Versek

Egy kis blődli:

Fogyatkoznak a napok

Napok, napok, napok, napok
Napok, napok, napok
Napok, Napok
Nap...
Naaa!!!

Jó, tudom, önrím, szótagszám, ritmus, szóismétlések, még a gondolati íve sem igazán követhető... Én mondtam, hogy blődli!

Úgy néz ki még mindig, hogy október 28-án vasárnap el tudok menni a verses talira! (Amilyen szerencsém van mostanában, egyedül leszek... de ugye nem?)

Arlith, kedves, te ilyenkor mé' nem alszol?
Egy meghatározott rendszer szerint váltom a ritmust, és ez a rendszer az "ahogy esik, úgy puffan" Kifejezetten nem törekedtem az ilyen szintű következetességre, ahogyan az egységesen "szép" rímelésre sem, ellenben próbáltam a népköltések jellegzetességeit hagyni érvényesülni. Ha ez mentség... A megfigyelésed teljesen helytálló egyébként, és köszönöm szépen. No igen, ha úgy vesszük, ez is csak egy stílgyak. Azé' remélem, hogy maga a mese tetszett.

(Elgondolkodtam rajta, mit hozna ki ebből a meséből a freudi iskola... Brrrr!)

Ha már itt vagyunk, elmesélek csak neked valamit (a többiek fogják be a képernyőjüket, pls.): Hévizen a tó melletti parkban nagyon szép, formás, telt színű gesztenyéket lehet ilyentájt találni, és te jutottál róluk eszembe. Gondoltam is, hogy hozok neked egyet, de aztán letettem róla - még hosszú út állt előttünk, meg aztán ki tudja, hogy mikor tudtam volna / tudnám odaadni? Nem is beszélve arról, hogy addigra mi lenne belőle...

Arlith olvasni akart, no meg remélhetőleg másnak is mosolyt csal az arcára... Elég régi cuccom, bár nagyonsokadik változatban, de azt hiszem, igazából még mindig nem a végleges formája. Semmi komoly dolgot ne várj, csak egy kis mese. A címe persze szó szerint értendő

Nyúlfarknyi mese

Egyszer régen, nagyon régen...
Nos, az élet más volt éppen.
Akkoriban erdőn, réten
Nem élt állat, csak növényen.

Medve szőlőt, málnát evett,
A róka meg gyökereket,
Mohán élt a farkasfalka,
Senki sem a társát falta!

Akkor még a nyuszifarok
Díszes zászlóként lobogott
Hosszan nyúlfi úrfi után,
Büszkébb senki sem volt talán!

Messzi földön, réges-régen,
Magas hegynek épp tövében
Messze hangzón folyt a móka:
Épp akkor nősült a róka.

Folyt az óbor, jó kedv tombolt,
Aki nem holt, az mind ott volt,
Ily harsogó dáridóra
Példa sem volt már az óta!

Vigadoztak erdők, rétek,
Bő volt a kedv, víg az ének!
Együtt táncolt farkas, kecske,
Fiatalka, öregecske.

Kivilágos kihajnalig,
Kakasszavú pirkadatig,
Táncot roptak karikára,
Vedeltek mind a rókára!

Másnap reggel szétszéledtek,
Hazafelé kerekedtek.
Futott árkon-bokron túl
Hazafelé a kis nyúl.

Hát, ha futott, jól is tette!
Szedte-vette, teringette!
Az a rosszcsont mit csinált!?
Elcsent répát rágicsált!

Á, nem ez volt a hiba,
Nem ebből lett galiba:
A kis mohó, mit se nézett!
Hanem szépen levitézlett!

Mert ki talált répát rágcsál,
Jobb, ha figyel, mit is csócsál!
A répának nincs bundája,
Nincs külön piros kabátja!

Amit a kis falánk rágott,
(Ilyet erdő sosem látott!)
Bizony, hogy nem répa volt!
A vőlegény farka volt!

Ez a buta tapsifüles
Azt rágta meg, a kis ügyes!
Jajveszékelt róka koma,
Ékessége végképp oda?

