Gondolatok

Oisin: sejtem, hogy mire gondolsz. Szerintem a "tehát" helyére az "ennek ellenére" cuccost kéne rakni, úgy érthetőbb.

Gandalf írta:

11. Mindig lesznek emberek, akik meg fognak bántani, tehát nem szabad feladnod a hitet. Csak légy óvatos!

Az én értelmezésemben ez azt jelenti, hogy nem szabad feladnod a reményt/az emberekbe vetett hitet csak azért, mert sokan megbántottak Téged, de azért légy mindig óvatos a kapcsolataidban, legyél tisztában azzal, hogy megbánthatnak, még akor is, ha bízol bennük!

Nekem a "tehát" szó miatt nem áll össze ez a gondolat. Így olyan, mintha éppen annak a tudása adna okot az emberekbe vetett bizalomra, hogy úgyis meg fognak bántani. 8O Ide vmi ellentétet kifejező kötőszó kellene, nem implikációt kifejező, ahhoz, hogy úgy lehessen értelmezni, ahogy Te teszed. Ráadásul az sem egyértelmű, hogy miféle hitről van szó. Valóban az emberekbe vetett bizalomról? Vagy esetleg éppen ellenkezőleg, ez vmi másfajta hit, ami azért kárpótol, mert az emberekbe vetett hit elveszett?

Üdv, Oisin

Gandalf írta: 7. Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelentheted magát a világot.

"Neked silány szám, nékem egy világ!"
/Madách/



Ezek nagyon szépek! Köszi, Gandalf, hogy betettted!

Gandalf írta: 10. Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént.
.

Nekem ez a kedvencem! :itscool:

Egyébként nen is olyan nehéz megtartani, mint azt az ember gondoná.

Nekem is lett egy jó kis mondásom, ami csak úgy véletlen csúszott ki a számon, amikor egy ismerősöm eldobta a csikket, és én rászóltam, erre azt mondta, hogy más is eldobja.

"Miért akarsz te olyan lenni mint mások? Nem jobb dolog különlegesnek, egyedinek lenni?"

Szvsz legyünk mindnyájan egyediek, különlegesek.

Gandalf,

A 11-es. Az sehogy se áll össze nekem. Mit akar ezzel mondani?

Üdv, Oisin

De én nem a sajnálatra, hanem a gyászral gondolok...

Ancalima Anarórë írta:

Elryn írta: Minek neveznétek, hogy csak az élőket gyászolom?

Ööö... Az élőket minek gyászolni? Ezt most nemértem...
Egyébként engem pl azért szomorított el régebben alig a nagyapám halála, mert alig voltam vele, nem annyira ismertem. Ez szerintem nem érzéketlenség, mert ha a másik nagyapám halna meg, abba belepusztulnék...

mert a halottakat nem kell sajnálni. számukra vagy vége mindennek, vagy új élet kezdődik. azokat kell sajnálni akik "ittmaradtak" mert azoknak hiányoznak a halottak.

Gandalf írta: 5. Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd.
6. Sose felejts el mosolyogni. Még akkor sem, amikor szomorú vagy. Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba.
9. A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik igazán hálás legyél érte.
13. Ne küzdj túl erősen. A legjobb dolgok váratlanul történnek.

Sztem ezek a legjobbak Velem a 6. történt és sztem mindenkinek be kéne tartani ezeket a cuccosokat,csak nehéz..

Oisin: melyiket nem érted? Hátha valaki el tudja magyarázni, hogy utána azt is eldönthesd, hogy melyik kategóriába tartozik számodra.

Gandalf,

A 13-ból 6-al egyetértek, 1-et nem értek, 6-al nem értek egyet. Az 50%.

Üdv, Oisin

Brisa írta: PiciRigó, asszem te félreértetted azt, amit Oisin és én írtunk. Javaslom újraolvasásra.

