Állatbarátok

Alyr Arkhon írta: Tintahalat már én is ettem, de az mirelit volt és lehet hogy simán kicserélték rágógumira... (az állaga pont olyan volt)

Én nem írom meg könyvben, ajánlom mindenkinek a Nagy Kupola szégyene című novellát Lőrincz L. Lászlótól, az egyik Galaktikában jelent meg. (ha tudom, megkeresem és beszkennelem)
nem mondok előre semmit de aki tudja, olvassa el.

Rendben. Várom. :biggrin2: És hol lesz megtalálható? Itt? Tudatlan vándor vagyok errefelé.

u.i.: Más állatokról is szó esik az ízeltlábúakon kívűl vagy ne is erőltessem? Természetesen szívesen vitáztam a pókokról is. :cool2:

Alyr Arkhon írta: Szóval:
A pók nem rovar.
Aztán: Naná, tartott az ősember a csípős rovaroktól, de csak akkor ha tudta, hogy az a rovar csíp. Addig nem. Ezt megtudta mert megcsípte vagy mert megmondták neki. Ez mind tanult dolog.

Persze hogy összecsípkedték az ismerősödet a darazsak mert azt hitték hogy meg akarja támadni őket.

Hogy hogy gondolkodik? Ezt inkább bízzuk a fantáziánkra... Vessük le ezt az idegesítő humánsovinizmust és legyen bennünk némi empátia. Egy pók is szép egy másik pók szemével...

Cukrozott szöcske? Nemhiszem hogy desszert volna. Maradnék az olajban sültnél. (és igen, naná, hogy megkóstolnám ha jó az illata)

Na, akkor érdemes volt idejönnöm, mert ezt is megtudtam. Ok, igazad van az ősemberrel kapcsolatban, te vagy itt a nagy bogarász forma, ahogy elnézem. :sungl:

Azt a példát csak azért hoztam fel, mert te azt találtad mondani, hogy csak saját hibánkból kerülhetünk összetűzésbe a rovarokkal.

Majd te írsz arról egy könyvet nekünk, hogy miként gondolkodik a pók. :evil3: Szívesen elolvasnám.

A leggusztustalanabb dolog, amit valaha megkóstoltam, az a polip volt. h: A szalonnabőrkéhez hasonlított leginkább.

Suhi: egy élmény lehetett, mikor kiszökött a pókotok. :eek2: Nekem az egerem meg a tengerimalacaim szöktek mindig ki. Ki kellett szedni őket egy pár helyről, de már nincsenek meg.

Felagund írta: De jól összehaverkodnál az állatrendszertan gyakvezemmel
[size=9:1vhznuv3](nagy pókmániás a pofa...)[/size]

Én ugyan nem!!!! Csak apukám!

Alyr: Na ja, sikítva...

Öt centis rocarokról csak annyit, hogy olaszban egy tenyérnyi szúnyog pihent a fürdőszobafalon, és én a fürdőpapucsommal kergettem egy negyed óráig.

A tengerparti városokban meg éjszakánként gyíkok mászkálnak a falon,ujjnyi hosszú pókok masíroznak a fal tövében és 5 cm-es sáskák ugrálnak a szobába

Suhifarok írta: Öööö...most valahogy el kell mondanom, úgyis témába vág! Megszököt az egyik madárpókunk! Marha jó! Na jó, már meg lett, de nekem el se merték mondani, csak miután békésen átmasírozott a konyhán... Mi lett volna, ha arra ébredek, hogy kedvesen néz rám a párnámon?!?!?!

8O
VAN madárpókotok???

De jól összehaverkodnál az állatrendszertan gyakvezemmel
[size=9:2cbz8zuv](nagy pókmániás a pofa...)[/size]

Suhifarok írta: Öööö...most valahogy el kell mondanom, úgyis témába vág! Megszököt az egyik madárpókunk! Marha jó! Na jó, már meg lett, de nekem el se merték mondani, csak miután békésen átmasírozott a konyhán... Mi lett volna, ha arra ébredek, hogy kedvesen néz rám a párnámon?!?!?!

