Vallás

Ja az Utolsó Ítélet után. Lesz pokol, nem mindegy, hogy mikor? Ha Isten szeretete végtelen, nem létezhet a pokol!

Á, igen, az asszociációs készség... Nos, az Utolsó Ítélet előtt, az ember életében hol is van szó Pokolról?

Az ítélet mindig a bűnnek , és nem a bűnösnek szól.

És a pokol?

Andageleb, az általad feltett kérdésekre utoljára olyan indoklást hallottam, hogy az összes pápa Péterhez hasonlóan Krisztus földi helytartója, őneki pedig Jézus mondta feltámadása után az evangélium szerint: "Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is..." No persze ezzel legitimáltak néha cifrább dolgokat is mint a szentté avatást, de alapvetően mégis innen eredhet a dolog.

Más: Nem értem, miért lenne a kereszténység azáltal elszúrva, hogy szerepel benne a bűn és az ítélet, amikor ott van az erény, a megbocsátás, és nem utolsósorban a szabad akarat is. Így tehát (szvsz) ha egy keresztény ember bűnt követ el - mint akárki más, hiszen végülis emberből van ő is - nem kell kétségbeesnie, hiszen bűneit megváltotta Jézus, neki csak el kell ezt hinnie, emlékeztetnie rá magát, és ebből következően megbánni bűneit. Szó nincs arról, hogy a bűnbánat meddig tartson, és milyen gyakorlatok következménye kell hogy legyen. No persze a súlyos bűn más tészta, azon már csak az erre a célra foganatosított szentgyónás segít, ami megint csak nem olyasmi, amin kötelező lenne meghatározott időközönként "átesni"... Alapvetően a lényeg az, hogy Isten szeret minket, és ezen az se változtat, ha elfordulunk tőle: a bűnbánatunkra nem Neki van szüksége, hanem nekünk Ebből eredően nem kell senkinek attól félni, hogy ha keresztény lesz, onnantól be van zárva egy akolba, és nem mehet sehová sem kedvére. Ami szép az egészben, hogy az evangéliumban is több helyen azon van a hangsúly, hogy a megtérőkben még nagyobb öröme telik Istennek, mint a már hívekben (vagy az önmagukat hívnek titulálókban ); az ítélet mindig a bűnnek, és nem a bűnösnek szól.

Hiába tart önmegtartóztatást az, aki Isten kedvében akar járni, észre fogja venni, hogy az útja akadályokkal van tele. Például elhatározza a nemi önmegtartóztatást. Ez olyan, mintha a vulkán azt mondaná, namárpedig én most nem török ki. S egy darabig bírja, bírja, izzad, szenved, ordít, s közben mindazt, ami akadályként jelentkezik, a sátán megkísértéseként fogja fel. Majd félrelép, s enged a csábításnak. A'la Csokoládé című filmben a kedves polgármester. Élvezi az örömöt, a kéjt, a szenvedélyt, ahogy kitörhet, ahogy csókolhat, ahogy habzsolhat. Majd észhez térvén azt mondja, az átok beteljesült, és sokáig tartó bűnbánatot tart, hogy kiengesztelje a saját lelkiismeretét, azaz Istent.

A tapasztalat azt mutatja, s magam is úgy gondolom, hogy az önmegtartóztatás már a kezdetek kezdetén sikertelenségre van ítélve. Ahogy a szerelem megszületése egyben annak halálát is jelenti. Nincs sikeres önmegtartóztatás.

Engem az ébresztett rá ennek igazságára, hogy a Nap mindig felkelt, és aztán le is nyugodott. Aztán megint felkelt, aztán megint lenyugodott. Aztán a meleg után hideg jött, a hideg után meleg. Aztán az önmegtartóztatás után jött a szenvedély, aztán megint önmegtartóztatás, aztán megint a szenvedély. Lényegében tehát minden mindegy. A rosszat felváltja a jó, s a jót felváltja a rossz. Ahogy egy híres rajzfilmhős, Treize Koshrunada mondotta volt: az ember attól ember, hogy harcol. Ahogy a természet elemei is megvívják egymással a maguk harcát. Ciklikusság, dualizmus, szent pillanatok.

Azt hiszem az Istennek talán az a legkedvesebb, ha az ember felismeri eme természetes folyamatokat, és engedi, hogy létük átjárja egész testi és lelki mivoltát.