Ezennel jelentem: újraolvasva.. Upsz.. de még mindig nem tiszta a dolog, hátha egyszer leesik..

Idhren írta:

Brisa írta: Oisin, én még nem rendelkezem annyi tapasztalattal, hogy kifejtsem neked a szakmai véleményemet a témáról. Maradok a személyes meglátásaimnál. (Sokat kell még nekem öregednem ahhoz, hogy "profi" legyek. )

Bocs, hogy beleszólok, (és nem a kapcsolat témában )de szerintem itt nem kell profizmusról beszélni. A jó pszichológusságot nem lehet megtanulni, bemagoni, az vagy van, vagy nincs. (És általában az ember nagyon fél, hogy esetleg nincs.) De ha az emberben megvan a hajlandóság, és meghallgatja a másikat (mint pl. te ), akkor már bízhat... (remélem )
A profizmusról meg annyit, hogy eléggé félek, nehogy az a begyepesedett valaki legyek, mint pár tanárom. Az igazi pszichológus szerintem végig megmarad érdeklődőnek, és ettől mindig egy kicsit amatőr stichje lesz a dolognak.

[size=9:3eu6nuc9]De megértelek, hogy szabadkozol, az ember fél túlságosan biztosnak lenni a dolgában [/size]

Nini, még egy pszichológus(hallgató).

Én úgy gondolom, hogy a "jó pszichológusságnak" igenis van egy tanulható része. A tapasztalat, a módszerek, az önfejlesztés mind-mind nagyon fontos. És ezeket bizony tanulni kell.
A többi az stimmel.

Oisin, szívesen.

PiciRigó, asszem te félreértetted azt, amit Oisin és én írtunk. Javaslom újraolvasásra.

Elryn írta: Minek neveznétek, hogy csak az élőket gyászolom?

Ööö... Az élőket minek gyászolni? Ezt most nemértem...
Egyébként engem pl azért szomorított el régebben alig a nagyapám halála, mert alig voltam vele, nem annyira ismertem. Ez szerintem nem érzéketlenség, mert ha a másik nagyapám halna meg, abba belepusztulnék...

Új téma: érzéketlenség.

Vajon érzéktelenség, ha alig szomorít el, ha meghal a nagymamám? (Nagyon beteg volt, 72 éves, jó régen lehetett rá számítani...)
Minek neveznétek, hogy csak az élőket gyászolom?

Oisin írta: Picirigó,

Nem tartom magam érzéketlen fatuskónak. Te vmit nagyon félreértesz. Dobjon be vki vmi új témát, úgy érzem h ezt már csontig lerágtuk.

Üdv, Oisin

Nem is mondtam/írtam, hogy az vagy. Nem szokásom embereket le"érzéketlenfatuskózni". Talán az szeretnél lenni?!

A csontrágásban egyetértek. valaki valamit?

Oisin, végül teljesen "átjött" ,amit próbáltál kifejteni.
Picirigó: ""Nekem ez egy picit érzéketlenségre utal, vagy olyasmire, mikor az ember csak létezik,de nem érzi se a fájdalmat, se a jót. Mert ugye "érzéketlen", elszigeteli magát a megtapasztalástól.""

Erre azt mondom, a dolgok megtapasztalásától nem tudod elszigetelni magad, hiszen mindennek van hatása, ellenhatása, tanítása, értelme, legfeljebb nem látjuk át teljességében. Aki "érzéketlen", az pedig legtöbbször valójában nem az, csak vagy elfojtja, elnyomja az érzelmeit a mélyben, vagy nincs megfelelő eszköze a kifejezésre. Valójában ők is szenvednek, csak kevésbé látszik rajtuk.

