Versek

szééép! grat, Liliom!

Liliom írta: Öhm, azt lehet hogy oda kellett volna írnom a végére, hoogy csak vicc. Csak hülyéskedtem Nilla, nehogy komolyan vedd. Meg rosszmájúskodtam is, mert szemét vagyok.

Szerintem egyértelműen lejött az ironikus hangnem. és grat hozzá

Öhm, azt lehet hogy oda kellett volna írnom a végére, hoogy csak vicc. Csak hülyéskedtem Nilla, nehogy komolyan vedd. Meg rosszmájúskodtam is, mert szemét vagyok.

Nekem ez nagyon tetszik=( És sajnos át tudom érezni mit érzel, bár még nem éltem sokat...

Idril drágám: köszönöm.

Az alábbi fura versféle a Maunál tett látogatásom emlékét őrzi.

Egyszer volt, hol nem volt...*

Az ünnepség elmaradt,
a dekoráció feleslegessé vált.

ahogy az alvadt vérrögök
a méhszájon át,
úgy távozik belőlem a múlt

* A vers alapjául szolgáló képet/emléket/kontextust Hannának köszönöm tisztelettel. Volt régen egy sorozat, egy (francia?) rajzfilm, Volt egyszer egy élet címmel, ha jól emléxem. Abban volt a női ciklus tárgyalásakor a méhre ez az eufemisztikus kép, hogy van egy terem, amit feldíszítenek egy vendég érkezését várva, s mikor az nem érkezik meg, a dekorációt eltávolítják. Mivel ezt mindig külön el kellett mondanom azoknak, akik elolvasták kéziratban a verset, gondoltam beírom ide is.

Szervusztok!

Hoztam Nektek néhány szerintem elragadó költeményt, Bodor Béla (1954-) kortárs író tollából. 2003-as Ragtime a vérnősző barommal c. kötetéből ajánlom az alábbiakat:

reminiszcenciák

barátkozván a forróval s a langgyal
(óg-móg a Góg): de Magógra maradtunk
fejünk fölött egy hímszeráf (értsd: kangyal)
őrangyalog: mit vitattunk? mit adtunk?

a pásztortáska kölyökkoríze hol?
s a gyermekláncfű infantillata?
elkurvulgária felé lohol
a három perszóna (non grácia)

s hol azelőtt az angyal karddal állt
az Ateisten önmagát zabált-
a fel: locsog a magánszférák zenéje

"ipar szí múv!", ahogy a költő mondja
feltörölném, ha lenne itt egy rongya,
bocs, egy pillanat, s kész (az idő egésze).

Stéphane Mallarmé levele Bill Clintonnak

Midőn a kis kolibri nyelvét a szirmok édes
kútjában megfüröszti, hunyván apró szemét
mint pillangó lebeg, benső tájak felé les:
sokmilliárd madár elcsöndesül, s e nép

mind egyfelé figyel, egy szürcsölésre hallgat,
billent fejjel mered fel sok büszke hattyunyak,
s a józan, szent vizek peregnek, mint a harmat,
ahogy egyszerre rázzák ki nedves tollukat;

a jóllakottak és - gyümölcsbe nem harapva -
az éhen maradók lelnek közös zamatra
tudós hiányukon, mit most figyelmük pótol;

s bár múlik a varázs, amint betelt a csöpp begy:
a szárnyasnép legott emlékharmatba kóstol;
madárkánk fenn dalol, jácintunk összetöpped.


József Attila legszebb öregkori verseiből
a Dumánál

Ezúttal egy kis műmezőn, a téren
felállított rakodópart-talapzat
alsó kövén ül, s nézi, hogyan úsznak
a fél dinnyék billegve, nagy-kövéren

a folyóvá gereblyélt fű között;
hasüregébe gyűrve vadvirágok
száradnak szépen; mint aki kiáltott
s visszhangra vár, kissé előre dőlt.

A nyírt gyepen, lerakván szűk közökhöz,
az öntözőfej mind egyhelyre öntöz:
a fű alatt arasznyi víz ragyog;

s míg lármázik az ég, de nem esik még,
nagyot bólintva elúsznak a dinnyék,
mint szeplős, dundi vörös csillagok.

ami elvárható

a második világháborúban
kb 300 millió kg
embert öltek meg

Magyarországon
kb 8 millió 670 ezer kg
ember hal meg évente
ugyanakkor kb 380 ezer kg
gyerek születik

1979-ben kb 70 kg
apám halt meg

1985-ben kb 3,6 kg
gyerekem született

Etetjük.

