Vallás

Mi a véleményetek?:
Isten hogy dönti el mi a rossz, a gonosz, a bűnös és mi a jó?
Szerintem ezek a dolgok nem mindig, de néha viszonylagosak.
Pl. egy ember lelő egy másikat, hogy az ne ölje meg a harmadikat, aki tételezzük fel ártatlan. Embert, társat, felebarátot ölni nem bűn? Az ölés oka mindegy?

Mandos írta:

Nem bírom felfogni, hogy mit jelent az hogy Isten mindig létezett. Hogy nem volt a létének kezdete. (de mondjuk a világ végtelenségét se értem...)

erről holnap esetleg tudok írni egy pár szót, ma már fáradt vagyok hozzá.

Akkor talán megpróbálkoznék én

Ez egészen természetes. Az agyad véges dolog, tehát természetes, hogy végtelen dolgot nem tudsz vele felfogni. Hasonlóképeen, mivel háromdimenziósak vagyunk, ezért nem tudunk elképzelni egy negyedik dimenziót (a kötekedők kedvéért: El tudjuk képzelni, hogy esetleg létezhet ilyen, de hogy _miképpen_ nézne ki, ezt nem tudjuk elképzelni), vagy a fény "kettős természetét" sem tudjuk felfogni, pontosan az agyunk korlátoltsága miatt.

Cerebrum írta: Szóval a fenti mondatodat legfejebb így tudom elfogadni: "...a "nem hívők" közül azt nem veszik figyelembe, hogy a természetfölötti dolgok anélkül is létezhetnek, hogy ők nem hisznek ezekben."

Jogos a meglátás. Bár én elsősorban azért nem feltételes módban írtam, mert én hiszek ebben, de igazad van.



Nessa:

jó amit leírtál, de szerintem nem válaszoltál a kérdésre, hogy mi lesz az Isten létét tagadó becsületes, tisztességes emberek lelkével...

szerintem üdvözülhetnek, bár Isten létének tagadása ezt azért neccessé teszi, ez egy jó fogós kérdés, személyes véleményem van a dologról, de azt hosszú lenne idevésni (esetleg privátban).

Ezen postom másik fele meg felejtős...

más:

Nem bírom felfogni, hogy mit jelent az hogy Isten mindig létezett. Hogy nem volt a létének kezdete. (de mondjuk a világ végtelenségét se értem...)

erről holnap esetleg tudok írni egy pár szót, ma már fáradt vagyok hozzá.



Snuffles:

egyébként én nem tudnék láthatatlan dolgokban hinni, és tudom, hogy ez fontos, hogy bízni kell, hinni, de mégis képtelen vagyok rá. Amíg nem látom tényleg... Ez a baj a hívők szerint szerintem, hogy a többi ember képtelen arra, hogy higgyen és mindig mindent látni akar és megtapasztalni. Rosszul gondolom?

nem egyátalán nem képetelen hinni az sem, aki nem hívő. Ez egy folyamat része és megfelelő közeg is szükséges ahhoz, hogy az ember megtapasztaljon bizonyos dolgokat. Az, hogy valakiben kialakuljon a hit, szerintem egy folyamat része. Sok kínlódással együtt jár és kell hozzá egy minimális bizalom -vagyis esélyt adni annak, hogy léteznek szemmel nem látható dolgok.

Acho írta: én szerintem nem tudnék úgy élni, ha nem hinném, hogy Valaki segít fentről!de könnyen lehet,hogy ti nem így vagytok vele!

De de.. én pontosan így vagyok vele.

így igaz. bele lehet kötni, hogy: "tud-e Isten akkora követ teremeteni,amekkorát nem tud megemelni?ha nem,akkor nem mindenható,ha tud,és nem tudja megemelni, akkor se." ez hülyeség.vannak területek,ahol a tudomány és az okoskodás nem vezet eredményre!

Nessa írta: Én hiszek Istenben...
Az sehogy se megy a fejembe, hogy a tudományban megállapított dolgok miért zárják ki egy felsőbb hatalom létezését?

