, jó, de hogyan? - kérdezte a kis herceg.
- Sok-sok türelem kell hozzá - felelte a róka. - Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz...
Másnap visszajött a kis herceg.
- Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz - mondta a róka. - Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra is.

---

az az érzésem, hogy ez a könyv sokkal több, mint mese. jópár éve olvastam újra, most Artemisz újra eszembe juttatta és irtózatosan megrázott, annyi, de annyi minden van benne...

Area: Utolsó percek - nagyonnagyon jó!!! Folyamatos, dallamos, tökjó
Angwen: Puff. Remekül bánsz a rímekkel és a ritmussal, megdöbbentően jó és lüktető. Csakígytovább!
SÚ: bevallom, nem olvastam végig teljesen, csak átfutottam, és a SZIA-részen megakadt a szemem. Na az nagyon ütős és igaz, bár erről lehetne beszélgetni.

köszönöm a kritikát meg a véleményeket mindenkinek, bár így utólag rájöttem, hogy rajtam és pár emberen kívül senki sem érti, miről szól, de azért elég jó kis storyt lehet alkotni hozzá így hasból. na de ez mind1.

pusz, Galóc

Sötét Úr: Hát nem tudom mennyire franó, de asszem csak azt tudom mondani amit éreztem, mikor elolvastam.
Egy kétségbeesett panasznak tűnik az első 15 sort, a sok annyiramiatt és mivel a butaságom, tartozniakarásom, szeretnivágyásom szinténn többször is előkerül, ez az érzés csak fokozódik. Ráadásul olyan erőteljes képeket használsz, hogy többször is elolvastatja magát, nem lehet csak úgy átfutni rajta.
Hamis szavak fogják körül a kimondatlan kimondhatatlant ... Erre nincsenek is szavak, hát ja ez pontosan igy van! Az utána következő 4 kis sorocskának meg olyan kis csendes fájdalomnyilvánitás hatása van, de itt már talán kevesebb lendülettel ellátva, már majdnem beletörődve.
A köv 4 sor a kis közhely/közmondásmixxel meg már egyáltalán nem a szerelem kérdését feszegeti, hanem az élet butaságait veszi górcső alá [size=9:3fp4smcq](bár azt nem értem, hogy került oda David Bowie )[/size]
Ebből fakadóan törhet fel a SZIA miértjének kulcsjelentősége, mert mi értelme van mindennek a buta formaságnak, klisének... miegymásnak.
Igy a végére a nikkelszamovár és Kassák Lajos összefűzése talán a bizakodást, álmodozást próbálja kioltani belőlünk. A SZELIDÍTS MEG! pedig szépen keretbezárja az egészet.

Asszem ilyen hosszú véleményt se irtam még, de ez a vers igencsak érdekes a sok forma miatt is, de az üzenet is igencsak szépen van kivitelezve! Nekem tecc az tuti, viszont lehet, hogy sok butaságot hordtam össze róla, ezért bocsika Nem tudhatom neked végül mit sikerült kialakitanod magadban róla, nekem ezt mondta.

Első "valamim" amit versnek lehet mondani:

Hűséges jóbarát,
Beleg Cuthalion.
Túrin Turambar
Volt legjobb barátod
Mégis ő álltala,
Kellett meghalnod,
Gurthang a kard neve,
Mit szívedbe mártott,
Sorsod beteljesült
Távoztál tőlünk
Ó tünde vándor.

kérek véleményt!

Erda niire (Area) írta:


Holtak vezére: immmádom a GyU témájú verseid! "na most szóljál be te csúnya fekete förgeteg.. " :up:


"A képzelet fontosabb a tudásnál"

danke szépen...

Galadh: szinte már túl jó.

Na, jelentem: megszületett az első Szilmarilokos témájú versem... (Ezt is megértem... )

Az átkozott panasza

Idegenben nevelkedtem,
Rosszra fordult, bármit tettem;
Balvégzetem nem eresztett:
Bosszúm százszor célt tévesztett,
Szeretetem mindig ártott,
Öltem testvért és barátot,
Mindenem Morgothnak adtam,
Habár szívből megtagadtam,
Ha bújtam, ha hadakoztam,
Mindenképpen csak bajt hoztam,
S akárhányszor kezdtem újra,
Visszarántott sorsom súlya,
Nyomomban csak halál éledt:
Tűnj hát, múlj hát, átkos élet!

