- Hozzászólások: 1810
- Köszönetek: 2
Gondolatok
20 éve 5 hónapja - 20 éve 5 hónapja #206161
Írta: Ankalimon
Az igazság a kis álom, amelyben az én elgondolja a világot.
A valóság a nagy álom, amelyben Isten gondolja önmagát.
Ankalimon válaszolt a következő témában: Gondolatok
Attól tartok alapvetően több dologról beszélünk. Már az Aral által felvetett alapprobléma is két egymással csak laza kapcsolatban álló jelenséget takar: A közösségben a magas érzelmi szint miatti felfokozott, és kielégítetlen várakozás okozta frusztrációt, és a közöség érdekében dolgozók között felbukkanó "túl sok munka+kevés visszakapott cucc" csömör érzést.
A két dologban egyetlen dolog van ami közös: mindkettő elsősorban azoknál fordulhat elő, akik egyfajta cselekvőképes entitásként fogják fel a közösséget, ami önmagában is képes a racionális cselekvésre. Amit korábban leírtam annak pont az volt a lényege: a közösség egészét nem lehet szeretni, és a közösség egészétől nem lehet hálát elvárni. Hiába teremt a közösség otthonos légkört, enged a más hétköznapi közegektől alapvetően különböző viselkedésmintákat, ez csak arra jó, hogy felkeltse a vágyat, de az igazi célhoz csak a konkrét egyedi emberi kapcsolatok visznek közelebb.
Ez bizonyára így van, de ha valaki nem képes megteremteni az egyensúlyt életének különböző területei között, annak bizonyára a személyiségét érintő mélyebb okai vannak annál, hogy azt ennek a közösségnek a vonzerejére egyszerűsítsük. Azonban nincs univerzális recept arra, hogy hol vannak az egyensúlyi pontok a közösség életében való részvétel, és az életünk egyéb terülein végzett aktivitás között. Ez emberről emberre változik idő és lelki/szellemi energia befektetés tekintetében is. És ne feledjük, hogy ez aztán tényleg olyan valami, amit mindenki maga tud megítélni: ha saját érzései szerint az egyensúly felborult, akkor ideje, hogy kicsit "lazítson".
[size=9:36vknepa]Ha azonban egy felelős "felnőttrangú" személyiség jól érzi magát a közösségben, nem léteznek olyan "abszolut" viszonyszámok - talikon való részvételek száma, chat-en, fórumon töltött órák száma, stb. - amely alapján bárki kivülről azt mondhatná: no, X.Y. már egészségtelenül sok időt tölt az MTT-ben...[/size]
Attól tartok nem sikerült megértetnem magam. Ugyanis én is pontosan azt mondtam, hogy nincs különösebb értelme a közösség egészéért lelkesedni, elmerülni az "júj, itt mindenki olyan jó fej" (pedig ez igaz
), meg "én mindenkit annyira szeretek" (még ez is) jellegű érzésekben. Egy bizonyos ponton túl ez meddő, és bizonyosan kielégületlenséget és később csömört okoz. Nem is érdemes megpróbálkozni azzal, hogy az egész emberiséget (vagy akár csak az egész MTT-t) a keblünkre öleljük. Nem. Ha van értéke ennek a közösségnek, akkor az pusztán annyi, hogy könnyebben tudnak létrejönni azok a bizonyos egyedi és konkrét emberi kapcsolatok, a barátságok, a személyiségek valódi (nem felszínes) egymásra találásai.
Viszont azt is érdemes megjegyezni, hogy ez mégis lehet minőségileg más... A legtöbb ember a környezetünkben igazán szerencsésnek érezheti magát, ha egy-két igazi jóbarátja, valódi lelki/szellemi társa van. Szerintem ebben a közösségben jó esélye van annak, hogy ennél sokkal több kapcsolat épüljön ki, és maradjon meg. Ezt valóban segíthetik az MTT közösségi jellegű programjai, de ehhez az kell, hogy az a bizonyos "a sültgalambra várok" attitüd ne üsse fel a fejét.
Igen. Ez bizony nagyon igaz. Valódi közösséghez az érzelmi egymásrahangolódás mellett, haladó cél és közös tevékenység kell, és csak ez lehet az alapja a szoros emberi kapcsolatoknak is. Ez pedig egészen bizonyosan nem megy globális keretek között, csak kisebb csoportokban. És igen: amit leginkább el kell kerülni az az, hogy ezek a kis csoportos szerveződési formák túl merevvé, tényleges "klikk"-é váljanak.
A két dologban egyetlen dolog van ami közös: mindkettő elsősorban azoknál fordulhat elő, akik egyfajta cselekvőképes entitásként fogják fel a közösséget, ami önmagában is képes a racionális cselekvésre. Amit korábban leírtam annak pont az volt a lényege: a közösség egészét nem lehet szeretni, és a közösség egészétől nem lehet hálát elvárni. Hiába teremt a közösség otthonos légkört, enged a más hétköznapi közegektől alapvetően különböző viselkedésmintákat, ez csak arra jó, hogy felkeltse a vágyat, de az igazi célhoz csak a konkrét egyedi emberi kapcsolatok visznek közelebb.
