Gondolatok

Egyébként a Középfölde topicjaiban én nem vettem észre ellaposodást.

A régi témákhoz: másutt is írtam, de ide is írom: miért ne lehetne őket elővenni újra, hiszemn csomó nyitott téma van, és az is meglehet, hogy teljesen más eredményre jutunk.

Fórum ellaposodása: én néha komolyan felteszem a kérdést, hogy a jelenlevők hány százaléka olvasta el tényleg, a mélységekre is figyelve legalább a GyU-t? Tudom, arcátlan kérdés, de hanyan képesek arra, hogy a filmben ne cska az adott szereplők bájos/férfias/csinos arcát figyeljék, hanem mást is? Ezzel nem azt mondom, hogy de aztán legyen vége a nyáladzásnak totális mértékben, hanem csak azt, hogy a lényegre is figyeljünk.

Szerintem a bajokat azt okozza főleg, hoyg a társaság több részből áll, és itt most nem az emberi kapcsolatokról beszélek, hanme arról, hogy a kevésbé olvasottak egyszerűen nem tudják és/vagy nem is akarják követni a többieket. Sok esetben látni olyat, hogy jelzik, hogy magas a téma, ahelyett, hogy gondolkodnának, olvasnának.

Battinak igaza van abban, hogy ismeretterjesztés a cél, nade ha az illető semit nem akr maga tenni az ismeretek bővítéséért, ő maga nem dolgozik azon, hogy minél több mindent tudjon meg, hanme csak a kész infókat várja, akkor önmagának tesz keresztbe, mert egyszerűen egy idő múlva nem érti, kiről- miről beszélnek a többiek, így persze, hogy rosszul érzi magát.

Viszont azt is megértem, hogy ezerszer elhangzott apróságokra már senkinek nincs kedve 1001-szer is válaszolni. Különösen, ha az illető közli, hogy bocs, nincs kedvem visszaolvasni, miről is megy a vita... mert erre is volt már példa.

Javaslatom: lehetőség szerint mindenki csak akkor kérdezzen, ha olvasott és nem tiszta neki valami (ha olyan természetű, akkor esetleg priviben, én is ezt csináltam szegény Ulmoval, amikor a Szilmarilokat olvastam) illetve akkor, ha konstruktív kérdése, mondanivalója van: Tehát: mindenki gondolja át, hogy érdemes-e leírnia, mait akar, és csak akkor írjon, ha igen.. rögtön emelkedni fog a színvonal..

Zarándok: folynak különböző fordítási munkák...

Ha az Encyclopedia of Ardát lefordítanánk, az is hasznos lenne, vagy legalább vmi hasonlót csinálhatnánk. Mert aki tud angolul, annak szerintem a legjobb internetes, de egyébként is az egyik legjobb és legtömörebb adatbázis az interneten. Én pl. akármit olvasok itt a fórumon, ami akár kérdés, akár szerintem nem igaz, mindig utánaolvasok az EoA-ban, de ez egy angolul nem tudónak tényleg használhatatlan. Mellesleg furcsa, hogy mindezidáig nincs magyar nyelven igazán átfogó internetes adatbázis.

A Szürke Zarándok írta: Mindenesetre szerintem a filmes topicokból sok minden inkább a beszélgetősbe illene. A szereplőkről szóló topicok alig hordoznak magukban értelmes információkat, és viták sem nagyon vannak. Még a filmzene és a szavazás tűrhető.

Ezzel valahol egyetértek, valahol nem. Én is sokkal jobban szeretem, ha a szereplőkről szóló topicokban igazi beszélgetés alakul ki a karakterekről, mert nem rajongok különösebben egyik színészért sem, a könyvbéli szereplőkért viszont annál inkább. De vannak, akik a színészekért vannak oda, és szívesen elemezgetnek képeket, vagy híreket...és miért ne tehetnék? Szvsz meg van ott az egyensúly a kettő között, mert van mikor komolyabb téma jön elő, és van amikor nem és mindenki abba szól bele, amelyik szimpatikusabb neki...

O dehogynem Sil, és ezt te is nagyon jól tudod. A elutasítás nem old meg semmit. Azt is tudnod kell, hogy pontosan látom a magam szerepét mindezekben.

Mindenesetre szerintem a filmes topicokból sok minden inkább a beszélgetősbe illene. A szereplőkről szóló topicok alig hordoznak magukban értelmes információkat, és viták sem nagyon vannak. Még a filmzene és a szavazás tűrhető.

Én, mint egy nemrég csatlakozott felhasználó, ezekhez azt tudnám hozzáfűzni, hogy nagyon jó vita- és ismeretterjesztő témák vannak a Középfölde fórumokon. Sokkal kevésbé a Film fórumain és még kevésbé a többin. A Film fórumait szerintem leginkább a különböző szereplők topicjai vetik nagyon vissza, amikre egyszerűen nevetségesen primitív és infantilis dolgok kerülnek. Azok nagyon nem tetszenek! De én az ellaposodást a Középföldés részeknél nem nagyon veszem észre, talán csak az idegennyelvű hivatkozások, visszairányítások stb. tekintetében.

mélységesen egyetértek Battival.
Az egyik barátnőmmel szintén ez történt.
nem lelkesítjük az embereket, hogy olvassák el, hanem
leintkük őket, hogy ezt se tudod?

Miért is "laposodik/laposodott el" a fórum?