Nincs hibás vélmény, csak vélemény van.

Nilla: klassz, erős kép szvsz! de talán ha nem így önmagában állna, még hatásosabb lenne. /ez egyéni, feltehetően hibás vélemény!/

Duzzogva lépked,
Mint egy kisgyerek
S dörömböl az ajtón,
Felszakítva az eget.

Sötét Úr: Nekem is a fekete maccsom hozta a lábtörlőre:)
de mivel esett úgy gondoltam hogy szélvédett helyre rakom P

Sötét Úr írta: (Tényleg: tudtok olyan irodalmi Nobel-díjról, amit költő és/vagy költemény kapott?)

Szerencsére úgy tűnik, van egy-kettő; még ha a megosztott Nobel-díjakat nem is számoljuk:[size=9:gd8amw1n]
Sully Prudhomme(1901)"in special recognition of his poetic composition, which gives evidence of lofty idealism, artistic perfection and a rare combination of the qualities of both heart and intellect"
Bj

Nincs, csak a régiek, meg a Lány a múltból.
Talán lassan ide is visszatérek. Kösz, hogy nem felejtettél el...

Látomás

Hófehér hajamon sötétkék a fény,
Hófehér ruhámon csipke a dér.
Kristálycipőmben a hidegben járok;
Az vagyok ami: egy néma látnok.
Hófehér kezemben verdes egy denevér,
Pici foga elvág egy hófehér ért.
Fagy folyik lassan a sivatagra-
Hófehér nyomaim semmiben maradnak.
Hófehér szemeim a gépeket nézik,
Mosolygó ajkamon szó: mégis.
Lábaim közt már megdermedt
A jelen keserű nedve.
Kihordlak jövő és denevérrel etetlek.

Versestali mindig akkor mikor nem vagyok pesten -.-

Lány a múltból

Lány a múltból
Újból és újból
Tízszer és hússzor megszerez

Lány a múltból
Ölel és csókol
Hiába mennél, nem ereszt

Lány a múltból
A Világon túlról
Szélbe suttogja a neved

Lány a múltból
Belehalsz újból
Szívedbe áll majd a kereszt

Impresszum

Ott élek én a nyekergőben,
az ingoványos tekergőben,
az égköves dögvésszel szennyezett kútban,
álmaidban, s minden másban.

A madarak is visszatérnek már,
de én még úton vagyok.
S gondolat sebességével vívom át magamat
s egy két szárnycsapással, legyőzöm a madarakat.

Igen! -lehagyom őket.
S énekre fakadok, mindeközben,
kis morzsákkal a számban,
rágtam csak rágtam.
S mindeközben csak vártam, és vártam.

Igen az ...
Az a nyomtatott papirusz,
az a kis Á4-es, ficsúrka,
amin nincs lakk,
vagy csak holmi fehér máz.
de fog rajta a ceruza.

Pennát ragadok, s vésni kezdek,
mert most betűkkel foglalkozom épp,
jobb ez, mint az unalom.
Mely megölni látszik, az elferdült utamon.

Mondom Néked, ragadj Te is tollat,
s írd bele kéken, a Te regédet.
S ha majd egyszer előveszed,
s látod benne magadat,
s olvasod az akkori szavakat,
mosolyogva de mégis szerénységgel, elemzed
ezeket az elmúlt sorokat.
.
Töprengesz majd rajta,
mit miért írtál,
és a sor végére miért pontot raktál.
Vagy Tedd meg most,
Mert megvár ez a tavasz,
és..
Ha nem lesz egy ravasz szellő,
melyben tovasuhan majd az élet,
a pontok, a vesszőcskék, no meg a szavak.
Megmaradsz létezni,
S ott leszel szellemben a kiült kanapén,
s lapjaidat majd elfújja a nagy szél.
S Így amikor a szomszéd épp leveleket éget,
mikor a szellővel megkap, Téged.
És olvassa, és látja, pedig te nem vagy ott.
Ám pennád nyoma ott maradt a sárgás papíron.
S ha a tűzbe kerülsz is egy gereblyemozdulattal,
akkor sincs már bánkódni okod,
hisz benőtte már lassan a fű, a „tokod”.

Marviansz


Marviansz rózsái a porba hulltak,
a templomkertet benőtte a gaz mindenütt.
Egy szerzetes ül a hosszú kikövezett folyóson,
és egy rózsafüzért szorongat.
A kereszt kettétörte hever mellette.
S vércseppek vannak mindenütt körülötte.
Hangosan sír, könnyei a talapzatot mossák.
A fal omladozik, s a kút vize is elapadt.