Kardom, te gyilkos, éjsötét,
Nem veted meg senki vérét,
Enyémtől se riadj vissza!--
Talán a föld majd beissza...

Artemisz: Amit idéztél, az pont József Atka verse...
Cueddo: Semmi új... mi lenne, ha egyszer írnál valami rosszat is? Ez csodálatos! Főleg az a fényes-fátylas rész. Ohhh...
Galadh: Néhány része nagyon megrendítő. Mivel ismerős a hangulat, néhol elérzékenyültem rajta. De lesz jobb, sokkal jobb, ne félj. What is the dark? Shadows around you! /Enya/
Milendoria: Inkvizíció keverve egy jó kis "most akkor most alszom és álmodom, vagy ébren vagyok???" érzéssel... Brrr.
Area: tetszik az alliterálós versed, de sztem a 2. vszban kimaradhatna az a "meg" az utolsó sorból. Úgy teljes lenne az összhang.
Eia: Jók ezek a csillagok... Főleg a második!

Kicsit el vagyok csigázva, ugyhogy most nem telne tőlem többre véleményezés terén, minthogy továbbra is nagyon jók vagytok! Ha egy kicsit kevésbé leszek leharcolva hosszabb leszek..., de azért most hoztam két hangulat galacsint nektek, nem túl jók, de most ez van...:

Ébredés

Kitekintve pár lapon,
mozaikba burkolt alkonyon;
játszi könnyed ébredésem
arccá mossa fényeit.

Téged lát e külső métely,
utálom már színeit!

Elvakít a szívverésem,
lángol már a szalma lift.

Messze űz el zsenge térdem.

Józan eszem nem viszi...

---

Valaki/~mi

Valamit hallottam.
Valahogy tetszett,
valamiért elmondtam.
Van aki megvet.

Valakit gyűlöltem,
valakit nem megy!

Van amit próbáltam,
van úgy, hogy nem megy.
Valami segített,
valaki szenved.

Valamit rontottam,
valaki vesztett.
Volt úgy, hogy játszottam,
valahogy nem ment.

Valaki azt mondta:
Van úgy, hogy nem megy.

Vagy csak ne tedd meg!

Erda: Utolsó percek: nagyon jól megragadtad a pillanatot, az ellentétet a boldogság és a fájdalom között. Egyszerű képeket használsz és szvsz ez közelivé teszi az egészet. Grat!!

Utolsó percek

Legyen, hogy az árny tovaszáll,
s a fény majd rám mosolyog,
a bánatot elemészti az öröm,
s nem a sötétben barangolok.
Majd felnézek az égre,
s mámorosan becsukom a szemem,
beszívom a friss, üde levegőt,
és élvezem, ahogy simogat egy napsugár.
Legyen úgy, ahogy az álmaimban,
ahol süt a nap, és zöldell a rét,
és egy elfelejtett délutánon,
a való az állommal fonódik össze.
Suhognak a fák, a patak csobog,
és egyedül sétálok az erdőben,
boldog magányban, s egy tisztáson
újra meglátlak vidáman, s életben.
Majd mind a ketten mosolygunk,
némán a nyakadba borulok,
s a könnyek az örömnek szólnak majd,
s ölelő karodba hullok.

Most is sírok, de a fájdalomtól,
mert kínos, éget az elfojtott ordítás,
mit lüktető sebeim fakasztanak,
s a tétlenség, s a magamba roskadás.
Csendben ülök, hagyom, hogy elvérezzek,
átcsússzak egy másik időbe, másik helyre,
ahol süt a nap, és zöldell a fű,
és egy tisztáson újra találkozunk.

kérek szépen kritikát (és az előzőre is ha lehet)

Üvözlégy!

Arlith: ez tényleg megérdemelte, hogy többször is felolvassák! Az az utolsó sor... nagyon brutális
Holtak vezére: immmádom a GyU témájú verseid! "na most szóljál be te csúnya fekete förgeteg.. " :up:
Szofi: az elsőnek a végén az uccsó két sor nagyon szép, a másodiknak az eleje csodás! 8O
Eia: mondtam, hogy tetszeni fognak nekik. [size=9:3ohvvxsm](örülök, hogy tetszett a cím)[/size]
Milendoria: ettől egy kicsit megdöbbentem... h: hátborzongató!
Galadh: könnyek gyűltek a szemembe... annyira szívszorító.... én csak gratulálni, és megköszönni tudok/om. Nagyon szép, erre már nincs szó!


