Szilmarilok

Namarie\n

Szerintem itt sajnos nem a negyedszázad a lényeg, hanem az, hogy az illettő már akkor sem tudta miről ír..Ez pedig sajnos napjainkig előfordul. Szerintem ez tipikus példája annnak, hogy olyasvalamiről ír valaki, amit nem tud hovatenni és kiindul egy adott látványból, és abból von le következtetést. A könyvet jó esetben is csak félig olvasta, vagy értette...Különben nem írna olyat, hogy Morgoth sötét herceg...

Off: szerintem ez tipikus példája annak, hogy hogyan NE írjunk kritikát, vagy recenziót.
Elolvastattam ezt a "kritikát" olyasvalakivel, aki csak a két filmet látta, de még nem olvasot egy sort sem Tolkientől. Első véleményében lefele minősítette a kritikust, majd közölte, hogy nem pártatlan a kritika.

Szerintem itt sajnos nem a negyedszázad a lényeg, hanem az, hogy az illettő már akkor sem tudta miről ír..Ez pedig sajnos napjainkig előfordul. Szerintem ez tipikus példája annnak, hogy olyasvalamiről ír valaki, amit nem tud hovatenni és kiindul egy adott látványból, és abból von le következtetést. A könyvet jó esetben is csak félig olvasta, vagy értette...

Off: szerintem ez tipikus példája annak, hogy hogyan NE írjunk kritikát, vagy recenziót.

azért ennyire ne húzzátok fel magatokat egy negyedszázados cikken

a cikk íróját az MTT inkvizíciója elé kéne álítani...

úgy beszél, mintha nem lenne normális az, aki elolvarra a Szilmarilokat.

"önmagára találást, ébredést, gyógyulást, egészséges menekülést a robotkorszakból"
kb. mint egy szekta bemutatása. nagyon ledöbbentett. :glorfindel1:

Ez a cikk egyszerűen ididóta. Ez az ember egy csomó össze nem illő dolgot akar 1 magyarázattal bevoni, és azt hiszi, hogy a Tolkien láz az most divatos, és eddig senki nem ismerte, és szerette. Ez egyszerűen idegbeteg, már bocs a kifejezésért, de tényleg. a Lovagregények, és a csillagok háborúja teljesen más , még minimálisan sem hasonlít Tolkien világához, és ahogy a történetet megírta, mintha csak arról szólna, padig nekem például nem az a kedvenc részem, és nem csak arról szól. Mintha egy kis regényke lenne, amit azért szeretnek az emberek, mert ki akarnak vonulni a saját életükből, ami szerintem nem igaz.
an jó, azt hiszem, ha mindent leírnék, akkor nagyon ronda szavakat használnék, ezért inkább nem folytatom, de ez az ember akkor is idióta.

Ulmo írta: Nefadar: ez a kritika egy borzalom! :eek2: Drukkolok, hogy Lamorak ne lássa, mert rögtön idegbajt kap tőle
Nincs meg véletlenül az eredeti angol nyelvű változat? Az talán nem ennyire borzalmas
(Még hogy kozmikus dzsessz... Morgoth tegye valahova az ilyen marhát!!! :rmad2: )

Nekem mondod Ulmo. Sajnos nincs meg az angol változat.
Így is én tettem a Feanorra kettőspontos e-t, mert még azt sem tették meg

Sötéten vadromantikus, kékvirágos? te jó ég! :celebrian1:

Most olvastam végig a Szilmarillokat, van még elég kavar bennem...

De az olvasta aki kritikát írt róla? Az elfek magassága tényleg jó.. mert egynehány helyen ki van hangsúlyozva, hogy magasak.. Feanort meg tiszta szerencse, hogy nem azonosítja Prométheusszal..

Erősen vitatkoznék a szerzővel, hogy ez mennyire popkatégória, és mennyire tükrözi Walt Disney hatását.

Ami nekem feltűnt, hogy az újságíró úgy próbálja beállítani a könyvet, mint egy új evangéliumot, Tolkient pedig mintha legallábis egy új vallás hirdetője volna, ami finoman is egy szektát hoz létre /Kívánjátok egy más világot- megadom neketek, hogy a lelketeknek jó legyen, mert csúf ez a világ/.