Mire megfordult, hogy szóljon,
Támadója meglakoljon,
Addigra a farka hegyét
Úgy hívták, hogy nyuszi-ebéd!

Hiányzott egy jó arasznyi!
Mit tegyen szegény ravaszdi?
Mit szól hozzá majd a falka,
Ha ily hiányos a farka?

Mivé lesz majd a családja,
A sok kölke, hogyha látja?
Mi lesz majd szegény nejével:
Mivel takaródzik éjjel?

Jaj-jaj neki, milyen szégyen,
Hogy egy rókát ilyen érjen!
Rítták mind a rokonok,
Jaj, ez micsoda dolog!

Összetanakodtak szépen,
A rókalyuk legmélyében.
De hiába, nincs megoldás...
Ha csak egy nem: hát a toldás!

Ez már, atyafiak, igaz!
Na de mivel toldjuk meg azt?
Menjünk, kérjünk jó tanácsot,
Hadd hallunk jó okosságot!

Mentek, mentek, mendegéltek,
Míg a kígyóhoz nem értek.
Bölcs kígyó, mondd, jó mesterünk,
E bajban mitévők legyünk?

Rókafarok, sszsz... lerágva?
Ilyenről nem sszól a fáma!
Erre nincen orvosszágom!
De... a medve jó barátom!

Cússzunk hozzzá azzon nyomban,
Hátha szegít a gondodban!
Rögtön fel is kerekedtek,
A Hegy felé tekeredtek.

Mentek, mentek, mendegéltek,
Míg egy barlanghoz nem értek.
Hahó, medve, jó barátom,
Tart-e még a téli álom?

Nem aluszok, itthol vagyok!
Ki zargat, ha málnázgatok?
Az egyik a kélgyó vóna,
De ki a másik ott? A róka?

Olyasforma, de a farkát,
Ahogy nézem, leharapták!
Ne mondd, ne mondd, kedves medve,
Úgy el vagyok keseredve!

Az a szeleburdi nyúl
Bánt velem ily gonoszul!
Segíts nekem megoldani,
Mivel kéne megtoldani?

Róka farkán nyuszirágás?
Száz csupor méz, ezer málnás!
Erre nincsen jó tanácsom...
De a bagoly jó barátom!

Neki indultak hát megint,
Csak úgy toronyirány szerint,
Mert a legmagasabb fára
Épült fel a bagoly háza.

Épp estére értek oda,
Így köszönt a medve koma:
Kedves bagoly, jóéccakát!
Mire szólt a bagoly: nahát

Ki zargat ily kora este?
Hisz ez barátom, a medve!
Mellette a kígyó volna,
És az ott ki? Jé, a róka!

Segíts rajtam, kedves bagoly,
Mert a gondom igen komoly:
Szegény farkam, legszebb ékem
Nyuszirágta - de nagy szégyen!

Megcsócsált az ebugatta,
S mire kölkem megugatta,
Egy arasznyit elfogyasztott
Mert hogy répára hajadzott!

Így lettem én ilyen gondba',
Ezért lett a farkam csonka!
Segíts nekem megoldani:
Mivel kéne megtoldani?

Ez aztán a fura eset:
Ilyen itt még sosem esett!
Hanem ki a kárt okozta,
Helyre hozni legyen gondja!

Azt mondod, menjek a nyúlhoz?
Netán bölcsességed túloz?!
Mit adhat a nyuszi nekem,
Hogy a bajom enyhébb legyen?

Ment a róka nagy sietve,
Nyusziházhoz, követelve:
Aki farkam leharapta,
Jobb, ha rögtön visszaadja!

De ha nincs már meg a vége,
Mert azt ette estebédre,
Az a saját farkán fizet,
A bagoly így ítélkezett!

Ajjaj, nyulam-bulam uram!
Ékességed most odavan!
Ha a bagoly úgy ítélte:
Rókánk jussa farkad vége!

Futott nyuszink a bagolyhoz,
Így szólott a jogtudorhoz:
Bagoly bácsi, kérlek szépen,
Bocsáss meg, mert nekem végem!