Brisa írta: Vannak közöttünk olyanok, akik túl sokat áldoznak az Közösség oltárán. És ez is kiégéshez, csömörhöz vezet. (Rossz esetben anyagi csődhöz, a személyes /nem-virtuális!/ kapcsolatok egysíkúvá válásához, elmagányosodáshoz is!) Ráadásul ez a függőség vakká is tehet, hiszen hogy lehetne rossz egy ilyen Közösséghez való tartozás, ill. munkálkodás?
Ez bizonyára így van, de ha valaki nem képes megteremteni az egyensúlyt életének különböző területei között, annak bizonyára a személyiségét érintő mélyebb okai vannak annál, hogy azt ennek a közösségnek a vonzerejére egyszerűsítsük. Azonban nincs univerzális recept arra, hogy hol vannak az egyensúlyi pontok a közösség életében való részvétel, és az életünk egyéb terülein végzett aktivitás között. Ez emberről emberre változik idő és lelki/szellemi energia befektetés tekintetében is. És ne feledjük, hogy ez aztán tényleg olyan valami, amit mindenki maga tud megítélni: ha saját érzései szerint az egyensúly felborult, akkor ideje, hogy kicsit "lazítson".
[size=9:36vknepa]Ha azonban egy felelős "felnőttrangú" személyiség jól érzi magát a közösségben, nem léteznek olyan "abszolut" viszonyszámok - talikon való részvételek száma, chat-en, fórumon töltött órák száma, stb. - amely alapján bárki kivülről azt mondhatná: no, X.Y. már egészségtelenül sok időt tölt az MTT-ben...[/size]
Brisa írta: Ankalimonnal alapvetően egyetértek. Az idézett szövegrészekkel is, csak ezek már nagyon elméletiek. Ugyanis arra az útra, ahol én járok sajnálatos módon nem fér fel az egész emberiség, de sajna ennek a Közösségnek összes tagja sem. Egyszerűen véges számú ember tud engem közvetlenül elérni. Képtelen vagyok minden újat (de régit is) barátként elfogadni. Nem azért, mert nem szeretném, hanem azért mert nincs kapacitásom rá. És az az igazság, hogy ezzel mindenki így van. Pontosan azért, mert nem tudunk szeretni egy tömeget, egy Közösséget. Csak az egyedi embert. A nap azonban 24 órából áll, azaz ennyi időnk van az embertársainkra naponta.
Attól tartok nem sikerült megértetnem magam. Ugyanis én is pontosan azt mondtam, hogy nincs különösebb értelme a közösség egészéért lelkesedni, elmerülni az "júj, itt mindenki olyan jó fej" (pedig ez igaz
), meg "én mindenkit annyira szeretek" (még ez is) jellegű érzésekben. Egy bizonyos ponton túl ez meddő, és bizonyosan kielégületlenséget és később csömört okoz. Nem is érdemes megpróbálkozni azzal, hogy az egész emberiséget (vagy akár csak az egész MTT-t) a keblünkre öleljük. Nem. Ha van értéke ennek a közösségnek, akkor az pusztán annyi, hogy könnyebben tudnak létrejönni azok a bizonyos egyedi és konkrét emberi kapcsolatok, a barátságok, a személyiségek valódi (nem felszínes) egymásra találásai.Viszont azt is érdemes megjegyezni, hogy ez mégis lehet minőségileg más... A legtöbb ember a környezetünkben igazán szerencsésnek érezheti magát, ha egy-két igazi jóbarátja, valódi lelki/szellemi társa van. Szerintem ebben a közösségben jó esélye van annak, hogy ennél sokkal több kapcsolat épüljön ki, és maradjon meg. Ezt valóban segíthetik az MTT közösségi jellegű programjai, de ehhez az kell, hogy az a bizonyos "a sültgalambra várok" attitüd ne üsse fel a fejét.
Brisa írta: Ezt a helyzetet nagyon nehéz megoldani. Főleg a mi kereteink és elveink között. De valószínűleg a nagyobb mértékű klikkesedés környékén kell keresni a megoldást. A mi felelőségünk az, hogy ez a folyamat „megfelelő erkölcsi kategóriák” mentén folyjék le. Pl. érdeklődés, régiók szerinti csoportok stb. A Közösség vezető személyiségeinek pedig a klikkek bemerevedését kell megakadályozni (pl. nagy közös programok, tevékenységek). Mindez már most jelen van az életünkben, de még nem eléggé, hogy hatékonyan működhessen.
