Megye - Hobbitok

Kérdeznék valamit:

Szándékodban áll az egész 'Concerning hobbits'-t bemásolni ide??? :hein:

Na,újra én vagyok Újjabb ismertetővel a hobbitokról. :pimp:

Gyaplábúak
Természet: Vékonyabbak és alacsonyabbak, a bőrük barnább; szakálluk nem nő és lábbelit nem viselnek; kezük-lábuk formás és fürge. Leginkább a hegyvidékeket és a domboldalakat kedvelik. Sokat érintkeznek a törpökkel. Ők a hobbitok legáltalánosabb, legtipikusabb és legnépesebb képviselői. Legkevésbé ők szeretik a helyüket változtatni, és a hobbitok ősi szokását megőrizve, ők még mindig alagutakban és odúkban laknak.

Irhafakók
Természet: Világosabb a bőrük és a hajuk, azonkívül magasabbak és karcsúbbak a többieknél. A fákat és az erdősségeket szeretik. Ők vannak a legkevesebben. Barátibb kapcsolatokat tartanak fent a tündékkel, mint a többi hobbit; több tehetségük van a nyelvekhez és a dalokhoz, mint a kézművességhez; ősidők óta jobban szeretnek vadászni, mint szántani. Valamivel bátrabbak és kalandvágyóbbak, mint a többiek, sokszor ők lesznek más fajták nemzettségeinek vezetői vagy főnökei.


Sztúrok
Természet: Erősebbek, a válluk szélesebb, kezük-lábuk nagyobb. jobban szeretik a síkságokat meg a folyópartokat. Nem félnek annyira az embernépektől, jó viszonyban vannak velük. Ők az egyedüli hobbitok, akik tudnak úszni, csónakázni és halászni. Rövid, ritka szakállat tudnak növeszteni az állukon, a hobbitok közül csak nekik lehet valamilyen arcszőrzetük.


Majd még jeletkezek

Hmm...

Mintha valami Tolkien nevezetű ürge írt volna hobbitokról, nem?

[size=9:1j0qgpxl]Olvasta itt valaki a Gyűrűk Urát? [/size]

Találtam egy nagyon jó leírást a hobbitokról. Aki esetleg nem nagyon ismeri ezt a faj akkor annak ajánlom.

