Gondolatok

Végre vége a teologiai vitának, ez jobb téma

Hm, hm, lehet, hogy lényegesen kellemesebb téma, viszont szeretném jelezni, hogy attól még, hogy nem beszélünk valamiről, nem szűnik meg a probléma. (Tudjátok, mint mikor a strucc a homokba dugja a fejét )

Csak hogy ki ne útáljatok innen, először ez utóbbi témával kezdeném.

Demon Hunter írta: Észrevettétek már,hogy ha az ember szerelmes(nemtől függetlenül),
az nem szokott sikerülni.Már,hogy nem jön össze a dolog.
...
Szóval ami a lényeg,hogy nagyon-nagyon meghatározó lehet,főleg egy
ilyen időszakban egy ilyen csalódás.
Márpedig a szerelmi csalódás nem kis dolog.Sőt.Olyan mértékig kihathat egy ilyen csalódás,hogy akár meghatározó lehet az egyén egyéniségének alakulásában.
Szóval ez a szar.Így fiatalnak lenni.
Aztán meg ott van a suli,az ilyenóra,olyanedzés,ezaszakkör stb,plussz szülők,1-2 hülye fazon mellé...

Én már észrevettem. (ezt az utolsó két mondatot nem értem teljesen, hm?)
A szerelem (főleg az első), nagyon fontos, és legalább ugyanilyen veszélyes is. A csalódás eléggé hatással lehet az ember további életére, már láttam ilyet, bár ehhez alkat is kell. Nem vidít fel a dolog.
Sokan nagyon felelőtlenül bánnak a többi embrrel, a kapcsolatokkal, és ez elszomorít. Akaratlanul, a felelőtlenséggel is nagy sebeket lehet ejteni egymás szívén.
Csak azt szeretném mondani, hogy vigyázzatok egymásra, és magatokra is!

Az előző témához:

Oisin írta: 1. ha igazad van, de erről nem győzöl meg másokat, abból nagy baj nem lehet: Te úgyis üdvözülsz, és megvan rá az esély, hogy az Istened majd fényt gyújt mások elméjében is.

Hát ez nekem elég önző álláspontnak tünik, hogy "te úgyis üdvözülsz, én ezt nem így gondolom... folytatom, az idézet alatt...

birefi írta: Az hogy a te igazságod az Igazság, kicsit túlzás. Persze megértem ezt.
Az ember nagyon én központú, ami nem is baj. Ezért szinte lehetetlen neki elfogadni, hogy amit ő fehérnek lát az másnak szürke. S valójában a világ vége, mikor neked véged. A te világod, mindig kicsit szubjektív.
Nem értem, miért fontos hogy mindenki egyformán lássa, pontosabban úgy lássa mint 'én' a dolgokat.

...én néha úgy érzem, mintha az emberek a szemem látára lépnek a szakadék szélén kiálló sziklára, ami már kezd leszakadni, és tudom, hogy nemsokára magával rántja őket a tátongó mélység, és meg fognak halni :crying:. Ilyenkor te is megpróbálnál segítani, vagy nem? Ha az ember életéről van szó? Mert aki igazán hívő, aszerint az ember lelki és túlvilági élete a tét.
Nem az a fontos, hoyg mindenki úgy lássa a dolgokat, mint én, hanem, hogy úgy, ahogy vannak!! Ez nagy különbség. Szerintem általában az embereknek az a meggyőződése, amiről úgy hiszik, hogy az az igazság. Aki nem így gondolja, annál valami nincs rendben... mondd, ki az aki olyan dologban hisz, amit nem tart igaznak ???
Szerintem itt senki sem azért mondd érveket, mert nem tudja elviselni, hogy mások valamit másképp látnak, hanem mert jót akar másoknak, szeretné megolsztani velük mindazt amit már megtudott, amire rájött már ő maga. Vannak akik ezért könyveket is írnak. :smile:

Oisin írta: 2. ha igazad van, és erről sikerül meggyőznöd másokat, az biztos jó, de az is lehet, hogy más úton kellett volna eljutniuk oda, és te letérítetted őket erről.

Ne haragudj, de szerintem ez butaság, ha valaki esetleg a mi segítségünkkel előbb találja meg a helyes utat, akkor nyert néhány évet, amit már így tölthet el. Ez semmiképp sem rossz.