Sok oka lehet, de én csak egyre (egy igazán fontosra) szeretnék rávilágítani. Mégpedig azok felelőségére akik az átlagnál többet tudnak az adott témáról. Amikor indult a fórum, s utána még egy jó ideig, igazán jókat lehetett beszélgetni, vitatkozni mindenféle dolgokról. Aztán kezdtek megjelenni a következő típusu válaszok.: "olvass vissza a fórumban", "nézd meg a korábbi beírásokat", "olvasd el a x könyv y felyezetének z bekezdését(sokszor még ennyise, csak a HOME-ban megtalálod" vagy "nézd meg a www.nagyonmegkelln ézniésnagyonfontosinformácio.akarmi oldalon" (legtöbbször nem magyarul = www.veryveryimportantinformation.com ) esetleg egy angolul beillesztett idézet fordítás és magyarázat nélkül ( aki angol nyelvű dolgokra vágyik az már megtalálta, de mi magyarok vagyunk és nem tud mindenki angolul vagy nem eléggé) aztán ott vannak a rövid, általában még a mondat alakot is nélülöző, vakkantás szerű, egy-két szavas válaszok. Belátom az idegennyelv ismeret és a forrás anyagok elolvasása igen fontos. De ilyen elutasítás után vajon hányan teszik ezt meg. Aki meg megteszi az csatlakozik a toronyban lakókhoz. Csodálkozhat e bárki ezután az elitista/etilista jelző felbukkanásán? Valóban, kezdünk eltávolodni eredeti célunktól (legalábbis itt a fórumon). Mégpedig attól, hogy ismeretet terjesszünk (kvázi tanítsunk). Perszte tudom én, hogy mindenkinek a saját ideje a legfontosabb és abból van a legkevesebb. De önszántunkból saját elhatározásból hoztuk létre az MTT-t, nem kényszerített senki bennünket a Társaság megalakítására. Az is célunk, hogy a tudományos közéletet érdeklődését is felkeltsük Tolkien iránt, de ha a tudományos közélet nem nagyon akarja ezt, akkor akár mi is kitermelhetjük a tudósokat (micsoda pöffeszkedő nagyképűség részemről ilyet mondani, sőt leírni). Hiszen sokan a fórumokon megjelenők közül még egyetemi éveik előtt vannak, vagy már benne, és talán megtetszik nekik a téma, ha többet kapnak annál, amit egyébként az egyetemen bármilyen témában megkapnának. Lehetnek szép terveink arról, hogy milenne, ha lenne egy jó helyünk, ahol jól összejöhetnénk és jól megaztcsinálhatnánk! És?!?!?! Ne tévesszük már szemelől azt, hogy itt ez a kitűnő hely, ahol mindent meg lehet beszélni, le lehet írni! Persze csak akkor, ha fegyelmezettek és kitartóak leszünk, és nem cseteljük agyon a fórumot. Aztán még valmi. Esetleg, a topik témájához leginkább értő (vagy értők) össze gyűjthetné az arra érdemes beírásokat és urambocsáss szerkesztve, téma szerint fejlécezve a honlap egy más helyén közre adná. Ezt azután, akik már bizonyítottan értenek hozzá tovább csiszolhatnák (megjegyzésekkel, kommentárokkal látnák el). Lehet hogy az ilyen munka gyümölcse valamikor a távoli jövőben egy (micsoda elképesztő és pofátlan nagyképűség) Könyv lehetne. Persze kajtathatunk mindeféle pénzek után amiből majd ezt meg azt majd jólmegcsinálunk. De addig is használjuk fel amink van! Mellesleg ez az össze gyüjtősdi nem az én ötletem, ha jól tudom a verses topikban már folyik valami hasomló tevékenység. Minden tiszteletem az övék.

gillz írta: Finwe: nekem van igényem "komolyabb" beszélgetésekre, de ahogy Kincső is mondta, sokan nagyon nehéz ilyet folytatni, szvsz nincs meg a kellő fegyelem a társaságban ehhez

Ez szvsz nem így van. Szerintem itt mindenkinek van igénye komoly beszélgetésekre, nem lennénk együtt lassan két éve, ha csak jópofizni járnánk össze. Az ilyet viszont nem lehet erőltetni, nagyon gyakran nő ki komoly beszéd a mókázásból és fordítva.

Finwe írta: Szvsz a talikon egy gyerektársaság vagyunk csupán, ahol komolyabb érdeklődés és figyelem "belterjesebb jellegű" 2-3, egymást már nagyon jól ismerő emberek között alakulhat ki

Ez nem gyerektársaság, mindenhol így van. Annak a 2-3 embernek, akikkel közelebbi kapcsolatban vagyok, persze, hogy minden akadékoskodás nélkül "kiöntöm a lelkem" ( a szó legtágabb értelmében), viszont azoknak, akikkel épp csak mókaviszonyban vagyok, nehezebb ilyen mélyreható beszélgetést elkezdeni, épp azért, mert nem nagyon ismerem. Szó sincs itt gyerekeskedésről. Emberi kapcsolatok kialakulása, ami ehhez kell, és ez nem megy tapsra.

Bocsánat kérés: nehéz, mert azt jelenti, h meg kell osztani érzéseimet (ez esetben bűntudatomat) mással. De azt hiszem, szoktam.

Megbocsátás: ez legalább megy... nem tudok sokáig másra haragudni, mindig kiderül, h tulképp én voltam a hibás :agot:

Finwe: nekem van igényem "komolyabb" beszélgetésekre, de ahogy Kincső is mondta, sokan nagyon nehéz ilyet folytatni, szvsz nincs meg a kellő fegyelem a társaságban ehhez

Bocsánat kérés: Ritkán kérek bocsánatot. Nem tudom miért, és még is nagyon sokszor van bennem az az érzés, hogy valamiért bűnös vagyok és bocsánatot kellenne kérnem. De nem tudom miért. Általában (azt hiszem) megérzem ha valakit megbántok. De érdekes, hogy bocsánatot is mosolyogva szoktam kérni, vagy sírva. A kettő között komoly arccal még nem volt erre példa. (ja és azt szoktam mondnai, hogy Ne haragudj!)