üdv

buddha jó csávó volt, szép a története, csak kár hogy a személytelen filozófia bukik.

De a tibeti szívszutra gyönyörű

Felagund írta: Az előbbi egy igen örvendetes dolog, az utóbbival sincs semmi probléma, mert a végső döntést Te hozod, és a jutalom is a Tied lesz

Ez mind nagyon szép, és így is van, de EZÉRT KELL AZ EMBERNEK NAGYON JÓL ISMERNIE ÖNMAGÁT, hogy átlássa, valóban belső késztetésnek/hívásnak, vagy csak külső nyomásnak engedelmeskedik.
Mint sok más, ez se olyan egyértelmű, mint amilyennek elsőre tűnik!

Alyr Arkhon írta: Felagund: nem a "mai világra" gondolok. Hanem arra, hogy azért tartóztatod meg magad, mert belső késztetést érzel rá (azaz Isten hat rád) vagy azért mert más emberek azt mondják, ez Isten szerint jó...

Ezzel en is nagyon egyetertek. A ketto ket nagyon kulonbozo dolog.

Alyr, nemtom ismered-e, van egy jo kis buddhizmussal foglalkozo magyar lap ha erdekel, van benne par rovidebb tanitas is, nezd meg ha van idod (meg akit meg erdekel).

Tari Buddhista Meditacio Kozpont

Beleg

Alyr Arkhon írta: Felagund: nem a "mai világra" gondolok. Hanem arra, hogy azért tartóztatod meg magad, mert belső késztetést érzel rá (azaz Isten hat rád) vagy azért mert más emberek azt mondják, ez Isten szerint jó...

Az előbbi egy igen örvendetes dolog, az utóbbival sincs semmi probléma, mert a végső döntést Te hozod, és a jutalom is a Tied lesz

Well-of-Souls

ebben a kérdésben, ha jól sejtem, a katolikus és a protestáns egyházak állásfoglalása különbözik egymástól

Pontosan így van, és mivel hajlok az ökumené felé ezért nem szeretnék effelett vitázni, annak ellenére sem, hogy nem tudom mit fedhet az a jelentés, hogy kannonizált Szent. De ha a kánon szó alapjelentését veszem figyelembe, akkor valahogy az jön ki belőle, hogy valamiféle megfeleltetésnek van alárendelve ez a szentség. Na már most hogy a pápa, vagy akárki eldönti a katolikus egyházban, hogy X, vagy Y Szent lesz, ezzel a legnagyobb mértékben nem tudok egyet érteni.
1 Nem mert ki ő, hogy dönthet affelől, hogy valaki Szent legyen. A Biblia világosan írja, nem kételkedhetünk senkinek sem a hitében, és nem osztáljozhatjuk semmilyen módon a hitet. Ha nekem, vagy neked van hited, akkor az semmivel sem alábbvaló, mint a más hite, vagy semmivel sem feljebbvaló.
2 A pápa, vagy a katolikus egyház , nem tudom hogy tud egyszerüen Szentté avatni. Ha jól tudom a Szentek magasabb helyet foglalnak el, mint a pápa, ebben a felépített hiearchiában, hiszen "közbenjárnak". Na most már, hogy képes az egyház erejét felülmúló dolgokra, vagyis arra, hogy valakit szinte Istennel egyranguvá (mondom szinte) tegyen. Erre az aktusra sehol senkit nem jogosít fel a Biblia, sőt még példát sem találunk rá. A Szentekkel kapcsolatban ezután következne az én nagy kételkedésem, mégpedig az ő közbenjárásuk és imádatuk (hozzuk való imádkozás), ami sehogy nem fér bele az én kálvinista fejembe.
Nos a legelején beszéltem az ökumenéről, ezért nem akarom ezt nagyon forcírozni, hiszen van sok olyan elem a katolikus egyházban ami nagyon építő tud lenni egy ember életében.

Tudomásom szerint kétfajta kánon van, (legalábbis amelyek szerint ma a világon a Bibliák bármilyen nyelven összeállnak): az egyik amiben benne vannak az apokriff íratok (azaz alexandriai), a másik meg az amiben nincsenek benne (az eredeti zsidó kánon), most hadd ne vizsgáljuk a történelmi hátteret. Az Újszövetség mindkét esetben ugyanaz. Károli Gáspár az apokriff íratokat is lefordította, de azt később kivették a Károli Bibliából, ugyanis nem tartoznak hozzá a kannonizált Szentíráshoz, amit a Református Egyház protestán mintára elismer.