Oisin írta: 4. ha nincs igazad, de másokat mégis sikerül meggyőznöd arról, hogy igen, az viszont nagyon gáz. Jobb esetben csak azt jelenti, hogy Te is és ők is értelmetlen célokért éltetek, de rosszabb esetben azt is jelentheti, hogy magaddal rántod őket a kárhozatba! :evil2:

Nos, ezért vannak az érvek, tények, bizonyítékok, hogy ez ne fordulhasson elő.
Ezért szuktuk itt a fórumon is kérni, hogy ha valaki állít valamit, azt érvekkel, tényekkel támassza alá.

Oisin írta: Ha végignézed a lehetőségeket, láthatod, mennyivel jobb választás a tolerancia. És akkor még meg se említettem, hogy az elmúlt pár ezer évben vallási fanatikusok, pontosan az ún. kinyilatkoztatásra hivatkozva hány százezer vagy millió embert ítéltek kínhalálra. :mad2: Félre ne érts, nem gondolom rólad, hogy bárkit meg akarsz égetni, de veszélyes nagy nyilvánosság előtt ilyen kijelentéseket tenni, mert mindig vannak őrültek, akikre nagy hatással vannaki az óvatlanul kiejtett szavak...

Én nem gondolom, hoyg valaki is gyilkolászi kezdene annak hatására, hogy mi itten beszélgetünk.

Üdv,
Cerva

Demon Hunter írta: Észrevettétek már,hogy ha az ember szerelmes(nemtol függetlenül), az nem szokott sikerülni.Már,hogy nem jön össze a dolog. Ha meg összejön,nem túl hosszútávu.És ér egy rohadt nagy csalódás egy olyan idoszakban,amit serdülokornak hívnak.Mindenki tudja a mellékhatásokat(tudjátok,ilyenkor kezdenek a szülok kezelhetetlenné válni ))
Szóval ami a lényeg,hogy nagyon-nagyon meghatározó lehet,foleg egy
ilyen idoszakban egy ilyen csalódás.

Szeretnék az elso mondatodhoz egy "a kivétel erosíti aszabályt" jellegu kontrát írni...
(Most kihagynám a bölcsis szerelmet, meg a meghúzta a hajam típusút...azt szeretném leírni, mikor tényleg, úgy isten igazából, rózsaszín felhosen lettem szerelmes...
15 se éves voltam, elsos voltam a középiskolában, mikoris sikerült kiszúrnom egy srácot a 4/b-bol. (barátnomnek is onnan tetszett egy másik srác, így együtt csorgattuk a nyálunkat és szövögettük idióta kis terveinket) ...már elég régóta tetszett a srác, mikor az egyik osztálytársam elhívta moziba február 14edikére - a mese a következo volt: nagy társasággal megyünk stb...aztán vmilyen különös okból kifolyólag csak én lettem ott. Hadd ne részletezzem milyen ciki volt!
Ám ezt követoen köszönoviszonyba kerültünk, és utána mindenféle ürügyekkel mentem oda hozzá (általában a barátnomnek kellett megtudnom vmi fontos infot az o kiszemeltjének)...elég gáz volt!!!
Aztán elballagott - én meg a hajamat téptem, h nem vettem neki semmit ballagásra (pedig olyan aranyosan rámmosolygott akkor... ). De elment, a suliból, az életembol... De úgy gondoltam, h ne egy olyan kép maradjon meg benne rólam, h "hülye kis liba" - így egy utcsó próbálkozásom volt a nyár folyamán. Megbeszéltük, h mindkettonk nyaralása után találkozunk (o hív, ha hazaért) - és exkuzálhatom magam... Nem hívott. Részemrol ennyi lett volna, ám én kis "balga" nem tudom csak úgy lezárni az ilyen nagy hordereju dolgokat így Ausztriából (ahol nyaraltunk) küldtem neki egy képeslapot, mellyel én lezártnak tekintettem ezt az ügyet.
Októberben telefonhívás - nem voltam otthon. Megyek haza. Anyukám "vmi Gábor keresett..." ÚÚÚÚristen!!!! Nem, nem hívom fel - hívjon o ha akar vmit! Hívott...onnantól kezdve sínen volt a dolog (majdnem) - (októbertol január 1jéig tartott, míg megcsókolt), onnantól kezdve majdnem 2 évet voltunk együtt.
(mint utána kiderült azért hívott fel, mivel elég vacak volt a hangulata és minden haverja már hetek óta csak húzta, így egy olyan emberre volt szüksége, akihez nem "kötodik" úgymond...és belémszeretett (én meg belé ))
De ez is vicces eset volt, mivel én tulajdonképpen eloször nem belé voltam szerelmes, hanem egy elképzelt vkibe, akit felruháztam olyan tulajdonságokkal, melyek nekem tetszettek az volt a szerencsém, hogy ez szinte ugyanolyan volt, mint o...

