Gondolatok

Az intézményes felvilágosításról annyit, hogy nekünk általánosban azért nem tartottak ilyen órát, mert "rosszak voltunk". Magyarul hülyéskedtünk, nevetgéltünk, ahogy az az éretlen tízévestől egy ilyen témával kapcsolatban szertintem ha nem is elvárható, de nem olyan meglepő. Azt hiszem, a tanár nem akart erről annyira beszélni, és kapóra jött neki ez a kifogás. Gimnáziumban pedig biológiából egyszerűen átugrottuk az ember szaporodását, azzal az ürüggyel, hogy "á, ezt úgy is tudjátok". Nem tudom, mi sült volna ki, ha a dolgozatban nem a szakkönyvek szerint, hanem a saját tapasztalat, vagy a barátok sztorijai, filmek szerint írtuk volna le hogy hogy is megy ez. Nem azt mondom, hogy most az egész osztály azt hiszi, hogy a gólya hozza, de jézusom, azért legalább általánosban nem annyiból kellett volna ennek állnia, hogy hozzánkvágnak egy csomagot, a lányoknak betétekkel, a fiúknak óvszerrel(10 éveseknek mi a francnak, de mind1..), meg vicces stílusú füzetkével. Nem nekünk, a tanároknak kellett volna felnőni a feladathoz...

Alison West írta:

Rabyn írta: mindenki függ:))
Én a napfénytől és az emberektől, a könyvektől. Ha valamelyik nincsen meg akkor kicsit rosszabb kedvem lesz. Illetve télen a hótól.. Olyan szép amikor az egész város cukormázba öltözik....

Nálunk is vágni lehet a füstöt a tanáriban. Olyan mókás amikor azok a tanárok papolnak a cigizés rossz szokásairól akik maguk is dohányosok...

Rabyn, Te emlékszel a biosztanár Béla bá'ra...? Milyen oktatószövegeket levágott mindig, aztán kiderült, hogy ő maga is kemény dohányos...

Üdvözletem!

Első kézből származó tapasztalatai lehettek Így könnyű csak igazán tanítani

icke

Rabyn írta: mindenki függ:))
Én a napfénytől és az emberektől, a könyvektől. Ha valamelyik nincsen meg akkor kicsit rosszabb kedvem lesz. Illetve télen a hótól.. Olyan szép amikor az egész város cukormázba öltözik....

Nálunk is vágni lehet a füstöt a tanáriban. Olyan mókás amikor azok a tanárok papolnak a cigizés rossz szokásairól akik maguk is dohányosok...

Rabyn, Te emlékszel a biosztanár Béla bá'ra...? Milyen oktatószövegeket levágott mindig, aztán kiderült, hogy ő maga is kemény dohányos...

mindenki függ:))
Én a napfénytől és az emberektől, a könyvektől. Ha valamelyik nincsen meg akkor kicsit rosszabb kedvem lesz. Illetve télen a hótól.. Olyan szép amikor az egész város cukormázba öltözik....

Nálunk is vágni lehet a füstöt a tanáriban. Olyan mókás amikor azok a tanárok papolnak a cigizés rossz szokásairól akik maguk is dohányosok...

Alyr Arkhon írta: Cigaretta: Én megértem a dohányosokat, jómagam is függő vagyok ettől-attól, csak utálom a büdös füstöt. Majd eccer valaki úgyis föltalálja a kifelé-nem-füstölő-cigit. remélem...

Gyááá, milenne ha betiltanák a kávét vagy a TV-t megőrülnék

Rabyn írta: A hugom röhögve jött haza egyik nap, hogy már megint betétet kaptak a fiúk meg óvszert, aztán a gumit megtölötték vízzel és egymásra dobálták. 12-13 évesek, igazából nem is tudnának azzal a gumival mást kezdeni.

Én nem ítélem el a bagósokat, amikor a suliban elkezdtem azért hisztizni, hogy igenis engedjék le őket az udvarra cigizni mindenki csak nézett, hogy demé amikor én nem is dohányzom. Azt hiszem hiába kezdtem volna el magyarázni nekik, hogy a barátaim jó része cigizik és tökéletesen megértem azt, hogy nem bírják ki reggel nyolctol délután háromig, egyetlen szál nélkül sem.

