Versek

Snuffles írta:

Sötét Úr írta:

Snuffles írta: én ha verset írok, lesz*rom a többieket, mert magamnak írom a verset, és én értem

Ez is egy álláspont, de mivel magad is változol, és magad is máshogy fogod értelmezni a dolgaidat, mint az alkotás pillanatában, igen-igen nagy önzés még önmagaddal szemben is.

Ezért volt folytatása is a mondatnak, kérlek, azt is vedd figyelembe.

Figyelembe vettem (legalábbis most), de nem látok benne semmit arra vonatkozólag, hogy a saját későbbi önmagaddal szemben nem lennél önző azzal, ha annyira a jelenkori magadnak írsz. De egyébként nincs jelentősége. Közöltél egy tényt, én meg közöltem egy nézőpontot, amit jogodban áll elvetni. Eszem ágában sincs itélkezni - ha mégis úgy érezted, elnézést kérek érte.

Liliom (privátban) írta: Örülök, hogy meghirdetted azt az érdekes pályázatot a verses topicban, tök jó dolognak tűnik.
Volna egy észrevételem a verssel kapcsolatban. Dátumként 1925. december 31-e van feltűntetve a vers végén. Ez az érdekes dátum (amire te magad is felhívtad a figyelmet), szempont lehet a verselemzésnél.
Csakhogy utána néztem kicsit a neten, és ezen az oldalon www.mathstat.dal.ca/~lukacs/ja/708/html/ meg is találtam a verset, pontosan itt : www.mscs.dal.ca/~lukacs/ja/708/h ... m00621.htm
(Az én gépemen az oldal kikockázza az ékezetes mássalhangzókat, ez rettenetesen idegesítő, de csak ezt a forrást találtam –bocs, ha ez neked is bosszúságot okoz.)
Mivel itt dátumként 1925. nyara van megjelölve, gondoltam megkérdezlek, szerinted melyik a helyes keltezés, illetve bizonytalanság esetén lényeges információ ez-e egyáltalán.

Nem tudom, hogy van-e jelentősége a dátumnak, és azt sem, hogy melyik dátum a helyes. Az én József Attila kötetem meglehetősen régi (Szépirodalmi Kiadó, 1956), ezért elképzelhetőnek tartom, hogy a későbbi kutatások módosították a vers keletkezésének dátumát. Ez a vers a kronológiai sorrendet követő József Attila kötet "Rögtönzések, tréfák, személyes érdekű apróságok" részében, a kötet végén, amolyan függelék gyanánt álló külön gyűjteményben szerepel, és a kötet végén található szerkesztői utószó szerint a verset Szabolcsi Gábor fedezte fel (sic!), amiből én azt a következtetést vonom le, hogy nem a tudatosan vállalt corpus része - ennek ellenére többet sejtek a versben, mint egyszerű rögtönzést.

Technikai jellegű információ: amikor az oldal letöltődött, és a "kikockázott" ékezetesbetű-helyettesítő karaktereket találod, váltsd át a böngésződben a kódolást (általában a Nézet menüben kell legyen, azt hiszem - nálam az Operában ott van) ISO-8859-2 (Közép-európai) karakterkészletre. A hibát az okozza, hogy a html kód más kódolást deklarál. Elég csúnya webmesteri slendriánság...

Bocs, hogy itt válaszoltam, de a kérdés érdekes és jogos, és esetleg másokat is érint.

Azon töröm a fejem, hogy az elemzések elküldésére talán az lenne a legjobb, ha privátban küldenétek át. Megpróbálok beszélni a honlap illetékeseivel (hmm... most ki is az?), hogy a határidő lejárta után hadd kerüljenek fel a honlap egy megfelelő helyére. Még az elbírálásra is meg kell találni a megfelelő módot, hogy biztosan sine ira et studio* legyen a dolog. Ilyen az, amikor az ember hirtelen felindultságból ír ki pályázatot!

