Gondolatok

Ahhoz, hogy elfogadjon más, előbb magadat kell elfogadni.

Az a legfontosabb, hogy ne úgy kezelje az ember, mint beteget, hanem,mintha teljesen rendben lenne. Rossz, ha éreztetik vele, hogy ő beteg. Amúgy meg abszolút Tündének van igaza: a törődésen, szeretet kifejezésén (esetleg, ha hiszed: az imán) kívül tényleg nem tehetsz semmit.

Remzymama/Tünde írta:

Attila írta: Annyira félek!...A nagymamám aki most 78 éves és...ma nagyon rosszul lett, nem sokat beszél, elfogott az önvádaskodás. Most mit tegyek? Nagyon félek, hogy, hogy... :bawling:

A nagymamád szép korú, ha eddig is szeretted és foglalkoztál vele, akkor ne legyen lelkiismeretfurdalásod, hisz te nem tehetsz semmit a természet törvényei ellen, maximum segítheted a gyógyulásában vagy abban, hogy ha nagyon beteg akkor szép emlékekkel menjen el. Legyél mellette, beszélgess vele és szeresd úgy ahogy eddig tetted. Hidd el, ezzel tehetsz a legtöbbet érte. A szeretet sok mindenre képes. Megszépíti a pillanatokat, órákat, életet...

Köszönöm ez most nagyon jól jött 1 órával ezelőtt kapott agyérgörcsöt szegény, de nem emlékszik rá. Bevittük a korházba, ma éjszakára bennt fog maradni megfigyelésen, remélem nem lesz semmi baja...mégegyszer köszi Tünde. :gandalffélejóságosarc:

Attila írta: Annyira félek!...A nagymamám aki most 78 éves és...ma nagyon rosszul lett, nem sokat beszél, elfogott az önvádaskodás. Most mit tegyek? Nagyon félek, hogy, hogy... :bawling:

A nagymamád szép korú, ha eddig is szeretted és foglalkoztál vele, akkor ne legyen lelkiismeretfurdalásod, hisz te nem tehetsz semmit a természet törvényei ellen, maximum segítheted a gyógyulásában vagy abban, hogy ha nagyon beteg akkor szép emlékekkel menjen el. Legyél mellette, beszélgess vele és szeresd úgy ahogy eddig tetted. Hidd el, ezzel tehetsz a legtöbbet érte. A szeretet sok mindenre képes. Megszépíti a pillanatokat, órákat, életet...

Missy írta:

Attila írta: Annyira félek!...A nagymamám aki most 78 éves és...ma nagyon rosszul lett, nem sokat beszél, elfogott az önvádaskodás. Most mit tegyek? Nagyon félek, hogy, hogy... :bawling:

Legyél vele...Az önvádaskodással nem érsz semmit.

Tudom, hogy nem érek el vele semmit, de...megrögzött pesszimista vagyok, lehetséges, hogy ez volna az oka... Igyekszem vele többet együtt lenni...

Attila írta: Annyira félek!...A nagymamám aki most 78 éves és...ma nagyon rosszul lett, nem sokat beszél, elfogott az önvádaskodás. Most mit tegyek? Nagyon félek, hogy, hogy... :bawling:

Legyél vele...Az önvádaskodással nem érsz semmit.

Annyira félek!...A nagymamám aki most 78 éves és...ma nagyon rosszul lett, nem sokat beszél, elfogott az önvádaskodás. Most mit tegyek? Nagyon félek, hogy, hogy... :bawling:

Nos a félreérések elkerülése végett, nem bántam meg, hogy férjhezmentem, és szerintem sokan így vannak vele, akik abban a cipőben járnak mint én. Amíg szép volt, addig jól érzi magát az ember. És nekem a végével sem volt bajom, csak van, hogy annyira magadra talász, amikor végre felnyílik a szemed, hogy rájössz, te nem az az ember vagy, amit évtizedeken keresztük mutattál magadból. Meg akartál felelni egy elvárásnak, egy képnek, akárminek. És akkor, ha fel mered vállalni önmagad, akkor lépsz. Így jártam én.
És 15-20 évesen nem biztos, hogy kialakult már a személyiséged, így 20 év alatt sokat változol, ahogy változik a világ is. A körülmények pedig változtatnak téged. És nem biztos, hogy a másik veled változik. Lehet úgy marad.

Remzymama/Tünde írta: és ha azt választottál, de idővel mássá lett? tudod az emberek változnak mondjuk 20 és 40 év közt elég sokat...

