Vallás

Köszönöm a széleskörű tájékoztatást, hasznos volt nagyon. Igen, a gyakorlati része érdekelt elsősorban, valamint az áttérés.

Kedves Snuffles

Először is néhány kategória meghatározása:
Keresztség kimondottan a keresztyén felekezeteknél létezik, aki más vallású, az nem keresztelkedett meg. A többi vallásnak más szertartásai vannak, a zsidóknál és a muzulmánoknál nagyjából a körülmetélkedés jelenti azt, mint a keresztyéneknél a keresztség.

A keresztséget tehát valamely egyház (felekezet) szolgáltatja ki. Mivel a keresztség körül van néhány vita, ezért nem várható el minden felekezettől az, hogy elfogadja egymás keresztségét. Alapjában véve három felfogás létezik a keresztségről:
- római katolikus
- protestáns (ezen belül gyermek és felnőtt keresztség)
- neo-protestáns (kizárólag felnőtt keresztség és több esetben u.n lélekkeresztség)

Tisztázzuk tehát a fogalmakat és azután nézzük meg, hogy melyik felekezet melyiket fogadja el és miért:

gyermekkeresztség: a kisgyermeket kereszteltetik meg a szülők, leginkább a történelmi felekezetek (római, görög katolikus, evangélikus és református) gyakorolják ezt a keresztségi formát.

felnőtt keresztség: itt a felnőtt saját elhatározásából vállalja a keresztelkedést.

lélekkeresztség: a keresztségnek ezt a formáját leginkább a karizmatikus kisegyházak vallják (pl. a Hitgyülekezete), mely szerint a megkeresztelt, miután átesik a keresztségen látható jegyeket kap a Szentlélektől (pl. nyelveken szól, nyelveket magyaráz stb.) így a gyülekezet megbizonyosodhat arról, hogy valóban Krisztushoz tartozik immár a megkeresztelt.

Természetesen a fentiek a keresztség formái és nem biztosítják azt, ha két különböző felekezetben ugyanaz a keresztségforma él, mint ahogy gyermekkeresztség van a Római Katolikus és a Református felekezetnél, ettől függetlenül nem egyezik meg a két felekezet tanítása a keresztségről. Gondolom inkább hasznosabb az az információ, hogy melyik felekezet fogadja el egy másik felekezet keresztségét.

római katolikus: kizárólag a R.K. egyház által kiszolgáltatott keresztséget fogadja el, ezenkívül még a Görög Katolikus Egyház által kiszolgáltatott keresztséget. Na ha hozzájuk betérsz, akkor nagyvalószínüséggel újra meg is keresztelnek az egyetlen üdvözítő R.K. egyház szertartásai szerint és annka keresztségével, hogy el ne kárhozz.

görög katolikus: ugyanúgy jár el, mint a római katolikus.

református: A Református Egyház minden felekezet gyermekkeresztségét elfogadja, kivéve az Unitáriust, mivel az nem az Atya, Fiú, Szentlélek nevében történik. Ezenkívül elfogadja a Református Egyház a felnőtt keresztséget is, de nem tartja szükségesnek a lélekkeresztséget. Egyszóval bárhol kereszteltek meg valakit, bármikor, ha egyszer részesült a keresztség sákramentumában (szentségében), az elfogadható, mivel ez egyszeri és megismételhetetlen alkalom valaki életében, ezért nem szükséges esetleges felekezet váltás esetén a keresztséget is váltani. A református tanítás szerint ugyanis a keresztség nem felekezetfüggő. Szintén elfogadja és ki is szolgáltatja a Református Egyház a felnőtt keresztséget is, de bevett szokása szerint a gyermekkeresztséget gyakorolja. A felnőtt keresztség konfirmációval egybekötött és ahhoz, hogy valaki egy másik felekezetből áttérjen reformátusnak nem újra kell keresztelkednie, hanem konfirmálnia kell.

evangélikus: ugyanúgy jár el, mint a református.

baptisták: A baptistáknál teljesen átértelmeződik a keresztség fogalma. A batisták nevét is a keresztséghez kötik (görög baptidzó igéből, ami azt jelenti: keresztel), mivel a történelmi felekezetek közül ők gyakorolták a kizárólagos felnőtt keresztséget. Valaki csakis úgy lehetett és lehet egyháztag, ha felnőttként megkeresztelkedik a gyülekezet közösségében. Ennek ahány baptista irányzat, annyi külső formája van. Amúgy a baptistákat csupán ez a kizárólagos felnőtt keresztség feltétlen szükségessé tétele választja el a reformátusoktól, azt is mondhatnánk, hogy ők felnőtt keresztséget valló reformátusok. Természetesen, ha valaki baptista szeretne lenni, akkor újra, felnőttként meg kell keresztelkednie, hacsak nem keresztelkedett meg már valahol azelőtt felnőttként egy másik felekezetben (ez akármilyen felekezet lehet), de a gyermekkeresztséget érvénytelennek tekintik.

kis felekezetek: itt a keresztség értelmezésének színes palettája tárul elénk. Legtöbbször attól függ a keresztségértelmezésük, hogy melyik nagy egyházból szakadtak ki, vagy attól, hogy karizmatikus irányzat-e az illető közösség, akkor szinte kivétel nélkül felnőtt és lélekkeresztséget követelnek meg a tagoktól, melyet kizárólag csak a szerintük kiszolgáltatott módon fogadnak el hitelesnek. De vannak kis felekezetek, amelyek nem tulajdonítnak ennek akkora jelentőséget és bármely felekezet keresztségét elfogadják.

Tehát íme kb. ezt tudnám felvázolni a keresztségről, mint gyakorlatról. Itt természetesen nem beszéltem az értelmezések hátteréről, amitől végül is függ az egész, de azt hiszem nem ez volt a lényeg, hanem a leírtak, a gyakorlati megvalósulás, vagy nem?

Snuffles írta:

Gandalf írta: Tudtommal a keresztelés a legökumenikusabb szertartás az összes közül, de nem tudom, szükséges-e az átkeresztelkedés.

Őő, nem, igazából rosszul fogalmaztam. Kikeresztelkedni és áttérni egy másik vallásra. Ahhoz ki kell keresztelkednem, vagy elég ha a másik vallás illetékes "főmuftija" elvégzi a szertartást? Érdekelne sok dolog, mert jelenleg római katolikus vagyok, de nem gyakorlom ezt a vallást, ellenben egy másikat nagyon tisztelek és szeretek, esetleg fel is venném. (A felvételével kapcsolatban már érdeklődtem pár helyen, a válaszadás folyamatban van.)