Well: hát persze, hogy a szekvencialitás is benne van, elvégre előbb jön a téma, az ötlet, és aztán a tett, a szerkesztés - mégha az szinte automatikus is. De nem öntudatlan, hiszen egy versformát követ, ami ha máshol nem, de a belső hallásunkban ismert, és kiválasztott. Nem az a szigorúan véve tudatos választás, de azt nem mondanám, hogy tudattalan.

Legyen a ti szíveteknek nagyon jó!


*"Harag és elfogultság nélkül" - ebben az esetben persze a harag nem játszik (nem játszhat) szerepet, de az elfogultság beleszólhat, ha el nem kerüljük.

Alcarcalimo: Hát, ha így jobban megnézem, tényleg nincs benne igazi rím. Mégis, valahogy olvasás közben úgy éreztem, hogy ott bujkál benne valahol, csak olyan, mintha ide-oda sodorná a szél. Igazság az, hogy nem álltam neki vesézgetni a verset, mert helyén volt minden - egyszerűen hagytam, hogy hasson. Sőt, mivel nem sejtettem benne mélyebb mögöttes tartalmat, még csak nem is elemeztem. Csak elolvastam ötször-hatszor, ízlelgettem, mint valami jó kis borocskát.
Höfö: izé... mit miben? Vagy milyen libát?
Őszelő: kivételesen most én mondom, hogy ehhez kár hozzányúlni. A második versszak után már fogalmam sem volt, hogy minek is kezdtem bele, mit is akartam kihozni belőle, mi ez, vagy hova megy. Ott rossz, ahol van, no. Szerintem az lesz a sorsa, hogy félreteszem, és beledolgozom valamibe.
Ami a szótagszámát illeti, az utolsó hat sorral egyáltalán nem is foglalkoztam, ott már átment blődlibe az egész. Inkább a második vsz két középső sora az érdekes: egy szótaggal rövidebbek a kelleténél, de az a gyanúm, hogy ha morákat számolnék, kijönne - csak tudnám pontosan, hogy mi is az a mora. Sajnos sohasem foglalkoztunk vele igazán a suliban, amióta meg magam próbálok utánajárni, csak egyre jobban összezavarodom. No de, amire a feltételezésemet alapozom: szúrj csak be egy szótagot az említett két sorba, akármilyet - még jobban szétesik az egész. Asszem a hosszú záró szótagok miatt lehet - egy biztos, már megint nagy fába vágtam a fejem. Egy biztos (izé, most már kettő): messze vagyok attól, hogy egy normális jambikus verssort össze tudjak szedni, nem hogy tizennégyet és csak a poén miatt tettem fel ide az egészet - és ha te "vigyorogtál" rajta, akkor már megérte.

Chyrdan: igazság szerint (kevés kivétellel) valamennyien pocsékak vagyunk verstanban, de igéretesen fejlődünk - legalábbis remélem. Ha így írsz ráérzésből, akkor bizony hozd csak, oszd meg velünk (aztán nézd meg, amit kapsz érte - mert azt nem igérem, hogy mindig mindenkitől kedves és bíztató kritikát kapsz). Az viszont biztos, hogy nem egy, hanem jó pár mesterre találhatsz. A türelmük viszont változó.

Chyrdan: nem rossz, nem rossz! Két apró észrevétel: az éjszaka egy "j", és itt a ritmus sem indokolja, hogy efféle költői szabadsággal élj - meg amúgy is gondolom, hogy elírás lehet, amit egy ilyen versben érdemes, és nem is túl nagy fáradság kijavítani. A másik pedig az, hogy az "Ott virágzik, hol álmáért a szív sír." sorban megdöccen a ritmus, és borzasztó egyszerűen helyre lehet tenni, ha a "hol" szó helyett "ahol"-t írsz - és semmi nem változik azon kívül, hogy szebben gördül a vers. Amúgy finom, kellemes, és nem utolsó sorban szép!