Ha megengeditek, a szakítással kapcsolatban idéznék Frank Winking: Gondolatok a valóságról c. könyvéből (ami egyébként letölthető innen: www.extra.hu/frankwinking/11gondol.html )

"Az Elválásról

Ami megszületett, az el is pusztul előbb vagy utóbb. Így van ez a kapcsolatokkal is. A kapcsolatok felbomlásának oka ugyanaz, mint ami létrehozta őket. A közös cél, az együtt átélt élmények és a változatosság hiánya, az elkülönültség igénye, a konfliktusok, az új kapcsolatok kiépülése lassan eltávolítják egymástól a résztvevő feleket. És ekkor jönnek a problémák. Hiányozni kezd a másik, üresség marad utána benned.
Vedd észre, hogy nem a másik személy szokott hiányozni neked, hanem az, hogy nem kaptad meg a kapcsolattól, amit szerettél volna. A csalódás kelti benned a hiányérzetet és a vágyódást a másik után. Hol vannak azok, akik előző életeinkben oly fontosak voltak a számunkra? Elnyelte őket az idő. A mostani életünk kapcsolataival is ugyanez fog történni, és nem fognak hiányozni. Maga a kapcsolat és az általa nyerhető élmények, élvezetek és a tapasztalás az, amire szükséged van és ami hiányozhat. A legjobban a fordított eset bizonyítja ezt, mikor neked nem hiányzik a másik személy az elválás után, hanem te hiányzol őneki. Ez mutatja, hogy nem személyfüggő a hiányérzet, hanem élményfüggő. A jó, kellemes élmények azok, melyek hiányoznak neked, míg a rossz dolgok nem hiányoznak. Gondolj csak bele...! "

Brisa,

Kösz a személyes meglátásokat. Külön kösz h megerősítetted h nem hülyeség amit írok. A reakciókat látva már kezdtem kételkedni... Na jó, valójában nem. De azért kösz.

Picirigó,

Nem tartom magam érzéketlen fatuskónak. Te vmit nagyon félreértesz. Dobjon be vki vmi új témát, úgy érzem h ezt már csontig lerágtuk.

Üdv, Oisin

Brisa írta: Gandalf, Oisin egyetlen egy szóval sem mondta, hogy a szakítás az emberek vágyainak netovábbja, netán örömteli dolog lenne, esetleg, ha már a kezdetektől tisztában vagy a múlandósággal, akkor immunins leszel a fájdalomra.

Nekem ez egy picit érzéketlenségre utal, vagy olyasmire, mikor az ember csak létezik,de nem érzi se a fájdalmat,se a jót. Mert ugye "érzéketlen", elszigeteli magát a megtapasztalástól. ->Minden múlandó,vagyis boldog sem akar lenni,mert fél hogy elmúlik? Mg rosszul sem akarja magát érezni?.. bár azt tudja hogy úgyis elmúlik.. Érzéketlen fatuskó effekt,az ilyet annyira nem szeretem. Mondok az illetőnek bármit (legyen barát vagy más) és semmi reakció: nem látszik rajta ha ajándékot kap, hogy örül, agy pont hogy nem, annyit mond, hogy "jó, kösz". Nah az ilyentől padlót tok fogni.. Bocs,de az ilyen tipusó embereket nem igazán szeressem, vagyis csak inkább ezt a tulajdonságukat. De valamilyen szinten meg tudom érteni őket: nem szenvednek annyit, mint "érző" társaik..

Bocs,filózós kedvemben vagyok..

Gandalf írta:

PiciRigó írta: Meg.. bármennyire is azt szeretnéd, hogy utána is minden happy és buli legyen, úgyse lehet az, kivéve ha nem szeretted az illetőt.

Itt a pont. Ha szerelmes vagy belé, baromi mindegy, készültél-e a dologra, úgy is szar lesz neked.