Hát mi nem kaptunk óvszert, mert tanárnő szerint nincs rá szponzor, de azért tartsunk egyett a farzsebünkben.
Mikor a tanároknak még lehetett a szertárban cigizni és egyik órán bementünk gyakorolni a versenyre (szlovák) hát vágni lehetett a füstöt. De azért az szívás hogy a leghosszabb szünetben (15perc), nem tudod felkeresni a tanárodat, bármilyen ügyben, mert ő mondjuk kint cigizik a másik utcában és még neked áll hogy miért zavarod őt szünetben, mert az a szünet neki jár. persze hogy jár neki az a szünet csak nem az utcán, akkor inkább cigizzen a szertárban.

Nah, azt hiszem, most összefüggéstelen leszek.
Szeretek cigizni. Főleg mentolosat, és annak eléggé tudatmódosító hatása van. Tapasztalataim szerint. És amúgy leginkább a tüdő- ill. gégerákra teszek magasról, mert szinte az összes rokonom vmilyen rákban halt meg vagy volt rákos, szóval annyira benne érzem a paklimban, hogy nem tudom kivédeni. Viszont nem akarok annyira vigyázni magamra, hogy pl ezért ne cigizzek. Van felelősségérzetem, de nem hiszek a halhatatlanságban. Nem akarok teljesen egészségesen nyolcvan évesen meghalni (van elég hátránya), úgy, hogy ne szívjam el azt a heti 3 szál cigit, amit kívánnék. Többet nem engednék magamnak. Nem akarok rászokni, mert gyűlölöm az akaratlan függést. Tudom, milyen fulladni (allergiás vagyok, lehet hülyézni, h mit akarok még a cigivel is), ez visszatart vmennyire. Amikor náthás vagyok és köhögök, nem cigizek, mégha remeg is a kezem a feszültségtől. Minimumon tartom magam, mert fogamzásgátlót szedek. De nem vagyok hajlandó 40-60 évre előre tervezni. Nem látom értelmét. A harmóniát sokkal többre tartom a fizikai egészségnél (azzal együtt, h enyhén hipochonder vonásaim vannak és rettegek a haláltól)
És mi jó a cigiben? Az íze, hogy marja a nyelvem, hogy jól érzem magam tőle, és hogy pompás pótcselelkvés. Ennyi.

A felvilágosításhoz annyit, hogy (Oisint idézem most) nem kellene felvilágosítani a gyereket, ha nem lenne mesterségesen homályban tartva. Sztem egyszerűen a korának megfelelően válaszolni kell, amikor a gyerek kérdez. Nekem ez mindig természetes volt.

A hugom röhögve jött haza egyik nap, hogy már megint betétet kaptak a fiúk meg óvszert, aztán a gumit megtölötték vízzel és egymásra dobálták. 12-13 évesek, igazából nem is tudnának azzal a gumival mást kezdeni.

Én nem ítélem el a bagósokat, amikor a suliban elkezdtem azért hisztizni, hogy igenis engedjék le őket az udvarra cigizni mindenki csak nézett, hogy demé amikor én nem is dohányzom. Azt hiszem hiába kezdtem volna el magyarázni nekik, hogy a barátaim jó része cigizik és tökéletesen megértem azt, hogy nem bírják ki reggel nyolctol délután háromig, egyetlen szál nélkül sem.

Alyr Arkhon írta: Dohányzás:
Ha valaki pipázik, vagy szivarozik, akkor legalább van stílusa, (és nem tüdő- hanem gégerákban fog meghalni) meg a pipafüst egyébként is jobb illatú a cigarettánál.
Aki cigarettázik azt viszont nem értem... Nem értem miért...
Egyszer régen (talán 3 éve) kipróbáltam milyen is, nehogy azt mondják, úgy szidom, hogy nem is tudom miről van szó. Valami minőségi angol cigaretta volt, állítólag különösen finom meg mittomén. Ennek ellenére annyi volt, hogy füstöt szívtam a tüdőmbe és kész. Füst íze volt, füst szaga volt, semmi különleges aroma vagy ilyesmi. Aki már ült tábortűz mellett az tudja milyen.