Azt gondolom, ezt eleve bele kell kalkulálni. Természetes, ha az 50 éves társam nem olyan, mint amilyen volt 10 éve, és én se vagyok már olyan. Attól függetlenül, aztz gondolom, hogy a személyiségnek van egy olyan alaprétege, mai nemigen vátozik.

Magam részéről elég sok férfit elriasztottam magamtól, mégpedig tudatosan, és azt hiszem, ezek közül kettőt, ha megbántam. A többit nem, sőt, tudom, hogy nagyon is jól tettem.

Tünde: egytértek. Inkább egy nyugodt fél család, mint egy gyilkos egész. Nem csodálom, hogy sok nő ma úgy van vele, hogy nyugodtan vállal gyereket annak apja nélkül.

Azt gondolom, ha végignézzük, mit műveletk az emberek házasság címén egymással évezredeken keresztül, nem csodálom, hogy ma, amikor megtehetjük, hetvenszer meggondoljuk a dolgot.

Akik nem mentek még férjhez,/nősültek meg, bizonyára megerősítenek abban, hogy idősebbektől kapunk annyit ezért, mint a rossz ló. Cska ha belegondolunk, pont anank, aki mondja, volt pokoli házassága, és ezt ha nagyon félve is, de bevallja. Sokszor visszakérdeznék: neked TÉNYLEG jóü volt, hogy férjhez mentél/megnősültél? Ha nem, akkor miért kellene nekem ezt tennem? Persze, ez iszonyatos nyegleség volna, ilyen formában, de én ilyenkor azt szoktam mondani, hogy túl sok negatív dolgot láttam.

Rabynnal egyetértek: tényleg meg kell próbálnunk másképp csinálni- már akiben van annyi bizalom a férfiak/nők iránt, hogy házasságot vállal.


Nekem sokszor azt mondják, túl nagyok az igényeim, és szálljak le a földre. Ó, azok a nagy igények, ezen a téren.. az a hatalmas igény arra, hogy elfogadjon olyannak, annak, iki vagyok, az az igény, hogy ne nézzen le az érdeklődési köröm miatt, ne nézzen le az állatszaretetem miatt, ne nézzen le a társaságom miatt.. ne nézzen le amiatt, hogy szeretem a szépet, és amiatt, hogy nem vagyok kapható mindenre...

Az a vicces, hogy én el tudom fogadni a másikat, és ismerem a MI fogalmát.. legalábbis remélem.

Hát azt sem mondhatnám, hogy én túl fiatal voltam a házasságra, 4 év járás után. De nem azon múlik, mennyi idős vagy, hanem hogy mennyire érett. És az sem mindegy, melyik korban élsz. Ne feledjétek, mi még a szocializmusban kezdtük, akkor mások voltak az értékek és az elvárások. Most sokkal szabadabb a világ, más az élettempó, kinyílt a szemünk.....

és ha azt választottál, de idővel mássá lett? tudod az emberek változnak mondjuk 20 és 40 év közt elég sokat...

Eleve TÁRSAT kell választani: )

No azért azt se feledd, hogy régen a templomban kötötte esküt, és az bizony eg yéletre szólt. és hogy régen is volt megcsalás, csak azt elnézték. És ma már az az elfogadott, hogy ha 40 évesen nem akarsz további 30 évet élni valakivel, aki nem TÁRS, akkor megteheted, mindenféle faluszája nélkül, hogy elválsz, hisz még előted életed fele (jó hazabeszélek, de itt a legjobb példa, sokan beleláttok az életembe). És gondold át... miért jobb egy gyereknek felnőni (ha meg már felnőtt akkor főleg) egy olyan házasságban, amiben csak veszekedést és nyűglődést lát, mint egy nyugodt, de fél családban? Minden házasságot egyedileg kell elbírálni, soha ne általánosítsatok. és az sem mindegy, hogy aki benne él, mennyit tett meg a jobbításért, mennyire látja kilátástalannak a helyzetet.
És méegy. Változunk. Sokat. Van aki nem. Vajon hogy lehet egy emberrel együttélni, ha teljesen más lett a kapcsolat, ha már nincs közös pont, ha már nem tudsz hozzá sem szólni, mert nincs miről? Miért kell akkor együttélni? Amikor ár veszekedni sincs miről...

