Mitológia, vallás, filozófia Középföldén

Nem kell ebből új topic. Csak le kell szögezni, hogy igenis vannak tudatmódositó szerek középföldén tehát hibás a könyvnek a bemutatója. Egyébként kösz, hogy mégjobban alátámasztottad ezt az elképzelésemet.

Az off-ért meg sory azért irtam ide mert az a könyv is valami filozófiáról meg mitológiáról szól.

Még egy kis off.

Dínchamion írta: Argumentio ex silentio.

Argumentum vagy argumentatio.
:mrfrodo:

csizma írta: Sokat néztem hová kéne ezt a hozzászólást biggyesztenem, de sajna nem találtam neki megfelelő helyet.

Szvsz ez nagyon nem tartozik ide (mármint a hozzászólás), de ha már itt van, akkor nem pakolgatom ide-oda.

csizma írta: Végülis az itt bereklámozott könyvről lenne szó. Úgy néztem ez egy külön magyarázat filozófálgatás a gyűrűk ura mellé és többet lehet belőle tanulni illetve el lehetne mélyedni a témában.

Ühüm. Mindemellett vannak benne iszonyú állatságok is...

csizma írta: Meg is vettem volna ha már az első bekezdésben nem találok egy óriási hibát azaz elfogultságot. Mert szerintem középföldén igenis vannak tudatmódositó szerek. Ha úgy vesszük az elfek igen sok ilyesmit ismerhetnek az erdőben. Van olyan szoba is amiben úgy érzed magad mintha be lennél heroinozva, pld. völgyzugolyban. A félszerzetek pipadohányánál fűgyanusabb dolgot pedig el sem tudok képzelni. Pláne a filmben úgy röhögnek miután rágyujtottak hogy csak na.
Szóval ha már igy kezdődik.....

Izé. "Ismerhetnek". Leírja Tolkien bárhol is explicite, h ismerik? Ennél fogva kijelenthetem azt is, h "Középföldén nagy divatja volt az internetnek", mivel T. sehol sem írja le, hogy nincs. Argumentio ex silentio.

A másik pedig: szokták volt mondani, h mindenki magából indul ki... Tehát azt olvasol bele, amit akarsz, én részemről nem nagyon véltem bármi tudatmódosító szert felfedezni (még Szarumán is csak ironikusan jegyzi meg, h Gandalfnak elvette az eszét a félszerzetek piapfüve -- plusz ironikus, mivel ő maga is szívja, mint kiderül). És amikor ezt a részt olvastam [size=9:3fd1rggp](fordítottam)[/size] abszolút módon egyetértettem vele.

Másrészt: a filmet sehol se vedd alapnak, mert elég ciki, ha ugyebár van szöveg is.

Harmadrészt: érdekes vélemény, de sajna alapja nincs. De hát ki vagyok én, hogy beleszóljak az értelmezés szabadságába...

Ja, igen. Aha, jó duma. Érdemi hozzászólás? Ontopic, esetleg?

Üdv:

Sokat néztem hová kéne ezt a hozzászólást biggyesztenem, de sajna nem találtam neki megfelelő helyet.
Végülis az itt bereklámozott könyvről lenne szó. Úgy néztem ez egy külön magyarázat filozófálgatás a gyűrűk ura mellé és többet lehet belőle tanulni illetve el lehetne mélyedni a témában. Meg is vettem volna ha már az első bekezdésben nem találok egy óriási hibát azaz elfogultságot. Mert szerintem középföldén igenis vannak tudatmódositó szerek. Ha úgy vesszük az elfek igen sok ilyesmit ismerhetnek az erdőben. Van olyan szoba is amiben úgy érzed magad mintha be lennél heroinozva, pld. völgyzugolyban. A félszerzetek pipadohányánál fűgyanusabb dolgot pedig el sem tudok képzelni. Pláne a filmben úgy röhögnek miután rágyujtottak hogy csak na.
Szóval ha már igy kezdődik.....

Ankalimon írta: Ezek között is csúcs A Gyűrűk Ura freudista értelmezését prezentáló "gyöngyszem".

