Gondolatok
Gandalf írta: Arra akartam rávilágítani, hogy nem igaz az, hogy ugyanazok csinálnának most is mindent, akik 2005 előtt, hanem igenis voltak cserék. De mivel ez a kérdés nem a kreativitásról szól, inkább hagyjuk.
Én meg levezettem, hogy miért tévedsz, de ez valóban nem tartozik a tárgyhoz
Our knees do not bend easily
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Gandalf írta: Folyamatos a cserélődés és a vérfrissítés, nincsenek éles határok. És akár a jelenlegi elnökséget nézed, akár a szervezői csapatokat, bizony bőséggel találsz bennük olyan embereket, akik 2006 után érkeztek.
A jelenlegi elnökség Dani kivételével 2005 előtt jött, és Dani is 2007-ben, ha nem tévedek, az FB-ben meg csak Momoban nem vagyok biztos....
És speciel a táborszervezői felelős szervezői körből kilencből (ha jól számolom) összvissz hárman vannak, akik 2004 utániak...
De ez nem tartozik a tárgyhoz...
Our knees do not bend easily
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
ISZONYÚ JÓ, HOGY MEGINDULT ERRŐL EGY DISKURZUS!
És majd holnap mélyebben belemegyek, de hogy a konkrétumnál maradjunk: Sziszi! Ha megszervezed, I'm in!
Szeretlek Titeket Béláim!!!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
"Őskövületek": 2002-2003
"Alapító közösség": 2002-2006
Our knees do not bend easily
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Az a helyzet, hogy az MTT "alapító közössége" kiöregedett, már nagyjából mindenki dolgozik, és egész egyszerűen nincs annyi szabadidejük, hogy bármiféle összejárós kreatív tevékenységet végezzen, mint annó, amikor megkockáztatom a tagok 95%-a középiskolás/egyetemista volt...
Az egy másik kérdés, hogy gyakorlatilag még mindig az "alapító közösségre" épül az egész MTT-s közösség, vagyis ha őket "lenyesnénk", a társaság maradék nélkül megsemmisülne, vagy apró darabokra hullana.
Ez természetesen nem az "ifjak" kárhoztatása, sőt, igazából az "öregek" asszimilálták az újakat úgy, hogy nem sikerült tudatosan "kinevelni" egy vezetői réteget, hogy amikor majd szépen elszivárognak a társaságból, akkor legyen, aki átvegye a helyüket.
A kreatívkodással szerintem kb ugyanez a probléma (amellett, hogy az alant leírtakban is természetesen rengeteg igazság van). Amíg kezdetben mindenki lelkes volt, előre és pluszban dolgozott, addig mostanra ez már unalmas rutinná vált (ami egyébként nem csoda tíz év távlatából), és értelemszerűen nem teremt olyan légkört, ami az "ifjakat" motiválná.
Ezen kívül megintcsak megjegyezném, hogy az MTT elmúlt években kialakult elnöki (top-down) rendszere sem éppenséggel elősegíti, hanem ellenkezőleg, éppenhogy csökkenti az önálló kreativitást. Az "óidőkben" az emberek nem elnökségi engedélyre, urambocsá' ukázra vártak, ha valamit elő akartak adni/meg akartak csinálni, hanem megcsinálták.
Amióta az elnökség gyakorlatilag lefedte az évet kvázi kötelezően megrendezendő programokkal (LEP, farsang, TLV, tavaszi tali, MTT-születésnap és/vagy Samhain, nyári tábor, tábori tali, KÖMT/F, Halloween, karácsony, újabban live - azért érzitek...), amelyeknek mind van valamilyen "kreatív" vonatkozása, hogy egyszerűen nem marad hely, idő és kedv a spontán kreatív energiák felszabadulásának. Lassan évek óta mondom, hogy ha az elnökség ilyen szempontból "bedobná a gyeplőt", akkor lehet, hogy első körben fél évig nem lenne semmilyen rendezvény (ÚRISTEN!!!44!!44!!4NÉGY
), de utána egészen bizonyosan sokkal hamarabb elválna, hogy a társaság képes-e önmagát újraszervezni, és kialakítani egy megfelelőbb működési metódust, mert a beszélgetésből is látszik, hogy a jelenlegi nem megfelelő.Na, részemről kb ennyi
Our knees do not bend easily
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Gillzhez csatlakoznék azzal a gondolattal, hogy az igényszint különbözősége az alkotó közösségben sokat számít. A színjátszókörön és a színdarab-próbálkozásokon jön ki ez legélesebben szerintem (vagy csak azért mondjuk, mert mi ezekben voltunk benne leginkább?
