Gondolatok

[size=9:260pl24a]Persze-persze! Csupán az előzőeket a mostani élethelyzetem mondatta velem - és az, hogy kezdek rájönni, hogy önállóan is megy minden és az, hogy tudom kontrollálni az érzéseimet (anélkül, hogy ez bármiféle rossz érzéssel töltene el - sőt nagyon kellemesen érzem magam! )[/size]

Cicafül írta: Ez az egyik...a másik, hogy - pl én - olyanokkal megyek csak bulizni, akikkel "biztonságban" vagyok. Tehát tudom, hogy nem hagynak ott, hogy fontos vagyok nekik, meg az, hogy én is jól érezzem magam. Bár ezek a tényezők már általában maguktól indukálják a jókedvet!
Egyszerűen élvezni kell az életet! Ha könnyedén vesszük a dolgokat sokkal könnyebb!

Carpe Diem! Rulz!

Azért az élet könnyedén vételével is vigyázni kell. Mert pl. ha az ember nagyon biztonságban érzi magát, akkor bizony hajlamos hülyeségeket csinálni, merthogy vele nem történhet semmi rossz (sérthetetlenség érzése), meg amúgyis: a barátai majd kihúzzák a csávából...

Szerintem is élvezzük az életet, de józanul, józan határok között. Hogy a Carpe Diem-nek ne tragédia vagy boldogtalanság vessen véget...

Cicafül írta: Carpe Diem! Rulz!

Vagy ahogy Nuwanda mundaná: Carpe diem, ha beledöglök is!

Megjegyzendő: ezekből a megfigyelésekből közel sem lehet megismerni egy embert. Sőt, nagyon kell velük vigyázni, mivel téves következtetések is levonhatók. Valamint hajlamosak vagyunk egy-egy mozdulat mögé dolgokat képzelni, és utána fölépíteni egy embert - és csalódhatunk, ha mondjuk beszélgetve teljesen más jön le, mint amit mi "megfigyeltünk".
Persze a megfigyelés - bár én inkáb ODAfigyelésnek mondanám - fontos.
Viszont buliba bulizni megy az ember. Szvsz. És azon nem kell megsértődni, ha nem mennek oda az emberhez, hogy "hú, mi bajod". Van ilyen is, de ha mindig ez van, akkor azért nem fognak, mert tudják, hogy ilyen vagy és pont, és kár törniük magukat. Szintén hajlamosak vagyunk magunkat felsőbbrendűeknek beállítani/képzelni mikor valami gondunk/bajunk van és azt gondoljuk, hogy ezt senki nem veszi észre. Nem feltétlen bunkóbbak a körülöttünk lévők. Ez az egyik...a másik, hogy - pl én - olyanokkal megyek csak bulizni, akikkel "biztonságban" vagyok. Tehát tudom, hogy nem hagynak ott, hogy fontos vagyok nekik, meg az, hogy én is jól érezzem magam. Bár ezek a tényezők már általában maguktól indukálják a jókedvet!
Egyszerűen élvezni kell az életet! Ha könnyedén vesszük a dolgokat sokkal könnyebb!

Carpe Diem! Rulz!

Ringbearer írta: én nem azért szoktam különállni, mert hogy így szeretném felkelteni az emberek figyelmét. ha szeretném hogy figyeljenek rám, akkor azt elég egyértelműen a tudtukra hozom

Egyetértek. Az ilyen "megfigyelések" nagyon hasznosak, és jók, és aktívkodva elég nehéz végezni őket. Általuk viszont könnyen meg lehet ismerni az embereket, és lehet igen kellemes meglepetéseket okozni. Pont Ringgel volt egy olyan élményem, h egy TK-n voltunk, ő korábban elment, aztán egyszercsak jött tőle az SMS, hogy miért vagyok olyan szomorú. Nagyon meglepett, de nagyon jó érzés volt (mer télleg elég depis voltam). Tehát hasznosak azért ezek a dolgok Meg pl. velük el tudom képzelni, h valaki bizonyos helyzetben hogyan reagálna. És ez hasznos, mert fel tudok rá készülni, hogy XY ingerülten fog reagálni, és ne húzzam fel rajta magam én is Tehát javaslom, az ilyen megfigyeléseket mindenki próbálja meg

