Vallás

Pedig már ahhoz is két dolog kell, hogy egyenlőségjelet tehessünk közéjük... Akkor meg mi ebben az egyszerű?
(Megjegyzés: talán épp e harmadik, azaz a "=" a Szentlélek... )

Angwen írta: Én úgy értettem, hogy Jézus isteni és emberi mivolta nem választható el ilyen élesen: ő egyszerre mindkettő. Ha nem lett volna Isten, nem lehetett volna tökéletes, nem támadhatott volna föl, és nem valósíthatta volna meg a megváltást, ha viszont nem lett volna ember, akkor nem érezhette volna át az emberi szenvedést, nem halhatott volna meg, nem lett volna hiteles (vagyis bárki mondhatná, hogy neki könnyű, de én, szegény ember mit tegyek?), tehát megintcsak nem valósulhatott volna meg a megváltás. De azért, ahogy adangeleb is írta, nem volt skizofrén: nem vált külön szvsz az isteni és emberi énje.

Pedig annyira egyszerű: isten=minden.

s éppen az egyszerűsége miatt vélik sokan hihetetlennek

Én úgy értettem, hogy Jézus isteni és emberi mivolta nem választható el ilyen élesen: ő egyszerre mindkettő. Ha nem lett volna Isten, nem lehetett volna tökéletes, nem támadhatott volna föl, és nem valósíthatta volna meg a megváltást, ha viszont nem lett volna ember, akkor nem érezhette volna át az emberi szenvedést, nem halhatott volna meg, nem lett volna hiteles (vagyis bárki mondhatná, hogy neki könnyű, de én, szegény ember mit tegyek?), tehát megintcsak nem valósulhatott volna meg a megváltás. De azért, ahogy adangeleb is írta, nem volt skizofrén: nem vált külön szvsz az isteni és emberi énje.

Szméagol írta: Sziasztok!

Rendben, ez így jól is van.
De én ebben a mondatban kételyt és csalódottságot érzek. Mintha már többé Jézus sem tudna úgy hinni Istenben, mint addig. Mintha úgy érezné, hogy Isten becsapta őt. Jézus tudta, hogy mi a feladata, de mivel valamilyen szinten ő is ember volt nem tudta pontosan mi vár rá. És úgy érezte Isten megcsalta...
Szóljatok csak ellenem nyugodtan, csak nagyon megindított ez a jelenet.

Egy dolog kimaradt Jézust nem lehet kategórikusan különválaztani az Atyától, amikor Ő itt járt az emberek között akkor tényleg két természet volt benne az emberi és az isteni aminek funkciója is volt, ez nem azért volt így mert valamiféle skizofréniás betegségben szenvedett, hanem azért hogy megváltsa az emberiséget Ő magának is Istennek kellet lennie annak az Egy Istennek akiről az Ó-szövetség is beszél, másfelől, pedig, hogy megmutasa maga az Isten az Ő hatalmas áldozatát amit tesz érettünk, ezért embernek is kellet lennie egy személyben (mindenben hasonlatos volt az emberekhez, kivéve a bűnt), máskülönben ez az áldozat nem vált volna hangsúlyossá és mindazt amit ránk hagyott, tanításait nem értettük volna meg (magyarán ma nem létezne a kereszténység). Amikor pedig megfeszítették akkor jött el az ideje, annak hogy megszabaduljon az Ő emberi természetétől. ugyanis már nem volt rá szüksége, egész idáig igen, de már mint ember nem szálhatott poklokra és nem támathatott fel, mindezt mint ember nem tudta volna megtenni. Mikor pedig feltámadt, akkor már mint megdicsőült Krisztus az Isten Fia támadt fel-igaz, mint ember is fel kellet támadnia. Szerintem ezért kiált így fel a kereszten, hogy "én Istenem, én Istenem miért hagytál el engem," ott nem az Isten van kétségbe esve, hanem az ember és szó nincs arról, hogy ő akkor nem tudna ott hinni hiszen maga az Isten is ott szenved az emberrel együtt, ha úgy vesszük. És miért lenne csalódott? Ő már eleitől fogva tudta azt, hogy mit kell tennie, az egész földi müködése alatt e felé a cél felé haladt nagyon tudatosan, sőt ha tovább olvassuk az igét, akkor azt is mondja rögtön ezután, hogy "bevégeztetett" és ha az egész perikópát nézzük akkor ez is a hangsúlyos, hogy bevégeztetett a megváltás.