Marviansz rózsái a porba hulltak,
mindenütt templom, benőtt minket mint a „gaz”.
A hosszú folyóson ülök,
kérlek, engedjetek haza!
Nem kell nekem isten rablánca,
Hiába tanúskodnak Keresztek mellettem,
s szentelt vízzel hintenek,
De mondom Én,
Hogy zárjátok el az utakat!
Mérgezzétek meg a kutakat!
Verjétek le a falat...

Marviansz rózsái a porba hulltak.
Romba süllyedt e hajdani paradicsom
Csak egy fekete holló vert itt tanyát,
A kutak mélyén talán aranyat talált?
Elmondanám Nektek, de nem tudom.
Bennem csak egy maradt:
A fájdalom.

Sötét Úr: rózsa=szerelem. és ha megszúr százszor is a tövise, akkor is szép, és akkor is hazaviszed a következő csokrot is, és gyönyörködsz benne, amíg el nem hervad, és amikor ki kell dobnod, akkor megint megszúrja a kezed, és mégis hazaviszed a következő csokrot, és így tovább, amíg egyet meg nem tudsz őrizni örökké (mert én még mindig hiszek az örök életű rózsákban...). asszociáció stimmel.
A "take my bow" - formula pedig nem tud elkopni, mert az embernek mindig jólesik egy ilyen gesztus.

Szofi: idő idő idő... ennyi kell neked és az, hogy a mostani "minimális energia széteséssel párosítva" időszakon átlendülj. és ne feledd az önbecsülésedet se!! én azért tudtam hamarabb túltenni magam rajta, mert 1. engem nem bántottak úgy és annyira mint téged, 2. oroszlán vagyok. az oroszlánnak méltóságon aluli a más miatti szenvedés és sírás (legalábbis a túl sok belőle). megrázza a sörényét, továbbmegy és néha még megáll sebet nyalogatni, ha nem látja senki. (nem véletlenül vágattam magamnak a fodrásszal jó kis oroszlánsörényt... ) köszönöm a mai beszélgetést meg ha összejön, akkor előre a holnapit is

Eönwë: lehet, hogy az én hibám, de nem találom mindenhol a ritmust. persze nem tudom, hogy ez szándékos-e, vagy csak véletlen. vagy pedig ott van mindenhol, csak nekem nincs ritmusérzékem. amúgy viszont le a kalappal a tartalomért és a képekért, én az ilyeneket hívom magamban "látható versnek"... :up: becsüld meg magad, mert ezt a magam-kitalálta fogalmat veled kapcsolatban használom először nyilvánosan.

Idril drágám, jó látni, h te már rendben vagy, hiszen aki ilyen szépen meg tudja fogalmazni, abból már kiasztak a dögmadarak. Én még csak tagolatlanul nyögöm, nyöszörgöm, hogy fáj, fáj nagyon, és próbálom képessé tenni magam rá, hogy kicsírázhasson még bennem a hit majd egy új hajnalon. Mert minden csak görget s én görgök tovább, de nem érzek ízeket, a nap fejbe vág. Csak nézem a kikelet aranyporát és fázósan görnyedek árnyamon át.

Igen, vesestali mostszombaton, 5-én, Szentendrén, 11-kor tali a HÉVnél, gyertek. Szóltam Jacónak és Lamoraknak is msn-en, ha tudnak, ők is jönnek. Well-nek és SÚ-nak is nagyon örülnék. Hozzatok kötetet, ARJ-t, ilyesmit, meg sajátot. Én Nemes Nagy Ágnest hozok, ha el nem felejtem és ha nem esik össze az ágyam végleg, ha kihúzom alóla.

Zarándok(Mist) írta: kérdés: szofival megbeszéltünk egy klasszikus típusú verses talit, most szombat 11 óra szentendrei hév koordinátákkal. reakciók?

hát nem tudom mit jelent a klasszikus forma, de most már kezdek komolyan aggódni mindegy, a koromhoz minden illik, ami klasszikus/antik...

Isilrohir: köszönöm! eddig te vagy az egyetlen, aki reagált, de nagyon jólesett...

kérdés: szofival megbeszéltünk egy klasszikus típusú verses talit, most szombat 11 óra szentendrei hév koordinátákkal. reakciók?