én nem azért szoktam különállni, mert hogy így szeretném felkelteni az emberek figyelmét. ha szeretném hogy figyeljenek rám, akkor azt elég egyértelműen a tudtukra hozom

néha szeretem figyelni az embereket.
pl. ez azért jó, hogy megértsd a másikat.
most volt egy olyan tapasztalatom, hogy volt egy lány akit nagyon
utáltam (ő az 1etlen talán akit tényleg Utáltam),
mert amikor kisebb voltam, szerettem volna vele barátkozni, és
eléggé szemét volt velem. most egy kicsit figyeltem őt, és rájöttem,
hogy csak azért hallatja ennyire a hangját, és mindenkit lehurrog,
mert iszonyú szeretetéhes! és ezután- nem csináltam pedig semmit !- tök jól kijöttünk!

Sziasztok!

Kicsit lemaradva: Azt hiszem nem az újaknak kell odamenni a régieknek, vagy a régieknek az újakhoz. Az lenne a legjobb, ha semelyikük sem vonakodna elindulni a másik felé, egy bemutatkozás erejéig.
Mindenesetre már kevésbé félek a dologtól. Találkozunk a táborban! Én is szürke leszek.

Nekem is ismerős ez a helyzet. Csak én régebben az "önbizalom hiányban szenvedő, segítségért kiáltó ember" arcával szemlélődtem a sarokból és meg voltam lepődve, hogy szánalommal figyelnek. Legalábbis azt hittem. De , ha valaki felöleli az embert sokkal könnyebb.

Egyet értek Erdaval,mert én is ilyen vagyok!Egyszer egy részeg srác elnevezett depis kisasszonynak,amiért nem akartam csatlakozni a társasághoz.Az ilyesmi nem igazán az én stílusom!

Alyr Arkhon írta: Ez ismerős, én szeretek társaságban unatkozni, ill. különválni és "sztrájkolni" vagy falat támasztani.

Én is!!! Azt hittem csak én vagyok ilyen 'abnormális'. Jó tudni, hogy nem. A bulikon szinte soha sem tudok teli pofával vigyorogni, mert egyszerűen nem... és nem tom miért... És bevallom ált. én is azért szoktam a falat támasztani, hogy figyeljen már rám valaki.
Sokan szoktak odajönni hozzám, és rángatni a társaság felé, de azt meg rohadtul utálom, és gorombáskodni szoktam. Na akkor jön a "Különc vagy, meg tuskó, és depressziós.." duma, pedig ez egyáltalán nem igaz... Nem tudom, hogy miért akarják, hogy én is az ő bulijukban legyek benne, amikor látják, hogy nem tetszik... Ilyenkor nem az a megfelelő eljárás, hogy elkezdesz taszigálni/böködni a táncparkett felé, hanem leülsz dumálni velem. Igen, akkor kiöntöm a lelkem, majd szép lassan jó kedvem lesz... Az rohadt jól szokott esni.... Az a baj, hogy ált. senki sem veszi a fáradságot, hogy megpróbáljon együttérezni velem...
Hű, kicsit elkanyarodtam a témától... sorry...

Alyr írta: azt viszont nem szeretem ha bökdösnek hogy menjek táncolni...

Nem akartam igazán belefolyni ebbe, de erre szeretnék reagálni:

Melyanna írta: Azon is érdemes lenne elgondolkodni, hogy mi van azokkal, akik lemorzsolódnak... Mert erre is van (volt) példa. Ők vajon miért döntenek így?

Sokféle okból. Olyanból is, amit senki nem gondolna. De:

Melyanna írta: Elmúlik a "rajongás" a Professzor világa iránt? Aki így van vele, az bizonyára nem is gondolta soha komolyan a dolgot.

Ez nem igaz. Én pl. a konferencia óta nem vettem a kezembe Tolkient. Miért? Mert nem érdekel. Mert mással foglalkozom. Mert nincs kedvem.

Nem gondoltam volna komolyan?

