Humor

gyerekek találtam egy etimológiai/földtörténeti bizonyítékot arra, hogy tolkien világa valóban a mi világunkban létezett. erre az ősi szuper kontinens neve a pangea a bizonyíték, még nem lakott ember ilyenkor itt. üres volt. a neve mindent elárul:
Pang Ea

Alyr Arkhon írta: Encsi: A Háry Jánost parodizálni?
Minek?
Ez olyna mintha a Rómeó és Júliát akarnád átírni hogy legyenek benne szerelmesek.

év végén elő kell adnunk vmit balllagási műsornak, aztán ez is fölmerült, de szerencsére már túlléptünk rajta...

Dreamer_KF írta:

Namarie írta: Ezt is összehozták:

Megkérdezhetem, hogy ez miért ebben a topicban került közlésre? A világ egyik legnagyobb korcsolyása miért is humoros? Mert egy népdalra száguld egy hihetetlen koreográfiával?

JÚÚÚJJJ!!!!! Köszönöm, nm ezt akartam belinlekni!!! Az a helyzet, hogy imádom Plushenkot, és előtte valakinek ezt a linket küldtem el, aki szintúgy imádja, de nem értem, mert kijelöltem a másikat is, amit el akartam küldeni, és mégis ezt tette be. Ráaadásul a Hava Naguilát is imádom- egyszer tedd be, ha jelen vagyok, és hát eléggé mozgékony leszek tőle.

Agyilag elég zéró szinten kéne lennem, ha én ezt viccesenk találnám, na meg eléggé blaszfemikus lennék, ha ezt az Istent dicsőítő dalt, aminek elemi ereje van, viccesnek venném. Ráaádásul szép élményeim is fűződnek ehhez a dalhoz. Még egyszer elnézést! ha tudom, kikeresem azt, amit eredetileg akartam betenni.

Sötét Úr írta:

Alyr Arkhon írta: a Rómeó és Júliát akarnád átírni hogy legyenek benne szerelmesek.

Tényleg, ezt is meg kellene írni... És a 300-at is újra kellene forgatni, hogy legyen benne végre valami akció is, meg némi hentelés...

A Gyűrűk Ura sem maradhat ki a sorból. Kellene néhány fantasztikus elemet belerakni...

Namarie írta: Ezt is összehozták:

Megkérdezhetem, hogy ez miért ebben a topicban került közlésre? A világ egyik legnagyobb korcsolyása miért is humoros? Mert egy népdalra száguld egy hihetetlen koreográfiával?

Ezt is összehozták:

Gandalf írta: A legtutibb rajongói Hobbit-előzetes... :pippin1: :gollum2:

Gollam a legjobb

Szméagol írta:

Encsi írta:

Alyr Arkhon írta: -Hogy hívták Kígyónyelv mamáját?
-?
- Anyanyelv.

...

más: lehet, h kicsit off, de ti milyen ötleteket tudnátok adni egy Háry János paródia szövegkönyvéhez?

Encsi: lehetne, mondjuk kicsit modernizálni a témát. Vagy Háry János dicsekedhetne más történetekből lopott hőstettekkel. Esetleg a Tiszán innen, Dunántúl... és hasonló dalokat átírhatnád, és azok részletei is benne lehetnének. Remélem, tudtam segíteni egy picit...

Köszi

Sötét Úr írta: Namarie: nekem egy bajom van Galadriel naplójával: a rengeteg elütés. Azok után, hogy Ireth figyelmét felhívtad a "kutúrálatlan" szó helyesírására, még inkább. Úgy ismertelek meg, mint aki igényes az ilyesmire, és most meg vagyok lepődve. Amúgy naonjó!

Júújjj.. köszönöm, pedig végignéztem. Javítom!

SÚ, örülök, ha máskor is szólsz - van, amikor egy idő után már nem látom.

Egyébként a legszebb elütés(?) a kókusztely - sic!

Főoldalon javítva, itt elkezdtem.

Encsi írta:

Alyr Arkhon írta: -Hogy hívták Kígyónyelv mamáját?
-?
- Anyanyelv.

...

más: lehet, h kicsit off, de ti milyen ötleteket tudnátok adni egy Háry János paródia szövegkönyvéhez?

Encsi: lehetne, mondjuk kicsit modernizálni a témát. Vagy Háry János dicsekedhetne más történetekből lopott hőstettekkel. Esetleg a Tiszán innen, Dunántúl... és hasonló dalokat átírhatnád, és azok részletei is benne lehetnének. Remélem, tudtam segíteni egy picit...

Alyr Arkhon írta: -Hogy hívták Kígyónyelv mamáját?
-?
- Anyanyelv.

Ez de fárasztó...

Alyr Arkhon írta: -Hogy hívták Kígyónyelv mamáját?
-?
- Anyanyelv.

...

más: lehet, h kicsit off, de ti milyen ötleteket tudnátok adni egy Háry János paródia szövegkönyvéhez?

Ó, Alyr, ne fárassz...

Galadriel titkos naplója:

3319. év vége felé:
Remélem, most lesz egy kis nyugalmunk.

3320. második hava.
HÁT NEM VISSZAMÁSZOTT, HOGY A BALROG CSÍPNÉ MEG!!! Legközelebb NAGY nyugalmat kérek.

