Vallás

Igen egy részletes értekezés jó lenne. Rajtam nem múlik. (Sajnálom, hogy Rahner, Balthasar és Rattzinger kimaradt a felsorolásból!)

Orome írta: Nagyon jó megfogalmazás! Bár a szétválasztást és "elhidegülést" én korábbra tenném. A középkor végére, (Descartes, Galileo, Kepler)hiszen az addigi "egységes" világkép, ebben az időszakban bomlik fel. Ezt jól ábrázolja Shakespeare a Lear királyban és Akira Kurosawa a Ran c. filmben. (Bár ez utóbbi Lear király adaptáció.) Ilyen "dráma" lehetett a világkép megváltozása is. Én teológus vagyok és soha nem hallotam sehol, "egyházikörökben", hogy a tudomány rossz és ördögi ill. ellentétes a hittel.

ez utóbbi tapsztalatodat én is én is csak megerősíteni tudom. Végül is egy teológusnak illik tisztában lenni a hit szerepével. Ha már ott nem tudják, hogy miért van, akkor elég kétségbeejtő állapotok uralkodnának. Pontosan ezért is lehet a 19. század végéről beszélni. Amit te mondasz az szerintem a középkori világképp felbomlását jelentő korszak (aminek alappillére a középkori egyház naiv biblikus világképe, mely nem magyarázni akarta a természeti törvényeket, hanem az Isten uralmát bemutatni a világrendben - magyarán nem az fontos benne, hogy a Föld lapos-e, hanem, hogy Isten jelen van és a központ a Föld, a pokol és a menny) , ezután után még ott a humanizmus és a vele egybekötött nagy egyházi-hitéleti megújulás nyugati korszaka a reformáció. Luther és Kálvin korában még nagyon fontos tényező volt a hitélet. Társadalmi téma volt. Az ezt követő radikális változások ellenére is amikor már racionális felvilágosodásról beszélünk a XVII-XVIII. században, az ortodoxia és a katolikus megújulás kora következik, lezajlik társadalmi szintéren a rekatolizáció (akár Magyarország történetét nézzük) és csupán a XIX század liberális teológiája osztja meg, a tudományt és a vallást. Ekkor kérdőjelezik meg a hit alapigazságait és szedik darabokra a Bibliát (történetkritika, Jézus-kutatás stb.) Majd egy évszázad kell ahhoz, hogy újra összerakják/juk, ezalatt olyan eszmék dühöngnek le, mint a marxizmus vagy a nácizmus, mindkettő sík ateista talajon, a XIX. sz-ban nyertek csak teret (illetve láttak napvilágot és több kárt tettek az emberiség történetében, mint azodáig el bármi, legyen az vallás vagy ideológia vagy éppen politika). Szerencsére azt is kijelenthetjük, hogy ezt a modernnek nevezett érát felváltotta a posztmodern szemlélet, ami már igencsak óvatosan bánik a kérdésekkel, hiszen a történetkritika számos elmélete és „ténye”, állítása dőlt meg idáig. Pontosan teológiai szempontból érdekes, hogy azt, amit racionális tényként kezeltek, kijelentettek az Örök Igazságról ésszerű magyarázatot akartak adni, ez az ésszerűség nem állta meg a helyét és az alaptanítást nem igazán tudja megváltoztatni, befolyásolni. Természetessé vált rögtön a kérdés, hogy az ésszerűség szerepe mi is a vallás relációjában. Ezt boncolgatja kiválóan Eliade. Természetesen a megoldásokban óriási szerepe van a hitnek és az abból fakadó keresztyén magatartásnak, ebből születhetett meg az evangéliumszerűség, a misszió és az ébredés teológiája (Barth, Moltmann, Bonhoeffer, Tillich, Küng stb.). Na ezekről akár részletesebben is érdemes lenne értekezni, mert így még nagyon általános a megvilágítás főleg valaki olyan számára, aki nem ismeri sem a témát sem a hozzá kapcsolódó neveket.