Énis ismerek olyat aki lelki problémák miatt dohányzik. Én zenét szoktam hallgatni.

A volt osztálytársaim között volt olyan aki láthatóan (bár be nem vallottan) azért szokott rá a cigire, hogy a többiek befogadják a társaságukba és együtt menjenek kocsmázni meg ilyesmi.
Én sose éreztem szükségét, hogy lázadás miatt rászokjak valamire...
Biztos bennem van a hiba.

Teljes mérttékben egyetértek, én is kipróbáltam és semmi jót nem találtam benne.

A tűbortűz mellett mindig arra felé jön a füst ahol én ülök. Veletek is így van???

Nálunk suliban annyi volt a felvilágostás, hogy öt éve fiúk kaptak kicsiny füzetkét ábrákkal, irományokkal, lányok tisztasági betétet kaptak. De igazán lehetne aktívabb is a felv. pld. a szakmunkásképzőben ahol alapvető dolgokkal nincsenek tisztában (tapasztalat).

Na üdvözletem... Most én is elmondanám a véleményemet...

Szex és felvilágosítás: igenis fontosnak tartanám azt, hogy a fiatalok (és itt beszélhetünk akár a 10 év körüli, vagy akár a 17-18 év körüli emberkékről) megfelelően tájékoztatva legyenek minden következményről. Nem gondolom, hogy tiltani kéne bármilyen korban a szexet, már csak azért sem, mert a világ borzasztóan kettősen viselkedik ezzel kapcsolatban, sokkal inkább azt mondom, hogy tudatosítani kellene a fiatalokban, milyen következményekkel járhat az, ha túl korán vagy nem feltétlenül fizikai szükségletei kielégítése miatt (pl. azért, mert az menő; ciki 14 évesen szűznek lenni) vagy bármilyen más okból szexuális életet él FELELŐTLENÜL. Ez - sajnos vagy szerencsére - egy olyan dolog, mikor az ember a saját és nem ritkán a másik ember életével játszik, hiszen nagyon sok múlhat egy-egy kilukadt óvszeren, vagy egy részeges éjszakán, mikor elfelejtenek védekezni.
A következmények akkora felelősséget varrhatnak az illető nyakába, amit sokan 14-16 évesen még nem képesek felmérni. Könnyen mondják sajno a fiatalok, hogy "na sebaj, majd elvetetem a gyereket" vagy "úgysem leszek terhes, mert velem ez nem történik meg", és mikor tudatosul bennük, hogy mégis megtörtént, akkor már nem látnak kiutat. Sokan azért, mert nem eléggé felvilágosultak, kerülnek olyan élethelyzetekbe, hogy akár bele is roppanhatnak. És ez nem csak az ő hibájuk, hanem szerintem a társadalomé, és a szülőké is.
A másik az, hogy ha valaki nem önszántából teszi meg először, vagy másodszor, vagy akár rendszeresen, akkor egy életre lelki nyomorék lehet belőle, mert a szex - ami "normális" esetben a legtermészetesebb drogként kellene hogy működjön - számára egy gusztustalan, megalázó, borzalmas dologgá válik, ami tönkreteheti a kapcsolatait és az életét is.
Azt gondolom, hogy a társadalom ott hibázott, mikor megengedte a bigott embereknek (szándékosan nem írtam semmilyen vallást, mert ez nem egy vallásra jellemző jelenség), hogy a szexet bűnként, bűnös élvezetként tüntesse fel, belenevelje az emberekbe a már egészségtelen szégyenérzetet, a túlságos erkölcsösséget, eltiltva őket egy természetes és ösztönös örömszerzési lehetőségtől, mondván tisztátalan és állatias dolog. Pedig jó esetben ez is csak a legmélyebb érzések közvetítése a szeretett ember felé. Ugyanakkor, ha megnézzük, az életünk lépten-nyomon tele van szexuális utalásokkal. Manapság már nem lehet eladni egy testápolót, csak ha a reklámban legalább egy meztelen bombanő kenegeti magát. A menő autókból miniszoknyás bombázók kacsingatnak az autósokra a menő pasijuk mellől. A kávéreklámban a csinos 30-as anyuka egy szál semmiben mászik ki a pasija mellől reggel az ágyból, és még sorolhatnám. Aztán vegyük a filmeket. Lassan tényleg nem lehet úgy bekapcsolni a tv-t, hogy olyan filmet találjon az ember, amiben nincs minimum 1 percnyi szexualitás teljesen egyértelműen bemutatva.
Ezek után azt hiszem nincs min csodálkozni. A szex a mindennapok része - sokaknál szinte tudat alatt -, közben hevesen tagadjuk, hogy ez bármiféle befolyással lenne az életünkre. Holott az egész arról szól, hogy amiről nyíltan nem lehet beszélni, azt szépen elrejtjük, és csak suttogva, sandán odalesve veszünk tudomást róla.
Mégis mit várunk egy 14 éves kamasztól, hogy viselkedjen az életében, ha a példánk is csak azt mutatja neki, hogy a szex szégyentelen, erkölcstelen dolog, de azért mindenki beszél róla, látja és csinálja...?
Hogy álljon a szülei elé, mikor sosem beszéltek nyíltan ők sem a szexualitásról? Mit kérdezzen tőlük, mikor a szexről beszélni is lassan gusztustalan dolog lesz? A szavak, amik a magyar nyelvben a szexszel kapcsolatban felmerülhetnek mind tele vannak pejoratív tartalmakkal. A kamaszok az iskolai felvilágosításon csak röhögcsélnek, mikor meghallják azokat a szavakat, amiket ők nap mint nap használnak, csak éppen más kontextusban... Nincs egy normális kifejezésünk a női nemi szervre, se más dolgokra, és bármit is mondunk, röhejesnek, cikisnek érezzük. Az alapvető társadalmi felfogáson kéne először változtatni, aztán lehetne a szülőket, tanárokat okolni. Először mindenkinek egyedül magában kéne tisztáznia, hogy a saját szexualitását mennyire szégyelli, utána vitatkozhatunk arról,hogy kinek kéne és hogyan felvilágosítani a gyerekeket.
Amíg a 12-13 éves kislányok a különböző tinilapok hasábjain kérdeznek egetverő baromságokat a szexuálpszichológusoktól, mások pedig ezt tartják majd az elsődleges információ-forrásnak, nem csodálkozhat senki, ha teljesen félretájékozott és felelőtlen fiatalokkal van tele a világ.
Hozzáteszem: SZERINTEM.

