Versek

Szofi: Yo! Lehet, hogy az olvasatlanságom az oka, de engem egészen haloványan Illyésre emlékeztet. Talán a zenéje, a rímei, nem tudom. (Későbbi betoldás: Tudom már, hogy miért, de annyira távoli asszociáció, hogy inkább nem is írom ide.) Personal, mondhatnám némi sznob felhanggal, de hát nem vagyok sznob (megkérdezhetsz bárkit, legalábbis aki számít...). A második felét most becopyzhatnám, hogy "igen, ez az, ami bejött" - de akkor igazságtalan lennék az első részével, mert az sem maradt le annyira.
Amúgy most elég közel áll hozzám ez a téma, talán azért, mert épp Komoróczy Géza antológiáját olvasgatom ("Fénylő ölednek édes örömében" - A sumer irodalom kistükre), abban is mostanság estem neki sokadszorra Gilgamesnek (Rákosi Sándor fordításai szebbek, de Komoróczy állítólag hitelesebb), ami ugyebár hasonlóképp az elmúlás elleni harcról szól.
(Akinek kevésbé nyilvánvaló: Gilgames ráeszmélve, hogy minden halandóra ugyanaz a sors vár: meghal és elfelejtik, nekilát, hogy hírnevet szerezzen, ami révén legalább a neve fennmarad, és így megmenekül az elmúlástól. Egy alkalommal Enkidu, hűséges barátja lemegy az alvilágba, hogy Gilgames varázsdobját és varázsdob-verőjét visszahozza onnan, és amikor visszatér, beszámol róla, hogy az alvilágban azok számára elviselhető a lét, akik valamilyen emléket hagytak a földön: minél nagyobb családot, hírnevet - ugyanis az értük bemutatott áldozatok, de maga a nevük emléke is enyhít odalent sanyarú körülményeiken. Gilgames ezért "keresi a bajt", hogy minél nagyobb hírnevet szerezhessen, sőt, amikor Enkidu meghal, meg akarja szerezni az örök élet titkát. Nem talál rá, csak egy varázsfűre, ami az örök ifjúságot [de nem a halhatatlanságot] biztosítaná neki, ám még azt is elrabolja tőle egy kígyó.
Amúgy szerintem egész jó eredményt ért el, hiszen valamikorra a Kr.e. XXII-XXI. századra lehet tenni, és ma, több mint 4000 év múlva is emlegetjük... Csúnya stiláris zavarral: egy egyiptomi formulával élve: adassék neki tízezer jubileum!)

and now...
...something completely different!

Ciarán és az ent
nonszensz

Ciarán összefutott egy enttel.
"Burárum!" - mondta az ent,
a térdén csúnyán lehorzsolta a kérget.
"A francba!" - mondta Ciarán.
A bal sárhányó teljesen behorpadt.
Mit mondjon majd a biztosítónak?

Ciarán összfutott egy enttel.
Meg is írták másnap a lapok.
A helyszínre érkezett rendőr csak állt,
és a fejét vakargatta. Most mi legyen?
Sem az ent, sem Ciarán nem beszélt magyarul.
Egyébként is: mi a fenét kerestek a Blahán???