Megbocsátani.. Hmm ez érdekes kérdés, és emberfüggő. Van akinek egy két nap után megbocsátom ha hülye volt, és van akire hetekig haragszom. És ha valakire haragszom az nem jó.. Az sose jó. Nem szeretek haraguni, nem szeretek utálkozni, és a megbocsájátsomat nem lehet megvenni. Azt ki kell érdemelni.

hmm... Én az elmúlt sok-sok évben gyakorlatilag soha nem kértem bocsánatot Egy konkrét esetre emlékszem, múlthét pénteken Erytől mégis bocsánatot kértem. Két okból "veszett ki belőlem" ez a dolog: 1. Hihetetlenül büszke vagyok. Ez lehet, h nem nagyon tűnik fel számotokra (bármikor hülyét csinálok magamból az MTT-ért, ha kell ), pedig nagyon igaz. Vannak dolgok, amiket büszkeségből nem csinálok meg. 2. Annyira megfontolttá váltam, hogy általában nem is kell bocsánatot kérnem. És általában az ugratásaim alanyaiból megérzem, h hol a határ, és ezért nem is kell bocsánatot kérnem.
Ha mégis valamivel átlépném a határt, azt pech.. mert tényleg nem kérek bocsánatot (asszem büszkeségből), kivéve, ha érzem, h muszáj. Ezt azért írom, mert múlthéten éreztem, h bocsánatot kell kérnem Erytől, én már ismerem annyira, h lássam ezt rajta, és megtettem. Nem is egyszer. De más példára tényleg nem emlékszem, amikob bocsánatot kértem volna valakitől....
Lehet, h ezen változtatni kéne, de úgysem fog menni. Túl büszke vagyok hozzá...

Megbocsájtás. No, az már könnyebben megy Az MTT-ben eddig soha senki nem érte el h igazán haragudjak rá. Maximum, ha 1 napig haragudtam valakire... Nem vagyok haragtartó, és nem szeretek haraggal elválni senkitől, illetve haragban lenni senkivel. Miért? Mert ilyenkor mindig eszembe jut, hogy ha meghal, mielőtt újra találkoznék vele, akkor a harag marad meg bennem, egyfajta bűntudat. Hogy haraggal váltunk el, és nem másként... és ez nagyon rossz, ezt nem akarom, ezért inkább jobb a békesség, inkább békében próbálok mindig elválni mindenkitől. Még ha kissé haragszom is rá, nem mutatom ki, hogy legalább ő ne tudja... [size=9:2dtpcx8y](lehet, kissé fura, de én ezt szoktam már meg... hogy én, mint egyén, nem számítok, csak a másik... talán ezért is van összesen 1 olyan barátom az MTT-n belül, aki viszonozza is az odafigyelést, akire támaszkodhatok is...)[/size]

Estel Adániel írta: Oisin írta:
Persze, az természetes, hogy az MTT-s összejövetelek NEM CSAK Tolkienről szólnak, de én a magam részéről szeretném, ha nem is csak "barátokról, haverokról, ismerősökről" szólnának, hanem azért Tolkienről IS, ha már egyszer MTT-s / Tolkien fórumos (kiemelés tőlem - az idéző) összejövetelek.

Üdv, Oisin

A magam részéről úgy érzem a fenti kettőt nem volna ildomos összemosni... a fórumos társaság összejöveteleinek egy része szvsz. már régóta nem minősül MTT-s találkozónak.

De ilyesmiről - úgy rémlik - már volt szó a topikban korábban is...

Nincs itt semmiféle összemosás. Akár MTT-ről, akár a fórumról van szó, szerintem ez egy érthető és a lehető leglogikusabb igény. Számomra is furcsa, hogy szinte alig esik szó már Tolkienről.

Oisin írta: ...a talikon már szinte szó sem esik Tolkienről, és a szakadék a "szűk tudományos elit" és az "bulizó közösség" között egyre nagyobb. Márpedig ez nem igazán segíti elő az MTT céljainak a megvalósítását, mert ahhoz h Tolkien minél több emberhez jusson el, egyfelől persze minél több embert kell összegyűjteni, másfelől azonban lehetőséget is kell nekik adni, hogy elmélyíthessék a kapcsolatukat egymással és Tolkien műveivel, és szvsz erre sem a tudományos előadások és konferenciák, sem is a hatalmas bulik nem alkalmasak.

Oisin írta: Én úgy látom h az MTT-s / fórumos közösség az utóbbi időben túl gyorsan fejlődött, legalábbis létszámban, és ez a mennyiségi növekedés részben a minőség rovására történt, sajnos. Gondolok itt az emberi kapcsolatok minőségére éppúgy, mint a talikon folyó eszmecserék minőségére, pld.

Igen, amikor én ide jöttem az MTT-hez, azt hittem, hogy itt majd lázas viták fognak folyni Tolkienről és bármilyen más KOMOLY témáról. ÉLŐBEN is, nemcsak a fórumon. Ehhez képest azt tapsztaltam, hogy az ilyen jellegű beszélgetések spontán alig alakulnak ki (ami nagy csalódás volt számomra. Persze voltak, vannak nagyon értelmes és szimpatikus kezdeményezések, de ezek ritkák és sosem spontánok: ha jól emlékszem volt gondolatok topikos tali, meg volt Brisáéknak az önismereti tali sorozata).
Miért van az, hogy ilyen nehezen, pontosabban egyáltalán nem tudunk nagyobb közösségi szinten megnyílni egymás (komoly gondolatai) felé, maximum csak a fórumon (itt viszont azt látom, hogy igen nagy lenne erre az igény sokszor. Dehát itt valahogy könnyebb, hisz nem látjuk és érzékeljük közvetlen közelről a másikat). Szerintetek teljesen irreális az, hogy akár egymást kevéssé ismerő emberek, mondjuk akár 5-en 6-an összeülnek és egy jót vitáznak, könnyedén, nem feszengve, valami komolyabb problémáról, akár Tolkienről van szó, akár arról, hogy segítünk egy társunknak, meghallgatjuk a problémáit, stb (a dolog nyitott, érdeklődő embereknél szvsz működik, nem is kell ehhez az, hogy annyira ismerjék egymást, csak hogy bizalommal forduljanak a másikhoz)?
De mintha félne mindenki attól, hogy nagyobb társaság előtt komolyabban megnyilvánuljon, problémákról beszéljen (akár irodalmi, tudományos vagy lelki jellegű). Szvsz a talikon egy gyerektársaság vagyunk csupán, ahol komolyabb érdeklődés és figyelem "belterjesebb jellegű" 2-3, egymást már nagyon jól ismerő emberek között alakulhat ki (felnőttnek pedig mintha csak a külvilágnak mutatnánk magunkat: LEP, Tudományos Konferenciák megszervezése, stb. Saját magunk felé nem lenne igényünk felnőtteb módra viselkedni? Najó, csak néha ). De ez szerintem nem jó, ennél több kell, ahhoz hogy értelmesen töltsük együtt el az időnket és, hogy még sokáig együtt maradjunk. Hát közösségünk nem kiváncsi tagjainak "másik oldalára"? Csak a jópofizósra???