), hogy akit komolyan érdekel ez a tevékenység, az elmegy komolyabban csinálni, onnantól kezdve viszont nem érzi jól magát azok között, akik csak a maguk örömére, minden második héten hiányozva, szöveget nem tanulva akarnának próbálgatni. És az ördögi kör az, hogy bár természetesen lehet a színjátszást ezen a közepes amatőr szinten is művelni, ez is örömet szerez annak, akinek nincs ennél nagyobb igénye, ezeknek az embereknek szüksége van egy tapasztaltabb vezetőre. És egy ideig volt(ak) olyan tapasztaltabb vezető(i)nk, akik szabadidejükből vállalták a többiek segítését, de egy idő után túl sok volt a beleölendő energia egy, a saját igényszintjénél alacsonyabb projektbe, amit inkább a saját fejlődésükre fordítottak. (A probléma, hogy az amatőr és a profi színjátszó TELJESEN más eszköztárból dolgozik.)Röviden: az amatőr színjátszónak is jobban kellene értékelnie, hogy van egy vezetője, akinek a segítségével haladni tud, és a vezető ráfordított energiáit viszonozni azzal, hogy tanul szöveget, aktív a próbákon, és lehetőség szerint minél többön részt vesz. (És akkor még nem volt szó a résztvevők közti igényszint-különbségekről.)
Továbbmenve más művészeti ágakra: szigorúan szvsz táncnál, kórusnál egy kicsit kevésbé jön ki ez a színvonalkülönbség és vezető-résztvevő ellentét. Én ezeknél az ágaknál nem érzek akkora különbséget az amatőr és profi stílus között, inkább a befektetett energia és lelkesedés az, ami több a profinál, és így több szakmai részletet tanul meg. De ha én nem tudom a jó (legjobb) hangképzési technikát, akkor is tudok tisztán énekelni egy kórusban, ill. a táncban profibb is tud élvezni egy kicsit egyszerűbb táncot, amit a nála kevésbé gyakorlottak is meg tudnak tanulni - táborokban ugye ez szépen ki szokott jönni, h. az év minden napját tánccal töltő Kopper Viki és az évente egyszer, mtt táborban táncolók ugyanazt a koreográfiát tanulják meg, és mind élvezik. Persze kell egy kicsi türelem a profibb részéről, aki elsőre le tudja másolni az adott dallamot vagy mozdulatot, hogy megvárja, míg az amatőrebbek is megtanulják, ill. a vezető részéről képesség az elmagyarázásra a kevésbé képzettek részére. De ez szerintem szokott működni (itt, a hojskoléban is működik egyébként a kórusban).
Tehát ellentétben a színjátszással, kórusban és táncban gyakorlatilag az számít a hatékonyság és sikeresség érdekében, hogy mindenki eljár-e kellő mennyiségű próbára - gyorsabban tanulók akár kevesebbre, de azért mindenképpen elég olyan próbára is, ahol mindenki ott van.
Hogy akkor miért koptak el ezek mégis? Szerintem mivel mindenkinek van egyéb program is az életében, gyakran hiányzott a próbárajárási morál, még konkrét projekteknél is, és a nagyobbik baj, hogy sokan még csak előre sem szóltak, hogy nem jönnek. És h. a magam példáját mondjam, 15 évesen belefért az életembe, h. nem egyszer, nem kétszer menjek úgy oda próbára, hogy ott derült ki, hogy elmarad, mert nem mentünk el elegen. Ha pl. most, nyári vizsgaidőszakban táboros táncra készülve történik ugyanez (ahogy történt is), akkor sokkal rosszabbul érint.
És persze azért itt is megvan a vezető problémája, aki profibb táncos, és választania kell, h. az emberek összekönyörgésére fordítja-e az idejét, vagy a saját szakmai fejlődésére...
Viszont azt gondolom, hogy igenis lehetne találni olyan kisebb csoportokat most is, akikkel lehet hosszú távon dolgozni egy-egy táncon. Nem a 10-20 fős táncokkal kell kezdeni, hanem pl. 4-8 fővel, aki tényleg elkötelezett, régen sok ilyen kisebb tánc is volt. És gyakorlatilag bármelyik rendezvényen szívesen látnánk egy-egy produkciót szerintem, aztán kinőhetné magát a dolog olyan csodával határos nagy létszámú dolgokig megint, mint a Regardez volt.
"...asztaltalan szó-malaszttal..."
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
miért működnek alacsony hatékonysággal az egyes csoportok. (Gondolok ezalatt a kórusra, színjátszó csoportra...stb.) Olyan gyönyörűen színes és értékes fűszerei lehetnének ezek a társaságnak, amelyek csak egy-egy rendezvényünk színvonalát emelnék.
idő, energia, lelkesedés, kitartás.
ezek hiánya.
