Kérdések

Uhrmann Ivánt talán hagyjuk...

Finwe: Igazad van... Szvsz fogalmazzunk úgy hogy törekednek a tökéletességre. Vagyis vannak hibáik, de szvsz nem lehet kijelenteni hogy: "bevágták a durcát".

De be lehet csak a valák bedurciznak tőle...

Mivel Középfölde nagyban hajaz az Észak-Gerán mitológiára, hiszen Tolkien nemtitkolt célja egyfajta angol, teremtés-eposz, legenda késztése.
A görög pedig egy példa volt. Az istenek viselkedésére.

Finwe: Igazad van... Szvsz fogalmazzunk úgy hogy törekednek a tökéletességre. Vagyis vannak hibáik, de szvsz nem lehet kijelenteni hogy: "bevágták a durcát".

Anduin: És ugyan mi a csudának kéne figyelembe vennünk a Görög mitológiát?

Kösz a választ, Olorion.papa, de én ezt a térképet kicsit elnagyoltnak tartom, szerintem az atlasz írója itt megint kicsit hasraütésszerűen rajzolgatott. Beleásom majd magam a forrásokba hétvégén egy kicsit több infóért.
Levedi

Ha már csak az Észak-Germán mitológiát vagy esetleg a Görög mitológiát vesszük alapul, akkor is láthatjuk, hogy az istenek sehol sem tökéletesek, főleg nem Göröghonban. Hiúak, csalnak, ölnek, féltékenységből cselekednek, gonosz dolgokat művelnek, de leginkább, csak mulatoznak.

Természetesen a valák nem voltak ennyire semmittevők, de szerintem, lévén az észak-germán mondaköri kapcsolatot, nekik is biztos voltak emberi hibáik, mint például Tulkas aki mindig könnyen haragos lett.
És nyilvávaló, hogy ők is rendelkeztek ,,emberi" tulajdonságokkal, melyek befolyásolták tetteiket.
De szerencsére nem voltak olyanok, mint más kultúrák istenei, akik tényleg semmivel sem törődtek.

Dehogy voltak tökéletesek, ezt ők maguk is tudták. Manwe maga is mondta mikor elpusztultak a fák, hogy nem fordítottak kellő figyelmet Arda többi részére. Szentek de nem tökéletesek.

Figyelembe kell venni hogy Tolkien mélyen vallásos volt, és így tökéletes isteni erőket képzel el. Vagyis valahogy ilyen formában kell róluk elmélkedni.

Visszatérve a valákra:

Jobban beleolvastam a Szilmarilokba és egyértelművé vált számomra, hogy a valák nem bedurciztak a lámpások ledöntése után, hanem Almaren szigete elpusztult, ezért költöztek Nyugatra, ahol egy biztos otthont kedztek építeni, de ez nem jelentette, hogy sorsára hagyták Középföldét. Manwe tekintete és sasaié mindvégig figyelte Ardát, Orome ha csak tehette leszámolt Melkor teremtményeivel, Yavanna pedig gyógyítgatta az okozott sebeket és sürgette a Melkor elleni háborút. Szerintem nem is az a kérdés, hogy inkompetensek voltak e a valák, ennél izgalmasabb a dolog.

Tudniillik a valák Oromét és Tulkast leszámítva elsősorban nem harcosok voltak hanem teremtők, akiknek mégiscsak ez volt a feladatuk, hogy építsenek, ezt tudták legjobban ,ez volt a szívük vágya. Ettől persze el lehet és kell is gondolkodni azon, hogy mekkore felelősség terheli őket, abban, hogy nem minden erejüket a Melkor elleni harcra fordították, hanem szép házakat is építettek maguknak, pl:) És azért ebben is elég
árnyalt a kép, hisz például fényre szüksége volt Ardának. És a fákat is védelmezni kellett, gondolom nem akarták ott hagyni őket szabad prédául Melkornak, úgy mint a lámpásokat.
Szerintem a valák tevékenységét, nem a saját önkényes szempontjaink szerint kell értékelnünk, hanem feladatuk, bennük rejlő képességeik, természetük szerint. Mi rejlett bennük és ehhez képest hogyan cselekedtek. Ők elsősorban teremteni akartak, és közben védeni is a világot. Talán abban hibáztak, hogy túl nagy figyelmet fordítottak az építésre a harc helyett, ha szisztematikusabbak, akkor Melkor pályafutása talán rövidebbre nyúlik. Viszont akkor nem biztos hogy ennyi szépséget hoztak volna létre, lehet hogy a világ is több sebet kapott volna, nem tudni. Kevesebb költői szenvedély és több küzdelem, harci taktika és legfőképp józanság. Melyik a jobb?...

