Vallás

Igen, természetesen egy és ugyanaz az Isten van jelen mindhárom személyben, hiszen a substantia, a "lényeg" ugyanaz: mindhárom személy osztatlanul és teljesen birtokolja az "istenséget": ezért beszélünk csupán egyetlen Istenről. Ha ontológiaileg próbálnám megközlíteni a kérdést, akkor azt mondanám, hogy amíg mi emberek csak részesülünk az "emberségből", mint kategóriából (hiszen egyikünk sem birtokolja teljes egészében az "emberre" jellemző összes tulajdonságot vagy attribútumot), addig mindhárom isteni személy "tökéletesen, teljesen Isten" - ezért egy, és nem három. Másfelől viszont a személyek között reális különbség is van, ami alapvetően eredési relációikra vezethető vissza: "Az Atya az, aki nemz, a Fiú az, aki születik, a Szentlélek az, aki származik" (ez persze így régies és kissé meghökkentő megfogalmazás - még a IV. Lateráni Zsinaton született - de azért talán rávilágít a dolog lényegére). Szóval én erről a kérdésről azt gondolom, amit egy régi szöveg így fogalmaz meg igen tömören és frappánsan: "A katolikus hit pedig abban áll, hogy az egy Istent a Háromságban és a Háromságot az egységben tiszteljük, sem a Személyeket össze nem zavarván, sem a természetet meg nem osztván: mert más az Atya személye, más a Fiúé, más a Szentléleké; de az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek egy az istensége, egyenlő a dicsősége, és egyképpen örök a fölsége." (Symbolum "Quicumque": DS 75).
Teljesen megértem tehát, Ilmarë, hogy nem akarod Isten lényegét szétbontani, ez szerintem sem lenne igazolható lépés. Másfelől viszont a fentiek segítségével picit vitatkoznék azzal, hogy az egyes isteni személyek egymástól eltérő működései csak "álarcok" lennének, amit Isten attól függően "tart maga elé", hogy éppen melyik működést hajtja végre (már ha szabad ilyen "technikai" szóhasználattal élnem, de talán a hasonlat rávilágít arra, amit mondani akarok). A kettőnk álláspontja közötti különbség apróságnak tűnhet, de mégis rengeteg minden múlik rajta (pl. a Felagund által emlegetett megváltás-kérdés is).
Üdv:
Well

Ilmarë: ez azért nem ilyen egyszerű. Amennyire ezt én megértem, mindhárom isteni személy különböző, mégis egy és oszthatatlan Isten, azaz Jézus semmivel sem kevesebb, vagy nem része mondjuk az Atyának, hanem egy vele.Furcsának tűnhet, de az egyház ezt tanítja (nyilván nem véletlenül )

Well-of-Souls írta: Ilmarë: Teljesen egyetértek Veled abban, amit arról mondasz, hogy Krisztust az Atyához különleges kapcsolat fűzte. De:

Számomra Jézus sokkat több, mint csak a Megváltó. Ő minden együtt. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

Szerény véleményem szerint talán érdemes ebben az ügyben az egyházatyákra hagyatkozni, akik a Krisztus utáni első 5 évszázadban (ami nagyjából és lényegében szentháromságtani és krisztológiai vitákkal telt el) rendkívül jól definiálták (klasszikus filozófiai terminusok - substantia, persona/hüposztaszisz, relatio - segítségével) Krisztus személyét, illetve a Fiú kapcsolatát a Szentháromság többi tagjával. Ezért én inkább azt mondanám, hogy noha a Szentháromság lényegét tekintve egy,

[size=9:3n2cauwy]a XI. Toledói Zsinat megfogalmazása szerint [Symbolum: DS 530]: "Az Atya egészében az, ami a Fiú, a Fiú egészében az, ami az Atya, az Atya és a Fiú egészében az, ami a Szentlélek: azaz egyetlen Isten a természetet illetően",
vagyis
"A három Személy bármelyike az a valóság, tudniillik isteni substantia, essentia, vagyis natura." (IV. Lateráni Zsinat 1215-ben: 2. fejezet: De errore abbatis Joachim: DS 804.) [/size]

mégis azt mondanám, hogy az isteni személyek között valóságos különbség is van.