Inkább vulgár-freudista, mérhetetlenül leegyszerűsítve azt a Freudnál is igen ingatagon megalapozott építményt, amit más pszichoanalitikusok sokkal értelmesebben, relevánsabban tudnak használni (ezt azért mondom, mert épp most recenzáltam egy könyvet, amely középangol szövegek értelmezéseit hajtja végre egy egészen elfogadható pszichoanalitikus terminológiával--bár az az érzésem, narratívákat szubjektumnak tekinteni és tudattalanokat meg elfojtott dolgokat kapcsolni hozzájuk azért akkor sem más, mint egy kritikai metafora...). A lényeg, hogy a pszichoanalitikus eredmények a szubjektumelméletben (aminek Tolkienben való használhatóságára én is utaltam lentebb is, meg a LEP-es beszélgetésen is) és a szemiotikában sokkal fontosabb leszármazottai Freudnak, mint a nevetséges fallosz-vadászat minden szöveg minden motívumában.

Rendben. Nem ragaszkodom feltétlenül a saját véleményemhez. A témában alkotott különböző nézőpontok egy kicsit meggyőztek arról, hogy a Gyűrűk Ura mégiscsak az a regény, amely többféle értelmezésre ad lehetőséget. Sőt gyakorlatilag valamennyi olvasó többé-kevésbé másképp látja, még a főbb vonalak tekintetében is.

Fény: A Szilmarilok érdekesen fogalmaz: az Ungoliant után keletkező sötétség nem egyszerűen valaminek a hiánya, hanem egy élő, mozgó önálló valami. Bombadil Toma is arról beszél, hogy ő még látta azt a sötétséget, amiben nem volt félelem.

Itt szerintem ha pl. a neoplatonizmust nézzük, hogy a sötétség, mint a fénytől való legtávolabb esés jelenik meg, és így egyértelműen rossz. Tolkiennél nem. van egy sötétség, ami semleges, és természetes és van, ami negatív, gyilkos, természetellenes. Egy dolog minimum két oldala, mint sok más Tolkiennél..

Ninniach írta: Ha megfeszülök sem emlékszem már hogy hol, de valahol le van írva, hogy eredetileg a (és nem csak a napszakok váltakozásából eredő) sötétség, ill. a halál nem bírtak negatív jelentőséggel, hanem Morgoth "tanításai", befolyása nyomán váltak félelmet keltővé.

Vhol a Szil. elején, valószínűleg a tündék ébredése után van erről szó (amikor a sötétségben elvesző, a Vadász v vmi hasonló névvel illetett sötét figura által elkapott tündékről van szó). Egyébként az emberek is, mikor a keletről való vándorlásuk okát kérdezik, mindig a mögöttük (és a múltjukban) húzódó sötétségről beszélnek (de sosem mondanak semmit róla--ha pszichoanalitikus lennék, itt lehetne 'kollektív elfojtásról' beszélni ). De szerintem a sötétség legjobb és legtöbbet mondó képi/narratív megjelenése a Fák halála Ungoliant által (ugye, eleve ironikus, h a LEP-en Ungoliantot Fa játszotta ); itt konkrétan ki van mondva, h a sötétség mintha önálló alakot, létet ('szubsztanciát') nyert. Én ebben elsősorban azt látom, h az Ilúvatar (és a valák) által közkinccsé tett fény mint a szabad jelentések játéka Melkor és Ungoliant hatalmi diskurzusában elveszik: egy olyan diskurzus ez, ami csakis egy jelölőből áll (és annak 'másaiból', amelyeket az egyetlen központi jelölő mindig maga alá rendel, a saját jelentéseivé kíván tenni, egyetlen fajta viszonyba kíván kényszeríteni magával), tehát még csak nem is szimbolikus. Ilyen módon a fény maga is egy diskurzust jelöl, a 'normális' (= Ilúvatar által szándékolt) szimbolikus jelölés és jelentésképzés terét, amelyet Melkor korlátozni ill. gyakorlatilag elpusztítani törekszik (és ebben is a gonosz értetlensége jelenik meg: Melkor nyilván nem érti, h az a fajta hatalom, amit ő tud használni, nem ugyanaz, mint Ilúvataré, és hogy semmilyen körülmények közt nem képes ugyanolyan státust elérni, még Ea-n belül sem).