Nem zárják ki addig amíg tudsz olyan kérdést feltenni, amire a tudomány nem tudja megadni a választ. Na nem mintha Isten kérdése tudományos kérdés lenne. Isten hitbéli kérdés és csúnya dolog elkezdeni tudományos módszerekkel bizonygatni, hogy vajon miért is nem létezik... (Nem mellesleg értelmetlen dolog is szvsz.)

Nem bírom felfogni, hogy mit jelent az hogy Isten mindig létezett. Hogy nem volt a létének kezdete.

És vége se....
Amúgy soha nem is fogod tudni felfogni, mert időben gondolkodsz (mint mindenki más), márpedig Isten időtől és tértől függetlenül létezik. Illetve Ő általa jött létre tér és idő.

Erről most a következő jutott eszembe, talán illik is ide:

Azóta sem daloltak az ainuk ennél nagyobb muzsikát, bár úgy mondták, hogy még ennél is nagyobb muzsikát dalolnak majd az ainuk és Ilúvatar Gyermekei llúvatar előtt az idők végezete után. Akkor majd pontosan szólalnak meg llúvatar dallamai, s Valósággá válnak, mihelyt megszólaltak, mert mindenki érteni fogja immár az ő szándékát, s mindenki ismerni fogja már a másikat, s llúvatar a titkos tűzzel életet lehel gondolataikba, mert elégedett lesz.

nem vagy egyedül,Nessa!ezt az emebr nem képes felfogni!de nem is feladatunk megérteni a Végtelent, meg Isten döntéseit!

Én hiszek Istenben...
Az sehogy se megy a fejembe, hogy a tudományban megállapított dolgok miért zárják ki egy felsőbb hatalom létezését?

Nem bírom felfogni, hogy mit jelent az hogy Isten mindig létezett. Hogy nem volt a létének kezdete. (de mondjuk a világ végtelenségét se értem...)

Igazából a sok külső behatás miatt bennem is alakul valami jó mélyen, miszerint valaminek kell lennie "odafent" (bár lehetne lent is, vagy csak báhol az univerzumban, hiszen annak a valaminek téren és időn kívüliként kell léteznie, ha létezik), ami teremtett minket. Engem is lenyűgöznek az olyan dolgok és cikkek, amikből kiderül, mi történt az Ősrobbanás után ennyi meg ennyi másodperctöredékkel, de engem az érdekel, hogy mi történt előtte. Mi volt előtte? Ki volt ott? Nyilván mindenki mást is ez érdekel, de nem tudom se azt elhinni (megint a hívés kérdése...), hogy nem volt semmi, se azt, hogy volt egy emberen túli hatalom, amely teremtett egy óriás világot, amire olyan fizikai szabályok vonatkoznak, amelyeket gyakran nem vesznek figyelembe a Bibliában és vallásos iratokban.
És én inkább csak _hajlok_ affelé, hogy ilyesmi felsőbb lény nem létezik, de nem állítom ezt olyan biztonsággal, mint a fizikában elmerülő tudósok, és a biológusok. Habár magam is biológusnak készülök. Furcsa.

szerintem jól gondolod,bár gondolom, nem tőlem vártad a válszt! elég földhözragadt ember lehet az,aki csak látható dologban tud hinni (ez nem ellened irányul,Snuff,hanem a véleményem általánosan!)!én szerintem nem tudnék úgy élni, ha nem hinném, hogy Valaki segít fentről!de könnyen lehet,hogy ti nem így vagytok vele!

Hé, én azért kíváncsi lennék ilyen dolgokra, amik létez(het)nek, mert attól még, hogy én nem hiszek bennük, meggyőzhető vagyok róla. Igaz, hogy leginkább csak akkor, ha látom, de akkor nem fogom azt mondani, hogy ilyen nem létezik.

Egyébként én nem tudnék láthatatlan dolgokban hinni, és tudom, hogy ez fontos, hogy bízni kell, hinni, de mégis képtelen vagyok rá. Amíg nem látom tényleg... Ez a baj a hívők szerint szerintem, hogy a többi ember képtelen arra, hogy higgyen és mindig mindent látni akar és megtapasztalni. Rosszul gondolom?