Abban a pillanatban, hogy áttérsz hivatalosan is másik vallásra, már ki is keresztelkedtél.

Gandalf írta: Tudtommal a keresztelés a legökumenikusabb szertartás az összes közül, de nem tudom, szükséges-e az átkeresztelkedés.

Őő, nem, igazából rosszul fogalmaztam. Kikeresztelkedni és áttérni egy másik vallásra. Ahhoz ki kell keresztelkednem, vagy elég ha a másik vallás illetékes "főmuftija" elvégzi a szertartást? Érdekelne sok dolog, mert jelenleg római katolikus vagyok, de nem gyakorlom ezt a vallást, ellenben egy másikat nagyon tisztelek és szeretek, esetleg fel is venném. (A felvételével kapcsolatban már érdeklődtem pár helyen, a válaszadás folyamatban van.)

böff....

----

Hmmm... válaszom nincs, de amennyiben senki nem reagál semmi érdembelit, azt ajánlom, keress fel egy pap/szerzetes/lelkész bácsit/nénit attól függően miről van szó pontosan...

Kérdésem lenne hozzátok. Nem tudom ugyanis, hogy az átkeresztelésekkel és átkeresztelkedésekkel mi a helyzet, hogyan lehet és milyen feltételekkel, különböző vallások esetében mi a teendő és ilyesmik. Utánanéztem a dolognak és kérdezősködtem is, de eddig nem túl sok eredménnyel.
Az sem baj, ha nem tudtok mondani semmit ezügyben, egy apró böffentésnek is örülök

Udv,

Nem tudom hallottatok-e rola, de most hetvegen nagy esemeny lesz:

Sakjamuni Buddha ereklyei (mas szentek ereklyeivel egyutt) a hetvegen Budapesten lesznek kiallitva - megtekinthetoek ingyenesen a Petofi Irodalmi Muzeumban.
Az ereklyek egy vilag koruli uton vesznek reszt, es 2010-ben beepitik Kushinagarban egy 152 m magas szoborba, amit aztan 1000 evig nem nyitnak ki.

Szoval rendkivul ritka esemeny ez, ugyhogy aki kivancsi az ereklyekre, mindenkepp jojjon el.

Reszletek itt:

www.buddha-tar.hu

Beleg

Így utólag átolvasva tényleg kicsit hülyeséget írtam.
Andageleb, neked van igazad!

Draug írta: Szerintem pedig az akkori népek egy kegyetlen, szinte vérszomjas Istent képzeltek el, akinek véres áldozatok kellenek. És mivel ez volt az elképzelésük, ezért ezt is írták le. ( ezért keltettek nagy felháborodést Jézus szavai, mert ő egy teljesen mást Istenről mesélt nekik)

A zsidók és Jézus közti ellentét nem az Isten elképzelésének különbözőségében volt, sőt nem is arról van szó, hogy Isten vérszomjas volt a zsidóknak és nem vérszomjas volt Jézusnak. A zsidók Jézus korában a Törvény szerint éltek, asszerint a Törvény szerint, amit hitük szerint Mózes írt le, mert Isten rábizta a Törvény leírását. Mivel a Törvény jelentette számukra az egyetlen tiszta utat, amely Istenhez vezet, mert ez származik Istentől, ezért ez a Törvény szent és sérthetetlen (ami igaz a mai napig is a judaizmusban). Na most jött Jézus és ilyeneket mondott: "én vagyok az út az igazság és az élet, senki nem mehet az Atyához, csakis én általam" - tehát a Törvényt kikerüli, ami eddig Istenhez vezetett. Nem is lenne ezzel semmi baj, ezért a Törvény maga nem haragszik Jézusra, de azok, akik életüket a Törvény tanulmányozásával töltötték, a Törvényt szó szerint betartották és másokkla is betartatták, a Törvény nevében sok mindent meg mertek tenni, mert felhatalmazva érezték magukat, nos ezeknek a törvénytudóknak, vagy ahogy a Biblia mondaj írástudóknak abszolút nem tetszett, hogy a lábuk alól kihúzza valaki a talajt az ilyen és ehhez hasonló beszéddel. Jézus egy másik helyen azt mondja: "ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy eltöröljem a Törvényt, nem azért jöttem, hogy eltöröljem, hanem, hogy betöltsem". Tehát Jézus nem egyenlő a Törvénnyel, hanem nagyobb annál, de nem is idegen a Törvénytől, mert köze van hozzá, ő a betöltője. Ez természetesen szintén nem esett jól az őt hallgató törvénytudóknak, hiszen a Törvényt egyedül Isten módosíthatja valamilyen módon, a Törvény betöltése pedig egyenesen azt jelenti, hogy az ember és Isten közti szakadékot többé nem a Törvény, hanem maga Isten személyesen hidalja át. Ezután már nem lehet a Törvény merev betüje mögé bújni, hanem életünk teljes létézésében Isten előtt kell állnunk. Ez pedig egy állkegyes farizeus számára igencsak nehéz dolog lett volna, nem is beszélve arról, hogy ha nincs már többé szükség a Törvényre, akkor nincs is már többé szükség farizeusra. Szóval ilyen és ehhez hasonló dolgok huzódnak meg az Ó- és Újszövetség választó vonalán, de semmi esetre sem két különböző Istenről beszélünk, ha így lenne, akkor Jézus maga veszítené el az ő alapját, hiszen ő maga is zsidó volt, és a zsidók Istenének a Fiaként jött a világba, annak az Istennek a Fiaként, akiről az Ószövetség beszél, márcsak azért mondom ezt, mert ő is ezt mondta magáról.

Draug írta: Szerintem pedig az akkori népek egy kegyetlen, szinte vérszomjas Istent képzeltek el, akinek véres áldozatok kellenek. És mivel ez volt az elképzelésük, ezért ezt is írták le. ( ezért keltettek nagy felháborodést Jézus szavai, mert ő egy teljesen mást Istenről mesélt nekik)

Már ne haragudj, de az ószövetségi Isten hol vérszomjas és követelőző?