Gandalf, Oisin egyetlen egy szóval sem mondta, hogy a szakítás az emberek vágyainak netovábbja, netán örömteli dolog lenne, esetleg, ha már a kezdetektől tisztában vagy a múlandósággal, akkor immunins leszel a fájdalomra. Persze, hogy így is, úgy is szar neked/nekünk. Ez így van jól. Vedd észre, hogy Oisin nem gyógyírt javasol a vérző szívre, és nem is mondja azt, hogy megúszható a kín. Pusztán egy szemléletről beszél. Így is hozzá lehet állni a dolgokhoz. A múlandóság elfogadása mindössze megspórolja azt az energiát, amit az ez ellen való (hasztalan) küzdelembe fektetsz. Ezért könnyebb valamivel eszerint élni. Persze idáig eljutni... na, az egy kemény munka.

Én sem jutottam el még odáig, ameddig Oisin. Bennem is lázadozik ez ellen minden. Ugyanakkor pont ez a belső ellenállás jelzi azt, hogy itt van egy olyan dolog bennem, ami nincs rendben, amivel foglalkozni kell (ti. hogy félek Svin elvesztésétől, talán a magánytól is és még van folytatása ennek a gondolatfonalnak, de asszem nem nyilvános fórumra való az ilyen mértékű kitárulkozás). De tényleg könnyebb a homokba dugni a fejünket, mint a félelmeinkkel, ellenállásainkkal szembenézni.

Jungnak van egy óriási mondata: "Ha két út között nem tudod eldönteni, melyik a helyes, válaszd a nehezebbiket, az lesz."

Oisin, én még nem rendelkezem annyi tapasztalattal, hogy kifejtsem neked a szakmai véleményemet a témáról. Maradok a személyes meglátásaimnál. (Sokat kell még nekem öregednem ahhoz, hogy "profi" legyek. )

Oisin írta:

PiciRigó írta: Tegyük fel hogy úgy kezded a dolgot, hogy úgyis vége lesz egyszer. A mi hibánkból vagy a másik hibájából..? ... Szal akkor vagy magadban csalódsz, vagy a másikban.

hiba? miért kellene ezt bárki hibájának felróni? ez a dolgok természetes menete. nincs itt semmiféle hiba. legfeljebb az isteneket hibáztathatod, amiért mulandó dolgokat teremtettek, már ha hiszel bennük.

Üdv, Oisin

De akkoris valakinek a hibája. Meg.. bármennyire is azt szeretnéd, hogy utána is minden happy és buli legyen, úgyse lehet az, kivéve ha nem szeretted az illetőt.

PiciRigó írta: szerintem a csalódottság az hozzá tartozik a dologhoz, elvégre mégiscsak csalódsz vagy magadban vagy a másikban.

nem. miért kellene h csalódjak? nem. szó sincs róla! csak akkor csalódsz, ha előzőleg irreális elvárásaid voltak. vagy ha vki szándékosan átvert, és másnak mutatta magát, mint aki valójában. de most nem erről beszélünk.

PiciRigó írta: Tegyük fel hogy úgy kezded a dolgot, hogy úgyis vége lesz egyszer. A mi hibánkból vagy a másik hibájából..? ... Szal akkor vagy magadban csalódsz, vagy a másikban.

hiba? miért kellene ezt bárki hibájának felróni? ez a dolgok természetes menete. nincs itt semmiféle hiba. legfeljebb az isteneket hibáztathatod, amiért mulandó dolgokat teremtettek, már ha hiszel bennük.

Üdv, Oisin

Oisin: Köhh.. szerintem a csalódottság az hozzá tartozik a dologhoz, elvégre mégiscsak csalódsz vagy magadban vagy a másikban.

Tegyük fel hogy úgy kezded a dolgot, hogy úgyis vége lesz egyszer. A mi hibánkból vagy a másik hibájából..? És onnan jön a "rondavagyoknemszeretsenki" vagy pedig a a másikban nem bízol meg. ->féltékenység (nyah ez megint értelmesre sikeredett,de remélem még éppen érthető..) Szal akkor vagy magadban csalódsz, vagy a másikban. Az meg az "elmélet" szerint nem tartozik bele.