Gondolatok

Remzy_mama/Eldawen írta: Feldobnék egy témát - kinek mi a véleménye a mai öltözködésről? Igen sokféle, ma már nem egysíkú a divat, mint régebben, amikor vagy divatolt valaki (egyfélét) vagy ósdi volt.

Hát elég különböző vélemények jöttek eddig
Személy szerint nem tudnám betájolni, hogy milyen az öltözködési stílusom, nagyon szeretem váltogatni, valamikor cowboy csizma rojtos szélű farmerral, valamikor magassarkú, hegyes orrú fekete csizma szövetnadrággal, valamikor meg rocker bakancs hálós ujjatlan felsővel. De mondjuk a leggyakoribb rajtam a motoros farmer kabát, farmer nadrággal meg valami kényelmes, sportos cipővel & baseball sapkával. Viszont jópár itteni emberke véleményével ellentétben, nem kapok szívrohamot, ha térd főlé érő szoknyát kell felvennem Bár magamtól nem is annyira szoktam térd fölé érőt, inkább csak térdmagasságút. Ezt jól megaszondtam.
És agyvérzést kapok a nagy színes karikafülbevalóktól, meg az "élénk-pink" és "teniszlabda-sárga" ruháktól, és könyörgöm, hogy lehet a rózsaszínt pirossal összekombinálni...?! 8O
Egyébként attól, mert valaki a természetes színű ruhákat kedveli, még nem biztos, hogy "ósdi"...

Remzy_mama/Eldawen írta:

Dru írta: Feldobnék egy témát - kinek mi a véleménye a mai öltözködésről? Igen sokféle, ma már nem egysíkú a divat, mint régebben, amikor vagy divatolt valaki (egyfélét) vagy ósdi volt.

Véleményem szerint a mai divat sem túlságosan változatos. A fiatalok nagyrésze vadul hangoztatja, hogy ő "más", hogy "lázad", meg hogy "stílusa van", de közben ugyanazokat a sztenderd ruhákat viseli, csak az a különbség, hogy mindegyiken más-más márkajelzés fityeg. Aki pedig tényleg a saját stílusa alapján öltözködik, az "ósdinak", vagy "feltűnősködőnek" minősül.

Én egyébként az "ósdi" kategóriába tartozom. Állítom, hogy fiúnak kellett volna születnem, mert egyszerűen idegösszeomlást kapok, ha szoknyát kell húznom. És sosem hordok térdnél rövidebb nadrágot, vagy ujjatlan pólót. Pontosítok: 100 évvel ez előtt kellett volna fiúnak születnem.

öltözködés?
Hát én igazán érdekesen öltözködöm. Például nem vagyok hajlando bokafölé érő szoknyát felvenni! És nem szeretem a tangákat, vagy az olyan ruhákat amiből kintvan bármim is. vagy ha a derekam kint van. Viszont eléggé érdekes színeket tudok felvenni, pl élénkpirosat, sötékékkel vagy sötétzöldet lilával. Attólfügg milyen a hangulatom. És hordok kockásinget és összefirkált farmert, és csak bakancsot meg tornaipőt.
Én nem szeretem a mostani - minden megmutatok amim van - divatot. Inkább a szolídabbra szavazok. Már előre láom azoknak az osztálytársaimnak a sorsát akik télen is derékfölé érő kabátkában járnak meg toppocskában meg pulcsikában aztán csodlákoznak ha fel vannak fázva.
Jah és a farmernadrágom kivül másfajtát nem szeretek hordani... Kényelmetlen.

Nos én személy szerint nem a divatot, hanem az egyéni ízlésemet követem. Ergó sokak szerint konzervatív vagyok ugyanis földszíneket keresek, és fontos a színek harmóniája.
Elkeserítőnek tartom azt a fajta öltözködést, amikor úgyszólván rád borul a szekrény, és nadrágra szoknyát, meg kéket zölddel, rózsaszínt naranccsal kombinálnak. Szerintem a lágy eséséű finom nőies ruhák az igaziak, és nagyon nem tudok azonosulni a mai divattal. Sem a szín, sem pedig a formavilággal.
Szépnek tartom a hosszú nőies ruhákat, és magam is szívesen tervezek ehhez hasonlókat. (talán egyszer az általam tervezett ruhákban járhattok-csodálatos lenne)
De szerintem az a fontos hogy mindenki jól érezze magát az általa viselt ruhában. No meg tudja, hogy vannak laklmak, amikor nem lehet akármiben megjelenni. (péda: az iskolában beszédet kellett tartani a nyagy bagoly verseny kapcsán és senkinek nem jutott eszébe, hogy fehér ingben, ne pedig farmerban és pólóban jelenjen meg. Én ott álltam ingbe és nyakkendőben-ami az egyenruhánk része- és kinevettek)

Dru írta: Az Aishiteruze Baby, a My Neighbour Totoro és a Hamtaro pl. kifejezetten aranyos.