A hobbitok népe apró termetű, a törpöknél is kisebb, de nem oly zömök testalkatúak. Inkább az emberekhez állnak a legközelebb. Általában vidám, jóindulatú, békés, barátságos népek, akik többre becsülik a békés hétköznapokat, a bőségesen termő szántóföldeket és az evést-ivást, mint a veszélyeket és kalandokat. Ha azonban sarokba szorítják őket, meglepően szívósnak és kitartónak bizonyulnak, olyannyira, hogy nem is gondolná az ember puhány külsejüket és jól táplált ábrázatukat tekintve. Talán azért is élvezik szüntelenül a földi javakat, mert szükség esetén le tudnak mondani róluk, s derekasan viselni a sors csapásait. Jó a kézügyességük, mozgékonyak és fürgék, de igen sokra tartják a kényelmet, és nem szoktak fölöslegesen sietni. Három fajtájuk alakult ki: a gyaplábúak voltak a legnépesebb csoport, utánuk következtek a sztúrok, a legkevesebben az irhafakók népe volt (a fajtákat a későbbiekben részletesen is ismertetjük).
Személyiség: Mindig hajlanak az egyszerű tréfákra és a napi hat étkezésre (ha tellik rá) és áradó kacagással nevetnek. Bár óvatosak az idegenekkel, mégis vendégszeretők, kedvelik a társaságot és az ajándékokat: bőkezűen adnak, és sose szabódnak, ha kapnak. Többre tartják az evést, a jókedvet, a dalt, mint a felhalmozott aranyat. A kovácsfújtatónál, vízimalomnál, szövőszéknél bonyolultabb gépekhez nem értenek, s gyanakodva szemlélik az ismeretlen dolgokat. Nem igazán harciasak, s a mágiához sem értenek, de megvan minden adottságuk arra, hogy így is elboldoguljanak a világban. A kényelem mindennél fontosabb szempont otthonaik berendezésénél és öltözködésükben. Saját múltjukat, történelmüket nem nagyon ismerik, ennek köszönhetően eredetük a múlt homályába vész. Élénk érdeklődést mutatnak viszont a családfakutatás és a pipafű-termesztés (melyet szerintük ők fedeztek fel) iránt, nem beszélve a sörfőzés mesterségéről. Csak lassan jönnek indulatba, és nem pusztítanak semmi élőlényt sportból. Földhözragadt lények: nem kedvelik a nagy magasságokat és a szélesebb kiterjedésű vizeket. Inkább megmaradnak a biztonságos talaj közelében. A legtöbbjük megveti a kalandokat, s habókos népeknek tekintik az utazókat. Azonban kíváncsiságuk néha erősebbnek bizonyul lustaságuknál, s ilyenkor könnyen egy kaland kellős közepén találhatják magukat. Szeretnek elzárkózni a külvilágtól, s figyelmen kívül hagyni a határaikon kívül eső eseményeket, kivéve néhány nyugtalanabb természetű hobbitot, akik soraiból kerülnek ki a kalandozók. Gondosan számon tartják rokoni kapcsolataikat, gyakran írnak családi krónikákat. Nagyon élvezik az ilyesmit, ha precízen van összeállítva: szeretik könyvben látni, amit már úgyis tudtak - rendbe rakva, áttekinthetően, ellentmondások nélkül. Agyagból vagy fából készült pipákat szívnak, s a füstkarikák fújását művészetté fejlesztették ki. A hétköznapok nyugalmához erősen ragaszkodnak, s nem szívesen zökkennek ki megszokott életritmusukból. Kedvelik a fejtörőket, s igen gyorsan is jár az agyuk, ha találós kérdésekről van szó. Ha a szükség úgy hozza, meglehetősen találékonynak bizonyulnak, alkalmazkodnak a körülményekhez. Dolgos kezű népség, keményen tudnak dolgozni (ha muszáj), s többnyire őszinték és nyíltak. Egyszerű a gondolkodásuk, de fürge észjárásúak, s az évek során szert tehetnek egyfajta természetes bölcsességre. Természetük nehezen ismerhető ki, még azoknak is tudnak meglepetéseket tartogatni, akik már hosszú éveket töltöttek hobbitokkal együtt, vagy rengeteget tanulmányozták őket. Egy hobbitban mindig több rejlik, mint amennyit első ránézésre meg tudna állapítani róla az ember; bármikor előállhat valami meglepő dologgal.
