- Hozzászólások: 899
- Köszönetek: 0
Versek
17 éve 4 hónapja #323348
Írta: Nóli i linantea
If I promise not to kill you, can I have a hug?
Nóli i linantea válaszolt a következő témában: Versek
Nem csak Villon kedvelőknek, de mindne Zsófiának is aki anno meggondolta hogy hóhér szakot végezzen gimnázium utánSötét Úr írta: Mindenkinek: Ez a Morgenstern megfogott... link: Még több Morgenstern (A legutolsót semmi esetre se hagyd ki! Villon-kedvelőknek kötelező olvasmány!)
If I promise not to kill you, can I have a hug?
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
17 éve 4 hónapja #323347
Írta: Patiszon
A hal éji éneke a legjobb
De mintha hallottam volna már...
A barát dolga az is, hogy szemére vesse barátjának, ha ostobaságot akar elkövetni.
Sötét Úr írta: Mindenkinek: Ez a Morgenstern megfogott... link: Még több Morgenstern (A legutolsót semmi esetre se hagyd ki! Villon-kedvelőknek kötelező olvasmány!)
A hal éji éneke a legjobb
De mintha hallottam volna már...
A barát dolga az is, hogy szemére vesse barátjának, ha ostobaságot akar elkövetni.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
17 éve 5 hónapja #323324
Írta: Sötét Úr
Szofi: én úgy vélem, hogy (itt, ahol a fejlődésünket tesztelgetjük egymáson) nem kell szabadkozni, el kell fogadni, hogy ez most egy ilyen - ez okból én nem tennék alcímet, sem más meghatározást. Ugyanúgy, ahogy a falon lévő légypiszkot sem keretezem be Aztán lehet, hogy én gondolom rosszul e fórum szerepét. Nemrég írtam egy hozzászólásomban valakinek, hogy eleve rossz, ha valaki szabadkozik a verse miatt, amit feltett, és főleg az, ha előre szabadkozik. Egy ilyen "Blake-parafrázis" is előre szabadkozás lenne, nem? Ráadásul nem is igazán parafrázis, ha jól értelmezem ezt a szót - az én fogalmaim szerint az a mondanivalót és szimbólumrendszert követő, nézőpontot (esetleg) változtató továbbvitel, változat. Te a blake-i rendszert egy más, és valójában szűkebb területre vitted át. Nem tudom, hogy ezt minek kellene nevezni, de nem is szeretném elnevezni a vers környékén. Majd az olvasó / befogadó megteszi ezt, és örül, hogy van saját véleménye
No, szokás szerint "a tévedés joga fenntartva".
Hogy is volt az? "Kérlek ne szeress ennyire / vagy legalább ne ilyen nyíltan" (? Lusta vagyok most keresni.) Elfogadás? Odi et amo?
Ha minden híresztelés igaz, akkor a néhai Szabó Lajos atya, mint adonyi plébános (és bölcs, nagy tudású ember, sokak számára mester) mondta: "Ha Isten citromot adott, csinálj belőle limonádét." Ez is egy alternatíva. És, azt hiszem, hogy szükséges egyfajta belső egyensúlyhoz. De nem az én tisztem.
and now, something completely different!
Legyen a te szívednek nagyon jó!
Mindenkinek: Bocs, ha politikai felhangot találtok benne felfedezni, de a hírek hatása:
Ne itt élj,
hogy ne itt éltessél
Arlith: Az első két sor és a cím szerintem manír, szépelgés a gödör/göndör szópárral. Elüt a többitől. A többi összességében nézve viszont tényleg jó. Az erényeit a többiek már írták: tömör, hatékony, tiszta szóképek, hangzás, egyben van. Take my bow!
Mecsi: link: lChristian Morgenstern: A hal éji éneke (érdekességként magyarul, latinul (!) és németül) . Nincs ujj a pap alatt...
Mindenkinek: Ez a Morgenstern megfogott... link: Még több Morgenstern (A legutolsót semmi esetre se hagyd ki! Villon-kedvelőknek kötelező olvasmány!)
Off: Mi ez? ::.=
A Katicabogár cucca a strandon!