Egy barátnőmmel beszélgettem a minap, aki azon kesergett, hogy amint kiderül róla, hogy problémás ember, hogy vannak hisztijei, hogy van családja (mmint anyukája, nevelőapja, öccse) hogy Emberből van ő is azonnal lelépnek mellőle a pasik. Azt már tudja, mi az, hogy Én azt is, hogy mi az,hogy Te csak a MI-t nem tudja, mert mire egy kapcsolata eljutna arra a szintre amit "stabilnak" nevezünk otthagyják. Pedig nem hisztisebb mint bármelyikünk.
Azt hiszem ez az oka annak, hogy mostanában hiphop elválnak az emberek. Hiszen hiphop házasodnak is. Együttélés, együttlakás nélkül 1-2-3 év együtt járás után rögtön eljegyzés, házasság, aztán akkor jönnek rá, hogy hoppáka nem erre a lóra tettem amikor már jön a gyerek/együtt éltek pár hónapot, évet. Előjön, hogy a másik is hisztizik, hogy neki is vannak rossz napjai amikor nem szabad szólni hozzá, hogy igényei vannak, és akkor az emberek úgy döntenek, hogy nekem nem kell probléma és szépen lelépnek. Régebben az emberek megoldották a problémákat EGYÜTT! A nagyszüleim 53 évig éltek házasságban (és ma is abban élnének ha a nagyapám 6 évvel ezelőtt meg nem hal) és olyan szeretetet és tiszteletet én azóta sem láttam sehol mint náluk. A nagyapám az 50. házassági évfordulójukra vett a nagyanyámnak egy jeggyűrűt mert amikor ők házasodtak csak a nagyiéra tellett, utána a nagyi vett a nagyapámnak egyet a sajátját meg elhagyta és 50 év házasság után lett egyforma gyűrűjük és a nagyapám képes volt titokban tartani a gyűrűkészítést és a nagyim olyan hálás és meghatott szemmel nézett rá...
Azt hiszem az emberekből mostanában az alapvető Tisztelet hiányzik. És az, hogy képesek legyenek elfogadni egymást a hibákkal együtt, és megtanuljanak veszekedni, mert az is nagyon fontos lenne. Szerintem az őseink mindennek a tudománynak a birtokában voltak és ezért fordulhatott elő az, hogy leéltek együtt 20-30-40-50 éveket.

Rabyn írta: Hát éppen ezért kell nekünk másképpen csinálni.
Egyébként a múltkor azon gondoltam, hogy mi lehet az oka annak, hogy ennyire sok a válás. És arra jutottam, hogy szerintem a szüleink korosztálya túl hamar házasodott és nem volt idejük kiélni magukat, ezért 30-40-50 éves koruk körül élnek úgy ahogy 20-on évesen kellett volna.
Persze lehet, hogy tévedek:)

én egyetértek

Rabyn írta: Hát éppen ezért kell nekünk másképpen csinálni.
Egyébként a múltkor azon gondoltam, hogy mi lehet az oka annak, hogy ennyire sok a válás. És arra jutottam, hogy szerintem a szüleink korosztálya túl hamar házasodott és nem volt idejük kiélni magukat, ezért 30-40-50 éves koruk körül élnek úgy ahogy 20-on évesen kellett volna.
Persze lehet, hogy tévedek:)

Hát, szvsz a "ma embere" megteszi azt, amit régen nem tettek meg olyan nagy számban.(Nem merték? Lehet. Nem nézték jó szemmel? Lehet. Komolyan gondolták, hogy a sírig kitartanak, akármi is lesz? Megtanultak tűrni, vagy inkább tudtak tűrni?Jobban tudtak kompromisszumot kötni?)
Szerintem régen is lett volna nagy számban válás,de akkor ilyen-olyan dolgok, okok miatt ezt nem tudták megtenni sokan...(Gondolok itt a nők helyzetére.)És nem néztek jó szemmel egy elvált nőre..főleg falun nem.
Ugyanakkor a házasságot komolyan gondolták, kitartottak egymás mellett, nem váltak el olyan egyszerűen, mint ma. Nem szakították szét ilyen módon a családot, ha nem volt muszáj. A mai házaspárok, ha úgy látják jónak, ezt gond nélkül megteszik(ami nem minden esetben rossz.) De ezt csak falusi vizonylatokban mondom inkább.