és itt már előkerülnek komolyan azok a problémák, amikről írtam is, meg másik oldalról te is említetted: a különböző elvárások. Itt elsősorban alkotói oldalról szembetűnő egy idő után, hogy mennyire nem ugyanazt szeretnék az emberek. És, ahogy nem várható el senkitől, hogy nehezebb munkát végezzen, mint amit jónak lát (nehezebb énekeket tanuljon be, rendszeres próbálást és gyakorlást igénylő dolgokkal készüljön), úgy az sem, hogy könnyebb/amatőrebb/lazább közegben dolgozzon. Rövid távon még működhet, kötött határidőkkel és kitűzött céllal, mert olyankor a legendás emtétés utolsópillanat-lázban lejjebb kerülnek az elvárások, de hosszú távon...
Ezért gondolom azt, hogy valami erős amatőr szint előtt nem érdemes leállni semmivel - mert azért ez már általában nézhető/hallgatható/élvezhető, viszont még elég hozzá a lelkesedésből fakadó szorgalom (de annak híján mr kell más is). Kevesebbre csak azokkal van értelme törni, akik közül senki nem akar többet (bár a nem odavaló meg lemorzsolódik elvileg).
Érdekes lenne megpróbálni valami pár hónapos hajrával elkészülő kreatív projektet a tábori táncok, régi LEP-es előadások mintájára, hátha ebből kiderül, hogy mi van most a társaságban.
Például az évkönyv számára pont pár hónap áll rendelkezésre, hogy írjunk bele.
Lesz a nyári rendezvény, úgy tudom, oda úgyis terveznek valami szülinapi estet vagy ilyesmi.
És igény esetén össze lehet hozni egy különálló előadó estet is. Ha van mit bemutatni.
Meg live-val meg bárki bármikor pályázhat
Szóval tulajdonképpen a lehetőségek adottak.
need more brainz. yourz. now.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Attila, természetesen maximálisan egyetértek veled!
I've learnt to accept silence to enjoy music.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
A KÖMT kapcsán egy kis mellékvágány:
Mint fő kitalálója ennek a rendezvény-típusnak, azt gondolom, hogy az eredeti elképzelés szerint két irányba lehet elvinni a célokat:
1. Vagy tényleg LEP-re (művészeti estre stb.) akarunk valami színvonalas produktumot összerakni, ez esetben az egészet ennek kell alárendelni. Ez esetben a jelenlegi potenciálokból kell a maximumot kihozni.
2. Vagy fejlesztésről, gyakorlásról, tanításról szólna az egész (mint anno az MTT-s "tánctábor", akik emlékeznének rá): a cél, hogy mindenki egy kicsit jobb és ügyesebb legyen a KÖMT végére. Ehhez professzionálisabb rendvezetés is szükségeltetik. Bár lehet önképző körként is csinálni.
Viszont a szabad rendi órák rendszere egyiket sem segíti, sőt, hátráltatja. Amíg másfél-két óránként más és más foglalkozásba kóstolgatok bele, addig én sem fejlődöm egyik területen sem, és produktum se születhet. A legutóbbi KÖMT inkább a "kóstoljunk bele minél több mindenbe" és az"ismerjük meg egymás tevékenységeit" jegyében telt. Nyilván néha kell ilyen is, de hosszútávon az öncélú rendezvények halálra vannak ítélve.
Persze, a KÖMT ilyen irányba történő elmozdulásáról az is tehet, hogy ez vált az egyetlen nemzetközi rendezvényünkké, és a külföldi vendégekkel se komoly képességfejlesztést, sem LEP-en előadható produkciót nem csinálhatunk. Véleményem szerint a KÖMT eredeti kreatív-művészeti jellege a lehető legrosszabb választás volt a nemzetközi fesztivállá válásra, egy Középfölde Hétvége vagy Középfölde-fesztivál jellegű dolog sokkal alkalmasabb lenne erre (és akkor a külföldiek sem csodálkoznának rajta, hogy miért foglalkozunk ilyen keveset Tolkien világával).
Amúgy a kreativitás hiánya nem csak a klasszikus értelemben vett alkotómunka hiányában jelenik meg. Hisz többen vagyunk (beleértve magamat), akik sem táncolni, sem harcművészkedni, sem kézműveskedni vagy képzőművészkedni, sem komolyabban verselni nem tudunk. De nekünk is vannak zseniális ötleteink, elképzeléseink, álmaink, amiket szeretnénk megvalósítani (saját példa: a KÖMT), esetleg látunk egy megoldást az MTT egy-egy problémájára, és fellelkesülvén véghezvisszük az ötletünket (mint Kincső a TLV kitalálásával, megvalósításával). A kreativitást tehát a létező legtágabb értelemben lehet érteni.