Aztán lehet, hogy én gondolom rosszul e fórum szerepét. Nemrég írtam egy hozzászólásomban valakinek, hogy eleve rossz, ha valaki szabadkozik a verse miatt, amit feltett, és főleg az, ha előre szabadkozik. Egy ilyen "Blake-parafrázis" is előre szabadkozás lenne, nem? Ráadásul nem is igazán parafrázis, ha jól értelmezem ezt a szót - az én fogalmaim szerint az a mondanivalót és szimbólumrendszert követő, nézőpontot (esetleg) változtató továbbvitel, változat. Te a blake-i rendszert egy más, és valójában szűkebb területre vitted át. Nem tudom, hogy ezt minek kellene nevezni, de nem is szeretném elnevezni a vers környékén. Majd az olvasó / befogadó megteszi ezt, és örül, hogy van saját véleménye No, szokás szerint "a tévedés joga fenntartva".
Hogy is volt az? "Kérlek ne szeress ennyire / vagy legalább ne ilyen nyíltan" (? Lusta vagyok most keresni.) Elfogadás? Odi et amo?
Ha minden híresztelés igaz, akkor a néhai Szabó Lajos atya, mint adonyi plébános (és bölcs, nagy tudású ember, sokak számára mester) mondta: "Ha Isten citromot adott, csinálj belőle limonádét." Ez is egy alternatíva. És, azt hiszem, hogy szükséges egyfajta belső egyensúlyhoz. De nem az én tisztem.
and now, something completely different!
Az öv feletti milyen lehet? (Ne mutasd meg, elég ha írsz róla...)Szofi írta: öv alatti hererúgás
Legyen a te szívednek nagyon jó!
Mindenkinek: Bocs, ha politikai felhangot találtok benne felfedezni, de a hírek hatása:
Ne itt élj,
hogy ne itt éltessél
Arlith: Az első két sor és a cím szerintem manír, szépelgés a gödör/göndör szópárral. Elüt a többitől. A többi összességében nézve viszont tényleg jó. Az erényeit a többiek már írták: tömör, hatékony, tiszta szóképek, hangzás, egyben van. Take my bow!
Mecsi: link: lChristian Morgenstern: A hal éji éneke (érdekességként magyarul, latinul (!) és németül) . Nincs ujj a pap alatt...
Mindenkinek: Ez a Morgenstern megfogott... link: Még több Morgenstern (A legutolsót semmi esetre se hagyd ki! Villon-kedvelőknek kötelező olvasmány!)
Off: Mi ez? ::.=
A Katicabogár cucca a strandon!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
17 éve 5 hónapja #323258
Írta: Isilrohir
Szép vers!
Arlith írta: Göndör árnyak
árnyas szemgödröm
göndör fénytörései
nem magam vagyok
lélekfodrokból
tükröt, foncsor nélkül
tőled kaphatok
eléd öntenélek
úgy szerethetnélek
szomjat olthatok
gyümölcsfának ága
virág szirmok nélkül
fénytörés- az vagyok.
Szép vers!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
17 éve 5 hónapja #323071
Írta: Szofi
"Ölelj örömödbe, Fényhozó!"
/W.S.: Médeia/
SÚ, köszönöm. A hangnemet főleg. Az időt és energiát, amit rászántál, h kifejtsd. Az alázat hiányzik a versből, annak jelölése, h tudom, h én csak egy kis halacska vagyok, aki körbeúszkálja a vízbe merült szoboróriás, Blake lábát. Így érzem. Majd a címadásban igyexem ezt érzékeltetni. Mit szólnál mondjuk ahhoz, h "Blake-parafrázis"? Köszönöm a reflexiót a mesémre is. Igen, ffiszemszögből így néz7 ki, és az illető is ezért nem fogja megérteni, hogy... De ez mindegy is. Én levontam a tanulságot a magam számára és tovább megyek az úton, mely a lábaim előtt fexik.
Mecsi drága, ez az 5soros zseniális
Thereon, köszönöm
Köszönöm a reflexiót a mesémre is. Igen, ffiszemszögből így néz7 ki, és az illető is ezért nem fogja megérteni, hogy... De ez mindegy is. Én levontam a tanulságot a magam számára és tovább megyek az úton, mely a lábaim előtt fexik.Mecsi drága, ez az 5soros zseniális
Thereon, köszönöm
"Ölelj örömödbe, Fényhozó!"