Igen. Ez bizony nagyon igaz. Valódi közösséghez az érzelmi egymásrahangolódás mellett, haladó cél és közös tevékenység kell, és csak ez lehet az alapja a szoros emberi kapcsolatoknak is. Ez pedig egészen bizonyosan nem megy globális keretek között, csak kisebb csoportokban. És igen: amit leginkább el kell kerülni az az, hogy ezek a kis csoportos szerveződési formák túl merevvé, tényleges "klikk"-é váljanak.
Az igazság a kis álom, amelyben az én elgondolja a világot.
A valóság a nagy álom, amelyben Isten gondolja önmagát.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
20 éve 5 hónapja #206113
Írta: Léli
Nemfeltétlenül
Csak hogy megcáfoljalak: a szegedi születésnapon Kincsővel, Véniával és Kenzával beszélgettünk "elméleti" Tolkienről (pl. az orkok szaporodásáról ), és (igaz, nem Tolkien) vagy 3-4 órát a Harry Potterről. És nem arról, hogy "Jaj de cukiiiiii", hanem pl. Piton lelkének elemezgetéséről volt szó
Szerintem is a fő probléma ott van, hogy sokan nem tudnak beszélgetni Tolkienről, sőt, sokan egyáltalán nem tudnak egyvalamiről beszélgetni. De kis csoportban már simán előfordulhat. Pl. a mi négyesfogatunk Szegedben, vagy a 3-as szoba különbeszélgetései (amikoris kb. 8-an beszélgettünk 'komoly' témákról). Illetve egy kivételes eset volt, de akkor sem 'sokan' beszélgettek, hanem asszem kb. 6-7 személy, a többiek meg hallgatták (igen, a szegedi póttábor, annó 2 éve).
Erre megoldás a Fórum. Illetve élőben viszont csakis a kisebb csoportosulások... szvsz ez tök természetes.
"Az igazság pusztán nézőpont kérdése."
Léli válaszolt a következő témában: Gondolatok
Ladislas írta: De nem véletlenül nem erről szólnak már leginkább a talik, mivelhogy nagyon sok a baráti társaság, és a barátaival az ember sokkal hétköznapibb problémákról beszélget, mert akárhogy is, de ezen a földön élünk és nem középföldén
... Szerintem jól van ez így...
Nemfeltétlenül
Csak hogy megcáfoljalak: a szegedi születésnapon Kincsővel, Véniával és Kenzával beszélgettünk "elméleti" Tolkienről (pl. az orkok szaporodásáról ), és (igaz, nem Tolkien) vagy 3-4 órát a Harry Potterről. És nem arról, hogy "Jaj de cukiiiiii", hanem pl. Piton lelkének elemezgetéséről volt szó Szerintem is a fő probléma ott van, hogy sokan nem tudnak beszélgetni Tolkienről, sőt, sokan egyáltalán nem tudnak egyvalamiről beszélgetni. De kis csoportban már simán előfordulhat. Pl. a mi négyesfogatunk Szegedben, vagy a 3-as szoba különbeszélgetései (amikoris kb. 8-an beszélgettünk 'komoly' témákról). Illetve egy kivételes eset volt, de akkor sem 'sokan' beszélgettek, hanem asszem kb. 6-7 személy, a többiek meg hallgatták (igen, a szegedi póttábor, annó 2 éve).
Erre megoldás a Fórum. Illetve élőben viszont csakis a kisebb csoportosulások... szvsz ez tök természetes.
"Az igazság pusztán nézőpont kérdése."
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
20 éve 5 hónapja #206052
Írta: Brisa
Brisa
Brisa válaszolt a következő témában: Gondolatok
Pár régebbi dologhoz szólnék még hozzá:
Nahát Peti, akkor te is beleestél abba a csapdába, amibe én. Üdv a gödörben!
Engem nagyon sokan csak pszichológusként használnak: azaz egyoldalú a kapcsolatom az illetőkkel (mindig csak őket hallgatom, de hogy velem mi van, az nem is érdekli az illetőket), ezek a kapcsolatok gyakran csak akkor léteznek, ha az illetők szorult helyzetben kerülnek, a beszélgetések mindig a problémamegoldásról, ill. az illetők (érzelmi) megtámogatásáról szólnak stb. És ezek bizony kiszívják az embert. Emiatt anno nekem is ki kellett vonulnom a Közösségből egy időre. De aztán megláttam a problémát (a nővéred segítségével), és elkezdtem változtatni. A mai napig is küzdök azért, hogy a kapcsolataim igazi barátságok legyenek, és ne pszichológus-kliens kapcsolatok. De mivel nekem is másfél évbe telt, mire rájöttem, hol a probléma és mi a megoldása, nem lehetek türelmetlen a jövendőbeli „igaz barátaimmal”, akiknek bizony épp úgy meg kell küzdeniük a barátságunkért, mint nekem. Nem könnyű dolog, te is tudod.