Az MTT az a közeg, ahol önmegvalósíthatunk, ahol kibontakozhatunk, kipróbálhatjuk önmagunkat, ahol viszonylag védett körülmények között fejleszthetjük magunkat. Nekünk ez annak idején óriási dolog volt, mert nem nagyon volt ilyesmire máshol lehetőség. Nyilván manapság már valószínűleg több terepetek adódhat minderre, de az MTT abban is más, hogy itt önmagatokból másoknak is adtok. Nekem például óriási motivációs erő volt 2010-ben, mikor először elmentem TLV-döntőre a FSZEK-ben, és láttam a lelkes arcokat, a csillogó szemeket, a boldogságtól sugárzó ifjú titánokat, akiknek először adatott meg a lehetőség, hogy tényleg Középföldén érezhessék magukat egy kicsit. Évekre elegendő muníciót adhat egy-egy ilyen feltöltődés a szervezők számára.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Jaj. A last-minute inspiráció nem is olyan jó általában.Gandalf írta: Bocsánat, erre muszáj egy képpel válaszolnom.
fbcdn-sphotos-a.akamaihd.net/hphotos-ak-...448_1185170625_n.jpg
Metaflora írta: [...] és ezzel most nem azt mondom, hogy a produkciók általában vagy egyenként rosszak lettek volna, de amióta én látom őket, legalább a felükről érződött, hogy csak azért van, mert kell lennie valaminek)... másfelől, ha lenne egy olyan közeg - amihez az emberek és a gondolatok szerintem megvannak, csak mint minden, elsősorban legalább egy végletekig határozott és lelkes szervezőegyéniséget igényel -, ahol alkotunk, akár célzottan évi egy vagy két alkalomra (mondjuk LEP plusz még egy), szerintem én (bár éppenséggel nem vagyok már tinédzser) és még elég sokan részt vennének [...]
[...] És hogy ne csak színpadi szereplésről beszéljek, szerintem pl. közös jelmezkészítésre is lenne igény, mindenki szeretne szép tünderuhát, köpenyt, egyebeket, és ha lenne, aki tud vezetni ilyen foglalkozást, akár MTT-s jelmezek restaurálásával egybekötve, akkor mind nagyon csinik lennénk hamarosan
1. Alapvetően előbb legyen meg a lelkesedés és nyitottság az alkotás irányába, utána valaki aki jó és éles kritikai érzékkel rendelkezik és nem fél ezt kinyilvánítani húzza fel magasabb és jobb minőségre. Legalábbis ez lenne az ideális: emberek akiket érdekel mindez, egy-két ember aki az egészet összefogja és még valaki(k) akik az utolsó simításokat és rúgásokat megteszik.
2. Közös jelmezkészítés az pl. jó ötlet meg a restaurálás is, bár utóbbiban tényleg semmi móka, az inkább a közösség jobban összehozására jó.
3. Én nagyon szívesen megreformálnám az egész MTT alkotáshoz és kreativitáshoz való hozz állását, de egyrészt senki sem ismer (
), másrészt senki sem ismer, ezért sok szavam/döntési jogom/ráhatásom nincs.gillz írta: Most pl. már több éve nincs olyan rendezvényünk, amire megérné komoly erőbefektetéssel előadást készíteni. Erre nyilvén az is hatott, hogy nem is sikerült olyan minőségben vagy lelkesedéssel összehozni előadást, ami indokolta volna azt,hogy helyet és alkalmat keressünk a bemutatásának. Tapasztalatom szerint az emberek többségében egyszerűen nincs meg az a kitartás és/vagy energia és/vagy idő, ami a minőséghez kell (tehát a baromi sok unalmas gyakorláshoz), viszont a lelkesedős előadás meg sokkal többet igényelne, mint amit az ember együltőhelyéből elérhetne (ahhoz olyan közeg kell, amit jelenleg nem nyújtunk).
Ráadásul azért ezekben a dolgokban is rengeteg hárult a kreatív vezéregyéniségekre, illetve a lelkes "hajtóemberekre", akik rendszeresen nyomták bele az energiát akkor is, ha a többieknek épp nem volt kedvük hozzá. Meg átragasztották, meg ilyenek. De ezek az emberek szerintem kifáradtak (remélem, kiégni nem sikerült
És nem jött helyettük más.