[size=9:3n2cauwy]"Az Atya nem ugyanaz, mint a Fiú, sem a Fiú nem ugyanaz, mint az Atya, sem a Szentlélek nem ugyanaz, mint az Atya vagy a Fiú." (szintén a XI. Toledói Zsinat). [/size]

Ez a három isteni személy vonatkozásban (relatio) van egymással. Vagyis én azt mondanám, hogy a keresztény egyházak egy Istent hisznek, amelyben három személy van: a lényeg egy, az egymással relatioban levő személyek pedig különböznek.

Minden jót:
Well

Igen értem, hogy az egyház számára ez az elfogadott nézet. Én a magam megtapasztalására hagyatkozom, amikor megpróbálom megérteni Istent és az Ő hozzánk főződő szeretetét. Számomra a három dolog nem elválasztható egymástól. Nekem az Atya a Fiú és a Szentlélek egy dolog, csak más formában jelenik meg ugyanaz. A szerint, ahogy a leginkább elfogadható a jelenléte az adott helyzetben. Hiszen ha ránézel egy rózsára mit látsz? A tüskéit, a szirmait, az illatát érzed, vagy csak a leveleit? Ezek mind a rózsa részei mégis egységes egészet csak maga a rózsa nyújt, ha kicsit hátrébb lépsz és ránézel. Én így gondolok Istenre. Ő a rózsa, a többi hozzá tartozik az Ő része.

Ilmarë: Teljesen egyetértek Veled abban, amit arról mondasz, hogy Krisztust az Atyához különleges kapcsolat fűzte. De:

Számomra Jézus sokkat több, mint csak a Megváltó. Ő minden együtt. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

Szerény véleményem szerint talán érdemes ebben az ügyben az egyházatyákra hagyatkozni, akik a Krisztus utáni első 5 évszázadban (ami nagyjából és lényegében szentháromságtani és krisztológiai vitákkal telt el) rendkívül jól definiálták (klasszikus filozófiai terminusok - substantia, persona/hüposztaszisz, relatio - segítségével) Krisztus személyét, illetve a Fiú kapcsolatát a Szentháromság többi tagjával. Ezért én inkább azt mondanám, hogy noha a Szentháromság lényegét tekintve egy,

[size=9:g3v9eoqt]a XI. Toledói Zsinat megfogalmazása szerint [Symbolum: DS 530]: "Az Atya egészében az, ami a Fiú, a Fiú egészében az, ami az Atya, az Atya és a Fiú egészében az, ami a Szentlélek: azaz egyetlen Isten a természetet illetően",
vagyis
"A három Személy bármelyike az a valóság, tudniillik isteni substantia, essentia, vagyis natura." (IV. Lateráni Zsinat 1215-ben: 2. fejezet: De errore abbatis Joachim: DS 804.) [/size]

mégis azt mondanám, hogy az isteni személyek között valóságos különbség is van.

[size=9:g3v9eoqt]"Az Atya nem ugyanaz, mint a Fiú, sem a Fiú nem ugyanaz, mint az Atya, sem a Szentlélek nem ugyanaz, mint az Atya vagy a Fiú." (szintén a XI. Toledói Zsinat). [/size]

Ez a három isteni személy vonatkozásban (relatio) van egymással. Vagyis én azt mondanám, hogy a keresztény egyházak egy Istent hisznek, amelyben három személy van: a lényeg egy, az egymással relatioban levő személyek pedig különböznek.

Minden jót:
Well

Felagund írta: Ilmarë: amit írsz, az eléggé érdekesen jön össze a keresztény tanításokkal...
Azzal, hogy Jézust megölték, ő ezzel megváltott minket, és ezért - paradox módon - meg kellett, hogy öljék, és ezt Ő is tudta.
Számtalan esélye lett volna, hogy megmeneküljön, de akkor mi lett volna velünk?

Hmm, keresztény tanok??? Számomra Jézus sokkat több, mint csak a Megváltó. Ő minden együtt. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Isten saját képe az gyenge és esendő ember, és a tökéletes szeretet. Jézus maga mondta, az egyház mi magunk vagyunk. Mindenkiben ott van az a kis rész, amit Istentől kapott. A lelke az.
Nem Ő sose tette volna meg Felagund. Ott a kertben talán, egy pillanatra megfordult a fejében, de szerintem nem gondolta komolyan, hogy elmenekülhet. Az emberek szemében Jézus csak hazúg és csaló volt, ezért hagyták meghalni. Az akkori kor elítélte őt. Számukra érthetetlen volt a kapcsolat, ami az Atyához fűzte...