/W.S.: Médeia/
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
17 éve 5 hónapja #323060
Írta: Thereon
Nem tartozik ide, de reggel van és Verses topic és Bácsot szeretnék idézni:
A Tigris az mindig egy jellem, sőt, jellem és Tigris az Egy,
a szeméből süvít a szellem, a lába meg ugik, ha megy...
és tarka-barka, nyalka farka van, van, van, van...
a kellemes, szellems , jellems Tigris az én vagyok magam...
ééééén vagyok magam....
grrrrrrr.
Thereon, a vándorló varázsló
Sötét Úr írta: a tigris időnként megfeledkezik az erejéről, a vadbivaly viszont pontosan tudatában van, és él vele, amikor eszébe jut. Nem feltétlenül akkor, amikor szükség van rá.
Nem tartozik ide, de reggel van és Verses topic és Bácsot szeretnék idézni:
A Tigris az mindig egy jellem, sőt, jellem és Tigris az Egy,
a szeméből süvít a szellem, a lába meg ugik, ha megy...
és tarka-barka, nyalka farka van, van, van, van...
a kellemes, szellems , jellems Tigris az én vagyok magam...
ééééén vagyok magam....
grrrrrrr.
Thereon, a vándorló varázsló
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
17 éve 5 hónapja #323050
Írta: Sötét Úr
Szofi, drága, nincs azzal baj, ha idézel, vagy ha más alkotta szimbólumot használsz (esetleg átértelmezel), csak megvan az a veszélye, hogy tálcán kínálod az etalont. Blake egy meglehetősen összetett rendszer elemévé tette a tigrisét, amihez képest az általad megénekelt tigris... hogy is mondjam? Hidd el, hogy nem bántani akarlak, no. Azért kellemetlen ez az összehasonlítás, mert jó a vers, szép is, értelmes és érzelmileg is követhető, csak hát oda tettél mellé egy remekművet. Most akkor mégse hasonlítsam hozzá? Hogyan? Amit csináltál, az olyan, mint a "Légy spontán!" felszólítás, vagy mondjuk ez:
NE OLVASD EL EZT A MONDATOT!
Tudod a kis esti meséd is nagyon tanulságos. Sokféle tanulsága van, emberekre, rózsákra, tigrisekre, férfiakra és nőkre egyaránt. Az egyik, és belátom, meglehetősen hímsoviniszta tanulság: ne bízz a nőkben - mindig van náluk kéznél egy mérgezett tőr, és a legkisebb legyintésért is készek használni.
De hát a tigrisek és a rózsák viszonya egy bonyolult dolog. Nem is beszélve a vadbivalyokról - a tigris időnként megfeledkezik az erejéről, a vadbivaly viszont pontosan tudatában van, és él vele, amikor eszébe jut. Nem feltétlenül akkor, amikor szükség van rá. Szóval csak óvatosan!
Visszatérve a vershez: egy szóval sem mondtam, hogy túl magas témához nyúltál. Egyáltalán, mi az, hogy túl magas téma? Esetleg a Mount Everest. Az érzelmek nem lehetnek túl magas téma - igen, azért, amit te is írsz: mindenki maga éli meg a maga érzelmeit, és maga zárja magába vagy kiabálja a világba. És hát... én igenis mérlegelek. De én nem vagyok te, így aztán nem is kérhetek számon semmiféle mérlegelést. Viszont te sem vagy én, tehát kár csodálkoznod, hogy ha elém teszel két dolgot, akkor összehasonlítom őket.
Megsérteni valakinek az értékrendjét... Fura egy ötlet, legalábbis versek terén. Ha meg tudod sérteni az értékrendemet, akkor az az én problémám, nem a tiéd (merthogy nem vagyok eléggé nyitott). Azt jelenti, hogy az értékrendem hibás, nem azt, hogy te. De nem sértetted meg az értékrendemet. És ez meg nem a te erényed, hanem az én szerencsém.