Kinézet: Magasságuk változó: a mi mértékegységeink szerint általában 60 és 120 cm között van, de manapság ritkán haladják meg a 90 cm-t. Tarka ruhákban járnak: főleg a sárgát és a zöldet kedvelik; lábbelit azonban ritkán viselnek, mert a talpukon vastag, kemény bőr nő, és a lábfejüket sűrű, gyapjas, barna szőrzet borítja, olyasféle, mint a hajuk, amely többnyire barna és göndör. Szakálluk ugyanakkor nincsen. Hosszú, ügyes ujjaik vannak, arcuk pedig inkább jóindulatú, mint szép: széles, pirospozsgás, szemük csillogó, szájuk nevetésre áll. Hajlamuk van arra, hogy pókhasat növesszenek, de azért eleven mozgásúak. A hobbitok átlagéletkora nem sokkal haladja meg az emberekét: a 100 évesnél idősebbek aggnak és rendkívül tiszteletreméltónak számítanak. A gyermekkoruk hosszú, csak 33 évesen válnak felnőtté, a gondtalan és felelőtlen húszas éveiket huszonéveknek nevezik. Mivel igen egészségesek, a maximális életkoruk néhány évtizeddel nagyobb lehet az emberekénél.
Kapcsolatok: A hobbitok között csekély a széthúzás a különböző fajták között. Mindhárom csoport békésen megél egymással, noha kissé furcsán tekinthetnek egymásra eltérő mentalitásuk miatt. Tulajdonképpen egyik fajjal sem ellenségesek, bár az emberekkel értetik meg magukat a legkönnyebben. Egyes feltételezések szerint ez a hobbitok és emberek távoli rokonsága miatt van. A törpökkel, tündékkel, fél-tündékkel és gnómokkal is igen jó viszonyban állnak, noha három fajtájuk nem azonos módon viszonyul e népekhez. A fél-orkokra már gyanakodva és félelemmel tekintenek ork származásuk miatt. Általában a velük nagyjából azonos magasságú lényekben jobban megbíznak, mint a "Nagyokban". Mivel ritkán vesznek részt a történelem alakításában, kevés nép ismeri őket igazán, ahogyan ők is sok népet pusztán a mesék kitalált szereplőinek tarthatnak.
Jellem: A hobbitok leggyakrabban jó jelleműek, bár semleges jellem is előfordulhat közöttük. Fontos nekik a megszokott, nyugodt életmód (ez törvényes vonás), de ugyanakkor meglehetősen szórakozottak, nyugtalanok és gyerekesek is tudnak néha lenni (ez kaotikus vonás).
Hobbit vidékek: Ha csak tehetik, jól művelt, ápolt földeken tanyáznak. Nincsenek saját államalakulataik, mindig más népek mellé telepednek le, főleg emberlakta vidékeken. Ilyen helyeken alakítják ki otthonaikat, amelyeket aztán teljesen a magukénak tekintenek, s ahol mindent annak rendje-módja szerint szabályoznak. Élükön általában nemzetségfők állnak, ők irányítják a mindennapokat, s közülük választanak maguknak egy thánt, aki összefogja őket, és aki a névleges kormányzói szerepet tölt be (ő hívja ugyan össze a gyűlést és a sereget, de mindkettőre meglehetősen ritkán kerül sor a hobbitok életében). Egyéb hivatalokat és tisztségeket is szoktak kialakítani, de ezek még a thánnál is jelképesebb szerepeket töltenek be, noha a közigazgatás javarészt ezekhez kapcsolódik. Külön "vigyázókat" bíznak meg határaik védelmére, s őröket neveznek ki a belső rend fenntartása érdekében (ez többnyire azt jelenti, hogy az elbitangolt vagy tilosba tévedt jószágokra ügyelnek). Eredetileg minden hobbit földbe ásott üregekben élt, s még mindig az ilyesféle lakóhelyeken érzik magukat a legotthonosabban. Az idők folyamán másfajta szálláshelyekkel is meg kellett barátkozniuk, hisz a terep sem mindenütt kedvezett az ilyen nagy méretű és szerteágazó alagutaknak (azaz szmiálok-nak, ahogy ők nevezik), így a föld fölött is építkezni kezdtek. A fából, kőből, téglából készült házakat főleg molnárok, kovácsok, kötélverők, és más hasonlók kedvelik, mert a fészer-, és műhelyépítés már korában meghonosodott. Rendszerint hosszú, alacsony, kényelmes házakat építenek, sokuk a szmiálok megjelenését utánozza; ezek száraz fűvel, zsúpszalmával, tőzeggel fedettek, falaik valamelyest kidomborodnak, ablakaik és ajtajaik pedig kerekek. A hobbitok házai és üregei sokszor igen nagyok és népes családok laknak bennük. Előfordulhat, hogy rokonok számos nemzedéke él együtt viszonylag békésen, egyetlen ősi, sokalagútú hajlékban. Főleg mezőgazdasági és kézműves tevékenységből élnek meg, de ez vidékenként is változó lehet.
