Szilmarilok

Lehet hogy nem ide tartozik, de az Ainulindale első éneke meddig tart középföldén? Morgoth visszatértéig vagy addig amikor elűzik Ardáról az első kor végén?

Nem olyan régen elkezdtem olvasni az Elveszett Meséket.(Sajna csak az I. rész van meg.)Ezután ismét vágyat érzek a Silmarilok elolvasására is.
Ugyanaz a sztori,mégis más.Folyamatában ismeri meg az ember a történetek alakulását.Igy válik olyan valódivá az egész.
A Silmarilokat újra fogom olvasni.Már csak azért is,mert ez is egy "végtelen történet".

Lyra írta: Lenne egy -lehet, hogy nagyon, off bocsánat- kérdésem.....
Szóvala művészeti pályázattal kapcsolatos, csak azt szeretném megkérdezni, hogy mikor Elwing beleugrik a tengerbe a szilmarillal, az még esetleg belefér a "háborúk Ardán témába??
ha nagyon off voltam, akkor bocsánat, de itt vannak a leghozzáértőbbek...

Én azt mondanám, határeset. Végülis a harmadik Testvérmészárlás egyik epizódjáról van szó, bár nem kifejezetten harci cselekmény.

Lenne egy -lehet, hogy nagyon, off bocsánat- kérdésem.....
Szóvala művészeti pályázattal kapcsolatos, csak azt szeretném megkérdezni, hogy mikor Elwing beleugrik a tengerbe a szilmarillal, az még esetleg belefér a "háborúk Ardán témába??
ha nagyon off voltam, akkor bocsánat, de itt vannak a leghozzáértőbbek...

...és ekkor már megértették azt, amit szerintem már korábban is éreztek, hogy apjuk esküjéhez való makacs ragaszkodásuk nem bölcs és nemes volt, hanem egy felsőbb (jóságos) hatalommal való oktalan és indulatos ellenszegülés.

Én meg úgy érzem, hogy a gonosz eskü úgy örli fel az eredendö jószándékot, mint a hatalom gyürüi Szauronnál, fokról fokra. És Maedhros és Maglor is ezért jut el végül kezdeti jellemükkel ennyire nem egyezö véres rabló háborúkig. A legtragikusabb a történetben, mikor a szilmarilokat visszaszerezve, rádöbbenek hogy hova jutottak. A kövek nem csak fizikai fájdalmat okoztak, hanem szembesítették öket saját magukkal.

Na, énnekem meg, pirulva vallom be, Maedhros a kedvenc szereplőm a Szilmarillokból! Majd egyszer megindokolom, miért, de ahhoz össze kell szednem a gondolataim...


[size=9:3474lonv]Elkövettem egy rémséget: összemixeltem véletlenül a két mészárlást, és azt írtam, hogy Celegormék még ott vannak Elrond és Elros elfogásánál... de olyan jó kis novi lett, hogy nincs szívem átírni! (/me vigasztalhatatlan)

Azért így is érdekel vkit? Pont az "arcok" miatt szvsz azért jópofa... [/size]

Lehetett praktikus célból: senki vissza ne fordulhassék.

Magam részéről a telerek legyilkolása miatt haragszom rá leginkább. Pont amiatt, amit Artemisz ír. Különösen, hogy a telerek nem karddal viszonozták, hogy megpróbálták őket leszorítani a hajóról, hanem beledobták őket a vízbe..

A fiai legnegyobb alajasságának viszont a harmadik testvérmészárlást tartom,mivel ott tényleg abszolút szerencsétlenekre támadtak, akik valószínűleg örülnek, hogy élnek, annak meg még jobban, ha netán a hozzátartozójuk is él.

Csellel is el lehetett volna lopni azt a követ... (mellékesen megnéztem volna Maedhros arcát, amint Elwing a vízbe veti magát... )

Artemisz (Erenya) írta:
Vagy az ő kultusza csak a saját keze műveire vonatkozott?!