Lamorak írta: Akárcsak a tudás és a nyelvek (innen a 'logos and language' a könyv címében), a fény is veszt erejéből és jelentőségéből, ahogy a forrástól egyre távolabb kerül; de mindig az eredethez való kapcsolódást jelenti, aminek mindig teológiai vetületei, jelentősége és ereje van (ahogy mondjuk az Ungolianthoz kapcsolt Banyapókot az Earendil csillagához = szilmarilhoz = a Fák fényének utolsó maradékához kapcsolt Galadriel-üveg visszaveri Mordor határán).

Ez kétségkívül így van és hálás vagyok a rendkívül összeszedett és tömör fogalmazásért, ennek hiányában sokat keringtünk volna a téma körül míg ide értünk volna. (Kedves Lamorak, úgy vélem, hogy lassan egy egész topic (vagy talán több is) tűkön ülve várja a tanulmányaid publikálását )

Angwen írta: milyen jelentőséget tulajdoníthatunk vajon a napszakok váltakozásának? Mert helyenként az éjszakát, csakúgy, mint a sötétséget, szimbolikusan, a gonosz jelképeként használja, máskor viszont csillagfényhez, erdőkben táncoló tündékhez meg egyéb szép dolgokhoz köti... Mintha lenne itt egy kis következetlenség. Ez már akkor feltűnt, mikor először olvastam.

Ha megfeszülök sem emlékszem már hogy hol, de valahol le van írva, hogy eredetileg a (és nem csak a napszakok váltakozásából eredő) sötétség, ill. a halál nem bírtak negatív jelentőséggel, hanem Morgoth "tanításai", befolyása nyomán váltak félelmet keltővé.

Finwe írta: Lamorak:

Ez nagyon erdekes volt es meg el kell nagyon gondolkodjak rajta, de addig is lenne egy kerdesem. Az hogy Yavanna "szuli meg" a fenyt nem tekintheto e egy fajta Iluvatar altal torteno szeplotlen megfogantatas eredmenyenek. Bar Yavanna persze nem egy passziv befogado Mariaval ellentetben. Inkabb aktiv, elmelkedo.
Szoval mennyire allhat szerinted egy ilyen kereszteny parhuzam?

Szerintem nem valami erősen: Yavanna nem 'megszüli' a fényt, hanem létrehozza egy sajátos Ea-n belüli formáját. Ez illeszkedik a valák kozmogóniai feladatához (ami nem a teremtés, mert teremteni egyes-egyedül Ilúvatar teremt, hanem az alakítás, a formálás) és a fény/jelentés leszármazásához is.

De még a létrehozás is másféle itt szerintem: Yavanna a nyelven keresztül közvetített hatalmával (ugye, itt már megjelenik a dal és a beszéd mint a hatalom 'formába öntése'--hangsúlyozottan nem 'mágia', semmilyen értelemben) létrehoz egy olyan jelentést (a Fákat), amely leképezi és magában foglalja (akár úgy is mondhtajuk, értelmezi) Ilúvatar eredeti jelentését (egyébként ami a világnak létet ad, az szintén egy fény-kép, a Múlhatatlan Láng).

Lamorak:

Ez nagyon erdekes volt es meg el kell nagyon gondolkodjak rajta, de addig is lenne egy kerdesem. Az hogy Yavanna "szuli meg" a fenyt nem tekintheto e egy fajta Iluvatar altal torteno szeplotlen megfogantatas eredmenyenek. Bar Yavanna persze nem egy passziv befogado Mariaval ellentetben. Inkabb aktiv, elmelkedo.
Szoval mennyire allhat szerinted egy ilyen kereszteny parhuzam?

Toma írta: Amennyiben a kereszténység és a hit közé egyenlőségjel tehető. De szerintem nem.