A dohányzás: 7 éve dohányzom, és egyáltalán nem vagyok büszke rá. Mégsem tudom letenni, mert megmagyaráztam magamnak,hogy ez jó. Sőt, ami a legnagyobb baj,hogy nem is akarom letenni. Úgy érzem, én viszonylag kultúrált dohányos vagyok, nem gyújtok rá a buszmegállóban, ha ott van egy kismama, vagy kisgyerek. Nem gyújtok rá olyan helyen, ahol tudom, hogy nemdohányzó van, akit zavarnék ezzel. De rágyújtok, amikor kedvem tartja, és úgy gondolom, nincs a szűk környezetemben, akit zavarjon. Ettől függetlenül nem gondolom azt, hogy ez hosszú távon életbiztosítás. Tisztában vagyok a következményeivel, de amíg nem akarok leszokni, nem fogok. És ezen semmilyen elsorvadt tüdő vagy besárgult fog fényképe nem fog változtatni.
Tipikus esete vagyok egyébként a "menő vagyok, cigizek"-dolognak, bár én azért kezdtem dohányozni, hogy ne rekesszenek ki, és csak később váltott át arra, hogy én lettem az egyik fő hangadó. Egyáltalán nem vagyok büszke rá, és tudom, hogy nagyon nagy erőfeszítésembe fog kerülni, hogy leszokjak. De egyszer úgyis le kell majd.
A dohányzás ellenes kampányokat azért nem tartom jónak, mert a fiatalaok - tapasztalataim szerint - egyáltalán nem veszik komolyan őket. És sajnos nem tudom, mivel lehetne rábírni a 14-15 éveseket - mert ők a legveszélyeztetettebbek szvsz -, hogy ne dohányozzanak... Kicsit álszentség ez is, mert a felnőtt lakosság elég nagy hányada dohányzik, nekik szabad, de a fiataloknak sokan cigivel a szájukban papolnak, hogy ne dohányozz, mert csúnya lesz a tüdőd... Én csak azt tudom, hogy tiltással és ijesztgetéssel max. 3 éves koromban tudtak valamiről lebeszélni, már akkor sem nagy sikerrel. Ezek után nekem 19 évesen sem fogja tudni ilyen eszközökkel senki sem elmagyarázni, hogy mi a helyes és mi nem az.