Köszönöm válaszod Grion, én sem úgy gondoltam hogy értelmetlen tanulni épp ellenkezőleg Csak arra voltam kíváncsi, hogy halál után minden elveszik vagy csak a héjj, a test.

Mandos: jó amit leírtál, de szerintem nem válaszoltál a kérdésre, hogy mi lesz az Isten létét tagadó becsületes, tisztességes emberek lelkével....

"a hívők mennyivel többiek, a többiek meg mennyire nem jófejek"

bocsánat, de ezt nem igazán értettem...

Mandos írta: A probléma az, hogy a legtöbben a "nem hívők" közül azt nem veszik figyelembe, hogy a természetfölötti dolgok anélkül is léteznek, hogy ők nem hisznek ezekben.

Nana, ez most egy kicsit amolyan "bagoly mondja verébnek" dolog, hiszen attól, hogy Te hiszel ezekben, még nem biztos, hogy léteznek...

Szóval a fenti mondatodat legfejebb így tudom elfogadni: "...a "nem hívők" közül azt nem veszik figyelembe, hogy a természetfölötti dolgok anélkül is létezhetnek, hogy ők nem hisznek ezekben."

Kisvakond írta: Vannak emberek akik szerint az ember csak egy bioautómata és elveszik teste lelke ugyanúgy mint hosszú idő elteltével bármi más. A lélek "élhet tovább" test nélkül? Ha igen mi lesz vele? Ha nem életünk során csak azért halmoztunk fel ennyi tudást,hogy jó pénzért tudjunk dolgozni?

Erről minden vallás más véleményen van. A lényeg, hogy a legtöbb hit szerint a test halála után a lélek tovább él (azt hiszem, ezt bizonygatta neked a nagymamád is ). És szerintem a tanulás nem csak arra jó, hogy megszedd magad! Ha nem tanulnánk, akkor lessüllyednénk egy nagyon alacsony és primitív szintig. Akkor ott néhány embernek megint csak eszébe jutna, hogy fejleszteni kell, tehát tanulni is, és akkor hosszabb-rövidebb idő múlva megint ott lennénk, mint most. Tehát szerintem értelmetlen nem tanulni.
Ez ritka értelmes eszmefuttatás, de jobban nem tudom leírni...

Vannak emberek akik szerint az ember csak egy bioautómata és elveszik teste lelke ugyanúgy mint hosszú idő elteltével bármi más. A lélek "élhet tovább" test nélkül? Ha igen mi lesz vele? Ha nem életünk során csak azért halmoztunk fel ennyi tudást,hogy jó pénzért tudjunk dolgozni?

Ecthelion írta: Na ez az! Én is pont ezt akartam kérdezni. Mivan azzal aki nem hisz Istenben, de alapvetően jó ember? Vele mi lesz a halála után?

Ezzel a problémakörrel a keresztény teológia is szembesül, a katolikus álláspontot el tudom mondani, lévén, hogy alapvető kérdés a tananyag elején.

Aki a vallásának megfelelően él -ha teszemazt nem keresztény- akkor adott a lehetőségre az üdvösségre (tkp a földi élet vége után a lelki beteljesülés állapota -ami nem azonos a megvilágosodással, az elérhető a halál nélkül is)

Attól, hogy valaki nem hisz Istenben, még nem jelenti azt, hogy Isten nem létezik. A probléma az, hogy a legtöbben a "nem hívők" (utálom ezt a szót, mert szerintem mindenkiben megvan a hajlam a spiritualitásra, még ha sokan nem is vallják be még önmaguknak sem) közül azt nem veszik figyelembe, hogy a természetfölötti dolgok anélkül is léteznek, hogy ők nem hisznek ezekben. Az ego gyakorlatilag mindig erősebb, és a saját "énbe" vetett hit vagy egzisztánciális megkapaszkodás (ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az illető egoista) és a saját emberi igazságaikon kívül nehezen vesznek tudomást a hithez hasonló "elvont" dolgokról.
Vagy éppen fanyalogva, hogy "ezt nem nekem találták ki" meg "nem találtam olyan vallást, ami tetszene" (ezek életből vett példáim), de a dolog messze nem erről szól. Az emberek többsége fél az "új" meg "ismeretlen" dolgoktól, esetleg negatív tapasztalata van (ami a legtöbbször nem több hallomásnál vagy a szektásokkal történő vicces afféroktól) de mindenesetre az újabb "kudarctól" való félelem sokat jelent -megjegyzem a hitben ritka a kudarc, a vallásokkal történő kontakt más tészta.