Rásikítasz? Emlékszem, régen mindig folyamatosan nyitva volt az ablak a szobámban, ésami rovar nappal beszállingózott és megült a plafonon, az éjjel mind a hajamba potyogott. Még jó, hogy a mellettem levőszobában nem aludt senki

Öööö...most valahogy el kell mondanom, úgyis témába vág! Megszököt az egyik madárpókunk! Marha jó! Na jó, már meg lett, de nekem el se merték mondani, csak miután békésen átmasírozott a konyhán... Mi lett volna, ha arra ébredek, hogy kedvesen néz rám a párnámon?!?!?!

A cukrozott sáskához kapcs., aki megeszi az élő, nyers kagylót, meg a sült éti csigát, az ne nyávogjon itt egy kis rovar miatt. Egyébként én minden ilyet elvből, és gusztusból nem eszek meg. Az elv az, hogy pl. az őz vad, és nem azért tenyésztették, hogy megegyék, ő azért van, hogy legeljen, gidát nemzzen, és futkározzon. A csiga is ezért van (na jó, a futkározástól eltekintek ) A tengergyümölcse kaját sem szeretem, mert kitudja épp melyik veszélyeztetett polipfaj karját eszem... Nekem ezek egy kicsit ilyen "az ember még ezt is megengedheti magának" kaját. :crap:

Eruntale: a méheket imádom.
A legtöbb ízeltlábú érdekes, és érdekelnek is, de csak jó messziről. Pl nem ülnék le nézegetni, hogy a lódarázs hogyan fogdossa össze a kissebb darazsakat, meg a lepkéket a kertemben, de ha van egy jó dokumentumfilm a Tv-ben, akkor még a skorpiókat is megnézem.

Drowse: gusztustalan? Ugyanmár, ez nevetséges... (nem akarlak megbántani de akkor is) Ha elmész Kínába akkor láthatod, hogy csak az európai ember olyan finnyás hogy ne egyen rovart vagy pókot...
A nyers csirke is gusztustalan?

(ha a pók gusztustalan mert szőrös meg mert sok lába van, szerinted Te milyen lehetsz az Ő szemében? )

Lehet, hogy nevetséges, de ennek a ténynek a leszögezése nem változtatja meg az érzelmeimet a pókokkal kapcsolatosan.
A fraciák meg csigát is esznek, de arra sem mondom, hogy ide vele! A kaja azért más ügy.
Ahhoz, hogy beleéljem magam a pókok helyzetébe, úgy tűnik szegényes a fantáziám, mert mindenki ezzel akar leszoktatni a pókutálatomról.

A legtöbb félelem szerintem is tanult, de én ha összefutnék egy krokodillal, úgy menekülnék a környékről, mint akinek elmentek otthonról.


[size=9:3ihhkc5n]Túlcivilizált vagyok, és örülök neki![/size]

Én is olvastam Durrell könyveit, ennek ellenére sikítok a nagy bogaraktól de a fülbemászóktól már nem . Igazolja szememben a mondást, hogy a félelem ellen a humor a legjobb fegyver (bár itt ez egy kicsit áttételes.)
Sszvsz. az ember nem azért fél az ízeltlábúaktól, mert a támadásától tart, hanem mert annyira különbözik tőle. Egy szőrös-tollas kreatúrát meg lehet dögönyözni, hangokat ad ki, szóval tudunk azonosulni vele. Egy csörtető csótánnyal ez nem megy. Alyrnak igaza van, hogy az irtózás tőlük a túlcivilizáltság jele. Ha meglátunk egy bogarat a lakásban, rögtön a piszokra és ápolatlanságra asszociálunk. Meg irtózni tőlük valahol " társadalmi elvárás", ha azt mondom, nézzétek, méhecske, mindenki kötelességszerűen sikongatni kezd.