Lehet, de ezeket én soha nem láttam még.

Más! - szokta nézni valaki az m1 tv-t du 1/26 körül. Kb 2 hete Nagy Vita címmel gondolatok topikot tartanak. Nahgyon jó témák, a nagycsaládról, fiatalok mai iskolai öltözködéséről ... vitatkozik ismert és ismeretlen, fiatal és idősebb. Nekem nagyon tecc.
Feldobnék egy témát - kinek mi a véleménye a mai öltözködésről? Igen sokféle, ma már nem egysíkú a divat, mint régebben, amikor vagy divatolt valaki (egyfélét) vagy ósdi volt.

Remzy_mama/Eldawen írta: A mai japán rajzfilmek a tizenégy év feletti kategóriába sorolhatóak.

Nem feltétlenül. Más kérdés az, h. azok a japán mesék, amik 14 éven alul is versenyképesek, nem jutnak el hozzánk(vagy ha mégis, akkor nem anime jelszó alatt, pl: Mumin).
Az Aishiteruze Baby, a My Neighbour Totoro és a Hamtaro pl. kifejezetten aranyos.

Hát a sok Walt Disney-ről ne is beszéljünk. Hol a Dumbó, Oroszlánkirály, Donald kacsa... Azok még mesék voltak. És a magyar népmesék, mint tanulságos? Bár az m1-en megy a futrinka utca és a Rémusz bácsit is láttam, de arra csak az "öregek" emlékezhetnek. No az még mese volt. Meg a Halász Jutka, Móka Miki, Mikrobi, varázsceruza... Fel sem lehet sorolnia a régi aranyos meséket. A mai japán rajzfilmek a tizenégy év feletti kategóriába sorolhatóak.

Rabyn: ez sem igaz minden apára, de a többségre igen. De ez genetikailag van így. Nem véletlen, hogy a nő ilyenkor mindent a baba mögé sorol.

Ha már a meséknél tartunk nekem a Hupikék Törpéikék volt a No.1
Akkor szoktam le a nézéséről amikor volt benne egy logikátlanság. (ja kb 4 évesen vagy mikor vettem észre, hogy itt nem stimmel valami)

Tanultuk az okos óráinkon hogy bárki bármit is mond, a férfiak bizony sokkalk ésőbb kezdenek el örülni a gyereknek mint a nők. Fel kell hozzá nőniük. Oké, hogy várják ők is a babát, de amikor ott van és a feleségüknek már nem ők az egyetlenek akkor bizony bepánikolnak.

Én is sikoltani tudnék legszívesebben, amikor majdnem 18 éves fejjel bizony be-bekapcsolom vasárnap délelőtt a tévét, mert jópár éve ilyenkor még micimackó ment.
És akkor nyomul a kínai harci egér meg a karatés nyúl és szétverik egymást. És a gyerek megnézi a kisvakondot és ingerszegénynek érzi. Aztán leül leózni, és az a játék neki, hogy haborút meg gyilkosságokat imitál.
Én még Micimackón, Süsün, meg Kisvakondon nőttem fel, és a testvéreim is csak ezt nézik mert minden jó megvan DVD-n is. (apa nem rég hozta haza a Futrinka utcát)
De ezek már nem kötik le a mai gyereeket.

Theala: Pont azt mondom, hogy a mai média nem alékalmas a nevelésre és olyan műsorokat kéne csinálni, amiből egyrészt kultúrát és illemet, másrészt követendő emberi magatartásokat láthat.

A diavetítés meg azért jobb mint a tévé egy kicsi gyrek számára, mert a sok gyorsan váltakozó képet nem érti, de diavetítés közben meg lehet állni, és elmagyarázni neki a dolgokat.