Megjegyzem, a "hívővé válás" folyamata nagyon hosszú és gyötrelmes folyamat -de megéri.
Mielőtt valaki azt venné, le a postomból hogy ez egy a: "a hívők mennyivel többiek, a többiek meg mennyire nem jófejek" jellegű egotrip, nos nem az. A legtöbb ismerősőm nem hívő, és ezt sose rovom fel nekik, mert nem akarok megtéríteni senkit (az Evangélium szerint ugyan dolgom lenne, de nem szeretek a prédikátor-hittérítő szerepében tetszelegni -ha kérdeznek, elmondok dolgokat, de nem térítek tudatosan).

Szerintem akkor is ez a helyzet.
Igazságtalannak tartanám, ha Isten nem aszerint ítélne meg valakit, amilyen, hanem alapfeltétel lenne, hogy higgyen benne, méghozzá egy meghatározott dogma szerint.

Aki nem hisz benne, az is lehet jó ember, és kezelheti Isten akként.
És aki hívőnek tartja magát, az is lehet rossz.

És egyébként is: mi az, hogy "nem hisz"? Én pl. egyik vallás tételeit sem tudom elfogadni maradéktalanul. Van néhány gondolatom róla, és ennyi. Bizonyítani persze nem tudom, se a létét, se a nemlétét. Egyszerűen jobb érzés azt gondolnom, hogy létezik.
De ettől még rám nyugodtan modhatja egy felekezet tagja, hogy nem vagyok "igazhívő". És az ő szemszögéből igaza van.

Ecthelion írta:

Nessa írta:

Phaedra/Namarie írta: A lényeg: ha szereted istent, foglalkozz vele. Isten az adott közösségtől függetlenül létezik.

És mi van akkor, ha valaki úgy él becsületesen, hogy Isten létét tagadja?

Na ez az! Én is pont ezt akartam kérdezni. Mivan azzal aki nem hisz Istenben, de alapvetően jó ember? Vele mi lesz a halála után?

Reinkarnálódik: ))

Nessa írta:

Phaedra/Namarie írta: A lényeg: ha szereted istent, foglalkozz vele. Isten az adott közösségtől függetlenül létezik.

És mi van akkor, ha valaki úgy él becsületesen, hogy Isten létét tagadja?

Na ez az! Én is pont ezt akartam kérdezni. Mivan azzal aki nem hisz Istenben, de alapvetően jó ember? Vele mi lesz a halála után?

Phaedra/Namarie írta: A lényeg: ha szereted istent, foglalkozz vele. Isten az adott közösségtől függetlenül létezik.

És mi van akkor, ha valaki úgy él becsületesen, hogy Isten létét tagadja?

Így van. Isten magához vesz bármilyen vallású embert, aki becsületesen él!hisz végül is mindenki (az egyistenhívő vallások követőire gondolok) Őt imádják,csak picit/nagyon másképp!az csak a megközelítés módja,hogy ki miként teszi!én római katolikus vagyok,de tényleg nem azon múlik a dolog,hogy meg vagy-é kersztelve!az megerősíthet esetleg,de gondolom e nélkül is ugyanúgy lehet élni (nincs tapasztalatom! ).

Phaedra/Namarie írta: Arra, hogy valaki Isten nevében szól-e, a Bibliában megvan a jó válasz: az utolsó időkben sokan jönnek azzal, hogy ők Isten nevében szólnak.