A romantikából jövő kék-virág dolog szerintem nincs a műben, maximum annyiban, hogy létezhet egy szebb és jobb világ, a fantáziáé és a művészeté. De ez írói hozzáállás. Mert nem arról szól a könyv, hogy kelj útra és megleled, mert csak el van rejtve, hanem arról, hogy volt, elveszett, azután el is rejtették, de talán, esetleg megtalálható lesz.6Persze, ha a keresés-szálra figyelünk/.Ha már mítoszok, akkor sokkal inkább az aranykor-elmélet van jelen.

Ami azért érdekes, hogy mennyire tükrözi az írás az 1979-es, gondolkodásmódot, ami összefügg azért a hippikorszakkal is, bár azt hiszem, az már ekkor a végét járta..

Elég hányavetin írtam, de én is mérges lettem. Különösem, hogy nem értem: most akkor a kritikus dicséri a könyvet, vagy az ironikusnak szánt megfogalmazás alatt lefelé húzza? Egyik se baj, csak akkor döntse el, mit akar.

Hát nem mondtam, hogy szívderítő látvány lesz.
És kb. ekkora kiakadást vártam, én teljesen kész voltam rajta...

Ulmo: amerikai, mit vársz tőle?

varag írta: Helo!!!
Nemt tudjátok, hogy mennyire örülök most, mert nem tudtam elképzelni olyan embereket, akik szeretik a szilmarilokat. Most tényleg, én nem tudtam letenni, és nagyon tetszett. . Remélem, hogy nem néztek most hülyének, de eddig csak olyanokkal találkkoztam, akik csak a GY. U. ismerték, vagy nem kezdték el, mert hosszú.... :bounce:
Már régóta ismerem különben ezt az oldalt, de valahogy eddig nem mertem írni, de most nagyon megörültem.
Kösz, hogy jó lett a napom.

Nekem jobb tarsasagom van: Egy csomoan elkezdtek (es joreszt be is fejeztek) a GyU-t, van aki a Szilmarilokat is.
Orok hala a szervezoknek, jan. 3-an osszefutottam egy evfolyamtarsammal, akivel mar igazan lehet beszelni az itteni temakrol (mert en is felek irni ).
Noli, ha nem esett volna le, ez te vagy.

varag: biztosíthatlak, itt senki nem néz hülyének. Üdv a Szil-rajongók között! :hello:

Nefadar: ez a kritika egy borzalom! :eek2: Drukkolok, hogy Lamorak ne lássa, mert rögtön idegbajt kap tőle
Nincs meg véletlenül az eredeti angol nyelvű változat? Az talán nem ennyire borzalmas
(Még hogy kozmikus dzsessz... Morgoth tegye valahova az ilyen marhát!!! :rmad2: )

Helo!!!
Nemt tudjátok, hogy mennyire örülök most, mert nem tudtam elképzelni olyan embereket, akik szeretik a szilmarilokat. Most tényleg, én nem tudtam letenni, és nagyon tetszett. . Remélem, hogy nem néztek most hülyének, de eddig csak olyanokkal találkkoztam, akik csak a GY. U. ismerték, vagy nem kezdték el, mert hosszú.... :bounce:
Már régóta ismerem különben ezt az oldalt, de valahogy eddig nem mertem írni, de most nagyon megörültem.
Kösz, hogy jó lett a napom.

Tolkien
Szilmarilok kritika
(1979)