Természetesen nem tehető, és szerintem ezt senki sem mondta--a hit egyfajta viszonyulás, mint azt már nagyjából megbeszéltük a Vallásban egyszer; a különbség nyilván ennek a viszonyulásnak a módjában és a tárgyában (konkrétan a 'tételekben') van.

Toma írta: És szerintem Tolkien sem kereszténységgel (tételes vallás) kapcsolatos párhuzamokat akart a GYU-ban, hanem sokkal inkább vallási oldalról közelítette meg a kérdést.

Kivételesen biográfiai adatra hivatkoznék: Tolkien egy levélben azt írta egy jezsuita barátjának, h a GyU 'mélységesen keresztény, sőt katolikus' mű. Persze, lehet, h tévedett, az meg, h mit 'akart', úgyis mindegy; de ettől függetlenül Középfölde egész teológiai rendszere, azonkívül az a világkép és reprezentáció, amely ebből a rendszerből táplálkozik (nagyjából valami olyasmi, amit Jurij Lotman 'középkori típusú világmodellnek' nevez, ahogy ezt novemberben a Károlis Tolkien esten mondtam), eltéveszthetetlenül kereszténység-szerű. Nyilván nem 'tételekről' van szó, hanem egyfajta kereszténység-típusú viszonyulásról (követve a fentebb írottakat, h a hit egyfajta viszonyulás).


Fényről és filozófiáról szólva: Verlyn gondolatmenete nagyjából az, hogy a fény (amely a Mythopoeia-ban mint 'szilánkokra tört', színekre bomlott fehér jelenik meg) az eredeti 'egység', és mint ilyen eredendően jó. Természetesen Ilúvatarhoz tartozik, és a zene, a teremtő szándék eredeti képi párhuzama (nyilván játékba jönnek itt az újplatonikus képzetek az Egy emanációjáról, Dionysios Areopagités középkori fény-párhuzamai, még a középkori esztétikák fény-felfogásai is). Ez az eredeti fény 'törik' aztán egyre kisebb, lokálisabb, korlátozottabb 'színekre'--a Lámpák fénye, Fák fénye, csillagfény, a Nap és a Hold, a szilmarilok. Akárcsak a valákról való tudás, a fény is, leszármazásának minden formájában, központként működik, és az Ilúvatarhoz, az eredeti szándékhoz, a világ eredeti (és minden akadály ellenére úgyis kibomló) jelentéséhez kapcsolódik. Akárcsak a tudás és a nyelvek (innen a 'logos and language' a könyv címében), a fény is veszt erejéből és jelentőségéből, ahogy a forrástól egyre távolabb kerül; de mindig az eredethez való kapcsolódást jelenti, aminek mindig teológiai vetületei, jelentősége és ereje van (ahogy mondjuk az Ungolianthoz kapcsolt Banyapókot az Earendil csillagához = szilmarilhoz = a Fák fényének utolsó maradékához kapcsolt Galadriel-üveg visszaveri Mordor határán).

Én azt gondolom, hogy a dolgot sokkal jobban lehet teoretizálni (és a fenti összefoglalóban már eleve jónéhány elméleti megfontolás tőlem származik): a fény Tolkiennél a 'jelentés' képi/vizuális megfelelője, ami Ilúvatartól származik, és ami összeköti a különböző szintek, népek, kultúrák szignifikáló/jelentésképző gyakorlatait. A Gonosz természetesen mindig a (lehetséges) jelentések dominálására, a lehetőségek behatárolására törekszik; így 'rossz fény' természetesen nincsen, csak a fény hiánya van, különböző formákban (ahol meg a lentebb Szt. Ágostonhoz kötött gonosz-definíció jön elő, a gonosz mint hiány, priváció). Egy tavaly írt dolgozatban (amit remélem sikerül egyszer publikálható formába hozni) többek közt arról írtam, hogy Szauron mint a hatalom egyfajta diskurzusa pontosan ilyen jelentés-behatároló tevékenységet űz, és minden szubjektumot a saját jelentéseivel tölt fel (ezzel nagyjából megszüntetve a szubjektivitásukat--ironikus módon ezt addig nem tudja tökéletes mértékben megtenni, amíg az adott szubjektumok teste megvan): a lentebb idézett Minas Morguli ablak képe pontosan ezt a jelentés-törlést, kiüresítést, a jelentések kívülről (Szaurontól) jövő természetét tudja megmutatni nagyon szépen, a fény teljes hiányán keresztül.