Az, hogy valaki epigon, vagy sem, nem kérdés, hanem (pillanatnyi) állapot. Legfőképpen nem szégyen, legalábbis ezen a fórumon, hiszen az is a tanulás egyik állomása. Az "ócska" szót meg nem én használtam - csak nem a saját félelmed hozta elő? Kergesd el: nem vagy ócska epigon, én különösen nem állítottam rólad, és rosszul itélne meg az, aki ezt állítaná. Amikor epigon vagy, jó epigon vagy. Amikor eredeti vagy, még jobb eredeti vagy. Amikor az ember maga sem tudja eldönteni, hogy epigon-e vagy eredeti, az meg válság - érzelmi, költői, írói, önismereti, kinél hogy - de válság. De te tudod, hogy hol állsz, hiszen meg is mondod. Akkor meg hol itt a baj?
Még két dolog: próbáld meg erre a helyzetre és az ötödik mondatodra értelmezni József Attila "Ne légy szeles" kezdetű versét.
Amit az Eufráteszről, meg Dummuziról írtam, valós dolog. Már többször neki is láttam, de félre kellett tegyem, mert a rossz epigon mintapéldája voltam: az eredetihez nem tudtam hozzáadni semmit, csak elvenni belőle. Inkább még érlelem.
Legyen a te szívednek nagyon jó!
NE OLVASD EL EZT A MONDATOT!
Tudod a kis esti meséd is nagyon tanulságos. Sokféle tanulsága van, emberekre, rózsákra, tigrisekre, férfiakra és nőkre egyaránt. Az egyik, és belátom, meglehetősen hímsoviniszta tanulság: ne bízz a nőkben - mindig van náluk kéznél egy mérgezett tőr, és a legkisebb legyintésért is készek használni.
De hát a tigrisek és a rózsák viszonya egy bonyolult dolog. Nem is beszélve a vadbivalyokról - a tigris időnként megfeledkezik az erejéről, a vadbivaly viszont pontosan tudatában van, és él vele, amikor eszébe jut. Nem feltétlenül akkor, amikor szükség van rá. Szóval csak óvatosan!
Visszatérve a vershez: egy szóval sem mondtam, hogy túl magas témához nyúltál. Egyáltalán, mi az, hogy túl magas téma? Esetleg a Mount Everest. Az érzelmek nem lehetnek túl magas téma - igen, azért, amit te is írsz: mindenki maga éli meg a maga érzelmeit, és maga zárja magába vagy kiabálja a világba. És hát... én igenis mérlegelek. De én nem vagyok te, így aztán nem is kérhetek számon semmiféle mérlegelést. Viszont te sem vagy én, tehát kár csodálkoznod, hogy ha elém teszel két dolgot, akkor összehasonlítom őket.
Megsérteni valakinek az értékrendjét... Fura egy ötlet, legalábbis versek terén. Ha meg tudod sérteni az értékrendemet, akkor az az én problémám, nem a tiéd (merthogy nem vagyok eléggé nyitott). Azt jelenti, hogy az értékrendem hibás, nem azt, hogy te. De nem sértetted meg az értékrendemet. És ez meg nem a te erényed, hanem az én szerencsém.
Az, hogy valaki epigon, vagy sem, nem kérdés, hanem (pillanatnyi) állapot. Legfőképpen nem szégyen, legalábbis ezen a fórumon, hiszen az is a tanulás egyik állomása. Az "ócska" szót meg nem én használtam - csak nem a saját félelmed hozta elő? Kergesd el: nem vagy ócska epigon, én különösen nem állítottam rólad, és rosszul itélne meg az, aki ezt állítaná. Amikor epigon vagy, jó epigon vagy. Amikor eredeti vagy, még jobb eredeti vagy. Amikor az ember maga sem tudja eldönteni, hogy epigon-e vagy eredeti, az meg válság - érzelmi, költői, írói, önismereti, kinél hogy - de válság. De te tudod, hogy hol állsz, hiszen meg is mondod. Akkor meg hol itt a baj?
Még két dolog: próbáld meg erre a helyzetre és az ötödik mondatodra értelmezni József Attila "Ne légy szeles" kezdetű versét.
Amit az Eufráteszről, meg Dummuziról írtam, valós dolog. Már többször neki is láttam, de félre kellett tegyem, mert a rossz epigon mintapéldája voltam: az eredetihez nem tudtam hozzáadni semmit, csak elvenni belőle. Inkább még érlelem.