Szerintem pedig az akkori népek egy kegyetlen, szinte vérszomjas Istent képzeltek el, akinek véres áldozatok kellenek. És mivel ez volt az elképzelésük, ezért ezt is írták le. ( ezért keltettek nagy felháborodést Jézus szavai, mert ő egy teljesen mást Istenről mesélt nekik)

adangeleb írta:

endor írta:

Draug írta: .Az Ószövetségben tényleg elég hülyén ábrázolják Istent.
De kaphatunk helyes Istenképet is. Csak azt az Újszövetségben kell keresnünk Jézusnál!

És ott hogy ábrázolják ?

Szerintem meg mind az Ó-, mind az Újszövetség Istenképe helyes.

Bizony. Az Újszövi lényege voltaképpen az, hogy ábrázolja, miként változik az ószövetségi Isten-ember viszony a Megváltó áldozata révén. Nincs ilyen, hogy "hülyén ábrázolt Isten"! Ami az adott korban olyan volt, azt olyannak írták le, nem pedig hülyén ábrázolták! Nekik AZ volt az aktuális Istenkép. Szerintem.

endor írta:

Draug írta: .Az Ószövetségben tényleg elég hülyén ábrázolják Istent.
De kaphatunk helyes Istenképet is. Csak azt az Újszövetségben kell keresnünk Jézusnál!

És ott hogy ábrázolják ?

Szerintem meg mind az Ó-, mind az Újszövetség Istenképe helyes.

Draug írta: .Az Ószövetségben tényleg elég hülyén ábrázolják Istent.
De kaphatunk helyes Istenképet is. Csak azt az Újszövetségben kell keresnünk Jézusnál!

És ott hogy ábrázolják ?

Draug: nem bántottál meg. Csak így tudtam a legjobban megvilágítani, hogy miért nem értek egyet a kijelentéssel.

Alyr Arkhon írta: Ugyanis sem a héber, sem az arámi, sem a görög nyelvet nem arra találták ki, hogy olyan hihetetlenül elvont, távoli és transzcendentális dolgot fejezzenek ki, mint Isten, a világ teremtése, stb.
Ezért aztán a próféták, vezetők és persze Jézud megpróbálták a legjobban kifejezni amit tudtak, éreztek, de egyben úgy, hogy legyen aki megértse őket.

Csupán egy gondolattal hadd vigyem tovább. Az való igaz, hogy az emberi nyelv nem képes Isten üzeteinek a teljes közvetítésére. Na most már ez nem feltétlenül a nyelvtől magától függ, hanem az emberi gondolatok rendszerétől és a felfogóképesség határaitól. A héber (és ezen belül az arámi, mert a kettő nem különálló nyelv, kb annyi a különbség a kettő között, mint a mai spanyol és portugál nyelv között) és a görög olyan nyelvek, amelyek szerintem nem véletlenül lettek a Biblia eredeti nyelvei. Két olyan gondolat rendszert képviselnek, amelyek azt mondhatjuk mai ismereteink szerint, hogy a legtökéletesebbek a Szentírás üzeneteinek a közvetítésére, mert a kultútra a mögötte álló gondolatrendszer úgy van jelen bennük, hogy képesek a közvetítésre. Az indiaiak ezt úgy oldották meg, hogy ha úgy érezték nem volt tökéletes emberi nyelvük a Védák leírásához hát alkottak egyet, ez a szanszkrit. Ez is jó, csak emberi oldalról való megközelítés. A Biblia azonban a logosz-on és a dábár-on kersztül hat, amely isteni üzenet a nyelvben. A dábár olyan szó, beszéd, amely egyúttal csalekszik, vagyis teremtő erő, ezért tud Isten pusztán a szavával, teremteni és a logosz, ami ige, tudás és testté lesz magában Jézus Krisztusban (a logosz megtestesüléséről, emmanációjáról ugye a görögök elmélkedtek sokat, legtöbbször nem is teljesen butaságot beszélve), hogy az isteni üzenetet tökéletesen átadja és példáztassa. Mert a Biblia sok esetben vitatható és nevezhető emberi elképzelések kuszaságának, de Jézus szavaiban, ahol a valódi Isten, mint kérügma (üzenet) jelenik meg, ott egészen másról van szó, ott megérezhetjük valóban az üzenet tisztaságát. Na de hadd példáztassam a bűnbeesés történetével ezt a nyelvi és kultrális hátteret, ami sok esetben a fordításokban rejtve marad:

Ezt parancsolta az Úristen az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod... A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei állatnál, amelyet az Úristen alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén van, mondta Isten: Nem ehettek abból, ne is érintsétek, mert meghaltok. De a kígyó ezt mondta az asszonynak: Dehogy haltok meg! Hanem jól tudja Isten, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz. Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett. Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek... Azután ezt mondta az Úristen: Íme, az ember olyanná lett, mint miközülünk egy: tudja, mi a jó, és mi a rossz. Most azért, hogy ne nyújthassa ki kezét, és ne szakíthasson az élet fájáról is, hogy egyék, és örökké éljen, kiűzte az Úristen az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett.

Ugyebár rögtön az eredendő bűn és a halandóság kérdéskörével kell itt foglalkoznunk, ami hátha választ ad Eleniel egyik kérdésére is. A ma élő ember alapvető kérdései ezek elsősorban a saját egzisztenciájával szemben, hogy ő miért bűnös, miért halandó. És ez az egzisztenciális kérdés rögtön átvetül a Bibliára, ahol egyfajta kézzelfogható magyarázatot is talál az ember erre a kérdésére nézve. Természetesen sokan felmentik ugyan magukat ez alól a "vád" alól, de attól az a tényállás, hogy ők sem tökéletesek és valamilyen alapvető rossznál fogva a legtermésztesebb emberi vonásuk közé tartozik a mások kárán való érvényesülés, a kárörvendés, az irígység és mindezek az u.n. "bűnszármazékok", na meg az az alapvető tény hogy halandók.
Az előttünk álló történetet inkább szimbolikus értelmben kell vennünk, mint szószerinti eseménynek. Lehetne akár megtörtént eset is, de azt hiszem a történet történetszerüsége, vagy szimbolikus értelmezése semmit sem ad hozzá, vagy vesz el mondanivalójából (erre mondta azt Karl Barth holland teológusoknak, amikor azok megkérdezték, hogy szerinte valóban beszélhetett-e a kígyó, vagy nem, hogy nem az a lényeg, hogy beszélt-e, hanem az, hogy mit mondott. ).
Két pont a történetben, ami a legtöbb kérdést veti fel (ehhez kell a leginkább az eredeti szöveget megvizsgálnunk)

