Humor

Jaj ez nagyon tetszett. Gratula Hemhet!!!! :bounce::bounce::bounce:

Ez nagyon beteg!!

Üdvözlet!
Nyári élmények Középföldéről.

Nyári élményeim
Írta: Szauron.
A nyaram elég unalmasan indult. Hogy gyorsabban teljen az öröklét, az orkjaimmal fogalmazást akartam íratni arról, mennyire gonosz vagyok, de kiderült, nem tudnak írni. Néhányan ezért lerajzoltak, a többség viszont megette a papírt, aztán egymást. Ezen elkedvetlenedve ültem az erődítményemben, és azon gondolkodtam, milyen igazságtalan az élet, amiért a csatlósaim nyáron még büdösebbek, mint télen. Mielőtt mélyebb filozófiai következtetéseket vonhattam volna le a témában, tizenkét furcsán viselkedő orkot hoztak elém hű szolgáim. Zsenialitásomnak köszönhetően rögtön átláttam az álcán, és rájöttem: csakis házalók lehetnek. Róluk tudni kell, hogy nagyon ravasz népség. Legutóbb rámsóztak tíz kötetet a Megtört szívek romantikus regénysorozatból (pedig már megvolt), orkjaimra meg néhány Burda magazint. Ezt követően valamelyik megátalkodott ork az újságokon felbuzdulva golfruhát varrt a fekete köpenyemből, amelyikben olyan rémisztő vagyok még a balrogok szerint is. Ráadásul nem lévén másik fekete köpenyem, kénytelen voltam a flitteres sárgát hordani, pedig azt arra az időre tartogattam, amikor végre beköszönt a Diszkó Korszak Középföldén.
Le kell szögeznem, hogy bárki bármit is állít, én nem tartottam fogva a házalókat, csak szerettem volna értő füleknek bemutatni a Főnök születésnapjára (egyelőre még nem sikerült kiderítenem, mikor is van) készülő zenés darabomat, aminek a címe: A Szilmarilok Ura. (Eredetileg A Gyűrűk Ura lett volna, de mivel nem szerepel benne egyetlen gyűrű sem, ezért megváltoztattam.)
A nyári festés és egyéb tatarozási munkák miatt kénytelen voltam a pincében elszállásolni a házalókat, akik készülő remekművem néhány dalának hallatára különös módon tünde, illetve ember külsőt öltöttek. (Azóta nagyon vigyázok, még a fürdőszobában sem énekelek reggelente, ugyanis nem akarom, hogy az orkjaim is átváltozzanak.)
A házalók egyikének olyan szép gyűrűje volt. Kértem, had próbáljam fel, de nem akarta odaadni, és azt sem árulta el, hol lehet ilyesmit készíttetni. Úgy döntöttem, nem foglalkozom vele. Amint lesz egy kis szabadidőm, kovácsolok egyet magamnak, ami csak a sajátom lesz, az enyém... a drágaságom.
Azok az ostoba orkok sajnos elfelejtették figyelmeztetni a vendégeimet, hogy vigyázzanak a váltott farkasommal, Buksival, mert egy kicsit harap. Hát nem fölfalt tízet a házalók közül?! Alaposan el is rontotta a hasát, a tizenegyedikbe már csak belekóstolt, és ki is múlt szegény pára. Mérhetetlen szomorúságba estem, egészen vörös lett a szemem a sok sírástól. (Majdnem annyira elkeseredtem, mint amikor a szépséges pásztorlány, Eszmeralda kikosarazta a gazdag Fernandó Hozé Rodrigó Döme Gonzalesz... stb grófot a Megtört szívek hatodik kötetében, mert képtelen volt megjegyezni a gróf teljes nevét.) Ráadásul a Főnök nem akarta elhinni, hogy csupán a véletlenek szerencsétlen összjátékának, és nem az én figyelmetlenségemnek köszönhető az egyetlen életben maradt vándorárus szökése. Iszonyúan dühös, mert ő is elő akart fizetni a Megtört szívek sorozatra. Alaposan megbüntetett. Azóta bosszúból csupa jó dolgot terjesztek róla, hogy ne tartsák olyan gonosznak és félelmetesnek.

Egy nyaram Középföldén
Írta (majd később meg is énekelte): Maglor
A nyaram csodálatosan indult. Írtam egy dalt arról, hogy milyen remek zenész vagyok. Aztán írtam egy másikat arról, hogyan írtam meg az előző dalt… és így tovább. Minden csupa madárdal, virág és napsütés volt, amíg a fülembe nem jutott az a felháborító hír, hogy Daeron Középfölde legnagyobb dalnoka. Nem tudom, ki terjeszthet ilyen szörnyűséget (talán az orkok, nekik nincs semmi zenei ízlésük)! Ezen a rettenetes hazugságon annyira felháborodtam, hogy ezután minden nap Daeron képén gyakoroltam a célba dobást. Már olyan jól megy, hogy tízből kilencszer sikerül a szeme között eltalálnom.
Mindennek tetejében készítenem kellett egy új hárfát a régi helyett, amit Curufin hozzám vágott, amikor egyik éjjel skáláztam. Az egész úgy indult, hogy énekeltem a sejtelmes nyári holdfényben, mert az amúgy is gyönyörű hangom akkor még szebb. Curufin feldúltan utánam jött, és hozzám vágta a hárfát, hogy végre elhallgassak, mert azt állította, hogy nem tud aludni az óbégatásomtól. (Tudatlan, nem érdemli meg a művészetemet.) Aztán veszekedtünk. Erre már Amrod, Amras, Celegorm és Caranthir is felébredtek. Soha nem gondoltam volna, hogy Celegorm ennyi nyelven tud káromkodni. Egymással ordítoztunk, amikor Maedhros is felbukkant. Azt hitte, egy csapat ork szabadult be a kertünkbe. Felkapta a földön heverő lantomat, és fejbe vágta vele a hozzá legközelebb álló Amrodot (vagy Amrast). (Egyre biztosabb vagyok benne, hogy engem csak örökbe fogadtak). Az éjszaka hátralévő része azzal telt, hogy öcséim Amrodot (vagy Amrast) próbálták magához téríteni, míg én gyászdalt énekeltem a törött hangszereim felett. Maedhros pedig a fejét fogta, és kijelentette, lehet, hogy csatlakozik állatszelidítőnek egy vándorcirkuszhoz, mert még ott is nyugalmasabb élete lenne. Ekkor tört ki megint a veszekedés… Ez nyaram egyik legszebb napja volt, máig elérzékenyülök, ha csak rágondolok: a sok vitatkozástól és veszekedéstől egészen nosztalgikus hangulatom támadt, minden olyan volt, mint egykor odahaza Tirionban.