3320. harmadik havának hatodik napja.
Tények:
1. Szauron visszamászott. Sajnos.
2. Ráadásul Mordorba. Sajnos
3. Elendil, és fiai, ill. Númenor maradéka felváltva jár Gil- Galadhoz, és hozzám. Ki vannak borulva (érthető) és akut tündehiányuk van. (Érthető, de izé.)
4. Azt akarják, hogy tanítsam őket írni-olvasni, tünde nyelven. Izé. Na jó, Finrod is megtette. Meg aztán sokat is segítettek anno Gil- Galadnak. Vagy azok nem ők voltak? Na mindegy, én nem vagyok emberszakértő.
5. Tanítom őket. Türelmi helyzet: még van.

Egy óra részletei:
-És akkor most szépen felhúzzuk a..
-Vitorlát?
-Nem, kedves Isildur, hanem a támaszt. Nem, nem kell fekvőtámaszt csinálnod, a betűnek van támasza.Tudom, kedves Elendil, hogy idős korban már nehéz megtanulni de.. Isildur, kérlek, ne vágd földhöz a tollat, fog az menni, és már most is nagyon szép. Közben Celebornhoz telepatikusan: Drágám, a madártej a jégszekrényben, mazsola is van benne, és hozzá légy szíves ezeknek a szerencsétleneknek egy kis kókusztejet. Nehogy fügebort!! Miért ne? Tudod, mi lesz abból??

Közben a "tanítványokhoz"
- Anárion, mi a baj?
-Rögtön elsüllyedek Úrnőm, mert..
Mire a többiek kórusban: NEEEEE!!!

Este:
Na, adtam már nekik egy ksi fügebort, némi vidítóval, hadd pihenjenek egy kicsit. Hoppá! Azt hiszem, valamit túladagoltam benen, mert most éjjeli egy óra, és arról beszélgetnek, hogy a világ görbe, vagy ők látnak görbén? Hogy megállapíthassák, valamelyik tündével húzattak egy egyenes vonalat, és végigmenetk rajta. Megegyezés születet: a világ görbe. Erről jut eszembe: ránk is ránk férne egy görbe este Celebornnal, de nagyon.

3320. hetedik havának 15. napja:
Nos, mindenki megtanult írni- olvasni, szókincset is bővíttek, de most megint visszazuhantak a poszttraumás szindrómába. Látom, szeretnének beszélni a dolgokról, de nem mernek, merthogy a tündék is érintve vannak valamelyest.

Éjfél felé: szépen, csendesen rávettem a társaságot egy beszélgetésre. El vannak ájulva, milyen megértő vagyok. Celeborn is. Azt hiszem, hívom Elrondot meg Gil- Galadot egy jókora tanácskozásra ember- ügyileg.

3320. nyolcadik havának 1. napja:
Mindent letisztáztunk, mindenki mindent tud. Fő szabály: Senki senkit nem zavar, és a másikkal tisztességesen viselkedik. Hát, mi tündék ez utóbbi hosszú távon történő maximális betartásáról nem vagyunk meggyőződve, de, mint Celeborn mondta, akkora szemétdombot, mint Númenor volt a végén, csak nem csinálnak Középföldéből.

2. nap: Szent Eru, mit akartak ezek nekem adni!! Palantírt. Vagy hármat egyszerre. Soha nem utasítottam még vissza semmit, de ezt muszáj volt, több okból. Első, de nem annyira fontos: ahogy belenéztem, hát nem Feanor vigyorgott rám, amint épp a hajam lesi? (Még Valinorban, persze).
Második, és fontosabb: ha az emberek őrzik, azok BÁRHOVA kerülhetnek. És nekem semmi szükségem rá, hogy Szauron engem kukkoljon . (Elég, ha én teszem vele, abból több haszon származik).

Kukkolásról jut eszembe: meg kéne néznem a fiamat, hogy s mint vannak Nimrodellel meg Amdírral. Nem tudom, említettem-e már, hogy Amroth még nem igazán uralkodó, csak gyakorol Amdír oldalán, aki fiaként szereti, és rá akarja hagyni Lórient. Hiába na, a mi fiunk.. mmint Celeborné meg az enyém.

3. nap: Celeborn Gil-Galaddal tanácskozik, hogy mitévők legyünk Szauron ellenében, aki nagyon támadós kedvében van. Ki is sütöttek egy jó megoldást: szövetség az emberekkel. Azért jól nézzük meg azokat az embereket, ha nem akarunk úgy járni, mint szegény Maedhros.
-Na, meg ti noldák is vagytok, bár Mandos már igazán békén hagyhatna titeket..- így a párom. -Sajnos Mandos hosszútávú előrejelzéseket szokott adni.
Mire én:
-Akkor akit lehet, Valinorba küldünk.

Ebben maradtunk, de ismerve a noldákat, könnyebb volt ezt tervezni, mint kivitelezni.

3400.
Na, az emberek egész szépen megvannak, csak valahogy nem Szauron orra elé kéne építkezniük. Gondolok itt Minas Ithilre és Osgiliathra, bár az utóbbi Celeborn szerint annyira nem baj. De az első láttán csak fogja a fejét.

3401. harmadik havának elseje:
Celeborn ma reggel rémülten rontott be hozzám:
-Ugye nem teszel esküt, nem mész harcolni?
A jó lélek ugyanis vagy fél éve azon izgul, hogy én is holmiféle Finrod- Beren- Lúthien vs. Szauron akcióba keveredek. Ha minden igaz, amit a tükör mutat, fogok is, csak nem úgy, ahogy bárki is gondolná.

3402.:

Egy gondolat bánt engemet: HOL VAN SZAURON KILENC HÁZIÁLLATKÁJA????

3427. Évközép napja.
Elhatározások:
1. Segítjük az embereket, mert:
a) ők is segítettek nekünk
b) belenéztem a tükörbe, és valami iszonyú ocsmányságot láttam: Szauron Gil- Galadra, Elendilékre és az én hajamra pályázik. Utóbbi oka: iszonyatosan randa lett szegény, és azt hiszi, hogy az alkatrészeimtől majd megszépül. Csak azt felejti el, hogy már testet se tud ölteni.

2. hamarosan megkezdjük a tündék evakuálását. Mi lesz itt megfizetve..

3427. kilencedik havának első napja:
A nyomorult valami ocsmány madárral levelet küldött nekem, hogy mely rosszul érzi magát Mordorban, mely sivár ott minden, és hogy én megszépíthetném a napjait. A retorikát se tanulta el rendesen Melkortól, de a jó ízlés alapjait sem. A gazdija az ilyen leveleket beillatosította, és ellátta arany szegéllyel. Félreértés ne essék: a hátam közepére se kívánom Melkort, de neki legalább volt stílusa.

Szauronnnak egy sort se írtam, hanem válasz gyanánt küldtem egy kis darab lembast. Csípi neki rendesen a szemét, és fél Mordor allergiás rohamokban fetreng.

3428. második havának első napja:
Ma végre útnak indult az első társaság Szürkerévbe, saskísérettel. Utóbbi azért kellett, mertha Szürkerévről van szó, a menetet vezetők hajlamosak szemellenzős lóként menni. Az, hogy a fele lemarad, vagy visszaszökik, kit érdekel? Ők mennek előre, az orruk után.

Borzalmas kínszenvedés előzte meg, míg el tudtuk indítani a menetet, majdnnem kitört a paraszt, akarom mondani noldalázadás. (Mennyit fejlődtünk: régen az volt a baj, ha maradni kellett, most meg az, ha menni). Egy ideig mást se csináltam, csak rohangásztam Gil-Galad, Elrond, és a tengerpart között. Elrond majdnem toporzékolt, Gil- Galad meg.. hát szóval láttam már noldát alpári módon őrjöngeni, de ő majdnem túltett még Feanoron is. Csak egy kis ízelítő:
- Mi van, itt akarsz megdögleni? Hát nem elég neked, ha én teszem ezt?? Na takarodj nagyon gyorsan Szürkerévbe!!!

Ez a sindáknál hatásos volt, de a noldák nem voltak hajlandók mozdulni. Félrehívtam unokatesómat, adtam neki egy adag nyugatatófőzetet, majd rávettem, hogy érzelmi húrokat pengessen. Na, ez már hatott. Tehát: az összes ki-és fiatalkorú, valamint kisgyerekes szülő elindult. (Éljen a logika, még ha néha érzelmeken alapszik is!)

Völgyzugoly: ott is idegbaj a köbön, azzal a különbséggel, hogy Elrond magától is kitalálta, mit kell mondania.

Odahaza: na ez volt a legnehezebb. Feladatok:
1. Celebornnal megértetni, hogy ő már eddig is hősként van számon tartva, nyugodtan védheti az otthonát itthon. Jól van, sereget küldünk.
2. Amroth fiammal megértretni, hogyha Amdír elmegy csatázni, jó lenne, ha valaki vigyázna Lórienre, különösen, hogy Amdír is ezt akarja.

Mindkettő sikerült.

3429.
Hát hiába beszél a tünde az embernek? El lett mondva ezeknek a númenori maradványoknak, hogy NE Szauron orra elé építkezzenek. Figyelmen kívül lett hagyva, de sajnos nem Szauron részéről. Minas Ithil porig lett rombolva, a fájuk el lett égetve, Isildur meg alig bírt elmenekülni. Még jó, hogy egy kosár termést átadott nekem, neveltem neki pár palántát.
Egy kérdés: miért mindenki az én vállamon sírja ki magát?

3430. Tündék és emberek szövetségben. Nem lehetne ez így mindig?

3431.Elendilék mennek Elrondhoz, és odavannak a gyönyörűségtől, hogy találkoznak Elros testvérével.

3434. Nos, Szaurontól már lehet lélegzetet venni. Igaz, hogy kicsit, de lehet. Dagorladnál IRTÓZATOSAN elverték a seregét, de sajnos ő még mindig megvan. ÉS: Elrond hallgatott Celebornra meg rám, és ostromolják Barad- dúrt.

3440: Jaaajj.. Anarionnal már csak a Két Fa újbóli virágzása után fogunk találkozni. Szegény..
Ráadásul Elrondék bajban vannak, nem tudják lerombolni Barad - dúrt. Hiába tudják a varázsigéket.. Oda akartam menni, de csak sasháton lehetne. Szóltam Thorondornak, ő meg néz rám nagy szomorúan, hogy ő szívesen elvinne, de nem tudja, hogy szabad-e. Mondom, kérdezze meg Manwét, de aztán eszembe jutott, hogy nem tud Valinorba repülni. Még. Jó, meditáljunk egyet, keressük meg Ulmot. (Vízparton ez a legkönnyebb). Szólok Ulmonak, ő se tudja, szól Mandosnak. Ő nem tudja, de ellenzi, szólnak Manwenak, de ő nem ellenzi, de nem tudja, Iluvatart meg igazán nem szeretnék zavarni, hiszen csak most volt, hogy megváltoztatta a világot a kérésükre. Végül csak ráálltak, hogy megkérdezik, de ki kérdezze meg? Lórien. (Drága Vala, ha lesz birodalmam, Rólad nevezem el). Igenám, de Irmo a szokottnál is mélyebb meditációba merült, és meghozta a választ, hogy igen, rendkívüli esetekben a sasok hordozhatnak terhet, akkora jött a levél, hogy eszembe ne jusson Barad- dúrhoz menni, mert tovább megy a sereg, egyenesen Mordorba.
Legalább egy kérdés már nem kérdés.