Valahogy úgy

Felagund írta: De ezzel együtt az én szememben a hajóégetés sokkal nagyobb bűn, mert arra még csak ürügyet sem lehet találni...

Mondhatni.

Csak azt nem értem, hogy egy ilyen tünde, aki ennyire az alkotás kultuszában élt, hogy nem becsülte meg ennyire mások műveit?!

Vagy az ő kultusza csak a saját keze műveire vonatkozott?!

Artemisz (Erenya) írta:
[size=9:1elkjp1a]Hohó! Felagund igazat adott nekem! Fúvódik az egóm, mint a légzsák!!! [/size]

[size=9:1elkjp1a]Ami igaz, az igaz [/size]

De ezzel együtt az én szememben a hajóégetés sokkal nagyobb bűn, mert arra még csak ürügyet sem lehet találni...

Felagund írta: Ez teljesen igaz, de ezzel együtt nem tudom felmenteni őt. Különösen nem a losgari hajóégetés miatt, aminek egyszerűen nem volt józan ésszel felfogható értelme, pusztán Fëanor telhetetlen gőgjéből következett...

Ebben én is teljesen egyetértek!
Szegény telerek...

Ahogy írják a Szilmarillokban, hogy csak gyenge íjaik voltak, kardjaik alig... vahahogy állandóan az amerikai őslakosok lemészárlása jut eszembe...

A Paradicsom meghódításában az a fiatal, hosszú fekete hajú nemesifjú amúgy szvsz EGY AZ EGYBEN FEANOR! Mmint amilyennek én képzelem... emléxik még rá esetleg valaki?

[size=9:2ip3m34k]Hohó! Felagund igazat adott nekem! Fúvódik az egóm, mint a légzsák!!! [/size]

Ez teljesen igaz, de ezzel együtt nem tudom felmenteni őt. Különösen nem a losgari hajóégetés miatt, aminek egyszerűen nem volt józan ésszel felfogható értelme, pusztán Fëanor telhetetlen gőgjéből következett...

Akkor jól gondoltam!

Köszi


Ámbár én még hozzáveszem ehhez azt is, hogy Melkor a legsebezhetőbb pontját, a büszkeségét célozta meg hihetetlen ügyességgel Feanornak, és így, mialatt Feanor abban a hitben volt még önmagával kapsolatban, hogy ő elutasítja és megveti Melkort, ezzel már ki is szolgáltatta magát neki...

Lehet, hogy hülyén fogalmaztam, de talán érthető... bocsi...

Artemisz (Erenya) írta: Na jó.

Viszont erről jut eszembe, én egyvalamit sosem értettem tisztán, legalábbis nem voltam biztos benne, hogy jól értelmezem-e.

A hírnök szavait: "Keserű lesz, ha megérted végre, miben hazudott Melkor!"

Szvsz arra, amit mondtam, és ami Melkor egyetlen eredménye volt, vagyis arra, hogy a Valák nem ellenségei a noldáknak és nem akarják őket rabságban tartani az emberek miatt, mint az Melkor állította..

Na jó.

Viszont erről jut eszembe, én egyvalamit sosem értettem tisztán, legalábbis nem voltam biztos benne, hogy jól értelmezem-e.

A hírnök szavait: "Keserű lesz, ha megérted végre, miben hazudott Melkor!"

Szerinted ez mire vonatkozott?


[size=9:34bnq0dq]Pingpongozás RULZ! [/size]

Artemisz (Erenya) írta: Túrinra Morgoth átka nehezedett, Feanort orránál fogva vezette Melkor!

És mégis mivel kapcsolatban?

Fëanor átlátott Melkoron és soem hallgatott rá, max annyiban, hogy elhidegült a Valáktól, de ez még mindig nem menti a kivonulás közben elkövetett cselekedeteit... (értsd: vér és hajóégetés nélkül is boldogult volna valószínűleg...)

Túrinra Morgoth átka nehezedett, Feanort orránál fogva vezette Melkor!

Feanor személyiségének mindazonáltal olyan szuggesztív varázsa van még így, a könyv lapjain át is, hogy nem nehéz beleélni magunkat a tündék helyzetébe, akiket megbűvöltek Feanor szavai...