Alyr Arkhon írta: Én Gerald Durrelt ajánlanám mindenkinek inkább...
(Azt hiszem az Állatkert a kastélyban... avgy kertben... vagy iesmi... )

Állatkert a kastély körül, de a többi is nagyon jó. Érdekes látni bennük, hogy Gerry az egyetlen, akit őszintén érdekelnek az állatok ahelyett, hogy "lenézne rájuk", és hogy a leírás alapján az általános viselkedésforma milyen nevetségesen hat. Én azóta nem sikítozom a randa nagy rovarokra, hogy elolvastam (az összeset). Nézni azért még mindig nem nézegetem őket, ha lehet

Alyr Arkhon írta: A kutya meg a pók között azért van különbség...

Hiába..

Az öszönös félelem azért ösztönös félelem marad.. LÁsd be, nagyon igaz, amit írt (amúgy ahonnan ezt szedtem, van még kismillió másik ilyen is.. imádom Mirtse Áron stílusát, és szenzációsan helytálló dolgokat ír.. Érdemes végigböngészni!

www.kutya.hu/read.php?u=belso/gy ... b301b5ef20

www.kutya.hu/read.php?u=belso/ta ... b301b5ef20

Jesszum, lassan átalakulunk Állatos Gondolatok-topická!

A cserebogár max. a baromfinak finom, de a lárvája sütve állítólag jó. Csupa fehérje!

Éhes ember ne válogasson!

Ennek a cikknek az alján nézzétek meg a sárgakeretes részt! Érdemes!!

Ez egyben az én véleményem is!

www.kutya.hu/read.php?u=belso/../0101/30.htm

Alyr Arkhon írta: Nem így megy ez.
Az efféle dolgok nagyrészét egy afféle lény mint az ember, tanulja. A pókoknak nem zsákmányállata az ember, tehát csakis saját hibájából kerülhet velük összetűzésbe...
Az én génjeimbe nem ivódott bele ösztönös félelem, bár tartok a pókoktól de régebben nem így volt, (a mérgeskígyókkal ugyanígy vagyok) ebből számomra kitűnik hogy tanult dologról van szó.
Ha nem így volna akkor az arachnofóbia nem volna gyógyítható...

Szvsz az ősember nem félt a pókoktól mert mindennap látta őket és kiismerte a szokásaikat. Az oroszlántól félt, meg a kardfogú tigristől mert azok vadásztak rá és ez az embert érzékenyen tudja érinteni...

Drowse: gusztustalan? Ugyanmár, ez nevetséges... (nem akarlak megbántani de akkor is) Ha elmész Kínába akkor láthatod, hogy csak az európai ember olyan finnyás hogy ne egyen rovart vagy pókot...
A nyers csirke is gusztustalan?

(ha a pók gusztustalan mert szőrös meg mert sok lába van, szerinted Te milyen lehetsz az Ő szemében? )

Hát attól, hogy nem vagyunk a pókok zsákmányállatai, attól még megcsíphetnek minket ugyanúgy, mint bármilyen más rovar. :eek2: Akár véletlenül is. Elég, ha csak sétálsz az erdőben... Egy ismerősöm alatt egyszer beszakadt a föld a strandról hazafelé jövet és egy darázsfészek volt alatta. Úgy összeszúrkálták, hogy mentőt kellett hívni hozzá. Gondolom nyílvánvaló, hogy nem a saját hibájából került ebbe a kellemetlen helyzetbe. Más alkalommal meg apámnak esett a nyakába egy kisebb kígyó egy fáról.

Persze, egy része biztosan tanult ezeknek a félelmeknek, ez nyilvánvaló, de azért valamilyen szinten mi is ösztönös lények vagyunk, csak ezt szeretjük elfelejteni, mert annyira elszakadtunk a természettől. Ha az állatok ösztönösen tudják, hogy mitől kell félniük, akkor nekünk miért nem lehetnének ilyen megérzéseink, legalábbis egy elcsökevényesedett formában? És ez nem csak a rovaroktól való parázásra vonatkozik... Azért azt el kell ismerni, hogy elég sokan undorodnak tőlük... :down: Én sem vagyok nagy rajongójuk, de csak a legvégső esetben csapom agyon őket.