(Mellesleg szólva lassan tíz éve lesz, hogy utoljára "rajongtam" Tolkienért, de ez most mindegy. )

Melyanna írta: Vagy a Társaság nem felel meg neki? Pedig itt mindenki megtalálja a neki leginkább megfelelő személyes kapcsolatokat...

Ezt sem lehet így kijelenteni. Sőt. Éppen attól lesz az dolog problémás, hogy ilyen elvárások vannak a társasággal szemben. Egyetlen közösség sem lehet olyan, ami "mindenkinek megfelelő" stb.

És kimondva-kimondatlanul, de a közösség létrehozói és "vezetői", az "öregek", nevezzétek akárhogy, szóval ők azok, akikkel szemben (és akikben) ott van a felelősség/elvárás, hogy a társaságot olyanná formálják, ami meg tud felelni ennek.

Csakhogy ezt nem lehet. Sem fórumon, sem irl, sehogy. Nem is kell. De a próbálkozásra és erőltetésre rámehet a társaság maga...

Sziasztok !
Igen, ezer éve nem írtam ide kb, de erre szeretnék válaszolni:

Melyanna írta:

Léli írta: Azzal a "problémával" viszont egyetértek, hogy sok régi már nem tud újakat igazán 'befogadni' a baráti körébe, mert "túlterhelődik".

Azon is érdemes lenne elgondolkodni, hogy mi van azokkal, akik lemorzsolódnak... Mert erre is van (volt) példa. Ők vajon miért döntenek így?
Elmúlik a "rajongás" a Professzor világa iránt? Aki így van vele, az bizonyára nem is gondolta soha komolyan a dolgot.
Vagy a Társaság nem felel meg neki? Pedig itt mindenki megtalálja a neki leginkább megfelelő személyes kapcsolatokat...

Azon kevesek közé tartozom, akik úgymond "lemorzsolódtak", bár ez a szó nekem nem igazán tetszik, egyszerűen inkább a nem vagyok már aktív tagja a társaságnak.
Pedig jó ideig az voltam, sokat jelentett nekem ez az egész; pont azért, mert akkoriban nem igazán találtam magam, és a társaság segített.Barátokat szereztem, barátokat és nem haverokat, akikkel csak úgy elcsapom az időt és ökörködünk.De egy idő után ez megváltozott.
Hogy miért?Egyszerűen már nem érzem ugyanazt.Tolkient én sosem szerettem boncolgatni, sosem érdekelt igazán; hiszen a Gyűrűk Ura is csak egy könyv, egyetlenegy könyv; igaz nagyszerű és korszakalkotó, a film is zseniális, mégis nekem nem jelent annyit, hogy ennyit foglalkozzak vele, ennyire a mélyére ássak; mert kövezzetek meg, de nem érdekel annyira!Szép és idillisztikus,de nem akarok a világában élni!Itt akarok élni, a jelenben boldog lenni, igazi emberek között, mert a Gyűrűk Ura csak egy könyv.
Mert annyi de annyi más dolog van még a világban, annyi minden, ami sokkal jobban érdekel, más könyvek, más filmek, más élmények; és én úgy éreztem, hogy a Társaság magja, alapja mégiscsak Tolkien, mindig szóba kerül, róla szólnak a viták, a konferenciák, a poénok.Sosem akartam ebben elmélyülni, egyszerűen csak tetszett, és persze hogy érdekelt, de én az emberek miatt, a személyes kapcsolatok miatt és nem emiatt jártam az akkori társaságba.
A másik dolog pont ez, hogy nagyon megváltozott ez az egész; túl nagy lett a számomra.És most kérlek ne mondjátok, hogy hát ez természetes és hogy milyen jófejek az újak, meg hogy meg kell ismerni őket, és hogy nem lehet minden ugyanolyan; mert ezzel tisztában vagyok!!És egy rossz szavam sincs senkihez, csak egyszerűen már számomra elvesztette azt a varázsát, amit akkor jelentett, ezért egyre kevesebbet jártam el.
Viszint semmit sem változtak az érzéseim azok iránt az emberek iránt, akiket itt megismertem és megszerettem; hiszen hozzájuk nem az mtt és az emlékek fűznek csupán!És akikkel nem találkozom, az azért van, mert sok emberrel egyszerűen nehéz fenntartani a barátságot, hiszen az ő életükben még mindig rettentő fontos helyen van a társaság; hiszen ez az ő baráti körük, itt történnek velük az események, itt élnek közösségi életet; és egyszerűen így más, hogy nekem pedig mnem ez.És igen, az is igaz több esetben, hogy kevesebb a közös téma, kapcsolódási pont, illetve az mtt az.És én a mostani viszonyokról, ki kivel van jóban-rosszban szitukból vajmi keveset tudok, és nem is igazán érdekel.
Megmondom miért; mióta helyrejött az életem, "megtaláltam magam" és hogy mit is akarok elérni az életben, hogy ki is vagyok én, nagyon boldog vagyok.
Van sok igazi barátom, és megtaláltam a Társamat (igen, ebben a társaságban !) és ennél több nem is kell!!!
Vele és a saját dolgaimmal vagyok elfoglalva, a barátainkkal, tele vagyok tervekkel, amik mind megvalósításra várnak, és egyszerűen ez az, ami most fontos!
Ennyi!És ez nem jelenti azt, hogy azért időnként ne menné(n)k el Veletek találkozni !
Nincs itt szó semmi közösségundorról, meg nem-szeretésről !

