Versek

Arlith írta:

freedom írta: I.
Keresztül a kékes füvön
Át a szárnyaló késeken
Keresem utam, túl a tengeren
Keresem utam, túl az emberen
Ki megölt unalmában
Mert nem voltam elég egy vázába
Túlragyogtam mellette a napot

Na idáig baromi jó. Nagyon tetszik a kékes/késeken. Erre szokta SÚ mondani, h túlzás. De nem az,akkor sem az.

Tényleg azt szoktam? Nem tűnt még fel...
Viszont itt a "kékes/ késeken" játék egyáltalán nem túlzás, sőt, egy nagyon szépen eltalált kép ötletes feltöltése élettel. Nekem is határozottan tetszik. Biztos ez egyéni dolog, de nekem már az első olvasatra is a következő kép ugrott be: magas, erős füvű, szélben hullámzó rét, ami úgy gyönyörködteti a szemet, hogy kedvet kapsz belehemperedni, élvezni a szinte selymes fűszálak símogatását - és akkor belegázolsz, hogy elheveredj, vagy épp belevesd magad az egyik "hullámba", és a borotvaéles levelek mély sebeket kaszabolnak a lábszáradba...
Egyrészt már az nagyon tetszik, hogy egy ilyen összetett képet gyakorlatilag a két mássalhangzó megcserélésével (meg a fű megnevezésével, a "szárnyaló" jelző használatával) sikerült két sorban elérni, másrészt a párhuzam, ami a csalódás / megcsömörlés és a leírt "mozi" között van.
"Túlragyogtam mellette a napot" - nagyon jó sor! Nekem ugyan sokat ront rajta az előtte kettővel álló sor biccenése, ami megtöri a vers-zenét is és a gondolati ritmust is, és nem oldja fel a kettő közötti sor sem, mert egy felesleges "mert" összezavarja annak is mindkétféle ritmusát. Én egyrészt elhagynám ezt a "mert" szót, másrészt az előtte álló sort átdolgoznám. Nem a rím a fontos (itt!), viszont az előzményekben megvan a dallam és az - öntörvényű, de határozott - ritmus és a gondolati sodrás. Ahhoz kellene illeszteni.
Viszont az utolsó négy sor ezek után csapnivaló. Értem én, hogy ezt akartad elmondani, ehhez vezetted fel az egészet, értem a méltatlanul megbántott érzelmeidet, de ha már ilyen bevezetést kerítettél neki, akkor úgy csapd a képébe a nyomorultnak, hogy hónapokig csillagokat lásson. Hadd tanulja meg, hogy igazán durva csak egy nő tud lenni, mert ha ő durva, akkor már nagyon nagy baj van, és semmi játék - ezt nagyon sok férfi nem tudja felfogni. (A férfiaknál mindenben benne van a játék és az erőpróba, de soha semmi sem teljesen komoly. A férfi vadász. A nőkben sokkal inkább bennük van az [nagyon általánosítok, inkább nemi szerepekről beszélek!], hogy ha nekik kell a hím szerepéhez tartozó dolgot csinálni, az már tűzoltás, ott már minden mindegy, csak sikerüljön. Ezért olyan durvák a nők egy-két tipikus férfisportnak tartott játékban, pl. a fociban, boxban. Még nagyon él a génjeinkben a pár százezer év őskor. Amikor a nőnek kell harcolnia / védekeznie / vadásznia, akkor az azt jelenti, hogy a hímek kudarcot vallottak, és a család, az utódok [főleg az utódok] végveszélyben vannak.)
No de vissza még egy kicsit...
"Keresem az utam, túl a tengeren / Keresem az utam, túl az emberen" - finom! Cseppben az ember... "Kit kétezermillió embernek sokaságából kiszemellek". Megvan a párhuzam, vagy magyarázzam? Más az eszköz, no meg József Attilának valami félelmetes ritmusérzéke van (tisztán, szépen kimondani ezt a részt egyrészt elég nehéz is, másrészt viszont, ha sikerül, szinte katartkikus élményt nyújt, annyira minden egybe van benne), amivel nem lehet versenyezni (nem is kell!), másrészt viszont nélkülözi azt a tinis ráeszmélésből adódó finomságot, ami nálad megvan. Talán azért, mert József Attila nem volt már tini, nem volt nő, és nem volt normális. (Sőt! Sokszor az a véleményem, amikor nem a verseivel, hanem más írásaival, vagy a róla szóló történetekkel találkozom, hogy nem az őrület határait járó zseni volt, hanem a zsenialitás határán át-átszédülő őrült... Ettől függetlenül imádom!)