Hm. Szerintem ez nem ad választ arra, hogy a "sok" között van-e olyan, aki az Ő nevében szól.
A másik probléma ezzel: a Biblia nem mindenkinek hiteles forrás - de erről már többször esett szó.

De azzal egyetértek, hogy Istennek nem számít, hogy a rituálénak alávetettek-e. Igazságtalan lenne, és szükségtelen.
Szerintem Istennek enélkül is tudnia kell, milyen ember vagy, és aszerint kell megítélnie.

Kisvakond írta: Mivel Édesanyám református és Édesapám katolikus én nem vagyok megkeresztelve. Őszintén szólva ennyi huzavona után már nem is nagyon vágyom rá. Kiskoromban Mamám állandóan azzal ijezgetett, hogy emiatt a pokol kénkövestüzébe fogok elégni!
Szóval csak a véleményetek érdekelne: Mi a különbség egy megkeresztelt és egy pogány, kereszteletlen ember között, ha mindkettő becsületes és tisztességben él?
Igaza van Nagymamámnak?

Nincs. Ugyanis elsősorban nem a rajtad levő víz miatt jutsz a mennybe, hanem amiatt, hogy becsületes, rendes ember voltál.

Nézd, én felnőtt fejjel, 28 évesen keresztelkedtem meg, és nem bánom. Igaz, azóta sokkal másabbul élem az életemet- jobban érzem magam, nem mérgeskedek,dühöngök annyit, elnézőbb, nyugodtabb vagyok.

A lényeg: ha szereted istent, foglalkozz vele. Isten az adott közösségtől függetlenül létezik.

Mivel Édesanyám református és Édesapám katolikus én nem vagyok megkeresztelve. Őszintén szólva ennyi huzavona után már nem is nagyon vágyom rá. Kiskoromban Mamám állandóan azzal ijezgetett, hogy emiatt a pokol kénkövestüzébe fogok elégni!
Szóval csak a véleményetek érdekelne: Mi a különbség egy megkeresztelt és egy pogány, kereszteletlen ember között, ha mindkettő becsületes és tisztességben él?
Igaza van Nagymamámnak?

Thereon írta:

Gandalf írta:

Felagund írta:

Gandalf írta: A Biblia önmagában nem is érne semmit, ha egy könyv lenne csupán, de szerencsére a Szentlélek Isten tevékenysége nyomán jött létre az egyház, nem csupán leírt dolgokra alapozva. A Szentírás így válik élő Igévé, a Testet Öltött Igére, Krisztusra mutatva.

És ha Dan Brown előjőne azzal, hogy ezt neki igazából Isten sugalmazta?

Az már más kategória lenne, de nem tette! Nagy különbség!

Ami késik, nem múlik Már írja a Da Vinchi utáni kötetet, ami Langdon életét viszi tovább...

Arra, hogy valaki Isten nevében szól-e, a Bibliában megvan a jó válasz: az utolsó időkben sokan jönnek azzal, hogy ők Isten nevében szólnak.

Nekem egyszer azt mondták, hogy a Bibliából mindenki válogassa ki azt, amit magára tud vonatkoztatni, és azt, amivel egyetért. Lehet, hogy a Koránban, vagy Buddha tanításaiban is van olyan rész, ami nagyon is igaz, és jó, és abból is lehetne válogatni. Csak el kéne olvasnom, hogy ezt megtehessem...
Erre egyébként kitűnő példa a Tízparancsolat. Azokat is korlátnak kell értelmezni, amik megmutatják, honnantól veszélyes a terep. Kibújhatok alattuk, de akkor én kerülök veszélybe.

Gandalf írta: A Biblia önmagában nem is érne semmit, ha egy könyv lenne csupán, de szerencsére a Szentlélek Isten tevékenysége nyomán jött létre az egyház, nem csupán leírt dolgokra alapozva. A Szentírás így válik élő Igévé, a Testet Öltött Igére, Krisztusra mutatva.

én sem felelhettem volna jobban.. kár hogy ritkán van időm netezni...

Snuffles írta: (Könyörgöm... Eco!)

Így jár, aki munka közben (helyett:P) tolkien fórumoz..