Hmmm, azzal azért vitatkoznék, hogy az "áltudomány nem hitből fakadó magatartás". Erős túlzás volna persze azt állítani, hogy ez mindig így volna, de ettől függetlenül azért láthatunk rá szép példákat, ld. pl. az áltudományos köntösbe burkolt kreacionista badarságokat, amik ugye értelmes (vagy intelligens) tervezés néven futnak (magyarországi mozgalmának, az ÉRTEM-nek élén Tasi Istvánnal, Vaisnava teológussal és lelkésszel vagy mifenével), avagy a fundamentalista iszlám nézetek hírhedt képviselőjét, Harun Yahya-t aki vallásos buzgalmában az evolúcióelméletet a "terrorizmus valódi ideológiai gyökerének" tartja (no comment), és akinek "Az evolúciós csalás" c. firkálmánya is (mint az a bevezetőjéből kiderül) "kizárólag Allah megelégedését keresve" íródott.

adangeleb írta: Föld és Ég

A tudomány és vallás margójára:

A természettudományok és a teológia több évszázadon át éltek együtt egy házasságban. A békés házasság a 19. században romlott meg és a válás utáni vagyonmegosztási perben a teológiának az ég, a természettudományoknak a föld jutott. Ez azt is eredményezte, hogy látszólag kibékíthetetlen ellentét támadt a tudomány és a hit között. Pedig mindkettő az ember sajátja. A tudománynak ugyanis nem a hit az ellentéte, hanem a tudománytalanság vagy az áltudomány, ami nem hitből fakadó magatartás, hanem a ráció tévedései esetleg korlátai. A hitnek pedig nem a tudomány az ellentéte, hanem a hitetlenség vagy az álvallásosság. A kettő között tehát nincs ellentét legfeljebb kreálható egy ilyen feszültség az imént meghatározott alapokból kiindulva.

Nagyon jó megfogalmazás! Bár a szétválasztást és "elhidegülést" én korábbra tenném. A középkor végére, (Descartes, Galileo, Kepler)hiszen az addigi "egységes" világkép, ebben az időszakban bomlik fel. Ezt jól ábrázolja Shakespeare a Lear királyban és Akira Kurosawa a Ran c. filmben. (Bár ez utóbbi Lear király adaptáció.) Ilyen "dráma" lehetett a világkép megváltozása is. Én teológus vagyok és soha nem hallotam sehol, "egyházikörökben", hogy a tudomány rossz és ördögi ill. ellentétes a hittel.

Föld és Ég

A tudomány és vallás margójára:

A természettudományok és a teológia több évszázadon át éltek együtt egy házasságban. A békés házasság a 19. században romlott meg és a válás utáni vagyonmegosztási perben a teológiának az ég, a természettudományoknak a föld jutott. Ez azt is eredményezte, hogy látszólag kibékíthetetlen ellentét támadt a tudomány és a hit között. Pedig mindkettő az ember sajátja. A tudománynak ugyanis nem a hit az ellentéte, hanem a tudománytalanság vagy az áltudomány, ami nem hitből fakadó magatartás, hanem a ráció tévedései esetleg korlátai. A hitnek pedig nem a tudomány az ellentéte, hanem a hitetlenség vagy az álvallásosság. A kettő között tehát nincs ellentét legfeljebb kreálható egy ilyen feszültség az imént meghatározott alapokból kiindulva.

Olvasta valaki a Szajha az útmentén c. könyvet?
Nyugi, nem kell mindjárt rosszra gondolni, a cím csupán Támárra,egy bilbliai nőalakra utal. Nagyon érdekes könyv, olyan, elsősorban ószövetségbeli történeteket tartalmaz és elemezget, amelyek nem igazán élnek a köztudatban. Ha az ember veszi a bátorságot, feltűnik neki, hogy a Biblia,(elsősorban az Ószövetség)tele van olyan dolgokkal, ami felett az olvasó általában átsiklik(erőszak,mészárlás,háború,szex és vérfertőzés).
Félre ne értsen senki, a szerző ezeket a történeteket TÉNYLEG a Bibliából vette, még a Bibliában való helyüket is leírja(pl:Lót és lányai története TEREMTÉS 19:1-38.).