És miért van az, hogy itt ebben a topikban (mint pl most is) ilyen nagy "lelki kitörések" vannak, élőben pedig szinte semmi. Ez így nagyon ellentmondásos számomra...

Ha valaki egyetért velem, és meg van benne is az igény arra amit írtam az kérem jelezzen vissza. Érdekelne, hogy vannak e hasonló gondolkodású emberek, akiknek NAGY az igényük az elhangzottakra

hát én se vagyok az a bocsánatot kérek egyed...
Foggalmam sincs miért, de azt szoktam érezni, hogy megaláznám magam, ha bocsánatot kéne kérnem!Nem tudom hogy ez hol gyökerezik bennem, de dolgozom a kiírtásán.
tényleg nem tudom miért van... de félelmetes
A megbocsájtás viszont megy...
Nagyon szeretem a barátaimat, és nem akarom elveszíteni őket.Ezalatt nem azt értem, hogy mindeféle mérce nélkül megbocsájtok, de elnézőbb vagyok.
Tudom, hogy ez így nem az igazi , de szerintem valahol itt ellensúlyozom, hogy én nem kérek bocsánatot...

Aralataion írta: Új téma:
megbocsátás, bocsánat kérés

hmmm... én nagyon öntelet vagyok, és ezért a büszkeségem gyakran nem engedi, hogy bocsánatot kérjek.... ez van, bár mondjuk már próbálok küzdeni ellene, és rájöttem, hogy nem olyan nehéz.
Megbocsátás viszont nagyon könnyen szokott menni. Nem tudok senkire sem haragudni igazán, bár mondjuk meg szoktam jegyezni a nagyobb összezördüléseket...

Azt hiszem ezt a figyelem-szeretet-kapcsolat témát eléggé kitárgyaltuk, és lassan csak önmagunkat ismételjük.

Új téma:
megbocsátás, bocsánat kérés

Cicafül: köszönöm! Őszintén.

Nem szoktam én se másokat lerohanni... legalábbis igyekszem. Egyetértek, h nem szabad idegenekkel, v akit csak kevéssé ismerünk, bizalmaskodni. Meg egy új társaságban végig kell járni azt a bizonyos utat. Örülök, h érted/értitek, h nem ellenetek irányult, amit mondtam. Csak arra gondoltam, igenis létezik vmi távolság "új" és "régi" közt, de ez normális is így, míg az új be nem járja az utat.
Ha amúgy van lehetőség rálépni az útra, sztem, ez ok, sőt kell is.

Cicafül írta: Egy meg-nem-történt példa:
Ha mondjuk én olyan jóban vagyok egy barátommal, hogy tudom, hogy nem haragudna meg, ha beleharapnék, mondjuk a csokijába, és tegyük fel ugyanezt megteszi az a másik is, akkor sikítani tudnék.

Igaz nem voltam még Tolkien-es talin sehol, de nézhetjük akármelyik helyzetet az életben ahol esélyes megismerkedni ismeretlenekkel.
Van az a bizonyos 2 lépés mielött az érintett befogadna...
Igenis meg kell tartani, mert sok esetben irritáló lehet valakinek az ha túlzottan közelítenek hozzá.
Úgyhogy mint kivülálló csatlakozom a véleményedhez.
A kölcsönös tisztelet az alapja minden emberi kapcsolatnak!

gilloth írta: Bocsi. ....Ezt nem teljesen értem, mire gondolsz konkrétan.Sztném, ha konkrétan megmondanád, mire gondolsz.. ha nem baj, h ilyet kérek

Igaz, nem vagyok Brandir, de válaszolok, mert amit Ő leírt azt én is érzem, és engem nemcsak zavar, de dühít is ez a fajta viselkedés. (persze egyáltalán nem Rád gondolok - félreértés ne essék)
Ez olyan viselkedés, amikor valaki újként bekerül egy társaságba - pl. ide -, és látja, hogy egyes emberek hogyan viselkednek egymással (csipkelődnek, húzzák egymást stb), és ezt utána ők ugyanúgy alkalmazzák, mintha az az illető vele is 1000 éves barát lenne. Pedig a között a két ember között több éves tapasztalatok vannak egymásról: tudod meddig mehetsz el, mi az amit viccnek vesz, mi az amit tolerál, hol az a határ, amit már nem irdomos átlépni.
Egy meg-nem-történt példa:
Ha mondjuk én olyan jóban vagyok egy barátommal, hogy tudom, hogy nem haragudna meg, ha beleharapnék, mondjuk a csokijába, és tegyük fel ugyanezt megteszi az a másik is, akkor sikítani tudnék.
Én ezt a tisztelet hiányának fogom fel - akinek ilyen entré-ja van egy társaságban az - nálam - elásta magát.

