Meta, a felvétel során készült fotókat mikor láthatjuk majd?

Meghallgattam a rádióműsort. Nagyon beszédhibás vagyok. De jó volt nagyon.

Csak azért mondom itt, hogy újra eszébe jusson azoknak, akik még nem tették volna meg...

Belnir arca elkomorodott. Ősi bosszúvágy? Nem, az nem lehet... A Sötétség Urának minden szolgáját a Valák elé idézték és ítéletet mondtak fölöttük. Nem lehetett Morgoth egyik csatlósa. A szerencsétlen, ijedt katona biztos félrehallott valamit. Esetleg Arthonnen úr valamibe belekeverte magát? De még Ruinor sem végezte ily szörnyűséges módon...

A nandának eszébe jutott Aerrion és az Első Kor pusztításai. Ily rövid ideig tartott hát a béke és a virágzás időszaka? Talán mégis az Ékkőfaragóknak lesz igazuk, s ideje lenne valami hatékony és erős védelmet létrehozni Annatar úr segítségével? De van-e akkora tudás és erő Eregionban, hogy ilyesmit alkosson bárki is? S Celeborn és Galadriel nem kívánnék-é, hogy inkább egy egységes szövetségben bízzunk, mint saját kezünk alkotásaiban?

- Halljam, mit találtak? - Celeborn hangja hideg volt, de a mélyén rémület érződött.
- Találtunk egy erdőkerülőt, aki tegnap éjjel azon a környéken volt, ahol megtaláltuk...megtaláltuk Ar...Arthonnen úr te...tetemét - a király katonája nehezen szánta rá magát, hogy kimondja, amiről már az egész táborhely tudott. Arthonnen urat, a király unokaöccsét, a Királyi Tanács tagját alig egy órája találták meg az erdőben, egy fára felszögezve.
- Eloltották a tüzet? - a király témát váltott, hogy enyhítse a katona feszültségét.
- Igen uram. Több, mint száz négyszögöl erdő égett le, és odaveszett a raktár össze...
- Tudom - Celeborn gyorsan, élesen vágott közbe. Nem akarta újra hallani, hogy újabb száz raktárzsák gabona veszett oda - Mit mondott az erdőkerülő?
- Éjjel zajokat hallott, de betudta az erdőben mulatozóknak, nem törődött velük. Sokan jártak az erdőben éjjel, kicsinek érezték a házakat - magyarázta a katona. Celeborn bólintott. A mulatság sokakat a csillagok, a nyílt ég alá hajtott - Aztán egyszer csak a zajok üvöltéssé fajultak. Az erdőkerülő magához vette a fegyverét, és a dolog után indult. Azt mondta, egy sötét, sűrű ligetben Arthonnen úr hatalmas vasszögekkel egy fára volt feltűzve, de még élt. Testét sebek csúfították, kiömlött vére bíborra festette bőrét és rongyosra szakadt ruháit, haja véres csomókban hevert a földön. Egy fekete, árnyék-szerű alak állt előtte.
- Ki volt az?
- Nem tudom, fenség. Az erdőkerülő nem mondta. Puszta pillantásával kínozta a Tanácsnok urat, Arthonnen csak üvöltött, vonaglott, de csak függött a fán.
- Halálra kínozta?
- Igen, királyom. Minden merő vér volt, üvöltés, kín, és aztán a lángok mindent elemésztettek.
- Hol az erdőkerülő? - Celeborn már tudta, mi lesz a válasz a kérdésére.
- Meghalt. Mikor felidézte, mit látott, mikor felidézte az árnyék-alak pillantását...szörnyethalt.
- Mit látott?
- Uram, én...
- Mit látott?! - a király úgy csattant fel, mint hirtelen hullám, ha a sziklákhoz csapódik. A katona összerezzent, de jobban félt urától, mint saját babonáitól.
- Én...uram...fekete, izzó, homályba oltott gyűlölet volt a szemeiben, és ősi bosszúvágy.

A király bólintott, és visszavonult, egy intéssel elbocsátva a katonáját. Az erdő már csak parázslott, az avar hamuvá perzselődött, és Arthonnen testét levágták a még mindig izzó vasszögekről. Felnyitott, borzalmasan halálra kínzott teteme már gyolcsba göngyölve feküdt, várva, hogy megkapja a végtisztességet. Celeborn összeráncolta homlokát, és felnézett a szürkés égboltra. Arthonnen nem volt jámbor, nem volt óvatos, nem volt előrelátó - de jó barát volt, jó tanácsnok, és jó sinda. Mi jöhet még?

Ööö... ki volt Arthonnen?

És mit szóltak a törpök? És nem akarják id'adni a vágatlan anyagot, h. meghallgathassuk a plusz játékot?

Nálam van...
Hadd röhögjek kérlek! :cool:
Idhren beküldte: