Szilmarilok

Van valami információ Orome meg a quendek első találkozásáról, (Ki volt jelen, mi hangzott el?) a Szilmarilok szűkszavú leírásán kívül?
Ha nincs, ti hogy képzelitek el?

Meg ne feledjük el, hogy nem holmiféle utolsó senkiházi Beren, aki letámadja a tünde király lányát a réten. Akik feldúlták a házát, megölték a szüleit, azok erre hajlamosak lettek volna, meg aztán Celegorm és Curufin se volt sokkal különb - a kutya, Huan normálisabbnak bizonyult, mint ők ketten, akik csak ki- és fel akarták használni Lúthient.

Angwen írta:

Olorin.papa írta: Valahogy a férfiaknak is kell választani, persze azt mondjuk, hogy a lelket szeretjük, de mégis a mellet nézzük elöször.

Érdekes, Lúthien szépségéről sok változatos leírást olvastam, de nem rémlik, hogy a melle egyszer is előkerült volna akár csak említés szintjén!

Persze persze.
Mégsem mondhatom az elsö randin: JÓ A MELLED!
Habár mindjárt tudja a lány az elsö pillanatban, hogy mire gondolok.
Egy vallásos nevelésü Tolkien le sem irt volna ilyet, nem volt ildomos a nemiségröl nyíltan irkálni ebben a korban szépirodalmi müvekben.
Persze akkor is léteztek erotikus írások, de a Mester nem ilyenekkel lett világhírü.

Olorin.papa írta: Valahogy a férfiaknak is kell választani, persze azt mondjuk, hogy a lelket szeretjük, de mégis a mellet nézzük elöször.

Érdekes, Lúthien szépségéről sok változatos leírást olvastam, de nem rémlik, hogy a melle egyszer is előkerült volna akár csak említés szintjén!

Angwen írta: Azért szerintem egy érett személyiségnél nem az a párválasztás egyetlen szempontja, hogy az illető mennyire szép... vagy naiv vagyok?

Valahogy a férfiaknak is kell választani, persze azt mondjuk, hogy a lelket szeretjük, de mégis a mellet nézzük elöször.

Angwen írta: Azért szerintem egy érett személyiségnél nem az a párválasztás egyetlen szempontja, hogy az illető mennyire szép... vagy naiv vagyok?

A párválasztásról több könyvtárnyi irodalom is van, és mindegyik azt vonta le végső következtetésül, hogy a férfinak csak egy dolog számít, a nő "szépsége" (vagyis, hogy jó nagy legyen a m.lle!)
Komolyabbra fordítva a szót: Az első látásra kialakuló szimpátia-antipátia nagyon sok olyan részlet megfigyeléséből alakul ki, melyeket sokszor csak a tudatalattink érzékel. Emellett Lúthien éppen táncolt, amikor Beren megpillantotta, így azt is megállapíthatta, hogy milyen harmóniában van a saját életével, testével. (Nem elhanyagolható mellékkörülmény a sejtelmesen romantikus holdfény jelenléte is! ) A régi háztűz-nézés lényege is az volt, hogy az eladó sorban lévő leányzó a saját kezével elkészített kelengyéjébe "beledolgozta" lelki-, szellemi életét, saját belső világát, és ezt a hozzáértők fel is ismerhették.

Azért szerintem egy érett személyiségnél nem az a párválasztás egyetlen szempontja, hogy az illető mennyire szép... vagy naiv vagyok?

A félreértések tisztázása végett: Tolkien 16 éves volt, mikor Edith-t megismerte, és románcuk kezdete nem sokat váratott magára. Lúthien alakját pedig valóban a Professzor felesége ihlette egy mezőn táncolva és énekelve, nem sokkal első fiuk születése után, 1917. környékén. (Forrás: Humphrey Carpenter: J. R. R. Tolkien Élete.)

Az én fejemben egyébként mind Tuor, mind Lúthien kapcsán kialakult egy jellem-körvonal, bár persze lehet, hogy csak beleképzelem. Az előbbiben egyfajta derűs, pozitív-bizakodó, bár kicsit sodródó embert látok, akinek a világ végső jóságába vetett bizakodását nem törik meg a hányattatások sem, és mindig fölfelé tekint. Lúthien meg egy önbizalommal teli, határozott, cserfes-pajkos lányként jelenik meg előttem, aki mer határozottan kiállni a véleményéért, de ha nem megy az egyenes úton, akkor nem rest cselhez folyamodni (lásd Beren bemutatása Thingolnak vs. a szökése a Hírilornról); és aki bár tisztában van a képességeivel, nincs elszállva magától, kész az áldozathozatalra (pl. ő az, aki inkább élne Berennel a vadonban, és hagyná a fenébe a küldetést). Ezenkívül megbocsátó és könyörületes szívű - Beren az ő közbenjárására kíméli meg Curufin életét, aki amúgy rászolgált a halálra.