Ennek a Közösségnek pontosan ez az egyik legnagyobb veszélye: a függőség. Túl sokan érezzük azt, hogy az MTT ill. a Közösség fontosabb, mint a munkánk, a hivatásunk, a tanulásunk, a családunk, a régi barátaink, a magánéletünk. Vannak közöttünk olyanok, akik túl sokat áldoznak az Közösség oltárán. És ez is kiégéshez, csömörhöz vezet. (Rossz esetben anyagi csődhöz, a személyes /nem-virtuális!/ kapcsolatok egysíkúvá válásához, elmagányosodáshoz is!) Ráadásul ez a függőség vakká is tehet, hiszen hogy lehetne rossz egy ilyen Közösséghez való tartozás, ill. munkálkodás?
Ankalimonnal alapvetően egyetértek. Az idézett szövegrészekkel is, csak ezek már nagyon elméletiek. Ugyanis arra az útra, ahol én járok sajnálatos módon nem fér fel az egész emberiség, de sajna ennek a Közösségnek összes tagja sem. Egyszerűen véges számú ember tud engem közvetlenül elérni. Képtelen vagyok minden újat (de régit is) barátként elfogadni. Nem azért, mert nem szeretném, hanem azért mert nincs kapacitásom rá. És az az igazság, hogy ezzel mindenki így van. Pontosan azért, mert nem tudunk szeretni egy tömeget, egy Közösséget. Csak az egyedi embert. A nap azonban 24 órából áll, azaz ennyi időnk van az embertársainkra naponta.
Szerintem ez is benne van abban, hogy a Közösség egyre kevésbé örül az újaknak. És bizony ez a magyarázat a klikkesedésre is (mert azért itt is van ilyen). Túl kicsi a lemorzsolódás, viszont a csatlakoznivágyók kígyózó sora azóta sem csökkent.
Ezt a helyzetet nagyon nehéz megoldani. Főleg a mi kereteink és elveink között. De valószínűleg a nagyobb mértékű klikkesedés környékén kell keresni a megoldást. A mi felelőségünk az, hogy ez a folyamat „megfelelő erkölcsi kategóriák” mentén folyjék le. Pl. érdeklődés, régiók szerinti csoportok stb. A Közösség vezető személyiségeinek pedig a klikkek bemerevedését kell megakadályozni (pl. nagy közös programok, tevékenységek). Mindez már most jelen van az életünkben, de még nem eléggé, hogy hatékonyan működhessen.
Mindez persze csak az én személyes eszmefuttatásom és véleményem.
Aralataion írta: 4- Igen. Néha megéhezem, és egy picike sültgalamb azért jöhetne
. Komolyabbra fordítva: Megpróbálok kiállni, és kivárni. Eddigi tapasztalatok alapján erre aztán várhatok... Túlságosan megszokták a körülöttem lévők, hogy a problémákat megoldom és jó képet vágok hozzá. Ezért KELLETT kirobbantani ezt a vitát, hogy a sorstársak is észrevegyék mit is csinálnak tulajdonképpen, és a problémák is felismerjék végre önmagukat. Bár nemtom hatással lesz-e ez bárkire is...
5-A legutolsó két oldalt olvassátok el, és nézzétek meg hányszor szerepel abban, hogy MÁSOK tettetek értem, és ezért ÉN mennyire boldog voltam... Viszonylag kevesen boldogok attól, hogy ŐK tettek MÁSOKÉRT.
Nahát Peti, akkor te is beleestél abba a csapdába, amibe én. Üdv a gödörben!
Engem nagyon sokan csak pszichológusként használnak: azaz egyoldalú a kapcsolatom az illetőkkel (mindig csak őket hallgatom, de hogy velem mi van, az nem is érdekli az illetőket), ezek a kapcsolatok gyakran csak akkor léteznek, ha az illetők szorult helyzetben kerülnek, a beszélgetések mindig a problémamegoldásról, ill. az illetők (érzelmi) megtámogatásáról szólnak stb. És ezek bizony kiszívják az embert. Emiatt anno nekem is ki kellett vonulnom a Közösségből egy időre. De aztán megláttam a problémát (a nővéred segítségével), és elkezdtem változtatni. A mai napig is küzdök azért, hogy a kapcsolataim igazi barátságok legyenek, és ne pszichológus-kliens kapcsolatok. De mivel nekem is másfél évbe telt, mire rájöttem, hol a probléma és mi a megoldása, nem lehetek türelmetlen a jövendőbeli „igaz barátaimmal”, akiknek bizony épp úgy meg kell küzdeniük a barátságunkért, mint nekem. Nem könnyű dolog, te is tudod.
Ankalimon írta: Akik ezt a társaságot vonzónak találták, általában nem nagyon tudták megfogalmazni, hogy miért szeretik és miért alakul ki már-már a szenvedélybetegségeknél ismert függőség.