Felagund írta:

Alyr Arkhon írta: És persze abban van valami, hogyha valaki önszántából lemond vágyairól és egyéb világi hívságokról, hogy elmélyüljön önmagában és a világ rejtelmeiben, én csak ennek külső hatásra történő alkalmazását nem szeretem.

Ezt hogy érted?
Úgy értem ez a mai világ pont nem a nemi önmegtartóztatást követeli meg...

Alyr szvsz az erőltetett "templomba járatásra" céloz, amit sajna sok gyerekkel űznek a szülei.
Elcincálják a templomba (ami elég nagy sokk, ha az Atya történetesen nem igazán jól végzi a hivatását), és várják, hogy magától jöjjön rá mindenre, ahelyett, hogy kibontakoztatnák és megvilágítanák előtte, miért is olyan szép ez.

Igaz, hogy minden embernek magának kell eltalálni az Úrhoz, de a gyermeknek mi adjuk a szárnyakat. Repülni nem taníthatjuk, de a szárnyait mi adjuk rá, mert mi "hoztuk létre".

Cica, amit írsz, abban igazad van.. részben.
De részben te is félreértesz minket.

Meg kell válogatni, kinek adod oda magad. Azzal az emberrel( AZZAL AZ EGY EMBERREL, tenném hozzá!), akit TÉNYLEG neked szánt az ég, elmondhatatlan gyönyörűség az együttlét, és a Jóisten azt akarja, hogy EZT ismerjük meg, ezért állította elénk a törvényt, hogy ennek fényében hátha megfontoltabban ítélünk, és adott nekünk értelmet, hogy ítélhessünk.
És persze szabad akaratot, hogy azt tegyük, ami jólesik, DE SAJÁT FELELŐSSÉGRE!


Fel kell ismerni, mikor van itt a helye és az ideje IGAZÁN a dolgoknak.
És ez iszonyúan nehéz.

Én pl. nem ismertem fel, és most iszom a levét...

Alyr Arkhon írta: Persze, ha jobban belegondolok, a Buddhizmus célja is az, hogy az ember elérje a vágy nélküli létet amikor már nem kell újjászületnie.

Bocsika hogy belepofadzok de gondoltam egy kis helyreigazitas:
A Buddhizmusban nem az a cel hogy elerd a vagy nelkuli letet, hanem az hogy a vagy megjelenese ne befolyasoljon semmilyen szinten. Mint a felhok amikor atusznak az egen. Megjelenik a horizonton, atuszik, majd eltunik a horizonton.

Alyr Arkhon írta: És persze abban van valami, hogyha valaki önszántából lemond vágyairól és egyéb világi hívságokról, hogy elmélyüljön önmagában és a világ rejtelmeiben, én csak ennek külső hatásra történő alkalmazását nem szeretem.

Ezt hogy érted?
Úgy értem ez a mai világ pont nem a nemi önmegtartóztatást követeli meg...

Cicafül írta: Mégiscsak le lett harapva a fejem...

Tehát:
Felagund: azért ezeknek a dolgoknak, mindig van céljuk, és azután a tálalás milyensége dönti el, hogy érdemes-e betartani, vagy sem. Ha manapság is hasonlóan főben járó bűn lenne a sex, és nem utolsó sorban, hasonló retorziókkal járna, akkor valószínű, hogy kevesebb lenne a nemi betegség. Ám azt az ideológiát már nehezebben tudják elhitetni a mai világban.
De nagyon kérlek, ne bántódj meg, mert azt nagyon nem szeretném! Remélem nem lesz harag! Ez csak az én, szubjektív véleményem.

Cica: szó sincs róla, ahhoz még nagyon kell erőlködnöd, hogy megharagudjak rád

Azt hiszem nem értettél meg: ha ezt a törvényt elfogadjuk isteninek (mondjuk, fogadjuk el!) akkor egyszerűen nincs szükség magyarázatra. Isten nem köteles megindokolni a döntéseit, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy ő Isten! Aztán meg az, hogy az emberek ezt hogy tálalják, az már majdnem mindegy, ha a lényeg csorbítatlan marad...