Doriathi nyár
Írta: Daeron
A nyaram főként azzal telt, hogy reggel felkeléskor Luthienre gondoltam, aztán ezt a tevékenységet folytattam napközben is. Ebédkor csak őt szoktam nézni az asztalnál, de máig nem tudtam eldönteni, akkor szebb-e, amikor levest eszik, vagy amikor desszertet. Többször sikerült annyira elmélázni ezen a sarkalatos problémán, hogy az étel helyett az asztali díszként szolgáló növényeket fogyasztottam el, vagy éppen a mellettem ülő Mablung tányérjából ettem. (Remélem nem értette félre a helyzetet.)
Terveztem, hogy a nyáron írok egy vidám zenés darabot a szilmarilokról, de kiderült ezt a márkanevet már levédették. Kaptam is egy szórólapot Maglortól Mindent a szilmarilokról avagy Amit Feanor fiainak esküjéről tudni érdemes címmel. Többek között az eskü szövegét tartalmazta, annál a résznél, "ha föllel és megtart magának egyetlen szilmarilt is..." utólag kiegészítve az alábbiakkal: ha meg mer énekelni... Véletlen egybeesés csupán, de éppen a brosúra olvasása közben jutott eszembe, hogy én még sokáig szeretnék élni, és igazából nem is akarok a szilmarilokról könnyed, zenés darabot írni. Ekkor határoztam el, hogy a művem Luthienről fog szólni, amúgy is neki szántam a főszerepet. Most legalább hasznosíthatom a feljegyzéseimet arról, melyik nap mit viselt, mit reggelizett, és ilyenek. Csodálatos mű lesz!
Egyetlen dolog árnyékolja be csupán életem egét, mégpedig az, hogy Luthien sajnos még midig nem hajlandó észrevenni, milyen jó fej vagyok, hiába igyekszem. Pedig sokat vagyunk együtt. Én énekelek a táncához a sejtelmes holdfényben (azért olyankor, mert akkor sokkal szebb a hangom). Nem dicsekvésképpen írom, de azért szokott mindenkitől távol az erdőben táncolni, mert a palota kertjében a rajongóimtól egyszerűen nem volt nyugtunk. Nem tudták megállni, hogy ne ajándékozzanak meg mindenfélével (főként gyümölccsel, és tojással, esetleg fésűvel, fél pár lábbelivel.) Szóval most azon munkálkodom, hogy Luthien végre belém szeressen. Saeros barátom azt javasolta, hogy fésülködjek gyakrabban, bár szerinte minden problémára ez a legjobb megoldás. (Szoktam is mondani neki, ez a sok fésülködés előbb-utóbb még megárt az egészségének.) Azt hiszem, inkább maradok a saját ötletemnél, és Luthien közelébe csalogatok valami halandót, aztán akkor majd láthatja a különbséget, mennyire tökéletes is vagyok. Saeros szerint a halandók nagyon ápolatlanok: ó leírni is borzalom, de naponta csak egyszer fürdenek, és fésülködni sem mindig fésülködnek.
Végezetül örömmel tudatom, hogy egyre többekhez jutott el a hír (amit mellesleg én magam terjesztek), hogy Szerénységem Középfölde legnagyobb dalnoka.

Nyári élményeim:
Írta: Gandalf
A nyaram olyan izgalmas és eseménydús volt, hogy magam is alig tudok visszaemlékezni rá. (Igaz, ebben szerepe lehet Papsajt jófajta sörének, amihez újfajta adalékanyagot –vizet- kevert.) A haverokkal alapítottunk egy együttest, a neve iSTAR. Ebben egészen biztos vagyok, hogy megtörtént, mert Radagast is emlékszik rá. Mindenki felvett valami hangzatos művésznevet. Az enyém Gandalf, a szürke. Felléptünk a gondori nagy nyári fesztiválon, amit Numenor előtti tisztelgésül Sziget Fesztiválnak neveznek. Jó kis buli volt. Előadtunk néhány olyan aktuális slágert, mint például a Csön-csön gyűrű, de a közönség nem túlzottan értékelte. Kezd derengeni valami arról, hogy ezen a fesztiválon írtam egy remek, bár kissé elvont dalt Papucsban Isznak a Pockok Almalevet a Fán az Űrhajósokkal címmel. Sajnos olyan nyelven (talán magyarul) alkottam meg, amely egyelőre még nem létezik, pedig biztos siker lett volna a Tűz Csarnokában. Bár nem ezen a nyáron történt, de a történeti hűség megköveteli, hogy leírjam, eredetileg csak Csarnoknak nevezték, vagy egyszerűen úgy emlegették, a Hely, Ahol Énekelni Szoktunk. Aztán a Fehér Tanács gyűlését követően egy rosszul elsült tüzijátékbemutatóval felgyújtottam. Szerencsére Elrond nem emlékszik rá, mert oltás közben véletlenül fejbe vágtam egy vödörrel.
Visszatérve az együtteshez meg kell jegyeznem, sajnos nem teljes az összhang közöttünk, a frontemberünk, Szarumán mostanság egyre hamisabban énekel, és állítólag titkon a szólókarrierjén dolgozik. Ha a gyanú beigazolódik, akkor ki kell, hogy tegyük a bandából. Azonban jelenleg kisebb gondom is nagyobb ennél. Közeledik Bilbó születésnapja, és én még mindig nem tudom, melyik kalapomat viseljem a nagy napon.

Nyári élményeim a Ködhegységben
Tollba mondta: Gollam;
Lejegyezte: Szméagol
Drágaszág, drágaszág, drááágaszág. Drágaszágom, halacka, halacka, drágaszág, drágaszág. Halacka!!! Drágaszág, drágaszág, drááágaszágom! Drágaszág, drágaszág, drááágaszág. Drágaszágom, halacka, halacka, drágaszág, drágaszág. Halacka!!! Drágaszág, drágaszág, drááágaszágom! Drágaszág, drágaszág, drááágaszág. Drágaszágom, halacka, halacka, drágaszág, drágaszág. Halacka!!! Drágaszág, drágaszág, drááágaszágom! DRÁGASZÁG!!!!! Caló, caló Zákosz!!!!

Sötét Úr írta:

Namarie írta: Én erre emlékszem.

Személyes tapasztalatokkal nem vitatkozunk!

Yah, különösen az "amnéziás tábor" előtt.

Finwe írta: Kik azok a yavannildék?

"Yavanna szolgálóleányai" Középföldén. Itt udvarhölgyek.

Amúgy amikor arról van szó a GyU- ban, hogy a lórieni köpönyeg anyagát Galadriel és szolgálói - akik természetsen nem cselédek, inkább udvarhölgyek- szőtték, tulképp a yavannildékről van szó. Galadriel, Arwen, Celebrian, Lúthien, sőt, akár Melian is egy nagyobb tudású yavannilde. Tutira a noldák környezetében fordulnak elő,(Melian kivétel), mégpedig olyan noldákéban, akik Valinorban maguk is Yavanna tanítványai voltak.

Én erre emlékszem.

Kik azok a yavannildék?

Arwen:
Elrond: lásd fentebb

Mééég! Nagyon jók.

Piroska? Miért ne?

Tervezi valaki idegyűjteni a Húrin gyermekeiből a félreérthető mondatokat? Tegnap majdnem kiestem az ágyból párszor. Itt mindenki féltékeny, ha Túrin mással is barátkozik...
Bár nálam a "Túrin Saeros hátsóját böködi a kardjával" vitte el a pálmát. Annyira el bírtam képzelni a jelenetet...
Hehe, úgy kell a beképzelt fésűfetisiszta bámulósnak.

Metaflora írta:

Maedhros írta: Harry Potter? Hajaj. Sok benne a mitikus elem. Fenrir Greyback ugyebár... (Fenrir, a farkas, Loki fia),

Nem ismerem az eredeti Fenrirt, de van bármi más közük egymáshoz, mint a farkasság? Mert a nevekkel amúgy is sok a vicc a HP-ben, nézzük a másik farkast, akit meg Remusnak hívnak...