Kicsit sokat írtam, meg talán kicsit összefüggéstelen is. Bocsi.

Felvilágosítás: Nekünk általánosban négy évig volt kísérleti jelleggel egy tárgyunk, heti egy órában, Egészséges Élet néven. 8. végén persze a vezető tanár nagy boldogan írta a jelentést, hogy milyen eredményes programocska is ez. Egy év múlva egy osztálytalálkozón majd' mindenki dohányzott, egy lánynak már volt abortusza, egy másik pedig, akiről senki sem gondolta volna, épp megszülni készült a gyerekét, és állítólag azért, mert az elején nem mondta meg az anyjának, és mikor kiderült, már nemigen lehetett vele mit csinálni (igen, az abortuszra célzok - lehet róla vitatkozni, de egy 14, 5 éves csaj, két tesóval meg úgy, hogy egyedül neveli az anyja, ne szüljön gyereket). Szóval, ennyit a kampányokról - én azt gondolom, ez úgyis csak félig a nevelés és a programok kérdése - mi a fent említett órán néztünk rákos tüdőt fényképen, meg statisztikákat a fogamzásgátlással meg az AIDS-halálozási aránnyal kapcsolatban. Szóval, nyilván valamilyen szinten az egyénen is múlik, hogy mit kezd a kapott infokkal (ha mondjuk ennyit fogott fel belőle, akkor tudok gratulálni, de mondjuk ettől sem lesz jobb semmi).
A dohányzással konkrétan hasonló a helyzet. Nagyjából mindenki ismeri az árakat, a következményeket, a lehetőségeket - innentől mindenki maga dönti el, mivel teszi tönkre az egészségét. Én is kipróbáltam anno, akkor még ízlett is. Viszont később úgy gondoltam, hogy hosszú távon elég rossz az "ár/érték arány", magyarul, drága, sokan nem szeretik, ha valaki dohánytól bűzlik, nem túl egészséges, ehhez képest az, hogy tetszik a mozdulat, és nem rossz a hatás, kissebb érték. Én nem szoktam rá. De nem ítélem el a dohányosokat sem - lehet, hogy valakinek egyszerűen más a mércéje.

Akkor az valamilyen szinten nem jó szülő. Persze attól függ mit tartunk gyereknek, gyerekesnek.
Nekem azt hiszem baromi nagy mázlim van mert mindig a koromnak megfelelően kezeltek anyuék. 3 évesen 3 éves szinten magyarázták a dolgokat majd később mindig pont úgy ahogy kellett. Mert a gyerek NEM HÜLYE CSAK KICSI! Most 19 évesen 19 évesnek kezelnek, nem ötnek. Rám bízzák mit hogyan csináljak, de ha baj van segítenek. Szerintem ez a dolguk:))

Egy szülő mindig is gyerekként kezeli az embert, sokszor még 30 évesen is... Egy kamaszodó gyerek vágyik rá, hogy felnőttként kezeljék, még ha gyerekesen is viselkedik, erre egy szülő nehezen képes, mert csak szülői mivoltából is. Egy nagybácsi viszont képes erre a ketősségre... szvsz

olorin.papa írta: Egy gyerek jobban halgat ezekre, mint a szüleire.