Legyen a te szívednek nagyon jó!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
17 éve 5 hónapja #323024
Írta: Thereon
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
17 éve 5 hónapja #322990
Írta: Szofi
"Ölelj örömödbe, Fényhozó!"
/W.S.: Médeia/
Kis esti mese a rózsáról, a tigrisről és a nőről, aki megpróbálta a tigrist megszelídíteni
A tigris meg akarta szagolni a rózsát, de túl közel hajolt.
A rózsa tövise megkarmolta a tigris orrát.
Most fáj.
A tigris megpofozta a rózsát, a rózsa egy tövise letört, és a tigris talpába állt.
Ez hosszabban fáj.
De leghosszabban fáj a mérgezett tőr, amit egy női kéz döfött a tgris szivébe.
***
A nő meg akarta szelidíteni a tifrist, mert lenyűgözte a ragadozó fennsége, puha bundája és lángoló szemei.
Csalogatta, becézgette, háza kertjét kínálta fel neki lakhelyül, s egy éjjel kint aludt vele a puszpángbokrok sűrűjében, a zenepavilon mellett.
Ám a tigris, meghallva a dzsungel szavát, mely vérében lüktetett, rátámadt a mellette fekvő, védtelennek tűnő testre.
A nő azonban éberen figyelt, és nem volt védtelen. Mérgezett tőre a tigris szívébe hatolt, ő csupán pár karmolást szerzett arcára és kezére. A legnagyobb sérülést azonban büszkesége és önérzete szenvedte el. Úgy érezte, alábecsülték, visszaéltek a bizalmával, elárulták.
A tigris elmenekült, behúzódott a dzsungel legmélyére, nem tudni róla semmit azóta. Belehalni nem fog, hisz sok hasonló esetet túlélt már. De hogy a tanulságot le tudja-e vonni, az igencsak kétséges. Lapos ragadozókoponyájába nem illik bele az emberi érzés szikrája. Emberré lenni pedig nem akart. Így kóborol tovább, míg a következő nőt el nem bűvöli könnyed lépteinek és csíkos bundájának hullámzása. S akkor kezdődik minden előlről.
***
Egyszer talán találkozik egy varázslónővel, akinek lesz elég hatalma és ereje, és rendelkezni fog a kellő hozzávalókkal is, s az majd megváltja szenvedéseitől.
Mert ő valójában ember volt valaha, csak egy rózsa miatt egy nő elátkozta.
Azóta járja a világot, és keresi a nőt, aki visszaváltoztatja.
Ám azt nem látja át, hogy ameddig ő nem akar visszaváltozni, addig hiába minden ráolvasás, gyógyír, fürdő és kenet, tigris marad mindig belül. Egy ragadozó pedig csak sebeket képes osztani, s így egy idő után nem fog találni senkit, aki megpróbálja visszaváltoztatni.
Lehet, hohy ez a nő, aki most a zenepavilonban borogatja tigriskarmolta lelkét, let volna az utolsó esélye. Mert tudós asszony ő, nagyműveltségű, a lelke pedig nyitott és szeretetteljes odafordulással volt tele a ragadozó felé.
Ám miután az az életére tört, nem áltatta magát: aki nem hagyja, nem akarja, hogy segítsenek neki, aki még nincs készen arra, hogy elfogadja ezt a legnagyobb ajándékot, azzal, erővel, nem lehet jót tenni.
Most hátápolgatja kertjét és házát, hogy ha az idő elérkezik, készen álljon, ha mégegyszer hasonló lehetőség adódik.
S addig is nem felejti el, hogy lehet, hogy csak az ő gyöngeségét érezve támadt rá a tigris, az ő kétségei átlal legyengült akarata mondott csődöt, az ő főzetei volta hatástalanok, az ő háza, kertje volt romos és ápolatlan, félig levegőből lévő, és a tigris viselkedése csak ezt tükrözte vissza.
Mindenesetre elgondolkozik azon, hogy legközelebb inkább egy vadbivalyt próbál megszelídíteni: az erős, nyugodt és teherbíró állat, sok hasznát venné a romos ház újjáépítésében is...