Az eredeti Fenrirt Loki (a tűz és az ármány /fél/istene) nemzette Angrboda óriásnővel (nem volt gond, ugyanis Loki is óriásnak született, csak aztán haverkodott Ódinnal és így lett isten). Fenrir elég vad volt, Loki meg később bepöccent a Walhalla t. lakosságára, úgyhogy a végén midkettőjüket megbilincselték az istenek. (Biztos, ami biztos.)
A Ragnarök (=világvége, ahogy a viking Móricka elgondolá) eljövetelekor mindkettő kiszabadul, és nagy gyakás lészen. Istenek és hősök vs Loki és fattyai, plusz óriások és Hél (az alvilág) lakói, meg mindenféle szörny.
Fenrir konkrétan egyben bekapja Ódint, mint farkas a nagymamát. Loki és Heimdall (a Walhalla kapuőre) pedig sikeresen beleszaladnak egymás fegyverébe, a la Arthur és Mordred az Excaliburban.
Később Vídar, Ódin egyik fia, kissé a pofájába lép Fenrirnek.

Köszi SÚ!

Hoztam még valamit:


:elrond1: Egy elveszett lap Elrond naplójából

2. rész

3004., Harmadkor

Bilbó kezdi megszokni az új környezetet. Az illemtanleckék is hasznára váltak, már csak napjában háromszor issza le magát, sokkal kevesebbet ereget és böfög az étkezésekkor és végre megtanulta a többféle kés és villa rendeltetési célját. A gyűrű-elvonókúra is hatásosnak bizonyult, ugyanis sokkal kevésbé mutat mániás érdeklődést a kicsi és kerek tárgyak iránt (eddig minden éjszaka legalább ötször próbálta elcsórni a Vilyát, ez a szám most már kettőre csökkent).
Közben felmerült némi probléma egy gülüszemű kis gnóm képében, akinek a szókincse kimerül a „Megyeee”, „Zákooosz”, „Mockosz kisz hobbitka” valamint „Drágaszág(om)” kifejezésekben. Bizony Gollam Szméagolról van szó. Gandalf már el is indult, hogy fülöncsípje, mielőtt még valakinek kikotyogná azt a dolgot Bilbóról meg az Egy Gyűrűről. Gyűlölöm bevallani, de ezúttal hálás lehetek a vén csirkefogónak, mert vitte magával Gollam-vadászatra Aragornt is (addig sem sündörög a lányom körül az a kis királyporonty).

3006.:
Vááá!!! Ez nem igaz! Ilyen nincs! Ez biztos valami rossz vicc. Legalábbis remélem.

3009.:
Nem, sajnos nem az. Anyósom ma érkezett üzenete megerősítette félelmemet, miszerint leányom és az a kis...Aragorn eljegyezték egymást (felháborító, de csak most tudtam meg). Jobb is lesz, ha hazahívom a kisasszonyt, mielőtt mást is kiművelnének.
Most először örülök, hogy nincs itt a feleségem. Megkapnám tőle a magamét (hallom is, amint a fejemhez vágja, hogy Arwen az én családomtól örökölte az emberekhez való vonzódás hajlamát).

1 hét múlva:
Mintha nem lenne elég bajom, Gandalf és Aragorn nem voltak képesek nyolc év alatt elkapni azt a gnómot, úgyhogy ezt helyettük most Szauron tette meg. Annak a rakás szerencsétlenségnek is csak annyi esze volt, hogy pont Mordorban sétálgasson.
Hát igen, ahogy azt bátyám (öcsém?), Elros mondotta: „Ennél már csak rosszabb lesz.”

Sziasztok!
Szombat délutántól július 17-ig nem leszek netközelben (megyünk a szüleimmel Törökországba nyaralni). Hogy addig se unatkozzatok:

:arwen2: Arwen Undómiel, avagy egy neveletlen tündehercegnő naplója

6. rész

400., Harmadkor
Imladris

6. hó, 18. nap:
Kedves bátyáim ismét kitettek magukért. Legújabb akciójuk az volt, hogy belopództak a palota mögötti sufniba, aminek az emeletén mindenféle iratok vannak, köztük ősrégi quenya varázskönyvek. Fivéreim fogták a “Varázslatok haladóknak” című kötetet, és csak úgy hűbelefeanor módjára elkezdték kipróbálgatni a benne írtakat.
Időközben Glorfindel teljesen gyanútlanul lépett be az épületbe, gyomirtót keresni. Tesóim ekkor odafönt megtaláltak egy robbantó-varázsigét. Eredmény: BUMMM, szanaszét heverő könyvek, könyvespolcok, bátyáim, Glorfindel. A robbanás hangjára mind összeszaladtunk. A látványra én fülrepesztőt sikítottam, Anya elájult (elindítva ezzel egy láncreakciót a jelen lévő yavannildék között), Apa pedig felsorolt húszféle olyan quenya káromkodást, hogy kettéállt a fülünk. Ezek után begyűjtöttük a fivéreimet és Glorfindelt, aki megint rosszkor volt rossz helyen, de sebaj, ezt hamarabb kiheveri, mint anno a balrogot.

9. hó, 14. nap:
Vajon miért érnek minket sorozatban a kellemetlen helyzetek? Tegnap éjszaka például egy egész csoport yavannilde lett tanúja annak, amint Apa és Anya az egyik rózsalugasban éltek házas életet (nagyon örülök, hogy még mindig így szeretik egymást, na de miért pont nyilvános helyen kezdenek el...mindegy). Kedves szüleim azonban annyira el voltak merülve a ... szerelemben, hogy a szemtanúk fel sem tűntek nekik. A dolog csak ma reggel lett gyanús, amikorra egész Imladris megtudta, hogy Apának csillag alakú anyajegy van a ... hátán.

405., Harmadkor
Imladris

5. hó, 1. nap:
Újabb kérőm érkezett, ezúttal Lórienből. (Tegnap Gwaihir-posta érkezett Nagyitól, hogy vigyázzak a fickóval, mert néha elég fura, amellett rendkívül kitartó is. Hogy Nagymama mit értett fura alatt, arra csak most jöttem rá.)
Tulajdonképpen egész jóképűnek tartottam, amíg meg nem szólalt, ugyanis borzalmas újnúmenori akcentusa (és stílusa) volt:
- Eru ággya meg, Elrund Uram! Én vónék Galondir Lórienbül, oszt gyüttem megkérni a kend lányát.
Nos, amikor ezt előadta, Apa tátva maradt szájából és kidülledt szemeiből arra következtettem, hogy erre ő sem számított. Egyébként a többi jelenlévő is (Anya, bátyáim, Glorfindel, én) a meglepettség hasonló tüneteit produkálta. Végül Apának sikerült összeszedni annyi lelkierőt, hogy megszólaljon:
- Khm, üdvözöllek Imladrisban, Galondir Lórienbül...vagyis Lórienből. Ő itt a hitvesem, Celebrían Úrnő (Anyának sikerült egy kényszeredett mosolyt összehoznia), tanácsosom és jobb kezem, Glorfindel (aki szintén igyekezett jó képet vágni), fiaim, Elladan és Elrohir...
Itt látogatónk közbeszólt, hogy “oszt melyik melyik?”, de Apa úgy tett, mintha nem hallotta volna.
- ... és ő a leányom, Arwen.
Galondir olyan pillantással mért végig, hogy pontosan látszott rajta, mire gondol.
- Khm, khm! – próbálta Apa visszanyerni vendégünk figyelmét. – Mondom KHM! Szóval nagy örömömre szolgálna, ha vendégül láthatnánk itt a palotában, hogy jobban megismerhessék egymást a lányommal.
Szemmel láthatólag tetszett neki az ötlet. Nekem speciel nem annyira.
- Apa, ugye nem gondolod, hogy hozzámegyek ehhez a baromhoz?! – próbáltam telepatizálni.
- Célozz, hugi! – hallottam a fejemben Elladan hangját. – Ne aggódj, biztos nem gondolja.
- De ha mégis?
- Mit mégis, Úrnőm?
- Ne haragudj Glorfindel, Elladannak akartam...
- Nem haragszom drágám, de nem Glorfindel vagyok.
- Jaj, Anya, bocsánat, téves...
- Anya??? Megvesztél hugi?
- Fejezzétek már be! – vetett véget a telekáosznak Apa, mire ismét Galondirra figyeltünk.
- Hát a megismörködés, a jó lesz – mondta. – Osztán merre van a kisasszon szobája, had kezdjük a megismörködést minné hamarébb.
Szegény Apa pipacsvörös lett, kezdte elveszíteni önuralmát.
- Nem úgy értettem a megismerkedést – morogta, majd intézkedett, hogy vendégünket az emeleten, a palota másik felében helyezzék el (gyanítom azért, mert így lesz tőlem a legtávolabb. Köszi, Apa!)