Hát ennyi az elso szerelem... (bocsi, kicsit hosszú lett)

Végre vége a teologiai vitának, ez jobb téma

Az elsö szerelmem:akibe elöször belezugtam az az egyik osztálytársam volt(nekem is), a többiek szerint egy elég esetlen kölök de lehet hogy pont az idétlensége tetszett meg(lehettem kb 11 éves) aztén nem lett belöle semmi mert eléggé félénk volt, meg én se vagyok az a hu de bátor pedig a szimpétia kölcsönös volt de pl egymás mellett ültünk az orákon meg ilyenek...
Aztán most 5-6 évvel utána volt iosztálytali, és eléggé kiábrándoltam belöle, kb fél ora után olyan hullarészeg lett hogy menni s ebirt...

szerintem a téma nagyon érdekes ,bár problémákat vethet az fel hogy mit nevezünk szerelemnek? első szerelem ,az hogy az első ember akivel jártál ,esetleg az első fiu akire felfigyeltél és megtetszett (lehet hogy valakinek első szerelem = első csók) ez nem mindegy.
Magam részéről jobb szeretném azt mondani ,hogy még nem voltam szerelmes, tehát ugy igazán. D először mármint az első alkalom amikorra vissza emlékszem ,hogy egy fiu nagyon tetszett ,az nekem is 13 éves korom körül volt , a legrendesebb és okosabbb fiu az osztályban aki mellesleg helyes. Kb. egy iskolai évig tartott a rajongás ,aztán nem lett belőle semmi .persze később kiderült hogy ő is érzett valamit csak nem mert hozzám szólni....nos talán ennyi.

Bocs,de valamiért háromszor küldte el a gép. )

Bocs,de valamiért háromszor küldte el a gép. )

Sziasztok!

Kapcsolódnék a Rayan nevü hölgyemény által felvázolt problámához/témához.
Szóval az első komolyabb szerelem tini korban szokott jelentkezni.Érdekes,mert akit ilyenkor millió és milló ember közül kiszemelsz,annak a nevét még százévesen is tudni fogod(feltéve,hogy élsz még akkor).Szóval ez a tiniszerelem -ahogyan hívják- szép és jó,
meg kell is ugyan,de azért van vele némi gondom.

Észrevettétek már,hogy ha az ember szerelmes(nemtől függetlenül),
az nem szokott sikerülni.Már,hogy nem jön össze a dolog.
Ha meg összejön,nem túl hosszútávu.És ér egy rohadt nagy csalódás egy
olyan időszakban,amit serdülőkornak hívnak.Mindenki tudja a mellékhatásokat(tudjátok,ilyenkor kezdenek a szülők kezelhetetlenné válni ))
Szóval ami a lényeg,hogy nagyon-nagyon meghatározó lehet,főleg egy
ilyen időszakban egy ilyen csalódás.
Márpedig a szerelmi csalódás nem kis dolog.Sőt.Olyan mértékig kihathat egy ilyen csalódás,hogy akár meghatározó lehet az egyén egyéniségének alakulásában.

Szóval ez a szar.Így fiatalnak lenni.
Aztán meg ott van a suli,az ilyenóra,olyanedzés,ezaszakkör stb,plussz szülők,1-2 hülye fazon mellé...

Egyenlőre ennyi.Megvárom a következő hozzászólást.(ha lesz)

Sziasztok!

Kapcsolódnék a Rayan nevü hölgyemény által felvázolt problámához/témához.
Szóval az első komolyabb szerelem tini korban szokott jelentkezni.Érdekes,mert akit ilyenkor millió és milló ember közül kiszemelsz,annak a nevét még százévesen is tudni fogod(feltéve,hogy élsz még akkor).Szóval ez a tiniszerelem -ahogyan hívják- szép és jó,
meg kell is ugyan,de azért van vele némi gondom.