Attól, hogy bizonyos tetteit elítélem, nem tudom nem tisztelni sajna...


Túrint inkább szánom, persze csodálom is, de valahogy ő kevéssé fogott meg.

Ami azt illeti szvsz Túrin sokkal inkább tragikus hős, mert vele a dolgok inkább megtörténnek, és ő próbál harcolni a belőle áradó balsors ellen, de Fëanor (bár több alkalma lett volna rá) mindig csak az érzéseire hallgatott, és sokszor elragadták az indulatai, holott ő sokkal inkább döntési helyzetben volt, mint Túrin, akire keményen ránehezedett Morgoth Átka...

Szal Fëanort még ez sem menti...

Phaedra írta: Azt goindolom, hogy ha valaki, hát ő akkor igazi tragikus hős, és csoda tudja miért, de nekem sokkal szimpatikusabb, mint Turin Turambar.

Túrinért, érdekesmód, én se vagyok túlzottan oda!


Feanor szvsz tipikusan az a karakter, akinek leírt jellemvonásai próbára teszik a ferdítőket.

Ugye: "Feanor volt a legnagyobb nolda mind kézügyességben mind bölcsességben..."

Igen ám, de lehet-e egy ilyen lobbanékony, makacs, mohó, olykor erőszakos és kíméletlen tündét bölcsnek nevezni?

Csak mert éles eszű volt, tehetséges, okos, meg effélék (Feanor nálam ebből a szempontból, kinevethettek, de valahol az első kísérletező alkimista zsenik és a mai fiatal kutatópalánták prototípusa között áll... ), a bölcs még nem igazán jó szó rá.

De van-e olyan szó, amivel ezt maradéktalanul és helytállóan ki lehet fejezni? Az "okos" túl szegényes és elkoptatott volna egy ilyen hatalmas lángelméhez!

Lángelme... 8O

Nocsak! Milyen helytálló kifejezés ez Feanor esetében! Ez tetszik!

Én azért nevezném eberinek, mert annyira önmagával törődik, önző. Bár lehet hogy a tündékben is megvan ez a tulajdonság, de én inkább emberinek mondanám.
alóban tragikus hős, de ez az ő tragédiája. A ragaszkodás a tulajdonához, önzősége, hogy három ékszerért képes lenne feláldozni az egész világ fényét.

Azon gondolkodtam, hogy végső soron ő az, aki Iluvatar gyermekei közül a legmarkánsabban határozta meg Középfölde talán egész történelmét. Az Első Korban mindent a Szilmarilok mozgattak. A Harmadkorban is szerepük lesz: Galadriel üvegcséjében a szilmaril fénye van, ez űzi el a Banyapókot, és a Második Jóslat értelmében a Szilmarilokkal fogják "feltámasztani" a Két Fát. Az Első Kor végétől talán nem annyira domináns, sokkal inkább látens a szerepük a történelemben, de jelen vannak.

Feanor: egyetértek Alcarcalimoval, hogy Feanor valóban öszetet figura, akinek sok tette helyteleníthatő, bizonyosak lélektani dolgok miatt menthetők, de mindenféleképp olyan figura, aki maximális tiszteletet érdemel.

Azt goindolom, hogy ha valaki, hát ő akkor igazi tragikus hős, és csoda tudja miért, de nekem sokkal szimpatikusabb, mint Turin Turambar.

Feanor szvsz nagyon összetett figura, nem lehet explicite kijelenteni hogy pozitív vagy negatív. Kiváló elméje mellett, amikkel létrehozott számos - avagy számtalan - dolgot (szilmarilok, írásrendszer, egyes források szerint a palantírok, stb.) nem tagadható, hogy népe, családja (legalábbis apja) iránt olthatatlan szeretetet érzett. Bátorsága is vitathatatlan.
Másik oldala azonban túl "emberi" volt (de hülyén hangzik ez egy Nolda esetében). Lobbanékony, gyilkos, fékezhetetlen volt, s makacsságát még halála pillanatában sem tudta legyőzni. Nyilván a körülmények is belejátszottak abba, hogy azzá vált, amivé.
Bűnei akkorák voltak, hogy jogosnak érzem valahol, hogy Mandos csarnokaiból nem térhetett vissza. Fiaiban úgyis tovább élt...
Legendája fennmaradt sok korral később is, így részt vett az eseményekben.
Ez persze csak vélemény...