2 hét múlva:
Már két hete, hogy Galondir itt van, de ezalatt az idő alatt a véleményem nem sokat változott róla. Mint kiderült, piszkos fantáziájához és borzasztó akcentusához még nőfaló természet is társul. Nagyon örülök neki.

1 hét múlva:
Na, most jól megjárta! Ilyen nagyot régen nevettem.
A délelőttöm borzalmasnak ígérkezett, mivel Apa betervezte nekem, hogy menjek el Galondirral kettesben lovagolni az erdőbe. (Átlátszó trükk. Tudom, hogy csak meg akart szabadulni tőle pár órára.) Szóval elindultunk. Útközben addig hallgattam a dicsekvését a nagy lovaglótudományáról, amíg eluntam és kihívtam egy versenyre. (Persze, vonakodott beleegyezni, de mégis volt benne annyi büszkeség, hogy nem kezdett visszakozni.) Elég volt egy egész kicsit megböknöm Linútiel oldalát, máris olyan vágtában indult el velem, hogy csak néztem (nyilván neki is elege volt már Galondirból). Fél órával később megálltunk az erdő szélén, majd pár perc múlva utolért minket Galondir is. Illetve a lova, kérőmet meg elhagyta valahol.
Na, ez még hiányzott a boldogságomhoz – gondoltam, és elindultam visszafelé. Úgy öt mérfölddel később megtaláltam Galondirt egy bokorban. Szerencsére nem történt komolyabb baja, csak negyed órába telt, hogy megértessem vele, ki ő és hol van. Ezután felültettem magam mögé (persze kihasználta az alkalmat, hogy kapaszkodás címén fogdosson, én meg persze nem hagytam, úgyhogy most már a keze is teli van kék foltokkal). Amikor visszaértünk, Galindort rábíztam Apára, majd elmeséltem kíváncsiskodó bátyáimnak a történetet. A végén hatalmasat nevettünk rajta.

1 hét múlva:
Galondir még mindig itt van. A folyamatos visszautasítások egyáltalán nem szegik kedvét, továbbra is lelkesen üldöz szerelmével. A szó minden értelmében: Tegnap délután épp dühösen járkáltam a folyosókon Elrohir után kiabálva, aki megint elrejtette valahova a kedvenc hajpántomat (szerinte ugyanis rendkívül mókásan festek amikor dühös vagyok). Egyszerre csak hallom, hogy valaki utánam kiabál: “Kisasszonom!Kisasszonom!” A kiejtéséből rögtön tudtam ki az, és mivel végképp nem volt hozzá türelmem, egész egyszerűen futásnak eredtem. Galondir persze utánam (nyilván azt hitte fogócskázni akarok). Egy éles kanyart bevéve majdnem fellöktem Glorfindelt, aki utánam kiáltott, hogy “Hová rohan, Úrnőm?”, de nem volt időm válaszolni. Miután Galondir is elnyargalt mellette, nyilván megértette a helyzetet. Közben én felrohantam a lépcsőn és fejest ugrottam az egyik beépített szekrénybe. Legnagyobb ijedelmemre ott már más is volt.
- Elrohir! – sikoltottam fel. – Mit művelsz itt?
- Épp előled bujkálok. És te?
- Én Galondir elől.
Csak mikor pár perccel később előjöttünk, akkor jöttem rá, hogy a hajpántom még mindig nincs meg.

2 nap múlva:
Nos, a mai vacsora igencsak érdekesen sikerült. Kezdődött azzal, hogy Apának az alábbi romantikus gondolata támadt: megkeresi Anya lábát az asztal alatt. Sajnos tévedésből az én lábamat kezdte simogatni. Erre azt hittem, Galondir próbálkozik, úgyhogy jól bokán rúgtam. Illetve csak akartam, mert véletlenül szegény Glorfindelt találtam el, aki fájdalmas arccal nézett rám, hogy ezt mos miért kapta. Telepatikusan sűrű bocsánatkérések közepette próbáltam megmagyarázni a helyzetet, amikor Elladan feltette az alábbi kérdést:
- Mondd csak Galondir, volt már barátnőd?
Nagy szemekkel néztünk rá, hogy de már ilyen illetlenséget kérdezni.
- Most mi van? – hallottam bátyám hangját a fejemben. – Én legalább nem ülök kukán.
Vendégünk láthatóan nem bánta az indiszkrét kérdést, hanem lelkesen magyarázni kezdett:
- Hát az úgy vót, Elrohir öcsém (továbbra is képtelen megkülönböztetni a testvéreimet), hogy vót egy lánka, oszt az nagyon bírt engemet, meg én is őtet, mer hát olyan jó csaj vót. Osztán egy pár éccaka után rágyüttem, hogy nem nekem való lánka, mer olyan kis félénkecske vót, én meg a vad menyecskéket szeretem. Azér is gyüttem ide, mer a kisasszon olyan kis vadmacskának láccik.
Azt hiszem, ehhez nincs hozzáfűznivalóm.

2 hét múlva:
Ezt a szemtelenséget! Miután Galondir rájött, hogy nálam nincs esélye, elkezdett vadászni a yavannildéinkre. Fél kézzel kapdossa el a lányokat, minden éjszaka másnak a szobájából kell kizavarni. Apa el is határozta, hogy visszaküldi őt Lórienbe, mielőtt még kis Galondirok kezdenének szaladgálni Imladrisban.

Másnap:
Nem kellett küldeni, ment ő magától. A gond az, hogy nem egyedül, vitte magával az egyik yavannildét is. Apa rettentően dühös volt, amikor ma reggel láttuk, hogy sem volt udvarlóm, sem a lány nincs sehol. Apám legszívesebben utánuk ment volna, de Anya lecsillapította az alábbi érvvel: „Ugyan drágám, nézd a jó oldalát! Most már biztos nem a mi vejünk lesz.”

2 nap múlva:
Drága szülőatyám csaknem bírt nyugodni. Ma idehívta Gwaihirt és az alábbi hangzatos üzenetet küldte Galondirnak:

“Na idehallgass, te liliomtipró!
Ha már voltál olyan pofátlan, hogy szó nélkül megléptél a yavannildénkkel, akkor melegen ajánlom, vigyázz arra a lányra, mert ha egy év múlva visszaküldöd ide egy gyerekkel, akkor megkereslek öcsém, és személyesen teszek róla, hogy elmenjen a kedved a bujálkodástól! Fogtad, kiscsávó?!
Baráti tisztelettel majdnem-apósod: Elrond “

Miután lediktálta a szöveget, érthető okokból mindannyian értetlen arccal néztünk rá, hogy ezt meg honnan szedte.
- Most miért néztek így rám? – vonta meg a vállát. – Így legalább biztosan megérti.