Nem egy árnyalt jellemrajz egyik sem, de azért valami kép csak kialakul.

Megpróbálok összeszedni néhány dolgot, ami Beren jellemére enged következtetni - szerintem jóval ellentmondásosabb a kép. (Disclaimer - irodalmárkodó szövegelemzés következik, előre is elnézést, ha valaki erőltetettnek érzi valamelyik pontot.)

-Az apja nyilván nagyon közel állt hozzá; a halála után a saját élete nem sokat jelentett számára, "csak a rabszolgaságtól félt".
-Nyilván nagyon erősen kötődött a szülőföldjéhez - tényleg csak akkor hagyta el, amikor már semmi szép és tiszta nem maradt ott, annyira folyt ellene a hajsza. (Azért mégiscsak maradhatott benne életösztön, halálvágy ide vagy oda.) Talán esetében is beszélhetünk egy olyasféle identitásválságról, talajvesztettségről, űrről, mint Túrinnál - amit az ő esetében a Lúthien iránt érzett szerelme tölt majd be?
-Nem hiányzik belőle a bosszúra való hajlam - az apja halálát gyorsan és elegánsan megtorolja, és Curufinon is igazságot szolgáltatna, ha Lúthien nem lép közbe.
-A Lúthien iránti szerelme és annak viszonzása nincs túlmagyarázva. Leginkább a "sors" és a "Lúthien szép" motívumok bukkannak fel. Említés szintjén előbukkan még annyi, hogy Lúthien imponálónak tartja Beren hősiességét.
-Van benne egy nagy adag merészség, ami fakadhat akár önbizalomól, akár abból, hogy nincs vesztenivalója. Egyszer sem habozik belevágni olyasmibe, amibe köztudottan mindenki más belebukott eddig. Ez néha már-már kamaszos daccal párosul - mint amikor Thingol arcába vágja a már lent is említett replikát, hogy a Szilmarilok csak holmi csecsebecsék.
-Belefér a világképébe, hogy másokat kockáztasson, ha egyszer neki valami nagyon-nagyon fontos - lásd Finrod és az esküje, amivel habozás nélkül él, bár utólag meggyászolja az árat.
-Annyira azért nem magabiztos, hogy ne szeppenjen meg a Tekintély előtt, legalább átmenetileg - lásd első találkozását Thingollal és átmeneti megkukulását Menegroth pompájának láttán.
-Azért nem hiányzik belőle a felelősségérzet: mindenképpen igyekszik Lúthient kihagyni a vállalkozás veszélyes részéből és megkímélni a lemondástól. Bár persze ebbe egy elbizakodott férfi-egó-vezérelt protektív üzemmódot is láthatunk.
-Hajlamos végletekben gondolkodni. Ha barátja az állatoknak, akkor nem eszik többé húst. Ha az apját gyászolja, akkor mit sem ér az élet. Ha szerelmes, akkor mit neki Morgoth vagy akár Mandos minden hatalma.

Hm. Tulajdonképpen mindezek alapján mégiscsak egészen határozottan kirajzolódik egy 17 éves kamaszfiú képe. Vélemény?

Kincső (Thilanna) írta: Hát Lúthien és Beren "előbb létezett", mint Edit és JRR, szóval szerintem inkább magukat képzeli az ő helyükbe, mint hogy a civil valóságot jelenítené meg a történetekben.

hu.wikipedia.org/wiki/J._R._R._Tolkien
"Anyjuk halála után (1904)Tolkien és öccse, Hilary gyámja Francis Xavier Morgan atya lett, kivel elköltöztek egy panzióba. Ronald ekkor ismerte meg élete első nagy szerelmét és későbbi feleségét, Edith Mary Brattet. Gyámja látván, hogy a lány eltereli Tolkien figyelmét az iskolától, eltiltotta őket egymástól addig, míg Tolkien el nem éri a nagykorúságot, azaz a huszonegy éves kort. Morgan atya kivetnivalónak találta azt is, hogy Edith Bratt protestáns vallású. Tolkien legalább annyira ragaszkodott gyámjához, mint Edith-hez, ezért a hároméves tilalmi időszakot betartotta. Egyetlen korai kivétel történt, ekkor gyámja egyetemi tanulmányainak beszüntetésével is megfenyegette. A tilalom lejártával aztán Tolkien azonnal feleségül vette Edithet (1916. március 22.). Férje hatására ő is áttért a katolikus hitre. Tolkien feleségét később Lúthien alakjában örökítette meg írásaiban. „Ő volt az én Lúthienem” – írta később egy levelében fiának, Christophernek.
...Az oxfordi Wolvercote temetőben Tolkien és felesége sírkövének felirata Berennek és Lúthiennek nevezi őket, utalásként Középfölde legszebb szerelmi történetének főszereplőire."
NO COMMENT

Viszont tudjuk, hogy a professzor minden művét egy csomószor módosította, árnyalta. Elképzelhető, hogy ez a motívum utólag került bele műbe.