"A képzelet fontosabb a tudásnál"

Dae: ... :macskamosoly:
Galadh: nem szoktam versen sírni és ez ezután is így marad, de ez most közel volt.

KÖSZÖNÖM.

Üdv:
-- Mau

Nos, Zarándok nem tud a fórumhoz férkőzni, de üzen Nektek:

Mindenkinek gratulál, és külön kiemeli Szofit és Eiát (amihez csatlakozom, Eia a Betoncsillagok, huh...!! ).

Valamint azt kérdezi, hogy a versestalira lehet-e Tőletek háromnál több verset vinni?

Ezt már Suhi mondja:
Milendoria: Ez nagyon ütős!! Nagyon teccik!!!

gondoltam, felnézek most délelőtt, nem bírtam ki estig hát, érdemes volt

Siss: elbűvölő nagyon örülök, hogy mostanában újra írogatsz, magukkal ragadnak a verseid. csatlakozom Artemiszhez, én is imádom ezt a stílusod

Galadh: még mindig hihetetlenül ütős... nem mondom, hogy csak így tovább, inkább azt kívánom, hogy légy boldog

Szofi: remekül egymásba fonódik az eredeti és az átiratod, kölcsönösen gazdagítják egymást.

Szofi írta: Hallottam sírni a vasat.
Hallottam az esőt nevetni.
Láttam,hogy a múlt meghasad,
S csak képzetet lehet feledni,
S hogy nem tudok mást, mint szeretni,
Görnyedve terheim alatt.
Minek is kell fegyvert veretni
Belőled, arany öntudat!)

Jajj, Szofi, ez varázslatos! Bár az öntudat nekem ezüst, de hát ízlések és pofonok...

Sissee, drágám, ez CSODÁS! 8O :up:
Imádom az ilyen stílusú verseidet!

Cegény Galóca! Gyönyörű a versed... Ilyen erőt egy ilyen tragikus műben.. :agree:

Milendoria: 8O Félelmetesen hatásos képeket használsz.
Galadh: :itscool: [size=9:1ncoy3nc]átérzem a helyzetet... [/size]
Szofi: hát, Drága, ilyet is csak te tudsz

Emmeg az enyimé [size=9:1ncoy3nc]tudom, h rémes lett, nem tudok szabadulni a bevett rímektől... [/size]

A Macskák Útja

(Vándor)
Néma patak száraz medréből
Víz csobogását hozza a szél.
Elfogyó hold fehér szeméből
Hulló könnycsepp, ezüstszín vér.
Sárgaszemű kis szellemem,
Örök lény-gyere, játssz most velem,
Játssz a lelkek fonalával.
Hét fenyő veri a csillagos eget,
A Nép Erdejébe tíz ösvény vezet.
Huszonegy kanyarral fut a mélybe,
Tudatlant visz a vég ölébe.
Parancsa egy: menni, menni.

A Nép:
Susogj, virág, rezzenj, bokor.
Gyere, utazó!
A vad útvesztőket járod?
Ne félj.
A kiutat tán megtalálod.
Ha nem is lelte eddig senki...

(Vándor)
A fák alatt bolyongó nép
Elfeledett birodalma
Elfeledett, mert elrejtett:
Nem leli ember hatalma.

Vándor:
Útmenti tüskés virágok
Levélkarma csapdos felém,
Óceán-mély sötét erdő,
Ily helyen még nem jártam én...

Macska:
Hallgassatok! Idegen szív
dobogását érzem.

Vándor:
Engedjetek! Az erdő úgy hív,
lelketekre kérem!

Macska:
Nézzétek, ismét egy halandó.

A Nép:
Sorsát tudod: közénk nem való.
Merre mozdul szemed?

Macska:
Szemében sötétet látok,
Mélyebb, mint az erdő maga.
Halandó ily bölcs is lehet?

A Nép:
Elér az átok!
Lelke nem a te világod,
Cselekedj hát, oktalan.