Na, mindenesetre most újabb nyugi várható. Persze, csak ha bátyáim nem mesterkednek megint valamiben. Ahogy elnézem őket, nincs kizárva...



Milyen lett?

A Star Wars bevallottan sokat merített a Ringből, mi több, John Williams is sokat tanult Wagnertől. Ami nem baj, sőt

Harry Potter? Hajaj. Sok benne a mitikus elem. Fenrir Greyback ugyebár... (Fenrir, a farkas, Loki fia), Rémszem félszeműsége...
Bár többet merít a görög-római mítoszokból, azért az északiakat se felrjti ki.

Meríteni jó dolog, és hozzátartozik a posztmodern irodalomhoz.

Most (tekintve, hogy komoly mérgezést kaptam a Ringtől) egyre erősebben gondolkodom azon, hogy írok egy Ring vs LotR crossovert, és bebizonyítom, hogy a Prof enyhén szólva lódított, mikor azt mondta, hogy a hasonlóság véget ér ott, hogy mindkét Gyűrű kerek.

Khm.
Egyelőre csak címszavakban...


- A Hatalom Gyűrűje
- nagyjából mindenkire bajt hoz
- ha eredeti tulajdonosa visszakapná, vége lenne a világnak
- Alberich & Mime. Gollam.
- Fafner. Glaurung.
- Wälsungok. Húrin gyermekei.
- Loge. Melkor.
- Yavanna. Erda.
- Páncélos szűz...
- Hagen... Maeglin. Szerelem nélkül fogant, sötét alak, dicstelen véggel.
- Donner (Thor) - Tulkas.
- megszeghetetlen eskü
- dárda mint főmotívum... Eol.
- Mím, a törp és Mime. Alattomos patkányok, akik a hős vesztére törnek.
- Túrin és (részben) Siegfried.
- A két Fa. Freia örök ifjúságot adó aranyalmafái.
- Manwë sasai - Wotan hollói.
- Gandalf és a Vándornak álcázott Wotan. Szürke köpeny, nagy kalap, gunyoros modor.
- Kettétört Kard, amit újrakovácsolnak.
- Brünnhilde ébredése - Éowyn gyógyítása.
- Wotan kivágatja a Világkőrist, és tűzifaként felhalmoztatja a Walhallában. Khm...
- Sieglinde meghal a szülésben. Tuor anyja meghal a szülésben.
- Brünnhilde Siegfrieddel tart a halotti máglyán (de előtte bő negyedórán keresztül énekel).

Nos, emberek és tündék? Mi a véleményetek? Ezek egy része persze származhat a közös forrásokból, de nagy részük Wagner saját találmánya volt.

Bounce írta:

Ireth Silirvien írta: Ekkor indult be a tűzoltó-varázslat. Eredmény: eloltott tűz, bőrig elázott Glorfindel és Arwen, valamint lekváros lembas ebédre.

Ez a tetőpont számomra

Milyen lett? Viccelsz, egyre jobb lesz

Mindkét állítással egyetértek. Laza ízületekkel rendelkező, bokaficamra (számomra túlzottan fájdalmas, közeli és kellemetlen emlék) hajlamos tünde famíliánk történetének mihamarabbi folytatását várom!

Namarie írta: Ireth: /me kulturáltan fetreng a rühügéstől... ügyes vagy kisunokám!!!!! (Főzni meg majd megatnulunk, néha nekem is celeborn segített, na meg Finrod)

Kösz, Nagyi!



SÚ: Hát igen,van abban valami amit mondasz.

Sötét Úr írta: Evenstar!!! SZIA!!!
Igen, valami ilyesmire, bár az enyémek meglehetősen kritikán aluliak lettek.

Az írásodat most egyelőre még nem, de később megnézem!


Ireth: egyre jobb! Kiványcsi vagyok, mi fog még kisülni ebből!
Egyedül az furcsa nekem, hogy időnként kicsit anakronisztikus. Miféle jégszekrény? (Bár mondjuk jégvermeket használtak már a középkorban is, ha jól tévedek. A télen vágott jeget sikerült akár őszig, vagy a tél beálltáig is megőrizniük... De ez jégszekrénnyel nem valószínű, hogy lehetséges lett volna, mivel azt megfelelően hőszigetelni... khmm... szóval kétesélyes.)

Nerwenke: cool!

én is beírtam a jégszekrényt anno.. egyébként meg a tündék fejlettek, simán feltalálhatták.. ))


Rám vonatkozó rész
köszönöm!

folyt köv. erős lesz!!!!

Namarie írta: -Mert mi kultúrnépek vagyunk, wazeee!!!

Köszönöm!

[size=9:uxs3bjct]*link szerkesztve by Ulmo*[/size]

Köcce, eredetileg én is így szerettem volna, de nekem az istennek nem akart így kinézni.

[size=9:uxs3bjct]Kis használati utasításhoz még:
Valamit csak kifelejtettem, kis csillagocska helyett néhol kis szürke × található, erről annyit, hogy a filmből származó szövegek az angol eredeti alapján (!), a lehetőségek szerint minél szó szerintibb fordításban kerültek az írásomba, ettől csak a poénok kedvéért tértem el. Néhol viszont nem a sztori kívánta meg a szövegmódosítást, hanem... nos, nem feltétlenül magyarosabban, egyszerűen csak jobban hangzott a szó szerinti fordítástól némileg eltérő szöveg, ezeket jelöltem meg ×-szel, ilyen esetekben a rejtett szövegrészek az eredeti szöveghez ragaszkodó verziót tartalmazzák.[/size]

Sötét Úr írta: Más (talán lehet belőle valami...)
Ki hogyan került a Gyűrűk Ura szereplői közé?
- Elijah Wood begyűrűzött
- Viggo Vándor-útra tért
- Ian McKellen varázslatos volt a castingon
- Hugo Weaving-et Elrond-ították

...hátha van valakinek jobb ötlete...

- Dominic Monaghan csak úgy véltelenül beleTrufált
- Liv Tylerre egy Arwen-ezésen licitáltak a film készítői
- Billy Boyd meg csak véletlen beesett az ajtón, ahogy keresztülbukott egy közeli csirkefarmról elkódorgott, épp arra sertepertélő Pip(p)in

Ilyenekre gondoltál, SÚ?

Amúgy üdvözletem mindekinek!

Az olyan régi motorosok, mint pl. Sötét Úr vagy Alyr mester, tán emlékeznek még a paródiámra, aminek részleteit anno betettem ide. Ennek további közlését teljes elkészültéig nem terveztem, ámde sajnos hosszú ideje nem haladok vele. Végső elkeseredésemben mégiscsak a nyilvánosság mellett döntöttem, hátha csak pár biztató szóra van szükségem, vagy a kritikára, hogy felesleges erőlködnöm vele. Ezért kérném most a ti segítségeteket, hogy ha van kedvetek elolvasni, akkor légyszi tegyétek meg ezt, és véleményezzétek az írásművet.