Ezzel nem értek egyet. Ha valaki a gyerek kiskora óta tudatosan mindig az életkorának megfelelő módon magyarázza el a dolgokat, akkor mire kamasz lesz, normális dolognak fogja tartani, hogy beszéljen róla. És akkor talán a párjával is megbeszéli a problémáit és nem lesz ennyi frusztrált ember, mint most. És a követlező nemzedéket már ebben a tudatban fogja felnevelni. Így lesz normális dolog a beszélgetés. Nem mindig az előző korok példájából kell kiindulni.
Ha mindig máshoz fordul a problémáival, akkor másban sem a szülei társaságát és tanácsát, vagy véleményét keresi, és így távolodik el egymástól a szülő és a gyerek. No ezt nem kéne követni.

Régebben a cigit, és most is feszültségoldóként alkalmazom, mert olyan hatással van rám mint ha ittam vona... oldottá tesz, az ital mellékhatása nélkül... (nem mondják részeges)

Az intézményesített felvilágosításnak soha nem voltam lelkes híve. Azt a mutban is megcsinálták az idősebb testvérek, nagybácsik, nagynénik, idősebb barátok, barátnők. Sok esetben a szomszéd 40-es felesége
Egy gyerek jobban halgat ezekre, mint a szüleire.

Szerintem ezek a felvilágosító órák legfeljebb az áltános iskolában kénének. Nem értem miért mondják el gimiben is minden éveben ugyanazt. Szvsz teljesen felesleges. És a legjobb valóban az lenne ha a gyerek a szülővel tudná megbeszélni ezeket a dolgokat, nem pedig egy idegennel.

Rabyn írta: Könyörgöm 18-19 éves embereknél minek kell erről még külön beszélni amikor mindenhonnan a drog-dohányzás-szex téma folyik. szerintem felesleges. Ennyi idősen az ember már tud a saját belátása, felelősség teljessége szerint cselekdni.

Nem is akkor kellene erről beszélni, hanem már az ovodában el kellene kezdeni. De szégyenlik magukat a pedagógusok is. Nem is értem, miért nem halt még ki az emberiség. Mindenki csak csinálja, senki nem beszél róla...

Üdvözletem!

Nem a dohányzás mellett szándékszom kampányolni, csak úgy látom, a füstös oldalról eddig nemigen érkezett reakció, viszont pár embert talán érdekel végre egy konkrét válasz, ami nem arra fog kilyukadni, hogy "menő akarok lenni". Talán úgy tűnhet, hogy az alábbiakban túl fogok misztifikálni dolgokat, és nem létező hatásokról fogok beszélni, de ne higgyetek az előítéleteknek - minden, amit leírok, friss és saját tapasztalat.
A nikotin, bár ez az emberek nagy többségében (és a dohányosok nagy többségében, teszem hozzá) nem tudatosul, egy tudatmódosító szer. Nem olyan jelleggel, mint a kábítószerek vagy az alkohol, de igenis képes egyrészt megbontani a szervezet homeopátiás egyensúlyát, másrészt mentális reakciókat is indukál. Jómagam nagytáborban mondtam azt először, félig-meddig poénból, hogy "jó, adjatok egy cigit" - a hatásain pedig tény és való, hogy magam is meglepődtem. A fizikailag érzékelhetőek (vérnyomásváltozás, enyhe vagy kevésbé enyhe szédülés, az érzékszerveknek a szokásosnál jóval kiélezettebb és hatékonyabb működése) mellett a hangsúly az agyamban lezajlott változásokon volt; ez utóbbiak pedig arról szóltak, hogy képes voltam különválasztani magamban többféle motivációs szintet, egyszerre több szempontból tudtam megfigyelni/vizsgálni/elemezni különböző dolgokat, mindemellett pedig a gondolkodásom általában véve gyorsabbá, gördülékenyebbé vált.
Senkit nem biztatok arra, hogy a fentieken belelkesülve nekiessen a cigisdoboznak, hogy "na, ilyet nekem is", mert nem garantálhatom, hogy másokban is ugyanez játszódna le - az anyagcsere-folyamataim sok szempontból meglehetősen egyediek, valószínűleg ez is közrejátszott.
Íme, egy vélemény a kerítés túloldaláról