3441.utolsó napja. Éves összefoglaló:
Most elvileg örülnöm kéne, de: unokatesómmal csak Valinorban fogok találkozni, Elendillel meg a Fák újravirágzása után. Szauront megbénították, de a nyomorult gyűrűjét Isildur nem dobta a tűzbe. (Elrond kétségbesett megjegyzése: mit csináltam volna? Löktem volna a tűzbe???)
Viszont: tisztább a levegő. Használhatom a Nenyát. NAGY nyugalom következik, már érzem. Celebriannak végre lehetnek gyerekei, azaz nekünk unokáink. És: VÉGRE VÉGE A MÁSODKORNAK!!!!! Hála Iluvatarnak.

Namarie: most épp a Namarie-féle "katasztrófára" gondoltam, de Galadriel naplójának folytatását is várom!
Köszi, hogy figyelmeztettél, kijavítottam a hibát.
Örülök, hogy tetszik a napló. Én is a függeléket követem, nagyon örülnék a tanácsodnak!

Ireth Tulckaleumä írta: Köszönöm mindenkinek! Hamarosan jön a folytatás!

Namarie: már nagyon vártunk!
Mikor tudhatunk meg többet középföldei kalandjaidról?

Kedves kisasszony, Galadriel középföldei kalandjaira gondol, vagy a Namarie- féle katasztrófára? Az első már javarészt kész, szinte csak gépelni kell, a második is meglesz hamarosan.

Ne haragudj, hogy magáztalak, de nem tudom, hogy kire vonatkozott a hozzászólás. ha azt gondolod, hogy engem magáznod kell, akkor megkérlek, tegezzél csak nyugodtan.

Az Arwen- napló nagyon tetszik, csak egy kifogásom van: kulturálatlan. Mmint a szónak a helyesírása nem stimmelt, ezt javítsd ki, kérlek.

Más: a GyU- függelékének kronológiáját követed? ha igen, akkor priviben szeretnék vaalmit javasolni.

Én azt követem, eléggé meg is szenvedek néha miatta. A mostani rész nem túl vidám, de végül is ezt a részt amúgy se akartam nagyon elhumorizálni, mert azért mégiscsak. A következőben több lesz a vidámság, ígérem.

Megérkezett Arwen naplójának folytatása. Kicsit hosszú, ezért bocsi.

:arwen2: Arwen Undómiel, avagy egy neveletlen tündehercegnő naplója

2. rész


320., Harmadkor
Imladris

Apa ma összehívta a Családi Nagytanácsot, hogy bejelentse: hamarosan vendégeink érkeznek. Fivéreim döbbent kérdése után („Kik???”) azt is elárulta, hogy a Zöld-erdő királya, Thranduil, a fiával és a kíséretével.
Apa egy pillanatra elgondolkodott, majd negédesnek szánt (de fenyegetőre sikerült) mosollyal a bátyáimhoz fordult:
- Fiaim – kezdte tárgyilagos hangon - , szeretném, ha Thranduil meggyőződne arról, hogy Imladris nem egy Eru háta mögötti kis zug, ahol kulturálatlan népek élnek...
- Úgy tudtam, mi épp ezt tartjuk a Zöld-erdőről – súgta a fülembe Elrohir. Apa szerencsére túlságosan belemerült a szónoklásba ahhoz, hogy meghallja.
- ...így tehát megkérlek titeket, hogy viselkedjetek úgy, mint akiket én neveltem...
- Neveltünk, drágám – szólt közbe Anya.
- Hát persze, szívem, persze. Szóval viselkedjetek úgy, mint akiket mi neveltünk, nem pedig a móriai törpök. Rendben?
- Mikor viselkedtünk mi úgy, Apám? – kérdezte Elrohir, megjátszott sértettséggel.
- Akarod, hogy soroljam az eseteket??? Na jó. Emlékeztek, amikor kicseréltétek a samponomat anyátok szőroldó krémével? /Hát igen, az csúnya eset volt. Ha nincs Nagyi hajnövesztő szere, Apa azóta is kopasz lenne./ És amikor bezártatok a fürdőszobába? /Ugye erre még mindannyian emlékszünk?/ Vagy amikor...
- Jó, jó. Megértettük – bólogattak a fivéreim.
Arra kíváncsi leszek. Szerintem Thranduiléknak lesz itt részük meglepetésekben.