A második vers (igenis vers! semmi "ökörség" és degradálás!) homogénebb, viszont szegényebb is az ilyen csillanásokkal. Ez nem rontja ugyan a dolgot, de az előző opus után kicsit fakóbb.
Az értékei, amiket nagyon szerettem benne:
"Borúra keserű" - micsoda???? Nem borúra derű? Mi fog ebből kisülni?
"Gyomor vagy csak nedű" - na álljunk meg... olvassuk csak össze... EZ JÓ! Tehát: egy ismert séma megcsavarásával előkészíted a terepet és kiváncsivá teszed az embert. Mi lesz ebből? Bordal? Hát pont nem. Igazság szerint innen már szinte mindegy, mert tudni akarom, hogy mi lesz tovább. "mi feldönt / Mint te később a poharat" - kellemesen keresetlen párhuzam, megint csak segít fenntartani az érdeklődést. A ritmusán még dolgozni kellene, egy kicsit esetleges, de ha visszagondolok azokra a verskezdeményekre, amiket annak idején küldtél nekem, hát óriási a különbség. Kevésbé sikeres a "Mert te vagy a kevély, csak / A gaz pia, a dög és a vész / Együtt kicsit többet bír és...", valahogy kevésbé gördülékeny. De... Na ezt majd később.
"Meglelni a vak tyúk szemét, / Az élet értelmét és a lakáskulcsot" - megint csak kitűnő a párhuzam. "Megváltsam vagy felváltsam?" - kérdezte egy szállóigévé lett graffiti valamikor. Hasonló ez is, tömör és sokat sejtető. Mit sejtető? Mondó. Olyannyira, hogy a következő verssor már hiba. Nem kell ragozni tovább, akár levezetni sem kell, mert túlmagyarázod. Ha a mocskot és az erkölcsi-viselkedési nívótlanságot hangsúlyozni akarod, akkor még ez előtt kellett volna elővenni, mert itt éppen hogy eltompít, ahelyett, hogy "elvinné a balhét", azzal, hogy mottóként ott maradna az olvasó fülében visszhangnak (brrr... micsoda képzavar!). Nem beszélve arról, hogy a "hajnaltájt a pirkadatban" - no ez tényleg túlzás. Ez olyan, mint a champignon-gomba, és a Bois de Boulogne-i erdő. Kétszer mondja ugyanazt, nem hangsúlyozva, hanem öntudatlanul. Mutass nekem egy olyan pirkadatot, ami nem hajnaltájt van...

Azt írtam, hogy valamit majd csak később. Itt az ideje.
Emlékszem még azokra a kisérletekre, azokra a rendkívül esetleges és bizonytalan, inkább lelkes szándéktól, "teen spirit"-től vezérelt, sem mint ihletett írásaidra, amiket küldtél, vagy amiket eleinte felpakoltál. Talán jó is, hogy sokáig nem lehetett téged olvasni, mert látványosabb a különbség. (Ez nem ok arra, hogy megint eltűnj!)
A mostani két írásodban még mindig számtalan hiba akad, de korántsem akkorák, és sokkal jobban átjönnek az erények. Már akkor érződött a váltás lehetősége, amikor betetted azt a versedet, amelyben egy mosolyhoz, mint tájképhez közelítettél. Azóta szerencsésen beletanultál abba, hogy kicsit máshogy nézzél dolgokat, és felfedezzél közlésre alkalmas párhuzamokat. Bátrabban nyúlsz a szavakhoz és a mögöttes tartalomhoz, és ez nagyon jó. Kinőtted a "minden szó üssön" korszakot is, és most már helyükön vannak az erős kifejezések (na jó, nem 100%, de úgy 75-80% - az már szép arány!), és alakulgat a rímkészséged és a ritmusérzéked is. Erre a két versre jó volt ez a szabadvers-szerű forma, mert ezekben inkább a gondolati vonal kellett domináljon, de az, ahogy engedtél a rím csábításának, bár a versekből nem vont (most) le, azt jelzi, hogy még fejleszteni kell. Ugyanez a helyzet a ritmussal is. Valahogy az az érzésem, hogy a szókincsedet sem tudatosan használod, nem próbálgatsz alternatívákat, de ez alapvetően nem baj, mert majd megérik az is. A lehetőség határozottan megvan benned, és az értelmi / értelmezésbeli / fogalomkörökkel manipuláló játékaid azt mutatják, hogy ez - talán inkább előbb, mint utóbb - ki fog forrni.

Írj! Írj sokat, fejleszd magad, mert érdemes. Próbálj meg dallamokra énekelhető szövegeket írni, és ne csak eldúdold, de énekeld is el, és figyeld, hogyan lehet úgy megoldani, hogy természetesen hangozzon. (Sok dalszövegben gyakoriak a prozódiai hibák, amikor például egy hosszú hanghoz rövid, hangsúlyos szótag kerül a szövegben. Nagyok is elkövetik: ld. a Himnusz első szava: "Íííííís-t'n áld meeeg"-et kell énekelni az "Isten áldd meg" helyett... De azért ez nem követendő!
József Attilától fennmaradt rögtönzések között van egy-kettő, ami kvázi értelmetlen szóhalmaz, de szépen rímel, és nagyon jó a ritmusa. Gyanítom, hogy JA is gyakorolt velük: a szavakat, mint zenei elemeket rakta versbe. Ezzel nagyon jó lehet a ritmust és a rímelést fejleszteni. Persze az ilyen írások nem arra készülnek, hogy másoknak is mutogassa az ember, de a képességeid fejlesztésére kiválóak! És végülis, még csak le sem kell igazán írni őket - legalábbis egy idő után - hanem a buszon/villamoson, stb, fejben, hang nélkül is el lehet játszani velük. Tudom ezt is javasolni. Nem azt mondom, hogy nálam 100%-ig bejött, de azért nem csak én látom úgy, hogy fejlődtem általuk

Szóval, freedom, szeretném gyakrabban látni itt a verseidet, és légyszi ne tűnj el. Nem mondom azt, hogy költő leszel, vagy katona, esetleg vadakat terelő juhász, de azért érdemes megpróbálni.
Még egy házi feladat: válassz ki valakit a környezetedben, akitől ez a legjobban esik, és kérd meg, hogy adjon neked egy nagy-nagy puszit a nevemben!

[Nem is tudom, hogy írtam-e valakinek ilyen hosszú véleményt eddig... DD ]

Itt járt Killroy!
Elkerültük egymást.