Alyr Arkhon írta: De...
Én is kíváncsi lennék, hogy miért kedves istennek ez?

Persze, ha jobban belegondolok, a Buddhizmus célja is az, hogy az ember elérje a vágy nélküli létet amikor már nem kell újjászületnie.

A kereszténységben a vágyat nem megszüntetni kell, csak ellenálni neki, ez a nagy teljesítmény

Mégiscsak le lett harapva a fejem...

Tehát:
Felagund: azért ezeknek a dolgoknak, mindig van céljuk, és azután a tálalás milyensége dönti el, hogy érdemes-e betartani, vagy sem. Ha manapság is hasonlóan főben járó bűn lenne a sex, és nem utolsó sorban, hasonló retorziókkal járna, akkor valószínű, hogy kevesebb lenne a nemi betegség. Ám azt az ideológiát már nehezebben tudják elhitetni a mai világban.
De nagyon kérlek, ne bántódj meg, mert azt nagyon nem szeretném! Remélem nem lesz harag! Ez csak az én, szubjektív véleményem.

Alyr: azért van különbség az emberi és az állati együttlét között... És nem arra gondoltam, hogy mindig és mindenhol. Csupán arra, hogy maga a gyönyör kedvéért, annak átéléséért, a másik emberért. Hisz ez különböztet meg minket az állatoktól - ők csak a fajfenntartást látják benne. Ezt mért szeretné valaki v valami megtiltani, korlátozni és utána még azt is mondani rá, hogy ez jó volt. Akkor mért nem örülök neki?

én már látom, hogy meg leszek utálva....

Ery írta:

Cicafül írta:
Le lehet lőni, meg moderálni, meg hasonlók - ha nem ide tartozik....de azért megkérdezem:
Mért kell elnyomni valamit? Valamit, ami természetes? Már egy ideje tudjuk, hogy az elfojtások soha nem vezetnek jóhoz - mért kell ezt még eröltetni is?

Bocsánat, valószínű, hogy ez inkább filozófiai, mint vallási kérdés...bár azért nem bánnám, ha választ kapnék rá.

Már Arisztotelész is megmondta, hogy a túlzásoktól tartózkodni kell.

Én meg nem azt mondtam, hogy mindenkinek tökéletesen önmegtartóztató életet kell élnie, mert akkor rövid úton kihalna az emberiség (by: Szent Ferenc, Napfivér, Holdnőver ) csak annyit, hogyha valaki ezt betartja, az kedves Istennek!

[size=9:2ieqo0vh]Úgy érzem félreértés esete forog fent... [/size]

Cicafül írta:
Le lehet lőni, meg moderálni, meg hasonlók - ha nem ide tartozik....de azért megkérdezem:
Mért kell elnyomni valamit? Valamit, ami természetes? Már egy ideje tudjuk, hogy az elfojtások soha nem vezetnek jóhoz - mért kell ezt még eröltetni is?

Bocsánat, valószínű, hogy ez inkább filozófiai, mint vallási kérdés...bár azért nem bánnám, ha választ kapnék rá.

Már Arisztotelész is megmondta, hogy a túlzásoktól tartózkodni kell.

Cicafül írta: Öhh...azért én még mindig úgy gondolom, hogy az isteni törvényeket emberek alkották embereknek....de ez az én véleményem.

Nem egészen fér a fejembe, hogy egy ember miért alkotna ilyen (alaptermészetétől elütő) törvényt...

Nekem is lenne egy hozzaszolasom.
Figyelem egy ideje a topicot - annak ellenere hogy nem irok bele - es ugy veszem eszre mintha jonehany hozzaszolasbol tulzott onbizalom aradna, hogy "en tudoma frnakot". Bar lehet hogy ez nem a legpontosabb megfogalmazas arra amit gondolok ez ugyben.

Nem mintha en jobb lennek, de kulonosen szembeotlo mikor nehany hozzaszolas megitel masokat hogy ki mire kepes mire nem. Attol fuggetlenul hogy igaz-e vagy nem.
Meg ennyire se iteljunk mar emberek!
Nekunk az a dolgunk hogy gyakoroljunk, legjobb lelkiismeretunk szerint, nem pedig az hogy azt figyeljuk hogy a masik mire kepes es mire nem. Es az sem a mi dolgunk hogy azon vitazzunk masokkal hogy ez vagy az a szent autentikusabb-e.
Az a dolgunk hogy azon "vallasi" utmutatasok szerint eljunk tiszta lekliismerettel, amit magunkenak elfogadunk, es ne akarjuk masoknak megmondani a frankot, hogy "na te ezt nem tudod, de en majd elmeselem neked te szegeny tudatlan".