Most már hiszek Istenben , hiszen ez a topic is feltámadt:D

Sziasztok!

Mi történt kihalt a vallás topic?

Na, ezek is eléggé elvarázsolt népek...

Nemrég olvastam egy könyvet a Tao-ról ennek apropójából néhány dolgot megnéztem a Wikipédián, többek közt ezt találtam: www.wicca.hu a hozzászólok nagyrésze tizenéves de akkor is meglepődtem.......

Nem tudom, volt-e már, ha igen, elnézést:

Kar'sa írta:

Kisvakond írta: őőő ha a testamentum (biblia) végrendeletet jelent, akkor Isten megszűnt vagy tervezi vagy igaz az a szemlélet hogy megteremtett és magunkra hagyott?

A probléma ott van, hogy a testamentum nem végrendeletet jelent, hanem olyan írásos művet, melynek szerzője a mű tartalmát igaznak vallja.
Az, hogy ezt mi kétezer évvel később már végrendelet értelemben is használjuk, az egy más tészta.

oh értem

Kisvakond írta: őőő ha a testamentum (biblia) végrendeletet jelent, akkor Isten megszűnt vagy tervezi vagy igaz az a szemlélet hogy megteremtett és magunkra hagyott?

A probléma ott van, hogy a testamentum nem végrendeletet jelent, hanem olyan írásos művet, melynek szerzője a mű tartalmát igaznak vallja.
Az, hogy ezt mi kétezer évvel később már végrendelet értelemben is használjuk, az egy más tészta.

Kisvakond írta: őőő ha a testamentum (biblia) végrendeletet jelent, akkor Isten megszűnt vagy tervezi vagy igaz az a szemlélet hogy megteremtett és magunkra hagyott?

Wow, ez kicsit deista felfogás.

őőő ha a testamentum (biblia) végrendeletet jelent, akkor Isten megszűnt vagy tervezi vagy igaz az a szemlélet hogy megteremtett és magunkra hagyott?

"Mindig hajlamosak voltunk arra, hogy saját isteneket gyártsunk magunknak, és az igazit soha ne fogadjuk el."

Ezen a mondaton jót derültem...

Hát, egyébként olybá tűnik igazi kis mém-párbajt vívnak a vallás- és az UFO-hit mémjei... Dawkins jó kis cikket rittyenthetne belőle.

Höhö...

klikk

Snuffles írta: Nekem se könnyű elviselni a Kárász utcán könyveket áruló jehovást...

OFF: Na én többek között ezért utálok a Kárászon menni (no meg a kéregetők, szórólaposok, aláírásgyűjtők, stb. miatt), legtöbbször ki is kerülöm jó nagy ívben...

Adná az ég, hogy ne csak filmekben létezzenek ilyen emberek. Egyébként ezzel a német apácás sorozattal tegnap találkoztam véletlenül és egészen elcsodálkoztam. Negyedóráig néztem, aztán kinyomtam, de abban egyetértek, hogy több hasonló felfogású apáca (egyéb vallásos személy) kéne, akik nyitottabban állnak hozzá a többi kultúrához és valláshoz, meg úgy egyáltalán a modern dolgokhoz. Nekem se könnyű elviselni a Kárász utcán könyveket áruló jehovást, de ha nem az élete értelméről beszél, akkor mi is megtaláljuk a közös hangot és még a könyveit is megnéztem.