Pussz Nektek!

Alyr Arkhon írta: Tudom, ami azt illeti ez az egyik célja ennek, mivel így kiprovokálom, hogy foglalkozzanak velem. (vagy nem)

Milyen édes! És még őszinte is!


Amúgy igazad van, szégyellem is magam, mert Estellel való 1másratalálásunk óta botrányosan elhanyagoltalak... :shake:

Szégyen, gyalázat!


De a táborban lesz időnk dumcsizni... már ha szeretnéd...

Alyr Arkhon írta: én szeretek társaságban unatkozni, ill. különválni és "sztrájkolni" vagy falat támasztani. (azt hiszem ez Farsangról már ismerős) Főleg ha a többiek olyat csinálnak amiből én így vagy úgy kimaradok.

Pedig ilyenkor az önfeledten szórakozó többieknek rögvest lelkifurdalásuk támad, ha rád néznek!

Sok jó elméletet állítottatok fel az újak beilleszkedéséről. Én jelenthetem, hogy 1 hét múlva kipróbálom őket a gyakrolatban! Ugyanis senkit nem ismerek, s Erdaval szemben én pontosan 1 nappal a tábori jelentkezésem előtt regisztráltam, szal netről is csak "felszínesen" ismerek pár emberkét. Van bennem ugyan félsz, de szerencsére elég könnyen ismerkedek. Nekem az egyetlen problémám az ismerkedéssel mindig az volt, hogy amióta az eszemet tudom 2x-es gyorsasággal beszélek, s ugyan már sokat javultam ebben, de ha ismerkedek még mindig képes vagyok úgy hadarni, hogy azt senki meg ne értse. Ez zavar ugyan, de higgyjétek el (én mondom, aki még nem találkozott veletek), ha egy társaág ilyen sokszínű, abban biztos lesz valaki, akivel kijöttök, s nem fog senki unatkozni (csak ha nagyon akar). A beilleszkedési híbák a legtöbb esetben azok miatt van, akik újak, mert nem mernek ismerkedni. Csak sajnos többnyire ez egy kész képesség, s csak nagyon nehezen tanulható...

Léli írta: Mert új jelentéseket kaphatsz általa, új összefüggéseket láthatsz meg , új okokat. Megértheted, hogy pl. valójában miért is volt olyan nehéz döntés Aragornnak átmenni a Holtak Ösvényén, és hogy mik vezették odáig el, meg sokminden más. Másként (is) fogod látni utána a dolgokat [size=9:1q36rjk6](öööö... talán túl sokat beszélgetek Lammal? )[/size]

Könnyen lehet!

Igazad van, Léli, mind igaz amit írsz, de egészen más ezt egy, max. két jóbaráttal átbeszélni, mint egy körkupaktanáccsal.. szvsz...


[size=9:1q36rjk6]Amúgy 2300!! [/size]

Artemisz (Celebthil) írta: Mért nem lehet csak olvasni, és élvezni ahogy van, oszt kész... Minek kell fölboncolni?