Szméagol írta: Sziasztok!

Rendben, ez így jól is van.
De én ebben a mondatban kételyt és csalódottságot érzek. Mintha már többé Jézus sem tudna úgy hinni Istenben, mint addig. Mintha úgy érezné, hogy Isten becsapta őt. Jézus tudta, hogy mi a feladata, de mivel valamilyen szinten ő is ember volt nem tudta pontosan mi vár rá. És úgy érezte Isten megcsalta...
Szóljatok csak ellenem nyugodtan, csak nagyon megindított ez a jelenet.

Nem tudom, számomra épp ettől a mondattól lesz Jézus szenvedése hiteles, emberi. Mert emberként éppúgy át kell élnie a kétségbeesés pillanatát, ahogy mindenkinek. Hiszen erről szól az is, mikor előző este, virrasztás közben az Olajfák Hegyén imádkozik: hogy szembesülve a feladattal meg kell értenie annak az iszonyatosan nehéz voltát. Szerintem pont ez benne a lényeg: épp úgy fél és kétségbeesik, mint bármelyikünk tenné--és ennek ellenére megteszi, amit kell.
Talán kicsit zavarosan fogalmaztam, de azért remélem, érthető.

Gandalf írta: Jézus teljes ember és teljes Isten is volt egy személyben, ez a kettős természete nem mosódik össze, de elválaszthatatlan egymástól. Ez sok mindent megmagyaráz...

Mit értesz összemosódáson?

Szméagol írta: Sziasztok!

Rendben, ez így jól is van.
De én ebben a mondatban kételyt és csalódottságot érzek. Mintha már többé Jézus sem tudna úgy hinni Istenben, mint addig. Mintha úgy érezné, hogy Isten becsapta őt. Jézus tudta, hogy mi a feladata, de mivel valamilyen szinten ő is ember volt nem tudta pontosan mi vár rá. És úgy érezte Isten megcsalta...
Szóljatok csak ellenem nyugodtan, csak nagyon megindított ez a jelenet.

itt az enyém:

Sokan azt mondják, hogy Jézus nem volt ember, hanem isten fia. Ő maga cáfolta ezen állítást, hiszen úgy nyilatkozott, hogy mindenki isten fia és lánya, következésképpen minden istenférfi és istennő ember egyaránt. Erre tökéletes bizonyíték az utolsó mondata: " Miért hagytál el engem?" A reménytelenség, azaz a hitehagyottság ölt ekkor testet. Pedig isten nem hagyta el. Nem fordított hátat neki, mégis úgy érezte, cserben hagyta. S ez így van jól. Mert emberek vagyunk, ahogyan ő is az volt...

Sziasztok!

Rendben, ez így jól is van.
De én ebben a mondatban kételyt és csalódottságot érzek. Mintha már többé Jézus sem tudna úgy hinni Istenben, mint addig. Mintha úgy érezné, hogy Isten becsapta őt. Jézus tudta, hogy mi a feladata, de mivel valamilyen szinten ő is ember volt nem tudta pontosan mi vár rá. És úgy érezte Isten megcsalta...
Szóljatok csak ellenem nyugodtan, csak nagyon megindított ez a jelenet.

Valahogy ez lesz az és ezért a kereszténység jelképe a kereszt
Jézus a keresztfán megváltotta a világot

Sziasztok!

Hosszú idő után újra itt vagyok teljes ateista valómban.

Szóval lenne hozzátok egy kérdésem, illyetve kérésem, ahogy tetszik: Mikor Jézus utolsó napját, utolsó óráit tölti a kereszten felkiállt:"Istenem, miért hagytál el engem?". Szóval ez a mondat sok fejtörést okozott nekem eddig. De minden elméletem megdől valamilyen szempontból. Egyszóval: Nem tudom miért mondott ilyet.

Aeglos írta:

Galadh írta: Ha nem mondod Estel...
Látta, hogy Isten elfogadja Ábel véráldozatét. Szvsz ezért csinálja.

Káin féltékenységből ölt, nem Isten iránti szeretetből...

Ok, befogtam...