-beszél a történet a jó és a roszz tudásának a fájáról. Ez héberül: "ha-éc ha-da'at tób várá''
- a történetben végig egy fáról van szó, aminek tiltott volt a gyümölcse, a végén mégis Isten megemlíti az élet fájáról való evésnek a tiltását is. (héberül az élet fája: "ha-éc ha-chajim")

A történet kulcsa egy szóban ragadható meg ez pedig a rá' (várá') ami azt jelenti: rossz, de azt is, hogy betegség. Az ókori kultúrákban mindig együtt járt a betegséggel a bűn, a rossz - ez emberi elképzelés, de a Biblia nem ezt adoptálja, mint gondolatot, hanem erre reagál. Aki beteg lett azt bűnösnek tekintették, és betegségét a testében és lekében jelenlevő bűnn külső megjelenésének tudták be. A bűn tehát öl, elpusztítja a testet a maga eszközével, a betgséggel. De itt ebben a történetben az az üzenet hangzik, hogy Isten ura ennek a rossznak, ami magában hordozza a pusztulás lehetőségét és külön elzárt környezetben tartja. De rögtön fel tesszük a kérdést, hogy miért van ott vele a jó is a "tób". A megközelítés valójában fordított, ne feledjük, hogy a teremtésnél tartunk, ahol minden most keletkezik, tehát a jó is. Nem arról van szó, hogy Isten párhuzamba állítja a jót, a rosszal, a mennyet a földdel, a világosságot a sötéstséggel. Ez nem dulaisztikus jellegű, hanem, bizonyos teremtett dolgoknak automatikusan megjelenik az ellenpárjuk is. Tehát nyilvánvaló, ahol a fény megteremtetett ott megjelent az árnyék, a sötétség, minden ami nem fény, az sötétség, ahol tehát megteremtetett a jó, ott megjelent a rossz is, de nem ellentétként, hanem fügvényként, amennyiben a fény megszűnik, csak akkor lesz sötétség, amennyiben a jó valahol nincs ott rögtön megjelenik a rossz. Nos Isten mindezt tudja kontrolálni, az ember teremtetségénél fogva nem, mert nem felül áll ezeken, hanem bele helyeztetett. Az Isten a maga birtokába helyezte a jó és a rossz tudásának a lehetőségét, mert tudta, hogy ha az ember keze közé kerül, akkor az nem tud reálisan mérlegelni és a rá' a rossz, a betegség és a halál is uralmat vesz rajta. Így is történt, mihelyt szakított a fáról valóban megtudta, hogy mi a jó és mi a rossz közti külömbség, tapasztalni kezdte. Mindaddig csak azt tudta, hogy mi a jó, ami Istentől származik. Ma leginkább abban nyilvánul meg ez, hogy sokszor nem látunk bele dolgokba mégis belevágunk, majd balul sül el a dolog és ha megússzuk, akkor azt mondjuk, dehát meg kell tapasztalni mindent és fel sem fogjuk azt , hogy az egzisztenciánkkal játszunk, vagy jobb esetben tanulunk a rossz tapasztalatból és igyekszünk elkerülni azt, de akkor sem vagyunk biztosítva teljesen. Mindebből talán érthető, hogy Isten miért tiltotta ki az embert az Édenből (éden héberül boldogság), vagyis miért esett ki az ember a boldogságból, amit Isten teremtett számára és hogyan kerül kapcsolatba a bűnnel. Ugye itt a gyümölcs evésének a cselekvése válik hangsúlyossá, vagyis mindannak a jónak és rosznak az eredményeit, származékait magához vette az ember Isten akarata ellenére és ezzel mintegy át is örökítette. Valójában az eredendő bűn nem annyira örökletes, mint általános hatás, szinte azt is mondhatnánk, hogya az elnevezése nem teljesen találó. Az ember Édenből, a boldogság állapotából jutott el a jó és a rossz tudásának az állapotáig, ahol ebben létezik a maga teljes valósága, vagyis teljes egzisztenciája ettől az állapottól függ és nem Édentől. Eredendően ebbe születünk, nem Isten oltja belénk, nem Ádám valamilyen ősi génjéből származik át a magunk lényébe, hanem egzisztenciánkban van jelen, mivel ontologikus létezésünk alapja ez. Na már most Isten azt mondja, mivel szakított az ember a fáról, tudja mi a jó és mi a rossz, "olyanná lett, mint mi közülünk egy", de azt bizonyára látjuk és felfogjuk, hogy olyanná vált és nem olyan volt, eredetileg, ehhez nem kell az eredeti nyelv ismerete sem, de az ember nem maradhat így, mert a maga mentésére rögtön szakítana az élet fájáról is, mert érzi a bűn betegségének nyomorgatását, ami a pusztulás és mentené a bőrét, ez ugye azt jelentené, hogy örökké élne és a rá'-t a rosszat, a bűnt akarná örökérvényüre emelni, vagyis az örök létbe pusztulást akarna átvinni. Ezért kell Istennek közbeavatkoznia és megmenteni az embertől a teremtés egészét és megőriznie azt az isteni dominanciát, ami képes a helyes döntéshozatalra olyan nagy volumenű kérdésekben, ami csakis a teremtőre és nem a teremtményre vonatkozik. Így az ember teljesen kivül reked és segítségre szorul, ahhoz, hogy visszatérhessen a maga eredeti állapotába, amelynek a folyamata már teljesen más kérdés, ez a megváltás.

Láthatjuk, hogy az a pár héber és görög szó (abból csak egy van), amit kiragadtam milyen mély gondolatiságot hordoz és milyen összetett szimbolikája van. A Szentírás üzenete sokszor ezen alapul. Érdemes elgondolkodni azon is és ezt csak zárójelben jegyzem itt meg, hogy a kínaiak írásrendszerében a boldogságot Kr.e. jó pár évvel úgy jelölték, hogy egy ember a kerben Isten jelenlétében.

U.I. mákor nem leszek ilyen hosszú ígérem, most ezt kérlek benneteket nézzétek el nekem, de ennél rövidebben nem tudtam volna megfogalmazni, ahhoz, hogy viszonylag világos gondolatokat közöljek.

Üdv mindenkinek.