Ilmarë: amit írsz, az eléggé érdekesen jön össze a keresztény tanításokkal...
Azzal, hogy Jézust megölték, ő ezzel megváltott minket, és ezért - paradox módon - meg kellett, hogy öljék, és ezt Ő is tudta.
Számtalan esélye lett volna, hogy megmeneküljön, de akkor mi lett volna velünk?

Találtam egy cikket a [cinematrixon]:

Brian megküzd A Passióval
2004/03/24

„Mel vagy Monty? A Passió vagy a Python?” – így hirdetik majd a reklámok a Monty Python társulat híres-hírhedt bibliai szatíráját, a Brian életét, amely bemutatója 25. évfordulója alkalmából áprilisban ismét mozikba kerül Amerikában.

A BBC híre szerint a Rainbow nevű forgalmazó New York, Los Angeles és más nagyvárosok mozijaiban fogja vetíteni a Brian életét, amelynek újbóli bemutatását azért tartja fontosnak a Rainbow elnöke, Henry Jaglom, mert „ellensúlyozhatja A Passió körüli hisztériát” és „alternatívát kínál”.

A hazánkban is kultuszfilmnek számító Brian életének főhőse názáreti Brian, akit az emberek tévedésből a megváltójuknak gondolnak, és akit a rómaiak keresztre feszítenek. A film, amely csak George Harrison anyagi segítségével valósulhatott meg, miután az EMI visszariadt a finanszírozásától, annak idején óriási botrányt, sokan istenkáromlással vádolták, és voltak, akik megpróbálták elérni a betiltását.

A Python-tagok állításuk szerint a Brian életét sosem szánták a kereszténység elleni támadásnak, csupán a bibliai filmeket és az intoleranciát akarták kigúnyolni.


Szóval szőrnyű, hogy az ördög mindig működik...

Sziasztok! Csak most találtam meg ezt a topicot. De nagyon örültem Szerintem Mel Gibson nagyon jól megcsinálta a filmet, mert arra próbált magyarázatot keresni, hog miért is történt az egész, és úgy érzem, ez az egyedüli Jézusos film, amelyik nemcsak a látványra fekteti a hangsúlyt.

Dínchamion írta: Nem elveszítette a hitét, hanem elhagyta az Úr... Ez különbség! :nono: Attól még, hogy hiszek vmiben, elhagyhat Isten, de ha elvesztem a hitem, akkor tökmindegy, h velem van-e vagy sem.

Remélem érthető.

[size=9:2ujvs1vi]Csak gondoltam ezt megjegyzem. Fentiek persze szvsz.[/size]

Érthető, igen. De valóban elhagyta volna? Hisz' eleve ezt volt megírva, Isten nagyon jól tudta, hogy ez fog történni, tulajdonképpen ezt is akarta, mert így adta meg a lehetőséget az embereknek arra, hogy bűnbocsánatot nyerjenek. Szembesítette az embereket a saját tettükkel, azzal, hogy megölték Jézust, valahol Istent tagadták meg, hiszen Jézus belőle származott. Ahogy számtalan más néven ismert alakja is volt, úgy Jézus is Isten földi énje volt, egy rész ember, egy rész Isten. Jézusnak pedig, ez volt a sorsa, le kellett vetnie az emberi testet, hogy Atyja mellé állhasson. Isten nem hagy el senkit, hacsak magad nem döntesz úgy, hogy nem fogadod el őt. De még ekkor is próbálkozik, hogy elérjen. Az út hozzá szűk csapás, folyton kanyarog és nagyok rajta a kitérők, de aki Őt keresi, visszatalál a szűk csapásra újra és újra. Én így látom a dolgot.

Finwe írta: Üdv!

Mondja el nekem egy hívő legyen szíves, hogy hogyan értelmezi azt amikor Jézus azt mondja, hogy az Úr elhagyta őt! Hogyan lehetséges, hogy Jézus elveszítette a hitét?

Nem elveszítette a hitét, hanem elhagyta az Úr... Ez különbség! :nono: Attól még, hogy hiszek vmiben, elhagyhat Isten, de ha elvesztem a hitem, akkor tökmindegy, h velem van-e vagy sem.

Remélem érthető.