Vallás: A hobbitokra nem jellemző a vallásos érzület, gyakorlatias észjárásuk miatt az ilyen elvont dolgok nem igazán foglalkoztatják őket. Nincs is saját kultuszuk, általában más népektől veszik át a termékenységgel, természettel, békével kapcsolatban álló vallási szokásokat. Csekély képzelőerejüket azonban mintha meghazudtolná az a sok népi hiedelem, babona és előítélet, mely néha elterjedhet egy-egy hobbit-közösségben. Mindenesetre jobban szeretik a kézzel fogható, pontosan körülírt dolgokat. A kalandozó hobbitok vallását persze erősen befolyásolja jelleme és kasztja is!
Nyelv: Nincs semmilyen bizonyíték arra, hogy valaha is létezett hobbit-nyelv. Ha létezett is, feledésbe merült réges-régen, s a hobbitok emberemlékezet óta a Közös beszédet használják, ennek az ábécéjével. Az írást-olvasást a hagyományok szerint az emberektől sajátították el. Van viszont egy-két sajátos "hobbit-kifejezés", melyekkel fűszerezik beszédüket, ilyen például a szmiál, a mathom (ezek olyan tárgyak, melyek az évek során felesleges kacattá váltak, de nem szabadultak meg tőlük), stb. Maga a hobbit elnevezés egy ősi embernyelvből eredhetett, s nagyjából "üreglakó", "üreg-építő" lehetett a jelentése. Mivel a Közös beszéddel a legtöbbször meg tudják értetni magukat mindenféle néppel, nem sok egyéb nyelvet ismernek (kivételnek számítnak az irhafakók).
Nevek: A hobbitok neve egy vezetéknévből és egy utónévből áll. Az előbbi vagy becenevekből ragadt rájuk, s lett végleges jelzővé, vagy virágok és fák neveiből erednek. Kivételnek tekinthetőek azonban a régebbi nemzettségek elnevezései. A lányokat többnyire virágokról, drágakövekről és effélékről nevezték el, a fiúk jelentés nélküli utónevet kaptak, melyek rövidek és egyszerűek.
Férfi nevek: Andó, Balbó, Dandó, Bódi, Tóbi, Pufi, Noba, Boba, Trufiádok és Fredegár.
Női nevek: Rózsa, Piroska, Gyöngy, Pipitér, Primula, Lobélia, Péni, Esztella, Rozamund és Mimóza.
Családnevek: Puttonyos, Cövek, Kürtös, Gödrös, Alagi, Boffin, Borbak, Tuk, Nagytüszőfi és Hurka.
Kalandozók: A hobbitok szerint a kaland haszontalan, kényelmetlen dolog, amely miatt lekéshetik az étkezéseiket. Nem is igazán tudják megérteni, mi bírhat rá egyeseket arra, hogy elhagyják otthonaikat és nekivágjanak az ismeretlennek. Az a kevés hobbit, aki mégis kalandozónak áll, vagy kíváncsiságból teszi, vagy nyughatatlanságból (ez főleg az irhafakókra jellemző, nem véletlen, hogy közülük csöppennek be a legtöbben egy-egy kalandba), esetleg kényszerből, mert véletlenül belekeveredett valamibe. Ezzel el is veszíti jóhírét és minden megbecsülését a hobbit társadalomban, féleszűnek fogják tartani, s ha lehet, el is kerülik a társaságát. Mindez persze nem jelent kitaszítottságot a közösségből, ennél azért erősebbek a családi és nemzetségi kötődések, de mindenesetre távolságtartóbbak lesznek vele szemben még a legközelebbi rokonai is. Kalandozó csapatok szívesen alkalmaznak hobbit kalandorokat felderítésre, kémkedésre, kincskeresésre, esetleg betörésre, mert így tudják leginkább kiaknáznia hobbitok adottságait. Az a hobbit, aki csatlakozik egy ilyen társasághoz, könnyen megtalálja a helyét, s nem hagyja cserben társait, bármikor lehet rá számítani.