Aranill írta:

Draug írta: Kedves Eleniel!
Bocsáss meg ha megsértettelek volna a hozzászólásommal...nem állt szándékomban.Ez csak a sajátos véleményem volt.
Amúgy az Istennel kapcsolatos véleményeddel egyettértek.Az Ószövetségben tényleg elég hülyén ábrázolják Istent.
De kaphatunk helyes Istenképet is. Csak azt az Újszövetségben kell keresnünk Jézusnál!

Ezzel egyet értek, inkább az Újszövetséget forgatom.

Vagy pl a Koránban...
Mert melyik a helyes(ebb)?

Draug írta: Kedves Eleniel!
Bocsáss meg ha megsértettelek volna a hozzászólásommal...nem állt szándékomban.Ez csak a sajátos véleményem volt.
Amúgy az Istennel kapcsolatos véleményeddel egyettértek.Az Ószövetségben tényleg elég hülyén ábrázolják Istent.
De kaphatunk helyes Istenképet is. Csak azt az Újszövetségben kell keresnünk Jézusnál!

Ezzel egyet értek, inkább az Újszövetséget forgatom.

Kedves Eleniel!
Bocsáss meg ha megsértettelek volna a hozzászólásommal...nem állt szándékomban.Ez csak a sajátos véleményem volt.
Amúgy az Istennel kapcsolatos véleményeddel egyettértek.Az Ószövetségben tényleg elég hülyén ábrázolják Istent.
De kaphatunk helyes Istenképet is. Csak azt az Újszövetségben kell keresnünk Jézusnál!

Lassan kezd nekem is amolyan veramamcska feelingem lenni, hogy amit gondolok valamivel kapcsolatban, azt már elmondtam és nem akarok ismételgetésbe bocsátkozni. Gondolok itt arra, hogy miképpen született meg az az irat, amit ma Bibliának nevezünk, vagy honnan van az eredendő bűn. Ezekről már többféleképpen is beszéltem, tehát nem fogom mégegyszer megismételni. De azért van most is néhány ellenvetésem egy-egy elgondolással szembe, na nem a polémia kedvéért csupán.

veramacska írta: Őszintén szólva adangeleb még régebben már meggyőzött arról hogy a pokol nem egy kínszenvedős-pokotüzés kínzóerőd hanem csak egy Istentől mentes környezet. Imigyen már a pokoltól való félelmem egészét elveszítettem. A mennyország csöpögős dögunalom, a pokol meg vagy uncsi vagy nem.

Éppenséggel ebben a kijelentésben van ráció, mert következetes, de hadd egészítsem ki azzal a nem elhanyagolható oldalával a dolognak, hogy az Isten nélküli állapot, az embernek, mint Isten teremtettjének teljes mértékű tökéletlenségét, céljának be nem teljesülését okozza, mivel elszakadt Teremtőjétől, így attól a forrástól is, ahonnan létezésének értelmét nyeri. Itt jó ha érzékeljük egzisztenciális síkon az értelmetlenség fogalmát. Na már most az embernek, mint Isten teremtményének ez az állapot teljesen idegen és éppen ezért, nem hiszem, hogy ideális lenne számára, sőt szöges ellentéte, mindannak, ami természeténél fogva létezésének alapja kéne legyen. Íme egy példa: a sapkát uyge a fejünkre találták ki, a cipőt meg a lábunkra. Mi lenne, ha télen ezt megfordítanánk, és a fejünkre húznánk a cipőt és a lábunkra a sapkát? - már amennyiben kivitelezhető. Egyrészt roppant kényelmetlen lenne, másrészt pedig valószínű, hogy mind a két tagunk kb lefagyna egy bizonyos idő elteltével. Tehát kárt vallanánk. A pokol tehát nem egy szenzuális tapasztaloktól mentes állpot, hanem igenis kínszenvedés, pontosan azért, mert a dolgok teljesen a fejükre álltak, létezésünk, ami tulajdonságunk alapja eltűnik és helyette a nemlét válik alappá, ami uygebár nem az ember létezésének sajátja, hanem pontosan a szöges ellentéte. Azt természetesen ne kérdezze senki, hogy a nem lét állapotában, hogyan lehet szenvedni, mindenesetre nem Belzebúb Lucifer alias Sátán fog tüzes kemencében megsütni, de emlékezzünk Jézus szavaira: akik a külső sötétségre vettetnek azoknak lesz nagy sírás és fogcsikorgatás. Talán erre az érzésre a legjobb választ saját magunkban véljük felfedezni, amikor szembenézünk, úgy igazán mélyen a lét romlandóságával és múlandóságával.

veramacska írta: Ha csak az ige és annak magyarázása, hirdetése a lényeg, akkor akik jobban ismerik a Bibliát (pl. az idősebbek) nyugodtan végezhetnék a pap szerepét és a gyülekezetnek jó egy egyszerű ház amiben mind elférnek. Nem kell cicomás, harangos épület.

Ez teljes mértékben igaz, csak a kivitelezés a gond benne. Olyan mint egy jó és szép álom az életben, amit el akarasz érni, aztán egy csomó buktatója van - na de ilyen az élet. Mi reformátusok azonban amennyiben lehet ragaszkodunk ehhez az alapigazsághoz, van templom, mert jó, ha Istennek szépen elkülönített, kiemelt helye van az életünkben. A templom fala fehér, mert a tisztaságot jelképezi, a lelki megújulást és lelki megtisztulást. A templomban nem lehet olyan dolgokat tenni, mint máshol az életben, pl az utcán, vagy otthon, vagy egy kávézóban, mert a templom éppen azért elkülönített, mert megszentelt hely. A zsidók ezt annyira komolyan vették, hogy csak egy templomot tartottak fenn az Egyetlen Istennek. Ide életünket azért viszzük, hogy ott ebben a tisztaságban megtisztuljunk. Nincs ebben semmi misztikum, templom lehetsz te is, ha Isten úgy lakozik benned, mint egy-egy templomban, de akkor tartsd is tisztán a magad lelki templomát és akkor minden kőből épített templomnál értékesebb az életed. De ott van közösség, ami nem képzelhető el templon nélkül. Isten nem csak egyénekben gondolkodik, hanem közösségben is, már rögtön a legelején azt mondja: "nem jó az embernek egyedül, alkossunk neki társat". Közösség, Istent imádó közösség csakis adott helyen, adott időben tud együtt lenni. Azt hiszem rögtön látjuk a latin templum, tempus közti kapcsolatot, templum a hely, tempus az idő, de mindkettőnek egy közös célja van, és ez még nem is kizárólag keresztyén találmány, hanem régi szakrális logika, mert az ember rájött, hogy a két természetű dolognak teljesen fednie kell egymást ahhoz, hogy a divinummal kapcsoaltot teremthessen, ez pedig az istentisztelet ideje és helye, adott formában. Valóban igazad van templom bármi lehet, egy egyszerű panelszoba is, de Jézus azt mondta: "Ti vagytok a világ világossága, nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem, hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban". Ha tehát Isten háza a templom, akkor fenn van a hegyen az Isten ügye jól látható helyen, mely Isten jelenlétét hirdeti ebben a világban. Ha pedig egy panelszoba, vagy te magad vagy a templom, akkor annak is látszania kell, úgy, mint a hegyen épült vársonak és kőből épült templomoknak. Ha pedig ez így van sok nagy templomot megszégyenítesz, mert a magad egyszerűségében kedves vagy az Istennek.
Az ige magyarázatot pedig minden keresztyén felekezet igyekszik a hozzáértőkre rábizni. Legalábbis az én felekezetemben ez így működik. Ennek megtanulásához pedig sok türelem, még több idő, rengeteg tapasztalat és mindenkfelett alázat szükségeltetik.