Itt található a mű:
KLIKK IDE
[size=9:3qaw5ztp]*link szerkesztve by Ulmo*[/size]

Szerk.: Ne keresd, töröltem. Even

Ezen a címen elvileg meg kéne találnotok a Gyűrűtúra nevű doksit, ami megnyitható vagy menthető. Végeredményképp pedig egy Word dokumentumnak kéne megnyílnia a szövegszerkesztőtökben.

FIGYELEM!!!
A szöveg egyelőre nem egy teljes valami, hanem csak szövegrészek, de szvsz azonosíthatóak, és sorrendben vannak egymás után, csak az összekötő részeket kell még megalkotni közéjük.
A paródia alapvetően a film alapján készült!

[size=9:3qaw5ztp]Kis használati utasítás:
A szövegben találhattok kis csillagocskákat itt-ott, szürke, zöld, piros és kék színekben. Ezek rejtett szövegrészeket jeleznek, amik megjelennek, ha rányomtok a külön erre a célra megalkotott, kulcs jelű gombra (a Mindent mutat mellett található, azzal ellentétben csak a rejtett szövegeket mutatja, a formázási jeleket nem. Remélem, műxik, ha nem, akkor sajna marad a Mindent mutat. :/), KÉTSZER! (Ha csak egyszer kattintotok rá, akkor csak villan egyet, de érdemi változás nem lesz, ez valami eredendő hiba, amit nem sikerült kiküszöbölnöm sajnos. Utána már elég csak egyszer megnyomni a rejtett részek elő-, illetve eltűnéséhez, de csak addig, amíg be nem csukjátok a dokut, mert utána a következő megnyitásnál elsőre megint kétszer kell rányomni.)
Az én tippem ehhez az, vagy hogy olvassátok el az adott bekezdést, utána meg a kulcsra nyomva a bővítményeket, vagy egybe az alapot, és után nézzétek meg a plusz részeket. (Mivel a többletszövegek miatt megugrik az oldalszám, célszerű a kulcs megnyomása előtt a kis csillagocska mellé állni a kurzorral, és mikor megnyomtad a gombot, a nyilakkal mozdítod a kurzort jobbra vagy balra stb., és akkor visszkerülsz oda, ahol abbahagytad az olvasást.)
A színkód jelentése: szürke - az alapszöveg bővítményei, az eredeti poént "fejlesztik" tovább, vagy az adott rész egy másik megközelítését olvashatjátok
zöld, piros, kék - a bővített jelenetek parodizálása, az SEE dvd-k színkódjával azonosan jelölve
Néha bővített jelenetben is szerepelhet szürke csillag, ilyenkor ez a rész is olvasható az alapszövegben, de attól a színkódnak megfelelően eltérő betűszínnel van írva. Sajnos ezt sem tudtam másképp megoldani.
Továbbá megjegyzések is találhatóak a szövegben néha, hasonló célokkal, illetve több helyen hasábokba raktam a többféle verziót.

Illetve még egy dolog, Ő-nél illetve Í-nél tapasztaltam, hogy Ö vagy I lehet belőle, a Nézet nagyításával vagy sorköz növelésével láthatóvá válhat, hogy ezek hosszú magánhangzók akarnak lenni amúgy. Vagy ha úgy sem, akkor helyesírási hiba, amiért elnézést. (Egyébként minden helyesírási és egyéb hiba jelzését is megköszönöm, sajna előfordul, hogy átsiklik a szemem az ilyeneken. )
Viszont a nézet vagy sorköz módosítását csak ideiglenes jelleggel ajánlom, mert néhol a verziókhoz mezőkódokat alkalmaztam, amik módosítás esetén elcsúszhatnak, csak az eredeti nézetben működnek rendesen!
Azt hiszem, ennyi. Bocsi, hogy ilyen bonyolult, remélem, azért elboldogultok vele. [/size]

Mindenkinek előre köszönöm, ha időt szán erre. Remélem, nem fogjátok megbánni.

Evenstar

Ireth: /me kulturáltan fetreng a rühügéstől... ügyes vagy kisunokám!!!!! (Főzni meg majd megatnulunk, néha nekem is celeborn segített, na meg Finrod)

Némi saját hozomány(kicsit rövid)

Galadriel titkos naplója:




Harmadkor 1. hatodik havának utolsó napja

Na, ez a korszak is jól kezdődik.. meghívtak minket Gondorba, néminemű város- és vidéknéző körútra. A meghívó szerint azért, hogy együtt öröljünk az épülő- szépülő országnak, de a valódis zándék az, hogy adjunk tanácsokat, hogy leheten még szebb az egész . Mintha nem tudnák, hogy a tündék hogy úúútálnak tanácsokat osztogatni.
Ahogy sétálunk Celebornnal, halljuk ám a következő párbeszédet egy kisgyerek meg az apukája között.
-Apuu, miért olyan szép az a néni???
-Hogy anyádnak még több cucca legyen a fürdőszobában..
-És miért olyan hegyes a füle?
-hát hogy jobban halljon vele.
-De neki nem is olyan nagy a szája, mint anyunak...
Mire Celeborn:
-Dehogyisnem, kicsim, hallanád csak, amikor mérges....
Szerencsére jó kedvem volt....

Kicsit később félre akartunk Celebornnal húzódni egy lugasba. Mire két ifjonc:
-Mondd, nem öregek már ők ehhez?
-EZEK?????????

Még később: Két festő alkot valamit, és hevesen veszekszenek. Téma: miért kell ide egy olyan freskó, ami Isildurt ábrázolja, amint épp levágja Szauron ujjáról az egyet? És egyáltalán, minek oda bármi is???
Mire a másik, ordítva:
-Mert mi kultúrnépek vagyunk, wazeee!!!
Szégyen ide, szégyen oda, egyelőre ennyi elég volt az emberekből. Bocsánat, ó, Iluvatar!

Hk. 9. havának 1, napja.
Ma reggel Gwaihir így szólt hozzám:
-Hé kislány, hoztam neked valamit, remélem, nem bánod! - és lettete elém két csimotámat, akik váltig szabadkoztak, hogy hát ilyen hirtelen, és bejelentés nélkül.. jaj, gyerekek, gyertek csak, nem is kell szólnotok! Legszívesebben csináltatnék a törpökkel Gwaihir minden lába ujjára egy-egy mithrilgyűrűt. Celeborn is majd'megette gyermekeinket örömében. Este olyan murit csapunk a tengerparton, hogy ihaj!

Hk. 2. év vége felé.
Az embereknek aztán beszélhet a tünde.. Szerencsétlen Isildur odaveszett- Gyűrűstül. Pedig Elrond is megmondta neki, épp csak hősköteményt nem írta számára, hogy ne hordja azt a vackot, ha már tűzbe hajítani nem tudta!
Csak kerüljön az a nyomorult ékszer a kezembe, tudom, hogy mit fogok csinálni vele is és a gazdájával is!!
Ohtart, aki túlélte a dolgot, lerakták Völgyzugolyban, hogy Elrond csináljon belőle, amit tud. (Lehetőleg uralkodót). Ez a szerencsétlen meg rábízta a Kardot, amit elneveztek Kettétört Kardnak. Celebrian elkezdett vitatkozni:
-Kedves Elrond, ez nem is ketté, hanem legalább harmincfelé van törve.
Mire a vejem:
-Nade drágám, hogy hangzana már, hogy "Íme, a harmincfelé tört kard"?
Amúgy Elrond yavannildéin megáll az eszem. Örökké a kovácsműhely körül tekeregnek, és a kivácsfiúkat bámulják. Celeborn meg is kérdezte tőlem:
-Te, ezek Valinorban is ezt csinálták?
-Igen.
-Szegény Feanor....
Na ezt se hallottam még tőle....