OK!
Amennyiben a kereszténység és a hit közé egyenlőségjel tehető. De szerintem nem.
És szerintem Tolkien sem kereszténységgel (tételes vallás) kapcsolatos párhuzamokat akart a GYU-ban, hanem sokkal inkább vallási oldalról közelítette meg a kérdést.
Nem hiszem, hogy létezett olyan kor, amikor a hit fogalmát, a meggyőződést hozzá lehetett társítani egy konkrét ember tanításain alapuló valláshoz (Leszámítva, mikor az emberek éppen e vallás nevében voltak elnyomva)! Úgy érzem a Gyűrűk Ura ennél lényegesen általánosabb módon fejez ki minden lelki meggyőződésből fakadó megnyilvánulást.
Én sokkal inkább érzem a szereplők párbeszédeiből, cselekedeiből az egyiket, mint a másikat.

Én is itt folytatnám a GYU és Kereszténység topicot.

Szmeagol:

Még a király visszatér topicban azt mondtad, hogy:

"Elég reálisan tudom megítélni ezt a dolgot, mert nagyon ateista vagyok. Bár, ha úgy vesszük nekem az a hitvallásom, hogy én azt képzelem bele a dolgokba, ami nekem tetszik."

Erre azt mondanám, hogy pont azért, mert ateista vagy nem tudom megítélni a dolgot reálisan.

Toma:

Egyvalamit ne felejts el. MA kezd terjedni ez a New Age meg ezoterika vonal nagyon erősen, ami egy nagy metavallást sejtet. Hogy minden vallás azonos alapú és mindegy, hogy miben hiszel. Nem akarom ezen dolgoknak az igazságtartalmát feszegetni, mert az már vallás vita lenne, de azért írtam, mert annak idején ez nem így volt. Tolkien számára és korában azért a vallás egyenlő volt a kereszténységgel. Nem volt a köztudatba belemosva egy metavallás, hogy hit meg együvé tartozás meg hasonlók. Ezért mondanám azt, hogy a GyU-ban kereszténység jelenik meg.

Mélyen vallásosra azt mondom, hogy igenis vannak emberek, akiken ez látszik. Amúgy meg nagyon sok esetben a mélyen vallásost úgy értik, hogy nagyon komolyan veszi a vallást. Azt, hogy belül mit érez és mit valósít meg, azt nem tudhatjuk, de akár szereted akár nem, aki komolyan veszi a vallást azt mélyen vallásosnak szokták hívni, és a történeti tények szerint Tolkien ide tartozik.

Nem akarok maganak bajt, ezért itt lenne egy előző témához, utólagos hozzászólásom...

Szóval igazán nem akarok okvetetlenkedni, de nem igazán érzem domináns erőnek a keresztény szellemiséget a Gyűrűk Urában, változatlanul állítom, hogy Tolkien nem a kereszténységet, inkább a hit, az együvé tartozás jelentőségét próbálta kiemelni e tekintetben.

És hogy Tolkien mennyire volt vallásos, és konkrétan ezt mennyire akarta a Gyűrűk Ura által kifejezni, arról senkinek nem lehet fogalma. Ezért a "mélyen vallásos" kifejezést nem is nagyon szeretem... Azt hogy mélyen vallásos valaki, csak az illető maga tudhatja, más nem! Nem lehet rámondani valakire utólag, "igen ő mélyen vallásos volt...", mert nem feltétlenül a cselekedeteid tükrözik a hitedet.

Tehát van "jó fény" meg "rossz fény"?
Ehhez kapcsolódik: milyen jelentőséget tulajdoníthatunk vajon a napszakok váltakozásának? Mert helyenként az éjszakát, csakúgy, mint a sötétséget, szimbolikusan, a gonosz jelképeként használja, máskor viszont csillagfényhez, erdőkben táncoló tündékhez meg egyéb szép dolgokhoz köti... Mintha lenne itt egy kis következetlenség. Ez már akkor feltűnt, mikor először olvastam.