icke

A felvilágsító órák már a könyökömön jönnek ki. Ráaádsul egy eüs suliban minden évben többször is elmodnják mit csinálj mit ne és hogyan....
Most pénteken közöltük a tanárral, hogy Ne beszéljünk a fogamzásgátlásról, a biztonságos szexről, pontosan tudjuk mit hogyan kell és állítom az osztály 90% többet tud az egészről mint a tanár aki még mindig Nőorvost mond és nehezen ejti ki azt a szót, hogy sperma. Könyörgöm 18-19 éves embereknél minek kell erről még külön beszélni amikor mindenhonnan a drog-dohányzás-szex téma folyik. szerintem felesleges. Ennyi idősen az ember már tud a saját belátása, felelősség teljessége szerint cselekdni.

A nemi felvilágosításról annyit, hogy szerintem mindenkinek már kisgyerekkorában el kellene magyarázni mindig a saját szintjén. Már 3 éves korban is ért belőle valamit (magocskák találkoznak, mint a fáknál, akkor még úgysem érdekli több) aztán ahogy nő, egyre bővebben. Sajnos szerintem a szülők sem tudják, hogy milyen formában kell elkezdeni, és ha már tizenéves valaki, nagyon nehéz a tévhiteket - amiket pl. egymás között terjesztenek a fiatalok - eloszlatni. Majd talán a Ti korosztályotok már nyitottabb lesz, és nem lesz szégyen erről beszélni.
A dohányzás nehéz kérdés, mire az ember rájön, hogy hülyeség már késő, rászokott. Szerintem mindenki a haverok miatt kezdi, azt hiszi: ettől már nagyfiú, lány. Nem hiszem, hogy lenne olyan aki meg tudná indokolni, miért szokott rá. Leszokni meg nagyon nehéz és általában amíg nincs nyomós oka valakinek, nem is teszi meg. Ha meg itt a baj, akkor ... áááááááá

1 ötlet dohányzás és egyebek ellen.

Vegyen részt mindenki boncoláson, ami több szempontból érdekes lenne, találkozni a múlandósággal, látni hogyan néz ki az ember... Bár tartok tőle ez is poénkodásba és műmájerkodásba fulladna épp a leginkább érintettek részéről.
Sajnos csak hallottam róla, hogy születésünkkor tüdönk gyönyörű rózsaszín csoda /ezt csecsemők boncolásán tapasztalták/, de egy erős dohányos tüdeje szó szerint fekete a koromtól, az egyéb elváltozásokról nem is beszélve. Egyébként nem vagyok a full-tiltás híve, mert az általában még kívánatosabbá teszi a tiltott gyümölcsöt. Édesapám erős dohányos volt, olyannyira, hogy a végén napi 2-4 dobozzal szívott. Aztán annyira rosszul érezte magát, hogy döntött és egyik napról a másikra lemondott róla, ennek lassan 25 éve.

"kettyintés-elhárít"-ásról annyit, hogy ideje lenne már a gyerekeket ?, kiskorúakat partnerként kezelni ezekben a fontos kérdésekben. Ez nem vicc, épp ma amikor annyi mindere oda kell figyelni.

MÁS. Hasznos lenne az ált. isk-ban, vagy középsuliban valamilyen formában jogi ismeretek oktatása is, hogy mely területeket mi szabályoz. Egy kérvényt hogyan kell megfogalmazni, az interneten mi hol érhető el (pl minisztériumok www.kormanyzat.hu - n). Sőt a tizenéveseket bizony elvinném egy-egy bírósági tárgyalásra is. Szokatlan érzés volt halgatóságként részt venni egy tárgyaláson.