Emberek, irtóra halódik ez a topik!

Aktivizálni kéne megunkat.

van egy kérdésem: ti mit gondoltok Feanorról? Alapvetően pozitív vagy negatív figura? Voltaképpen mi is az ős zerepe Középfölde történetében? Vajon az író miért küldi nagyon gyorsan Mandoshoz? Miért kell, hogy így legyen, és szükségszerű-e, hogy ő nem vesz részt a további történésekben? Ha igen,miért, ha nem, miért nem?

A Szürke Zarándok írta:

Namarie/Alatariel írta: Na, most végig kéne olvasnom a cuccot, hogy megatláljam. A lényeg: amikor elereszették, eleinte még segített is, és tanította a noldákat, és maga is elhitte, hogy jót akar. Ne akard, hogy keressem az idézetet most.. holnapra meglesz..
Szvsz Melkor tragikus alak amúgy, de Melkorral és az ő ténykedéseivel- Vala lévén- talán más topikba kéne mennünk. Szilmarilok vagy Sötét oldal?

Szilmarilok, természetesen, de pont a Szilmarilok cáfolja állításodat, miszerint eleinte még maga Melkor is elhitte, hogy jót akar. Segítette és tanította a noldákat, igaz, és segítette a valákat is, de nem szívjóságból.

Szilmarilok írta: Ekkor Melkor látta dicsőségüket és ragyogásukat, és irigység költözött a szívébe; látta Ilúvatar Gyermekeit, akik a Hatalmasok lábánál ültek, és gyűlölet költözött a szívébe; látta a csillogó ékkövek gazdagságát, és kapzsi vágy költözött a szívébe; ám elrejtette gondolatait, és bosszúját későbbre halasztotta. (...) Ám akkoriban jónak és szépnek tetszett Melkor minden szava és tette, valók és eldák egyaránt haszonnal fogadhatták segítségét és tanácsát, ezért egy idő múlva megengedték, hogy szabadon járja az országot, s Manwe úgy látta, hogy Melkor kigyógyult gonoszságából. Manwétól idegen volt a rossz, s meg sem értette, csak azt tudta, hogy a kezdet kezdetén, Ilúvatar gondolatában Melkor olyan volt, akár ő maga, nem látott hát Melkor szíve mélyére, nem látta, hogy nem maradt ott a szeretetnek szikrája sem. (...) A szíve mélyén pedig Melkor a legjobban az eldákat gyűlölte, mivel szépek és vidámak voltak, s mivel bennük látta a valók fölemelkedésének s önnön bukásának az okát. Ezért annál inkább barátságot mutatott irántuk és szeretetet, s fölajánlotta minden tudását és tehetségét, hogy segítségükre legyen minden nagy munkájukban.

Hát.. Melkor még önmagának is képes volt hazudni.. önnön irigysége miatt nem lehetet soha nyugalmat.

Szerintem is MINDEN benne van a tervben, csak az kérdés, hogy pont uyganígy? Lásd:testvérmészárlás. ha igen a válasz, akkor kimondhatjuk-e, hogy minden, ami történik, annak magasabb értelme van? Szerinetetk mannyire alaklmazható Melkorra Goethe mondata:

"az erő azon része, mely folyton rosszra tör, de végül jót mível"