Mert új jelentéseket kaphatsz általa, új összefüggéseket láthatsz meg , új okokat. Megértheted, hogy pl. valójában miért is volt olyan nehéz döntés Aragornnak átmenni a Holtak Ösvényén, és hogy mik vezették odáig el, meg sokminden más. Másként (is) fogod látni utána a dolgokat [size=9:xel645mc](öööö... talán túl sokat beszélgetek Lammal? )[/size]

Lecsaphattok, de én az ilyen kivesézésnek sose voltam a híve...

Aki szereti, csinálja, de éngem már a TK-k is totálisan kimerítettek...

Mért nem lehet csak olvasni, és élvezni ahogy van, oszt kész... Minek kell fölboncolni?

Rayan írta:

Aralataion írta: bulizhat egyedül is az ember

Így van. Shőt. KELL egyedül szórakozni.

Egy pipával, a karosszékben ülve, egy kandalló elött, mamuszban,
és háziköntösben.

Aralataion írta: bulizhat egyedül is az ember

Így van. Shőt. KELL egyedül szórakozni.

Meg hasonló ez is: én pölö moziba egyedül szeretek leginkább járni. Mert odafigyelek a filmre, csak azzal foglalkozom, ami bennem lejátszódik a látottak hatására (egy filmrajongó ne is próbálja bemesélni, hogy a barátai mellett maximálisan lejön neki a mondanivaló, tuti összeröhögnek egy-két dolgon, egymás befolyása alatt másképp értékelik, amit láttak).

És így vagyok ezzel sok más dologban is. Ez az a minimális önzőség, amit az ember minden körülmények között igenis engedjen meg magának. (Nem is tudjátok, milyen szinten pihenem most ki magam, távol tőletek =))

Azt hiszem, hogy ezt itt egy kicsit off lesz, bocsi.

Oisin írta: Valójában Finwével és még egy-két emberrel már beszélgettünk is erről, és a tábor után szeretnénk szervezni valami klubféleséget, ahol kötetlenül lehetne beszélgetni Tolkienről, illetve más, lehetőleg Tolkienhez valamilyen módon azért kapcsolódó témákról, de ahol azért mégiscsak komoly beszélgetések folynának elsősorban. És ehhez szeretnénk összegyűjteni azokat az embereket, akikben erre megvan az igény (gondolok itt azokra, akik már sokat tudnak Tolkienről, és azokra is, akik még nem, de akik szeretnének, és hajlandóak is ezért némi erőfeszítést tenni).

Hasonló klub "kicsiben" már működik Kiskunfélegyházán (Kiskunfélegyházi Tolkien Klub néven). Igaz, hogy az átlag életkor 15 év, de azért még nagyon jókat tudunk beszélgetni Tolkien-ről és a műveiről, meg egyéb hozzá kapcsolódó dolgokról. Szerény személyem hívta életre a klubot, afféle "MTT-pótlásként", mivel messze vagytok (na jó, annyira nem, de azért mégis), és nem tudok mindig ott lenni a talikon, meg egyéb ilyen-olyan rendezvényeken, de meg van bennem a vágy, hogy beszéljek a Professzorról és munkáiról.

Na, ennyi voltam itt mára, bocsesz az off-ért!

Sziasztok,

Megvalósítás a tábor után és természetesen senki sem lesz kizárva azért mert nem fújja kívülről a teljes HOME-ot.