Személy szerint, ha én bekerülök egy társaságba, először csak megfigyelek. Megfigyelem a normákat, szokásokat, és azokhoz igazítom a viselkedésemet - de sosem ugyanakkora a mérce. Van jófejség és van bunkóság - és sokan a kettőt nem tudják megkülönböztetni....

Bocs Brandir, hogy helyetted, de NEM a nevedben beszéltem.
Ez az én véleményem.

Tisztában vagytok azzal, hogy mit is írtatok itt le?
bárki/akárki/mindenki

Nemtudom miért, de ezt hozta ki beLőlem.. Ez az egész feLvetett téma.. annyira mély, hogy az egész eddigi nagyjábóléletemet ki keLlett írnom a fejcskémből, nemtudom miért.. Tutira lesznek olyan mozzanatok benne, amik ismeretlenek lesznek mások számára, de talán így azok is megismerhetnek egy kicsit, akik még nem találkoztak veLem.. vagy mégjobban azok, akikkeL már tartom a kapcsolatot, esetleg láttak már feLbukkanni egy-két talin, hogy mit is jeLent nekem ez az egész
eLolvasva majdhogynem minden hozzászólást, úgy gondolom ebbe a témába, ha csak egy kicsit is kiterjesztjük, nagyonsokminden beLefér. Amolyan röviden rólam. Éppenezért kicsiny élettörténetemből vezetek le mindent. Lehet sokakat nem érdekeL, nyugodtan hagyják ki. biztos dög unalom lesz.
Nem akarom a méhecskénél kezdeni, de mégis távolabbról keLl megközeLítenem a dolgot. (utólagosan eLolvasva mégis inkább a virágpornál kezdtem a dolgot) Így lesz talán olyan, aki megérti az alant leírtakat.

eLőször is egy kis Táblázatszerűség (az egyszerűbb magyarázhatóság végett)
0-14 Kaba - szülők - Ált isk Kaba
14-18 Debrecen - (kollégium 1) neveLőtanárok - Gimnázium
18-19 Budapest - (Kollégium 2) komolyabban tenmagad - Egyetem
19 Budapest - (Albérlet) csak önmagad - Egyetem

Kabán sok trauma, kevés önálló gondolat, fogadalmak osztályutálat, párakkal jól eLszórakoztam. Mégse voltak komolyabb gondok, vagy ha voltak is hamar túléltem őket. Nem maradt meg komolyabb emlék semmilyen nagy benyomásról.

Debrecenbe bekerülvén, nagy társaság fogadott, meLynek akaratlanul is részese lettem. A kollégium. Nekem nagyon sokat jeLentett. Mindig mások öröméért hajtottam, látni másokat, ahogy örülnek, mindig ez motivált. Minden kisebb nagyobb műsorban résztvettem, próbáltam mindenkit kiismerni, utólag visszanézve erre a lehetetlen dologra, feLszinesen sikerült is. De mit érek én ezzeL?? Állandóan másokon lógtam, mindig voltak valakik, akikhez nagyon szívesen odamentem erről-arról jól eLbeszélgettünk, de sosem mélyültek eL ezek a dolgok. Így sokan ismertek meg. JeLen voltam általában a nagyobb szerveződéseken az eLejétől a végéig. Kisebb nagyobb hócsatákkor, jó kis focimeccseken, nyárokon táborokban (itt is általában a te miért nem szeded feL a szemetet, a te miért nem segítesz feLvinni más cuccát, akkor hamarabb végeznénk típusú ember voltam.) etc. A suliban is szinte minden osztályban meg volt a saját köröm. Bárhol találtam valakit, aki érdekes nekem odamentem hozzá, és nagyon közvetlen módon eLkezdtem veLe beszélgetni, mégis betartva a tolakodás határait. ELőd, aki mindenkiveL jól érzi magát, igen ez így volt. Mondhatom minden kisebb társaságban jól éreztem magamat. Jól éreztem magam. Nem volt időm komolyabban magammal foglakozni, mindig másokkal tettem ezt. Mindig meglepni valakit, megszervezni mások jólétét. Sokszor ezektől éreztem rosszul magam. Mások mért nem érzik ezt, mért nem tesznek azért, hogy nekik, nekünk jó legyen?? Sose értettem, most se értem. De már kapizsgálom a dolgot. Utolsó évre kialakult egy szűkebb baráti köröm, veLük jártunk inni berugni.. bár ez ugyanaz, ünnepeLtük meg sorra a 18. szülinapokat. de ez egy idő után eLlaposodott, bár akkor is nagyon jó volt. De nem hozott semmi újat. eLlaposodott.