Most azért látok esélyt megint valami fellendülésre, mert már elég régen volt utoljára bármi, ami folyamatos koncentrációt igényelt volna meg elfoglaltságot, és már nem nagyon tudnak a potenciális kreatív vezéregyéniségek melyik öregre várni
A szervezésre szvsz azért nagyobb valamivel a hajlandóság, mert itt vannak konkrét célok ("tábor", találkozók, farsang), és ezekről nyilvánvaló, mit nyújtanak cserébe. Az írásbeli/vizuális alkotásnak nagy kultúrája nincsen az emtétében - a verses topicokosok pont eléggé különálló kultusz ehhez, a kézművesek méginkább egymásközöttiek -, a bemutatóknál meg... törvényszerűen elkezdtek kialakulni igények emg elvárások, és ezek megugrása helyett inkább az lett az irányelv "hogy akkor nem csinálok semmit".
És valahogy kölcsönösen visszahúzzuk egymást ebbe.Valahogy jó lenne megtalálni az egyensúlyt.
Ojaj ez egy ördögi kör.
Én nem tudom, én mindig is kihívásként kezeltem a megugrásra váró szinteket. Ezért a másik féle hozzáállást, csak félig tudom értelmezni.
Szerintem már az is sokat segítene, ha a KÖMT tényleg Kreatív és Művészeti Találkozó lenne és nem csak látszólag (bár én csak egyen voltam, de izé.). Persze ehhez rengeteg munkát kéne beleölni ami lehet nem is azonnal térülne meg, de hosszabb távon mindenki ezzel járna jobban.
Nyilvánvalóan sokkal egyszerűbb egy rendezvényen megalakítani azt a hangulatot, alkotói közösséget ami az adott rendezvény után is simán találkozna, alkotna, inspirálóan hatna rá.
Ehhez egy-két intenzív személyiség kell aki alkotásra ösztönöz + közös érdekek az alkotásra. Ha az utóbbi a közös érdek az alkotásra nincs meg, valamint a "kreatív vezéregyéniségek" se érzik, hogy ők nekik ez ügyben tenni kéne valamit, akkor teljesen feleslegesen elmélkedünk az egészről.
(Bár állítom, hogy potenciálisan mindenkiben ott van a vezéregyéniségre való hajlam, szóval ez megint nem olyan egyszerű.) I've learnt to accept silence to enjoy music.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
fbcdn-sphotos-a.akamaihd.net/hphotos-ak-...448_1185170625_n.jpg
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
csak persze továbbra is, mindent el kell kezdeni valakinek 
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
gillz írta: A szervezésre szvsz azért nagyobb valamivel a hajlandóság, mert itt vannak konkrét célok ("tábor", találkozók, farsang), és ezekről nyilvánvaló, mit nyújtanak cserébe. Az írásbeli/vizuális alkotásnak nagy kultúrája nincsen az emtétében - a verses topicokosok pont eléggé különálló kultusz ehhez, a kézművesek méginkább egymásközöttiek -, a bemutatóknál meg... törvényszerűen elkezdtek kialakulni igények meg elvárások, és ezek megugrása helyett inkább az lett az irányelv "hogy akkor nem csinálok semmit".
És valahogy kölcsönösen visszahúzzuk egymást ebbe.Valahogy jó lenne megtalálni az egyensúlyt.
Ezzel nagyon egyetértek.
Kéne talán egy rendezvény, amolyan "ki mit tud"-jellegű, belsős megmozdulás, ami minden évben egy fix időpontban megrendezésre kerül, olyan, mint anno a Musical est vagy a Táncest.
Bár ezek is azért szerveződtek, mert annak idején annyi megmutatandó/előadandó ötlete volt az embereknek, hogy szinte muszáj volt teret adni nekik.
De talán ha van egy alkalom minden évben, amolyan szépenfelöltözős "megadjuk a méltóságát" hangulattal, ugyanakkor barátságos, elfogadó és építően kritikus légkörrel, akkor talán kellő kiegészítője vagy kiegyensúlyozója lenne a szervezői hájpnak és az embereket jobban motiválná, hogy mutassák meg mit tudnak és tudatosuljon bennük, hogy amiben tehetségesek az érték, amit megoszthatnak.
A folyamatos próbák tudom, hogy mindig kemény diók voltak, ezeken bukott be pár színdarab is, a kórus is minden évben, trallala. Csak akkor tudnak sokan kitartani egy minimum féléves projekt mellett hetenkénti próbákkal, ha tényleg összekovácsolja őket a cél, tudják, hogy milyen rendezvényre készülnek, van határidő, eléggé kedvelik egymást ahhoz, hogy egyszerre próbáljanak, stb...