Hogyha szép farkamnak híja,
Kinevet majd gerle, héja,
És az összes többi állat:
Ilyet róka sem kívánhat!

Hű, te, irgum-burgum jószág!
Tán a rókát nem kínozzák
Nevetéssel, gúnykacajjal?
Az ő gondja nem járt bajjal?

Így zsémbelt rá a bölcs bagoly.
Látta nyuszink: ez már komoly,
Jobb, ha enged a döntésnek,
Mert itt nagy bajok történnek!

Hosszú farkát megsiratta,
És a rókának od'adta.
Hanem az élt a kétséggel:
Piros farok - fehér véggel?

Hanem erre nincs segítség,
Nincsen megfelelő festék,
Hogy a farkát befesthesse,
És a hibát eltüntesse!

Így aztán a róka farka
Fehér végét lobogtatja,
Amikor az erdőt járja
Mind a nyúl nyomába járva,

Mert haragja mit se csökken;
És ha a nyúl elészökken
Kipróbálná úgy, mint ételt:
Így venne rajt elégtételt!

Ezt viszont a nyuszi sejti,
Ezért házát jól elrejti,
És folyton azt szimatolja,
Nincs-e sarkában a róka?

Ezért ilyen már a nyuszi,
Táncos orrú, alamuszi,
És a füle azért hosszú,
Hogy hallja, ha jön a bosszú.

Végül pedig, tanulságul:
Ha a meséd rosszul zárul,
Mondj egy bölcset, s kalap-kabát:
Mindenkinek jóéccakát!


(Ha tetszett, megírhatod - ha nem tetszett, írd meg! )

Kar'sa írta: (komment: egy frappáns címmel lehetne neki többet is adni, mint egy ragrímáradatot, mert így kicsit olyan... ... snassz...)

Arlith írta: frappáns című vers

hajamat kivasalom
arcomat felvarratom
zsíromat lecsapolom
agyamat kikapcsolom
szívemet eldobhatom?

Kar'sa, így gondoltad?

Ugye a jövő vasárnap az nem most van? Az jelent némi esélyt arra, hogy eljussak a talira - sajnos arra is, hogy ne, de ha tényleg megműtik Antonio manduláját, akkor nincs értelme kimennünk hozzájuk tárgyalni, és akkor mégis...

Snuffles, ellenzékbe vonultál? Hiába, ott is szeretünk!

Arith:Tessék:

rögtÖnzés

Ma nem jutott eszembe semmi,
Inkább nem is írok ma verset.
Amikor nincs miről beszélni,
Minek fényezni bút, keservet?

Szofi írta: Hit

Szememből már rég elköltözött,
szökevény láng, szeszélyes és gyáva.
Bújdokol, reménybe öltözött
álmát féltve, sziszegve a világra.

Kiemeltem egy rímpárt - íme a ragrím, mint eszköz. Folyton mondogatjuk, hogy kerülendő, meg nem szép, meg csúnya, és fúj, de néha (ismétlem: néha!) előfordul, hogy hangulatfestő elemként létjogosultsága van. Bár valószínűleg nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy Szofi nem tudatosan használta a vers hangolására (ha mégis, akkor megkövetlek, Szofi!), de ebben az esetben a megfelelő elhelyezés tovább mélyíti az amúgy is szomorkás hangulatot - és a címmel szembefordítja a verset. Nekem legalábbis az jön le (nem csak a ragrím miatt, ne dőljetek be), hogy Szofi nem hisz a hitben - ahogy a reményben sem reménykedik, és a szeretetet sem szereti - legalábbis abban a képmutató, önző formájában nem, ahogy azt nap mint nap látni lehet. Mert hogy "hiú büszkeségnek füstje szennyezi". És még ha csak az... De ott az önzés és úgy általában a figyelem hiánya is - kár, hogy ebbe a négy sorba az már nem fért bele. De hát tényleg nem fért bele.

Egy személyeskedő megjegyzés: Szofi, drága, nem kéne megpuccantani a billentyűzeted? A g betűid nihilisták mostanában...