3 hét múlva:
Mindenki a vendégek érkezésére készülődik. Ami más szóval azt jelenti, hogy jó nagy a káosz. Én mindezt épp egy fa tetejéről figyelem, elég mulatságos látvány. (Igaz, hogy így nehezen tudok írni, de nem baj, megéri.) Az előbb például Anya kiosztotta a főszakácsot a kirántott lembas helyes elkészítésének módjáról:
- Ezerszer megmondtam már, hogy a lembast nem kell kikloffolni a beforgatás előtt, mert akkor összetörik!
El tudom képzelni, milyen képet vághatott Avonen (a főszakács), aki szerintem mindig kicsit magasabban hordja az orrát, mint kellene.
Most éppen Apa oktatja ki az ikreket az általános viselkedési szabályokról. Ezt az elmúlt 3 hétben minden nap megtette, két lábon járó, hosszú, fekete hajat növesztett illemtankönyvként.
Szegény yavannildék futkosnak fel és le, mint a mérgezett egerek, Glorfindel pedig (aki csak tegnap érkezett meg Círdantól) máris belevetette magát az események sűrűjébe. Most itt áll a fa alatt és kiabál:
- Hogy került oda, Úrnőm?! /felrepültem/ Jöjjön gyorsan, az édesanyja hivatja!
De jó. Na, most valahogy le kellene mászni...

2 hét múlva:
Megérkeztek. Hát...őszintén szólva nem is tudom, mit gondoljak. Thranduilon (aki egyébként egész jól tartja magát az x ezer évéhez képest) azért látszik, hogy megért már egyet s mást. Legolas pedig...el kell ismerni, nagyon jó képű...és aranyos...és udvarias...mindazonáltal leginkább egy elkényeztetett hercegecske benyomását kelti. Nyilván ha jobban megismerem, rájövök, hogy ez nem igaz. Legalábbis remélem.

Másnap:
Jóságos Eru, ekkora égést!
Ma délután Apa megkért, hogy mutassam meg a környéket Legolasnak. Na jó. Sétálunk, egyszer csak megkérdezi, tudok-e fára mászni. Mondom, hogy igen. Erre elkezdi, hogy rajta, lássuk jobb vagyok-e, mint ő. Na, gondoltam, most megkapod!
Elkezdtem mászni egy megfelelő méretű fára, de úgy 3 méter magasságban rájöttem, hogy hosszú ruhában ez nem annyira jó ötlet. A vége az lett, hogy rálépte a ruha szegélyére és leestem.
Legolas rohant volna hozzám felsegíteni, de megbotlott valamiben (csak remélni merem, hogy nem a saját lábában) és esett egy hatalmasat. Ez nem lett volna akkora baj, ha nem pontosan rám érkezik. Így aztán eléggé félreérthető pozícióban fetrengve próbáltunk felállni, amikor megjelent Apa és Thranduil. Mielőtt bármit szólhattam volna, előkerültek a fivéreim és lerángatták rólam Legolast. Amíg az időközben szintén befutott Glorfindel néhány tündével megpróbálta megakadályozni, hogy bátyáim agyonverjék a Zöld-erdő hercegét, én próbáltam a helyzetet a lehető leggyorsabban megmagyarázni Apának. Szerencsére elhitte (vagy legalábbis úgy tett, mert továbbra is elég gyanakvóan méregetett minket). Szegény Legolas szerzett két szép monoklit, amiket Apa egy intéssel eltüntetett, majd az egész társaságot visszaparancsolta a palotába.

5 nap múlva:
Már kezdtem remélni, hogy Thranduilék látogatásának további része kínos események nélkül fog lefolyni. Sajna, nincs ekkora szerencsénk.
Az Eset: négyesben sétáltunk az apáinkkal a tóparton, amikor én ügyeske megcsúsztam és beleestem a vízbe. Több se kellett Legolasnak, egy “Megmentelek, hercegnő!” felkiáltással utánam vetette magát. Közben én már kifele úsztam, de aztán gyanús lett, hogy “megmentőm” miért nem tesz így. Gyanúmat megerősítvén Thranduil odaüvöltötte, hogy a fia nem tud úszni. Na mondom, nagyszerű. Végül nagy nehezen sikerült kihúznom Legolast, majd mindennek a tetejébe még szájon át lélegeztetni is nekem kellett!
- De Apa, te vagy a gyógyító, miért nem te csinálod?
- Na de kislányom, hogy nézne az ki?
És, hogy örömöm teljes legyen, közben odacsődült fél Imladris, élükön Anyával és a fivéreimmel. Miután sikerült a herceget újraélesztenem, az erőmből már csak egy fáradt “Ez nem az, aminek látszik”- ra futotta.

1 hét múlva:
A múltkori esetnek hamar híre ment (fene a jónép pletykásságába). A legviccesebb a dologban az, hogy ami valójában történt, azt már mindenki régen elfelejtette, ellenben a történet jócskán kiszínezett változatait igen gyakran hallani.
Párbeszéd két yavannilde között:
- Igaz, hogy Arwen Úrnőt valaki lelökte a vízesés tetejéről??
- Dehogyis! Egy hatalmas víziszörny költözött a tóba, ami berántotta a kisasszonyt és fel akarta falni, de a herceg megmentette!
- Ó, milyen romantikus!
- Ez még semmi! Hálából Elrond Úr neki ígérte a hercegnőt és Imladrist is!
És ez csak egy a sok közül. Persze, arra már senki nem emlékszik, hogy az az eszement utánam vetette magát a tóba, miközben nagy buzgalmában elfelejtette, hogy sosem tudott úszni, aztán meg fuldokolni kezdett az alig másfél méter mély vízben.

Később:
Ha még egyszer megkérdezi tőlem valaki, hogy mikor lesz az esküvő, hercegnőhöz egyáltalán nem méltó módon fogok sikítófrászt kapni, de előbb még lekeverek egy hatalmasat az illetőnek. (Megértettél, Glorfindel???!!!)