Kincső (Thilanna) írta: Hát Lúthien és Beren "előbb létezett", mint Edit és JRR, szóval szerintem inkább magukat képzeli az ő helyükbe, mint hogy a civil valóságot jelenítené meg a történetekben.

Úgy emlékszem, hogy Tolkien a feleségét egy parkban, vagy erdöben táncolva látta meg elöször.

Namarie írta: Második Szilmaril kivágási kísérlete: én nem hibáztatom érte, hiszen a Szilmarilok olyanok, hogy akik csak rájuk néznek, megkívánják őket. Aztán Beren ráadásul ember, aki sok retteneten ment keresztül.

Én sem érzek itt mélyen árnyalt jellemrajzot, de amit az író tudat velünk, az erőteljesen meghatározza a figurát. A Thingolnak adott válaszában inkább nyegleséget és tudatlanságot érzek. Lecsecsebecsézni a Szilmarilt, hát nem vall gyerekszobára...

Szerintem az egész Beren és Lúthien történet igazi főszereplője Lúthien, mert ő veszt többet, és őt jobban, árnyaltabban jellemzi az író.

Ha belegondolok, hogy Beren és Lúthien (bér talán helyesebb lenne Lúthien és Beren) alakjában a Prof. imádott nejét és saját magát jeleníti meg, teljesen érthető, hogy miért Lúthien A NAGY Ő!

Második Szilmaril kivágási kísérlete: én nem hibáztatom érte, hiszen a Szilmarilok olyanok, hogy akik csak rájuk néznek, megkívánják őket. Aztán Beren ráadásul ember, aki sok retteneten ment keresztül.

Én sem érzek itt mélyen árnyalt jellemrajzot, de amit az író tudat velünk, az erőteljesen meghatározza a figurát. A Thingolnak adott válaszában inkább nyegleséget és tudatlanságot érzek. Lecsecsebecsézni a Szilmarilt, hát nem vall gyerekszobára...

Szerintem az egész Beren és Lúthien történet igazi főszereplője Lúthien, mert ő veszt többet, és őt jobban, árnyaltabban jellemzi az író.

Felmerült bennem egy kérdés, amivel kapcsolatban érdekelne a véleményetek:

Szerintetek Beren Erchamionnak van jelleme? Úgy értem, megfogalmazódik bennetek egy személyiség vele kapcsolatban? Megtudunk róla bármit is azon kívül, hogy nagyon szerelmes Lúthienbe, és hogy vegetáriánus?

Nagyon kedvelem a figuráját, de a körvonalai sokkal elmosódottabbak a számomra, mint a többi hősé - Turambaré, Maedhrosé, Finrodé, sőt, még Tuoré vagy Lúthiené is.

Csak mellékesen jegyzem meg, hogy vége a 40%-os akciónak az alexandra.hu-n.

Gandalf írta: Ha már Szukits, én nagyon örülnék, ha ők is felülvizsgáltatnák a Tolkien-fordításaikat...

Én azt se bánnám, ha azok helyett új fordítás születne valamely komolyabb kiadónál.

Metaflora írta: Ha látták az EMK-t, akkor lehet, hogy már tőlünk se mernek kérni...

Gonoc...

Azt hiszem azonban, egy kiadvány minősége elsősorban nem ezen múlik. (Gondoljatok csak a Szukits Kiadó ízléstelen borítóképeire :brrr: )

Gandalf írta:

Tevildo írta: Egy apró észrevétel, apró szálka a levesben mégis akad: míg a borítón törprúnákkal írt felirat olvasható (még nem próbáltam dekódolni), a címoldalról hiányzik a tündenyelvű szöveg.

Mivel a kiadó nem kérte az MTT segítségét ehhez a kiadványhoz, ezért. Saját szakállukra valószínűleg már nem mernek tünde írást használni.

Úgy tűnik, certhekkel se mernek: a borítón olvasható rúnafelirat angolul van: "The History of the Silmarils"
:fejcsóv:

:lájk:

Egy apró észrevétel, apró szálka a levesben mégis akad: míg a borítón törprúnákkal írt felirat olvasható (még nem próbáltam dekódolni), a címoldalról hiányzik a tündenyelvű szöveg.

Már a kezemben a 2011-es kiadású "Szilmarilok". Szép, igényes kivitelű, súlyra kellemes, könnyen forgatható, a papír újrahasznosított, nem az illusztrált kiadás engem kissé vakító hófehér lapjai, hanem törtfehér árnyalatú. A térképek jó felbontásban lettek kinyomtatva. Megérte az 1700 ft-ot, amit kiadtam rá.