HK. 100. évközép napja
Erunak hála, Celebrianék gyermeket szeretnének. Eszembe jutott, hogy annak idején mintha a krónikások némileg elírták volna a krónikákat, így megkértem Elrondot, hogy az ő és ami krónikáinkat hasonlítsuk össze.

Na ez volt a szerencse, mert a féleszű bandának szemmel láthatólag fogalma sem volt nem csak arról, hogy mit ír, hanem arról sem, hogy miről, sőt, arról sem, hogy hogyan. Idézem, már amit az erősen dülöngésző betűkből ki lehet hámozni:
"Elrond úr táncolt, én is táncoltam, Celebrian úrnő is táncolt, de miért vannak mind a ketten fehérben? Celebrian úrnő kapott egy szép gyűrűt. Elrond úr táncol, megyek én is. Jött Lindír is. Lindír hozott nekem valamit, nagyon finom."

Ezt látva, fülön fogtam a két cimborát, és rájuk parancsoltam, hogy a mai napra dátumozva beírják, hogy Elrond és Celebrian megesküdtek, és írják, amit diktálok.

Másnap:

Most jöttem rá, mi volt az oka annak a krónikának nevezett katasztrófának, amit derék krónikásaink a lányom esküvőjének napján csináltak. A két jámbor figyelte egy darabig, amit írt, jegyzetelt szorgalmasan, de közben hol az egyik tálcáról vetetk egy kis pezsgőt, hol a másikról egy kis konyakot, hol a harmadikról likőrt, épp mit hordtak körbe, és nem is figyelték, mit isznak. A pezsgőről azt hitték, hogy mézsör, a likőrökről meg azt, hogy valamiféle serkentő gyógyfőzet.
Egy idő után kezdték magukat furcsán érezni (vajon mitől), és betámolyogtak hozzám, hogy mit is csináljanak. Nem találtak, Gildor meg iszonyú szomjas volt, így elindult a fürdőszoba felé. Na ott viszont sikeresen rálelt az uborkás arclemosómra, ami a következőképp néz ki a mai napig is: uborkaszeletek erős alkoholban ázatva, napon két hétig érlelve. A szerencsétlenek roppantul megörültek neki, mert azt hitték, saláta. Tehát az uborkát kikotorták és megették, a levén pedig testvériesen megosztoztak. Ezek után elterültek. Mivel nem értem rá sem nyomozni, sem másra, egy hatalmas adag gyógyteát öntve beléjük, elkezdtem őket vonszolni a szobájuk felé. Hihetetlen élmény volt Gildort vonszolni, aki folyton Finrodnak nézett, és egyfolytában arról szövegelt, hogy Nerwenkét össze kéne zárni Feanorral egy szobába, aztán csináljanak egymással, amit akarnak.

Miközben mindezt végiggondoltam, hallgattam a yavannildéket:
-Mondd, igaz az, hogy az úr ás az úrnő eddig vadházasságban éltek, és Elrond úr megszöktette Celebrian úrnőt?
-Tényleg? jaj, de romantikus.. én úgy hallottam, hogy Elrond urat el akarták küldeni a törpökhöz nyolc mithrilgyűrűért, és Celebrian úrnő csinált valami hosszú ruhát..
-Te az nem Lúthien volt?
-Ja, lehet....

-És azt hallottad, amikor...nos, akármit is hallott a hölgyike, én mindennél jobbat hallottam: a yavannilde - csoportosulásokat szétkergető Celebornt, amint azzal fenyegeti a leányzókat, hogy a törpökhöz küldeti azt, aki holmiféle vadházasságokról meg lányszöktetésekről pletykál, és hülyeségeket terjeszt.

Mot itt ülök, az emlékektől egy kicsit kókadtan, örülve annak, hogy a krónika rendben van, yavannildék szét vannak kergetve, pletykálkodhatnékjuk elvéve (egy darabra), és várom, mit hoz a holnap.

Ireth Silirvien írta: Ekkor indult be a tűzoltó-varázslat. Eredmény: eloltott tűz, bőrig elázott Glorfindel és Arwen, valamint lekváros lembas ebédre.

Ez a tetőpont számomra

Milyen lett? Viccelsz, egyre jobb lesz

Arwen ismét tevékenykedett:

:arwen2: Arwen Undómiel, avagy egy neveletlen tündehercegnő naplója

5. rész


344., Harmadkor
Imladris

Elég régen nem írtam, mivel nincs sok újdonság. Kivéve azt a tényt, hogy 100. születésnapom óta népszerűségem igencsak meg növekedett a férfiak körében. Mivelhogy most már hivatalosan házasságra érett lettem (mondom HIVATALOSAN) mindenki úgy érzi, hogy joga van igényt tartani rám. Mostanság napi szinten kérik meg a kezemet olyanok, akiket még soha nem láttam. (Ráadásul nem is engem kérdeznek, hanem Apát. Állítólag ez a szokás.) Szegény Apám napjában legalább háromszor bejön a szobámba, megkérdezi, akarok e xy felesége lenni, majd nemleges válaszom után csalódottan kimegy.
Nem tudom, meddig bírom ezt idegekkel. Számtalanszor megmondtam már, hogy még nem akarok férjhez menni, miért nem lehet ezt felfogni???!!!

1 hét múlva:
Már tényleg csak ez hiányzott a boldogságomhoz. Fivéreimre megint rájött a nagy testvéri szeretet, szóval most mindenhová követnek, címszó alatt, hogy “megóvják az erényemet”. Mintha én olyan könnyen kapható lennék bizonyos dolgokra.

Másnap éjjel:
Na, a bátyáim most jól megjárták. Az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy valamelyikük az ajtómon dörömböl:
- Arwen! Alszol? Egyedül vagy?
- Nem – nyögtem félálomban, és tényleg így is volt, mert alig fél órával azelőtt beugrott az ablakon Anya egyik macskája, aki most békésen aludt a takarómon. Fivéreim persze nem tudták, hogy én egy kis szőrös négylábúról beszélek, nem pedig egy kifejlett, hímnemű tünde-egyedről. Épp visszaaludtam volna, amikor BUMMM! Hatalmas robaj, ugyanis drága testvéreim nagy aggodalmukban egész egyszerűen betörték az ajtómat (ami mellesleg nem is volt zárva) és most ott hevertek egymáson a keretestől kidőlt ajtón. A felül lévő Elrohir hamar talpra ugrott és elüvöltötte magát:
- HOL VAN?!
- Ki?
- Hát a férfi, aki itt volt veled!
Ekkor értettem meg a dolgot, mire torkom szakadtából nevetni kezdtem.
- Erre a férfire gondolsz? – emeltem fel szegény sokkot kapott macskát, aki amúgy is nőstény.
Bátyám egy pillanatig meredtem bámult az állatra.
- Miért nem mondtad, hogy egy macska van itt???!!! – kiabálta aztán.
- Nem kérdezted – feleltem nemes egyszerűséggel.
Ekkor futott be Apa és Anya, akik nyilván meghallották a zajt.
- Mi tör...AÚÚÚ! – szegény Apa túl gyorsan akart bejönni, ezért nem vette észre, hogy útjában ott áll a kidőlt ajtó és az azon fekvő Elladan, így hát megbotlott és ő érkezett a kupac tetejére, mire bátyám fájdalmas nyögést hallatott.
Apa szitkozódott és dühöngött, Anya pedig (mí újdonság) elájult. Mikor Apának végre sikerült feltápászkodnia, olyan tüzes tekintettel meredt a fiúkra, hogy azt Feanor is megirigyelte volna.
- Mi ez már megint? – kérdezte nyugodt, de annál fenyegetőbb hangon. Miután Elrohir elmondta a történteket, így szólt:
- Nézzétek fiaim, én örülök, hogy ennyire féltitek a húgotokat, de azért nem kellene...értitek...szóval máskor kicsit diszkrétebben oldjátok meg az ügyet! Rendben? Akkor jó. Elladan, most már felállhatnál!
- Felállnék, ha tudnék – nyögte a megszólított. Miután Apa és a közben szintén megérkezett Glorfindel leültették az ágyamra, Apa megnézte a lábát és megállapította, hogy kificamodott a bokája.
- Kellett nektek hősködni – mormogta, miközben nekiállt ellátni a fivéremet, aki közben azt kérdezte tőlem, büszke vagyok-e rá, elvégre mindjárt hősi halált hal a védelmemben. Legszívesebben rászóltam volna, hogy ilyennel ne vicceljen (Középföldén ez veszélyes dolog), de igazából megkönnyebbültem: ha tud viccelődni, nem lehet komoly baja.
Szerencsére nem is lett, a végén meg Apa kimondottan büszke volt rájuk, amiért így szeretnek engem. Nagy szeretetüknek hála, most költözhetek egy emelettel feljebb, amíg megjavítják az ajtómat.