Pan: igéretes, valóban, de Arlithhoz hasonlóan én sem látom benne a gondolatmenet folytonosságát. Lehet, hogy egy cincálást tényleg megér a dolog. A másik gondom a ritmusváltás - valahogy nem látom értelmét, inkább hibának tűnik, mint tagolásnak. (Az 5. vsz-nél.) Valóban zavaró a "réveteg révész" nyilvánvaló szerep nélküli ismétlése is.
Összességében inkább dalszövegnek tűnik, mint versnek, és emlékeztet némelyik kevésbé sikerült Európa Kiadó vagy Kontroll Csoport szövegre. Ami nem baj, sőt.

Arwenstar: Nagyon komoly bajok vannak nálad a ritmussal, pontosabban a hiányával. A versnek egy fontos eleme, hogy zenél - de nem a tied. Ennyiből, amit eddig olvastam tőled, nem tudom egyértelműen megállapítani, de a rímelésed mintha javulna - mintha jobban figyelnél rá. Ám ez nem jelenti azt, hogy mindenhol sikerül: mintha nem lenne egyértelmű, hogy mi mivel rímel. Ezt is lehet fejleszteni. Az az érzésem, hogy a vers témájával komolyan szerettél volna kifejezni valamit, de mégsem mondtál ki olyat, ami verset kívánna. Ezért, engedelmeddel, gyakorlásnak tekintem, amit betettél - az viszont dicséretes. Ne keseredj el, hogy "tetlegeskedem" itt veled, nem a bántás szándéka vezérel, hanem az, hogy megmutassam, min kell javítani a további gyakorlások során.
Tudom, Arlith már megírta a maga keresetlen szavaival (illetve a szokásos stílusához képest együttérző óvatossággal) ezek nagyrészét. Abban is csatlakozom hozzá, hogy tedd fel nyugodtan, amiket írsz, és ha úgy érzed, hogy "bántunk", gondolj arra, hogy ezeket a hibákat többnyire magunk is elkövettük, és segíteni akarunk, ha a fejedre olvassuk őket. Tudod, aki kést emel rád, nem biztos, hogy gyilkos - lehet, hogy sebész.

Arlith: Nekem bejött ez az Erózió. Már vagy nyolcadszor olvasom el, és találok benne újabb és újabb párhuzamokat, felfedeznivalókat, megpiszkálandó dolgokat. Hálából küldök neked egy baráti fenéken billentést

Dae/siss: Jó téged is újra látni erre! De ez a Lélekvadász (szerintem ez a címe...) elég felemás lett. Kicsit póz, kicsit szájbarágós, és kicsit egyenetlen. Viszont vannak benne komoly villanatok (olyan kis értékesnek tűnő izék, amik egy pillanatra felvillannak, hogy az embernek legyen kedve tovább olvasni), és szép képek/gondolatok. A vége nekem kicsit bicegős lett, és úgy általában is az a véleményem róla, hogy érdemes lenne kidolgozni, alakítgatni. És mielőtt azt mondanád, hogy az nem a te műfajod, olvass vissza pár oldalt, elég bőven kifejtettem, hogy miért nem fogadom el az ilyen érveket. Szóval várom a jobbnál jobb variánsokat (bár tudom, hogy az ilyesmi sokszor évekbe telik...)