Manwe követe így is sokat segített a Szabad Népeknek a Harmadkorban. Ahogy Ulmo(itt, a fórumon) mondta, tanultak a valák a tündékkel kapcsolatban. Tudták, ha nyílt segítséget nyújtanak, akkor Szauron és szolgái ugyanúgy a valák ellen hangolhatja az embereket, mint Morgoth tette annak idején. Mindig van bennünk félelem a felsőbb erőkkel szemben, és ha hiszünkbennük, akkor ez vegyül tisztelettel, szerintem ez az érzés a csodálat. De könnyű vele visszaélni. Ezért csak követeket küldtek, ezért csak korlátozott lehetőségekkel, egy testbe bezárva. Gandalf ezért maradt oly sokáig a háttérben, és még így is, a Gyűrűk Urában is sokszor előkerül hogy rosszhírét keltik: Vészmadár Gandalf, Köpönyegforgató, Denethor is a szemébe mondja, hogy Gondor trónjára áhítozik, és így tovább.

Továbbá a rossz szült a "jókban" csomó olyan dolgot, aminek az eredménye szép dolog lett. Mert ha nem lett volna Melkor, később meg Szauron, akkor Elrond sosem alapította volna meg menedéknek az Utolsó Meghitt Otthont. Ez csak egy példa.

Ulmo írta: - Melkor örök időkre szóló bezárása talán jó kett volna, de a Valák bíztak a javulásában, és szükségük volt az ő hatalmára is, hogy rendbetegyék a világot. Hittek Melkor bűnbánatában.

Korai lett volna Melkort "kiszavazni", mert még volt dolga. Feladata. Lehet, hogy hülyén hangzik, de ő is része Ilúvatar tervének, célja volt a létének, a tetteinek. Ilúvatar mondta, hogy senki sem tehet olyat aminek ne benne lett volna a legvégső forrása, így Melkor is egy fontos kerék volt a gépezetben. Ő is egy eszköz Eru kezében, Hogy olyan szépség jöhessen létre amire senki sem gongolt./ víz+fagy hópehely/

Namarie/Alatariel írta: Na, most végig kéne olvasnom a cuccot, hogy megatláljam. A lényeg: amikor elereszették, eleinte még segített is, és tanította a noldákat, és maga is elhitte, hogy jót akar. Ne akard, hogy keressem az idézetet most.. holnapra meglesz..
Szvsz Melkor tragikus alak amúgy, de Melkorral és az ő ténykedéseivel- Vala lévén- talán más topikba kéne mennünk. Szilmarilok vagy Sötét oldal?

Szilmarilok, természetesen, de pont a Szilmarilok cáfolja állításodat, miszerint eleinte még maga Melkor is elhitte, hogy jót akar. Segítette és tanította a noldákat, igaz, és segítette a valákat is, de nem szívjóságból.

Szilmarilok írta: Ekkor Melkor látta dicsőségüket és ragyogásukat, és irigység költözött a szívébe; látta Ilúvatar Gyermekeit, akik a Hatalmasok lábánál ültek, és gyűlölet költözött a szívébe; látta a csillogó ékkövek gazdagságát, és kapzsi vágy költözött a szívébe; ám elrejtette gondolatait, és bosszúját későbbre halasztotta. (...) Ám akkoriban jónak és szépnek tetszett Melkor minden szava és tette, valók és eldák egyaránt haszonnal fogadhatták segítségét és tanácsát, ezért egy idő múlva megengedték, hogy szabadon járja az országot, s Manwe úgy látta, hogy Melkor kigyógyult gonoszságából. Manwétól idegen volt a rossz, s meg sem értette, csak azt tudta, hogy a kezdet kezdetén, Ilúvatar gondolatában Melkor olyan volt, akár ő maga, nem látott hát Melkor szíve mélyére, nem látta, hogy nem maradt ott a szeretetnek szikrája sem. (...) A szíve mélyén pedig Melkor a legjobban az eldákat gyűlölte, mivel szépek és vidámak voltak, s mivel bennük látta a valók fölemelkedésének s önnön bukásának az okát. Ezért annál inkább barátságot mutatott irántuk és szeretetet, s fölajánlotta minden tudását és tehetségét, hogy segítségükre legyen minden nagy munkájukban.

Zarándok: ajánlom a Vallás topicot a Vegyesen belül!