www.warofthering.net/photoforum/ ... =525&page=

Sziasztok!

Igen, valahogy úgy volt, hogy Ellana mondta.

A Gyűrűk Ura, F. Függelék, Hobbitok írta: Vlamiféle ősi hobbit-nyelvről semmilyen adat nem áll a rendelkezésünkre. Úgy látszik már az ősidőkben is mindig azt a nyelvet beszélték, amit az emberek használtak: hiszen az emberek szomszédságában vagy éppen közöttük éltek. Így, miután Eriadorba kerültek, hamarosan átvették a Közös Nyelvet, és amikor letelepedtek Bríben, egy részük már kezdte elfelejteni korábbi nyelvét. Ez nyilván valamifél Felső-Anduin-vidéki embernyelv volt, a rohírok nyelvének rokona, bár a déli sztúrok valószínűleg a dúnföldi nyelv egyik rokonát vették át, még mielőtt észak felé vándorolva letelepedtek a Megyében.

Nem tudjuk, hogy lett volna ősi hobbit nyelv... Tolkien nem alkotta meg, tehát nincs. Pedig de szívesen megtanulnám. De legalább nem kell vele bajlódnom, ha a Megyébe pottyanok.

Alyr Arkhon írta:

Szméagol írta: Sziasztok!

De, Nóli, pontosan az! A hobbitok nyelve úgy tűnt el, hogy a Közös nyelvet keverték az ő nyelvükkel. De a Gyűrűháború idejére már csak szavak maradtak, mint a szmiál vagy a mathom.

Az eredeti nyelvük hasonlítahott a rohírokéhoz, de ez csak ötlet ami most fogant a fejemben...

Ezt valahol a Függelékben írja is, azt hiszem,,, vagy a prológusban? De valahol írja! Meg elvégre is...mindkét nép észak-keletről származik (ha hülyeséget írtam, bocs, de azt hiszem, a rohírok is).

Sziasztok!

A Gyűrű keresése szerint a negyedkorban végleg eltűntek az emberek szeme elől. Bár Tolkien nem mondja ki egyértelműen, hogy elpusztultak, vagy csupán jól rejtőzködnek...

A kritikával kapcsolatos hozzászólásokat töröltem, nem igazán illik a hobbit mentalitáshoz.
Szóltam, hogy a Kornya-féle kritikát itt mellőzzétek, mert ez így OFF. Annyi topic van még fórumon... Hozzászólások törölve.

Pl.: A Gyűrűk Ura Prológus...

Nóli írta:

Qmarton írta: Bocs, de még új vagyok itt és lenne egy kérdésem. Tuti, hogy volt már téma, de a hobbitok egyátalán hogy kerülnek a történetbe? A Szilmarilokban elmésil a Harmadkor történetét, aztán egyszer csak szótejt a hobbitokról, és semmit sem mond az eredeteükről. Nektek van ötletetek.
:hein:

Eredetileg vszeg emberek voltak, akik az életkörülményeik miatt egyre apróbb termetűek lettek, míg el nem érték a hobbit magasságot, és az életformájuk teljesen eltorzult az emberekhez képest, akiktől féltek.
Valószínűleg eleve is egy kisebb törzs voltak (számban és testméretben is) ami miatt az emberek által üldözötté váltak és elkezdtek rejtőzködni, odvakban élni, így indulhatott el a méreti kisebbedésük.
Az első bekezdés tény (Ankalimon előadása), a második szvsz van így.

Ezt hol olvastad?

azt tudom!
De tételezzük fel, hogy azok az embere még sokáig embeek voltak és sok sok soksok év kellett nekik mire hobbitá fejlődtek (tod mint a majomnak, hogy ember legyen)

Üdv! Derégen jártam itt.
Most olvasom a szilmarilokat és abban van egy olyan, hogy volt egy embercsoport akik Eriadorba menekültek Melkor elől. És őket elfeledék. Nos arra jutottam, hogy belőlük lettek a hobbitok. hiszen a hobbitok is eriadorban laknak ha jol emlékszem, és az emberek távoli rokonai

Qmarton írta: Bocs, de még új vagyok itt és lenne egy kérdésem. Tuti, hogy volt már téma, de a hobbitok egyátalán hogy kerülnek a történetbe? A Szilmarilokban elmésil a Harmadkor történetét, aztán egyszer csak szótejt a hobbitokról, és semmit sem mond az eredeteükről. Nektek van ötletetek.
:hein:

Eredetileg vszeg emberek voltak, akik az életkörülményeik miatt egyre apróbb termetűek lettek, míg el nem érték a hobbit magasságot, és az életformájuk teljesen eltorzult az emberekhez képest, akiktől féltek.
Valószínűleg eleve is egy kisebb törzs voltak (számban és testméretben is) ami miatt az emberek által üldözötté váltak és elkezdtek rejtőzködni, odvakban élni, így indulhatott el a méreti kisebbedésük.
Az első bekezdés tény (Ankalimon előadása), a második szvsz van így.