Dreamer_KF írta: adangeleb, ezek szerint szegény mohamedánok, magukba mélyedő buddhisták meg nézzenek ( mélyebben) magukba, és tárják szét a kezüket?
Eh,a szarkazmus, ne haragudj, amice, ilyen vagyok.
Én "Hit"-ről beszéltem, mint tulajdonságról, értékrendről. Te egy értékrendről beszéltél. Ugyebár öt világvallás van.

Hát igen a szarkazmus az szarkazmus, csakis ilyen lehet - észrevehetetlen - ha nem mondják, hogy most éppen az van. Pontosan öt világvalás van és még vagy 500 egyébb, ami pont azt igazolja, hogy hát valamelyik téved, sőt jórésze téved, vagyis vannak olyan dolgokba vetett hitek amelyek nem jók, mi is következik ebből? Tévhit.
Valójában akkor adnék neked igazat, ha az összes vallás hitrendszere egyformán igaz, vagy hamis lenne. Dehát ilyen nincs.

Dreamer_KF írta: Az Individum joga, hogy miben és hogyan hisz. Ennek alapján nem lehet félreértelmezni, ergo, filozófiai értelemben nincs félreértelmezett hit, csak egyénenként eltérő hit van. Nem mondhatod te sem, hogy minden egyes ( maradjunk a te vesszőparipádnál) hívő ugyanúgy hisz Istenben. Elismerem, a legvallásosabban, Biblia szerint élők hite közelíthet, de soha nem lehet ugyanolyan.

Valóban joga az egyénnek abban hinnie, amiben akar, csak ez még nem biztosítja az adott hit helyes voltát, vagyis az egyén tévedhet a hitében, vagy rosszul gondolom? Mindenki sorsa a maga hite szerint alakul? Hát akkor igencsak jó dolgunk van, csak nem vesszük észre. Mert valaki lehet, szentül hiszi, hogy lát majd élthű nagyságú rózsaszín párducot nyuszikának öltözve, bankot rabolni, de ezt speciel az Isten nem igéri neki, úgyhogy nem fog ilyet látni, hacsak nem valamilyen szemfényvesztés okán - tehát valójában téved az ilyen a hitében, vagy ha valaki mondjuk pont erről akarná meggyőzni az embereket, hát nem igazi hitet akarna táplálni bennük, hanem az emberi hiszékenységet kihasználni. A többit meg a filozófiai értelemről hagyjuk.
Én csak annyit mondanék, hogy ahit nem csupán emberfüggő, mert Istenhez kapcsoló adotság, de akkor engedjük Istent is kibontakozni benne.

Hol van megírva hogy milyen a pokol.

Eleniel a hírekről szóló leutóbbi hozzászólásával egyetértek.

Mostanság csak olvastam hozzá nem nagyon szóltam mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy ami mondanivalóm volt azt már jórészt elmondtam, ismételni nem fogom őket akiket érdekel nézzék meg. Csupán pár mondat:
1. Mi szükségem lenne nekem Istenre? Őszintén szólva adangeleb még régebben már meggyőzött arról hogy a pokol nem egy kínszenvedős-pokotüzés kínzóerőd hanem csak egy Istentől mentes környezet. Imigyen már a pokoltól való félelmem egészét elveszítettem. A mennyország csöpögős dögunalom, a pokol meg vagy uncsi vagy nem. Köszönöm szépen tökéletesen megvagyok Isten nélkül az életben, megleszek nélküle a halálban is. Minden vallás követőjének kívánom hogy neki legyen igaza, hadd legyen jó dolga. Nekem meg elég ha visszaemlékezhetek majd az életemre, ha meg csak elmúlok azt meg már ugyse fogom érezni nemde?
2. Bigott vallásosoknak: kéretik az életet ajándékként felfogni, mert az is, akár isteni eredetű akár nem. Ajándék, nem pedig (kizárólag) a halál utáni élethez vezető út.
3. Minek van szükség papokra és templomra? Az őskeresztények a hullákkal teli katakombákba kényszerültek és ott olvasták fel egymásnak az igét és mégis tudták hitüket gyakorolni. Ha csak az ige és annak magyarázása, hirdetése a lényeg, akkor akik jobban ismerik a Bibliát (pl. az idősebbek) nyugodtan végezhetnék a pap szerepét és a gyülekezetnek jó egy egyszerű ház amiben mind elférnek. Nem kell cicomás, harangos épület.
Szóltam.

Ja igen, még valami. Abban, hogy sokan ilyen sötéten látják a "mai világot", nagyrészt a média a felelős. Mert ugyebár a jó az nem "hír", nincs benne szenzáció. A rossz az igen, mert az ember beleborzong, és hálát ad, hogy nem vele történt (már ha így van).
A középkorban valószínűleg sokkal több embert öltek meg egy-egy országnyi területen, csak lassabban terjedtek a hírek. És könnyebb volt meglógni a büntetés elől is - egyszerűen átment egy másik városba és kész.

Mindezzel csak azt akarom mondani, hogy sokkal többet ér, ha a jót vesszük észre a világban, és azt adjuk tovább - ki-ki a maga módján és lehetőségei szerint.