(komment by Aralataion: "Pápá cicus!" )
A tigris meg akarta szagolni a rózsát, de túl közel hajolt.
A rózsa tövise megkarmolta a tigris orrát.
Most fáj.
A tigris megpofozta a rózsát, a rózsa egy tövise letört, és a tigris talpába állt.
Ez hosszabban fáj.
De leghosszabban fáj a mérgezett tőr, amit egy női kéz döfött a tgris szivébe.
***
A nő meg akarta szelidíteni a tifrist, mert lenyűgözte a ragadozó fennsége, puha bundája és lángoló szemei.
Csalogatta, becézgette, háza kertjét kínálta fel neki lakhelyül, s egy éjjel kint aludt vele a puszpángbokrok sűrűjében, a zenepavilon mellett.
Ám a tigris, meghallva a dzsungel szavát, mely vérében lüktetett, rátámadt a mellette fekvő, védtelennek tűnő testre.
A nő azonban éberen figyelt, és nem volt védtelen. Mérgezett tőre a tigris szívébe hatolt, ő csupán pár karmolást szerzett arcára és kezére. A legnagyobb sérülést azonban büszkesége és önérzete szenvedte el. Úgy érezte, alábecsülték, visszaéltek a bizalmával, elárulták.
A tigris elmenekült, behúzódott a dzsungel legmélyére, nem tudni róla semmit azóta. Belehalni nem fog, hisz sok hasonló esetet túlélt már. De hogy a tanulságot le tudja-e vonni, az igencsak kétséges. Lapos ragadozókoponyájába nem illik bele az emberi érzés szikrája. Emberré lenni pedig nem akart. Így kóborol tovább, míg a következő nőt el nem bűvöli könnyed lépteinek és csíkos bundájának hullámzása. S akkor kezdődik minden előlről.
***
Egyszer talán találkozik egy varázslónővel, akinek lesz elég hatalma és ereje, és rendelkezni fog a kellő hozzávalókkal is, s az majd megváltja szenvedéseitől.
Mert ő valójában ember volt valaha, csak egy rózsa miatt egy nő elátkozta.
Azóta járja a világot, és keresi a nőt, aki visszaváltoztatja.
Ám azt nem látja át, hogy ameddig ő nem akar visszaváltozni, addig hiába minden ráolvasás, gyógyír, fürdő és kenet, tigris marad mindig belül. Egy ragadozó pedig csak sebeket képes osztani, s így egy idő után nem fog találni senkit, aki megpróbálja visszaváltoztatni.
Lehet, hohy ez a nő, aki most a zenepavilonban borogatja tigriskarmolta lelkét, let volna az utolsó esélye. Mert tudós asszony ő, nagyműveltségű, a lelke pedig nyitott és szeretetteljes odafordulással volt tele a ragadozó felé.
Ám miután az az életére tört, nem áltatta magát: aki nem hagyja, nem akarja, hogy segítsenek neki, aki még nincs készen arra, hogy elfogadja ezt a legnagyobb ajándékot, azzal, erővel, nem lehet jót tenni.
Most hátápolgatja kertjét és házát, hogy ha az idő elérkezik, készen álljon, ha mégegyszer hasonló lehetőség adódik.
S addig is nem felejti el, hogy lehet, hogy csak az ő gyöngeségét érezve támadt rá a tigris, az ő kétségei átlal legyengült akarata mondott csődöt, az ő főzetei volta hatástalanok, az ő háza, kertje volt romos és ápolatlan, félig levegőből lévő, és a tigris viselkedése csak ezt tükrözte vissza.
Mindenesetre elgondolkozik azon, hogy legközelebb inkább egy vadbivalyt próbál megszelídíteni: az erős, nyugodt és teherbíró állat, sok hasznát venné a romos ház újjáépítésében is...
(komment by Aralataion: "Pápá cicus!"
) "Ölelj örömödbe, Fényhozó!"
/W.S.: Médeia/
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
17 éve 5 hónapja #322947
Írta: deepthroat
köszönöm.
deepthroat válaszolt a következő témában: Versek
köszönöm. Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
17 éve 5 hónapja #322927
Írta: Nóli i linantea
If I promise not to kill you, can I have a hug?