Tudod, olyan térképek, melyen egy ország közigazgatási, gazdasági, ipari ágazatait, csomópontjait mutatja, illetve az orszog pontos határait azt politikai térképnek nevezzük.
Nos, mivel Harad határairól, főleg a keleti és déli részen, semmilyen információ sincsen, ezért nincs nyilvávalóan politikai térkép. Tágabb értelemben kijelenthetjük, hogy mind Gondor-ról, mind Rohan-ról, de a Megyéről is maradt fenn hasonló térkép, melyen pontosan láthatóak határai, és megvannak nevezve határoló pontjai, ezért nem monthatod, hogy márpedig ilyen térkép nincs, ez csak egy kifejezés!

Azért látható, hogy nem pontos, főleg a déli részen, Harad politikai ismereteinek hiányában, ami persze enm a térképkészítő hiányossága.

Levedi írta: Kérdés: Merre húzódott Gondor keleti határa fénykorában?

Azthiszem, itt a válasz a kérdésedre:
kep.tar.hu/papaiolorin/50037589?o=24#2

(forrás a középfölde atlasz)

Liliom: legjobb tudomásom szerint nincsen róla info...

Feltettem egy kerdest, amiben a torpok ugyan nem szerepeltek, de jo hogy a tundek meg az emberek mellett oket is megtargyaltatok, tenyleg.
De mi van a hobbitokkal? Annyi szokasuk es hobortjuk ki van fejtve, tenyleg nincs sehol utalas a temetkezesi szokasaikrol?

Attól tartok ez utóbbi hozzászólást pontosan fele annyira tudom hova tenni, mintha kétszer ennyire tudnám...

Nyilván valahogy Aragorn azt mondta, hogy mivel acsúnya sötét bácsinak vége, Why we can't just go along! (bocsi az utalásra a 92. Los Angelesi lázadásra, aki tudja, az érti)
Ez magyarul úgy szólt: Add ide minden pénzed, különben......
Nos, erre gondolom a keletlekó királyok leakasztották a mordályt a falról és ekkor Aragorn és Éomér odament és odapörkölt nekik.
Ezekután keletlakó király kijelentette, hogy mégis meggyőzték ész érvekkel, már látja a béke előnyeit, gondolom ezek után adott egy kis ajándékot is, és békét kötöttek.

arról tudni vmit, hogy a Gyűrűháború után mi lett a haradiak, umbar-beliek és kelet lakók sorsa?

Azt hiszem, Dél-Gondort tuti visszahódította Aragorn, és mivel azt is írja, hogy a déli földeken gyakran harcoltak rohani lovasok a Negyedkor elején gondolom visszavette Umbart, és Közel-Haradot is. Keleten ugyanez lehet a helyzet, visszaállította Gondor régi határait.

Kérdés: Merre húzódott Gondor keleti határa fénykorában?

Acho írta: biztos... az elektronikus könyvváltozat előnyei!
arról tudni vmit, hogy a Gyűrűháború után mi lett a haradiak, umbar-beliek és kelet lakók sorsa?

Kicsit háboruztak Gondorral, de utóbb békét kötöttek

Nincs forrás, de tudnál azon az egy ,, a hamvasztás csak barbár keleti királyo kszokása" idézeten kívül ami azért csekély, és nem tünde mondta (?), tudsz más ellenpéldát mondani?
Mivel Középfölde nem Narniában, egy messzi-messzi galaxisban, és nem aklingonoknál van, joggal helyezhetjük el itt a földön, mivel ez nyilvánvaló.
Ezért nem lehet semmit kizárni, egészen addig, m íg írásos cáfolat nincsen. pont

Jólvan elismerem, csak mivel a cselekmény, anno az ókor elött játszódik,.............mind1 hagyuk.
Elismerem, utalás, és írás nincs rá, nem is tudom, miért kardoskodom itt, de azért egyértelmű bizonyíték sincsen.
Azt viszont kijelentem, hogy a tündék a természetes halál hiánya miatt nem rendelkeztek különleges temetési szokásokkal.
A temetés náluk nem volt mindennapos. (eredetileg)

biztos... az elektronikus könyvváltozat előnyei!
arról tudni vmit, hogy a Gyűrűháború után mi lett a haradiak, umbar-beliek és kelet lakók sorsa?