Adangeleb:
A válaszodból az tűnik ki, hogy nem voltam elég egyértelmű.
Én igenis hiszek Isten létezésében (még ha nem is nevezem mindig így), csak éppen nem gondolom olyannak, amilyennek a Biblia lefesti. És ez nagy különbség.

De természetesen, aki ilyennek el tudja fogadni, tegye. Szíve joga. Nem célom megingatni senkit a hitében, és nem gondolom azt, hogy az én utam mindenki számára járható. De ugyanezt mástól is elvárom. Mert nem vagyunk egyformák.

(Mellesleg a jelzett ellentmondásokra nem kaptam semmilyen cáfolatot.)

A Bibiliát emberek írták, szerkesztgették. Azt hiszem van jó néhány történész a fórumon, akik erről többet tudnak.
Hát igen. Azért érdekes lenne, ha egyszer beszabaduhatnánk a Vatikán könyvtárába, megnézni, hogy a többi evangélium mit tartalmaz.

Draug:
Amit mondasz, egyáltalán nem általános. A háborúk és a gyilkosság manapság sokkal kevésbé részei a hétköznapoknak, mint mondjuk 200 éve. Nem vitatom, hogy agresszivitás ma is van... De Te ezért miképpen vagy felelős? Vagy én?
Úgyhogy ne haragudj, de én visszautasítom, hogy bárminemű erőszakért felelős lennék.

Viszont azzal sem értek egyet, hogy nem lehet tudni, mi a jó és a rossz. Illetve Cerebrumhoz hasonlóan azt mondanám, hogy ltalánosságban ezt valóben nem lehet felmérni. De egy adott helyzetben igenis mindenki el tudja dönteni, hogy a lehetséges utak közül melyik a helyes. pl. csalhat valaki az adóval, csak mert ez neki gazdaságilag jobban megéri. De attól még pontosan tudja, hogy nem helyes.
A felelősségünk éppen ebben áll.
Az más kérdés, hogy nem vagyunk mindentudók. Úgyhogy az egyetlen lehetőségünk az, hogy az adott helyzetről való ismereteink szerint a lehető legjobb döntést hozzuk.

Draug írta:

Eleniel (csillaglany) írta:
Mit értesz a többes szám első személyen?És egyáltalán: mi a rossz irány? Mit értesz ez alatt?

Szerinted az nem rossz irány,hogy állandóan háborúk és gyilkolás van jelen az életünkben.Az emberiség a pusztulás felé tart.A bűn mindenkinek az életében jelen van és napról-napra meg is jelenik. Szerintem ez elég rossz irány és ezért MI mindnyájan vagyunk a felelősek egytől -egyig!([size=9:2e6twab5]szerintem[/size])

Egyrészt az, hogy mi a rossz, az mindig nézőpont kérdése. Ha vallásos vagy, akkor persze mondhatod, hogy Isten szemében mindez rossz, ha meg nem, akkor viszont kénytelen vagy elfogadni a tényt, hogy nem létezik "rossz" vagy "jó", ezek csak emberi fogalmak, fogalmak olyan dolgokra, amik mindig viszonylagosak; hiszen számodra, számomra, vagy mások számára létezhetnek rossz vagy jó dolgok, de általánosságban vett "rossz" és "jó" nincs, nem léteznek, legfeljebb valakinek a nézőpontjából nézve.

Másrészt háborúk voltak, vannak és lesznek, amíg ember az ember végig fogják kísérni a történelmünket, ha tetszik ha nem. Viszont több évezrede háborúzunk, mégsem haltunk ki, valószínűleg ezután sem fogunk. Szerintem. Persze én optimista vagyok a saját fajunkkal kapcsolatban.

Eleniel (csillaglany) írta:
Mit értesz a többes szám első személyen?És egyáltalán: mi a rossz irány? Mit értesz ez alatt?

Szerinted az nem rossz irány,hogy állandóan háborúk és gyilkolás van jelen az életünkben.Az emberiség a pusztulás felé tart.A bűn mindenkinek az életében jelen van és napról-napra meg is jelenik. Szerintem ez elég rossz irány és ezért MI mindnyájan vagyunk a felelősek egytől -egyig!([size=9:2lgwyhwu]szerintem[/size])

Üdv!

adangeleb, ezek szerint szegény mohamedánok, magukba mélyedő buddhisták meg nézzenek ( mélyebben) magukba, és tárják szét a kezüket?
Eh,a szarkazmus, ne haragudj, amice, ilyen vagyok.
Én "Hit"-ről beszéltem, mint tulajdonságról, értékrendről. Te egy értékrendről beszéltél. Ugyebár öt világvallás van.

Az Individum joga, hogy miben és hogyan hisz. Ennek alapján nem lehet félreértelmezni, ergo, filozófiai értelemben nincs félreértelmezett hit, csak egyénenként eltérő hit van. Nem mondhatod te sem, hogy minden egyes ( maradjunk a te vesszőparipádnál) hívő ugyanúgy hisz Istenben. Elismerem, a legvallásosabban, Biblia szerint élők hite közelíthet, de soha nem lehet ugyanolyan.

Ezért emelem hangom a "félreértelmezett" hit fogalma ellen. Olyan nincs.

Egyébként, témától eltérően, habár vallástalan vagyok, nem gyakorlom sem a klérus, sem Mohamedán tanait, nagyon tisztelem azt, aki igen, s aláveti magát a mindennapi/heti, formába öntött istentiszteletnek. Respect.

Dreamer_KF írta: Ebben nem értünk egyet. Létezhet olyan, hogy félreértelmezett hit? Ugyan már, ez paradoxon. Mert akkor, ha ez a tézis fennáll, akkor a hit igazodik a mindenkori szociális fejlődéshez, ergo képlékeny, nem olyan szilárd, mint hisszük. Mindig is az egyén kapacitásához és befolyásolhatóságához kell mérni a hit eme szegmensét. Nincs félreértelmezett hit, ez tipikusan olyan kijelentés, hogy " az én hitem valós, a tiéd meg nem". Ami ugyebár meglehetősen beszűkülét látásmód ( és sok téren jellemzi a katolicizmust a történelemben.)