Ennek a Közösségnek pontosan ez az egyik legnagyobb veszélye: a függőség. Túl sokan érezzük azt, hogy az MTT ill. a Közösség fontosabb, mint a munkánk, a hivatásunk, a tanulásunk, a családunk, a régi barátaink, a magánéletünk. Vannak közöttünk olyanok, akik túl sokat áldoznak az Közösség oltárán. És ez is kiégéshez, csömörhöz vezet. (Rossz esetben anyagi csődhöz, a személyes /nem-virtuális!/ kapcsolatok egysíkúvá válásához, elmagányosodáshoz is!) Ráadásul ez a függőség vakká is tehet, hiszen hogy lehetne rossz egy ilyen Közösséghez való tartozás, ill. munkálkodás?
Ankalimon írta: Ha bárki úgy érzi, hogy "elege van az MTT-s társaságból", két dolgot szeretnék javasolni: nézzen magába, hogy vajon nem a sültgalambra való várakozás klasszikus esetét produkálja-e éppen, másrészt pedig keresse a konkrét emberi kapcsolatokat.
Azt is javaslom, hogy higgyük el: nem csak egy-két igazán közeli barátja lehet az embernek. Minden egyes embert akit megismersz, aki iránt felelősséget vállalsz, tiszteletet érzel, és akivel törődsz (egyszóval akit szeretsz), hihetetlen módon gazdagítja életedet. És ha van előnye ennek a közösségnek, akkor az, hogy itt aztán tényleg sok emberrel köthetsz barátságot.
...
Minden közösségben törvényszerű, hogy elentét alakul ki a "régiek" és az újak között. ... De ez csak látszatellentét: semmi különbség nincs: javaslom a régi nemzedékek mindegyikének, hogy az újakban sem lásson mást, mint újabb megismerhető embereket, potenciális barátságok lehetőségét, újabb társakat azon a bizonyos magányos úton...
Ankalimonnal alapvetően egyetértek. Az idézett szövegrészekkel is, csak ezek már nagyon elméletiek. Ugyanis arra az útra, ahol én járok sajnálatos módon nem fér fel az egész emberiség, de sajna ennek a Közösségnek összes tagja sem. Egyszerűen véges számú ember tud engem közvetlenül elérni. Képtelen vagyok minden újat (de régit is) barátként elfogadni. Nem azért, mert nem szeretném, hanem azért mert nincs kapacitásom rá. És az az igazság, hogy ezzel mindenki így van. Pontosan azért, mert nem tudunk szeretni egy tömeget, egy Közösséget. Csak az egyedi embert. A nap azonban 24 órából áll, azaz ennyi időnk van az embertársainkra naponta.
Szerintem ez is benne van abban, hogy a Közösség egyre kevésbé örül az újaknak. És bizony ez a magyarázat a klikkesedésre is (mert azért itt is van ilyen). Túl kicsi a lemorzsolódás, viszont a csatlakoznivágyók kígyózó sora azóta sem csökkent.
Ezt a helyzetet nagyon nehéz megoldani. Főleg a mi kereteink és elveink között. De valószínűleg a nagyobb mértékű klikkesedés környékén kell keresni a megoldást. A mi felelőségünk az, hogy ez a folyamat „megfelelő erkölcsi kategóriák” mentén folyjék le. Pl. érdeklődés, régiók szerinti csoportok stb. A Közösség vezető személyiségeinek pedig a klikkek bemerevedését kell megakadályozni (pl. nagy közös programok, tevékenységek). Mindez már most jelen van az életünkben, de még nem eléggé, hogy hatékonyan működhessen.
Mindez persze csak az én személyes eszmefuttatásom és véleményem.
Brisa
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
20 éve 5 hónapja #206042
Írta: Ringbearer
"Be the change you want to see." Gandhi
Ringbearer válaszolt a következő témában: Gondolatok
megbocsátáshoz: én se tudok haragudni emberekre, de nem is szoktam összeveszni senkivel, legalábbis az utóbbi időben nem volt rá nagyon példa! (hál'Istennek!) ha valamit elszúrtam akkor általában a leggyorsabb módon kérek elnézést. nagyon ritkán van az, ha nem tudok kezelni egy esetet.
(hál'Istennek!) ha valamit elszúrtam akkor általában a leggyorsabb módon kérek elnézést. nagyon ritkán van az, ha nem tudok kezelni egy esetet. "Be the change you want to see." Gandhi
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
20 éve 5 hónapja #206018
Írta: Ladislas
Ma reggel a konyhába jövet rájöttem, hogy anyám az őrület határát súrolja... Ezért nem tudtam én aludni!!!
Ladislas válaszolt a következő témában: Gondolatok
Cueddo: Szerintem nagyon jól teszed, bár tényleg, néha kihasználják az embert, de egy őszinte bocsánatkérésre nem lehet nem megbocsájtani .