A cigarettázásra való rászokás lehet abból adódó, hogy idegességet vezet le. Én magam nem értem, miképpen tenné ezt, de biztosan van valamilyen efféle hatása.
De még rengeteg más oka is lehet a dohányzásnak. A fiatalok, mivel mindig úgy érzik, hogy az idősebbek nem veszik őket komolyan, és nem kezelik őket egyenrangú félként, hát próbálnak olyan viselkedést tanúsítani, amitől szerintük komolynak, érettnek tűnnek, ezért követik az idősek dohányzási szokását. De mint már alant volt említve, oka lehet még lelki eredetű, és közösségi eredetű. Mert lássuk be, a fiatalok körében a dohányzás egy nagyon erős status-szimbólum, ugyanúgy, mint az alkohol meg a szex. És aki már füvezett is, az maga a király! Sajnálatos, hogy ilyen dolgok határozzák meg egyesek kiemelkedését, és különb mivoltát.
Más: Egyik tanárom erős dohányos volt. Kolegája hatására, egy másik osztálytársammal és velem együtt, elkezdtünk futni. Ő kezdetben nagyon gyenge volt, és rosszul lettem, amikor láttam, hogy 10-15 km futás után lihegve rágyújtott. Tényleg nagyon alacsony volt a teljesítménye. Aztán jött a nyár, és aztán eljött szeptember negyedike (20. Nike Budapest Nemzetközi Félmaraton). Olyan jó eredményt futott, hogy én csak úgy néztem. Míg nyár előtt lazán lehagytam, most negyed órával jobbat futott nálam. Mint a verseny után kiderült, egész nyáron keményen edzett, és teljesen leszokott a dohányzásról. Hihetetlen erős elhatározás volt benne, és hatalmas akaraterő, hogy képes volt elszakadni a cigarettától, aminek, mint tudjuk, erős függőség a velejárója. Nos, szerintem amit csinált, az példaértékű volt, amit manapság nagyon keveseknek sikerül elérni. Mindenkinek csak azt tanácsolom, hogy keményen határozza el magát, és legyen erős, magabiztos, ha egy ilyen káros és nagyon erős szokástól szabadulni akar a maga (és mások) érdekében.

A fiatalok minden időben és korban lázadtak valamiképpen az öregek ellen, ez nem vot másképp a multban sem, nem változik a jelenben, és így lessz a jövőben is. Génjeinkbe van kódolva!

Mi a legutóbbi felvilágosító beszélgetésen az anatómiai boncolásról beszáélgettünk. Ugyanis valaki zseniális ötlettől vezérelve két egyetemista lányt küldött egy középiskolába szemléletes ábrákkal felvilágosítani. Egészen addig senki nem foglalkozott velük, amíg föl nem vetették, hogy esetleg mi mondjuk meg, hogy miről beszélgesünk. Az egyetemi élet rejtelmeit és a boncolást kitárgyaltuk de föl nem világosultunk.
Ez persze annak nem gond aki addig sem volt olyan felelőtlen, hogy gondjai lehetnének. De pont azok figyeltek a legkevésbé, akiknek a legjobban szükségük lett volna rá.

Ancalima Anarórë írta: Igazából mikor mindenki azt mondja, hogy "gyerekek, tudom, hogy azt hiszitek, hogy a cigizés menő, de nem az, higgyétek el...", akkor mindenki nevet a szegény, buta felnőtteken, akik azt hiszik, hogy mi azt gondoljuk, hogy az menő... Éppen ezért teljesen ledöbbentem, mert az egyik osztálytársam például nyilvánvalóan TÉNYLEG azért cigizik, mert az szerinte kúl. Én meg azt hittem, hogy ilyen csak filmekben van... Ami pedig a legszomorúbb, amikor a másik osztálytársam komoly arccal bejelenti, hogy le akar szokni. Még nincs tizennégy...

Amit a felnőttek tiltanak, az mind menő, mert a FIATALOS LÁZADÁS-t jelképezi. Höhö! Ezt nekem így kifejtették az osztályban, hogy ha szülő tilt valamit, azt meg kell tenni, hogy lássa, nem uralkodhat fölötted. Most ezt vegyem komolyan? A képébe röhögtem az illetőnek.
Gondolom, más iskolába is szoktak menni a védőnők előadásokat tartani. Ezeket hívjuk mi "kettyintés-elhárító"-nak, de annyi hatásuk sincs, mint egy Barbie-baba reklámnak egy negyvenévesre. Szerintem a felnőtteknek már nem kéne fárasztaniuk magukat...