Mint egy történelmi film, vagy egy Shakespeare-előadás statisztái: hosszú, csuklyás köpenyek, csillogó brokátok, tollas kalapok. Ilyen farsangi jelmezben vonul egy sereg ifjú tanár a Los Angeles-i könyvkereskedésbe. A maskarádé célja: rituális felolvasás az új bestellerből, amelynek a titokzatos címe: A Szilmarillion.
A Szilmarillion nem közönséges besteller. Az amerikai kiadásból két és fél hónap alatt elfogyott az első egymillió példány. Angliában az első kiadást 800 000 példányban dobták piacra, soha még kemény fedelű könyvnek nem volt
A Szilmarilliont egy spleenes angol írta: az 1973-ban elhunyt J. R. R. Tolkien professzor, aki a középkori irodalomról adott elő az oxfordi egyetemen. A hatvanas évek óta ő az angolszász ifjúság mitikus írója. Tolkien vádat emelt „a durva és rút modern élet” ellen. Úgy vélte, az egyetlen kiút a „menekülés a fantáziába”, és hozzátette „én kielégítem ezt a vágyat”. Meg is tette, olyan sikeresen és alaposan, mint előtte csak May Károly.
Tolkien főműve A Gyűrűk Ura, ez az 1300 oldalas trilógia, amely „történelem előtti sci-fi regény”. Csodákkal teli, színes kalandregény, amely mesék, és lovageposzok elemeit olvasztja magába. A cselekmény elég áttekinthetetlen. Tolkien a germán, kelta és finn mítoszok alapos ismeretében sajátos nyelvet teremtett, és egy új mitológia megalkotójának tartotta magát. Mint Anthony Burgess angol író mondja, „sokkal alaposabb munkával épített egy ellenvilágot, mint bárki más az irodalom történetében”,
„Fantasy” a neve a modern mesék divatos műfajának, amelynek vezéralakja Tolkien. Műve olvasójának misztikus élményt ígér: „önmagára találást, ébredést, gyógyulást, egészséges menekülést a robotkorszakból”.
Még misztikusabb, de komorabb is a Szilmarillion, amelyet Tolkien fia, Christopher adott ki a szerző halála után. „Ez a mi János evangéliumunk” – mondja egy középkori köntösbe bújt kaliforniai Tolkien-hívő
A Szilmarillion hol sötéten vadromantikus, hol kékvirágos mítoszkeverék, amelyben preraffaelita ízek wagneri hangzatokkal és szecessziós stílussal keverednek, de mint a Financial Times írta, olykor „az igazi mítoszok nagysága” csendül ki belőle.
Szörnyetegekről és háborúkról szól a mese. Tolkien apró méretű hősei, az elbek, mindenféle viszontagságba keverednek, mert hercegük, Fëanor ellopta az istenek szent világosságát, amely a Teleprion és a Laurelin nevű fából sugárzott ki. Az isteni fényt Fëanor három drágakőbe zárja, ezek a Szilmarilok. Félhomály borul a világra, és míg az istenek a fényt visszakövetelik, Morgoth, a sötét herceg, a gonosz hatalom ellopja a drágaköveket. Hosszú harc tör ki a bűvös Silmaril kövekért.
A végén az istenek lesújtanak Morgoth-ra, kivetik „az éj kapuján át a világ falain túl az időtlen űrbe”. De a világ ezzel nem szabadul meg a gonosztól – „a hazugságok, a rémület és gyűlölet erői”, amelyeket Morgoth „elvetett az elbek és az emberek szívébe, sötét gyümölcsöket hoztak a minden napok végzetéig”.
Tolkien fennkölt nyelven ír, amely tele van maga kitalálta szavakkal. Műve minden mitikus és misztikus ambíciója ellenére igazi és nagy poplátványosság. A párbeszédek sokszor képregénybe illőek, és Walt Disney stílusa is rányomta bélyegét a könyvre. A mesebeli lények és fantasztikus effektusok hollywoodi ízűek: szupersárkányok, mint gigászi csatalovak, óriási sasok kötelékrepülése, „kozmikus dzsessz”, a mindenséget bezengő „nagy zene”, fényjáték kísérettel.
A Szilmarillion szenzációs sikere nem egyedülálló jelenség. Amikor az amerikai bestseller-lista élére került, a fiatalok sorban álltak, hogy megnézhessék a Csillag-háború című szuper-sci-fi filmet és a Hármas típusú találkozás című, idegen űrlakók földre szállásáról szóló filmet. Mind a kettő magán viseli Tolkien és a Fantasy műfaj hatását. A két film fiatal rendezői, a harminckét éves George Lucas és a huszonkilenc éves Steven Spielberg, a hatvanas évek végén jelentkező ifjú művésznemzedék, amely egyre jobban vonzódik a mítoszhoz és a misztikumhoz. Bizarr fantáziaképeik óriási közönségigényt elégítenek ki. Amerika- és Anglia-szerte virágzik, a modern korból a mesék, mondák, lovagregények világába menekülő irodalom, a Fantasy. Parsifal, Lancelot, Merlin a varázsló, Arthur király és a kerek asztal lovagjai ismét divatba jöttek. Kalandjaik különböző, részint irodalmi igényű, részint olcsó és hatásvadász regényes feldolgozásai bestseller példányszámot érnek el.
A mondavilágból merített Gawain és a Zöld lovag című első operája tárgyát Richard Blackford, a neves, fiatal angol zeneszerző. A lovagdivat hoz napvilágra egy érdekes kuriózumot: John Steinbeck hagyatékából kiadták a modern Arthur-változatát, amelynek címe: Arthur királynak és nemes lovagjainak cselekedetei.