[size=9:3206ypar](Indiánokról meg annyit, hogy a Föld napján a TIK-ben kaptam pólót, amelynek a hátulján egy sokak által ismert idézet van: "Ha kivágtad az utolsó fát, ha kifogtad az utolsó halat, ha megmérgezted az utolsó folyót, rá fogsz jönni, a pénz nem ehető!" Semmi köze a valláshoz, de igazuk van.)[/size]

Ajánlanék pár filmet:
-Misszió (példa a ,,normális" jezsuita misszionáriusokra)

-Papírsárkányok(példa arra is, hogy az iszlám nem csak a szélsőségesekből áll)

-Te jó ég!(vicces, német, apácás sorozat az MTV-n; Lotte nővér szerintem kitűnő példa arra, hogy milyen felvilágosult, modern lehet valaki, aki apáca)

Cerebrum írta: Tény persze, hogy a hindu/buddhista nézet akár felfogható az evolúciós elmélet allegóriájaként is...

Nekem azért (is) szimpatikus, mert finoman, de jelzi, hogy a kérdésfeltevés úgy ahogy van, értelmetlen...

Tény persze, hogy a hindu/buddhista nézet akár felfogható az evolúciós elmélet allegóriájaként is...

Pedig azt hittem a buddhista lesz a befutó nálad

(nálam pl feltétlenül...)

Megint az indián mondta meg a tutit. Az összes többi vallás ilyen szempontból tipikusan az ember mérhetetlen nagyképűségét és önnön felsőbbrendűségébe vetett eltúlzott hitét tükrözi. (Assisi Szent Ferenccel ettől függetlenül azért kezet ráztam volna.)

A muzulmán tudós (khm... "tudós") megjegyzése pedig vicces: "Ha például egy szarvas állat bántott egy szarvatlan állatot, a szarvas állat e tette miatt porrá fog válni." Akkor ezekszerint az összes ragadozó, meg mondjuk a területét, kicsinyeit, stb. olykor agresszíven védő növényevő (hmmm, maradt olyan állat, ami egyik kategóriába sem fér bele?) el lesz ítélve tette miatt?

Gandalf írta:

egy nemzetet rasszista alapon hibáztatni valamiért koránt sem ugyanaz, mint a vallást felelősségre vonni egy egészen más valamiért (aminek ráadásul alapja is van)

Mindkettő a kollektív bűnösség elvén alapszik, tehát az alapok ugyanazok, fügetlenül a végkifejlettől. És ez az alapvetés (mmint a kollektív bűnöség mint jogszerű és létező értékítélet) téves. Ez abszolutizálás és az abszoutizálás a fanatizmus egyik alapköve.

Akkor tehát még egyszer:

Cerebrum (azért, hogy mások elolvassák) lentebb ezt írta: Csakhogy a párhuzam még mindig sántít, mivel ha én azt mondom, hogy x nemzetet hibáztatom y bűnök miatt, akkor az ugye az adott nemzet minden egyes tagjára érvényes lesz, tehát nem teszek kivételt senkivel sem. Vagyis olyan, mintha azt mondanám, hogy a csoki rossz dolog, mert fogszuvasodást okoz, tehát mindenki aki csokit eszik, az kvázi rosszat tesz, mivel szuvasak lesznek tőle a fogaik. A vallásra átültetve a dolgot viszont ez a példa nem egészen így hangozna, hanem inkább úgy, hogy a csoki önmagában véve jó, viszont potenciálisan magában hordozza a veszélyt, hogy fogszuvasodást okoz. Tehát nem azt mondom, hogy a csoki mindenféleképpen rossz, következésképpen be kell tiltani, a csokifogyasztókat pedig eliminálni, így létrehozva a tiszta, ápolt fogúak társadalmát, hanem azt, hogy mindenkinek oda kellene figyelnie arra, hogy a fogszuvasodást elkerülendő rendszeresen mossa a fogait. Az tehát, hogy a vallás potenciálisan felelősségre vonható mint egy olyan eszme, ami táptalaja az ellenségeskedésnek és szélsőségeknek, az még nem jelenti azt, hogy mindenestül rossz volna, tehát mindenki, aki hívő, az alapjában véve rossz ember volna. És éppen ugyanúgy, ahogy képesek vagyunk megtanulni, hogy evés után nem árt fogat mosni, ugyanúgy megfelelő neveléssel a vallás okozta károk is mérsékelhetőek volnának.