Bocs, de még új vagyok itt és lenne egy kérdésem. Tuti, hogy volt már téma, de a hobbitok egyátalán hogy kerülnek a történetbe? A Szilmarilokban elmésil a Harmadkor történetét, aztán egyszer csak szótejt a hobbitokról, és semmit sem mond az eredeteükről. Nektek van ötletetek.
:hein:

Bilbó írta: Sziasztok!!
Arra kérnélek Titeket, hogy ha bármiféle hobbitlakról van képetek ,kívülről, belülről, alaprajzról... azt küldjétek el nekem.

Köszönöm.

Keress az Elfwood-on!
Ha ilyesmikre gondolsz.

Sziasztok!!
Arra kérnélek Titeket, hogy ha bármiféle hobbitlakról van képetek ,kívülről, belülről, alaprajzról... azt küldjétek el nekem.

Köszönöm.

Sziasztok!

Nodlee: Teljesen igazad van. Én is gyerekszoba nélkül nőttem fel mégsem vagyok ennyire degenerált. Én csak azt nem értem, hogy a rajongása, hogy fordulhatott át ilyen vak gyűlöletbe? Amit a szereplőkről írt az egyenesen felháborító volt! [size=9:35j8iyoe]Ha valaki részletezni akarja ezt csak a hobbit szereplőket lehet ITT.[/size]

Sil hozzászólását benn is hagyom, mert nagyon tanulságos, Hodori, annak ellenére, hogy OFF.

Elolvastam a Sil által belinkelt cikket... És megdöbbentem. Hogy lehet valaki ilyen szinten primitív?? Egy: Amit írt, az még csak nem is volt nevezhető kritikának, inkább csak a mű lehordásának. Kettő: Ha ír valamit, akkor legalább legyen igaza. De azthiszem egyetértetek abban velem, hogy az egész 10 oldalas irománynak egyetlen igaz sora nem volt. Három: Azért én megpróbálok olyan véleményt kinyílvánítani, amit nem lehet csípőből megcáfolni. Márpedig ezt meglehet. Nem is kell megeröltetnem magam hozzá. Néha még saját magát is cáfolja szegénykém... Hihetetlen...
Pl a fekete fehér erkölcsiség: Na és akkor Boromir? És Gollam?
Amit meg a Megyéről és a hobbitokról ír, az egyértelműen bebizonyítja, hogy szegény léleknek nem volt gyerekszobája...
Ezen csak röhögni tudnék, ha nem bosszantana az emberi hülyeség... :rmad2:

Samu für immer!

Trufa és Pippin forevöör
:merrypippin:

Sziasztok, uj vagyok a cseten..gondolom ez a szoba a hobbit fanoké Egyszer egy ismerösöm azt irta hogy a hobbitok a tökéletes társadalom Tolkien szerint, akár igaz akár nem, nagyon aranyosak és viccesek:)
Nektek ki a kedvencetek?

Hobbit-rohír rokonság Függelék Nyelvek

Például a rohirok meséiben a hobbitok holilok néven futnak.

Bizony, a két nyelv rokonságára több utalás is van azokban a részekben, amikor Pippin és Trufa rohírok közt vannak. Azt hiszem több szavuk is hasonlít.

Sziasztok!

Alyr Arkhon írta:

Szméagol írta: Sziasztok!

De, Nóli, pontosan az! A hobbitok nyelve úgy tűnt el, hogy a Közös nyelvet keverték az ő nyelvükkel. De a Gyűrűháború idejére már csak szavak maradtak, mint a szmiál vagy a mathom.

Az eredeti nyelvük hasonlítahott a rohírokéhoz, de ez csak ötlet ami most fogant a fejemben...

Igen, ez így van. Pippin vagy Trufa mondja valahol, hogy olyan volt a rohírok nyelve, mintha ismernék. Ez olyan, mint a finn meg a magyar. Hallottam finnül beszélni egy embert és olyan "ismerős" volt. Pedig egy szót sem tudok belőle.