Mindenki magaval foglalkozzon, azt hiszem mindenkinek van min dolgozni es ne okoskodjunk allandoan. Az semmi jora nem vezet. Igenis mindenki gyarlo, de azert adjuk meg a lehetoseget hogy vannak kozulunk akik elorebb jarnak az utakon es vannak akik hatrebb. Aki meg elorebb jar az nem erzi szukseget hogy masoknak bizonygassa az igazat. Lenyeg a lenyeg: hogy mindketto az uton jar, es csak ez szamit.
Na.

Szolottam.

Felagund írta: A nemi önmegtartóztatás amúgy is kedves Istennek, mert a legégetőbb vágyról lemondani nem kis tett...
...
Finwë: egyetlen határozott kérésem volna: NE gondold, hogy jobb törvényeket tudnál fölállítani, mint Isten!!! Egyszerűen nem vagytok egy súlycsoportban!

Le lehet lőni, meg moderálni, meg hasonlók - ha nem ide tartozik....de azért megkérdezem:
Mért kell elnyomni valamit? Valamit, ami természetes? Már egy ideje tudjuk, hogy az elfojtások soha nem vezetnek jóhoz - mért kell ezt még eröltetni is?

Bocsánat, valószínű, hogy ez inkább filozófiai, mint vallási kérdés...bár azért nem bánnám, ha választ kapnék rá.

...

Öhh...azért én még mindig úgy gondolom, hogy az isteni törvényeket emberek alkották embereknek....de ez az én véleményem.

Finwe írta:

A nemi önmegtartóztatás amúgy is kedves Istennek, mert a legégetőbb vágyról lemondani nem kis tett...

Nos nekem meg az a kedves, hogy ha az emberek szabadon utat engednek építő vágyaiknak és mindenben, még a szexben is képesek szeretettel viszonyulni a másikhoz. Hát ha ez nem kedves Istennek, akkor talán jobb lenne, ha mondjuk a helyébe lépnék, gondolkodtam már ezen. Végülis Zeusznak bejött :cross:

Finwë: egyetlen határozott kérésem volna: NE gondold, hogy jobb törvényeket tudnál fölállítani, mint Isten!!! Egyszerűen nem vagytok egy súlycsoportban!

Az egyház álláspontja egyébként ezzel kapcsolatban az, hogy a szex maga nem bűnös dolog (na persze ott a Ne Paráználkodj!) de Isten tudja, hogy az erről való lemondás (ember mivoltunk miatt) nem könnyű dolog, ezért ha valakinek sikerül, az különösen kedves Neki. Ez Neked nem menne. Jó, nincs semmi baj, semmivel sem leszel ettől kevesebb ember...

A nemi önmegtartóztatás amúgy is kedves Istennek, mert a legégetőbb vágyról lemondani nem kis tett...

Nos nekem meg az a kedves, hogy ha az emberek szabadon utat engednek építő vágyaiknak és mindenben, még a szexben is képesek szeretettel viszonyulni a másikhoz. Hát ha ez nem kedves Istennek, akkor talán jobb lenne, ha mondjuk a helyébe lépnék, gondolkodtam már ezen. Végülis Zeusznak bejött :cross:

Felagund írta: A nemi önmegtartóztatás amúgy is kedves Istennek, mert a legégetőbb vágyról lemondani nem kis tett...

De szépen fogalmaztad meg, Felagund!

Amúgy én vhol azt olvastam, hogy a legtöbb ember alkotótevékenysége kamaszéveiben lángol fel leginkább, ilyenkor még azok is írnak 1-2 verset, novellát, stb., akik se azelőtt se azután az életben nem csinálnak ilyet.
Egyszerűen azért, mert a tetőző nemi ösztönöket így vezetik le, ki tudatosan, de legtöbben (főleg a hívő fiatalok) inkább tudattalanul.

Személyes tapasztalat alapján, EBBEN TÉNYLEG VAN VALAMI!!

Szerintetek?