347:
Mostanság valahogy nincs sok izgalom. Az ajtómat sikerült végre helyretenni (azért tartott ennyi ideig, mert kiderült, hogy a fal egy részét is pótolni kell), úgyhogy már tegnap vissza is költöztem. A fogadóteremben megy a „Kié legyen Arwen?” legújabb epizódja. Á, most feltekerték a hangerőt! Hallgassuk csak!
- Mit képzel magáról? Negyedik feleségnek? Én nem haradi háremhölgynek szánom a lányomat!
Ennyi elég is lesz. A kérőim egyre rosszabbak, ez már a második, aki xedik feleségnek akar elvinni. Apa nem mondaná ki, de látom rajta: kezdi bánni, hogy annak idején nem adott hozzá Legolas-hoz.

349., harmadik hó, 20. nap:

Miután a tegnapi kisebb “üzemi baleset" következtében az egész konyhaszemélyzetet szabadságra kellett küldenünk, most én vagyok a háziasszony. Szegény Anya is kényszerpihenőre van ítélve, mivel tegnap véletlenül keresztülesett Bonin és kificamította a bokáját. Ezért teljes mértékben enyém a konyha. A reggelire készített tejberizzsel még nem volt gond, az csak az ebéd készítésénél jelentkezett. Sült csirkét terveztem zöldséges-sajtos krumplival, ami imladrisi specialitás. Először szabályos közelharcot folytattam egy fagyasztott, fej nélküli szárnyassal, amíg ki tudtam venni a jégszekrényből, majd kitettem olvadni a napra. Ez volt az 1. számú rossz ötletem. 5 percet sem volt ott, máris meglépett vele valami kis szőrös. Nem akartam hülyét csinálni magamból, ezért nem álltam neki üldözni a csirke tolvajt, hanem kivettem egy másikat, de ezúttal a konyhaasztalra tettem. Ezután következett a krumplipucolás. Persze, nem én lettem volna, ha nem vágom meg az ujjam. A legnagyobb szerencsétlenkedésem közben bejött Elrohir, hogy segíthet-e valamit. Először el akartam küldeni, de aztán jött a 2. számú rossz ötletem: beállítottam zöldséget szeletelni. 2 perc sem telt bele, máris megvágta magát, de úgy, hogy mehettem összevarrni. Ezután jött a tetőpont: sikeresen meggyújtottam egy rongyot. Szerencsétlenségemre épp ekkor jött be Glorfindel, aki az égő törlőrongy eloltására felkapott az asztalról egy poharat és tartalmát ráloccsantotta. Mire szóltam neki, hogy az nem víz, hanem olaj, már mindegy volt. Ekkor indult be a tűzoltó-varázslat. Eredmény: eloltott tűz, bőrig elázott Glorfindel és Arwen, valamint lekváros lembas ebédre.

5. hó, 2. nap:

Cserélhetek helyet Anyával, mivel most én szenvedtem kisebb balesetet. Fivéreimmel lovagoltunk az erdőben, amikor jött az okos ötletem, hogy akadályugratni fogok. Minden jó is volt, csak úgy az ugrás felénél kirepültem a nyeregből és olyat estem a tüskés bokrok közé, hogy öröm volt nézni. Átélni már nem annyira. Szegény bátyáim kétségbeesve siettek a segítségemre, már azt hitték, kitörtem a nyakam. Szerencsére megúsztam a bal csuklóm eltörésével. Félelmeimml ellentétben Apa nem is volt annyira dühös, Anya pedig végképp nem. A gond csak az, hogy hogyan fogok kibírni 2 hónapot mindenféle izgalmas tevékenység nélkül. Apa most még felkelni sem enged, pedig a lábaimnak semmi bajuk.


5. hó, 6. nap:

Nem is olyan rossz ez a pihenő. Az egész család körülöttem ugrándozik, azt sem tudják, hogyan járjanak a kedvemben. Bátyáim meg főleg, merthogy hibásnak érzik magukat a dologban. Úgy gondolják, ha lebeszélnek a szándékomról, nem lett volna baj. Megnyugtattam őket, hogy úgysem tudtak volna lebeszélni, de azért továbbra is lelkesen teljesítik a kívánságaimat. Időközben az Eruadta nép is tudomást szerzett a balesetemről és egy csomó virágot, meg ajándékot küldtek. Kedves, hogy ennyire szeretnek.

9. nap:
Az esetnek már egész Lórienig híre ment, ma ugyanis Nagyiéktól kaptam ajándékot: egy csokor virágot és egy Nagyi által készített krémet, ami gyorsítja a csont összeforrását.

7. hó, 1. nap:
A kezem már teljesen jól van, ennek örömére ma újra nyeregbe szálltam, kiváltva ezzel szüleim rosszallását és bátyáim elismerését. Ahogy kifejezték magukat: “a húguk igazi kemény csaj.”

350:
Én igazán szeretem a kutyákat, de amit Boni művel, az súrolja a tűrőképességem határait. Ma épp a kedvenc ezüstcipőmmel lépett meg, tegnap Anya selyemsálját tette magáévá. Azonkívül elcsórta már Apa jogarát, Elladan fél pár lovaglócsizmáját, Elrohir libatollpárnáját, Linútiel és Asfaloth kötőfékét...még sorolhatnám. Glorfindel szégyenkezik is miatta eleget, de megnevelni nem tudja.

Másnap:
Megvan a megoldás! Apától kaptam egy könyvet, ami Anya hozományához tartozott, és amit anno még Galadriel Nagyi kapott Celegorm-tól kislány korában. Ennek magyarázata: Celegorm túl büszke volt ahhoz, hogy “holmi könyv” segítségével idomítsa Huant (meg is lett az eredménye), ezért az első arra járó tünde (aki épp Nerwenke volt) kezébe nyomta.
A lényeg az, hogy a könyvet szépen átvittem Glorfindelhez, aki nagyon örült neki, azt mondta, megmentettem a becsületét, és hálából még egy puszit is adott. Nem pirultam el, ááá dehogy...


Milyen lett???