Finwe írta: Valami olyasmi ez, mint amikor Ungoliant átalakította a fényt sötétséggé. A torony ugyanúgy szennyezetlen fényében tündökölt egykor, mint a fák (persze a hold és nap fénye is szennyezett volt valamelyest, hisz a megrontott elpusztított fákból származott).
A sötét hatalom mindig ugyanazt teszi, ezt a fényt szennyezi be.

Nekem inkább valami olyasmi jár a fejemben, hogy mindkettő tul.képpen fény, és emiatt magának a fénynek a definícióját is külön kell választanunk, mint ahogy lényegében a fény minden teremtmény számára szerepet játszik, csak más-más előjellel.

Üdv:

Valami olyasmi ez, mint amikor Ungoliant átalakította a fényt sötétséggé. A torony ugyanúgy szennyezetlen fényében tündökölt egykor, mint a fák (persze a hold és nap fénye is szennyezett volt valamelyest, hisz a megrontott elpusztított fákból származott).
A sötét hatalom mindig ugyanazt teszi, ezt a fényt szennyezi be.

Ninniach írta: Miközben valami okosságon törtem a fejem, eszembe jutott, hogy van-e szerepe annak, hogy milyen fényről beszélünk?

Erről eszembe jut Minas Morgul leírása a GyU 4. könyv, 8. fejezet elején: "Körülötte minden sötét volt, föld és égbolt, de a torony maga fénylett. Nem a holdfény áradt belőle, amit MInas Ithil fogadott magába régen, a hold gyönyörű és tündöklő Tornya a hegyek karéjában. Mostani fénye még a lassan fogyatkozó beteg hold fényénél is halványabb volt, fel-felderengő, el-elhaló, mint a rothadás bűzös és undorító kipárolgása, afféle hullafény, ami semmit meg nem világít."
Bocsánat a hosszú, és talán annyira nem témábavágó idézetért, de érdekelne, hogyan értelmezitek ezt a leírását a fénynek--főleg ha elfogadjuk, hogy a fényt alapvetően Tolkien is a jóság, szépség metaforájaként használja.

A LEP-en kapcsolatot teremtettünk egy Mitológus Klub elnevezésű, fiatal vallástörténészekből álló igen ígéretes társasággal. Ma kaptam tőlük egy mailt, amit megosztok mindenkivel; az érdeklődők mindenképpen menjenek, felfegyverkezve Shippey-vel és egyéb komoly Tolkienista olvasmányaikkal, és szóljanak hozzá.

Január 23-án este 19 órakor a SÓTER Klubban (Budapest, VI.Dessewffy u.53) teljes estés előadást tartok a Gyűrűk Ura-trilógia vallástörténeti értelmezési lehetőségeiről (párhuzamok kelta, germán, indoárja, óiráni, egyiptomi, mezopotámiai stb. hőseposzokkal, beavatási rendszerekkel).

Szeretettel várom a Magyar Tolkien Társaság tagjait, barátait!

Üdvözlettel:
Bácsfi Diána
mítoszkutató

Miközben valami okosságon törtem a fejem, eszembe jutott, hogy van-e szerepe annak, hogy milyen fényről beszélünk? Úgy értem az a fény, ami Illuin és Ormalban világít, az még szvsz Erutól származó "pure", "szeplőtlen" fény, míg Telperion és Laurelin fénye (jobban mondva maguk a fák, az anyaguk) IMHO már Arda Marred-ből származik. És ha ez igaz, akkor ezt a gondolatot követve Anor és Ithil fénye Telperion és Laurelin fényéhez viszonyítva még kevésbé "tiszta" (gondolok arra, hogy a fák már megmérgezésük után hozták utolsó gyümölcsüket). Lehet, hogy elvetélt ötlet az egész, de gondoltam felvetem mint olyat...