BMEre feLvettek végre a nagy Pesten vagyok. Szoktamvolt ifézgetni nagymamám utolsó mondatát, mikor eLsőnek jöttem eL: "Vigyázz! Pest.. Feketére fest!" na köszönöm szépen mondtam magamban. Gondoltam csak akkor ha rossz heLyre keverednék. Kollégium teLjesen más. Mindenki a maga ura. Nincsenek megvonások, mindenki azt csinál amit akar. összekerültem egy igen figyeLemreméltó, bár iszonyatosan rendetlen szobatárssal, akinek eLég sokat köszönhetek, megtudtam mivé nem szabad milyen téren válnom, é smáson pedig mivé lehet (többek közt a virágbot tudásom is neki köszönhetem, nadehát már a Műszaki egyetem olyan nehéz hogy közben ilyenekkeL foglakozom ) Rengeteg IHB party. Kósza ötletek hirteLenbenvett megvalósításai. Sörfőzés koliszobában, minden marhaság.. akkor jó, de egy idő után eLszürkült mind, mindig ugyanazt csináltuk, Bár az egyetem nagyon új, érdekes, izgalmas sok új ember.. talán éppen ezért nem is lett meg az átlagom Próbáltam az eLőző kollégiumi tapasztalataimra építve mindenhol kiépíteni a kapcsolataimat. Valamilyen szinten ez működött is, már nem volt rá sok ember vevő. Hmm Ekkor kicsit eLgondolkoztam. Ritkán jártam haza (2-3-4-5 hét) minden megvolt azt csináltam amit akartam.. Régi ismerősökkeL mégsem sikerült tartani a kapcsolatot bármennyire is akartam. Egyszerűen eLtávolodtunk. Már nem érzem irántuk azt a kötődést, amit egy évveL ezeLőtt! FeL tudjátok ezt fogni??? Egy év alatt ennyire megváltozzon a hozzájuk való viszonyom.. Ők se kerestek, én se őket.. (most veLük megyek tábor eLőtt vizitáborba mert azért hiányoznak (hallod Peti? hiányoznak!) mostmár nagyon ritkán tartom a kapcsolatot.)Aztán hogyhogynem, épp egy progterv órán épp kvizeLgetek a tolkien.hu n hátnemmeglátom a LEPES reklámot híjj olvastam érdekeL nagyon már a koleszban is függőnek tartottak.. korán eLmentem. Ottvoltam mindenhol, ahol csak tudtam. Lenyűgözött. egyszerűen kibírtam evés nékül reggeL 8 és 24 között (ami nálam nagy szó, napi 3-4-5 étkezésseL, hanem több ) Voltam eLőadásokon. Láttam embereket, akik szaladgálnak az eLőadások alatt, hogy mi, nézők jól érezzük magunkat. DEJÓ.. hátnemerrőlbeszéltem az eLején??.. Este a két színpadi mű. Nagyon megfogtak.. azok az ijjedt arcok, hátulról a halk suttogások, remegő hangok, mégis összeszedett és rendezett pillantások. Ha valaki valakinek a szemébe nézett, egyből le lehetett szűtni mindenkiről, hogy hogyan viszonyul ahhoz az emberhez. Nagyon megfogtak az arcok, szereplők, mégis azokban a pillantásokban láttam én azt, amit eLőtte még sohasem.. (volt egy két nagyon vonzó tekintet is ) a másokért vanást! Talán ez az, ami.. NEM biztos hogy ez az az ok, ami miatt Döntést keLlett hoznom, feLadok mindent (nem is volt mit(ez most csúnya nagyon visszanézve a régi barátaimra)) és feLteszek mindent egy kártyára.
Ezután minden erőmmeL azon voltam, hogy "bekerüljek". Ez egy kicsit túlzás. Lehetne azt mondani, hogy tudatosan csináltam mindent, amit eLkövettem, de ez nem igaz. Minden teLjesen spontán történt, hog yeLmentem Korcsolyázni Dodieval, Rabynnal, Galadhdal, Ladissal, ARALLAL, FinneL. Hívtam meg magamhoz Jacopot egy kóla társaságában kottátolvasni tanulni. Igen nem véletlenül írtam nagybetűkkeL Peti nevét. Ő volt az, aki félretette eLőítéleteit, és odajött hozzám és beszélgetett veLem, már mindegy, hogy miről, de jól esett. Jó bevallom, egy kicsit rosszul esett, hogy többen nem jöttek oda. De hát nem akartam tolakodni. Láttam nem olyanok az emberek, akikhez csak úgy odamegyek, és eLmesélem aztt kb amit most ide leírok pl.. Azóta sokminden változott: spontáneLmentem CSEPEL plazát dekorálni :rulz: (alkotótevékenységnek, és 20 perces beszélgetéseknek, nem is voltak rosz ekzdések ) feLvettek énekkarba, bálkirállyá választottak nahhogyazmekkora jóleső érzés & dejavu volt (8os farsangon is az voltam ) és eLőadtam citera, meLyhez életem egyik legjobb boszorkánytörténete fűződik, már akkor beLefújtam abba a foteLbe nagy örömmeL. Rengeteg élménnyeL lettem gazdagabb. Sokmindenkit megismertem,kit így kit úgy, kit örömből spontán, kit problémák végett, hacsak szokáshatalma miatt is egy kicsit feLszinesen, de végül eLegem lett ezekből a feLszínes dolgokból. PONT. Nem lehet hogy csak így ismerjem a BARÁTAIMAt.. merthogy feLszinesen sokmindenkit ismerhetsz, és ne értsétek félre, szerethetsz, de mélyebben már fizikai képteLenség. Igen eLjött az idő, ez nem is olyan rég volt. Választanom keLlett. KeLlett? Nem keLlett. ELkezdtem figyeLni, azokat, akiket magamhoz közeLebbvalónak éreztem, azokat, akik érdeklődtek irántam.. akiket érdeklek. Jött ez magától. És lehet hogy későn de rájöttem hogy sokkal jobb, mint eddig. Írtam fentebb, hogy jól éreztem magam, kiegyensúlyozottnak. Most is így érzem magam. Bár azok a dolgok, amiket ki keLl egyensúlyozni nagyobb amplitúdóval mozognak, mind fentebb, mind lentebbb. Tudom érzékeLni a külömbséget, hisz így megjártam a szakadékokat, és a magaslatokat egyaránt.. hogy meLyik volt túlsúlyban, hát természetes, hogy a magas hegyek(azért a szakadékokat eLraktam magamnak tapasztalatnak, sebnek, s vannak akik ezeket kaparják, vannak akiknek ezeket át keLl tudnom adni, hogy segítsek nekik, ezeket a hibákat eLketülni hogy SEGÍTSEK MÁSOKNAK).. de azthiszem ezekért én is tettem, hogy jobb legyen nekik, azoknak, akiket szeretek, akik másnak jót akarnak és szeretem őket.. ',aki a virágot szereti...' ha valaki, hát akkor én mondtam sok embernek, hogy szeretem őket. Egytől egyig feL tudom idézni azokat a pillanatokat, amiért ezeket mondtam. Bevallom mondtam sokszor is olyannak aki nem érdemeLte meg, nem ért még meg rá a kapcsolatunk, eLsiettem, eLhaarkodtam, talán eL is rontottam veLe.. néha visszahúz a "múlt" (nahúdenagyonöregvagyok) ezekre nem tudok mást mondani: sajnálom. Ez a szó is körülbeLül ugyanolyan érzeLmi többletteL rendeLkezhet, talán sokszor nincs is nála jobb szó, sajnos.. remélem ezekután minél kevesebbet keLl ezt használnom. A kezdetek óta a szeretet/lem, egy pár fajtáját megjártam, megismertem, érintkeztem veLük, de nem tudhatom mindezeket magaménak, egyszer
kétszer eLőjöttek, most van beLőlük nagyon sokféle bennem. Míg tudok adni, ne félljetek, kaphattok beLőle.. DE pár ember részét sajnos nem kaphatjátok meg.. ők a szívemhez nőttek.. érdeklem őket, hogy mikor mit csinálok, ha bajom van miért, és vica verza.. ezekhez eLjutni rengeteg sajnálomon, és szeretleken keresztül lehet, ne sajnélljátok a barátatitoktól soha ezeket a szavakat. Ha keLl úgyis sokkal többet fog jeLenteni.. és ezt a két fél a feLadó, és a fogadó ezeket venni fogja. Ezeket gyakran egybe lehet kötni, a különböző érintésekkeL, öleLésekkeL (harapásokkal ) kinél mi, ezeket ki keLl tapasztalni, kinek mit szabad adni, és hogyan. Ki hogyan éli meg ezeket. Nekem már mondtak olyat, aminek nagyon örültem hogy szeretik azt ahogy én öleLem meg őket.. Nemtagadom, édesapámtól tanultam, még valamikor kiskoromban. Nálam az öleLés nagyon fontos formája a szeretetkinyilvánításnak. Meg lehet érezni egy öleLésből, hogy kit menynire tudok most magamba fogadni, és nem szabad tőle megijjedni, ha csak kis öleLést kaptok tőlem, lehet hogy csak időhiányban szenvedek, és olyankor nem tudom ezeket reprodukálni, viszont manapság ezek hálistennek rendbenvannak. És 'hálisten tudom ezeket gyakorolni, megvannak a megfeLeLő alanyaim és nagyon örülök, hogy őket meg ismerhettem. az MTT egy nagyon jó gyurma.. még van mit gyúrni rajta.. vannak már benne eLőre meggyúrt részek, ne feLedjuk, hogy vannak új részek amit ehhez a gyurmaszoborhoz illeszteni, keLl, őket is meg keLl gyúrni, de ezt ne feLedjék ők se, járják csak be ők is ezt a göcsörtös utat, amit mi.. Nemmondom ezzeL, én annyira meg lennék gyúrva, hisz én is csak 6 hónapja kb vagyok közöttetek, éjjeL-nappal, amikor csak tehetem.
És minden befejezéséül, érezze mindenki magát megöleLve olyan szinten, ahogy ő gondolja, hogy én hogy öleLném meg (barna a szemem)