Észrevettétek már,hogy ha az ember szerelmes(nemtől függetlenül),
az nem szokott sikerülni.Már,hogy nem jön össze a dolog.
Ha meg összejön,nem túl hosszútávu.És ér egy rohadt nagy csalódás egy
olyan időszakban,amit serdülőkornak hívnak.Mindenki tudja a mellékhatásokat(tudjátok,ilyenkor kezdenek a szülők kezelhetetlenné válni ))
Szóval ami a lényeg,hogy nagyon-nagyon meghatározó lehet,főleg egy
ilyen időszakban egy ilyen csalódás.
Márpedig a szerelmi csalódás nem kis dolog.Sőt.Olyan mértékig kihathat egy ilyen csalódás,hogy akár meghatározó lehet az egyén egyéniségének alakulásában.

Szóval ez a szar.Így fiatalnak lenni.
Aztán meg ott van a suli,az ilyenóra,olyanedzés,ezaszakkör stb,plussz szülők,1-2 hülye fazon mellé...

Egyenlőre ennyi.Megvárom a következő hozzászólást.(ha lesz)

Sziasztok!

Kapcsolódnék a Rayan nevü hölgyemény által felvázolt problámához/témához.
Szóval az első komolyabb szerelem tini korban szokott jelentkezni.Érdekes,mert akit ilyenkor millió és milló ember közül kiszemelsz,annak a nevét még százévesen is tudni fogod(feltéve,hogy élsz még akkor).Szóval ez a tiniszerelem -ahogyan hívják- szép és jó,
meg kell is ugyan,de azért van vele némi gondom.

Észrevettétek már,hogy ha az ember szerelmes(nemtől függetlenül),
az nem szokott sikerülni.Már,hogy nem jön össze a dolog.
Ha meg összejön,nem túl hosszútávu.És ér egy rohadt nagy csalódás egy
olyan időszakban,amit serdülőkornak hívnak.Mindenki tudja a mellékhatásokat(tudjátok,ilyenkor kezdenek a szülők kezelhetetlenné válni ))
Szóval ami a lényeg,hogy nagyon-nagyon meghatározó lehet,főleg egy
ilyen időszakban egy ilyen csalódás.
Márpedig a szerelmi csalódás nem kis dolog.Sőt.Olyan mértékig kihathat egy ilyen csalódás,hogy akár meghatározó lehet az egyén egyéniségének alakulásában.

Szóval ez a szar.Így fiatalnak lenni.
Aztán meg ott van a suli,az ilyenóra,olyanedzés,ezaszakkör stb,plussz szülők,1-2 hülye fazon mellé...

Egyenlőre ennyi.Megvárom a következő hozzászólást.(ha lesz)

Lehet, hogy kissé fura lesz vallási vita közben egy ilyen témát felvetnem, de én pl. nagyon szívesen beszélgetek róla, hogy milyen volt az első szerelem Asszem ebből nem kell hűdenagy titkot csinálni -mint ahogy megosztottátok velünk sokan, anno itt, a topicban.
Újabban eléggé bővült a fórum létszáma, úgyhogy főként az "újak" véleményére volnék kíváncsi.

Hát, akkor kezdeném, ha nem bánjátok Meg már ha érdekel valakit

A srác a mai napig nagy hatással van rám. Ehhez tudni kell, hogy osztálytársak vagyunk, tehát szinte nap mint nap látom Kb. 13 évesen zúgtam belé Nagyon szép volt -már nem az illető, inkább a feeling. Sokáig azt hittem, plátói, aztán kiderült, hogy de nem Emlékszem, egyikünk sem merte vállalni a dolgot a többiek előtt. Ellenben ideális mix voltunk Ő rohadtul féltékeny- én jóval kevésbé, na meg Skorpió-Oroszlán páros nehéz eset Viszont imádtam. Aztán valami mintha eltört volna benne... Haha -azóta is röhögnöm kell, ha belegondolok- gyökeresen megváltozott, csak mert elvesztette a szüzességét (Sajna ez elég gyakori a mai fijatalok körében...) Szóval attól fogva igencsak felszínes és naaagy nőcsábász lett (bár azelőtt is az volt, csak szolidabban), és Isten tudja miért, de elrejti minden mély érzését mások elől.

Szóval hiába a vakító szürke szemek... Ettől függetlenül a vonzalom megmaradt -mindkettőnk részéről-, szeretni viszont már nem tudom.

Csöpögés OFF
Remélem, ti is bedobtok valami romantikát

Oisin írta:

Penngaladiel írta: Az embereket tolerálom, de a hitüket nem tolerálhatom.

A kettő elválaszthatatlanul összefügg.

Én szét tudom választani.