Kezdjük ott, hogy miről is beszélünk. Ugyebár a kulcszó ebben az esetben a vallásos tévelygés. Ez sok mindenből fakadhat: szándékos félrevezetésből, túlságosan individuális és mély meggyőződésből, amivel az egyén a végén csak saját magának akar használni és nem utolsó sorban tudatlanságból. Nem tudom, hogy a hitet milyen módon lehetne kategorizálni, most nem is ez a célom de mindenesetre ha az Istenbe vetett hitet ilyen fent említett hatások érik az igenis értékrend változáson mehet át. Ezért veszélyes az emberek hitét alakítgatni, pl. ahogy Német Sanyi teszi, vagy, ahogy sok esetben pont a Róm. Katolikus Egyház. Természetesen az sem szerencsés, ha hagyjuk burjánozni a hitet, hiszen akkor a sok fajta látásmódból ugyanolyan tévelygés lesz előbb-utóbb. A hitet tanulni lehet, hitre lehet nevelni valakit, de adni nem, semmiféle pontos tanítással sem szertartással, hanem egyedül egy valakitől lehet kapni: magától Istentől. Nos azt a hitet, amit az ember az Istentől nyer azt is el lehe tántorítani - pontosan az emberi gyengeség miatt, hát akkor hogyne alakulhatna ki akár az egyházon belül is tévhitek sokasága, amelyek legtöbbször puszta emberi fantáziálgatáson múlnak (de ugye Pál apostol levelei ismerősek). Akár sorolhatnánk is fel jó pár ilyen elképzelést, téves meggyőződést, aminek a háta mögött minden van csak éppen nem Isten Igéje. A hit igazságának egyetlen mérőeszköze lehet, az Ige, nem az egyház, nem a pápa, nem a pap, vagy a lelkész, tehát senki emberfia, csupán maga Isten, mert az igazi hit az ő ajándéka és ha az kicsorbul na akkor van a nagy baj. A hit kicsorbulása pedig sem nem a hit önnöntermészetéből, sem pedig Isten akaratából, hanem kizárólag emberi mesterkedések révén történik. DE sajnos történik, mert volt, van és lesz rá példa, mert azt mondod, hogy az ember kapacitásához kell mérni hite igazságát és pontosan eme reláció alapján romolhat meg az igaz hit. Én azt gondolom, hogy bizzuk Isten irgalmára ezt a dolgot, hogy ha adott hitet, akkor tartsa is meg bennünk tisztán mindvégig.

Cerebrum írta: "Az a tény, hogy a Biblia szinte semmit sem előlegez meg a modern tudományból, engem megerősít abban, hogy nem lehet isteni eredetű." (Carl Sagan)

Ugyebár ismeretes az a tény, hogy Isten nem tudós, a Bibliának pedig ami Isten szava természettudományos vonást kölcsönözni egyenesen értelmetlenség. A Biblia üzenet, mely a mindennapokra szól, azoknak, akik Istent tekintik gondviselőjüknek, megvátójuknak és megtartójuknak, a Biblia erkölcs, mely minden erkölcs felett áll, mert Isten igazságát sugározza, jó példa erre a hazánkban kialakult helyzet, melynek erkölcsi súlyát a legvalóságosabban talán a Biblia igéjének a fényében lehet meglátni, amikor azt mondja az ige: "Izráel fenséges Istene nem hazudik, és nem is bán meg semmit, mert nem ember ő, hogy megbánjon valamit." (1Sám 15,29), a Biblia egy nép történelemkönyve, a Biblia irodalmi műfajokat egymaga összegző bestseller és még sorolhatnám, hogy mi minden a Biblia, de nem a természettudományos értekezés. Tehát ne várjuk, hogy Isten igéjéből a kénsav képletét fogjuk kiolvasni, mert ott sokkal nagyobb dolgok írattak meg, pl. hogy mi a lélek, honnan van, mit tesz velünk Isten, mivégre élünk, miért olyan az ember amilyen, miben rejlik létünk és még ezt is sorolhatnám. Amúgy nem teljesen mindegy a természettudósok számára, hogy a Biblia isteni eredetű irat-e, vagy nem? Ha meg az lenne, akkor ugyis azt mondanák, dehát Isten nincs. Csak az az érdekes, hogy a természettudománnyal soha nem fogja senki sem bebizonyítani, hogy az-e, vagy nem, esetleg van-e isten, vagy nincs.

Cerebrum írta: Ami akárhogy nézzük is, végsősoron csak a vallás hibája.

Szóval akárhogy is legyen, a nyuszika ugyis pofont kap.

Cerebrum írta: Igen ezt értem én, csak egyszerűen nem tudom elfogadni. Ez van. De gondolom ezzel nem leptelek meg.

Természetesen nincs ezzel semmi gond, csak a miért kérdése mindig érdekesebb, mint a puszta kijelentésé, sőt valójában csakúgy állhat meg egyik érv a másik ellen, ha az érv és nem pusztán csak.

Eleniel: frappáns gondolataid mögött inkább látok ellenszegülést és ellenséges indulatot, mint megérteni akarást. Ha Istent meg akarod érteni, akkor el is kell fogadnod azt, hogy Ő cselekszik, a cselekvésnek célja van és nem kicsinyességre, bosszúra és kárhozatra épül, Isten eléggé hatalmas ahhoz, hogy ne legyen ilyen magatartásra szüksége. Kár, hogy az elmúlt időkben sajnos bizonyos emberi érdekek következtében így forgatták át az egészet és ezt a szűrőt igyekeznek ma is továbbörökíteni, de jó tudni egy dolgot, ami talán minden Istenhez vezető út egyik kiindulópontja, Isten szeret, téged is, még akkor is ha te nem Őt, mégpedig úgy szeret, hogy te nem is tudsz róla, sőt nem is akar magához láncolni, csupán várakozik rád is, hogy megismerd Őt. Egészen más Istent kivülről egy szűrőn át, vagy esetleg annélkül tekinteni, gondolkodni róla, és teljesen más belüről, amikor már ismered és tudod szándékait, az utóbbi sokkal valósághűbb és az a csodálatos, hogy mindenkinek adott. Senki sem született úgy, hogy eleve ismerte volna Istent, milyen jó, hogy Ő ismert minket még mielőtt megszülettünk volna.

[size=9:2botfssz]u.i ha valaki a hozzászólásban politikai fefelhangot vél felfedezni, annak jelzem, hogy nem feltétlenül politizálni akartam , hanem példáztatni, ráadásul nem elv ellen, vagy mellett akarok kiállni. Azt viszont hiszem és vallom, hogy Isten igéje megáll a mindennapok történései felett.[/size]