Hát éppen ezért kell nekünk másképpen csinálni.
Egyébként a múltkor azon gondoltam, hogy mi lehet az oka annak, hogy ennyire sok a válás. És arra jutottam, hogy szerintem a szüleink korosztálya túl hamar házasodott és nem volt idejük kiélni magukat, ezért 30-40-50 éves koruk körül élnek úgy ahogy 20-on évesen kellett volna.
Persze lehet, hogy tévedek:)

Ha biztos háttér áll mögötte akkor kevésbé. (most fogok pszihológiából vizsgázni és ottan mondta eztet a tanár:D)

Ha egy ember kicsi kora óta arra tanítanak, nevelnek, hogy tisztelje a másikban az Embert, hogy szeressen, becsülje meg amilye van, akkor eszébe sem jut az, hogy másképpen viselkedjen.

Én miért tudok normálisan állni másokhoz? mert ezt tanultam, ezt láttam.

Rabyn írta: A női világirányítással kapcsolatban ajánlom mindenkine Merle védett férfiak c. művét.

Egyébként én nem szeretek úgy flörtölni ha nem akarok semmit, zavarba jövök tőle ha mások flörtölnek velem és zavar. Főleg ha tudják, hogy kapcsolatban vagyok.

Az udvarláshoz: Szvsz az apáknak és az anyáknak kéne megtanítani arra a gyerekeiket, hogyan illik bánni a másikkal.

és nem úgy bánni egymással. ahogy bánnak-.

A női világirányítással kapcsolatban ajánlom mindenkine Merle védett férfiak c. művét.

Egyébként én nem szeretek úgy flörtölni ha nem akarok semmit, zavarba jövök tőle ha mások flörtölnek velem és zavar. Főleg ha tudják, hogy kapcsolatban vagyok.

Az udvarláshoz: Szvsz az apáknak és az anyáknak kéne megtanítani arra a gyerekeiket, hogyan illik bánni a másikkal.

Finwe: légy nyugodt, néhány agyament nőszemély kivételével nem irányítunk háborút. Az már más kérdés, hogy forradalaom, háború kirobbanhat egy nő miatt, de Gandhi és Weöres Sándor is azt állítja, hogy ezt a világot csak a nők menthetik meg.

Ezt nem is gondoltam, de logikus következtetés ha már a nők irányítják a világot , ugyanis ha nem is szólnak a fegyverek mindenhol, azért háború mindenütt van.
Az ilyen általánosítástól mindig irtóztam, ez is ideológia, viszont ma tényleg nagyon jót tenne a világnak ha egy picit vagy akár egy darabig nagyon is eltolódna az egyensúly és a nők nagyobb szerepet kapnának a hatalomban, nem is azért mert esetleg jobban csinálnák, hanem mert új dolgokat mutathatnának amiket eddig nem tehettek.
Szerintem nem a nők menthetik meg a világot, hanem az ha a megfelelő helyre akár a hatalomban akár bármilyen pozicíóban vagy fogalalkozásban a megfelelő személy kerül, aki odavaló, aki arra termett:) és szeretettel képes elvégezni a munkáját és így is éli le az életét.
Jó lenne már végre túl lépni ezen, hogy ekkora jelentőséget tulajdonítunk a nemeknek. Emberek vagyunk mind, férfinak és nőnek lenni csak egy szerep szerintem (ami persze társadalmilag és biologiailag is meghatározott valamilyen szinten), ezen felül hatalmas szabdságunk, hogy túlléphetünk ezeken a szerepeken és emberek lehetünk...

Remzymama/Tünde írta: háááát...

az egész világot a nők irányítják, csak úgy csinálnak, hogy azt férfiak azt higgyék, ők teszik...
A flört szerintem tudomány. Tanulható. Vagy van akinek zsigerből jön. De egy biztos. Flörtölni jó. Mert azt nem csak akkor teszed, amikor akarsz folytatást, hanem akkor is, amikor kicsiny lelkednek egy kis pozitív visszajelzés kell. És a flört nem elítélendő. Akkor is flörtölnek a nők, ha el akarnak érni valamit, de semmi köze a szexualitáshoz. Tehát magától a férfitól nem akarnak semmi mást, mint, hogy az a cél megvalósuljon, amit ők akarnak. A férfi pedig, aki meghatódik a flörttől, és attól, hogy ő mennyire férfi, teljesíti minden kívánságunkat, és a nő eléri a célját.
Az az igazi férfi, aki a feldobott labdát le is tudja ütni, sőt egyáltalán észreveszi, ha felpattan. A flört erről szól. Oda-vissza pattognak a lehetőségek, aztán vagy lecsapnak rá, vagy elszáll egy sóhajtással.