Éowyn! írta: Mellesleg sok barátom van, aki másban hisz, mint én.köztük olyan is aki keresztény, és azt mondja nagyon sokat köszönhet Istennek, és sokat mesélt nekem az ő hitéről, én is neki, de eltudtuk fogadni egymást így is, és ami a legfontosabb soha nem akartuk megváltoztatni egymást.

Lehet, hogy nem győzköd állandóan. Így a dolog nem is működik, engem sem ez győzött meg De azt biztosra veszem, hogy imádkozik érted, és szeretné, ha megváltoznál.

birefi írta: Példa a magyar jogból:
Ha egy nőnél pisztoly van, és vki meg akarja őt erőszakolni, azt el kell tűrnie. Ugyanis a pisztoly sokkal komolyabb fenyegetés, mint az erőszak. (utobbiba nem hal bele) Ez így van a JOG szerint. ÉS ölni is erkölcstelen.
Ezzel együtt melyikünk hibáztatná azt a nőt, aki lőne? :

Bocika-bocika, de legjobb tudomásom szerint ez nem így van!
Az elv, amit leírtál valóban működik: a veszély arányában jogszerű csak a védekezés! Ám vannak kivételek! Ilyen a nemi erőszak kísérlete is, ha ilyenkor lelövik a pasit, akkor az jogos védelem. Így van ez akkor is, ha egy husánggal ront feléd ha ilyenkor lelövöd az is jogos. Sőt ha valaki nem téged, hanem a védtelen barátod/barátnőd testi épségét fenyegeti -pl szintén egy husánggal- és te lelövöd, mert nincs más lehetőséged, akkor is jogos volt a dolog.
Ez persze csak az elmélet, gyakorlatban az ügyvéd tehetségén és a pénzes buxán múlik minden.

Oisin írta:

Penngaladiel írta: Az embereket tolerálom, de a hitüket nem tolerálhatom.

A kettő elválaszthatatlanul összefügg.

Oisin

Egyet kell értsek Oisinnal, mert az ember csakabban hisz, amit teljesen el tud fogadni, ergo a hite teljes mértékben tükrözi, az ember lelkét.
És ha valaki azt mondja arra, amiben hiszek, hogy rossz, vagy hazug, akkor azt rám mondja(legalábbis én így érzem).

Mellesleg sok barátom van, aki másban hisz, mint én.köztük olyan is aki keresztény, és azt mondja nagyon sokat köszönhet Istennek, és sokat mesélt nekem az ő hitéről, én is neki, de eltudtuk fogadni egymást így is, és ami a legfontosabb soha nem akartuk megváltoztatni egymást.

Hit kérdésében nincs tolerancia.
Religio licita vagy religio externa.

Penngaladiel írta: Az embereket tolerálom, de a hitüket nem tolerálhatom.

A kettő elválaszthatatlanul összefügg.

Oisin

Ahol a tudomány végződik, ott kezdődik a hit. S mit ér egy vallás hit nélkül? Az állandó kétely, hogy a rossz utat választottam, mindezt lerombolja. S akkor mit ér az élet?

OFF: Namarie, ki gyilkol kit? 8O

Oisin, köszönöm, amit írtál. De én korábban azt is írtam, idézem: "Tudom, hogy szavakkal nem tudok másokat meggyőzni, de legalább a tévhiteket megpróbálom eloszlatni a kereszténységgel kapcsolatban." A meggyőzést Isten végzi. És hogy honnan tudom, hogy a többi vallásnak nincs igaza? Mert sok olyan ember bizonyságtételét hallottam/olvastam, buddhistákét, hinduistákét, muzulmánokét és zsidókét is (bár ők kivételt képeznek, hiszen az Ige először nekik adatott, ők csak az Új Szövetséget nem ismerik el), akik különböző módokon jutottak keresztény hitre. Számomra ez, és a saját tapasztalataim, az általam ismert keresztény közösségekben lévő testvéreim élete elég bizonyíték. Az embereket tolerálom, de a hitüket nem tolerálhatom. A baj ott van, ha az emberek ezt a kettőt összekeverik, és ebben igazad van.

Ne haragudjatok, én itt még soha nem mondtam ilyet, remélem nem is fogok. Szerintem ez értelmes, építő jellegű vita helyett kezd egymás gyilkolásává fajulni. Ne csináljuk ezt, ha lehet, kérlek benneteket! A világban épp elegen vitatkoznak agresszívan, ne kövessük ezt.