Nos, mindjart jobban belemelyulok a szovegekbe addig csak ennyit: fontos a fajok szerinti differencialas, de a legfontosabb szvsz a moralis szempontbol torteno vizsgalodas. Pl: Valak vs Melkor, vagy a Thingolt a szilmarilert leolo torpok vs Gimli (onzes vs a feny csodalata), stb. Ilyen ellentet parok menten talan erdekes lenne megvizsgalni fajok es a moralitas szempontjabol az Ardan lakok fenyhez valo viszonyulasat.
Es egy szemely is maskepp viszonyulhat kulonfele helyzetekben a fenyhez: pl Feanor eleinte kozkinccse teszi a szilmarilokat, kesobb azonban a kapzsisag lesz urra rajta es csak maganak akarja a fenyt!
Csak egy otlet.

Addig is itt egy szoveg Tolkien egyik levelebol, amit Estel rakott fel egy masik topikba.

Amennyire ez szimbolikus vagy allegórikus jelentőséggel bír, a Fény annyira ősi jelkép az Univerzum természetére vonatkozóan, hogy aligha lehet analizálni. A Valinor fénye (amely a bármiféle bukás előtti fényből származik) az ésszerűségtől különválasztatlan művészet fénye, amely a dolgokat egyaránt nézi tudományosan (vagy filozofikusan) és képzeletbelien (vagy szub-kreatívan), és azt mondja rájuk hogy jók - amiképp gyönyörűek. A Nap (vagy a Hold) Fénye a Fák fényéből ered, de csak azután, hogy a Gonosz beszennyezte őket. "

Ninniach írta: Sajnos nem áll rendelkezésemre a lentebb említett könyv, pedig érdekesnek mutatkozik, ezért kénytelen vagyok a hasamra ütni és kezdetnek javasolni, hogy differenciáljunk Arda lakói között, ugyanis el tudom képzelni, hogy minden antropomorf faj számára mást és mást jelent(het).

Well, ha meg tudod szerezni a Shippey-könyvet, akkor tedd meg, melegen ajánlom

Eegen, épp szólni akartam, h jó lenne konkrétumokat mondani...

Lamorak, tudnád konkretizálni a dolgot? Vagy elérhetővé tenni a szöveget?

Nin, a differenciálás jó ötlet, kérdés: terjesszük-e ki a vizsgálódást a "sötétség" teremtményeire is? Szvsz nem ártana, csak úgy teljes a kép, és egyébként is: nekik is "jelent vmit", nem?

Üdv:

Sajnos nem áll rendelkezésemre a lentebb említett könyv, pedig érdekesnek mutatkozik, ezért kénytelen vagyok a hasamra ütni és kezdetnek javasolni, hogy differenciáljunk Arda lakói között, ugyanis el tudom képzelni, hogy minden antropomorf faj számára mást és mást jelent(het).

Well, ha meg tudod szerezni a Shippey-könyvet, akkor tedd meg, melegen ajánlom

Finwe írta: No, hogy mindenki örömére újra elinduljon itt az élet, felteszek egy kérdést. Mi a fény Ardán? Mi a filozófiai jelentése az ott lakók számára?

Verlyn Flieger, Splintered Light: Logos and Language in Tolkien's World (remélem, jól emlékszem a címére) a fény szerepét fejtegeti a Szil-ben, Owen Barfield (javarészt elavult) filozófiai-nyelvelméleti fejtegetésein keresztül; azt, h a fény által képviselt jelentés(ek) hogyan fragmentálódnak a történetben. Határozottan jó könyv, azért is, mert az egyik első könyv volt, ami a Szil-lel foglalkozott. Tavaly jelent meg az új, javított kiadása (amihez én is kontributáltam egy kis nyelvtörténeti okfejtést, ami néhány ponton kiigazította az első kiadás állításait).

No, hogy mindenki örömére újra elinduljon itt az élet, felteszek egy kérdést. Mi a fény Ardán? Mi a filozófiai jelentése az ott lakók számára?

Üdv mindenkinek, és sok szépet-jót az új évre!
Ninniach, köszi az idézetet - tényleg érdekes gondolatokat feszeget itt a szerző. Már többször volt olyan érzésem, hogy be kéne szereznem ezt a könyvet....