Nekem a Krisztófóró után Treff Hetesnek hívták a hintalovamat...
De a kedvencem a Frakk volt meg a Kisvakond.
És legszívesebben elsírnám magam, mikor a Görcs ikreket meg hasonló színvonalú csodákat látok...

Felagund írta:

Theala Vandron írta: Akik itt a "rendszerváltás korában" születtek, azok még a kisvakondon és a kockásfülű nyúlon szocializálódtak (na jó, némi tininindzsával megspékelve).

Meg Krisztofórón és Mézga Családon :up:

És én, hogy mennyire utáltam ezeket a rajzfilmeket ([size=9:20cbyw3p]mert én voltam az antigyerek)[/size]

Felagund írta:

Theala Vandron írta: Akik itt a "rendszerváltás korában" születtek, azok még a kisvakondon és a kockásfülű nyúlon szocializálódtak (na jó, némi tininindzsával megspékelve).

Meg Krisztofórón és Mézga Családon :up:

Hehe, Pumukli rulez!

Theala Vandron írta: Ja, csak közbevetem, hogy milyen jó nektek: én zene mellett sem tudok tanulni.

Nálam is általában szól valami, tv vagy zene, de emellet a gép előtt is ülök, és közben tanulok. Így készültem tavaly a vizsgáimra is és bejött

Tudjátok amikor az én gyerekeim kicsik voltak, akkor nem tv-t nézteh, hanem a játszótéren voltunk de és du is (télen hidegben is). Este meseolvasás, diavetítés. Ha a tv elé került, akkor meg Tom és Jerry főképp. Hát nem mondom néha becsúszott más is, de nem kell elölhagyni a távirányítót és nem kapcsol el onnan amire én tettem. Meg ma már vannak természetfilmek is.
Ha már nagyobbak voltak akkor sokat tvztünk együtt. Csak ma már erre sem érnek rá a szülők, a tvt nevelésre használják.
Tudjátok mit mondott a szomszédasszonyom: nem ér rá takarítani. Mondom miért? Hát a gyerekek miatt. Csináld amikor alszanak - mondom én. De hát akkor internetezek.
No comment...

Theala Vandron írta: Akik itt a "rendszerváltás korában" születtek, azok még a kisvakondon és a kockásfülű nyúlon szocializálódtak (na jó, némi tininindzsával megspékelve).

Meg Krisztofórón és Mézga Családon :up:

Panniii írta:

Alyr Arkhon írta:
Énis szeretem ha szól valami a háttérben, és szinte vadászom az új reklámokra. Bár a "szól valami a háttérben" az sokkal iinkább zene, mert arra nem kell odafigyelni.

Nálunk ez arra vonatkozott, hogy tanulás közben kell szólnia valaminek. Másnap meg többet tud a Bűbájos boszorkákról, mint a történelemről. És félre ne érts, a tévére is szülség van, és a jó filmeket én is nagyon szeretem, de speciel a lány aki ezt mondta, nem tudja hogy első vagy a második világháború volt-e előbb.
Előbb tanulok, és utána nézek tévét. Mert ami jó film, arra oda kell figyelni. Háttérzajként pedig nekem is a zene a jó. Most is szól. De ez nem köti le minden érzékszervemet.

Most a tévénézési szokásokkal kapcsolatban: a nevelésnek tényleg óriási szerepe van benne. De mondjátok meg, milyen műsor az, amire ma nevelni lehet egy gyereket? A Teletubbi vagy a Pokémon? Ezek csak lekötik a picit, de semmiféle értéket nem közvetítenek neki. Akik itt a "rendszerváltás korában" születtek, azok még a kisvakondon és a kockásfülű nyúlon szocializálódtak (na jó, némi tininindzsával megspékelve). Van különbség, nem?
Nagyon nehéz manapság igényes műsort találni, legyen az film, vagy más. Igényes gyermekműsort pedig már nagyon régen nem láttam. Hacsaknem mikor a régieket ismételgetik.

Ja, csak közbevetem, hogy milyen jó nektek: én zene mellett sem tudok tanulni.