3 hét múlva:
Tartok tőle, hogy a bátyáim készülnek valamire. Legalábbis ma nagyon titokzatos képpel sutyorogtak, aztán mikor közelebb mentem, gyorsan elhallgattak. Én pedig ismerem őket annyira, hogy tudjam: Elladan+Elrohir+ titokzatos sugdolódzás = tökéletes katasztrófa.

2 nap múlva:
Ez nem lehet igaz. Hogy voltak erre képesek? Hogy tehették ezt? Ha az volt a céljuk, hogy az egész családból (főleg Apából és belőlem) hülyét csináljanak, akkor gratulálok, sikerült!
Még mindig nem hiszem el...Küldenek egy-egy névtelen üzenetet Apának és Thranduilnak azzal, hogy menjenek le a vízeséshez éjjel negyed egykor, mert ott valami nagyon érdekeset fognak látni.
Mindezek után elhitették Legolasszal, hogy én (ÉN!!!) halálosan szerelmes vagyok belé, és a vízesésnél várom éjfélkor.
Éjjel fél tizenkettőkor felébresztenek azzal, hogy Asfaloth kiszökött az istállóból (megint), és most a vízesésnél nyargalászik fel-alá, menjek megfogni, mert rám hallgat. (Van, hogy rájön szegényre a bolondóra, ilyenkor csak én tudom lecsillapítani. Nyilván elege van a gazdájából, aki teliaggatta a kantárját apró-és főként idegesítő-csengettyűkkel.)
Felöltözök és lemegyek a vízeséshez. A ló persze sehol, Legolas viszont ott téblábol a parton. Közelebb megyek, mire ő:
- Ó, hát itt vagy, kedvesem? – kérdezi.
Nézek rá nagy szemekkel, hogy ezzel meg mi történt.
- Ha tudnád, mióta várok erre a percre! Csak tudtam volna, hogy te is szeretsz, már sokkal hamarabb megkérdezem...
- M-mit? – csak ennyit bírtam kinyögni.
- A bátyáidnak köszönhetem, ők nyitották fel a szememet...
- A bátyáim? – kezdett a dolog gyanús lenni.
- Ó, kérlek, ne haragudj rájuk, ők jót akartak. De ne is beszéljünk róluk. Had kérdezzem meg...
Közben lázasan gondolkodtam, hogy mit mondott az a két eruátka ennek a szerencsétlennek. Fel sem tűnt, hogy letérdelt elém.
- ...lennél-e a feleségem?
Ez volt az a pont, amikor azt hittem, elájulok. Szerencsére nem kellett válaszolnom, mert ahogy kimondta, Apa és Thranduil kétfelől odarohantak, majd egyszerre elordították magukat, hogy „NEM!!!”
A beállt csöndben térden rúgtam Legolast, jelezvén, hogy álljon már fel. Apa, mint aki csak erre várt, rákezdte:
- Hogy képzeltétek ezt? Így, minden bejelentés nélkül...Tőled azért mást vártam volna kislányom!
- Apa, félreérted...
- Mi szeretjük egymást, Elron Uram, feleségül akarom venni a lányát...
- CSENDET! – ez már Thrandiul volt. – Egyáltalán, hogy kerültök ti ide? És te, Elrond?
- Én...nem tudtam aludni. És te?
- Hát... én sem.
- Legolas?
- Nekem találkozóm volt...
- Nem, nem volt!
- De a bátyáid...
- Ők is itt vannak – csodálkozott Thranduil.
- Ők mondták nekem, hogy te...várjunk csak...szóval nem...
- Ne haragudj, de...nem.
- Akkor ők...ők csak...ó, hogy én mekkora...
- BEAVATNÁTOK? – kiáltotta Apa.
- A fivéreim. Ők mondták Legolasnak, hogy én... tudod.
- Ezek szerint ők küldték nekem a...a.... – Thranduil későn jött rá, hogy elszólta magát.
- Mit?
- Hát a ...a...levelet.
- Én is kaptam egyet! Szóval ők... a mindenit! – kapott észbe Apa. Megfordult és rohanni kezdett vissza a palotába, mi meg loholtunk utána. Mikor őrjöngve berontott a két csínytevő szobájába, tapasztalnia kellett, hogy:
- Ezek megléptek! Ilyen nincs! GLORFINDEL!!!
- Parancsolsz, uram? – kissé ziláltnak tűnt, ráadásul az orra is vérzett. Nem is csoda, mert szegényt jól orrba vágta a bejárati ajtó, lévén épp ki akart menni, amikor Apa berontott.
- HOL VANNAK A FIAIM?! – ordított rá Apa.
- Épp most láttam őket ellovagolni.
Apa erre fogta magát és kirohant. Thranduil közben szaladt szólni Anyának, aki először nem értette, mit művelünk mi itt éjnek idején, majd miután elmagyaráztuk neki a dolgot, egész egyszerűen elájult.
- Anya! Jaj, most meg ez? – kezdtem hisztizni. – Glorfindel, légyszíves vidd a szobájába, én megyek és visszahozom apámat.
- Úrnőm, nem mehetsz most el, éjszaka van!
- De mi lesz ha...
- Majd én megkeresem – vágta el a vitát Glorfindel, azzal elment.
Thranduil visszavitte Anyát a szobájába, majd hármasba ücsörögve vártuk a híreket, miközben még véletlenül sem néztünk egymásra.
Két óra múlva visszajött Glorfindel:
- Sajnálom, Úrnőm, nem találtam meg.
Ekkor láttam elérkezettnek a pillanatot, hogy kövessem Anya példáját, és szó nélkül elájuljak.

