Mitológia, vallás, filozófia Középföldén

Lehet, hogy az agyamra ment néhány irodalomelméleti tanulmány, de én nem tartom a szerzőt mindantudó, kikezdhetetlen akaratú és -hatalmú teremtőnek.

Az allegória mindig megszemélyesít (még az elvont gondolatot is) és mindig eleven jelenetet ad elő, amelyben történik valami – nem tévesztendő össze tehát a szimbólummal

Finwe írta: Ahogy tolkien fogalmazta az allegória a szerző uralmi törekvéseiből fakad, míg a szimbólum a befogadó szabadságából.

Finwe írta: Az allegória szerintem épp attól allegória, hogy a szerző szánt szándékkal állít fel párhuzamot méghozzá egy egész történeten keresztül, persze előfordulhat, hogy nem veszi észre tehát nem egészen tudatos, de egy ilyen ihletett műben aminek épp az a lényege, hogy egy teljesen másik világban játszódik nem nagyon fordul elő szerintem. Zavaró is lenne

Finwe írta: ... ilyenkor meg a szerző nem azzal tőrödik, hogy tudatosan párhuzamot állítson föl valamilyen "valóságos történés" és a meséje között.

Szal én is azon a véleményen vagyok az allegória mibenlétéről mint Gandalf, sőt Tolkien maga is így határozta meg a Gyűrűk Ura előszavában.

amanibhavam írta:

Enna Silme írta:

Alyr Arkhon írta: ...Ilyne értelemben a Gyűrűk Urában találunk allegóriát Jézusra (Gandalf, bár ez sztem kissé erőltetett), Luciferre (Melkor), az emberi végtelen mohóságra és hatalomvágyra ami öl, butít és nyomorba dönt (a Gyűrű, nazgulok), a modern fejlődés zsákutcájára (númenoriak), az elmúlt és soha vissza nem térő szépség iránt érzett rajongás és szomorúság (tündék) stb.

Erre a hozzászólásra reagáltam, meg az egész vitára.

Akkor plane nem ertem, mrt az elso mondatban cafolod Alyrt (mondvan, hogy ezek nem allegoriak, hanem archetypusok), a kovetkezoben meg kijelented, hogy teljesen egyetertesz vele. Na mindegy, nem kotozkodom tovabb.

Enna Silme írta:

Alyr Arkhon írta: ...Ilyne értelemben a Gyűrűk Urában találunk allegóriát Jézusra (Gandalf, bár ez sztem kissé erőltetett), Luciferre (Melkor), az emberi végtelen mohóságra és hatalomvágyra ami öl, butít és nyomorba dönt (a Gyűrű, nazgulok), a modern fejlődés zsákutcájára (númenoriak), az elmúlt és soha vissza nem térő szépség iránt érzett rajongás és szomorúság (tündék) stb.

Erre a hozzászólásra reagáltam, meg az egész vitára.

Alyr Arkhon írta: ...Ilyne értelemben a Gyűrűk Urában találunk allegóriát Jézusra (Gandalf, bár ez sztem kissé erőltetett), Luciferre (Melkor), az emberi végtelen mohóságra és hatalomvágyra ami öl, butít és nyomorba dönt (a Gyűrű, nazgulok), a modern fejlődés zsákutcájára (númenoriak), az elmúlt és soha vissza nem térő szépség iránt érzett rajongás és szomorúság (tündék) stb.

Sil írta: Szerintem (bár igazán nem értek hozzá, szóval bocs, hogy belevau) ezek inkább szimbólumok. Az allegóriában mintha lenne valami egy-az-egyben megfeleltetés is. Szerintem Gandalf nem tekinthető Jézus allegóriájának (ellentétben pl Aslannal). Tolkien nem úgy írta a Gyűrűk Urát, hogy szándékosan egy bizonyos rejtett jelentés legyen mögötte, hanem az olvasóra van bízva az értelmezés.

Angwen írta:

Finwe írta: Azon gondolkodtam, hogy Tolkiennél mi ez az olyan sötétség ami nem a fény hiánya, hanem valami önálló dolog, ami Ungoliant mocskára vonatkozik amivel elborította a fákat meg Amant. Hogy ez tulképp hazugság és most nem fizikai értelemben értem hanem morális értelemben értem. A kétségbeesés, reménytelenség szüli azt a gondolatot hogy az élet rossz, reménytelen és hogy egyáltalán van sötétség, akkor van amikorönálló létezőnek fogom fel.

Mit gondoltok erről?

Szerintem ennyire konkrét jelentést adni neki már allegorizálás. Mindannyian tudjuk, hogy viszonyult Tolkien az allegóriához!