Csak nem begépelted?

Alyr kérésére íme:

– Mindenekelőtt az elesettről kell gondoskodnunk mondta Legolas. – Nem hagyhatjuk itt így, a holttestét az orkok között.
– De nagyon kell sietnünk – mondta Gimli. – Ő maga sem kívánná, hogy itt időzzünk. Üldözőbe kell vennünk az orkokat, ha van még remény, hogy bármelyik társunk is él a fogságukban.
– Azt viszont nem tudjuk, hogy a Gyűrűhordozó velük van-e vagy sem – mondta Aragorn. – Róla lemondjunk? Nem őt kéne előbb megkeresnünk? Kegyetlen választás.
– Akkor lássunk neki annak, ami az első dolgunk mondta Legolas. – Sem időnk, sem eszközünk nincs, hogy bajtársunkat illő módon eltemessük vagy sírdombot hordjunk fölébe. De kőhalmot talán emelhetünk.
– Kemény munka lenne, és soká tartana: követ közelebb nem találunk, csak lenn a folyóparton – mondta Gimli.
– Akkor fektessük csónakba a saját s elhullott ellenségeinek fegyvereivel – mondta Aragorn. – Aztán küldjük le a Rauros vízesésén, s testét adjuk át az Anduinnak. Gondor folyója majd tesz róla, hogy csontjait ne gyalázza meg senki gonosz jószág.
Sietve átkutatták az orkok hulláit, egy halomba hajigálták kardjaikat, behasadt sisakjaikat, pajzsaikat.
– Íme! – kiáltott Aragorn. – Nyomra akadtunk! A komor fegyverhalomból kiemelt két arannyal és vörössel írt, levélforma tőrt; tovább kutatott, s ráakadt veres kis drágakövekkel díszített fekete hüvelyükre is. – Ezek nem ork-fegyverek! – mondta. – Ezeket a hobbitok hordták. Az orkok elvették tőlük. Nos, ha élnek még, barátaink fegyvertelenek. E két tőrt magammal viszem, mert ha ok nélkül is, de azt remélem, hogy egyszer majd visszaadhatom nekik.
– Én meg összeszedek minden nyílvesszőt, amit találok, mert a puzdrám kiürült – mondta Legolas. – Átkutatta az összehordott fegyverhalmot, a környékét s jó néhány ép nyílvesszőt talált, hosszabbakat is, mint amilyeneket az orkok használni szoktak. Alaposan szemügyre vette őket.
Aragorn megnézte az elesetteket. – Ez nem is mind mordori. Van köztük, aki Északról jött, a Ködhegységből, már amennyire én az orkokat és fajtájukat ismerem. És vannak köztük idegenek is. A fegyverzetük nem is hasonlít az orkokéra!
Volt ott négy másféle kobold-katona, nagyobb termetű, füstös képű, ferde szemű, oszloplábú-sonkamarkú. Ezeknek kurta, széles pengéjű kardjuk volt, s nem görbe szablyájuk, mint az orkoknak; az íjuk meg tiszafából készült, hossza, formája megegyezett az emberek íjaival. A, pajzsukon különös dísz: fekete mezőben kicsi, fehér kéz; vassisakjukon elöl S-rúna, valami fehér fémből.
– Ilyet még sose láttam – mondta Aragorn. – Vajon mit jelenthet?
– Az “S“ Szauronra utal – mondta Gimli. – Nem nehéz kitalálni.
– Nem – mondta Legolas. – Szauron nem használ tünde-rúnát.
– S a valódi nevét sem; azt sem engedi, hogy kiejtsék vagy leírják – mondta Aragorn. – S nem használ fehér színt sem. A Barad-dűrt szolgáló orkok meg vörös szemet viselnek címerül. – Elgondolkozott egy pillanatra. – Azt hiszem, mégiscsak Szarumán lesz – mondta nagy sokára. Vasudvard gonoszságot forral, és senki nincs többé biztonságban. Gandalf pontosan ettől tartott; hogy az áruló Szarumán tudomást szerez az utazásunkról. Valószínű, hogy Gandalf elestéről is tud. Lehet, hogy Móriából való üldözőink egyike-másika kijátszotta Lórien éberségét, vagy elkerülte Lórient, és más úton jutott el Vasudvardba. Az orkoknak gyors a lábuk. De Szarumán még sok más módon szerezhet híreket. Emlékeztek a madarakra?