[size=9:3simzpf5]Csak gondoltam ezt megjegyzem. Fentiek persze szvsz.[/size]

Az egyház (vagy legalábbis egy kis része, a plébániánk) olyannyira támogatja a filmet, hogy a káplánunk lefoglalta a komplett Művész mozit az egyik jövő hétfői előadásra, és a 200 jegy villámsebességgel elfogyott.

Ezen kívül olvastam recenziókat magasrangú egyházi emberkéktől, és általában azt mondják, hogy naturalista, de jó, mert megmutatja, hogy Jézus mennyit szenvedett értünk...

Finwe írta: Meg fogom nézni, de őszintén szólva biztos vagyok benne, hogy a Mel Gibson féle Jézusnak semmi köze a Bibliai jézushoz. Ez már sajnos az előzetesből egyértelmű számomra (mintahogy egy McDonalds szendvics reklámját látva sem gondolom, hogy az étteremben valami különleges új ízt kapok egy új szendvicsben)

Azthiszem ezt Gibson úr kifogásolná. Mivel ő Jézusról készített filmet, méghozzá a maga véres valóságában. Nem az életéről, hanem a haláláról. Nézzed meg és rájössz, az előzetessel ne törődj.
A történet a Getszemáné-kertbeni virrasztástól kíséri az utolsó 12 óra eseményeit. Jézus élete csak villanásként jelenik meg benne. A lényeg a szenvedés, amit Jézus keresztül ment.

Finwe írta: Meg fogom nézni, de őszintén szólva biztos vagyok benne, hogy a Mel Gibson féle Jézusnak semmi köze a Bibliai jézushoz.

1.) Jézus nagybetű
2.) Ezt meg honnan veszed? (és hogy gondolod, hogy ezt így ex catedra kijelented, hogy biztos?)

Meg fogom nézni, de őszintén szólva biztos vagyok benne, hogy a Mel Gibson féle Jézusnak semmi köze a Bibliai jézushoz. Ez már sajnos az előzetesből egyértelmű számomra (mintahogy egy McDonalds szendvics reklámját látva sem gondolom, hogy az étteremben valami különleges új ízt kapok egy új szendvicsben)

Finwe, ha meg akarod érteni nézzed meg Mel Gibson Passió című filmjét. Zseniálisan ábrázolja az utolsó 12 órát, Jézus elfogatásától számítva...

Finwe írta: Üdv!

Mondja el nekem egy hívő legyen szíves, hogy hogyan értelmezi azt amikor Jézus azt mondja, hogy az Úr elhagyta őt! Hogyan lehetséges, hogy Jézus elveszítette a hitét?

Nem veszítette el. A kereszten az ember halt meg, akit bűnösnek kiáltott ki a többi embertársa, a saját fajtája, akit meggyötörtek, megvertek, megaláztak, aki a félelmtől kétségek közt gyötrődve a kínok kínját élte meg. A kereszthalál lassú, több mint 12 órás agónia. A saját tested önmagába fulladása, ahogy sejtről sejtre iszonyú fájdalmak és kínok közt gyötrődsz... A halálfélem pedig felerősít minden másodpercet, megnyújt minden lélegzetvételt és tudatosul benned a fizikai elvesztése mindannak, amit addig szinte természetesen simult a testedhez. Ott a kereszten Jézus ember volt, de ha elveszítette volna a hitét, soha sem támadhatott volna fel...

Üdv!

Mondja el nekem egy hívő legyen szíves, hogy hogyan értelmezi azt amikor Jézus azt mondja, hogy az Úr elhagyta őt! Hogyan lehetséges, hogy Jézus elveszítette a hitét?

Ilmarë: Én értem mire gondolsz. Szeretném, ha írnál privit, ebben az ügyben-ha lehetne.

És szabad elmondanod nekünk is, hogy, hogy ki ő, miért van veled, miért pont ő van veled?