"Ha itt mi most összeverekszünk, egyetlen jutalmunk Mordor kacagása lesz".

Jó, ez erős volt, de akkor is. Gondoljunk a misék végén elhangzottra: "legyen békesség közöttünk mindenkor"

Ha bárhol is bármikor durva voltam, vagy valakit megsértettem, elnézést.

És az offért is.

Minden jót!

Penngaladiel írta: Az is a szó legeslegjobb, legmagasztosabb értelmében

Pennie, NEM!!! :nono:

Nem akarok túlságosan belefolyni ebbe a parttalan vitába, de egyszerűen nem bírom ki, hogy ne tegyem le a voksomat a tolerancia mellett, amikor ilyen veszélyes kijelentésekkel találkozom!!!

SEMMI SEM HATALMAZHAT FEL EGY HALANDÓT ARRA HOGY EGY MÁSIK HALANDÓ HITÉT ÉS MEGGYŐZŐDÉSÉT A MAGÁÉNÁL ROSSZABBNAK VAGY ALACSONYABBRENDŰNEK NYILVÁNÍTSA! SEMMI! MÉG AZ ÚN. ISTENI KINYILATKOZATÁS SEM!

Lehet, hogy neked van igazad, és amit Te kaptál, az tényleg Isteni kinyilatkoztatás, de az is lehet, hogy NEM. Mások homlokegyenest az ellenkezőjét hiszik annak, amit Te, és éppúgy a kinyilatkoztatásra hivatkoznak. Hogy lehetsz ennyire biztos abban, hogy a Te hited, a Te kinyilatkoztatásod az egyedül igaz és üdvözítő? Halandó ember vagy, korlátozott tudással. Nem látsz bele mások fejébe és nem vagy mindentudó. Vagy talán igen? Akkor bocsáss meg, Úrnőm...

Ezt amíg élsz nem is tudhatod meg, tehát nem tudsz megalapozottan ítélni. Megalapozatlanul pedig inkább ne ítélj! Tiszteld mások hitét ha azt akarod hogy ők is tiszteljék a tiedet! Ne akard mindenáron meggyőzni az embertársaidat! Mérlegeld a lehetséges következményeket:

1. ha igazad van, de erről nem győzöl meg másokat, abból nagy baj nem lehet: Te úgyis üdvözülsz, és megvan rá az esély, hogy az Istened majd fényt gyújt mások elméjében is.

2. ha igazad van, és erről sikerül meggyőznöd másokat, az biztos jó, de az is lehet, hogy más úton kellett volna eljutniuk oda, és te letérítetted őket erről.

3. ha nincs igazad, de nem győzöl meg másokat, az számodra nagy baj lehet - a saját hited szerint, szerintem nem annyira , de legalább másoknak nem okozol kárt azzal, hogy letéríted őket a helyes útról.

4. ha nincs igazad, de másokat mégis sikerül meggyőznöd arról, hogy igen, az viszont nagyon gáz. Jobb esetben csak azt jelenti, hogy Te is és ők is értelmetlen célokért éltetek, de rosszabb esetben azt is jelentheti, hogy magaddal rántod őket a kárhozatba! :evil2:

Ha végignézed a lehetőségeket, láthatod, mennyivel jobb választás a tolerancia. És akkor még meg se említettem, hogy az elmúlt pár ezer évben vallási fanatikusok, pontosan az ún. kinyilatkoztatásra hivatkozva hány százezer vagy millió embert ítéltek kínhalálra. :mad2: Félre ne érts, nem gondolom rólad, hogy bárkit meg akarsz égetni, de veszélyes nagy nyilvánosság előtt ilyen kijelentéseket tenni, mert mindig vannak őrültek, akikre nagy hatással vannaki az óvatlanul kiejtett szavak...

NE FOGADD EL A GYŰRŰT, AZÉRT SE, HOGY JÓT TÉGY VELE!

Oisin

Az hogy a Biblia igazat mond, még nem jelenti azt, hogy más hazudik.
Sőt azt se, hogy a papok igazat mondanak, mikor a Bibliára hivatkoznak.
De tényleg már túlzás ez a teológiai vita itt.
Az hogy a te igazságod az Igazság, kicsit túlzás. Persze megértem ezt.
Az ember nagyon én központú, ami nem is baj. Ezért szinte lehetetlen neki elfogadni, hogy amit ő fehérnek lát az másnak szürke. S valójában a világ vége, mikor neked véged. A te világod, mindig kicsit szubjektív.
Nem értem, miért fontos hogy mindenki egyformán lássa, pontosabban úgy lássa mint 'én' a dolgokat.
Erről mindig a "Vakok völgye" című írás jut eszembe, és elszomorodok.