Alcarcalimo: Nem világos ennek a versednek a rímképlete, és érdekes módon ez nagyon jól illik a témájához. Élénk, szép képek, remek hangulatfestés, és még a ritmus is megvan (vö. valamelyik előző hozzászólásodban említett "vallomásodat"). Gyermelyi!

tudatosság vs. ihlet: Eddig nem akartam beleszólni az eszmecserébe, de figyelemmel kisértem. Azt tapasztaltam a magam cuccainál, hogy amit úgy írtam, hogy "nem érdekes a tudatos alakítás, hiszem magamnak írom", azokat a verseimet később nagyon gyengének találtam, és előfordult, hogy én sem értettem - vagy éppen csodálkoztam azon, hogy ennyire triviális dolgot minek kellett versbe írnom.
A tudatosan, de ihlet nélkül írt dolgaim viszont hideg, rideg, élettelen ujjgyakorlatok maradtak, amikre egyetlen mentséget találtam: a gyakorlást. A helyes út szerintem a kettő között van: meg kell találni a spontán tudatosságot és a harmóniát az ihlet és a mesterség között. Aki spontaneitás és ihletettség nélkül ír, az legjobb esetben is csak mesterember, a műve pedig üres szerkezet. Aki ihletből, de ismeretek nélkül ír, annál pedig nem vers születik, legfeljebb hangulatjelentés - nem akarok olyan csúf dolgot írni, hogy az "fűzfapoéta". Szerencsére az utóbbi szinte kizárt: még amikor látszólag teljesen spontán születik is az írás, valamilyen szinten a tapasztalatok, olvasási élmények alapján működik a tudatosság is. A jó vers azonban akkor születik, ha a kettő egyensúlyban van, kiegészülve a gondolattal, és a véleménnyel. Ez utóbbi kettő nélkül a vers nem lehet egyéni, nem viseli magán az alkotója jegyét, azaz közhely marad.

Snuffles írta: én ha verset írok, lesz*rom a többieket, mert magamnak írom a verset, és én értem

Ez is egy álláspont, de mivel magad is változol, és magad is máshogy fogod értelmezni a dolgaidat, mint az alkotás pillanatában, igen-igen nagy önzés még önmagaddal szemben is.

Snuffles írta: szerintem kielemezni egy verset elejétől a végéig olyan, mintha levetkőztetnéd csupaszra és vakargatnád a fenekét.

A fenékvakargatás éppenséggel lehet jó dolog is, bár amióta a szappant feltalálták, vannak helyette jobb módszerek is. A verselemzés pedig nem ilyen. Pontosabban szólva a megállapításod eleje áll, valóban lemeztelenít, és feltár olyan dolgokat, amiket egyébként nem vennél észre. Kegyetlenül haragszom arra az iskolai módszerre, ami ennyire sikeresen megutáltatja az emberekkel a versek elemzését. A vers ugyanis általában többszintű dolog. Van egy rétege, ami első olvasásra felfogható, megérthető, ad valamit - és vannak a további rétegei, amiket akkor vesz észre, amikor elkezdi vetkőztetni az ember. Akkor vesz észre összefüggéseket, rejtett szépségeket, csavarokat és játékokat, akkor bukkanhat rá a vers esetleges mélyebb értelmére. Előfordulhat, hogy a vers első olvasásra játékos kis semmiség, és átgondolva, elemezve derül ki, hogy komoly mélységei vannak. Amitől megfosztja magát az az olvasó, aki nem veszi a fáradságot ahhoz, hogy elemezzen.

József Attila írta: (Gügyü, gügyü...)

Gügyü, gügyü, Döncike,
nékem is van lányom,
éppen mint te picike,
meglátom a nyáron.
Húszesztendő, recece,
asszony lesz a Döncike,
lány marad a lányom,
neki is lesz picike,
éppen mint a Döncike,
dajka lesz a lányom,
gügyü, most még picike,
megfujtom a nyáron.

1925. december 31.

Ilyen verset, éppen Szilveszterkor...

No, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy ezennel pályázatot írok ki. Van egy "felesleges", aranyozott ezüst Egy Gyűrűm. Elég kicsi, talán 51-es méret lehet, de láncra nem rossz, ha kicsi lenne, akkor sem. Felajánlom annak, aki a fenti verset a legtalálóbban értelmezi és a legjobb elemzést írja róla. A határidő legyen mondjuk... Bilbó és Frodó születésnapja, szeptember 22.