Remzy_mama/Eldawen írta: Azt nem mondom, hogy nem várják, csak nehezen szoknak hozzá a gondolathoz, hogy jött valaki aki ezentúl sokkal több időt tölt el az ő egyetlen feleségükkel, mint ők. És félnek is tőle egy kicsit, hisz az ő lapát kezükhöz képest olyan csöpp az a gyerek. Ezt bármelyik ffi bevallja egy idő után.
Az én férjem is nagyon várta, fürdette és gondozta is első naptól, tehát nem mindenki, de sokan (mint ezt írtam is). No és az öltöztetés meg a pelenkázás is nehéz munka.

Viszont ahogy gondozzák őket az egyszerre nevetettő és hihetetlen. S néha egyes apák kisajátítanak dolgokat pl.: "enyém a fürdetés" vagy egyebek.
S ezt olyan jó nézni és hallani.

Azt nem mondom, hogy nem várják, csak nehezen szoknak hozzá a gondolathoz, hogy jött valaki aki ezentúl sokkal több időt tölt el az ő egyetlen feleségükkel, mint ők. És félnek is tőle egy kicsit, hisz az ő lapát kezükhöz képest olyan csöpp az a gyerek. Ezt bármelyik ffi bevallja egy idő után.
Az én férjem is nagyon várta, fürdette és gondozta is első naptól, tehát nem mindenki, de sokan (mint ezt írtam is). No és az öltöztetés meg a pelenkázás is nehéz munka.

Remzy_mama/Eldawen írta:

olorin.papa írta: Itt most icipicit tiltakoznék!
A férfiak is meg vannak őrülve a gyerekeikért, néha még jobban is mint az anyukák, csak egy kicsit másképp...

Én elhiszem, de az apák egy kicsit megkésve reagálnak, hisz hozzá kell szokniuk a gondolathoz és a férfiak vizuális típusok. Ha látja, akkor kezdi el felfogni. (nem általánosítok, de többnyire). quote]

hm... ezzel nem érterk egyet. Egyrészt, egyik évfolyam társam 2 hónapja apuka, és már a szülés előőt is ő is nagyon várta a babát. Ráadásul a baba elég sok mindent hal intrauterin is. És nagyon is tudja mi történik a külvilágban. Ugyhogy az apukák ugyanugy várják a picit....

olorin.papa írta: Itt most icipicit tiltakoznék!
A férfiak is meg vannak őrülve a gyerekeikért, néha még jobban is mint az anyukák, csak egy kicsit másképp...

Én elhiszem, de az apák egy kicsit megkésve reagálnak, hisz hozzá kell szokniuk a gondolathoz és a férfiak vizuális típusok. Ha látja, akkor kezdi el felfogni. (nem általánosítok, de többnyire). Nekünk nőknek a hormonok is gondoskodnak róla, hogy "megőrüljünk" ezért szerintem össze nem lehet hasonlítani a 2őt.
Nem is értem, hogy azok az anyának nevezett nők akik kiteszik a gyereküket vagy megölik, hogyan képesek rá. :crazy: Azt mondják pillanatnyi elmezavar, de én ezt soha nem fogom megérteni. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha névtelenül megszülnék egy távoli városban és lemondanának róluk. Nekik is és a babának is sokkal biztonságosabb lenne. Hisz ma már erre lehetőség van!

Itt most icipicit tiltakoznék!
A férfiak is meg vannak őrülve a gyerekeikért, néha még jobban is mint az anyukák, csak egy kicsit másképp...

Niph/Elentári írta:

Artemisz (Erenya) írta:

Remzy_mama/Eldawen írta: A fizikai fölény legyen csak a férfié (házimunkában is) a nőé az "észmunka" és a gyereknevelés. Hisz ez van benne a génjeinkben is. Nem mondom, hogy nem értenénk a másik nem feladataihoz, de suszter maradj a kaptafánál. Hülyén néz ki egy férfi portörlés vagy gombválogatás közben, illik kezébe inkább a fúrógép és a fűrész. No nem mindegyiknek!!
Anyuci pedig akkor menjen dolgozni, apuci pedig GYESen, ha mindkettőnek ez felel meg a legjobban. Bár a babának anyuci biztos jobban jön - apuci hogy szoptat? És megy le a játszótérre később kibeszélni a többi kismamával a legújabb kötésmintát és bébipapit.
Hát ezért nő a nő és férfi a férfi. Az állatvilágban is felosztják a szerepeket, tehát a természet is így találja jónak (van néhány kivétel, de elenyésző).