Ok, az ősember biztosan nem volt olyan kényes, mint mi, elismerem, biztos nagyobb lelki nyugalommal taposott agyon csupasz lábbal egy cserebogarat, mint én. :dead: És az is tuti, hogy a barlangi medve látványa jobban felizgatta, mint egy póké. :eek4: De nem hinném, hogy rajongott a csípős bogarakért, gondom, ha lehetett, azért messzire kerülte inkább őket...

Hát nem tudom, azért szeretném tőled megkérdezni, ha megkínálnának egy kis cukrozott sáskával, akkor te elropogtatnád-e? :evil3: Mert ha lehet, én inkább nem. :dead: Maximum az éhenhalás küszöbén.

Ja, jó lenne tudni, hogy a pók milyennek lát és gondol minket, de sajna itt még nem tart a tudomány... Biztos megijed, ha látja, hogy egy nagy monstrum közeledik felé. :cyclops:

Akkor gondoljatok bele,h az Alföldön él Magyarország legnagyobb pókfajtája és már volt szerencsém hozzá
Tenyérnyi nagy és teljesen olyan,mint egy madárpók,földalatti ürgekben él Mikor taliztam vele,éppen kkor mászütt ki az üregéből,méghozzá egyszerre kettő
Én egyáltalán nem félek tőlük és azt is kifejezetten szeretem,ha kígyók csúszkálnak a testemen
No,igen vízisikló rulzz
Az olyan jó érzés

Bikapókot láttatok már?Nagyon szép állatka.Ha vki tud,linkeljen be róla egy képet

Alyr Arkhon írta: Nem bátorság kell, hanem józan ész, a mindenféle állatkáktól való rettegés tanult dolog, méghozzá nagyrészt nem tapasztalat útján tanultuk hanem az előítélettel teletömött emberektől.

Biztosan ebben a megállapításban is van igazság, de azért vitatkoznék vele. Valószínűleg már az ősemberben is voltak félelmek bizonyos rovarokkal kapcsolatban-attól függetlenül, hogy ha a kezükbe akadt egy ízletes szöcske, azt biztos szívesen beharizták :sungl:.Tehát ha gyűjtögető ősanyáink és ősapáink nemzedékeken át rettegtek attól a rusnya pókfajtától, ami a szomszédjukban lakott, akkor elképzelhető, hogy a te génjeidbe is beleíródott ez a félelem... :crap:

És ha még azt is hozzávesszük, hogy a pók a legbüdösebb állat; a nyolc hónaljával...

A pókokkal nem az a gáz, hogy megcsíp, hanem hogy undorító férgek. Szerintem. Szőrös, ízelt lábaik vannak, gusztustalan rágóik. A hálójuk tele van szárazra szívott rovartetemekkel.
+ a póktetemnél a világon semmi gusztustalanabb nincsen.
Bocs, kicsit hevesen reagálok a pókokra.

Az állatoktól való félelmet szerintem is belenevelik az emberekbe.

Alyr Arkhon írta: Nem bátorság kell, hanem józan ész, a mindenféle állatkáktól való rettegés tanult dolog, méghozzá nagyrészt nem tapasztalat útján tanultuk hanem az előítélettel teletömött emberektől.

Ismét az elekró tanáromat idézném. Egyszer egy táborban egy kissárc kezébe adott asszem egy keresztespókot. A kölök tök jól elvolt vele, dudujgatta, meg minden. Amikor az anyja meglátta, egyből kiverte a gyerek kezéből a pókot, hogy ez veszélyes. A srác előtte ezt nem tudta. A tanár meg csak nem adta volna a kezébe, ha tényleg valós veszélyt jelentett volna.
[size=9:mg8ojayd](Monjuk mindezek tudatában, még mindig nem igen szeretem a pókokat.)[/size]