Vannak ilyenek lehetséges.. találkoztam már ilyen esetteL, bár ehhez az én 19 évem is csak piskóta. Éppen ezért, és most magamnak eLlentmondva, tiszteLem őket egytől egyig.. és sokakkal itt nem értek egyet, hisz ne mondjátok hogy ti nagyok nem gondoltatok még arra hogy ezek mit akarnak itt?? Bezzeg én, én már mindent megéltem.. Én szeretném ezt mondani, de sajnos nem tehetem.. Talán feLnézek ezekre az emberekre, azokra akik érezhetik, érezhették minden egyes "tipusát", talán irigylem őket, de mért olyan nagy erény ez. Milyen lehet idősebben megélni újabb érzéseket? ELgondolkoztatok ezen valaha? Nem jobb mindent Későbbre hagyni, húzni? Nem gondoljátok, sokak vannak köztünk, akik a mának élnek, köztük én is így tettem, gondoltam én, pedig pont az eLlenkezőjét műveLtem. Rájöttem arra, hogy ezek az érzések frenetikusan jók, és iszonyatosan intenzív, erősek, kevés ilyan van, vagy sok? Ha kevés, akkor mások szavával élve, tényleg nem szabad pazarolni ezt, és húzni, halasztani keLl, és akkor mindig csak újabb lesz. ELlenkező esetben, ha sok van, de ezt nem tudhatjuk, esetleg vannak páran, akik mégis, akkor habzsolni keLl ezeket.. hogyha jók de hát ezt már bizonyítottnak vesszük - qed -

Még valami: a könyöksebes tesó nekem igenis hiányozni fog.. már csak azért is mert sokat jár a fejemben (Mert nekem igenis mindenki sokat jár a fejemben, vannak akik többet,)jah ésha eLmenekülsz eLőlünk, akkor kényteLenek leszünk mi utánad menni. Mármint ha eszünkbe jut valamit csinálni veLed? Ennyi hülyeségben még senki nem hasonlitott rám .. köszönöm, hogy szakítottál akkor rám egy kis időt. Egyébként, ha vicceLődve ugratsz, vicceLődve megpróbálok visszaugratni
(jah ezekszerint Peti mindenkinek valamiféle rokona vagy valami? merthogy mintha ugy emlékeznék, hog ysokak hasonlították veLe magukat ) mégis megnézem azt hogy a tábor után ki lesz az, aki nem irja be hogy szereti a társaságot, hogy szeret veLük lenni