És ha nem vagyok indiszkrét: mi történt, hogy az életed veszélybe került?[/quote]

Hiszel abban, hogy angyalok léteznek? Különböző féle angyalok? Ha igen, akkor úgyis tudod a választ, ha nem megértem. Egyébként mindenkinek van egy őrangyala, akkor is ha meg akarja ismerni, vagy el akarja fogadni, akkor is ha nem. Én a legnagyobb szerencsémre megismerhettem őt, mégha nem is a legszerencsésebb módon... De örülök, hogy megköszönhettem neki. Azt inkább nem mondanám el, hogy kicsoda ez rá tartozik, de azt, hogy miért jött igen. Azért, hogy megvédjen önmagamtól, és megvédje azt, ami sosem volt az enyém, ha nem tenné, már születésemkor meghaltam volna, még az anyám méhében. Anyám szerint nyugtalan magzat voltam állandóan mocorogtam és forgolódtam, addig, amíg feltekertem magam a köldökzsinórra, aztán valamiért addig rugtam anyám hasát, amíg meg nem repesztettem a magzatburkot. A doki szerint ha nem tettem volna, egy két nap múlva már csak a hullám jött volna ki... Másfél évesen leestem az ágyról ugra bugra közben, s csak néhány centin múlott, hogy a fejem nem sorolta le a polcsort, a vállam csúnyán eltört ugyan de megúsztam, 5 éves koromban közel voltam ahhoz, hogy belefulladjak a medencébe, s engem csak az izgatott, hogy milyen szép, ahogy a fény megtörik a víz felszínén, s látszik a medence alján... S időről időre megúsztam dolgokat, amik végződhettek volna nagyon csúnyán is. Beleturkáltam dolgokba, amikbe nem szabadott volna, valami húzott a rossz felé, és valaki mindig vissza tudott fordítani. Magamra szabadítottam egy csomó gonosz dolgot, naívan, ostobán azt hittem, csak játék, s ezek eleinte csak figyelmeztettek arra, hogy baj lesz, de aztán meg is mutatták mi az. Ha nem segít rajtam az őrangyalom akkor ott talán fel sem ébredek, s a halál okának simán szívrohamot állapítottak volna meg...

Ilmarë írta:

Brisa írta:

Ilmarë írta: Ezzel én is szembesültem már néhányszor, de amióta ismerem a segítőmet, és elmesélte miért van velem, és még sok minden mást is, egyszerűen képtelen vagyok nem elhinni, amit mondott. Olyan egyszerű, olyan kézenfekvő, hogy pont ezért nem tudják sokan megérteni és elfogadni.... De jó találkozni olyanokkal, akik így gondolkodnak, mert még inkább erősödik a belső hang

Miket mesél ez a segítő?

Leginkább arra adott választ, ami engem érintett, hogy miért van velem, miért ő van velem, hogy ő kicsoda, és hogy miért nem szabad a szellemvilágban turkálni, mik a veszélyei az egyedre nézve, és a lélekre nézve, aki benne van. Ilyenek.

És szabad elmondanod nekünk is, hogy, hogy ki ő, miért van veled, miért pont ő van veled?

És ha nem vagyok indiszkrét: mi történt, hogy az életed veszélybe került?

Csak még valamit, én abszolút realistaként álltam eddig minden ilyen kérdéshez, soha sem hittem el, csak amit a sajtát két szememmel láttam, vagy érzékeltem. Naívként próbálgattam kutatgatni dolgok után, legyintve minden intelemre, s a bibliát is csak szép meseként kezeltem. Azon meg jót mulattam, hogy gonosz így gonosz úgy. Hát olyan pofont kaptam tőle, amit soha sem fogok elfeledni. Neki csak egy mozdulatába kerül, hogy keresztülszántsa mindazt, ami most még létezik, s azt élvezi, ha mi félünk és rettegünk tőle, mert ettől lesz ő erősebb. Hálás vagyok a segítőmnek, hogy akkor azon az éjszakán mellettem volt, ahogy mindig is egész életemben, s erőt adott, hitet mert ha nincs én meghaltam volna...
S azt tette végképp hihetővé számomra mindazt, ami akkor történt, hogy a kutyám, aki velem alszik egy szobában, egész éjjel hörgött, morgott álmában, és egyszer még láttam is az asztrál testét, ahogy mögém fekszik az ágyon és ugyanarra a pontra néz, oda hörög, ahol én láttam egy alakot, de amint odanyúltam, hogy lecsitítsam, ő nem ott volt, hanem a helyén, álmában hörögve s az orra pont arra nézett, ahol az alak is volt. És nem csak ő, de a bátyám és az anyám is forgolódott, nyöszörgött egész éjjel, mialatt én az életemért harcoltam...