Kar'sa: Nem, nem tartom meg az Egy Gyűrűt. Vagy úgy ismersz, mint aki megtartja, amit igér?
Amit az Ami még szép cím alatt írtál, az nekem is egy fájó és sokszor gondolkodóba ejtő dolog. Főleg az, amikor a leginkább magyarkodókról kiderül, hogy még az anyanyelvüket sem képesek helyesen beszélni, használni - mintha a magyarság lenne az utolsó dolog azoknak, akik semmi másra nem lehetnek büszkék. Ezekre szoktam azt mondani, hogy "vérmagyarok" (ld. még véreb, vérfarkas, vérnyúl, széleslevelű vérmókus, stb.). Nem tévesztendők össze azokkal, akik számára a magyarságuk fontos dolog, de nem az egyetlen értékük - őket tisztelem és becsülöm, és egy kicsit még irigylem is, mert az ő identitásukat még nem fertőzte meg, nem szennyezte be a vérmagyarok harsány és irigy önzése. Itt is akad köztünk olyan, aki mindezek ellenére őrzi és ápolni tudja a magyarságát, és tisztában van azzal, hogy magyarnak lenni nem érdem, hanem feladat: életben tartani egy olyan nehéz nyelvet, amit az anyanyelvű beszélőinek több mint fele (hű, de optimista vagyok!) képtelen helyesen beszélni; fenntartani egy kultúrát, amit igen komolyan fenyeget a cool és trendi külső hatások mocska, és az értékes külső hatások is elfedni igyekeznek; és nem utolsó sorban tisztába lenni egy olyan történelemmel, amire sok mindenfélék lehetünk, de büszkék túlságosan nem (ld. még Vazul, Cillei, ifj. Hunyadi János, Szapolyai, és még sorolhatnám - aki nem érti, hogy került a sorba Hunyadi, olvassa el Harsányi Zsolt Szegény János című könyvét, amúgy is érdemes).
Amúgy mint vers, nem vagyok tőle különösebben elragadtatva, bár nem rossz darab - a tőled megszokott színvonalhoz képest azonban középszint. És újra a szokásos vesszőparipám: inkább dalszöveg, mint vers, akár van zenéje, akár nincs. És nem tudom, hogy nálad ez előny-e, vagy hátrány.

freedom: Nem segítek! Az az igazság, hogy igazából nem tudom, milyen segítségre gondoltál. Ja igen, a Luciferről van szó... Régen volt már, de én csak most jöttem vissza a net közelébe.
Ami feltűnt: jól áll neked ez a féligmeddig szabadvers, féligmeddig rímelős-ritmusos forma, és ebben versben még logikája is van, ahogy váltogatod. Azon gondolkozom, hogy nem kellene-e jobban elválasztani a kettőt, vagyis a szabadverses résznél jobban ragaszkodni a szabadversi formákhoz, a rímes-ritmusos résznél pedig a rímekhez, ritmushoz.
Tetszik az is, hogy kezdesz megszabadulni a túl erős képek halmozásától, bár ebben a versben is van, ahol kicsit sok, és egymást ütik-oltják a hangsúlyos, sőt, túlerőltetett dolgok. Az egyensúly azonban közelít, vagy te közelíted. Ügyesek a szóképeid, a hangzással való játékaid, ezekre érdemes figyelned, és megfelelő mértékletességgel ugyan, de eszközként alkalmaznod. Most valahogy még spontánnak tűnik, bár lehet, hogy én értékelem rosszul. Mindenesetre az a kis játék a "csend / csönd" nagyon tetszett.
A szexuális utalásokkal, kitételekkel érdemesebb csínján bánni. Egyrészt könnyen elvezet a témától (itt majdnem beleestél ebbe a hibába, de aztán kirántottad magad - viszont megtörted a gondolatritmust), másrészt ez a fajta születettgyilkosokos "sex is violent" alkalmazása könnyen pózzá válik. Vagy, ami még rosszabb, beidegződéssé... Nem prüdériából mondom, de az a véleményem, hogy a szexuális utalások, kitételek kivételes esetekre valók, akkor viszont úgy kell ott legyenek, hogy az ember beavatottként, vagy éppen mocsok kis kukkolóként olvassa, akár pozitív, akár negatív megközelítésben szerepel.
Még egy észrevétel: egy saját jellemző hibámat találom meg mostanában az írásaidban (nem mintha olyan sokat tennél be - pedig várom ám!), és ez a profán és az emelkedett kifejezések - szavak - megfogalmazások időnként elég rosszul alakuló keveredése. Ha kinőttem, majd elmondom, hogy csináltam, hátha neked egyszerűbb lesz tőle

Elnézést az XXL-es hozzászólásért, két hetet kellett behoznom

Legyen a szíveteknek nagyon jó!