Írom én ezt (itthon amikor itt még nincs net.. valamikor berakom a forumra.. valahol), aki már hazapakolt, mert keLlett neki, nem keLlett, de mégis KELLETT, mert nem volt más tehetni valóm majd csak szeptemberben tudok hosszabb időre visszamenni megint
talán én vagyok az egyetlen közületek, aki jobban várja a szeptembert, mint akárki más..
én se hittem volna hogy ennyire lehet.. Ma jöttem haza.. a vonaton olvastam eL kinyomtatva, minden egyes hozzászólást, szóval eLég tömény volt. Ezt váltotta ki beLőlem talán érdekeL valakit.., talán nem, már leírtam..
jah és eL tudjátok képzeLni, hogy már hogy hiányoztok??
látod Peti.. lehet ezt irni anélkül is hogy .. lehet mindennélkül leírni.
hiányozni fogtok..
igaz addig még lesz egy tábor, de az csak jobban feL fogja bennem kavarni ezt az egészet..
nem lehetek azokkal akiket szeretek.
ez mindennél mélyebb rossz érzés

majre

eLőd

Kaba, csütörtök Júl 1 2:30

Oisin írta: Persze, az természetes, hogy az MTT-s összejövetelek NEM CSAK Tolkienről szólnak, de én a magam részéről szeretném, ha nem is csak "barátokról, haverokról, ismerősökről" szólnának, hanem azért Tolkienről IS, ha már egyszer MTT-s / Tolkien fórumos (kiemelés tőlem - az idéző) összejövetelek.

Üdv, Oisin

A magam részéről úgy érzem a fenti kettőt nem volna ildomos összemosni... a fórumos társaság összejöveteleinek egy része szvsz. már régóta nem minősül MTT-s találkozónak.

De ilyesmiről - úgy rémlik - már volt szó a topikban korábban is...

Gilloth: Nem baj, hogy beleszóltál, a topicoc és a bennük témák azért vannak, hogy az emberek beleszóljanak! Teljesen függetlenül attól, hogy mióta vannak itt, nekik is lehet véleményük.

(boccs az offért)

Először is, bocsánat Brandir és mindenki h újként beleszólok, mert lehet, h nem illik. Csak mint új, el sztném mondani, én h látom. Törüljétek, ha OFF v ha bántok vkit. Köszi.

Brandir írta: Amibe egyesek belefáradnak, az a Közösségben, az emberi kapcsolatokban fellépő „munkamegosztási” probléma. Nem lovagolnék most szavak értelmezési különbségén, mit jelent: szeretni, kedvelni, bírni valakit. AnKalimon bővebben leírta, hogy a szeretet (legyen ez most egy gyűjtőszó) egy aktív érzelem. Ezt sokszor sokan elfelejtjük. Sokan láncreakciónak tekintenek kapcsolatokat: én segítek A-nak, A segít B-nek, és nem érti, hogy C mért nem segít ötvenedszer is neki. Úgy tűnik, hogy idővel hajlamosak vagyunk az elkényelmesedésre, és kezdünk figyelmetlenekké válni.

Brandir: ezzel nagyon egyetértek, igaz, egy másik közösségben, de ezt megtapasztaltam.... Nagyon igazad vam sztem.

A másik kérdés, amit AnKalimon is fölvetett (nem értek vele egyet), és amely problémát Yavi fogalmazott meg, a „régi” – „új” „ellentét”. Én ilyet nem látok, és ezért nem is kapcsolnám az előzőhöz.

Ne haragudj(atok) h beleszólok, lehet h ki leszek zavarva, de mint új:ezzel nem teljesen értek egyet. Legalábbis én vmilyen szinten érzékelem ezt az "ellentétet" (lehet h nem jó szó az ellentét )

Sokan félnek, nem mernek találkozókra menni, mert, igazából nem tudom miért. A komikus, hogy pont Ők azok, akiket valószínűleg szívesen látnánk körünkben.

Én pl attól félek, h nem fogadnak be, el, h nem tudok alkalmazkodni a normákhoz...(nem tudom, a többiek mitől).

Ami zavar embereket, az az, ha valaki természetesnek, magától értetődőnek tart dolgokat, cselekvési formákat. Durva megfogalmazás, de olyan dolgokat engednek meg maguknak egyesek, amiket hosszas szelídítgetés után merünk csak megtenni egymás között. Már az gáz, ha egyes kapcsolati megnyilvánulások standardizálódnak, de az kifejezetten zavaró (engem legalábbis zavar), ha messziről jött emberek csípőből alkalmazzák ezeket.

Bocsi. ....Ezt nem teljesen értem, mire gondolsz konkrétan.Sztném, ha konkrétan megmondanád, mire gondolsz.. ha nem baj, h ilyet kérek Bár lehet h Alcarnak igaza van, h mkinek érezni kéne, de nekem úgy tűnik, h sok olyan, lelki sérült ember jön ide, aki pl ponthogy nem érzi. Ha érezné, sztem betartaná. Legalábbis sokan. Biztos, h van aki nem, és elhiszem h bármiért is nem, az rossz a többielnek.
Bocsánat h beleszóltam, mert én is új vagyok és lehet h butaságokat mondtam , és nem is veled akartam vitázni , csak azt mondtam el, h mit gondolok, érzek.

Ilyet nem szoktam, sőt nem is szoktak, de most megteszem:
Khömmm *Egy nem moderátori (lévén nem vagyok az), de erőteljes krákogás az éppen felmerült diskurzusra.*

Oisin: engem asszem nemérdekel, h van, akinek nem tetszik, h ha netán valakivel kettesben szeretnék beszélgetni. És szerintem nem is tűnik fel senkinek, h én mit csinálok . Amúgy nem érzem azt a hűedeerős csoportnyomást... (jóvan, nemismegyek túl gyakran olyan helyre ahol ezt érezhetném )

és Brandir igyál, ha kapar a torkod

Oisin:
Rabyn, én is. De sajnos 1) nem mindenki tud ilyen könnyen ellentmondani a csoport elvárásainak, 2) a csoport büntet ilyenkor.

Büntetne? Hogyan? (de komolyan, hogy mert én még sose vettem észre, hogy valakit azért megbüntettek volna, mert egy nagyobb buli közepén kettesben szeretett volna lenni valakivel.