Mikor aztán ma reggel felébredtem, Anya az ágyam mellett ült. Vidáman kezdtem ecsetelni neki, milyen furcsa álmom volt, mire kénytelen volt felvilágosítani a szomorú igazságról. Úgy ültem fel, mint aki rugóra feküdt.
- Mi van Apával?
- Ne aggódj kicsim, semmi baja.
- De hát mi történt? Arra emlékszem, hogy bejött Glorfindel és azt mondta, hogy nem találta meg. Onnantól kiesett.
- Nos, miután elájultál, nemsoká apád is visszajött, közölte, hogy a fiai eltűntek, de ha egyszer a kezei közé kapja őket, azt megemlegetik. Aztán bejelentette, hogy ő mostmár elmegy aludni, és senki ne merje zavarni.
- És Thranduil meg Legolas?
- Holnap hazamennek.
- Hála...vagyis igazán kár.
Ezek után Anya magamra hagyott, had pihenjek. Mit mondjak, most igazán rám is fért.

Másnap:
Ünnepélyesen elbúcsúztattuk a Zöld-erdő királyát, hercegét, mindenkijét. Mielőtt elindultak volna, Legolas azt mondta nekem, hogy ő azt a dolgot komolyan gondolta, ezért fontoljam meg. Nem akartam szegényt letörni azzal, hogy hamarabb megyek Mandoshoz, mint hozzá, csak annyit válaszoltam, hogy majd gondolkodom rajta.

Na, már csak egy probléma maradt: Hol vannak a fivéreim???

Juhúúú örülök a folytatásnak, bár csak később fogom tudni elolvasni, de csakis jó lehet

Köszönöm mindenkinek! Hamarosan jön a folytatás!

Namarie: már nagyon vártunk!
Mikor tudhatunk meg többet középföldei kalandjaidról?

Nos, hoztam végre:

Galadriel naplója, Másodkor:


2250. negyedik havának első napja:
Hosszas, keserves küzdelem után végre sikerült hajóra rakni Noredhelt és élete párját. Biztos, ami biztos, elkísértük Círdanhoz, ami már csak azért is volt jó, mert találkozni akartunk Vele is.
Noredhelék még a kikötőben is huzakodtak velünk, hogy miért kell nekik elmenniök.
-Drágám, tudod mi lesz akkor, ha a Valák megvívják az utolsó háborújukat Melkorral?
-Ja, nagyapa visszajön, hozza a Szilmarilt, és megint lesz Két Fa.
-És még?
-Nem tudom.
-Én viszont igen. Ha apád és nagyapád visszajön, és rájönnek, hogy neked itt bajod esett, a párodat meg engem úgy menesztenek Mandoshoz, hogy egyikünk se tér vissza soha az életbe.
-Jó, akkor megyünk.
Nos, én is így gondoltam. Tehát üggyel- bajjal elhajóztak, amikor lélekszakadva megérkezett Elrond, hogy Númenorból elég zavaros hírek jönnek, megnézném-e, mi folyik ott.

Megnéztem. Inkább nem mesélem el.

2350.
Nos, a hűségeseknek végre eszükbe jutott, hogy kikötőt építsenek, Pelargir néven.
Nálunk tündéknél semmi újság, figyeljük az embereket. Mit ne mondjak, nem valami kellemes időtöltés, de ha már nekünk kell őrizni őket.. legalábbis Ulmo szerint. De hogy őrizzük azt, aki direkt rombol szét mindent?

3175.

Van már Númenoornak jó királya, rohant is hozzám az Eruadta, hogy mit csináljon. Javasoltam neki, hogy egyfelől gyereket, hogy legyen kire hagyni a trónt, másfelől nagytakarítást szellemileg. Mondja a jólélek, hogy sajnos már egyik se divat. Mit lehetne még csinálni? Kiszaladt a számon, hogy jó nagy adag fejfájáscsillapítót.

3262.
Csak tudnám, hogy adagolom be Elrondnak, mi folyik Númenorban. . Nem tudom, a kedves númenoriak mit remélnek Szaurontól, hogy odavitték. Szauron először tiltakozott, hogy ő elsüllyed, ha ennek a birodalomnak valami baja lesz, de a kedves király ígért neki valamit ( csak Celeborn rá ne jöjjön, mit), így ráállt, hogy elmegy Númenorba. Kifele persze azt terjeszti, hogy rút erőszak igázta le őt.

Egy hét múlva: Elrond megint megkért, nézzem meg, mi folyik ott, mert rosszat álmodott. Megnéztem. Na most szedd elő a szókincsedt, Nerwenke, hogy hogy add ezt elő diszkréten! Szauron forró szeretetéről biztosította a királyt. Is.

Este: első körben szóltam Círdannak, hogy az összes tündét, aki netán még ott van, SÜRGŐSEN hozzuk át Númenorból. Másodikban, hogy Szauron és a númenoriak.. nos, Elrond majdnem rosszul lett, hogy hiszen ez egyes birodalmakban büntetőjogi kategória. Csak tudnám, mit ezsenek Szauron, amikor már annyira nem is szép? Ami kinézet megamaradt neki az is azért van, mert még eregionban lenyúlta az összes szépségápolási receptemet. (Láttam, hogy eszi a penész, mitől vagyok olyan szép még mindig, amikor ő folyamatosan randul - nos, Szauron, a pozitív, szép gondolatok csodát művelnek).