Idril Celebrindal./Fenrir írta: Ciklus - vagy olyasmi:

1.
Kezeden ülő katica voltam
Cirógatott-óvott kis rovar
Tenyered ívét otthonnak hittem
S otthontól elszállni ki akar?

Nem tudtad milyen törékeny vagyok
Óvatlan kitépted lábamat
Megcsonkult testtel szálltam el tőled
S vérezve várok új álmokat.


2.
Égig érő kert nőtt szíveden
Bújócskáztam benne - kisgyerek
Elvesztem egyszer a fű között
S már nem kiáltoztad nevemet

Égig érő kert nőtt szíveden
Elveszhet benne egy kisgyerek
Megtaláltam végre a kaput
S rácsán túl várnak a kék egek.


3.
Megcirógatni egy árva követ
Nyugalmat lelni a hegyeken
Napba tekintve látni az Istent
Rózsát nevelni a szívemen

Némán dalolva úszni a széllel
Feledve viharos álmokat
Ébredjen végre tisztán a reggel
Kinyitva rég bezárt kapukat

Gyomot irtani lélekből-agyból
Holydfényben járni a vizeken
Napba tekintve látni az Istent
Rózsát nevelni a szívemen

Rózsát nevelni a szívemen...

Ez csodálatos!

Ciklus - vagy olyasmi:

1.
Kezeden ülő katica voltam
Cirógatott-óvott kis rovar
Tenyered ívét otthonnak hittem
S otthontól elszállni ki akar?

Nem tudtad milyen törékeny vagyok
Óvatlan kitépted lábamat
Megcsonkult testtel szálltam el tőled
S vérezve várok új álmokat.


2.
Égig érő kert nőtt szíveden
Bújócskáztam benne - kisgyerek
Elvesztem egyszer a fű között
S már nem kiáltoztad nevemet

Égig érő kert nőtt szíveden
Elveszhet benne egy kisgyerek
Megtaláltam végre a kaput
S rácsán túl várnak a kék egek.


3.
Megcirógatni egy árva követ
Nyugalmat lelni a hegyeken
Napba tekintve látni az Istent
Rózsát nevelni a szívemen

Némán dalolva úszni a széllel
Feledve viharos álmokat
Ébredjen végre tisztán a reggel
Kinyitva rég bezárt kapukat

Gyomot irtani lélekből-agyból
Holydfényben járni a vizeken
Napba tekintve látni az Istent
Rózsát nevelni a szívemen

Rózsát nevelni a szívemen...

vágy vagyonán...

Vágy vagyonán osztozik most
a kétfejű tűzokádó sárkány
tűzzel égő sötét szemek
táplálják a szép szerelmek lángját

pedig egyetlen szív dobog
ebben a fekete-fehér testben
de mohó aranytömbökkel
vív kemény csatát a tiszta szellem

uralkodván nem érdekel,
ha célodig van egy-két áldozat
ha teli a kincstár, a tűz
felemészt, habár nagy jóból fogant

szerény kék lángot okádna
most szívem, melyből majd megszületik
az ősi erő! de a vágy
vadul éget s tör testemből elő!

2007. március 25.

Sötét Úr: igazad van! nem tudtam, hogy mi a baj az utolsó előtti sorral, de a "félreolvasásod" nyomán rájöttem:) ki is javítottam és így tényleg jobb:) viszont a két vers közötti időszakból csak düh születne és az nem illene két ilyen hangulatú vers közé. szerintem. meg a dühből már elegem van úgy egyébként. szóval ciklus nem lesz de az ötlet egyébként jó. van viszont másik ciklus, ami az elmúlt két napban született, és azt fel is fogom rakni, mihelyt lesz időm. Az ilyen elbocsátó üzenetek valóban jobban szoktak sikerülni, mert általában akkor tudok értékelhetőt írni, ha van bennem fájdalom. Vagy ilyesmi.

Nilla: ez a két sor a tiéd, szerintem más nem folytathatja helyetted. annyit tudok javasolni, hogy próbáld meg ezt a tartalmat ritmusba és rímekbe foglalni, aztán nézd meg az eredményt, és ha maga a vers benned van, ki fog jönni. Persze írhatsz belőle szabadverset is. A tartalom mindenképpen érdemes rá, hogy megpróbálj kihozni belőle valamit, de nem csinálhatja meg más helyetted, mert a te agyszüleményed. viszont te általában hosszabb verseket írsz, és azt tanácsolnám, hogy ebben az esetben próbálkozz meg rövidebb terjedelemmel, mert ez a két sor már magában is elég velős.

Sötét Úr: lehet benne valami, amit leírtál.. Majd igyexem:)