Például azt a szegény Turambart is össze kéne hozni egyszer. Legalábbis, én tényleg kíváncsi lennék már rá.
And in the sea there is a fish
A fish that has a secret wish.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Ezek mind elég erős hajtóerők ahhoz, hogy hirtelen kialakuljon az a közeg és hangulat, ami lehetővé teszi a "kreativitás", bemutatók hájpolását.
Most pl. már több éve nincs olyan rendezvényünk, amire megérné komoly erőbefektetéssel előadást készíteni. Erre nyilvén az is hatott, hogy nem is sikerült olyan minőségben vagy lelkesedéssel összehozni előadást, ami indokolta volna azt,hogy helyet és alkalmat keressünk a bemutatásának. Tapasztalatom szerint az emberek többségében egyszerűen nincs meg az a kitartás és/vagy energia és/vagy idő, ami a minőséghez kell (tehát a baromi sok unalmas gyakorláshoz), viszont a lelkesedős előadás meg sokkal többet igényelne, mint amit az ember együltőhelyéből elérhetne (ahhoz olyan közeg kell, amit jelenleg nem nyújtunk).
Ráadásul azért ezekben a dolgokban is rengeteg hárult a kreatív vezéregyéniségekre, illetve a lelkes "hajtóemberekre", akik rendszeresen nyomták bele az energiát akkor is, ha a többieknek épp nem volt kedvük hozzá. Meg átragasztották, meg ilyenek. De ezek az emberek szerintem kifáradtak (remélem, kiégni nem sikerült
), és/vagy többet igényeltek abból a bizonyos tevékenységből.És nem jött helyettük más.
Most azért látok esélyt megint valami fellendülésre, mert már elég régen volt utoljára bármi, ami folyamatos koncentrációt igényelt volna meg elfoglaltságot, és már nem nagyon tudnak a potenciális kreatív vezéregyéniségek melyik öregre várni
A szervezésre szvsz azért nagyobb valamivel a hajlandóság, mert itt vannak konkrét célok ("tábor", találkozók, farsang), és ezekről nyilvánvaló, mit nyújtanak cserébe. Az írásbeli/vizuális alkotásnak nagy kultúrája nincsen az emtétében - a verses topicokosok pont eléggé különálló kultusz ehhez, a kézművesek méginkább egymásközöttiek -, a bemutatóknál meg... törvényszerűen elkezdtek kialakulni igények emg elvárások, és ezek megugrása helyett inkább az lett az irányelv "hogy akkor nem csinálok semmit".
És valahogy kölcsönösen visszahúzzuk egymást ebbe.Valahogy jó lenne megtalálni az egyensúlyt.
Bocs az összeszedetlenségért, elgépelésekért, megfogalmazásbeli csavarokért, már van bennem egy lázcsillapító
gillz
need more brainz. yourz. now.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Az biztos, hogy itt kevésbé veszik el.Arra gondoltam még, hogy akik az MTT alakulása utáni 2-4 évben jöttek a társaságba, azoknak a nagy része tényleg amiatt talált ránk, mert Tolkien művei, vagy az azok ihlette filmek mozgattak meg benne valamit, ami alapján hasonló gondolkozású emberekkel szeretett volna együtt lenni. Az elmúlt pár évben a legtöbben meg kapcsolatokon keresztül jöttek. Nem kizárólagosan, de inkább. Sokkal inkább eltolódott a közösség irányába, mint az "ihletettségébe" és ezt ne értsétek rosszul. Mind a kettő értékes, csak az embereket más motivációk vezették ide, ami megnyilvánulhat egyéb személyiségjegyekben is, valamint abban is, hogy ki mennyire érzi sajátjának "maga által választottnak" a közeget, amiben benne mozog és mennyire inkább egy felveendő "eszme" amihez azonosulnia kéne, de inkább az emberek miatt van itt.
A másik dolog, hogy sokan a 14-20 éves korosztályból azért nem éreznek motivációt az alkotómunkára, vagy a különböző képességeik fejlesztésére, mert ezeket már az MTT előtti életükben is űzték. Pl.: az újak nagy része MTT-n kívül rendszeresen jár táncolni, van akinek az ideje nagy részét teszik ki a versenyzések, fellépések is. A gimnazista fiataloknak egyre több lehetőségük van sokféle "mesterségbe" belekóstolni, és emiatt lehet, hogy nincs már se erejük, se kedvük itt is tevékenykedni.
Talán a két ok kombinációja vezethetett oda, hogy most kevésbbé "sikk" az alkotás, de ez még mindig nem magyarázza meg azt, hogy az embereknek miért imponál mégis úgy a szervezés, mégpedig annyira, hogy minden szabadidejüket feláldozzák érte, és ezen érdemes lenne elgondolgozni.