Galadh írta: Ha nem mondod Estel...
Látta, hogy Isten elfogadja Ábel véráldozatét. Szvsz ezért csinálja.

Káin féltékenységből ölt, nem Isten iránti szeretetből...

Galadh írta:

Felagund írta:

Galadh írta: Szvsz nem elítélendő az, amit Káin tett: azt áldozta fel Istennek, amit a legértékesebbnek tartott. A testvére vérét... na de ez már vámpír-dolog

Nos, Káin nem kifejezetten feláldozta Ábelt Istennek...
Vagy ha az előre megfontolt szándékú gyilkosság neked áldozat...

Mért, talán Ábel nem előre megfontoltan ölte meg azt az állatot?

Állat és Ábel azért nem egészen ugyanaz...

Amúgy meg Káin nem kevésbé "véres" terményáldozatokat mutatott be az előtt. Szegény gyümölcsöket nem sajnáljuk???

Nem olvastátok véletlenül Kosztolányinak a Káin c. novelláját? Nagyon jó írás szerintem, és pont idevág. Dióhéjban annyiról van benne szó, hogy az író Káin szemszögéből mutatja be az egész esetet. Nincs benne semmiféle "azt áldozta fel, ami a legkevesebb volt neki", nem, egyszerűen, világosan kimondja, hogy dühből tette. És emellett is végig úgy érezzük, hogy neki van igaza, Ábel a negatív és ő a pozitív szereplő... Szép novella, ha ennyire benne vagytok ebben a témában, érdemes elolvasni!

Mások véleményét tiszteletben kell/illik tartani... Mindenesetre szvsz nincs igazad.

Ha nem mondod Estel...
Látta, hogy Isten elfogadja Ábel véráldozatét. Szvsz ezért csinálja.

Nos, rendben is volna a dolog, csakhogy Káin elsőre nem Ábelt szánta áldozatul... (motivációs problémák...)

Felagund írta:

Galadh írta: Szvsz nem elítélendő az, amit Káin tett: azt áldozta fel Istennek, amit a legértékesebbnek tartott. A testvére vérét... na de ez már vámpír-dolog

Nos, Káin nem kifejezetten feláldozta Ábelt Istennek...
Vagy ha az előre megfontolt szándékú gyilkosság neked áldozat...

Mért, talán Ábel nem előre megfontoltan ölte meg azt az állatot?

Galadh írta: Szvsz nem elítélendő az, amit Káin tett: azt áldozta fel Istennek, amit a legértékesebbnek tartott. A testvére vérét... na de ez már vámpír-dolog

Nos, Káin nem kifejezetten feláldozta Ábelt Istennek...
Vagy ha az előre megfontolt szándékú gyilkosság neked áldozat...

Pont ez a lényeg... Isten áldozatot kért tőlük, a legnagyobbat, amit adhattak...

És Ábrahám? Ő talán rendelkezhetett a fia életével?

Üdv, Oisin

Gandalf írta:

Galadh írta: Szvsz nem elítélendő az, amit Káin tett: azt áldozta fel Istennek, amit a legértékesebbnek tartott. A testvére vérét...

S amivel ő nem rendelkezhetett volna...

Ezt hogy érted? Csak azt tette, amit Ábel: ölt.

Szvsz nem elítélendő az, amit Káin tett: azt áldozta fel Istennek, amit a legértékesebbnek tartott. A testvére vérét... na de ez már vámpír-dolog

Igen, ez így van: minél több igeig élt az illető, annél közelebb volt Istenhez. Szép metafóra, nem egyéb.
Káin pedig, jeggyel a homlokán, azért elég közvetlen kapcsolatban lehetett Istenével, azt hiszem. Nem szabad őt csak úgy leírni, gondolkodjatok el rajta egyszer, mennyire bonyolult és összetett az ő esete... (Aki ismeri a példabeszédeket: idézzétek fel az idősebb testvér értetlenségét, mikor a tékozlónak fiúnak megbocsátott az atya, és mikor Káin meglátja, hogy fivére áldozatát elfogadja Isten. Egy pillanatra ugyanazt érzik: mérhetetlen elkeseredést)

hmm Nam! Káin is elég sokat élt!!

Namarië:
Ez az elmélet ugye csak a pátriárkákra igaz? (Józsue, ha jól csalódom már csak 110 évet élt, bár lehet, hogy tévedek)