Üdv, Oisin

Hát igen, jó kis témák...
Én viszonylag friss vagyok még itt, hiszen csak tavaly szeptember végén regisztráltam. Az első találkozóm október 23.-án volt Győrben. Sok emberrel "megismerkedtem" már a chaten, de hát az nem az igazi... (soha nem nyílok meg a chaten, csak akkor, ha az illetőt személyesen is ismerem, s megbízom benne).
Mindenesetre a győri tali valahol "mérföldkő" volt: nagyon sok szeretettel fogadtak, s úgy érzem, hamar sikerült beilleszkednem 8remélem legalábis). ezért ezer hála akkori "mentoraimnak", Lélinek és Eia-nak és Namarie-nak!!! Sok embert megismertem ott, s bevallom, nekem is furcsa volt elsőre, milyn örömmel üdvözlik egymást az emberkék... fel is vetődött bennem: Te jó Eru, mit keresek én itt??? De ez az érzés hamar elmúlt... még akik kicsit tartózkodóbbak voltak ott (köztük én is), azóta felengedtek.
Azóta voltam már pár találkozón, TK-n, LEP-en, Farsangon, miegymáson.
Tudom, fura, hogy ezt mondom, de igenis létrejöhet barátság rövid idő alatt is. ("az igazi barátság csak évek múlva derül ki" című szöveggel nem feltétlen értek egyet). S nem egy nagyon jó barátomat köszönhetem az MTT-nek!!! Olyanokat, akikben tudom, hogy maximálisan megbízhatok, bármikor számíthatok rájuk, s ami még fontosabb: vice versa...
Néha valóban nehéz odamenni amúgy valakihez egy talin, s bemutatkozi neki, hogy heló, én vagyok a hát te ki vagy? Megértem azokat, akik kicsit tartanak ettől, látván az összeszokott "bandát" nem nagyon mernek odamenni... persze, a többiek elvárják, hogy az újak mutatkozzanak be, s ez valahol jogos is, sőt! De lássuk be, ez nem megy mindig könnyen...
S néha vagyok úgy, hogy oké, megismerkedek egypár új mberrel, bemutatkozás, puszi-puszi, s érzem, h valaki ennek nem örül simán, mert nem komálja ezt a fajta érintkezést, vagy túl korainak tartja, s ezt el is tudom fogadni, de... s jön a gáz: a többiek (látszólag legalábbis ) örültek,vagy szívesen vették ezt a fajta üdvözlési módot, s magamban azt gondolom, hogy mi van ha ennél az illetőnél csak félreértem? Vagy rosszul érzem a dolgot? S mi van ha jól megsértődik, mert a többieknek puszi, neki meg csak kézfogás? Ez is egy dilemma ám... s ilyenkor kell választani. Na, mindenesetre EZT ELŐRE kitalálni nem lehet...
Más: igenis, vannak mély és komoly beszélgetések!!! Nem egynek voltam résztvevője... s noha nem mindegyik Tolkien témájú - bár az is megtalálható bőven ám, hallanátok csak minket _Neoval, amikor egy-egy nyelvi témán vitatkozunk, nemcsak élőben, hanem néha órákon át a chaten is (s nemcsak _Neoval ám...) - minden talin van, akivel komolyan elbeszélgetek. S bizony hiányzik az ilyen beszélgetés, de nem "hiányolom" a talikról. mert megtalálom őket, vagy megtalálnak engem. Persze ott a "felszínes" dumcsi, a marhulás, amire - szerintem legalábbis - bizony éppakkora szüksége van az embernek, mint a komoly, s mélyenszántó gondolatokra... néha talán még többet is segít!!!
Nekem is sokat segítettek már itt emberekék (köszönöm!! - talán én is párnak) akár komoly, akár felszínes, de mégis vidám, jópofa beszélgetésről is legyen szó.

Mindenesetre, ha valaki Tolkienről akar eszmecserélni, én bizony örömmel állok elébe (csak meg ne unjon az illető)!!! Oisin: biz' nem rossz ötlet... megvalósítás???
Rajtam is lesz névkártya, bár meglepődnék, ha valaki nem ismerne fel a táborban:))) (szürke köpeny, tengwar feliratos póló (vagy Nightwish), esetleg szőke paróka, illetve az elmaradhatatalan napszemüveg, DD)
Na, megint marháskodásra vettem a figurát a végére (de csak hogy enyhítsem a komolyságot, ugye értitek, )

OFF:

Én akkor kirakom a Toma szénsavmentest

ON

Area, én az idei LEP-en voltam úgy, h akit ismertem, az mind elfoglalt volt. Épp semmi program nem kezdődött, én pedig leültem a fal mellé szórólapot olvasni. 2 perc múlva Nimdorci mellém csúszott és kb. 1,5 órát csöveltünk. Úgy, h előtte még egy privit sem váltottunk, sőt fogalma sem volt arról, ki lehetek.
Én pedig már tudom, hogy nézel ki, így biztosan odamegyek hozzád.