– Nos, nem érünk rá rejtvényt fejteni – mondta Gimli. – Vigyük el innét Boromirt!
– De azután mégiscsak kénytelenek leszünk törni a fejünket, ha a helyes utat akarjuk választani – felelte Aragorn.
– Ha egyáltalán választhatunk helyeset – mondta Gimli.
A törp fogta a fejszéjét, és levágott néhány ágat. Ezeket összekötötte íjidegekkel, s ráterítették a köpenyeiket. Ezen a kezdetleges hordágyon vitték le társuk holttestét a partra, s utolsó csatájának diadaljelvényeit is, amelyeket el akartak küldeni vele. Rövid út volt, mégis nehéznek találták, mert Boromir szép szál és tagbaszakadt ember volt.
Aragorn ott maradt a parton, a hordágyat őrizte, Legolas és Gimli gyalogszerrel sietett vissza Parth Galenbe. Az jó egy mérföldnyire volt, így hát időbe telt, amíg a két csónakon visszaértek a part mentén, bármilyen szaporán forgatták is az evezőt.
– Különös mondanivalónk van! – jelentette Legolas. – A parton csak két csónakot leltünk. A harmadiknak nyoma veszett.
– Jártak ott orkok? – kérdezte Aragorn.
– Semmi jele – mondta Gimli. – Különben is, az orkok magukkal vitték vagy elpusztították volna valamenynyit, s a poggyászt is.
– Majd megvizsgálom a nyomokat, ha odaérünk mondta Aragorn.
Befektették Boromirt a csónak fenekébe, amelyen utolsó útjára akarták bocsátani. Összehajtogatták a szürke csuklyás tünde-köpenyt, és a feje alá tették. Megfésülték hosszú, fekete haját, és elrendezték a vállán. Lórien áranyöve ott csillogott a derekán. Melléje helyezték a sisakját, ölére a meghasadt kürtöt, a kardmarkolatot és az eltört pengét; lába alá ellenségei kardjait. Aztán a csónak orrát hozzákötötték a másik csónak farához, és kieveztek vele a vízre. Szomorúan húztak végig a part mentén, s kanyarodtak be abba a gyors vizű folyóágba, amely Parth Galen zöld gyepét mosta. Tol Brandir meredek oldala napfényben izzott; még kora délután volt. Ahogy dél felé haladtak, ott szállt fel s szivárványlott előttük a Rauros párafüggönye. A lezúduló víz robajától csak úgy remegett a mozdulatlan levegő.
Szomorú szívvel útjára bocsátották a koporsócsónakot; ott feküdt benne Boromir; nyugodtan, békésen siklott lefelé az ár kebelén. Közben a maguk csónakját keményen evezve megállították, a folyó magával ragadta Boromirét; elúszott mellettük, lassan távolodott, mígnem már fekete pont volt csak az aranyló fényben, majd hirtelen eltűnt. A Rauros csak bömbölt. Elnyelte Denethor fia Boromirt, aki immár nem látja viszont Minas Tirithet, s nem áll ki többé reggelente a Fehér Toronyba. De Gondorban még sokáig azt beszélték, hogy a tünde-csónak sértetlenül jutott át a vízesésen, a tajtékzó tavon, s Boromir holttestét Osgiliath mellett, az Anduin mellékágain át egy csillagos éjszaka a Tengerre vitte.

Mivel Középföldét egy Tolkien nevezetű illető találta ki, lehet, hogy érdemesebb lenne az ő elbeszéléseiből kiindulni... Le van írva, hogy az azanulbizari csata után a törpök pusztán kényszerűségből, az idő hiánya és az elesettek nagy száma miatt kényszerültek elégetni a halottaikat. A leírás, bár explicite nem mondja ki, de erősen következtetni enged arra, hogy ez igenis egy egyedi, em megismételt motívum volt a törpök történelmében.