(Newsweek)

Mephala én is örülnék ha utána néznél, engem is érdekel.

Galadhriel írta: Mephala:
Nem tudod, hogy hol irta ezt, mert nagyon érdekelne.

Valahol a neten olvastam, egy angol honlapon. Perpill a címet nem tom, de majd útánanázek!
Auta i lóme! :celebrian1:
[/b]

Köszi Nefadar Amit átküldtél, attól égnek állt a hajam :eek2:

Ulmo a felét már begépeltem a kritikának...

Mephala: Túrin egész családja személyesen Morgothnak köszönheti azt a sok szerencsétlenséget, amit átéltek. Végül Túrin az, aki megöli Morgothot, és bosszút áll minden emberért. Ez már elég ahhoz, hogy kitüntetett helyet kapjon.
Amit írtál nagyon érdekesen hangzik, meg tudod adni a forrását is?

Mephala:
Nem tudod, hogy hol irta ezt, mert nagyon érdekelne.

De ez most az Ainuk első muzsikájának, vagy az egész világnak a vége. Merthogy valahol ezt írja Tolkien: Az első Muzsika végén Melkor újra megmérettetik, elveszik, de küldöttei ottmaradnak Ardán, mely átalakul. A földön csak az emberek maradnak, a tündék, a törpök, az entek a görbe úton, melyre halandó nem léphet eltávoznak Nyugatra, hol az örök fényben éknek majd. A Második Muzsikában énekelt a leghangosabban Melkor, ez lesz a sötétség kora, az emberek ideje. Ám ennek a Muzsikának is vége lesz, egyszer a jövő ködében, s a gonoszt végleg legyőzik, a hősök visszatérnek, és a görbe út ismét egyenes lesz. Együtt él majd tünde, s ember.

leguanember írta: Úgy rémlik, ezt még itt találtam valahol a tolkien.hu-n...
Tessék:
Így szól Mandos próféciája, amit Valmarban mondott el az istenek ítélőszéke előtt, és amelyről terjedt a szóbeszéd a Nyugat Tündéi között: Mikor a világ megöregszik, és az Erők elfáradnak, akkor Morgoth visszatér az Ajtón keresztül az Időtlen Éjszakából; elpusztítja a Napot és a Holdat, de Earendel fehér lánggal jön ellene, és kiűzi a levegőégből. Akkor megvívják az utolsó csatát Valinor mezején. Azon a napon Tulkas birokra kel Melkóval, jobbján áll majd Fionwe, a balján Túrin Turambar, Húrin fia, a Sors Legyőzője, és Túrin fekete kardja okozza majd Melko halálát és legvégső pusztulását; így bosszultatnak meg Húrin gyermekei és minden ember. Ezután a Szilmarilokat összegyűjtik a tengerből, a föld mélyéről és az égről; mert Earendel leszáll, és átadja a lángot, amelyet eddig őrzött. Ekkor Feanor magához veszi a Hármat és átadja Yavanna Paluriennek; ő pedig megtöri őket, a tüzükkel újraéleszti a Két Fát, és nagy fényesség jön majd; Valinor Hegyeit lebontják, így a fény elárasztja az egész világot. Abban a fényben az Istenek megfiatalodnak, a tündék felébrednek, minden halottuk felkel, Ilúvatar tervei velük beteljesednek. De az emberekről ezen a napon a prófécia nem beszél, egyedül Túrinról, akit az Istenek közé sorol.

Ez eddig mind szép és jó, de van pár dolog, ami nem tiszta.
Pl. miért pont Túrint emelik az istenek közé? Ennyi erővel ez Beren is lehetne, végülis ő és Lúthien is szembekerültek a sorssal, mert visszatértek a halálbó, ráadásul még egy Szilmarilt is +szereztek.

A jövő hét elején felteszek ide egy 1979-es Szilmarilok kritikát, ez volt az első ehhez a könyvhöz, de kissé furcsa....

leguanember: Huh, ez hátborzongató... Remélem ez hamar eljő!

Kösz, Elrond, az jó lenne.