Előzmények Facebookon: írta: Aeglos: Szigorúan szvsz, de úgy érzem a kreativitást, mint MTT-s attributumot mostanában kicsit túlhangsúlyozzuk, vagyis mindenki a saját fejében az MTT-hez rögtön a kreativitást asszociálja, közben ez évekkel ezelőtt volt jellemző a társaságra, most sajnos egyre kevésbbé... :/ De potenciál tényleg van az emberekbe, csak alszik / rejtegetik.
Bari: Bár nem tudom milyen volt az ezelőtti helyzet, arról nem tudok nyilatkozni. De most a kreativitás szerintem meg van az emberekben az más kérdés, hogy ezt ki-mint használja fel. (Nem is arról van szó, hogy amit az MTT-ben művelnek az emberek az művészet, de az alkotóerő azért ott van.)
Lehet ez azért halványul el/halványult el, mert amikor az egészet kezdtétek "gyerekek" voltatok, sokkal több lehetőségetek/ihletetek volt kreatív/alkotó tevékenységgel foglalkozni. Ez a tinédzser kor végénél az emberek nagyon nagy részénél megszakad VAGY másképpen folytatódik (más lesz a motivációja/stb.)
Bár kérdéses is, hogy a kreativitás melyik mélységéről beszélünk, arról, hogy kreativitás=alkotom valamit, tehát kreatív vagyok(alkotóerő) VAGY különleges, nem megszokott módon fejem ki magam alkotásban VAGY gondolkodásban VAGY érzelmileg VAGY szociálisan. Lehet ez ugye problémákra való érzékenység, asszociációs gazdagság, stb.
Ha nem csak az alkotást vesszük alapul, akkor bizony tényleg kreatív emberekből áll, azért.
Aeglos: Nagyon tetszik amit írsz, és teljesen egyetértek. Viszont, amire most közvetlenül céloztam, hogy nemcsak 20asokból áll az MTT, hanem az alattiakból is, rajtuk meg nemnagyon látom azt, amit anno magunkon. Semmiképpen nem a társaság értékét akartam vitatni, vagy a tagjainak a különleges gondolkodását / szociális érzékenységét (bár kinél milyen) / asszociációs gazdagságát, hanem inkább azt hiányolom, hogy nem születnek lelkesedésből önálló kezdeményezések, mint pl.: színdarab, kórus, táncprodukciók, stb... Max táborban, meg az egy darab nyitótánc farsangon. És mindig a régiek aktivizálják magukat, ami persze nagyon jó, de örülnék, ha mostani tinédzserek is átélhetnék, amit mi akkor. Néha meg vannak kezdeményezések és hamvába hull a próbálkozás, mint ahogy van ez a kórus felélesztésével minden évben. Egy dolog, hogy akik már dolgoznak, nem tudnak rá időt szakítani, de egy másik kérdés, hogy a többieknek van-e igénye énekelni, színdarabban szerepelni, táncolni, tünderuhát varrni, arcot festeni nem csak egyszer az évben... és nem utolsó sorban: új ötletekkel, látásmóddal előállni, mert ez teszi (tenné) élővé, folyamatossá a társaságot.
Gandalf: Azt hiszem, talán az elnökség nevében is beszélek részben, ha azt mondom:
merjetek kreatívak lenni, merjetek önállóan alkotni, kezdeményezni saját, új eredeti ötleteket! Nem kell mindig a jól bevált rendezvényekben gondolkodni csak, nem kell állandóan a pályázatokra, utasításokra, vagy felkérésekre várni, hanem merjetek nagyot álmodni és azt önerőből meg is valósítani! Hogy egy klasszikust idézzek: "Végtelen a tér, mely munkára hív."
Ha szeretnétek alkotni, megvalósítani valamit, ne féljetek jelezni az elnökség felé, amely szeretné ezeket a dolgokat felkarolni, támogatni, mert szükségünk van a kreativitásotokra, az MTT-nek is szüksége van a kreativitásotokra, és nem utolsó sorban: nektek is szükségetek lenne erre. :0)
Bari: Aeglos, a legutolsó mondat az, amit az amit nem sokan fognak fel (vagy nem akarnak) és ez az amire én is utaltam fent a blogon. Ez egy mesterséges szociális környezet, csak a tagok folyamatos munkája vagy ahogy te írtad : "új ötletekkel, látásmóddal előállni, mert ez teszi (tenné) élővé, folyamatossá a társaságot." Ha ez nincs meg akkor az egész szép lassan el fog kopni/eltűnni/csak nosztalgiából állni. Nagyon jó ez a 10 éves évforduló és a nosztalgiahullám (bár nekem ehhez nincs közöm.), azonban ha nem hozzák ki ténylegesen a maximumot, nem lesz még 10 éve az MTT-nek. Maximálisan egyetértek veled, mert bizony a jelen = mostani tinédzserek munkája/alkotásai/kreativitása fogja meghatározni a társaság jövőjét. Nem lehet mindig "az régiekre" támaszkodni. Persze, ebben gondolom benne van az is, hogy a világ is változott: vagy nem mernek alkotni, mert nem menő/"tehetség" nélkül nem fognak bele, mert ezt sulykolják belőjük, hogy anélkül nincs értelme / lustaság. Mindegyik eset - of course- eléggé szomorú.