Technikai megjegyzés: kedves moderátorkok, arra gondoltam, hogy az elemzéseket majd ide a fórumra, egy megfelelő helyre fel kellene tenni, vagy akár a honlapra is, és aztán a közösség bírálhatná el, hogy melyik elemzés tárja fel legjobban a verset. Mi a véleményetek, megoldható? Ha az MTT felkarolja és magáénak vállalja a pályázatot, örömmel veszem, és a díjat is szívesen az MTT rendelkezésére bocsátom, a díjazás céljára. (Íme, egy spontán dolog...)

---

>8----

Nálam is van úgy, hogy nem sikerül, bár általában nem szoktam mutogatni. De most egy egész mókás dolog sült ki abból, hogy írás közben elfogyott az ihlet. Történt a minap, egy nagyon ködös-párás-hűvös reggelen, hogy ballagtam a vonathoz, és közben gyönyörködtem a párán átragyogó, fáradt fény játékában, a tó gőzölgésében és az egész mono-no-avare hangulatában, miközben megjelent a fejemben egy verssor. A vonaton aztán elkezdtem leírni, ami eszembe jutott, de ott már nem volt meg a hangulat, az ihlet, és meg is zavartak, aminek ez lett a vége. Ja, és nem tudok szonettet írni, csak időnként megpróbálkozom vele - eszetekbe ne jusson Alcarhoz mérni!

Őszelő

Látod, az ősz, hogy bontogatja szárnyát?
Fáradt a nap, fák fénypászmája lebben.
Gőzöl a tó, a nádas ring a csendben.
Nincs békadal, a nyárfák lassan sárgák.

A fecskék mindjárt újra útra kelnek.
Én maradok, a szívem visszahúz.
Nyár helyett ősz, szamba helyett blues:
A dal örök, csak más dallamok lesznek,

Más ritmusok és hangulatok járják.
Még a ragrím sem oly rossz dolog,
Csak velem légy. Vagy velem szúnyog.

Már csak három sor kéne a vershez,
De nézd mi történt, az ihlet elszelelt!
Szonettnek indult, de már hiába várják!

Derüljetek velem!

Well: Take my bow! Szofival ellentétben nekem az Aratás idején a harmadik a sorban. És éppen az fogott meg a verseidben, hogy a hihetetlenül erős képek a halmozódás ellenére is megtartják erejüket, és ugyanakkor a szigorú szerkezet is megmarad - bár tény, hogy a gondolati szerkezet feladja a leckét, de hát a gondolat arra való, hogy gondolkodjunk, nem?
A Triduum címe nekem is problémás, a Tetőtlen fal... címe nem De nem ezért lett az nálam az első, hanem azért, mert az fészkelődött leginkább a fejembe, mint át-, tovább- és meggondolandó írás.

Szofi írta: Ilyen hangulatú regényt mért nem bír senki írni, hogy sokáig benne maradhassak?!
Vagy animét csinálni. Vagy zenét. Addiktív.

Hajnóczy: A Halál kilovagol Perzsiából - döbbenetesen tömény, és ahogy mondod: addiktív. Meg nem kicsit alkoholista is, de az már másik kérdés... Ami pedig a zenét illeti, számomra a Laibach Machbeth című lemeze ilyen. Igazság szerint nem ismerem ennek a szlovén zenekarnak a többi lemezét (csak hírbűl), úgyhogy nem merem általánosságban ajánlani, de a Machbeth eszméletlenül tiszta, brutálisan durva, elgondolkodtató és ... és borzasztó rövid. Alig több fél óránál, és amikor vége, amúgy rendesen szédül tőle az ember. De ha ráérzett, akkor azt mondja, hogy "MÉÉÉÉÉG!" Szóval sztm az is addiktív. Olyan, mint a Stroh rum. Iszonyú jó, csak épp 80%-os (Mármint a Stroh rum alkoholtartalma.)