Antares írta: Az alábbiak miatt érzem ezt az idézetet a kereszténység felsőbbrendűvé nyilvánításának.

Az is a szó legeslegjobb, legmagasztosabb értelmében

(Előző hozzászólásomat javítottam.)

Penngaladiel írta:
Bocsánatot kérek, ha az elevenedbe vág az, hogy szeretnék meggyőzni mindenkit arról, hogy a Biblia mond igazat, és a biblikus kereszténység az Igazság, hogy csak Jézuson keresztül lehet az Atyához menni. Nekem Isten bizonyított. Tudom, hogy szavakkal nem tudok másokat meggyőzni, de legalább a tévhiteket megpróbálom eloszlatni a kereszténységgel kapcsolatban.

Az alábbiak miatt érzem ezt az idézetet a kereszténység felsőbbrendűvé nyilvánításának.

Telcontar írta: Fenntartom az állításomat, mely szerint ugyanazon folyamat különbözö magyarázatairól van szó.

Ezt én is így látom. Mindig csak Isten és a vallás neve különbözik, a lényeg és a cél ugyanaz. Ezért nincs értelmük a vallási ellentéteknek és egyes vallások alá- vagy föléhelyezésének a többihez képest.

Telcontar írta: Utánanéztem a sík-témának. Katolikus teológia. (...)Ha valaki kíváncsi még, megvan a freudi, jungi, buddhista és Rudolf Steineri felbontás, de a Kabbalisztikus Életfának (azaz a szefiráknak) is utána lehet nézni, nem lesz sok különbség. Valamennyi mindenképpen, de túl sok a közös pont ahhoz, hogy a "véletlennek" tudjuk be. Fenntartom az állításomat, mely szerint ugyanazon folyamat különbözö magyarázatairól van szó.

Ez nem meglepő, mivel ezek mind gnosztikus tanok, hatással voltak egymásra, persze, hogy hasonlóan írják le a dolgot. És az sem lepne meg különösebben, ha a katolikus teológián így tanítanák, mert sajnos a katolikus vallásba beszivárogtak gnosztikus tanok
De valami szöget ütött a fejembe: valami olyasmit írtál, hogy nem a kispapokat kérdezzem, hanem valami komoly tudásút. Kérdem én: akkor a teológián nem ezt tanítják? Vagy a kispapok nem járnak teológiára? Esetleg ez egy felsőbb tan, ami csak beavatottak számára elérhető : : :

A bibliai (mondhatni protestáns, de ez azért egy kicsit sántít) felfogás "kicsit" más:
Az ember test, lélek és szellem egysége. A test a fizikai test, a lélek a személyiség, a szellem pedig az a részünk, amely kapcsolatban áll a szellemi világgal. Nincs több sík - minden más kívül van az emberen.

Kedves Telcontar!

Nem tudom, hányszor kell elmondanom itt a fórumon, hogy a személyes meggyőződésemmel ellentétes állítások nem gázolnak a lelkivilágomba. Csak néha igen szenvedélyesen érvelek - de te is! Itt kettőnk közül te tűnsz sértődöttnek

Bocsánatot kérek, ha az elevenedbe vág az, hogy szeretnék meggyőzni mindenkit arról, hogy a Biblia mond igazat, és a biblikus kereszténység az Igazság, hogy csak Jézuson keresztül lehet az Atyához menni. Nekem Isten bizonyított. Tudom, hogy szavakkal nem tudok másokat meggyőzni, de legalább a tévhiteket megpróbálom eloszlatni a kereszténységgel kapcsolatban.

Nem forgattam ki a szavaidat, és nem is értelmeztem át. Olvasd el újra, amiket írtál, és olvasd el, ami alapján írtad. Meglátod, hogy jogos volt a kritikám. Fenntartom, hogy sem megalapozott érvet, sem pedig bizonyítékot nem írtál a bibliahamisítás témájában, csak a bibliai kánonnal kapcsolatban érveltél, vagyis hogy mi alapján döntötték el, hogy melyik könyv számít Istentől ihletettnek, és melyik nem.

De ha ezt a vitát nem akarod nyíltan folytatni, rendben. Sajnálom, hogy személyeskedésnek vetted, amit írtam.