Szerintem fontosabb az, hogy az ember belássa hibáit, és bocsánatot kérjen, mint, hogy sose tévedjen...(bár ez utóbbi, nem hiszem, hogy létezik
)
Oisin: Szerintem van elég komoly beszélgetés Tolkienről a talikon. Az elég alatt azt értsd, hogy ha valakit foglalkoztat valamilyen efajta téma, azt nyugottan megbeszélheti, mert biztos van egy másik személy is, aki társa lesz ebben. De nem véletlenül nem erről szólnak már leginkább a talik, mivelhogy nagyon sok a baráti társaság, és a barátaival az ember sokkal hétköznapibb problémákról beszélget, mert akárhogy is, de ezen a földön élünk és nem középföldén ... Szerintem jól van ez így...
Drowse: Vannak is ilyen versek! Nem sok, de van. De neked is csak ugyan azt tudom mondani, mint Oisinnak. Az emberek legszívesebben az érzelmeikről, vágyaikról, álmaikról, aktuális problémájukról írnak, és ha már ezt kiírták magukból, csak akkor jön a többi... Nem lehet erőltetni ezt sem! Pláne, mert az ihletet nem az ember válassza, hanem fordítva, egyébként mű lesz az egész...
.Szerintem fontosabb az, hogy az ember belássa hibáit, és bocsánatot kérjen, mint, hogy sose tévedjen...(bár ez utóbbi, nem hiszem, hogy létezik
)Oisin: Szerintem van elég komoly beszélgetés Tolkienről a talikon. Az elég alatt azt értsd, hogy ha valakit foglalkoztat valamilyen efajta téma, azt nyugottan megbeszélheti, mert biztos van egy másik személy is, aki társa lesz ebben. De nem véletlenül nem erről szólnak már leginkább a talik, mivelhogy nagyon sok a baráti társaság, és a barátaival az ember sokkal hétköznapibb problémákról beszélget, mert akárhogy is, de ezen a földön élünk és nem középföldén
... Szerintem jól van ez így...Drowse: Vannak is ilyen versek! Nem sok, de van. De neked is csak ugyan azt tudom mondani, mint Oisinnak. Az emberek legszívesebben az érzelmeikről, vágyaikról, álmaikról, aktuális problémájukról írnak, és ha már ezt kiírták magukból, csak akkor jön a többi... Nem lehet erőltetni ezt sem! Pláne, mert az ihletet nem az ember válassza, hanem fordítva, egyébként mű lesz az egész...
Ma reggel a konyhába jövet rájöttem, hogy anyám az őrület határát súrolja... Ezért nem tudtam én aludni!!!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
20 éve 5 hónapja #206005
Írta: Timona
Nem akarok kekeckedni, de volt felolvasva egy GyUs vers a címét elfeledtem és most nem is találom, de középfölde lakóit szedte versszakokba ADIM által megirva és Artemisz által átformálva egy kicsit. Ja, és Sötét Úr Messze messze Ardán c Babits átirata is fel lett olvasva. Arról nem is beszélve, hogy szegény Ery egyfolytában nyüstölte a társaságot Lúthien varázsdalának megirására...
Viszont amikor bekeveredtem a verses topicba pont attól féltem, hogy csak Tolkien ihletésű versekről lesz szó, de nem és én ennek örülök... [size=9:3pwkwiqf]kövezzetek meg[/size]. Ha esetleg mégis előfordulnak ilyenek azt tudom értékelni. Szvsz ez az a topic már elég rég arról szól, hogy megosszuk egymással a verseinket és tanuljunk mások véleményéből és kritikáiból, [size=9:3pwkwiqf]már amikor vannak[/size] .
Mivel én most voltam először talin nem tudom, hogy hogy volt ez előtte, csak elbeszélések alapján és ez most minden valószínűséggel a nagy létszám miatt csúszott szét egy kicsit.
"Van úgy, hogy csak emlékszem arra, ami éppen történik."
Fodor Ákos
Timona válaszolt a következő témában: Gondolatok
Drowse írta: Én nem is azt mondtam, hogy CSAK GyU/Szil versek legyenek, de valami azért legyen, ami Tolkienre emlékeztet, ne csak a Hobbit-keksz
Nem akarok kekeckedni, de volt felolvasva egy GyUs vers a címét elfeledtem és most nem is találom, de középfölde lakóit szedte versszakokba ADIM által megirva és Artemisz által átformálva egy kicsit. Ja, és Sötét Úr Messze messze Ardán c Babits átirata is fel lett olvasva. Arról nem is beszélve, hogy szegény Ery egyfolytában nyüstölte a társaságot Lúthien varázsdalának megirására...
Viszont amikor bekeveredtem a verses topicba pont attól féltem, hogy csak Tolkien ihletésű versekről lesz szó, de nem és én ennek örülök... [size=9:3pwkwiqf]kövezzetek meg[/size]. Ha esetleg mégis előfordulnak ilyenek azt tudom értékelni. Szvsz ez az a topic már elég rég arról szól, hogy megosszuk egymással a verseinket és tanuljunk mások véleményéből és kritikáiból, [size=9:3pwkwiqf]már amikor vannak[/size]
.Mivel én most voltam először talin nem tudom, hogy hogy volt ez előtte, csak elbeszélések alapján és ez most minden valószínűséggel a nagy létszám miatt csúszott szét egy kicsit.