Pedig pont a kreativitás olyan amit az élet minden területén fel lehet használni, nagyon hasznos. Ha kreatívan tölti el valaki az idejét mondjuk írással, akkor az nem csak azt a területet fejleszti, hanem a szociális érzékenységén keresztül a vizuális látásmódjáig mindent.
Én biztos mindenkinek kötelezően felírnám az alkotást és nem azért, "mert MTT", hanem mert nekik lesz jobb.
Sziszi/Athramien: Ezeket olvasva tényleg látok kreativitás és kreativitás között különbséget, de mielőtt kipostoltam ide az interjúkat elgondolkodtam, hogy én mit válaszolnék erre a kérdésre, és én is hangsúlyosan beleraknám a kreativitást, mert sajnos nekem sem volt lehetőségem azt látni, hogy mi minden volt itt régen, de ha körülnézek most az ismerőseim között, magasan az itt megismert 100-150 ember az, akiknek ha feldobok egy témát pl, hogy ötleteljünk, akkor nem csöndben fognak ülni, és várják, hogy valaki mondjon valami értelmeset, hanem szinte mindenki hozzátesz a dolgokhoz valami érdekeset, vagy ha nem is mondja ki, de van értékes véleménye.
Ettől függetlenül jó lenne nekünk újabbaknak is megtapasztalni, hogy mi volt itt régen, de sajnos ilyen az élet, az emberek és a körülmények is változnak, ettől függetlenül ide frissen bekerülve az ember még mindig egy energiabombában érzi magát, úgyhogy szerintem ez még nem a világ vége. De hajrá mindenki, akkor most fel is vetem - gondolom mennyien olvassák végig az összes hozzászólást:P -, ha van rá _komolyan_ nyitottság és érdeklődés, akkor táborra, vagy akármire össze lehetne hozni valami táncot, vagy mini musicalt (vagy mást, csak ahhoz nem értek:P), csak ahhoz heti rendszerességgel próbálni kell. Őő.. ötlet vége:)
And in the sea there is a fish
A fish that has a secret wish.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Kreativitás és az MTT
Azt hiszem, talán az elnökség nevében is beszélek részben, ha azt mondom:
Merjetek kreatívak lenni, merjetek önállóan alkotni, kezdeményezni saját, új eredeti ötleteket! Nem kell mindig a jól bevált rendezvényekben gondolkodni csak, nem kell állandóan a pályázatokra, utasításokra, vagy felkérésekre várni, hanem merjetek nagyot álmodni és azt önerőből meg is valósítani! Hogy egy klasszikust idézzek: "Végtelen a tér, mely munkára hív."
Ha szeretnétek alkotni, megvalósítani valamit, ne féljetek jelezni az elnökség felé, amely szeretné ezeket a dolgokat felkarolni, támogatni, mert szükségünk van a kreativitásotokra, az MTT-nek is szüksége van a kreativitásotokra, és nem utolsó sorban: nektek is szükségetek lenne erre.
Hogy látjátok:
Hogy áll most az MTT/emtétések a kreatív energiákkal, alkotói vággyal, művészi önmegvalósítási és önkifejezési téren?
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Iglorion írta: Honnan tudom megvenni, vagy megrendelni Chris Smith:Fegyverek és harcászat Középföldén című könyvét?
Ezt mért nem inkább a könyv kerestetik topicba írod?
De szerintem azt a könyvet nem érdemes megvenni, de ez csak az én véleményem. A filmre épül, ezért elég ratyi, és nincs benne semmi új igazából...
Bocs, látom ott is van!
Lacho calad! Drego morn!
"Kard vagyok a sötétségben. A falak őre vagyok. A tűz vagyok, amely elűzi a hideget, a fény, amely elhozza a hajnalt, a kürt, amely felébreszti az alvókat, a pajzs, amely az emberek birodalmát védelmezi."
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