Celeborn megpróbált megvigasztalni, hogy biztos marad néhány hűséges ember. Úgy csináltam, mint aki megnyugszik. Csak kapjam a kezem közé egyszer Szauront a rihes gyűrűjével együtt!! Illetve elég lenne a Gyűrű is.
Adnék neki a fivéremért, Númenorért, Eregionért, mindenért!!!!!


Egy hét múlva:

Azta sas csípje meg! Szauron levelet merészelt küldeni NEKEM, hogy ha gondolom, akkor uralkodhatnék vele Númenorban, merthogy ezek az emberek olyan gyengécskék, és igaziból se társaság, se szórakozás. (Nem kétlem, hamarosan talál magának). Palackba tette a drága az üzenetet, még jó, hogy én fogtam ki fürdőzés közben. Természetesen NEM fogok neki válaszolni, csak álomban.

Másnap: nos, válaszoltam is neki, hogy akkor fogok én vele uralkodni bárhol is, ha majd Melkor maga ajánlkozik a fákat feltámasztani.



Nem tudom mikor van, de nagyon ocsmány:

Nos, Szauron valóban megtalálta a szórakozást, és rendkívül jól érzi magát. Hülyíti az embereket, és akik nem hajlandók neki hinni, abból, mint mondja, füstölőt csinál Melkor számára. Elbereth templomában. és rendkívül boldog, mert már vannak neki szolgái, pont olyanok, amilyenekt ő szeret. Abszolúte engedelmesek. És abszolúte randák. Pedig valaha egész jól néztek ki.

Szegény Elendil... valahogy segíteni kéne neki. Sast sajnos nem küldhetek, mert még képesek lezsnek lelőni. Megvan! Hívtam egy rakat hattyút, befestettem őket feketére, aztán küldtem üzenetet meg jófajta ruhát Elendiléknek. Círdan már rég küldött hajót.

3255.
Ahogy a númenori házasságokat mostanában elnézem.. hát, ocsmányabb intézmény nem létezik Ardán. Szegény Tar- Míriel meg akar lépni, de sehogy se sikerül neki. A jómúltkorában azt kívánta, hogy bárcsak süllyedne el a kedves férje, meg az egész sziget! Azt hsizem, kérése meghallgatásra talált.

Fél év múlva: Na, hála Elberethnek! Isildur végre lelopott egy termést arról a szerencsétlen Nimlothról. Mondjuk szegény fa eddig élt, de még mindig jobb, mintha csak úgy megpusztították volna.

Egy hónap múlva: jól van, Elendilék gyűjtik a családi ékszereket. Feanor köveit is. jaj, ha belenézhetnék.. csak egybe... csak egyszer.. és ha az nyomorult Gyűrű hozzám jönne.. de vágnám a tűzbe, te drága jó Elbereth!

De előtte megcincálnám Szauront. Azért is.

Baj van: Celeborn megneszelte a gondolataimban, hogy én Szauronnal le akarok számolni. Mondtam neki, nem úgy. na, ekkor még jobban megrémült, és komolyan kért, hogy eszembe ne jusson. Meg hogy ő megért, de igazán nem vall rám a bosszúállás. Na jó, úgyse sokat kért szegény a házasságunk alatt.

3319. második hava:

Valami azt súgja, hogy jobb lenne ha mindenki szépen hátrahúzódn aa tengerpartról. Tar- Ankalimon nagy garral megindult Valinor felé. De: Elendilék hajóra szálltak.

Kicsit később: mi ez az éktelen robaj?????? Te Szent Iluvatar!!!! Szegény númenoriak.. ezek szerint kedvenc királyuk megostromolta Valinort. Círdan csak tátogott, hogy biztos ez volt a legjobb módszer? Mi a csodát csinálhattak volna a Valák mást? Nem az otthonukat, hanem minden népet védtek.

Két hét múlva: na, van két jó hír. Az első: Elendilék megmenekültek. A második: Szauron elsüllyedt.


Némi kellemtelenség: sürgősen új navigációs meg csillagászati műszerek kellenek, és újra kell rajzolni az összes térképet.

Még egy kis kellemetlenség: Ulmo szólt, hogy mondjam meg a távozóknak, hogy nem az eddig ismert úton mennek majd Valinorba.


Sebaj. A lényeg, hogy eljussanak. Amikor megmutattam Celebornnak, miket írtam össez az elmúlt kb. ezer év alatt, csak annyit mondott, hogy reméli, az újabb bejegyzések vidámabbak lesznek. Én is remélem. meg azt is látom, hogy most megint lesz egy kis nyugalmunk.

Ireth: ez nagyon aranyos lett! Tudod, roppnt vizuális vagyok, és megelevenedett a szemem előtt!

Mindenki folytasson mindent, az lesz a legjobb!!

Maedhros írta: Hehe, még a végén kiderül, hogy Elladan és Elrohir Középfölde Fred és George-párosa...

Hmm, és tényleg...

Maedhros írta: Tudom, nekem is folytatnom kéne a Pár lembasszal többért-et valamikor...

Bizony, kéne.

Hehe, még a végén kiderül, hogy Elladan és Elrohir Középfölde Fred és George-párosa...

Kérünk folytatást!


Nam: Galadrielt is...

Tudom, nekem is folytatnom kéne a Pár lembasszal többért-et valamikor...