"Van úgy, hogy csak emlékszem arra, ami éppen történik."
Fodor Ákos
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
20 éve 5 hónapja #205988
Írta: Rabyn
"Én szóra váltanám a gondolatot de félek, hogy nem érdekel.."
Rabyn válaszolt a következő témában: Gondolatok
Drowse: Ha Pippről érdemben akarsz beszélni ittvagyok!!) (de komoyan:))
Igen engem is idegesít (mint filmes topicban a pippin&trufa topic egyik moderátora) hogy csak azt olvasom, hogy"jaaaj de cuukii juuj de éééédes ooolllyaaaan aaaaraaanyoooos" igen ettől én is a falra mászom. De sajnos nem lehet ellenne mit tenni mint rájuk szólni..
Egyébként azt nem értem hogyha Tolkienről és a hozzá kapcssolodó dolgokról akartok beszélni MÉRT NEM HOZZÁTOK fel egy talin??
) (de komoyan:))Igen engem is idegesít (mint filmes topicban a pippin&trufa topic egyik moderátora) hogy csak azt olvasom, hogy"jaaaj de cuukii juuj de éééédes ooolllyaaaan aaaaraaanyoooos" igen ettől én is a falra mászom. De sajnos nem lehet ellenne mit tenni mint rájuk szólni..
Egyébként azt nem értem hogyha Tolkienről és a hozzá kapcssolodó dolgokról akartok beszélni MÉRT NEM HOZZÁTOK fel egy talin??
"Én szóra váltanám a gondolatot de félek, hogy nem érdekel.."
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
20 éve 5 hónapja #205957
Írta: Cueddo
megbocsátás...
hát, azt hiszem, én egyesek szemében már erről vagyok híres, hogy szinte mindent képes vagyok megbocsátani, egészen komoly dolgokat is, sokszor akaratom ellenére.
de mindig többet számít, hogy megmaradjon a kapcsolat, és hogy az én haragom miatt ne menjen tönkre. és sokszor én alázom meg magam, pedig a másik félnek kéne, és ez elég gáznak tűnhet. vsz még jópárszor kihasználnak majd így. talán túlságosan is megtisztelek olyan embereket, akik egyébként nem biztos, hogy megérdemelnék. de én már csak ilyen maradok - bízom benne, hogy az emberek a szívük mélyén mégiscsak olyan jók, mint amilyennek én látom őket
Nap felé tör, amíg csak a Nap áll,
És nem vesz rajtuk erőt a halál.
(Dylan Thomas)
Cueddo válaszolt a következő témában: Gondolatok
megbocsátás...
hát, azt hiszem, én egyesek szemében már erről vagyok híres, hogy szinte mindent képes vagyok megbocsátani, egészen komoly dolgokat is, sokszor akaratom ellenére.
de mindig többet számít, hogy megmaradjon a kapcsolat, és hogy az én haragom miatt ne menjen tönkre. és sokszor én alázom meg magam, pedig a másik félnek kéne, és ez elég gáznak tűnhet. vsz még jópárszor kihasználnak majd így. talán túlságosan is megtisztelek olyan embereket, akik egyébként nem biztos, hogy megérdemelnék. de én már csak ilyen maradok - bízom benne, hogy az emberek a szívük mélyén mégiscsak olyan jók, mint amilyennek én látom őket
Nap felé tör, amíg csak a Nap áll,
És nem vesz rajtuk erőt a halál.
(Dylan Thomas)
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
20 éve 5 hónapja #205478
Írta: Finwe
Igen, de engem épp az érdekel, hogy miért olyan nehéz az. Ja és szerintem nem a kellQ fegyelem nincs meg, hanem inkább a kellQ figyelem.
Egyébként ha olyan sokaknak van igénye erre, akkor miért nem szoktak nagyon kialakulni ilyen viták? Én még több ember között nem nagyon láttam ilyet. Mint mondtam max 2-3 egymást nagyon jól ismerQ emberke között szokott lenni.
És számomra nagyon is úgy tqnik, hogy mókázni járunk össze csak
Bár azért vannak kivételek: pl tábor. De valahogy úgy érzem, hogy az ottani csapatmunkáknál is akadozott a dolog néha.
Nem arról beszéltem, hogy feltétlen öntsd rá egy vadidegenre a legmélyebb gondjaidat. De általános komoly témákról, mondjuk ne adj isten TolkienrQl bárkivel lehetne vitázni. Ez egy olyan téma, amely iránt ha az ember szenvedélyesen érdeklQdik (már pedig itt van egy pár) akkor rögtön ki alakulhat egy rendkívül érdekes vita.