Nóli i linantea válaszolt a következő témában: Versek
tööökjó Először furcsállottam, de alapjában véve tetszik. elgondolkodtató már csak ez a szó is.
Először furcsállottam, de alapjában véve tetszik. elgondolkodtató már csak ez a szó is. If I promise not to kill you, can I have a hug?
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
17 éve 5 hónapja #322887
Írta: Szofi
"Ölelj örömödbe, Fényhozó!"
/W.S.: Médeia/
SÚ, drága, kérem azt a szigorú kritikát Mi nem tetszett a versemben? Az, h túl magas témához nyúltam? Ez van. Amikor nagyon fáj és a szimbólumok összemosódnak az életeddel, akkor nem alázatoskodsz meg mérlegelsz, hanem a világba kiáltod, és pont azzal a hangütéssel, hogy a választott kontextus értelmező ereje segítsen kifejezni azt, amit érzel. Igen, ez ugyanaz a tigris, és írtam már róla, akkor szó szerint idézve a híres verset. Sajnálom, ha ezzel megsértettem az értékrendedet, én nem érzem magam ettől ócska apigonnak, viszont tudom, h Blake-nek nyomába sem ér7ek. Csak használok egy szimbólumot, amit ő megteremtett. Számomra most telt meg jelentéssel.
Mi nem tetszett a versemben? Az, h túl magas témához nyúltam? Ez van. Amikor nagyon fáj és a szimbólumok összemosódnak az életeddel, akkor nem alázatoskodsz meg mérlegelsz, hanem a világba kiáltod, és pont azzal a hangütéssel, hogy a választott kontextus értelmező ereje segítsen kifejezni azt, amit érzel. Igen, ez ugyanaz a tigris, és írtam már róla, akkor szó szerint idézve a híres verset. Sajnálom, ha ezzel megsértettem az értékrendedet, én nem érzem magam ettől ócska apigonnak, viszont tudom, h Blake-nek nyomába sem ér7ek. Csak használok egy szimbólumot, amit ő megteremtett. Számomra most telt meg jelentéssel. "Ölelj örömödbe, Fényhozó!"
/W.S.: Médeia/
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Oldalmegjelenítési idő: 1.864 másodperc
A Tolkien.hu weboldalon megadott adatokat (különösképpen az alábbi adatokat: név, telefonszám, e-mail cím, életkor, szülő/gondviselő neve és e-mail címe, illetve a tevékenységünkre és programjainkra vonatkozóan megjelölt érdeklődési körök, a tájékoztató levelek és a bennük található linkek megnyitása illetve a rendezvényeinken való részvétel ténye) a Magyar Tolkien Társaság az Ön részére nyújtott on-line szolgáltatásaink biztosításához, programjainkon való részvételhez kapcsolódó nyilvántartások vezetésének érdekében, továbbá a tevékenységünkről és programjainkról nyújtott tájékoztatás céljából tárolja.
Adatai megadásával Ön kifejezetten hozzájárul azok fenti célok érdekében történő felhasználásához. A Magyar Tolkien Társaság a hatályos törvényi előírásoknak megfelelően, csak addig tárolja az Ön személyes adatait, amíg a meghatározott célok megvalósítása érdekében indokolt, illetve ameddig Ön az adatok kezeléséhez való hozzájárulást vissza nem vonja.
A Magyar Tolkien Társaság az Ön személyes adatait semmilyen esetben sem adja át, továbbítja, illetve teszi nyilvánossá harmadik személynek, külső szervezetnek, kivéve, ha erre jogszabály, hatóság vagy bíróság kifejezetten kötelezi.
Amennyiben rendelkezik Tolkien.hu felhasználói azonosítóval, akkor bejelentkezve az Önről tárolt személyes adatokat belépés után ide kattintva tekintheti meg, illetve módosíthatja. Az Ön személyes adatainak teljes törlésére vonatkozó kérést az adatkezeles (kukac) tolkien.hu címre lehet elküldeni, amely esetben adatainak tárolását teljes körűen megszüntetjük.
A Magyar Tolkien Társaság részletes Adatvédelmi Nyilatkozata ide kattintva érhető el.