Nos, szerintem most olyat fogok írni, amit abszolút nem vártok tőlem. Megerősítem Remzymamát, hogy flörtölni igeneis jó. És tudjátok, mikor szokott a dolog érdekessé válni? Már többször jártam úgy, hogy az illető túl is teljesítette a kimondatlanul kért dolgot. Egyfelől ez nagyon meglepett, másfelől jól is esett (kicsit visszaadja a bizalmamat férfiakban), harmadfelől nagyon megköszöntem.

Finwe: légy nyugodt, néhány agyament nőszemély kivételével nem irányítunk háborút. Az már más kérdés, hogy forradalaom, háború kirobbanhat egy nő miatt, de Gandhi és Weöres Sándor is azt állítja, hogy ezt a világot csak a nők menthetik meg.

Patiszon: csak aza baj, hogy sok nő sajnos nem azt veszi észre, aki VALÓBAN méltó arra, hogy észrevegyék.

Tudjátok, nagyon utálom a neveletlen férfiakat, életkortól függetlenül. És olyan sokkkal találkoztam már, sajnos, hogy ha nem lennétek Ti, fórumos srácok, olyanok, amilyenek, már rég gyűlölném az egész férfinemet, úgy ahogy van. Különben azon szoktam magamban jót mosolyogni, amikor valaki, aki érezhetően a ló farka a ventillátor, megpróbál közeledni. Csak öt mondat, és menekül. Utána meg látom rajta, hogy hova kíván, és enm érti, nekem miért nem jó az ő modora.
A jómúltkorában egy netkávéból fórumoztam, mire a mellettem ülő:

-Hány éves vagy?
-Harmincöt. (Ilyeneknél mindig ráteszek akár többet is, mint öt év)
-És mit szól a férjed, hogy ilyenkor itt vagy?
-Nincs férjem.
-És a barátod? (egyértelmű volt, hogy föl akart szedni)
Na itt eldurrant az agyam, és következőt mondtam:
-Nézd, a saját szüleim nem szólnak, és soha nem is szóltak bele, hogy mikor és hol vagyok, gondolod, hogy egy idegennek eltűrném?

Nme volt több kérdés, és jónak látta a saját cuccába belemélyedni, engem meg fórumozni hagyni. Amúgy nem tudom, de azt vettem észre, hogy manapság, ha egy férfi meg akar ismerkedni egy nővel, szinte mindig az az első kérdés, hogy hány éves vagy. Bizonyára a chatekről jön, noda akkor is. Van szeme, nem?

Lassan ott tartunk, hogy a lányok leszenk kénytelenek megtanítani a fiúkat udvarolni. A tanfolyamon is volt erre példa, a srác ezzel kezdte a szituációs párbeszédet, de annak, kaivel beszélgetet, meg nekem, kicsit fölment a vérnyomásunk, a tanárnő meg nekünk adott igazat, a srác meg nem értette, hogy miért is baj, mait ő kérdezett. Jelzem, főiskolát végzett. (Utált is utána minket rendesen, amit részint megértek, de hangsúlyozom: nem mindenkinek jó minden, meg azért én úgy vagyok vele, hogyha valaki férfiember velem óhajt társalogni, akkor vegye figyelembe, hogy nem az út szélén teszi, meg nem is a nightklubban.)

Felagund írta: Az embernél nem ugyanez van? A nő áll és figyel, a pasi meg erőlködik, hogy a lány felfigyeljen rá, a végső döntés az ő kezében van...

Tudjátok, hölgyválasz van
Mondjuk azokat a srácokat észre sem veszik, akikre eleve nem vetettek szemet

Az embernél nem ugyanez van? A nő áll és figyel, a pasi meg erőlködik, hogy a lány felfigyeljen rá, a végső döntés az ő kezében van...

Érdekes a téma, Finwe. Véleményem szerint nem az a fontos, hogy ki nyit a másik felé, hanem az, hogy a másik fél él-e a lehetőséggel, észreveszi-e az alkalmat. Tényleg sokminden múlik azon, hogy mennyire értik egymás testbeszédét az emberek. Médiatanárom szerint avval, hogy hangosfilmek vannak, és nem némafilmek, az ebmberek elfelejtették, hogy hogyan is kell olvasni a testbeszédet. Szerintem van benne valami. Tudni kell észrevenni az apró,akár tudatos, akár akaratlan jelzéseket...