Gandalf írta:

miért nem szabad a szellemvilágban turkálni, mik a veszélyei az egyedre nézve, és a lélekre nézve, aki benne van

Hú, ez érdekelne engem, kifejtenéd részletesebben?

Ha ezzel meg tudom akadályozni a bajt, igen. Azt mondta, hogy ha ajtót nyitunk a szellemvilág és a mi világunk között, ott nem csak a jók akarnak átjönni, de a rosszak csak igazán. S ők akármekkora is a rés átfúrják magukat, és ha egyszer itt vannak rengeteg bajt tudnak okozni. És van, hogy el akarják ragadni azt a kis részt, amire a segítők vigyáznak, hogy helyette ők uralják az egyedet. Azt mondta Isten azért nem engedi, hogy a két világ talákozzon, mert mi nem értenénk meg a szellemek világát, ők meg ki akarnák használni a miénket, mert lévén fizikai korlátjaik nincsenek és bármit meg tudnak tenni, de vágyják az anyagi világ minden örömét. Azt is mondta, hogy vannak olyan emberek, akiknek a tudata nyitva van a két világra, ha tudják ezt, sosem élnek vissza ezzel a tudással és megtanulták kezelni ezt, de ha nem, akkor állandó támadásnak vannak kitéve, és előbb vagy utóbb beleőrülnek, ők olyanok, akár a skizofrének. Folyton hangokat hallanak, folyton furcsa dolog veszi körül őket, és állandóan rettegnek...Szóval az ilyen történeteknek, és filmeknek, amikre én eddig csak legyintettem van alapja. S amit a saját bőrömön tapasztaltam, csak alátámasztja ezt. Sőt, ha megnézitek a K-Pax c. filmet akkor méginkább értitek majd. Én nem akartam valami miatt megnézni, de azután, hogy a segítőm mit mondott, megnéztem és lúdbőrözött a hátam, mert pontosan úgy volt benne sokminden, ahogy átéltem...

Brisa írta:

Ilmarë írta: Ezzel én is szembesültem már néhányszor, de amióta ismerem a segítőmet, és elmesélte miért van velem, és még sok minden mást is, egyszerűen képtelen vagyok nem elhinni, amit mondott. Olyan egyszerű, olyan kézenfekvő, hogy pont ezért nem tudják sokan megérteni és elfogadni.... De jó találkozni olyanokkal, akik így gondolkodnak, mert még inkább erősödik a belső hang

Miket mesél ez a segítő?

Leginkább arra adott választ, ami engem érintett, hogy miért van velem, miért ő van velem, hogy ő kicsoda, és hogy miért nem szabad a szellemvilágban turkálni, mik a veszélyei az egyedre nézve, és a lélekre nézve, aki benne van. Ilyenek.

Ilmarë írta: Ezzel én is szembesültem már néhányszor, de amióta ismerem a segítőmet, és elmesélte miért van velem, és még sok minden mást is, egyszerűen képtelen vagyok nem elhinni, amit mondott. Olyan egyszerű, olyan kézenfekvő, hogy pont ezért nem tudják sokan megérteni és elfogadni.... De jó találkozni olyanokkal, akik így gondolkodnak, mert még inkább erősödik a belső hang

Miket mesél ez a segítő?

Találtamegy rettentő jóidézetet: A tudomány megmutatja, hogy milyen a világ, a vallás pedig azt, hogy milyennek kéne lennie.
Ilmarie: pedig realista vagyok

A vallások az én szememben egy-egy magyarázatrendszert nyújtanak az ismeretlen dolgok felfoghatóvá vagy leképezhetővé tételére. És ide jön a "hogyan képzelem el Istent" kérdés: Isten "képe" csak olyan absztrakciók kombinációjából alakulhat ki, amelyet már korábban megismertem. És ahogy gyarapszik az ismerethalmazom, újra és újra rájövök: "de naív voltam fél évvel ezelőtt..."[/quote]

Ezzel én is szembesültem már néhányszor, de amióta ismerem a segítőmet, és elmesélte miért van velem, és még sok minden mást is, egyszerűen képtelen vagyok nem elhinni, amit mondott. Olyan egyszerű, olyan kézenfekvő, hogy pont ezért nem tudják sokan megérteni és elfogadni.... De jó találkozni olyanokkal, akik így gondolkodnak, mert még inkább erősödik a belső hang