(Vándor)
Sárgaszemű kis szellemem,
Örök lény, gyere, játssz most velem,
Mutasd emberi alakod.
Két csillag gyúlt ki az égen,
Sárga fény asszony szemében
Kialszik s fáklyalángja
Utat mutat s megvárja
Engedi foglyát az erdő.
S az erdőn túl napvilág,
Erdő mélyén új virág,
Kék szirmáról kék fény csordul,
Vakká tették sárga szemét,
Többé sose találja meg
Egy halandó tekintetét.
Sárgaszemű kis szellemem,
Örök lény, gyere, hervadj velem.
Játssz a szívek fonalával,
Örök vándor szélhajával.

utoljára

nem mondom el milyen érzés
ökölbe szorított kézzel ülni
és arra várni hogy talán felébredek
hogy talán csak álom volt
nem hiszem el.
nem lehet ennyire szeretni valakit
aki soha nem is létezett igazán
mindig távol volt
mélyen elásva a felszín alatt
mélységesen felületes álom
igen csak álom volt
olyan amilyenről az elején tudod már
hogy soha nem fog valóra válni
de nincs erőd azt mondani
hogy én ezt nem akarom
soha nem is akartam mégis az enyém
olyan szép lehetne az egész... érted már?
nincs többé mit érteni
én vagyok a kezdet
és én vagyok a vége mindennek
nem akartam megszületni mégis itt vagyok
engem senki sem kérdezett
semmi jóra nem emlékszem az életből
neked viszont sokat köszönhetek
megtanítottál rá hogy nem szabad hinni
soha sehol senkinek
minden csak hazudik neked
nem foglak megismerni
és ha látlak elmegyek melletted
szeretlek
szeretlek
szeretlek
szeretnék veled menni kézenfogva
a kijárat felé ki ebből a világból a miénkbe
talán még létezik és nem rombolta le senki
te mondtad hogy kell lennie egy helynek
ahol csak mi vagyunk
mi és az eső
vigyázz...
és várj még egy kicsit
úgy rohan itt minden
nem értem merre tartanak az évek
ha újra fiatal lehetnél
én meg újra gyerek
semmi sem változna
legfeljebb egy kicsit jobban fájna
az évek mennek tovább
kegyetlenül egyre messzebb visznek tőled
messzebbre és nem tudod
észre sem veszed mert te csak álmodsz
de közben ébren vagy
látom tág pupilláidat
hallom ahogy ver a szíved
egyre lassabban
gyengül a pulzusod

ömlik a fény és mi elmenekülünk
igen én látom már a kijáratot ebből a rohadt világból
de te még nem jöhetsz...
te nem
te soha nem leszel ott ahol én vagyok
ez hazugság
én nem járhatok majd a te nyomodban
hiábavaló lenne az egész
önmagam örökös ismétlése hogy szeretlek
és ha még mindig...

és megállnak az évek
itt fogok várni rád a kijáraton túl egyedül
nem akarom hogy elmúljon ez az érzés
örökre magamban ragadok azzal amim van
hidd el jobb lesz minden
csak találjuk meg a kijáratot
és minden rendbe jön
én is álmodni fogok és azt fogom hinni
igen hinni fogom
hogy már ketten vagyunk és boldog leszek
kezdemkezdemkezdemkezdem kezdem veled!

Ágyadba fekszik tested, de az szöges
Párnádra hajtod fejed, de az tüzes
Betakarózol, s valami megmar
Elalszol, s messze valaki meghal
Felébredsz álmodból, kínpadon ébredsz
Felkelnél, de a hóhér nyakadon bárdot élez
Sírsz, de könnyed égeti arcod
Sikoltasz, és hangod már nem hallod
Vallanál, de fejed elhagy
Ölnél, de már halott vagy

Mélán meredek magamban.
Hurrikán honor hajamban,
szél szeli szőkeségét szabdon,
petyhüdten pihenek a padon.

Erdnyedve eleresztett
tudatom tanácstanal tovaszáll,
kiáltva kergeti kósza képeit,
éjfeketén égeti értéktelen éveit.

Szél szava sziszegőn szaladva,
megmondta m'ért maradok magamra,
elvette, eszem, erőm, elvemet,
feloldozott, felfedett,
megbecsültelek, s megöltél megvetőn.

Erdarea bíztatására[size=9:3vujdvx8](köszi a címet!)[/size]:

[size=9:3vujdvx8]Variációk egy témára - Betoncsillagok

1.
Csillagképek
Tükröződnek
Betonszőnyeg
Víztükrében.

2.
Csillaglények
Megőríznek
Tejútenger
Emlékében.

3.
Aszfaltképek
Gyülekeznek
Csillagszemek
Közfényében. [/size]

Rossz a fiók Sárika!