De mintha olyan érdektelenek lennénk ezügyben, vagy csak félünk másokkal megosztani az elképzeléseinket, mert attól tartunk, hogy kinevetnek. Igen errQl a félelemrQl már hallottam fQleg a fórum kapcsán.
Finwe válaszolt a következő témában: Gondolatok
Dae/siss írta: gillz írta:
Finwe: nekem van igényem "komolyabb" beszélgetésekre, de ahogy Kincső is mondta, sokan nagyon nehéz ilyet folytatni, szvsz nincs meg a kellő fegyelem a társaságban ehhez
Ez szvsz nem így van. Szerintem itt mindenkinek van igénye komoly beszélgetésekre, nem lennénk együtt lassan két éve, ha csak jópofizni járnánk össze. Az ilyet viszont nem lehet erőltetni, nagyon gyakran nő ki komoly beszéd a mókázásból és fordítva.
Igen, de engem épp az érdekel, hogy miért olyan nehéz az. Ja és szerintem nem a kellQ fegyelem nincs meg, hanem inkább a kellQ figyelem.
Egyébként ha olyan sokaknak van igénye erre, akkor miért nem szoktak nagyon kialakulni ilyen viták? Én még több ember között nem nagyon láttam ilyet. Mint mondtam max 2-3 egymást nagyon jól ismerQ emberke között szokott lenni.
És számomra nagyon is úgy tqnik, hogy mókázni járunk össze csak
Bár azért vannak kivételek: pl tábor. De valahogy úgy érzem, hogy az ottani csapatmunkáknál is akadozott a dolog néha.Ez nem gyerektársaság, mindenhol így van. Annak a 2-3 embernek, akikkel közelebbi kapcsolatban vagyok, persze, hogy minden akadékoskodás nélkül "kiöntöm a lelkem" ( a szó legtágabb értelmében), viszont azoknak, akikkel épp csak mókaviszonyban vagyok, nehezebb ilyen mélyreható beszélgetést elkezdeni, épp azért, mert nem nagyon ismerem. Szó sincs itt gyerekeskedésről. Emberi kapcsolatok kialakulása, ami ehhez kell, és ez nem megy tapsra.
Nem arról beszéltem, hogy feltétlen öntsd rá egy vadidegenre a legmélyebb gondjaidat. De általános komoly témákról, mondjuk ne adj isten TolkienrQl bárkivel lehetne vitázni. Ez egy olyan téma, amely iránt ha az ember szenvedélyesen érdeklQdik (már pedig itt van egy pár) akkor rögtön ki alakulhat egy rendkívül érdekes vita.
De mintha olyan érdektelenek lennénk ezügyben, vagy csak félünk másokkal megosztani az elképzeléseinket, mert attól tartunk, hogy kinevetnek. Igen errQl a félelemrQl már hallottam fQleg a fórum kapcsán.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Oldalmegjelenítési idő: 1.559 másodperc
A Tolkien.hu weboldalon megadott adatokat (különösképpen az alábbi adatokat: név, telefonszám, e-mail cím, életkor, szülő/gondviselő neve és e-mail címe, illetve a tevékenységünkre és programjainkra vonatkozóan megjelölt érdeklődési körök, a tájékoztató levelek és a bennük található linkek megnyitása illetve a rendezvényeinken való részvétel ténye) a Magyar Tolkien Társaság az Ön részére nyújtott on-line szolgáltatásaink biztosításához, programjainkon való részvételhez kapcsolódó nyilvántartások vezetésének érdekében, továbbá a tevékenységünkről és programjainkról nyújtott tájékoztatás céljából tárolja.
Adatai megadásával Ön kifejezetten hozzájárul azok fenti célok érdekében történő felhasználásához. A Magyar Tolkien Társaság a hatályos törvényi előírásoknak megfelelően, csak addig tárolja az Ön személyes adatait, amíg a meghatározott célok megvalósítása érdekében indokolt, illetve ameddig Ön az adatok kezeléséhez való hozzájárulást vissza nem vonja.
A Magyar Tolkien Társaság az Ön személyes adatait semmilyen esetben sem adja át, továbbítja, illetve teszi nyilvánossá harmadik személynek, külső szervezetnek, kivéve, ha erre jogszabály, hatóság vagy bíróság kifejezetten kötelezi.
Amennyiben rendelkezik Tolkien.hu felhasználói azonosítóval, akkor bejelentkezve az Önről tárolt személyes adatokat belépés után ide kattintva tekintheti meg, illetve módosíthatja. Az Ön személyes adatainak teljes törlésére vonatkozó kérést az adatkezeles (kukac) tolkien.hu címre lehet elküldeni, amely esetben adatainak tárolását teljes körűen megszüntetjük.
A Magyar Tolkien Társaság részletes Adatvédelmi Nyilatkozata ide kattintva érhető el.