Köszönöm, Telcontar. Az előző hozzászólás "Ű" és "ő"-jiért bocsánat, tett a gép egy kanyart.

Utánanéztem a sík-témának. Katolikus teológia. Az, hogy ezt nem mindenki tanulja nem jelent semmit: matekból sem magyarázzák el mindenkinek a rekurzív egyenleteket, még a közgázon sem, aminél keményebb matek már csak a kutatói mérnökszakokon és a progmatosoknak van. Akit érdekel, kérdezzen rá, de lehetöleg ne egy kispapnál, hanem valaki komoly tudásúnál.
Tehát: Theological Nomenclatura (angolul volt az eredeti).
1. Corpus phisicalis (fizikai test)
2. Animus vegetativa (élö lélek)
3. Animus animalis ("állati" lélek, ösztönvilág)
4. Animus spiritualis (mentál)
5. Animus spiritualis supramentalis (felsö mentál)
6. Animus individualis (felsö ösztön)
7. Spiritus individualis (egyéni szellem)
8. Spiritus Sanctis (Szentlélek)
9. Philius /Sanctus absolutum/ (Fiú)
10. Pater /Deus/ (Atya)

Összehasonlításként a brahmanisa felfogás:
1. Sthula - fizikai test
2. Prana - energia
3. Kama - vágy
4. Manas - elme
5. Buddhi - felébredettség
6. Atman - lélek
7. Brahman - isten
8. Sa Guna Brahman - megnyilvánult isten
9. Brahma, Vishnu, Shiva - tudatosság, energia, anyag
10. Nir Guna Brahman - meg nem nyilvánult istenség

Ha valaki kíváncsi még, megvan a freudi, jungi, buddhista és Rudolf Steineri felbontás, de a Kabbalisztikus Életfának (azaz a szefiráknak) is utána lehet nézni, nem lesz sok különbség. Valamennyi mindenképpen, de túl sok a közös pont ahhoz, hogy a "véletlennek" tudjuk be. Fenntartom az állításomat, mely szerint ugyanazon folyamat különbözö magyarázatairól van szó.

"Tudom persze, hogy nem forrásokról kellett volna neked beszélnem. Hanem Istenr&#337;ll. De ahhoz, hogy szavaimnak foganatjuk legyen Nálad, és m&#369;veletté váljanak számodra is, számomra is, az szükséges, hogy horgukkal meg tudjanak benned akasztani valamit. Ezért, ha Istenre akarlak megtanítani, akkor el&#337;ször is arra biztatlak, másszál hegyeket, hogy a csillagos csúcsok ellenállhatatlanul vonzzanak magukhoz. Hogy a források el tudjanak b&#369;völni, pusztákba küldelek szomjúságot szenvedni. Aztán hat hónapra követ törni küldelek, hogy t&#369;zö déli nap epesszen. És utána majd így szólok hozzád: >>akit elcsigázotta déli nap, a csillagok megülte hegygerincre felhágva, a titokzatos éjszaka leszálltakor az isteni források csendjében oltja majd szomját. << És hinni fogsz Istenben. "
/Exupéry/

Én is lezárnám a témát. Inkább a teremtett világ csodáiról beszéljünk.


Én is lezárnám a témát. Inkább a teremtett világ csodáiról beszéljünk. "Tudom persze, hogy nem forrásokról kellett volna neked beszélnem. Hanem Istenr&#337;ll. De ahhoz, hogy szavaimnak foganatjuk legyen Nálad, és m&#369;veletté váljanak számodra is, számomra is, az szükséges, hogy horgukkal meg tudjanak benned akasztani valamit. Ezért, ha Istenre akarlak megtanítani, akkor el&#337;ször is arra biztatlak, másszál hegyeket, hogy a csillagos csúcsok ellenállhatatlanul vonzzanak magukhoz. Hogy a források el tudjanak b&#369;völni, pusztákba küldelek szomjúságot szenvedni. Aztán hat hónapra követ törni küldelek, hogy t&#369;zö déli nap epesszen. És utána majd így szólok hozzád: >>akit elcsigázotta déli nap, a csillagok megülte hegygerincre felhágva, a titokzatos éjszaka leszálltakor az isteni források csendjében oltja majd szomját. << És hinni fogsz Istenben. "
/Exupéry/

Én is lezárnám a témát. Inkább a teremtett világ csodáiról beszéljünk.


Én is lezárnám a témát. Inkább a teremtett világ csodáiról beszéljünk.