Gondolatok

Darkman írta:

Kincső írta: Darky: Te csak a katolikusokról beszéltél... Itt senki sem állította, hogy pap szükséges közvetítőnek, vagy csak egy pap oldozhat fel a bűneink alól - ez szerintem nem igaz (bocsánat a katolikusoktól), mert miért lenne ilyen joga egy papnak? Én is kapcsolatba tudok lépni Istennel, persze. (Esetleg gondolhatnál a reformációra is, annak egyik újítása az ún. "egyetemes papság". )
A Bibliában igaz történetek vannak - régészek, történészek igazolták, úgy tudom, van erről egy könyv is "A Bibliának mégis igaza van?" címmel (vagy vmi ilyesmi). Az Ószövetségben pl. Dávid története - rendben van, ne hidd el, hogy megtörtént, de akkor is, nem példa nekünk is?
Másrészt, a Bibliát csekély tudásom szerint nem - úgymond - a szájról szájra terjedés után jegyezték le, a négy evangélista kortárs volt, Pál apostol szintén, az Apostolok Cselekedeteinek a címe önmagáért beszél - miért ne lennének ezek igazak? És az íróik arra a bizonyos belső, Szentlélek nevű hangra hallgattak.
És aki pap lesz, vagyis lelkész, az pedig csak segíteni akar, nem belém ver valamit, és azután én úgy fogom gondolni. :nono:
Legutóbb hittanon pont arról beszélgettünk, hogy rendben, olvassuk a Bibliát, régi emberekről, ez mind szép, jó, de hogyan tanít ez minket? Hát hogy ha az illető régi ember tett valamit, és mi is olyat tennénk, akkor megtudhatjuk, hogy az jó vagy rossz. Visszatérve a Dávid-példához: nyilván azzal mindenki egyetért, hogy jól tette, amikor nem ölte meg Sault. És amikor mi haragban vagyunk valakivel, és az rosszat tett nekünk, és módunk nyílna visszafizetni, akkor mi vajon megtesszük-e? És ha mégis megtesszük, tudhatjuk, hogy az nem volt helyes. Bocsi hogy nem tudom jól elmondani amit akarok, remélem azért értitek...
Kincső

Szentigaz, hogy csak a katolikusokról Most éppen ők voltak terítéken
De látod amikor a Biblia igazát akarod feltárni, megintcsak másokra hivatkozol. Régészek, történészek és teológusok...és nem azt mondtad, hogy: úgy érzem, igaza van. Én tudod hogy állok a Bibliával? Nagyon sok részét igaznak érzem. Sőt, elhiszem hogy a történeket nagyjából igazak. Azt viszont, hogy létezik bűn és elítélés már nem. És gondolj bele, nekem sokkal nehezebb a helyzetem, hogy magamnak kell magamat megítélni. Örökké fel kell tennem magamnak a kérdést: Most ma jól cselekedtem? Úgy tettem, ahogy a szívem diktálta? S ha igen, milyen hatással volt ez másokra? Milyen következményekkel járt? A büntetés nem az, amit kiszab rád fent az Isten, hanem az, amit ezéletben kapsz a döntéseidért. Ha rosszul döntesz saját magadhoz képest, akkor rossz napod lesz, mert nem úgy cselekszel, ahogyan szeretted volna. Ha úgy teszel ahogyan szerinted helyes, akkor az életed virágba borul. Ilyetén életformában pedig megszűnik a haláltól való rettegés is