Homályban izzik a szikra a tűz mellett. Alig látok.
Porral tele ment a szám, s lassan belefulladok.
Nagy szél van idefent, egy döglött varjú az út mellet énekelt.
Vagy csak a szél rángatta. Nem érdekelnek a döglött varjuk.
Már a verebeket sem látom meg az utcán úgy, mint régen
Betiltott gondolatatok vannak bent, ott a kutacsok alatt
A Marha jó állat volt, amíg nem jött a böllér.
Fazékba kong az isten átka, két messiás jóízűt lakmározik rajta
Cenzúrázott betűk öngyilkosságok követnek el a a 220 as konnektorban
De én letéptem magamról jelképeimet, mert új istent imádok mától. Szerelmes vagyok!
De legalább a falióra kidobott darabjai a kukában újra járnak.
A vak bácsi tegnap lehajolt a megállóban:( Mert látott ott egy húszast.
Megdöbbentő élményt nyújtott nekem, vakok között látni
Hazamentem s kidobtam a hamis érettségimet, a történtek lesújtottak.
Kezembe került Radnóti, de volt még hely a szemetesben is.
Pedig szerettem őt is, no meg a többieket.
Te se állj rossz sorba haver ha visznek, mert tudod milyenek ezek
Kruscsov, Jeremiás, Csernyenykó, no meg Boldizsár
A közért mellet mind az összes sorban áll.
Mosolygok rájuk, tömött fogaim engedelmes jószágok.
De megyek arrébb mert ebben a sorban nincs helyem.
Emberek van itt még valamilyen sor? Beengedtek?
Annak a bácsinak miért van csillag a homlokán?
Nem tudtatd? Mit? Édes kis mosolygós ármánykám! Mit?
Megrendezték itt is a csillaglovasok fesztiválját!
Ma a jobbak, tudod kedves íróm, azt hordják.
Lehajtott fejemmel lassan ballagok a homályos utcán, és sírok.
De könnyeimet felfogja anyámtól kapott női balon kabátom.
Ezek is csak cenzúrázott könnyek, mert ma sírni is lehet.
Állj meg! Nem foglak így utol érni! Állj meg rongyos élet?

Üdv, Drágáim!

Élek és figyelem a topicot- valamint szorgalmasan mentegetem a verseiteket amikor nethez jutok-,de mire odáig jutnék, h hozzászóljak,mindig kimegy alólam a net
Elsején ha 1 mód van rá,ott leszek,sőt, verset is hoztam-igaz,csak egy átitatot.
(Az eredeti : József Attila Eszmélet-ének a IX-ik szakasza

Hallottam sírni a vasat.
Hallottam az esőt nevetni.
Láttam,hogy a múlt meghasad,
S csak képzetet lehet feledni,
S hogy nem tudok mást, mint szeretni,
Görnyedve terheim alatt.
Minek is kell fegyvert veretni
Belőled, arany öntudat!)

J.A-parafrázis

Hallottam sírni a falat.
Hallottam a napfényt nevetni.
Láttam,ahogy a jelen meghasad,
s hogy csak képzetet tudok szeretni
és nem tudok könnyen feledni,
görnyedve üresség alatt.
(Miért kell mintákat követni?
Hogy beinduljon a folyamat.)




(Tudom,a vége kissé gáz,de erre jutottam eddig.)

Puszi mindenkinek:Szofi

futás! mentsd az irhád törp sereg,
barlangitok falán gonosz fény dereng...

futás! szaladjatok sinda nép!
orkok másznak erdeitekben szerteszét

futás! menekülj fuss váradból! (ember )
termeidben orkok gonosz dala szól

de hajnal jő, fény dereng
seregünk rengeteg
na most szóljál be te csúnya fekete förgeteg..
hess barlangból sötét szárny..!
menj erdőből gonosz árny!

Erda niire (Area) írta: Peredhil] a szél dala nekem nagyon bejön! hangulatos, és kifejező. Imádom a szelet, és ebben a versben minden bentvan, ami a szél.

Nyugi, még hátra van a ciklus két része.
Bár megjegyzem; kissé erősödik.

Cueddo: Tényleg érezhető némi óda- és úgy zusammen Jaco-hatás, de ez semmit nem von le a hatásából.... legalábbis én most vogyok olyan hangulatban, hogy megüssön. 8O

Egyébként több, valószínű, hogy nem megyek talira. :ezvan: Jó verselést.

Üdv:
-- Mau

Rab:

Aranymag írta: Július elsején évfordulós verses tali! Margitsziget du. 3:00 a buszmegállóban.