Nagyon szépen köszönöm, hogy leírtad helyettem!


Én azt hiszem, egy szót se ejtettem egyenjogúságról!
Ugyanis egyenjogú nem lehet soha a két nem! Ez egy rossz duma. Egyenrangú lehet legföljebb. Ugyanis a nőknek egy elvitathatatlan joguk van: az anyaság joga!!!

Hm..... és az a legjobb dolog a világon. Ne értsetek félre, csak a szakmámból eredően-ami tanulok- sok anyukával találkozni, és azt a hihetetlen bodogságot látni az a csoda. És szerintem senki nem cserélne evvel./mármint az anyukák, kismamák/
Persze most mondhatná valaki azt hogy a nehéz szülés de amikor meglátja azt az uj életet, minden szenvedése elmúlik az anyának.

Max egyetértek, és ezt mindenkinek át kell élni, mert elképzelhetetlen boldogság. A természet gondoskodik róla egy bizonyos dopamin nevű hormonnal (ha jól emlékszem), hogy ne gondold magad a fájdalom miatt. Egyetlen pillanat alatt, mintha elvágták volna megszűnik a szülés közben érzett mérhetetlen fájás. Elmondhatatlan érzés, gondolom ilyen lehet a kábítószer hatása.

Én nem tudok csendben tanulni, sohasem ment. Inkább zenét hallgatok közben az jóóó.
A hugom tévé és a kutya mellett tanul. (ha apám itthon van akkor tanulnak a kutyával)
Belém (talán sajnos) nem neveleték, hogy TANULNI MUSZÁJ KELL!
Helyette volt egy boldog gyerekkorom:)

Artemisz (Erenya) írta:

Remzy_mama/Eldawen írta: A fizikai fölény legyen csak a férfié (házimunkában is) a nőé az "észmunka" és a gyereknevelés. Hisz ez van benne a génjeinkben is. Nem mondom, hogy nem értenénk a másik nem feladataihoz, de suszter maradj a kaptafánál. Hülyén néz ki egy férfi portörlés vagy gombválogatás közben, illik kezébe inkább a fúrógép és a fűrész. No nem mindegyiknek!!
Anyuci pedig akkor menjen dolgozni, apuci pedig GYESen, ha mindkettőnek ez felel meg a legjobban. Bár a babának anyuci biztos jobban jön - apuci hogy szoptat? És megy le a játszótérre később kibeszélni a többi kismamával a legújabb kötésmintát és bébipapit.
Hát ezért nő a nő és férfi a férfi. Az állatvilágban is felosztják a szerepeket, tehát a természet is így találja jónak (van néhány kivétel, de elenyésző).

Nagyon szépen köszönöm, hogy leírtad helyettem!


Én azt hiszem, egy szót se ejtettem egyenjogúságról!
Ugyanis egyenjogú nem lehet soha a két nem! Ez egy rossz duma. Egyenrangú lehet legföljebb. Ugyanis a nőknek egy elvitathatatlan joguk van: az anyaság joga!!!

Hm..... és az a legjobb dolog a világon. Ne értsetek félre, csak a szakmámból eredően-ami tanulok- sok anyukával találkozni, és azt a hihetetlen bodogságot látni az a csoda. És szerintem senki nem cserélne evvel./mármint az anyukák, kismamák/
Persze most mondhatná valaki azt hogy a nehéz szülés de amikor meglátja azt az uj életet, minden szenvedése elmúlik az anyának.

Alyr Arkhon írta:
Énis szeretem ha szól valami a háttérben, és szinte vadászom az új reklámokra. Bár a "szól valami a háttérben" az sokkal iinkább zene, mert arra nem kell odafigyelni.

Nálunk ez arra vonatkozott, hogy tanulás közben kell szólnia valaminek. Másnap meg többet tud a Bűbájos boszorkákról, mint a történelemről. És félre ne érts, a tévére is szülség van, és a jó filmeket én is nagyon szeretem, de speciel a lány aki ezt mondta, nem tudja hogy első vagy a második világháború volt-e előbb.
Előbb tanulok, és utána nézek tévét. Mert ami jó film, arra oda kell figyelni. Háttérzajként pedig nekem is a zene a jó. Most is szól. De ez nem köti le minden érzékszervemet.